Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-26 / 120. (2933.) Második kiadás

-Jj ______________________ 1932 m ájas 26, csütörtök. " KOMMENTÁROK * JÓ BOLT Az üzleti felár fogalom a multiból, az infláció­iból és a konjunktúrából, amikor valamit, ami például száz koronában került, a zugkere&ke- dők százötven-kétszáz koronáért adtak el, mert kitünően fogyott s az általáno sszétkapkodás- ban az élelmes kereskedő igyekezett az árakat hozzáidomitani a keresletihez. Évek óta nem hallottunk felárról. Az elmúlt héten a prágai raoc-án hozzámlépett egy ismeretlen, jólöltözött ember és bizalmasan a fülemibe súgta: —i Van még jegyem az osztrák—icsehre. Kis felárral megveheti. Néhány másodpercnyi gondolkodás után, amig tudatosítottam magamban, hogy mi lehet ez a fontos „osztrák—eseh“ (persze futballmér­kőzés), megkérdeztem: — Hogy adja? t——í Száz koronáért a harmincötöd jegyet. Itt volt! Itt volt az emlék a régi jó múltból. A felár. Még nem halt ki. Majdnem megöleltem az embert, — de a jegyet nem vettem meg. A régi konjunkturavilág boldog kinövésével való találkozásom annyira meghatott, hogy ér­deklődni kezdtem a futballügy üzleti része iránt. Nem hiszik el, hogy mi mindent tapasz­taltam. A nemzetközi sportiparban nincs pan­gás, ellenkezőleg, a bolt úgy virágzik, mint még soha, öreg rókák mondják, hogy nagyobb ér­deklődés futballáru iránt az aranykorban sem létezhetett, s a futball népszerűségéhez ma szá­mos hajdan exkluzív sport járult, igy a boxon kívül a tennisz, az atlétika, az úszás, az auto­mobilversenyzés. Valamennyi elsőrendű bolt. Mint mindenben, a régi rómaiak a „panem et circenees“-ben is fején találták a szöget, sőt, az emberek az arénák levegőjéért, a gladiátorok küzdelmeiért ma nagyobb összeget hajlandók áldozni, .mint a kenyérért. Egyik barátomhoz, aki előkelő funkcionárius a futballaeszociációban, a hírneves meccs előtt százszámra érkeztek a levelek. Elmesélte, hogy rendes áron már két hónappal ezelőtt nehezen kapott jegyet a vasárnapi „osztrák—cseh “-re, azóta pedig elárasztják a fantasztikus felár- kinálatok. Néhány nappal ezelőtt egy szloven- szkói gyógyszerész négy jegyet rendelt s ezer korona jutalmat kínált annak, aki megszerzi. Tessék elképzelni: négy jegy száz korona, felár ezer korona, hatszázkilométeres ut Prágába, hatszáz vissza, szálloda, élelem, szerényen szá­mítva ez is hat-hétszáz korona, a meocsecske belejön a patikusnak kétezer koronájába. Vala­ki a szálloda portásától kért jegyet, e amikor látta, hogy szerezni tud, barátainak is rendelt, természetesen nap-nap után nagyobb és na­gyobb felárral. „Egyremegy — mondotta —, csak jegy legyen." A prágai sportpályán 28.000 ember fért el hivatalosan, de 35.000 jegyet ad­tak el, ebből legalább tizenötezret háromszoros, ötszörös felárral 6 még igy is maradt vagy 30.000 érdeklődő, aki nem jutott jegyhez. Ká­romkodnak is a prágaiak, hogy mindenük van, de pont nagyobb futbalpályát nem építenek. Víz, szél, fergeteg nem tartja vissza a közön­séget — sőt, minél rosszabb az idő, annál job­ban keres a pályatulajdono6 sportklub, mint vasárnap is az „osztrák—cseh“-en, amikor a szakadó eső nem befolyásolta a hetekkel ezelőtt eladott jegyeket, de a klub külön ötvenezer ko­ronát kapott a biztosítótársaságtól, mert hat milliméteres eső ellen biztosította pályáját va­sárnap délutánra. Vannak még jó boltok, ugye­bár? Azt mondhatnák, a prágai „osztrák—<cseh“ valami kivételes eset volt, s nincs mindig igy. Mindig és mindenütt igy van. A Davis-cup küz­delmeket kiárusították. Az úszásokat is. A sze­gény, szerencsétlen Németországban vasárnap háromszázezer ember nézte végig az Avus-autó- versenyt, ahol a legolcsóbb jegy száz korona volt, s a pályát csak autókon lehetett megkö- zeliteni. A néhány hét előtti „osztrák—magya­ron1* ugyanolyan áruzsora folyt a jegyekkel, mint. a „magyar—olaszon11, vagy mást az „oszt­rák—csehen“. Bécsben nyolcvanezer ember néz­te végig a küzdelmet, ezt egy brünni mérnök mesélte nekem, aki meccsről-mecesre szaladgál Középeurópában, mint a motola, s vele együtt egy egész különös karaván, mely a világért nem hagyna ki valami nagyobbfajta mérkőzést. A vidékiek ilyenkor fölruccannak a fővárosba. Bármibe kerül. Drága az ut, szörnyű a tultö- möttség, de a- kétórás önfeledt orditás a pályán megéri a pénzt és a fáradságot, különösen, ha hozzászámítjuk a kétnapos csevegést a mérkő­zés előtt és a kétnapos csevegést a mérkőzés után a futiballról és a játékosokról. Az emberi­ség átlag négy napig beszél ma egy-egy mérkő­zésről, igen, az emberiség, mindenki, a verebek nem slágereket csiripelnek, hanem azt, hogy a „Sindelár az egy zsonglőr", hogy a „Vogl kettő öreg" és a „Planicska repül, ha véd". S hogy mennyire fontos az, hogy Planicska repül, ha véd, azt a borbélyomnál láttam szombaton: amikor mesélte, borotvatartó keze reszketett — először láttam nála —, ennélfogva én is resz­ketni kezdtem, s csodálom, hogy a pamacs nem mondott valamit Turayról. (Itt kell mcgemlite- ncm azt a különös esetet, ami tavaly történt ugyanennél a borbélynál. Az újságban cikk ál­lott, a történelem eltűnt, nagyságairól. A prágai esob borbély dühöngött: „Mi az, hogy Ortíh el­tűnt — mondotta —, hisz* a kisgyerek is tudja, hogy tréner Csőiében.") A régi Rónában és a huszadik századiban egy­formán korszenvedély az aréna-láz, A pálya­láz. Az emberek ölni képesek érte. Láttam, amikor egy gyönge és jámbor szabó feidiátázott egy óriást, mert azt merte mondani, hogy Sá- rossy lábán megrándult egy izom. Képes lett volna nekimenni az óriásnak az afront miatt. A MÁV, az ünnepélyes, korrekt és hivatalos MÁV, az „osztrák—magyar" előtt hirdetménye­ket adott ki a következő szöveggel: —. Értesítjük a nagyérdemű utazóközönséget, hogy a bécsi osztrák—magyar labdarugómér­kőzésre külön gyorsvonatokat indítottunk, s gondoskodtunk arról, hogy a Ferencváros és a Hungária közönségét külön kocsikban helyez­zük el. Nehogy az ősi budapesti íutball-guelfek és futball-gibellinek útközben, Becsig, gulyássá aprítsák egymást. A MÁV szívesen tette: üzlet volt. Jó bolt. Az egyetlen jó bolt ma. Ha pén­zem volna, futballpályáhba és jó profi futbah listákba fektetném, itt még lelhet valamit ke-* resni, s nemcsak Dempsey menezsere gazdago­dott meg, hanem sok más menezser is. Mi következik mindebből? Az, hogy a krízis! relatív dolog. Bizonyos institúciók és rendsze­rek tényleg kritikus helyzetbe jutottak, mert ellentétben állnak a kor szellemével, öregek, ki­sajtoltak; de ha valaki ügyesen csavarint egyet az emberiségen, ugyanannyi pénzt tud kipré­selni ibelőle, mint eddig. Vannak még jó holtok. Csak kellőképpen lanszirozni kelll, — hogy Pla­nicska repül, ha véd. Szvatkó Pál. All a harc a Matica körűi Hodzsa u] tudományos társaságának megalapítása ellen nyilatkozott az általa össze' hivott megbeszélő ülés — A kilépett Matica-tagok a Safarik-Társaságban helyez­kedtek el - Dérer Hodzsa ellen, Hodzsa lapja Dérer ellen Prága, május 25. A Sloiveinská Matica kö­rül kitört ádáz harc tovább folyik lankadat­lan hevességgel. Mi is megemlékeztünk róla, hogy Hodza Milán dir. egy interjújában fölvetette azt az eszmét, hogy meg kell alapítani a Stefánik-Társaságot és a St efán i k - A k adóim iát, mert a Maticát a május 12-iiki események után — amikor, mint ismertettük, a köz­gyűlés elvetette a helyesírási bizottság által kiadott uj helyesírási szabályokat — nem lehet össznemzeti intézménynek tekinteni. A Lidoivé Noviiny szerint Hodza tegnap esté­re összehívott számos szlovenszkói kultur- munkást, hogy tervéről tárgyaljanak. Beve­zető szavaiban kd jelem tette, hogy nincs re­mény rá, hogy a Matica keretén belül le­hessen rendezni az állapotokat s ezért java­solja, hogy uj kulturális társaságot alakítsa­nak, amely a provincializmus szűk köréből kilépve a cselhsz'lovákizmusoin keresztül ha­tolna el a világhoz. Ebiből a társaságból időik múltán kifejlődhetne a szlovák akadémia, amely az egész kulturális Szloivenszkót re­prezentálhatná. Hodza indítványáról hosszas vita indult meg, amelyben többek között resztvettek Srobár dr. és Stefánek dr. volt miniszterek, Ivánka dir. képviselő, Med- veoky dr., továbbá Vázny dr. magántanár, Bújnák és Kleícanda egyetemi tanárok- A felszólalók a lap szerint jobbára Hodza dr. indítványa ellen be­széltek s annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy a Maticát kell visszaadni eredeti kül­detésének, mert nem lenne opportunus do­log szétforgácsolni az erőiket. A május 12-ifci események miatt kilépett Maticantagok egyébként — ugyancsak a Li- dové Noviuy szerint — testületileg beléptek a Safarik-TárSaságba, amely vendég jogot nyújt nekik mindaddig, amiig nem lesz számukra lehetővé téve a Malacába való visszatérés békés tudományos munkájuk biztosítása és a viszonyok ujjá- rendezése révén ... Három brünni szlovák diákegyesület a Matica mellé áSiotft A Slovák és a Nároidnie Noviny leközld három brünni szlovák diákegyesület, a Tátrán szlovák akadémikusok egyesülete, a K ríván szlovák akadémikus egyesület és a Szlovák evangélikus akadémikusok Zoch-iköre nyilatkozatát, amelyet a három egylet százötven tagja ne­vében a cseh és szlovák nyilvánosságihoz in­tézett. Ez a nyilatkozat így szól: „Százötven Brüninbein tanuló szlovák aka­démikust, akik a Krivan, Tátrán és a Szlo­vák evangélikus akadémikusok Zoeh-köre című egyesületekben tömörültek, bántóan érintett, hogy egyes cseh és szlovákul ilró lapok helytelen, sőt nem méltó módon Ír­nak a legutóbbi szlovén Szkói esemény ékről. Minden bizonnyal magától értetődő, hogy sem igy, sem hasonló utón meg nem való­sul az igazi testvéri szeretet és a csehszlo­vák viszonosság, de mély sírját ássák neki. Kivált nehezen viseljük el egyes lapoknak a szlovák Matica legutóbbi, ez év május 12-iki közgyűléséről Írott elferdített és ten­denciózus híreit. E hírek szerint a szlovák Maticának a szlovák helyesírásról hozott ha­tározata állítólag a szlovák szeparatizmus megnyilatkozása, sőt mi több, egyenesen a szlovákok ellenséges érzületének a meg­nyilvánulása a csehekkel szentben. Mi szlovák akadémikusok, akik itt, a test­véri Morvaország területén vagyunk kény­telenek tanulni, konstatáljuk és legjobb tu­domásunk és lelkiismeretűnk szerint kije­lentjük, hegy ezek és hasonló állítások va­lótlanok. A szlovák Matica a szlovák nemzet óhajtásához képest csak a szlovák nyelv tőzsgyökerességét és megőrzését védelmezi. Ez joga, sőt kötelessége. A szlovák nyelv védelmét parancsolja ránk szivünk és eszünk. A szlovák nyelvért harcoltak, szen­vedtek, sőt meghaltak legjobb férfiaink. Ez­ért számunkra szent. De az ész is azt pa­rancsolja, hogy védelmezzük a szlovák nyel­vet — melyet sok cseh testvér is elismer — mivelhogy valamennyi szláv nyelv ösz- szekötő nyelvét jelenti. Nem értjük, hogy mint lehetne a csehszlovák köztársaság ér­deke, ha a szlovák nyelv eltűnne- Nem a nyelv egységére, hanem a szellem egységé­re van szükség. Ezért teljesen egyetértünk a szlovák Matica eljárásával, őszinte oda­adásunkat fejezzük ki neki és Ígérjük, hogy az általa járt utón fogunk mi is haladni." (A nyilatkozat aláírói: Hudec Imire el­nök, Fajnor István elnök és Solic Cyrill el­nök.) A krakkói egyetem szlovák rektora az uj helyesírásról S'udhy Kamii dr., a krakkói egyetem szlovák lektora levelet intézett a Sttovákhoz, amelyben fel­szólítja a Matica nyelvészeti osztályának tagjait, hogy ne lépjenek ki a Mátkából, hanem sokkal in­kább járuljanak hozzá a nyelvészeti osztály eddigi ál- tudományos jellegének eltüntetéséhez. Rámutat arra, hogy írásaiban élesen kikelt az el­len, hogy egyes tagok a helyesírás örve alatt meg akarják változtatni a nyelvet, holott a változtatá­sokhoz a legkisebb tudományos alapjuk sem volt. A szlovák ifjúságnak, amely tisztára szlovákul irt, ezért a szlovák nyelvből rontották az előmeneteli jegyeit. A tavaly alkotott uij helyesírási szabályo­kat a helyesírási bizottság öt tagja tudománytalan diktátumának mondja, amely minden tudományos alap nélkül gyökerestől akarja kivágni a régi nyelvtani alakokat, a szlovák főnévi és igeragozást és sokszor olyan alakot hagy meg vagy teremt mesterségesen, amely ellentétben áll a szlovák nyelv szellemével. Dérer és Hodzsa ellenkező véleményen Az aff érhez hozzászólt Dérer miniszter is, aki nyilatkozatában mélységesen fájlalja a maticai ese­ményeket, mert szerinte a Matiica csak akkor fogja megoldhatni föladatait, ha elkerüli a politizálást, Szerinte valakit a Mátkából kizárni vagy kiikerget- ni, avagy pedig ottlétét és munkáját lehetetleamé tenni csakis azért, mert az illető cseh, — nem szláv és nem szlovák élj áráé, hanem magyarón zsentrizmustól szagos. Aki azt állítja, hogy a fiatal szlovák kultúra cseh segítség nélkül is el tud fenni, az nem mond igazat. A legutóbbi események­nek az a színezete van, hogy nem a tudomány és a kultúra emberei, (hanem exponált politikusok akarnak irányt szabni en­nek a kulturinstituciónak, ami lehetetlen. Szerinte sajnálnivaló, hogy a Matica ellen intézett politikai támadás további természetes következ­ményeket von maga után és hogy sok jelentős kul!- turmunkás elhagyja a Maticát. Az uj konkurrens társaság megalapításáról szóló híreidhez a követ­kezőképpen szólt hozzá Dérer miniszter: „Politikusok, el a kezekkel a szlovák kultúrától. A Matica zuhanását a ludák és národniar irányú politikai vezérek okozták. Nagy hiba lenne, ha az uj kulturális társaság nem a szlovenszkói kulturmunkások szükségletéből alakulna meg, hanem politikai tényezők ellenlépéseként, akik a Maticában Hlinkával és Rázussal szemiben po­litikailag vereséget szenvedtek. Amennyiben Szlovenszkónak olyan társaságra van szüksége, amely pótolná az eredeti feladataitól elpártolt Maticát, íróinknak, tudósainknak és egyéb kul- turmunkásainknak kell megalapitaniok azt." Mint látni, Dérer miniszter nyilatkozatában nem csupán a néppárti és národniar vezetők ellen for­dul, hanem Hodzsa élten is. A Slovensky Dennik viszont kifogásolja a miniszter nyilatkozatát s an­nak a nézetének ad kifejezést, hogy egy politikusnak a nemzet kulturális ügyeivel is kell törődnie. Azt írja, hogy „nem jó lenne, ha a szlovák nem­zettel csak Dérer, avagy Rázus-féle politikusok tö­rődnének." Ebből a polémiából figyelemreméltó az a tény, hogy amikor a május 12-iki közgyűlésen felvonul­tak a Matica politikus-tagjai is, a csehszlovák lapok politikai betörésnek, ludák és národniar majorizá- lásnak mondották ki a közgyűlés határozatát. Egyszersmind élénken fájlalták, hogy a politika behatolt ebbe a legfőbb szlovák kultúrintézménybe. Viszont most Hodzsa, — Dérer miniszter szerint — szintién politikai alapon akarná az ellenintéz­ményt megalapítani s lapjuk, amely politikai ak­tusnak bélyegezte május 12-ét, védelmében egye­nesen kötelességévé teszi a politikusoknak a kul­turális ügyekkel való beható törődést. Tintsges házkutatás a cseh fasiszta pártvazetőknél Prága, május 25. A prágai rendőrség ma a kora reggeli órákban házkutatásokat tartott a cseh fasiszta szervezet egyes funkcionáriu­sainál. Alapos kutatást végeztek különösen Mares pénztárosnál és Kolár Tamásnál, az if­júsági szervezet vezetőjénél s különböző nyom­tatványokat, a tagnévsort foglalták le náluk. Később megejtették a házkutatást a szervezet titkárságának és a fasiszta lap szerkesztőségé­nek a helyiségeiben is. A cseh fasiszták az utóbbi időben különösen a falvakban fejtettek ki nagyobb tevékenysé­get s az egyes községekben megejtett képvise­lőtestületi választások során váratlan és meg­lepő sikereket könyvelhettek el főleg a cseh agrárpárt rovására. Az agráriusokat ez a je­lenség komolyan nyugtalanítja s minden befo­lyásukat latba vetették, hogy a hatóságok szi­gorúbb esziközökkel lépjenek föl a Gajda veze­tése alatt álló fasiszta szervezetek izgatásai ellen, sőt — értesülésünk szerint — azt is kö­vetelik, hogy a szervezetet oszlassák föl. Az agrárpárt jobbszárnya szinte a saját keblén ne­velte föl a fasisztákat s még csak nem is olyan régen ők voltak azok, akik Gajda védel­mére keitek. Az agrárpárt balszárnya Udrzsal mln'sztereínökikel az élén azonban a szociálde­mokratákkal egyetértőén elsőnek ejtette el Gajd át s a választási bíróságban az agrárpárti tag szavazata tette lehetővé, hogy Gajdát meg­fosszák mandátumától. Most Gajda azzal fizeti ezt vissza az agrárpártnak, hogy az agrárok legerősebb cseh bástyáit támadja ^örra s tö­megesen szedi el a választóikat. A mai házku­tatásoknak valószínűleg még folytatásuk lesz. teszlria piaüefeea beleteli i § cicidet? London, tmújixs 25. A Daily Héráid első ol­dalán szenzációs jelentést közöl bécsi tudó­sitójától, aki szerint az osztrák kormány pén­teken vagy legkésőbb szombaton bejelenti Ausztria csődjét és a köztársaság ezután nem fizet többé kamatot külföldi adósságai után. Ausztria lenne a negyedik európai hatalom, amely bejelenti a csődöt s a csapás az angol és az amerikai hitelezőket súlyosan érintené. A lap szerint Németország csakhamar követ­ni fogja a középeuróp-ai hatalmak példáját, mert a német külkereskedelmi mérleg egyre rosszabbodik s néhány hónapon belül Német­ország teljesen pénztelenné válik. A kormá­nyok egy év óta nem tudják rendezni ezt. a súlyos kérdést, holott valamennyien tudják, hogyha Németország bejelenti a csődöt, akkor a nyugati hatalmak pénzügyi helyzete is a 1 a.pv ető e n me gr e n d ül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom