Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-03 / 77. (2890.) szám

8 Í9S2 április 3, vasárnap. A tavaszi divatszin — Vasárnapi divatlevél — ’A divat nagymesterei az idei tavaszon első­sorban kék színbe mártott ecsettel dolgoznak. Ennek eredménye lett a divathorizonton tapasz­talható általános „synphonie en bleu“ és hogy Madame 1933. fejtől lábig kékben lépdel az első langyos áprilisi nap veröfénye felé. A kék vezet. Kék Párisban a hangadó szín, kék valamennyi tavaszi, sőt nyári kollekciónak az alapja. A barna és a zöld többször egymás után következő uralnia után kellemes változatos­ságot jelent váratlan feltűnése. Előnyei közé tartozik, hogy fiatalos, friss s csaknem annyira diszkrét, mint a fekete, melyet a feltűnést nem kereső nagy városi praktikusságért mindig nagy előnyben részesítettek. Az idén a fekete előre­láthatólag erősen a háttérbe fog szorulni, mert a kék a feketének most kiemelt előnyeivel ren­delkezik és mint szín, annyira puha, hogy a je­lenlegi divatirány diktálta elütő kombinációkhoz is alkalmas­A kék divatos színskálájában ott szerepel a liláéba hajló levendulakék s a matróz egyenru­hák sötét buzakékje. Megtalálható az örök kék Cóte d’ Azúr egének minden árnyalata, a sokat megénekelt halvány azúrkéktől a langyos éjsza­kák bársonyos mélykékjéig. A vezető párisi di­vatházak. közül mindegyik más-más árnyalatot favorizál. Lanvil az acélkéket, Ohanell a leven­dulakéket, Goupy a mélytónusu azúrkéket hal­ványzölddel kombinálva. Patou a nagy válasz­tékból a régi zománcos edények intenziv kék színére emlékeztető árnyalatot választotta ki magának. Ügyesen számitó üzletemberhez és jó honpolgárhoz illően a volt miniszterelnök után „La.val bleu“-nek nevezte el, —■ főleg az általa favorizált szín és az ebben a szinben tartott kol­lekció népszerűsítése céljából. Felbuzdulása és nem mindennapos ötletessége mégis váratlan csa­lódást eredményezett. Miután a politika változá­sai éppen oly kiszámíthatatlanok, mint a Patou és fejedelem társai diktálta divat, — mire meg­érkezett a valódi szezon, a közismert név a re­mélt általános üzleti népszerűséget már meg nem hozhatta, — Laval helyett már Tardieu kor­mányzott! A kék több árnyalatában hideg színként hat és egymagában keveseknek áll jól. Azért a leg­többször kombinálva dolgozzák fel. Legdivato­sabb kombinációi: rózsaszínnel, élénk pirossal, világos kékkel, rezeda-földdel, beigeval, cit- Tom-narancs- vagy okkersárgával, terakottával vagy feketével. Az újonnan favorizált kék színek nagy válasz­tékot nyújtanak és alkalmat adnak arra, hogy mindenki megtalálhassa a saját típusának és egyéniségének legmegfelelőbbet. Miután az egyes típusok és arcezin más-más színárnyalatban jut­nak kellő érvényesüléshez, a színárnyalatok he- ilyes megválasztása és összeállítása sok hozzáér­tést igényel. A divatos kék színről lévén szó, a kimondottan szőke csakis a világosabb árnyala­tokból válasszon, hogy ezáltal a haja ég termé­szetszerűleg halvány teintje kiegyensúlyozódja­nak. A divatos kombinációk közül részére a kék- fehér, citromsárga, halványzöld és fekete a leg­előnyösebbek. Barnáknak a középkék és a lilába hajló meleg levendulakék illik a legjobban, ró­zsaszínű vagy sárgás tónusu uj piros összeállí­tással. A sötéthaju és barnábőrü típus számára a hideg kék szín egymagában előnytelen, — mert- reflexje a teintet még inkább barnítja és színte­lenné teszi. Csákig abban az esetben „öltöztet" a megkívánt mértékben és hatással, ha az arc felé egy melegebb szín; narancssá.Tga, piros vagy terakotta barna képezik az átmenetet. Kalapoknál is sok posztó-, selyem- és szalma­kalap készül egész kék szinben tartva. A szőkék fis barnák számára nagyon dekoratív, mert a kék háttér a hajszint és a világos teintet puhának és rózsásnak tünteti fel. Ha azonban a szalma- fajta áttetsző vagy áttört és a fény a szalmán keresztül kék refíeksszel éri az arcot, a teint élettelennek látszik és a vonások élesekké vál­nak. Párisban, de még inkább Nizzában ez idő szerint többnyire acélkék, Ohanel-féle levendula­kék és a Paton-ház kékjében tartott modelleket viselnek. Becsben, ahol a nők általánosságban szőkék és világos arcbőrüek, a puhább árnyala­tokból készítik a vezető szalonok kollekcióit, Pesten a közép- és levendulakék. valamint a Patou-féle „Laval bleu" a favoritok. A mai divat-melléklet modelljei a szezon slá­gerének számítható rövid kis kosztümök érdekes változatait mutatják. Az első ábra az örökéietü sötétkék szabókosztüm legújabb változata sze­rint készült. A kabát, mint a többi négy modell­nél is, erősen derékba szabott. Kivágása fazon helyett széles direktoir kihajtóval készül. A szoknyája elől lerakott és alul, a. lerakás mellett kis külön bedolgozott és levasalt glokni-részek- kel bővül. A második modell kis kabátja széles reverrel és deréktól kissé elálló „Schöscheu“-nel készül- Nagy fémgombokkal zárul. Jellegzetes az ujja, amely könyöktől lerakott. A szoknyája princessz szabású. A hozzá viselt blúz elől nagy .-•zalagcsokorral zárul. A harmadik modell sötét szoknya és világos kabát-összeállitást ábrázol. A kabát mély kivágásu, ragián vállal dolgozott, és kettős levarrássa! diezitett. Csikós jerseysál dilik hozzá. A negyedik modell csíkozott anyagú. Gallér nélküli kabátját körben ellentétes csiko- zásu pánfezegély díszíti. A gallért egyszínű se­lyemnél pótolja, melyet az öv fog le. Az ujja bő, könyöktől lefelé fokozatosan elszükülö. Az :ilj úgy élői, mint hátul kis bedolgozásokkal bő­vül. Az utolsó modell sötét kabát- és világos alj­San Michele regénye Irta: NEUBAÜER PÁL Axe! Munthe, egy svéd orvos, aki ma hetven­éves és majdnem teljesen vak, megírta élete regényét. Világhírű lett ez a könyv. Sokan a halál könyvének nevezték ed; én az életűia.xi- mum könyvének nevezném. Azért írok róla- (Das Bu-ch San Michele címmel jelent meg a lipcsei Paul List-Verlag kiadásában), mert nem az a fontos és érdekes benne, amit a. közönség, a kritikusok és talán maga a szerző is -fontos­nak és érdekesnek tart, hanem az, ami a sok történés mögött húzódik meg és mintegy vér ietlenüi van megemlítve: igaz, hogy ebben a könyvben annyi a novella- és regény anyag, hogy egy Balzac húsz kötetet irt volna belőle; szellemes, szemfüles, okos és elmélyült; kolpor­tázs mellett metafizika, orvostudomány és nagy orvosok portréi mellett a messzinai földrengés és a nápolyi pestis korából származó rablókig- tóriák; szigorú logika és fantasztikum; ni in dé­ri ekfö! ott pedig az állatok iránti szereteti Ku­tyábban ember nem érezhet, mint ez az orvos, aki ugyan a svéd. királyné háziorvosa, de .tíz kutyáját többre becsüli minden királyi koroná­nál. Tizennyolcéves korában kirándul Anacáp- ri-ba és isteni, vagy démoni sugallatra elhatá­rozza, hogy itt, San Michelén fogja fölépíteni, a maga házát. Regényesebb minden regénynél, hogyan végzi el az orvosi fakultást Parisban, ahol divat-orvos egy darabig és a már akkor buskomor Maupassanttal él meg egy csodálatos találkozást, majd fantasztikusan, kaleidoszkóp- ezerüen változatos megélések után tényleg meg-' valósítja fiatalkori álmát és nagyszerű házat emel San Miekeiében régi római és afrikai már­ványból, tengerturalóan. Kutyákkal, majmok­kal, teknöebékákkal, görög istenekkel és — a világ minden tájáról összes-ereglett istennőkkel (többek közt a hires Clara Sheridánnál) tanyá­zik itt, amíg megvakul és kénytelen egy homá­lyos toronyban tengetni életét: napimádó po­gány volt és a napisten megbosszulta magát rajta. Igen, mindez benne van ebben az eklektikus könyvben és az érintett tartalomnál százszor . több. Újfajta dekameron és Ez-eregy-éjszaka, telitalálat minden elbeszélés, részlet, megfigye­lés, mulattató és mulattatva rengeteget tanul az olvasó. De nem ez a könyv értéke: ennyi duzzadó, vadul Ívelő élet magva a halál. Mond­juk a zseniális orvos örök küzdelme a halállal: .Schopenhauer metafizikája. Axe-1 Munthe nem törődik az orvosi honoráriumokkal (legtöbb esetben szegények orvosa és gazdagoknaik nem is küld számlát) — a Test érdekli és rajta ke­resztül az élet. Az. életen, keresztül pedig a ba­kii. így esik még. hogy a halál gondolata a leg­intenzivebb életet termeli, ki. Munthe nem fél a •haláltól (számtalan esetben egyenesen keresi a halált) és nem is a halált magát nézi, hanem az élet kérlelhetetlen ellenségét látja benne és megrohamozva a Nem-Lét misztériumát az Élet nevében, minduntalan átdöfi az Élet sikját és ia heves mozdulat a halál metafizikájába dobja át. San. Michele tanuságtétel az Élet szentsége mellett és egy szinte bolondnak minősíthető rendkívülien okos orvos úgy válik saját élet- föladata D önki ásottjává, hogy az Élet-Halál kettős arcát nem tudja mint a Lét egyetlen ar­cát látni és eme egyetlen egyedül-valóság értel­mét. megérteni. Oly forrón szereti emberben, kutyában, bokorban, madárban, márványban és tengerben egyaránt a Létet, hogy az egyéni dolgok elmúlása percről-perere forradalmasítja. Olyan forradalom ez, mint Schopenhaueré, aki viaskodott a gondolkodás.és a szemlélődés ka­tegóriáival és tette ezt mindaddig, amíg maradt a. Nirvána, a Semmi. Megint egyszer egy em­ber, aki két. sík közt kettős transzformáción viaskodta magát keresztül: az életösztönét a halál kergette viziós nagyságban, káosztól koz- mcezig, az életösztön pedig beleágyazta, bele- tolta, bele kényszerit ette abba, ami nélkül az életnek semmi értelme: a halálba, mint a Lét melegágyába. Eklektikus könyve egy eklektikus ember­nek: napimádó, napsugaras pillantásu óriása a. forrón színes életnek, de lábai hádeszi alvilág sötétjébe gyökerezvék. A kor problémáitól hangos könyverdőben újszerűén döbbenetes ez a hang, az ősrégi halál hangja. Nagyon mellék- zöngés volt már a halál a világháború óta, ahol megszoktuk, hogy ő diktáljon az életnek, mely­nek szimfóniáját piánisszimóra tompította le. Egy évtizedig nem volt'divat a halál — ki gon­dolt vele, amelyről tudtuk, hogy van és elkö­vetkezik. „Amig élez, nem tudod, mi a halál; amikor meghaltál, nem tudod, mi a halál. Soha­sem tudod meg, mi a halál. Vájjon miért félsz a haláltól?" Kérdi a görög bölcs. Ez a donkizsot- tos svéd orvos azonban tudja, mi a halál: az Élet nagy ellensége. Nem elégedhetik meg ham- lettes defétizmussal és Schopenhauer kvie.tiz- mueával, hanem nekiront a halálnak. Micsoda tragikomikusán esztelen, okosan félőrült harci- játék: rozsdás lándzsavas atavizmusát nekisze­gezni a leghalálosabb és láthatatlan halál gáz­nak! Tragikomikusán esztelen, okosan, felőrölt az Élet eme uj Donkizsott lovagja és mert ilyen, döbbenetes és újszerű, végtekaiür'megható .„vi­lágos századunkban", amely falanszter! gőggel és a történelmi materializmus páncélos szellem- telenségével semmibe veszi az Élet-Halál prob­lémáját. Az orvostudomány Rósz inán te lován vágtat ez a svéd, Gusztáv Adolfok késő uno­kája és tőle kell megtanulnunk, ő tanít meg újra arra, hogy a halálba ágyazott élet miért és hogyan szent. A „kor problémái" mintha óriási keretet kapnának ebben a könyvben, amelyben királynőkről és kutyákról, tengerről és már­ványról, madárról és szép asszonyokról egy­forma szenvedélyes szeretettel van szó. mert mindez egy: az Élet. Jött. egy okos bolond; jött egy modern eszmelovag és meghódította szá­munkra újra a két legősibb adottságot: az Éle­tet és a Halált. Aztán, föladatát befejezve, ika- ruszos sorstragédia szabályai szerint megva­kult, mert úgy szerette a napot, hogy elleste a titkát. íme, egy modern Prometeusz: korunk heliászi mítosza.. - ' Gyula diák a magyar rádió törekvéseiről Beszélgetés vitéz Somogyváry Gyulával, a budapesti Stúdió h, igazgatójával Írókról, irodalomról, művészekről és művészetről Budapest, április 2. Azt hiszem, nem lesz érdektelen a P. M. H. olvas ói előtt, ha"— mint a múlt év január­jában is — úgy az idénris beszámolok a ma­gyar rádió óriási jelentőségű teljesítményé­ről, kulturális fejlődéséről és arról a hatal­mas arányú segítségről, amellyel a rádió a gazdasági krízis következtéiben súlyos anyagi helyzetbe került művészeik és írók segítségé­re siet. Akik figyelemmel kísérik a buda­pesti rádió műsorát, előadásait — és tudom, hogy ilyenek m egszámlálhatatlanul sokan vannak — azok maguk is tapasztalhatták ezt már régebben. Ezekről a kérdésekről ad bő­vebb felvilágosítást vitéz Somogyváry Gyula h. és dramaturg igazgató uir, a minden rádió­sok kedves Gyula diákja, aki, mint mindig, most is rendkívül el van foglalva, de szíve­sen nyilatkozik a P- M. H. olvasói számára az alábbiakban: — Mi volt az elmúlt év során a magyar rádió törekvése? — tesszük fel a kérdést. — Röviden, néhány szóval válaszolok: színvonalemelés minden vonatkozásban. Sez a törekvés mind a zenei, mind a prózai té­ren szembeszökően jelentkezik. Természete­sen nem szorul magyarázatra, hogy ezt a színvonalemelést olyan magasabb és' általá­nos kulturszempomtok teszik indokolttá, ame­lyeket a rádió vezetősége nem téveszthet szem elől. — A prózai műsor terén volt-e valami vál­tozás a régebbi évek műsoraival szemben? — Kétségtelenül. Magam persze csak a nem zenei részről beszélhetek. Ha a három műfajt, a prózát, drámát és lirát vesszük, mindegyikben jelentős mértékű szinvonal- emelkedés állapi Iható meg, amit m ég a leg­szigorúbb kritikusok sem tagadnak. A tudo­mányos és közhasznú, valamint irodalmi fel­olvasások terén általában az előző évi kere­tek között mozgott a műsor. Számbelileg mintegy kétszáz felolvasással volt több az idén, mint tavaly. —Ez maga is jelentős különbség? S mi­lyen formában történt ez? — Erősen szaporítottuk a szinte klasszi­kus értékű előadó-estéiket, amelyek során Odry Árpád, Kiss Ferenc-, Gál Gyula és a többiek roppant kedvellséget szereztek a hu­szadik század betükulturájában a technikai — civilizációjában már-már csaknem elho­mályosodó lírai költészetnek. A Ura ugyanis összeáll itást mutat. A kabát egészen rövid, csu­pán derékig ér. A közepén gombolva csukó­dik. Ugyancsak gombok fogják le elől a szok­nya harangi-észét/ Érdekes a kabát széles epau- lette-je és alacsony álló gallérja, melyet egy. a -taknya világosabb anyagából készített keskeny sál tart össze. Radványi Magda, eminensen az élőszó művészete. Talán pa­radoxonnak hangzik, de igazság, hogy a betű elszürkiti a költőt. A vers igazi közvetítő út­ja nem a betű, hanem a hang! A régebbi ko­rokban elevenebb kultúrája volt a. versnek? ami maga is bizonyítéka állításomnak. Nos, mi a lirát szeretnék visszaültetni elvesztett pozíciójába. Hiszem is, hogy sikerülni fog! — És még mi emelte a felolvasások számát annyira? — érdeklődtünk tovább. — Egyebek között: a rádió-krónika! Ez a végtelen népszerűvé vált műsor szám, ame­lyet a kitűnő Paipp Jenő valóban vasárnapi csemegévé fejlesztett. —. De hozzájárult a felolvasások számának emelkedéséhez az újabban rendszeresített külügyi negyedóra- sorozat is, melynek célja: a legújabb külföldi események s a nagy válágkérdések összefüg­géseinek népszerű ismertetése. Végül szá­mos előadást kellett beiktatnunk a gazdasági válság jelenségeinek megmagyarázása s a knizásből eredő nyugtalanság és tájékozatlan­ság eloszlatása végett is. Különbem visszatér­ve a lóira kérdésére, terv bevettük s részben már meg is valósítottuk oly költőknek páro­sával mikrofon elé való állítását, akik jő in- terpretáloirai is saját müveiknek. Mert, saj­nos, ez nem mondható el minden Íróról. S itt találkozunk megint egy változással. A jövő­ben a novellisták is csak akkor olvashatják föl müveiket maguk, ha orgánumuk a mikro­fonban nem torzul kellemetlenné s ha jó elő­adók. Erre valóban nagy szükség van, meri nagyon sok kitűnő novellát csapott .agyon a szerző rossz előadása. A rádióhallgatók há­lásak lesznek ezért. Viszont nekünk az egyes írók hiúságával még igen sok harcunk lesz. Pedig ez nem lehet hiúság kérdése. A kifo­gástalan, jó előadás nekik is csak javukra szolgálna. Az orgánumot Isten adta, azt .alap­jában nem tudjuk megváltoztatni. — És a dráma? j — Itt számban, — de csak számban! — némi visszaesés volt, oka: az előbb említett felolvasás-szaporodás. Színvonal dolgában azonban itt is feltétfen emelkedésre utalha­tunk. — Eredeti bemutatójuk hány volt? — Egész estét betöltő darabból bab — S a sikerük? — Úgy érzem, megvolt. Mindenesetre bi­zonyíték emellett az, hogy a hat darab kö­zül kettőt nyomban átvett színpadára a Nem­zeti Színház is, tehát az ország első színpa­dán folytatták sikerüket azok a darabok., amelyek a rádióban lettek bemutatva. — Érdekes. És melyik darabok voltak azok? — Az egyik a Berlinben élő Somogyi Gyu­la vigjáléka: „A Hableány pensíö‘\ mely. ná­lunk a rádióban „Gyilkosság a Hableáiny- pensióban" cián alatt ment, a .másik Szabados Árpád: „Az asszony és a bolondok" cimü színműivé volt, mely a nyáron került mikro­fon elé. — Egyéb prózai műfajban volt-e változás? — Igen,, volt. Amennyiben a helyszíni köz­vetítésekbe igyekezett a rádió vezetősége több színt és változatosságot belevinni az et­nográfiai érdekességek felkutatásával. így a mikrofon lassan végigjárja az ország legere­detibb vidékeit. — Igen, ezeket nagyon szívesen hallgatja a vidéki közön ség, de vájjon a budapesti em­ber mit ázol hozzájuk? A csúfol ódó Buda­pest? — A válasz meglepő! • — Pest? V— nyugtat meg mosolyogva „az igazgató ur — lelkesedik érte! Képzelje: ezt a nagyvárost valósággal lázba hozta égy igénytelen kis nóta, amely egy ilyen helyszí­ni közvetítés során került a mikrofonon ál világnyílvánosságra. A „Libamáj, kaosamáj". — Egyszerű, csacska kis szöveg, pattogó rit­musokkal, de benne van a nalvság egész üdesége. S mindenesetre jobb, ha ilyet éne­kel Pest, mint azt hogy: „Maga már régen el lesz temetve, de csak általam szeretve". — Végezetül: irodalmi téren miben látja a rádió legkézzelfoghatóbb eredményeit? — Három pontban csupán. Először: visz- sza szőrit ja a már-már polgárjogot nyert ob- szcenátásokat, mert ilyen müveket a rádió nem használhat, következőleg az írók is tar­tózkodóbbak lesznek e vonatkozásiban, ha nem akarják elveszteni a mikrofont. Másod­szor: kerek cselekményalakításra, kevés sze­replő mozgatására s a gazdaságosabb darab- építésre szorítja a drámaírókat. Harmadszor: uj, szebb, teljesebb beszédkultura kifejlődé­sét indítja meg. Mind a három általános kul- turérték. Azt hiszem, ezt nem is kell monda­nom. Vége az interjúnak. Tekintettel a hatalmas iratcsoimókra, mely az igazgató ur dramatur­gi áttekintésére vár, nem teszünk föl több kérdést, hanem megköszönjük szives infor­mációját és búcsút, veszünk tőle, átengedvén az utat az önérze11ultengésben szenvedő ál­művészek és titkos drámaírók sötét tömegé­nek, — akikről Koroda Pál megállapította annakidején, hogy körülbelül negyven ezren vannak, sajnos a gazdasági válság az ő szá­múikat is erősen megsz apó látottá azóta — és akik még ma is megható türelemmel dönge­tik a Stud'ói kapuját. Szirmai-Kalos Margit. SHP* Ajánlja a „Nagyasszonyt** nöismerősei SMT közt! — Anisich Oszkár előadása a kassai Ke­resztény Társadalmi Körben. Kassai szerkesz­tőségünk jelenti: A kassai Keresztény Társa­dalmi Kör szerdai kul'tu restjének közönsége értékes előadásban gyönyörködhetett. Ani heh Oszkár premontrei tanár, a kassai rend­ház főnöke tartott előadást „A testi szépség és erkölcsi jóság összhangja a görög szellem tükrében" címmel, melyben ismertette a regi görögök nevelési módszerét, valamint néhány modern angol és francia nevelőintézetet, ahol a görög nevelési módszert vezették be. A/, előadási a közönség sok elismeréssel hono­rálta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom