Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-28 / 98. (2911.) szám
'PlVttíAlW »tAíiíiAft-HíRLAi? 1032 április 28 o6iiitörtí>2. Briining uralma nem rendült meg R porosz választások következményei — Neisuer államtitkár lemond? A nemzeti szocialisták osztozzanak a feieiüsség^en! Berlin, április 27. A porosz választások óta a szélső jobboldali sajtóban számos hir jelent meg, amelyek szerint az április 24-iki választásokon nemcsak a porosz kormány helyzete rendült meg, hanem a birodalmi kormányé is. A Berliner Tagblatt most a leghatározottabban megcáfolja ezeket a híreket. A kancellár helyzete szilárdabb, mint valaha volt és a nemzeti szocializmus nem oly hatalmas, hogy megdönt- se Brüninget. A hirek szerint nem is Brüning- re haragszanak a szélső jobboldaliak, hanem Groenerre, aki a hadügyminisztériumot és a belügyminisztériumot igazgatja. A Deutsche AJlgemeine Zeitung szerint ugyan Hindenburg es Groener tegnapi tárgyalása nem vezetett „pozitív" eredményre a lemondás kérdésében, de Groener nem hajlandó tovább két minisztérium élén állni. Ennek következtében a belügyminisztérium betöltésének kérdése csakhamar aktuálissá válik. Ugyanígy problematikussá vált Meisnernek, a birodalmi elnök mellé beosztott személyi államtitkárnak helyzete is, mert Meisner állítólag beleunt hivatalába és nagykövetté való kinevezését kéri. Meisner ellenezte a nemzeti szocialista rohamcsapatok feloszlatását s így ellentétbe került Groenerrel és Brüninggel. A német belpolitikai problémákat csak akkor fogják megoldhatni, ha Brüning visszatér Géniből és személyesen beleszól a tárgyalásokba. Severins nyilatkozata S eve ring porosz belügyminiszter interjút adott az United Press munkatársának a porosz választások eredményéről. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti szocialisták a német nemzetiekkel egyedül nem alakíthatnak kormányt- A házszabályok alapján Ottó Braun kormánya mindaddig hatalmon marad, amig a porosz országgyűlés nem választ kormányképes kormányt. Kétségtelen, hogy a választások alapján a nemzeti szocialistáknak a kormányzásban való részvétele aktuálissá vált Poroszországban és a birodalomban. Poroszországban a szociáldemokraták és a centrum szívesen látná, ka a nemzeti szocialisták legalább ideiglenesen osztoznának a felelősségben, amelyet a weimari pártok eddig egyedül viseltek. A nemzeti szocialisták gát nélküli agitáciéja csak azért szerezhetett annyi hivöt, mert a propaganda aggály nélkül fölhasználta a nvomaszté gazdasági ínség, az adók, a munka- nélküliség, a kereskedelem, az ipari pangás, a bér- és a fizetéscsökkentés propagandaerejét, azaz a világháború és a világgazdasági válság borzalmas következményeit. A nemzeti szocialisták azt ígérték, hogy mindent megváltoztatnak, ha kormányra kerülnek. A centrum és a szociáldemokrácia most módot akar nyújtani a nemzeti szocialistáknak, hogy bebizonyítsák kvalitásaikat. Mivel a nemzeti szocialisták csak úgy kerülhetnek hatalomra Poroszországban, ha a centrum is támogatja őket, alkotmányellenes kilengésektől nem kell tartani. A nsilisM helyzet ©kai Irta: 1. VOZA&Y JU.&BÁQ CPftiiiécs) II. A pénzforgalom növekedésének lehetőségét egy területen részben azok az összegek adjak, melyeket az állam fizet ki részben tisztviselőinek, részben az állami vásárlások, szükségletek kiadásainak kifizetéseként. Ruszin-szik ó- nak e óimén igen kevés pénzforgalma vanRuszinszkóban az állami tisztviselők (a tanítóságot kivéve) és állami alkalmazottak, az államtól fizetést élvezők, az államtól keresők száma körülbelül 80 százalékban cseh nemzetiségűek. A cseh tisztviselők itt csak piaci élelmiszerszükségletüket vásárolják, igy takarékos életüket tekintve csak fizetésük egy kis hányadát költik el itt. Amit csak lehel, (például ruhát) Csehországban, Csehországból vásárolnak, maradékpémzüfcet pediig az itteni cseh bankokba teszik. Az állami intézmények szükségleteiket vagy egyáltalában nem, vagy csak igen kis mértékben szerzik be itt, az őslakos kezekben levő kereskedelmi forgalmon át. Áruikat, szükségletüket a történelmi országrészek iparától, gyáraitól, kereskedelmétől szerzik be legnagyobb részben s közvetlenül. Az itteni állami építkezések vállalkozói legnagyobb résziben szintén a történelmi országrészek őslakosai, kik itt ugyan expozitu- rát létesítettek, de anyagszükségletüket nem az itteni kereskedelem révén szerzik be. így ezek révén nem növekszik az itteni kereskedelem forgalma. • Az adókivetésnél azonban a történelmi országrészekkel egyenlő mértékben kezelik Ruszin-szkot. Például a mezőgazdasági birtokosságot itt ugyanolyan kulcs szerint adóztatják meg, mint a történelmi országrészek birio- kosságát, noha a ruszinszkői mezőgazdasági lerüleíek nem olyan kulturáltak s igy nem annyira jövedelmezők, mint a hasonló nagyságú csehországi kulturált mezőgazdasági területek. Ugyanez áll a kereskedelem, illetve a kereskedők megadóztatására is. Az itteni kereskedő harmad-negyed kézből kapja áruját, melyet tehát megdrágít a forgalmi adó többször ö-söd-ése és a nagy távolság posta, illetve vasút költsége. Az itteni kereskedő a többszörös forgalmi adót, a drága szál-látási költségekéi nem kalkulálhatja be áraiba, tehát kénytelen kevesebb jövedelemmel, a maga részére olcsóbban árulni. A megadóztatásnál azonban ezt nem veszik figyelembe, hanem ugyanolyan kulcs szerint kell adózniok az itteni kereskedőknek is, mtn-t a jóval kedvezőbb kö> rülmények között levő csehországi kereskedőknek. És itt meg kell jegyeznünk, egyes pénzügyigazgatósági körzetekben (mint például Munkácsiban) hiába ad be a kereskedő pontos adóbevallást, azt nem fogadják el s nem hiszik el, hogy itt igen sok olyan „keresekdő" és ,.iparos“ van, aki napi 15—20 koronát sem árul. Nagyon megrántotta itt a gazdasági életei és a kereskedelmet -az, hogy az adókivetések az elmúlt esztendőkre évekkel később történtek meg s igy aztán a kevesebb, de drágább értékű pénzzel kellett azokat fizetni. Szociális lérulékok címén persze Ruszinszkóban is hatalmas összegeket kell fizetni. Ebből a pénzből azonban a pénztári tisztviselők és alkalmazottak fizetésén kívül csak kevés marad itt. Mert a ruszinszkói munkásság legnagyobb része földműves, napszámos, nem állandó munkád, legfeljebb ha 40-t~45 éves -koráig dolgozik szezon- vagy napszámm-unkát (sző-lőmunka, erdei munka), s igy a számukra, illetve ré~- szűkről befizetett szociális dijak s járulékok részükre vissza nem ad-atnak. A munkásbiz- tositási dijak s járulékok milliós összegekben mennek ki évente Ruszinszkóból s ez akkumulált milliókból ide vissza alig kerül valami. Ruszinszkóban a hitel- s banki viszonyok is sokkal rosszabbak, mint a történelmi országrészekben! Nemcsak mostanra áll ez, hanem a „jobb“ évekre is. A történelmi országrészek nagy nemzeti pénzintézetei könnyen szerezték meg itt a legyengült régi pénzintézeteket. És ezek 10—14 százalékos hitelkihelyezéssel dolgoznak Ru- szinszkóban! Ugyanakkor a -történelmi országrészekben 6—8, maximum 9 százalékos hitelellátás van. Tehát Ruszinszkóban óriási hitelkamattöbblet terheli a hitel igénybevevőit s ez természetesen rendkívül fogyasztja az itteni, legnagyobb részben hitelre szoruló, kevés pénzű közönség vagyonát! Viszont ezek a bankok sok esetben nem itt fizetik adójukat s az itteni közületeknek nem adóznak! A kereskedelmi szerződések megkötésénél nem érvényesülnek Ruszinszkó érdekei, sőt azok egyenesen károsodást szenvednek! így a cseh sör, csehországi ipari termiékek külföldön való elhelyezésének érdekei miatt szabaddá tették a görög, jugoszláv, olasz bor behozatalát, beengedték a lengyel s orosz fát! Ez a ruszinszkói bor-, a rusziuszkói fakereskedelem belföldi fogyasztását és piacát rontotta. Végül a töldbirtokreferm végrehajtásával kapcsolatos vonatkozásokra kell kitérnünk. A Ruszinszkóban lefoglalt nagybirtokok legnagyobb részét nem az idevaló, itteni földnélküli vagy törpebirtokos földmű ve sségnek adták, hanem csehországi eredetű kolo-nis- táknak, maradékbirlokosoknak, vagy olyan maradékbirtoikosoknak, kiknek a földdel semmi közösségük sem volt. (Például a legelső ruszinszkói maradékbirtokosok egyike egy galíciai ukrán emigráns!) Az addig nagybirtokon feles-harnmdoiskéiit, napszámosként dolgozó föld nélküli, vagy törpebirtokos földműves tehát most a kolo-nistáklól, „maradék- b.irtokostól“ napszámkeresetet nem tud kapni s igy eddigi munka- s keresetlehetőségét is elvesztette. Ha az itteni föld nélküli vagy törpebirtokos földművelő kapott is valamit a földreform révén, az inkább csak bérlet, még pedig rövid-lejáratú bérlet volt s igy annak fizetése is elvette pénzét. Íme csak nagyjából, csak a főbb jelenségekben felsorolva azok a dolgok, melyek Ruszinszkó gazdasági prosperitását megakadályozták. Olaszországban súlyos fegyházbüntetést mérnek a tőke kivivőire Milánó, április 26. Mivel Olajszországbam a legújabb időkben jelentős mértékben mutatkozik a tőke küilSöldre való menekülései, a rendőrség a svájci határ közelében ellenőriző munkáját megszigorította. Az alapos nyomozásnak sikerült is felfedeznie egy érné- lesen elágazó osempészhá-lózaitot, amelynek éUén egy Soppoda nevű milánói bankár állott. SappolAt francia prodour is tájával együtt abban a pillanatban tartóztatták le, amikor máétól millió liirát alkart a határon átesem- pészni. A pénzt lefoglalták* Olaszországban a tőke külföldire való kivitelét a nemzetgazdaság biztonsága ellen elkövetett politikai bűnnek tekintik s több évre terjedő fegyhózzal vagy számki vetéssel büntetik, amellett természetesen a lefoglalt tőkét az állam javára elkobozzák. reww.-aoBJKiMw•<r.«rr- tiihip i—ifa»iimvi nr ii, i iwm n i Tacsamwcc'jot.tA TIGRIS Irta: CSATHÓ KÁLMÁN Valami hivatalos tárgyalásom volt a vidéken. Késő lett, mire elkészültünk, vonat már nem indult, ott kellett éjszakáznom a kisvárosi hotelben. sőt az estémet Í6 agyon kellett ütnöm valamivel. A moziban olyan filmet mutogattak, amit már Pesten sem bírtam végignézni, hát bementem a színházba. Hogy a színpadon mi történt, arról talán ne beszéljünk. Semmiesetre sem az, amit az iró képzelt, mikor a darabot irta. A háromnegyed részben üres nézőtéren azonban csakhamar fölfedeztem valakit akin megakadt a szemem. Ne tessék azt hinni, hogy az odavaló strandszépét. Nem! Csak egy urat. egy szürkülő halántéka, kövérkés, evikkefes urat. aki az első sorban ült, egyedül, félig hátat fordítva a színpadnak és a közönséget mustrálta. Nem akartam hinni a szememnek: Ungváry Menyus! Nem láttam már ugvan vagy húsz esztendeje, de azért azonnal megismertem. Pedig akkor ni ég karosa volt és a haja is fekete volt egészón. De hát hogy kerül Erdély legnagyobb tréfácei- nálója és párbaj-hőse ide az Isten hátamögéí Addig bámultam rá, amig ő is észrevette. Egykét pillanatig fürkészve nézett velem farkas- szemet, majd hirtelen csodálkozva tárta ki két karját és megcsóválta a fejét mosolyogva, jeléül. hogy megismert. És nyomban rá, nem törődve vele, hogy zavarja az előadást, fölállt, intett és a következő percben inár ott volt a páholyomban: —- Né, te né! Cimborám! Te vagy az csakugyan? Hol jársz Itt, ahol a madár se jár? — Én csak én vagyok — feleltem —, de te? Mit csinálsz te itt? Hogy kerülsz ide? — Éti? —-- csodálkozott. - Hát nem tudodV ftt lakom, mióta el kellett jönnöm Erdélyből! — Ne mondd már! Valami hivatalban vagy? Isten őrizz! így sn érek rá semmire! Hát még akkor!... Egy kis földem van itt a közelben. — Gazdálkodói? — Nem én! Kiadtam árondába. Unom én a falut. — Hát akkor meg élhetnél Pesten is! — Á fene! Abban a ménkű nagy városban? Már annál csak jobb itt, ahol én csinálom az időjárást... — Persze megházasodtál? — Hogy gondolsz olyat? — felelte ijedten. — Talán, hogy legyen, aki veszekszik, ha későn megyek haza? Isten Őrizz’ — Hát még mindig későn jársz haza? — Mikor hogy! Többnyire korán. Mikor hajnal odik! Hehehe! Jóízűen nevetett s megtapogatta a hátamat: — Na, ez nagy öröm! Erre nem számítottam, hogy ma veled találkozom! Van egyipár éve, .hogy nem láttalak! Hát beszélj már! Mit. csináltál azóta? Öreg cimbora! Te! Érezni lehetett a hangján és egész viselkedésén, hogy örül a viszontlátásnak, kérdezett is sok mindent, a feleleteimre azonban Csak szórakozottan hallgatott, mint akinek az esze egész másutt jár. Néha el is mosolyodott titokzatosan. — Hát, komám — -bökte ki végül —, ide ma jó sorsod hozott! Mert olyan mulatságban lesz ma részed, amilyet még nem pipáltál! Megvallom, erre a biztatásra megszeppentem. Jól emlékszem még a Menyus mulatságaira, amikben magara i-s részt vettem annakidején sokszor, akkoriban nem -kis örömet találva bennük, most azonban már egy kicsit félve gondoltam rá, hogy elölről kezdjem. Huszonöt év alatt mégis csak kivénül az ember egybŐl-másból. De óvatosan feleltem, mert tadom, hogy ilyesmiben nehéz vele ellenkezni. — Mi az ördög? Talán tigrist, akarsz, csinálni valakiből? Nevetett: — De még milyet! Majd meglátod! — Hát még mindig űzöd ezt a -nemes sportot? — De ütöm ám! Nincs annál nagyobb szórakozás, barátom! Hehehe! Pláne, ha valaki úgy ért hozzá, mint jómagam! Mit felelhet az ember erre? Azt, amit én: — Hát az már igaz, öregem! — Emlékszel még? — csilalnt föl a szeme. — De sokat röhögtünk akkoriban!... Tigrist csináltam az egész városból! Rákerült a sor mindenkire! Emlékszel? A tigriscsinálás, ha valaki nem tudná, mindennemű ugratásnak -közös gyűjtőneve és annak egyik legegyszerűbb fajtájától vette nevét, attól a szellemes tréfától, mikor a kiszemelt áldozatnak az arcát mulatság közben csikósra kormozzák anélkül, hogy ö maga tudna róla. Az ilyen tigrisen aztán nevet az egész város, mikor reggel csikós ábrázattal megy végig az uc-cán és sejtelme sincs róla, hogy miért nevetik, Ez azonban a legenyhébb tréfái közé tartozott Me- nyusnak. Csinált ő ennél szellemesebb dolgokat is, de bizony akadt a viccéi közt akárhányszor vastagabb is, amiből nem egy affér, sőt párbaj is származott. De hát -bánta Is ő azt. Annál nagyobb volt a virtus. —- Emlékszel még, mikor ... Belémelegedett régi dicsőségének vidám emlékeibe, még pedig oly hangosan, hogy a földszinten pisszegni kezdtek. Először gorombán vieszamorgott, később azonban legyintett: — Egye fene! Hagyjuk itt őket! Úgyis ideje már, hogy odamenjünk .... — Hová? — kérdeztem aggódva. — Vacsorázni!... Gyere csak bátran! Útköz-* ben majd beavatlak .,. .— Hát —, kezdte, ahogy kiértünk az uocára van nekem itt egy Öreg pártfogoltam. Egy negyvennyolcas honvéd. Ügy hívják, hogy Karimás bácsi. Karimás báéri nyugalmazott bádogos. azt Aliit ja j hogy veressapkás honvédka,pl- tány volt és Bem alatt szolgált. Én azonban esküdni mernék rá, hogy csak puccer volt, az is legföljebb csak Königgratznél. mert hiszen, ha igaz lenne, amit mond, hát százévesnek kellene lenni néki, pédig legföljebb, ha hetven. •.. De hát én e-lbisZek neki mindent. Még azt K hogy a pléki hidat Ő foglalta el egyedül. hetek óta fizetem a vacsoráját és mrséltetein.. mert Olyan tigrist akarok csinálni bel-öle, amilyen még nem volt. — Hogy-hogy? — Hát hallj ide!... De gyere csak. ide a hátsó kapuhoz, a szinéezbejáróhoz, mert magunkkal kell vigyünk valakit!... — Kit? — Egy másik öreg honvédet. Ma tudniillik nagy nap lesz! Be fogok mutatni Karimás -bácsinak egy másik bajtársát, aki alatta szolgált, az ő századában. Egy barátomat kimaszkiroz- zák itt a színészek. Nagy szakállt ragasztanak neki, fehér parókát tesznek rá és ez az ember emlékezni fog mindenre, amit Karimás bácsi hazudik. Nézd meg, milyen tréfa lesz ebből! Hogy fog ámülni az öreg. A végén, meglátod, még ő maga is elhiszi, hogy csakugyan honvéd volt, vagy pedig bevallja, hogy hazudott. Megvallom, nem tudtam túlságosan lelkesedni az ötletért és aggodalmaskodni kezdtem: — Mégis, gondold meg! —> szóltam. Az ilyen öreg emberrel vigyázni kell, mert hátha... Menyus azonban csak legyintett: — Bizd csak rám! Jobban tudom én azt-... Ne féltsd te azt a vén lókötőt!... No, itt van! Hogy az ördög vinne el! Rád se ismerek! Ez egy magas, hosszuszakállu öreg urnák szólt, aki nagykarimáju kalapban, csokorra kötött mű vésznyakkendővel és hosszú gallérköpönyegben abban a percben állt meg elöltünk. — Bemutatom néked Somogyi Péter negyvennyolcas hon véd őrmestert, — szólt Menyus. —- Mert ne felejtsd el, te most Somogyi Péter vagy!... Egyébként nappal Benkő Jánosnak hivják — tette hozzá — és a mi tij adóellenőrünk, Én még hazulról ismerem ... Most már hármasban indultunk a- kocsma felé s az utoú nem volt másról szó, csak azokról a csatákról, amelyekben Karimás bácsi részt vett. s az ő hőstetteiről, amikből móri Somogyinak vizsgázni kellett, hogy mint közös emlék-két. emlegethesse őket Karimás bácsi előtt. Nekem, bevallom, kellemetlen előérzetem volt és mg- jobban szerettem volna, kerekét- oldani, érre azonban gondolni se lehetett. Különben is. mire elhatároztam volna magara, már meg is érkeztünk. (Vége következik.)
