Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-27 / 97. (2910.) szám
2 ^I^<^MAC&AR.HlRLag 1932 Április 27, szerda. A nagytapoksánys választáson is kudarcot vallottak a törpepártok Nagvtapoiesány, április 26. Vasárnap tartották meg a községi választást Nagytaipolosány- bán, amely minden rendzavarás nélkül folyt le. A politikai pártok a választások előtt hatalmas agitáció! fejtettek ki, sőt egész sereg törpepárt alakult, melyek nagyré-sze azonban megérdemelt sorsára jutva egyetlen egy mandátumot sem szerzett. Nyilvánvaló volt, hogy az nj törpepártok megszervezése csak azt a célt szolgálja, hogy megbontsa az ősi a kos,pártok frontját, másrészt kielégítse néhány akar nők szereplési vágyát. Az urnákhoz 3725 szavazó járult. A mandátumok eloszlása a következő : Agrárpárt egy mandátum (Sdiwarcz Vilmos iskolaigazgató). Iparospárt és zsidó gazdasági párt 5 mandátum. (Pollák Károly kereskedő, Welvárt Vilmos dr. ügyvéd, Linken- ser Izidor kereskedő, Tausz Frigyes dr. ügyvéd, Nágel Fülöp pékmester). Kommunista párt 6 mandátum (Kosida Rezső munkás, Strbák József ács, Gyurka Mátyás munkás, Spanik János soíffőr, Rohácsek Ferenc soffőr, Katrák János munkás). Nemzeti szocialisták földműves és iparospártja 1 mandátum (Vezse- nilek Vladimír banktisztviselő). Iparosok és kereskedők csoportja 1 mandátum (Vagács Béla hentes). Keresz'tényszocialdsta párt 2 mandátum (Hulényi János dr. ügyvéd, Gill Emil pénztárnok). Szociáldemokrata párt 4 mandátum (Andreázzv Ernő asztalos, Krchut János munkás, Verő Ignác dr. orvos, Vacálik Ferenc titkár). Általános munkapárt 2 mandátum (Kun Mihály dr. ügyvéd, Sobrátter Ferenc fakereskedő). Zsidó szocialista párt 1 mandátum (Gelb Miksa ügynök). Zsidó kereskedők és iparosok pártja 2 mandátum (Fried Móric igazgató, Fel senburg József kereskedő). Katolikus politikamentes párt égy mandátum (Alexy Albert ny. jegyző). Munkások nemzeti szervezete 1 mandátum íDa- nek Rezső titkár). Hlinka szlovák néppártja 9 mandátum (Hujsa Gusztáv plébános, Síáf- kovics Géza ügyvéd. Csáp Lajos tisztviselő, Terlanday József dr. ügyvéd. Zsák Ignác Órás, Szomolányi Ferenc asztalos, Mónin a Géza festő, Síelsz József vasúti pénztárnok, Sehenkmayer Ignác könyvkötő). Lloyd George alkonya Az angol liberális párt bukásával visszavonul a vezér is — A békeszerződések aláírójának és egyik szerzőjének csalódásai London, április 26. Az elmúlt esztendő gyökeres változást hozott az angol politikai életben. A változás egyik legjellegzetesebb vonása, hogy a színtérről eltűnt a régi liberális párt. Helyesebben: a párt kettészakadt; egy ellenzéki részre, amely mindössze 7 tagiból áll s ezek kivétel nélkül a vezér, Lloyd George legközelebbi családtagjai, továbbá egy kormány támogató részre, mely benn vain a nemzeti koncentrációban, arány- száimánál nagyobb képviselete van a kabinetben, amit inkább a tagok egyéni kiválóságának, mint a párt súlyának kell tulajdonítani. A választás óta Lloyd George a múlt embere lett. Ő maga is annyira tisztában van azzal, hogy a liberális párt s vele az ő egyénisége is befejezte pályafutását, hogy néhány erőtlen kísérleten kívül mit sem tett a jövő biztosítására. Már a választási agitáeiótól is távolmaradt s ezt betegségével való^zinüsitette, a miindenit elsöprő konzervatív győzelem után pedig keleti útra indult, Jáva szigetére, azzal az elhatározással, hogy hosszú időre nem látja újból a szigetországot. Hogy és mint történt? — azt ma még bizonyos homály földi, a tény a;z. hogy Lloyd George alig kéthavi távoliét után otthon termett és hirtelen betiékeodeit az .,Uj liberális párt“ alapításába. Úgy látszik, sakkal hamarább elérte Lloyd Georgeot az „•emigránsok" sorsa, mint másokait, akik távol hazájuktól, egy idő múlva elvesztik szeim- mértálcáikét és áldozatául esnek annak az optikai csalódásnak, amely kivülről hamis sugártörlésben mutatja a dolgokat, az otthoni tényleges helyzetet. Lloyd George azt hitte, hogy csak haza kell sietnie, a helyset megérett számára. Csalódott. A nemzeti koncentráció valóságos rohammal foglalta él az egész angol közvéleményt s ami fontosabb: soha nem látott sikerrel győzte le azt a gazdasági válságot, amely az aranystandardról való lelépés után nem a múlt restaurálásához, nem a Lloyd George nélkülözhetetlenségéhez, hanem a gazdasági élet újjászervezésére s a vámvédelmen át a feltemdülésíhez és a font stabilizálásához vezetett. Ez a csalódás Lloyd George hosszú politikai pályájának egyik legnagyobb csalódása, tragikuma veit. Nem meglepő, hogy most Lloyd George visszavonulásáról érkezik hir. A magánéletbe való visszavonulást azonban neim szó- szer int, hanem úgy kell érteni, hegy leszámol a pártpolitikával és most már teljesen a publicisztikára, emlékiratainak megírására s a dolgok kritikájának a nyilvánosság elé dobására fordítja erejétLloyd George hozzátartozói és bizalmas barátai is megerősítik azt a hirt, hogy a liberális vezér a magánéletbe vonul vissza •s csak nagy ritkán, a legfontosabb ese.mié- nyekkei kapcsolatban szándékozik a porondon megjelenni. A Liberális Nemzeti. Szövetség eladóul komifereneiáján már aligha ve«z részt. Elhatározására főként a legutóbbi általános választások eredménye indi tolt a, mely őt egy csapásra „pártniélküli vezérré" tétté. Most egyelőre áz irodalmi tevékenység s főként emlékiratai befejezését tekinti egyik legif on t osabb élletíelad a tán ak. A jóvátételekről nemrég irt könyvéből még ma is naponként 400 példányt adnak el Angliában s egy hasonlóan szókimondó könyvel; ir a leszerelésről, mélyet 8—4 hónap múlva fejez be. ő volt egyike a békeszerződések aláíróinak s miután a leszerelési határozmányoka/t szándékosan megszegték. ennélfogva kötelességének tartja, hogy feltárja az idevonatkozó fontos eseményeket. Uj könyvén mindennap reggel 6 és 9 között' az ágyban dolgozik. Cikkeiért pusztám a Hearst-lapokiöl állítólag évi 100.000 dollárt kap. Egyébként pompásain berendezett min- tafanmján, Churt-ben, kedvenc időtöltésével, mezőgazdasági kísérletek folytatásával szórakozik. A soha meg nem született „Uj Liberális Párt" számára bérelt londoni helyiséget irodalmi főhadiszállásának tartja meg, Lloyd George visszavonulása hosszú és drámai eseményekben rendkívül gazdag politikai pályát zár le. Jelenleg a Ház korelnöke s az angol parlamentben példa nélkül álló rekordot állított fel azzal, hogy 42 évig képviselte megszakítás nélkül ugyanazt, a kerületet (Carnarvon, Wales) és három uralkodó alatt vitt fontos politikai szerepet. Visszavonulása mlég növeli a számbelileg oly gyenge ellenzékire háruló terheket, melynek egyetlen vezetője most az agg LafneJbury, a 73 éves Lábour-pérti vezér lesz. — Jegyzői kinevezés. A Virágh Dezső halálával megüresedett losonci állami jegyzői állásira az országos hivatali Füzy Rezső jegyzői titkárt nevezte ki. §ÍrI©ÍÍtf®!iIÉ@§Cl€f€ (Egűben iSRiereíScn hiteles adaton Curima l€g82lfíist> fáír!ásielíiiei3€Z5 iría: PaSésiSs-u Marcell A beható tanácskozás sofán igy eloszlott aztán minden aggály a bonyolult kormányzati kérdés felől s a jogos magánérdekes minden irányban, a közügyével is, valamint a legmagasabb igény is összhangba hozatván, mi sem állta útját az eseményeknek. • A dolgok közlője érzi, hogy referátumának hitelességéhez hozzá férkőzhetik a sanda kételkedés. Tudja azt is, hogy e fejezet első mondata mögül hiányzik az a tipográfiai csillagocska, amely, a hasáb alján megismétlődve, a mögötte cammogó jegyzet formájában utal a közlések hiteles forrásaira. De ez az irás nem iskolás történelem. Egyszerű jelentés csupán az Ember és a Sors randevúiról és Sir Todd életének különös fordulatait jegyzi föl. Ezért röviden utalok arra, hogy a evimogorodi udvar eseményei felől, melyek e történet szerves részei, Zürich egyik padlásszobájában informált a eyrilliai pénzügyek fő-fősáfárja, ki kevéssel e történet befejezte után tartós időzésre rendezkedett be a svájci manzárdban a zürichi töményszesz- forga-lom emelkedésének nem kis nyereségére. IV. A sok irányban döntő hatású esemény a evir- nogorodi kastély pálmakertjében zajlott le. E télikert nem nélkülözte az állami hasznos beruházások áldásait. Valóságos délszaki erdőre,szlet volt ez a pálmákért. Szágó "és kókuszpálmáinak és kenyériáinak törzsére buja virágokat termő kúszónövények liánjai fonódtak s a karcsú fáknak vad harcosok fejdiszéhez hasonló bóbitái szinte szétfeszítették a zöld tüllel bevont üvegcsarnok boltbajtásait é3 gallyaikon emberfőnyi s borzas kókuszdiók és hatalmas szágófürtök duzzadoztak. A zöld égboltozatról mesterséges napsugár özöne porzott alá. A hatalmas termet szinte áttörhe- tetlen szövedékkel körülszegő sűrűségben tarka- tollú énekes madarak trilláztak és papagályok rikácsoltak, nőig az üvegfalak magosában néhol elővillanó fütöcsövek, melyekben sziszegett a gőz, a kanyargótestü kígyók illúzióját keltették. Mikor a hideg vasúti kocsiból kiszállt Mr. Hor- niman és tanítványa a evimogorodi állomáson, Sir, Todd prémes bundájában, — amelyet az állomás- főnök szivéből irigyelt a „szőrös arcú urtól“; — majd a szánkóban göngyölegei között is vacogott a tudós majom. De amikor az adott jelre bevezette Sir Toddot a szerszámkamrából a pálmakertbe, a tudós csimpánzt hirtelen a délszaki nyár vérhulláma csapta meg. [Jgy érezte magát a dzsungel gentleman ja, mint aki — hazaérkezett. / 'i Mélyen ülő, apró szemeit villogva járatta körül a pálmákon és folyondárokon, amelyeknek halvány és festékszagu képeit látta eddig csupán a színpad kulisszám. Füle megittasodott a madarak friss és természetes füttyétől és rikácsolásától, amelyek kedvesebbek a saxofon rikoltásánál, a bombardonok böffenósénél és az üstdobok dörgésénél, amelyek pedig eddig mulattatták. Orrát pedig, e szimatoló, tömpe és szomjas orrot, — amely egyszerre emlékezni kezdett, — széttágitotta ez a jószagu világ. Egy-két rövidet vigyorgott Sir Todd és kez- tyüs kezével olyan mozdulatot tett, mintha ki akarna bújni a most, ebben a környezetben tőle teljesen idegenné vált gálaruhából. De Mr. Horniman erélyes, kattogó hangon rászólt: — Sir Todd! Old fellövi Stopp! Stopp! És ő megállt. Várta a publikumot, amely előtt ezen a jószagu színpadon nyilván el kell játszania az ő műsorát, mert különben nem kellett volna magára öltenie munkaruháját, ezt a most utált condrát. Mert utálta és szégyelte most, itt az őserdő káprázatos meztelensége között ezt a szemérmetlen elburkolózását. De hát játszani fog, hogy végül mogyorót kapjon. Töretlent, fogai alatt gusztusosán reccsen őt és egy kis rizspálinkát is, amit az utóbbi időkben, mióta éjjelente ketrecében nyugtalankodott, Mr. Horniman adagolt neki óvatosan. Ez a rizspálinka! A gégéjén megnyugtatón lefolyó tüzes viz! Ez jó volt! Jól tudott tőle aludni és különösen az elmúlt tavasz óta, amióta ismeretlen uj szagokat orrontott a levegőben, épp olyan ismeretlenül mégis ismert szépeket tudott álmodni, miint a minő szép ez itt most körülötte. Sőt még szebbeket és különösebbeket is, amikkel ez a társtalan életű, de társát valahol messzi mégis — Mr. Horniman minden tömlőctartó mesterkedései ellenére is sejtő lény nem tudott valójában tisztába jönni. Mr. Horn/lman, máris a zöld kakadu-rendjelre gondolva, — amely mellén a gyémántokkal ugv a plakátokon, mint ,Tfoto“-kon és főként a színpadon előnyösen díszíti majd, — a pálmakert tisztásának közepén még igazított egyet a produkció kellékein, az asztalkákat és Sir Todd székét a szőnyeg közepén helyezte el és várakozott, hogy etikettsze- rtlen fogadhassa a különelőadá/8 magos közönségét. Végre megszólalt a gong. Két testőr-kozák félrehúzta a bejárót takaró iivegcsillár-kárpitot és XXXVII,. Jurkó legszűkebb környezetétől: a főudvarmestertől és a hii Guzmi- csoktől követve lépett az imitált őserdőbe. Belépett és kezével kegyesen intve a földig hajló Mr. Hornimannek, megadta a jelt a mutatváyok megkezdésére. V. A dolgok krónikása, mielőtt lerögzítené a most ! pár pillanatnyi idő alatt lezajló eseményeket, a törvényt tisztelő polgár gondosságával, két tekintélyre hivatkozva igyekszik, igazolni föltétien jóhiszeműségét. Távol akarja tartani ugyanis tollától a hazugságnak és a történelemhamisitásnak még a látszatát is. Viszont közlendői, ha híven adja azokat vissza, őt a tekintély romboló színében tüntethetnék föl némelyek előtt, amitől óvjon az ég. Mert jaj a megbotránkoztatónak! Ezért hát megállapítja a krónikás, hogy Dickens, — ki Booznak is nevezteték, — kétségtelenül hü polgára volt Angliának és hódoló, loyális alattvalója a britt birodalom uralkodójának. És Dickens egyik regényének bevezető soraiban ezt a törtó- nethü mondatot irja le a francia forradalom koráról: „Angliában akkor egy széles állkapcsu király és egy közönséges királynő uralkodott". Az egyszerű krónikás, ki Cyrilliának nem polgára és így a lokális loyalitás nem köti, mégis helyesnek Ítéli, ha bizonyos végzetes külsőségek hü leírása előtt nem elégszik meg azzal, hogy Dickens őszinteségére utaljon, hanem Einsteinre is hivatkozik: a relativitás elméletének hirdetőjére: Sir Todd az ő szőrbenőtte fejével, hátra vetemedő homlokával, szemöldökcsontjának előugró eresze alatt hunyorgó szemének állati lámpásával, pittyedt és kaffogó szájával, széles, elnagyolt állkapcsával és tulhosszura nőtt karjaival remek majompéldány volt. Cyrillia nagygoszpodárja viszont ugyanezekkel a jellegekkel, amelyek karakterizálták külsőjét 8 amelyek a tradíciók beidegzettségével a szép és előkelő fogalmává nemesedtek, úgy önmaga előtt, mint a hü cyrill nép szemében és amely jellegek minden földi pondrótól megkülönböztették Cyrillia térségein a kozsehub nemzetiség minden sarját, — csúnyán degenerált emberi törzs volt. Az egyik fajának csúcsa, a másik eleatnyult rémlátomány. S ők ketten tökéletesen hasonlítottak egymáshoz. ... Minden relativ, — mondja Einstein. ... A leírás legyen őszinte, — mondja Dickens ... VIL De mát mondhatott ehhez Sir Todd, aki » szavaknak nem volt mestere, ami nem is fontos a néma játékok artistájánál. Ahogy a zene technikájának ismerője le tudja kottázni az előtte eljátszott dallamot, úgy mondom el helyette én. Sir Todd, — mint ahogy ez a pantomimek játszóinak metierbeli közlési formája, a tettek jeló- nyeire irta át a különös — és régi emlékeket ébresztő-környezetben mindazt, amit ösztöneinek csontketrecöben felkavart ez a váratlan és megdöbbentő találkozás. — Ez itt a másik! Az erős, a hatalmas, a szabad, aki az őserdőben lakik! Az őserdőben, ahonnan valamikor elrabolták piszkos, meztelen és olajszagú testű vademberek, akik ketrecbe vetették, míg a fák gallyán tova menekülve üvöltözött egy ismert hang panasza. ö i« ilyen volt, hatalmas, erős és szabad. Igen, ez voltl ö is igy élt. Itt ólt, ebben az erdőben, ő is felmászhatott a fák törzsére akkor, régen, hogy friss gyümölcsöket szakítson róluk. De elrabolták és azóta e* bitorolja az erdő minden kincsét, ő hancurozik a pázsiton majom- testvéreável és ö hurcolja a jószagu és forró ölü nőstényt a fák sűrűjébe, mig neki betanult egy- ügyüségeket kell elmókáznia és éjjel ketrece vackán a saját testét marcangolja és csomókat tép ki ágyéka bozontjából. Mindebből csak villogva körüljártatok tekintete., orrának dühös tágulása látszott és izgalmát rövid kaffanásai árulták el csupán. Mr. Horniman azonban rosszat sejtett. De hasztalan intézte Sir Toddhoz a legbecézőbb szavakat és hiába dördült el, mint szijostor pattintása, a legérzékenyebb parancsszó, azoknak nem volt többé hatalmúk Sir Todd fölött. És azt sem tudta megakadályozni Mr. Horni- mam, — olyan hirtelen jött, — hogy a dzsungel gentlemanje fel ne kapja a színpadi lakomájához odakészitett széket. Sir Todd elkapta ezt a széket, amely acélcsövekből volt formálva, hogy a gyakori vasúti szállítás közben ne menjen tönkre. Fölkapta, fegyverét feje fölött megforgatva, egyetlen ugrással XXXVII. Jurkó mellett termett és egyetlen, koponyahorpasztó ütéssel leütötte a gyűlölt vetélytársát. Leütötte és míg az urak és maga Mr. Herminán is, mindent elkövettek a már lehetetlenért, hogy magához térítsék a halott nagygoszpodárt, akinek szörnyű sebén a vérével az élete is elfolyt; — Sir Todd letépte magáról ruháit, rab életének e fegyencköntösét s az őserdő fiának diszmeztelensé- gében felkuszott egy kókuszpálmára. Felkuszott, letépte egyikét az óriási gyümölcsöknek. Feltörte azt, majszolta és itta a tejét. Azután a halott körül esetlenkedők rémült csoportja közé vágta a kókuszdió roncsát, megrázta maga alatt a fát és elbödült. Úgy harsogott ez a bödület, mint valami világgá kiáltott pronunciamento, hogy ő megvédi mindenek ellen az 6 országát, amelyet most birtokába vett. * — Bolond állat! Azt hitte, hogy a régi rosszat lehet egy uj rosszal megjavítani. Gyakori optikai csalódás ez az emberfajtánál is — fűzte a történethez a zürichi manzardszobában a titkolt majomtragédia miatt száműzött Guzmicsek. — Azt hitte, hogy az őserdő az az üvegkalieka-. És nem tudta szegény feje, hagy puskák is vannak a világon, amelyek előbb leszedték pálmatornyából, mint ahogy a, nagygoszpodár teteme kihűlt... Bolond dolog! Emiatt kell itt rostokolnom... Most pedig hozass pálinkát., pajtás, mert dicső rokonaim megint elfeledkeztek az apanázsom elküldéséről. Egy kopekem sincs és szomjas vagyok. (Vége)
