Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-03 / 77. (2890.) szám
1Q&& Április 8, vasárnap. ^RS:g8J-A\AO^ARHmiiAP 7 Heroikus küzdelmet folytat megélhetéséért, de maradék erőit osztatlanul a magyar kultúra szolgálatába állította Eperjes és Sáros magyar társadalma Eperjes, március vége. (A P. M. H. eperjesi tudósítójától.) Eperjes a leépített városok ezáDupla, egyivonalu életét csöndesen,, önmagába sülyedye éli. Régi énjét, a jellegzetes Iliül ,iii i' mmmmmammMamammaemmm Gyermekeknek mindig kitűnő szolgálatot tesz a I PodBbradi Ásványvíz úgy emésztési za- zavaroknál, mint Iá- Ej zas állapotban vagy | a légzőszervek be- i tegségelnél, sáros! menta látást, amely mindig egymás mellé tudja kozni a vidék minden rangú és nemzetiségű Iákéit,' az uj időkbe is átmentette. A város kisebbségi sorsba jutott magyarsága gazdaságilag lassan, de biztosan halad az elsorvadás felé, de a megélhetésért folytatott verejtékes küzdelmében is heroikus vitalitással állítja erőit Sáros magyarságával egyetemben a magyar kultúra szolgálatába. A kisebbségi kultúrtörténet arany be tűs lapokon fogja feljegyezni Sáros magyarságának a magyar kultúra érdekében kifejtett munkájának első decenniumát. A lelkes és komoly kulturmunka egyik legnagyobb eredményeképpen könyvelhető el, hogy a kultúra ápolásában egymás mellé kerültek az itt lakó nemzetek a jóleső érzéssel állapítható meg, hogy a magyar műkedvelő színi előadásokon a szlovák intelligencia is nagy számban szokott megjelenni A sárosi magyar kulturmunka fejlődési fázisai jól ismeretesek a Prágai Magyar Hirlaip olvasói előtt. Hogy mégis átfogó k'ipet alkothassunk magunknak a sárosi magyar társadalom életéről, felkerestük a sárosi magyarok egyik értékes vezető alakját, a lelkes, fáradhatatlan Fábry Viktort, aki a P, M. H. részére az alábbi nyilatkozatában adja kereszt- metszetét a sárosi magyarság életének: — A sárosi magyarság kisebbségi életét speciális helyzete határozza meg. A vármegye három városra szorítkozott, amelyekben a magyarság számottevő tényező volt és maradt kultúrájánál, intelligenciájánál és gazdasági helyzeténél fogva. A falvak kúriáiban élő földesuraik is ezekben a városokban keresték és találták meg a szellemi és társadalmi igényeik kielégítését, kivált pedig Eperjesen, ahol hetente legalább is két Ízben találkoztak. f — A kisebbségi sorsba került sárosi magyarság megtartotta intelligenciáját és kul- tumivóját s lehetőség szerint fokozza, de megkisebbedett a számaránya és gazdasági helyzete is annyira leromlott, hogy nehezen küzd a létért. Ez 1 érmészetesen hatással van életére is, amely egyre inkább a visszavonnltság jellegét ölti, anélkül azonban, hogy letargiába sülyedne... — Kulturéletét is a felvázolt vonások rajzolják meg. Kulturélete a politikai átalakulás utárni években is erőteljes volt s kifejezte a múlttal kapcsolatos nexusát, amelyből táplálkozott, s amelyen oly nagyra nőtt. Azóta az évek múláséiban. mindinkább megtanult a saját lábán járni s önmagából meríteni. Az utódállamokban élő magyarság tipikus átformálódása szükség szerint itt is jelentkezett és utat tört magának. A múlt tiszteletben tartása mellett — azoknak az értékeknek az elsajátítása mellett, amelyek még az ős gyökérzett életéből áramlottak feléje — az uj helyzet nemcsak uj életformát diktált neki, hanem megtanította arra is, hogy necsak átvegyen, de maga is teremtsen. — Mint mindenütt,' itt is váltakoznak a hanyatlás és a föléledés időszakai. Az általános gazdasági depresszió természetszerűen érezteti hatását az itteni magyarság ikulturéletében is. Ez azonban nem lehet tartós jelenség, mint amennyire a hosszú és tartós tél sem jelenti azt, hogy utána már nem jöhet tavasz. Fábry Viktor nyilatkozatának utolsó mondatéhoz örömmel fűzhetjük hozzá, hogy március jöttével újra megindult a tevékeny kulturmunka^ melynek egyik jelentős állomása a húsvéti ünnepek alatt szinrekerült „Három a kislány" című operett előadása, másik értékes állomása pedig április elején „A mandarin" című dráma szinrehozatala lesz. * Az uj lendülettel meginduló kulturmunka mellett meg kell és talán elsősorban kellett volna megemlékeznünk az eperjesi magyar társadalom katolikus részének oly teltéről, amely a legőszimtébib tiszteletet váltja ki mindenkiből. Ez a tett; a Regnum Mariauum felépítése. Míg az államfordulat után a város magyarságának evangélikus társadalma azonnal otthonra talált az evangélikus egyház által fenntartott magyar iskola helyiségeiben, melynek tanácsterme hamarosan valóságos kulturháza lett az itt élő magyarság összességének, addig a katolikus társadalom egyesületei, az Oltáregylet és a kongregációk fedél nélkül maradtak, özvegy Dobay Edéné uriaeszony, az Oltár- egylet elnöknőjének előadása nyomán bontakozik ki előttünk a két egyesület keserves odisszeája az otthonkeresés utján, amíg végül is fölépült a Regnum.Mariauum. Annakidején két egyesület az Angolkisasszonyok kolostorában talált otthonra, ahonnan azonban 1918. után kénytelenek voltak távozni. A Ferenc-rendi zárda szűk helyiségeiben húzódtak meg kezdetben, onnan ütjük a katolikus népiskolán át a Katolikus Kör helyiségébe vezetett, de sehol sem tudtak olyan otthonra lelni, ahol komoly építő munkát ke7,d- hottek volna. Ekkor vetődött föl a saját otthon, a Regnum Marianum gondolata. Az e célból rendezett első karácsonyi vú:ár meglepetésszerűen hatalmas anyagi sikerrel zárult s ez volt megalapozója a gondolat végrehajtásának Különféle akciók, teadélutánok rendezésével lassan gyarapodott az első kis tőke, majd 1930 tavaszán megindult a gyűjtés a tagok között. A gyűjtés is meglepő eredménnyel zárt. A sárosi katolikus társadalom ez alkalommal is hatalmas áldozatkészségről tett tanúságot. Zaborovszky Béla pápai prelátus a Katolikus Kör kertjének egy részét díjmentesen bocsátotta a két egyesület rendelkezésére. Megkezdőd ott az épités és múlt év őszén már át is adták hivatásának a Regnum Marianumot, amelyben az Oltáregylet és a kongregációk találtak otthonra s ezzel megteremtődött Eperjes második magyar kuitnrháza. Már az elmúlt szezonban is komoly és eredményes kulturmunka folyt a Regnum Marianumbam A farsangi szezonban egymást követték a kisebb szinielőadások és szórakoztató estélyek, míg legutóbb, a böjti időszak alatt tudományos, vallásos előadások folytak minden vasárnap. Sáros és Eperjes magyar társadalma a legnagyobb hittel tekint a jövőbe, hiszen az élettel való küzdelmének legerősebb támasza^ kultúrája él, fejlődik, terebélyesed ik. . Nádfőy Árpád. Újabb bárom német nemzeti szocialistát tartóztattak Ee Prága, április 2. A prágai rendőrség tegnap letartóztatta Hollmann Hermaun hivatalnokot, a Jugendverband pénztárosát, továbbá Stotz sportcsapa (parancsnokot és Randik pa- ranesnokhelyettest. A cseh lapok jelentései szerint a pénztárkönyv elveszett, de a HoU- mannál eszközölt házkutatás alkalmával terhelő Írásbeli anyagot foglaltak le- Aussigbau huszonnyolc helyen tartottak házkutatást^ Krüíláuban letartóztatták Kittel • Ernőt ég Troppauban Dawid Józsefet: ’ LÓRENC Irta: Szmrecsányi Béla Katinka grófné a tavaszi szezon közepén váratlanul elutazott, a fővárosból. Távozása úgy hatott szokott társaságára, mintha karmester nélkül marad a zenekar és a legszerényebb oboés is megérzi,-hogy nincs vezető. A ezépasiszony ugyanis a divat királynője volt, pezsgő a mulatságok bóléjában, a parkettek karcsú hadvezére, akii híveit az élet uralma eliten mozgósította. Távozása a . legBantasztikusahb találgatásokra adott okot. Rosszmájú irigyet azt állították, hogy első szeretnie izgalmai elől menekült falura, — amely szokatlan érzelem tői férje eddig sikeresen megkímélte. Ez azonban mind csak afféle szokott pletyka volt. Az igazi okot talán csak bizalmas komornája, Lottii sejtette, aki imádott úrnőjét az önkéntes ezámkivetésbe elkísérte. Pihenni ment el Katinka, mert a mai élet erőszakolt, damse- macabreszerii mulatozásai kimerítették, és a szeme táján jelentkező első szarkaláb''.ói jobban megijedt, mint a régik a mesebeli sárkány rettentő karmától. Eleinte nagyon furcsának, csaknem idegesditő- nek találta a falu nagy csendjét. A tágas szobákban kicsike cipői úgy kopogtak, mintha szöges- ia.lpu bagariiacsizmában járkálna. Mindezt később megszokta, s már inkább élvezte ezt a határtalan kényelmet, olyasféleképpen, mintha karcsú macska teste állandóan hatalmas ágyban pihenne, amelyben, — bármennyire nyújtózkodik is, — csak puha pármát és pitimét talál. Későn kelti, sóikat ligézett, jóformán csak tejen, vajon és gyümölcsön élt. Inkább csak estefáié sétálgatott a nagy parkiban, amelynek ős fái közölt ngy bolyongott, minit Titánia. Akinek falun dolga nincs, az sehogy sem akarja elhinni, hogy a nap csak huszonnégy órából áll. Kat:nka g ró Inénak is bőséges ideje maradit a gondolkozásra. Mint aki nyaralása idejére hagyja régi leveleinek kiselejtezését, itt számolt le mindazokkal a gondolataiva'l, amelyekkel a főváros zajában nem ért rá foglalkozni. Mosolyogva állapította meg, hogy rengeteg udvarlója között komoly flörtje egy sem akadt. Arra is rájött, hogy ennek nem az ő erkölcsi szigorúsága, de kényelemszeretete ás lustasága volt az oka. Azt a kiváltságos helyzetet élvezte, hegy bársonyos páholyban ült, s megengedte, hogy imádják. Csak semmi komoly viszony, ami idővel éppen olyan rántott-levessé lesz, mint az ő házaséletc, azzal a különbséggel. ■hogy kissé megborsozzák, m ^paprikázzák, s ezüst ■tálcán szervírozzák. A udvariak addig kellemesek, amíg, — mint a rnhákból, — közüllőik is ki lehet választani az alkalomhoz, a helyzethez leginkább illőt. Mialatt ezek az épületes gondolatok foglalkoztatták a gróínét, sétája közben a zöldséges-kertbe ért. A melegágyak százai csillogtak a napfényben, méhek zümmögték körül a cserepes virágokat. A virágbáz tükrös ablakában megpillantotta képmását. A kis szűk szoknyában, simuló pulin wer- ben, amelyek alatt legfeljebb egy kombiné lehetett, — alakjának tökéletes formái kirajzolódtak, amit a grófné átfutó, kis lefékezett mosollyal vett tudomásul. A virágház mögött, egy nagy földdomb közepén, mint valami gigantikussá nőt't dudva, — állt egy otromba külsejű kertilketes. Lerusziinü haja izzadt homlokára tapadt, egyik kezével az ásóra támaszkodott, másik kanja Mögött, mint egy nem is hozzá — tartozó, formátlan, vörösvégü nagy bunkó. Széles, szeplős arca, barnán fénylett, mint a frisseneült mazsolés^kalécs héja. Vizszinü, lélektelen szemlét, — mint a vezórürti, ha napba néz, — ájuló bámulással meresztette a grófinéra. Állatia- san naiv döbbenése olyan nagy volt. hogy első percben miég köszönni is elfetejtetit. Majd feleszmélve, esetlen meghajtás kíséretében felhangzott, — miint a repedt kürtszó, — köszönése: — Kisztihaaand! ... Az otromba csodálat feltűnt a grófnénak, a köszönésrői azonban éppúgy nem vett tudomást, mintha például a kerti öszvér szólalt volna meg emberi hangon. Milyen utálatos ember! állapította meg, s olyasféle kedvetlenséget érzett, miint mikor egyszer a begóniaágyból ökölnyi varangyos- békia ugrott eléje. Másnap május már egész pompájában bontakozott ki. Az orgonavirágok fürtösen lógtak mindenfelé, a legkülönbözőbb szinnámyalatokbam, s olyan illata volt a levegőnek, mintha Atkinson-mester legbódiilóbb illatszereivel locsolta volna meg a harmatos pázsitot. A makacsságban, amellyel a méhek és dongók körülrajzották a virító geszte- nyfát, benne volt a tavasznak minden szerelmes, szertelen hangulata. Katinka reggeli öltözás közben észrevette, hogy a falusi pihenés a legjobb kozmetikus. Kliséé szintelein bőrét a ceodáshatáeu tégelyek varázseszközei nélkül is olyan finom, halvány ezioáimyataitok futották be, mirit ha nyíló virágot vékony hártya- papirral takarnának le. Esti sétájánál messzire elkerülte a virágházakat, nem akarta jó hangulatát a tegnapihoz hasonló benyomásokká! zavar tani. A kerti j>aitak irányár követve, a sziklacsoporthoz ért. Megdöbbenve állt meg, a sziklák mögül ugyanaz a bámuló ürü- szempár tapadt reá, mint tegnap. A szerencsétlen kertibe les csaknem elejtette a kezében tarto tt agavét, olyan önfeledtséggel csodálta meg szép úrnőjét. A grófné bosszúsan sarkonfordult, de bármennyire sietve szedte is apró lábait, mint a közeledő vihar dörgése, utolérte a tegnapi bosszantó hang: — Kisztihaaiand ... Ez már több volt, mint amit egy ideges asszony saját otthonában elviselni képes. Sietett felkeresni a főkertészt. Az öreg ott hajladozott, kis angol pipájával a foga közt, a krizantémek között. — Mondja, Vitacsek, miféle félkegyelmű belest ■tart maga itt? Csak bámul, a szájait tátija, ahelyett, hogy dolgozna. Tizenötödikén elbocsátja, érti? — Parancsára, méltóságos grófné — mondta az öreg, — aki .tudta, hogy rosszkedvében nem igen tűr úrnője ellenvetést. Gondolkozött, merjen-e szólni. — Méltoztaseéfc megbocsátani, de ez a Lórenc nagyon derék, dolgos morva fiú, megbízható és hűs éges... — Bánom is én! Nem tűröm itt azt az ostoba pöfáját a kertben. Ezzel szegény Lórenc sorsa meg volt pecsételve. A cselédJházban nagy volt a szomorúság, hogy Lórencnek felmondtak. Jóravaló, csendes fiú volt, eeténkinit szépen flóbázott az eperfa alatt és Tera, a konyhalány azt találta, hogy a nálánál senki se járja jobban a gyorspolkát és a mazurkát. Meg is siratta. M'ásniap Lattá, a bizalmas komorna, úrnője haját mosta. A sok saimpoon és hajviz között úgy járt a keze, mint virtuózé a zonigorabiltentyükön. Ilyenkor kivételesen szabad volt pletykáznia is, mert ha hírei nem is érdekelték a grófnét, de gramofonszerü, egyhangú fecsegése idegzsongitó hatású voit. A póstásldsasszony drámáján és a jegyző leányának váltakozó szerelmein túlesve, Lottii váratlanul ednevétbe magát. A jölnevelt lánynál ez egyéni hangulaitnyilvánitás olyan szokatlan volt, hogy a grófné felálmából feleszmélt és kérdőleg nézett rá. — Méltoztassék megbocsátani, ezt a buta Lóren- cet nevetem... Minit bemtkosztos velünk ebédel, s tegnap szinte pirulva mondta, hogy ő sok helyen járt már, katona s volt, de ilyen angyali szépséget, mint a mi grófnőnk, még nem látott... Ha arra mélitóztaitik sétálni, megáll az ásó a kezében, s kedve volna keresztet vetni, mint, a szentkép előtt. Még a könnye is kicsordult, mikor elmondta, hogy tizenöt nap múlva el kell mennie innen... Katinka válasz nélkül hagyta Lattá riportját^ de olyasféle arcot, vágott, mint mikor pajkos gyerekek előtt rejtegetjük, hogy éretlen csinyjeiket mulattat óknak találjuk. Másnap .reggel kevés eső esett. Éppen csak annyi, hogy a parii kavicsos utjai ezüstös szinben párologtak és a bokrok, — miiint meseország harmatjától., — gyémámtíénybeu csillogtak. Mire a grófné felébredt, melegen sütött a nap. — Készítsd a kis bécsi nyerseeilyem-ruhámait, — hangzott a parancs, nyújtózkodás közben, Lo'ttinak. — Nem lesz talán kár mára? — Vizesek az utak a kertben. — Nem baj. Csak készítsd. Ebhez a kis párisi modell-■ruhához a grófnénak jelentős sikerei fűződitek, mert bámul ói szerint, még bevallott koránál is tíz évvel fiatalábbnak tüntette fel viselőjét. Mikor Katinka grófné, szokása ellenére, ezúttal délelőtt indult sétáira, az ősfák 'lombjaim keresetül aranyeső formájában tört át a napsugár, a virág- kelyhekem fényiéit az esőcsepp, miint leányszem- ben az ottfelejtett könny. Lórenc a kastély közelében az egyik virágágyból az eivinitott tulipánokat szedte ki, hogy nyári virágokkal cserélje ki azokat. Deszkán térdelt, s az izzadtság úgy folyt homlokáról, mintha szeplőd cseppfolyósakká váltak volna. Mikor úrnőjét megpillantotta, lesütötte szeméit, miint aki fél a napiba nézni. — Kisztihaaand! — hangzott a köszönés, — ezúttal olyan fájdalmas hangon, mint ha a kutya a holdra vonít — Gutem Margem, Lórenc! — szólt a válasz, váratlanul, a világ legkisebb és legpirosabb ajkáról'. Az otromba nagy ember a megdöbbenéstől megingott hatalmas, baklkamosos talapzatán, mint a gyárkémény földrengéskor. Olyasféléit vélt látni, mintha a grófné mosolygott volna. De lehet, hogy csak képzelődött. Mialatt pillantásával lopva kísérte távozó úrnője, karcsú alakját, úgy érezte,' hogy szive hegyesen kiálló ádámcsutkájában ver. A Lórencnek szóló felmondást a főkertész másnap magasabb parancsra visszavonta, ami a cseléd- házban nagy örömeit okozott. A grófné pár nap múlva visszatért a fővárosba. Már rég elfelejtette Lóremocel és a faluval együtt az egész esetet, amelynek reá nézve különben sem volt több jelentősége, mint mikor egyezer a szépséges Phiryne egy iszapos pocsolyában látta meg saját bájainak különös tükörképét. Lórenc azonban boldogan folytatta napi munkáját, mert egyszerű leikével ösztönösen megérezte, hogy most már biztosítva van számára a mai életnek legnagyobb fényűzése: álmodozás a múltról, — és a .biztos, miindfeunapi kenyér,
