Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-10 / 83. (2896.) szám

8 ^iwm-Mag^arhirlaö 1932 Április 10, vasárnap­Barátom, Erázmus, a csallóközi tréfamester frla: SZOMBATIK VIKTOR Egy derüsl-elkü csallóközi férfiú eszejárá- sát akarom itt bemutatni. Mert még a mai rossz világban is akadnak tréfás öregek és gátékcsdnáló falusiak, csakhogy egyre kevesb- bediik a fajtájuk. Aláibb idézett Erázmius, — errefelé divatos méiv ez, — mivelhogy az ura­ságnál őt is „leépítették", vásári hajcsárko- dásra adtta a fejét, aminél jobb hivatalt is szerezhetett volna a mai gazdasági helyzet­ben. Nemigen van vásárolni kedve az embe­riségnek mai napság, inkább mindenki sza­badulni szeretne attól, amije van. így aztán Erázmus is egyre több időt tölt a kocsmák­ban és egyéb kaszinókban, ahol egy-egy po­hár szentpélteri bor mellett vidáman tartja szóval az embereket. Mert akad itt költő, novellista, rajzoló s feltaláló szép számmal. Erázmus is e vándor Tinódi Sebestyének közé tartozik. Mindene a tréfa. Csakhogy szelíd tréfálkozás ez, lé­nyegében sokkal ízlésesebb s kevésbé bántó, mint az urak „vesézése!" A báirtaimat erre­felé jobban kifogásolnák s bicska lenne raj­tuk a pont. Exázmust azonban szeretik hallgatni. Amit mond, az csupa kedély, tréfa, szellemes hu­mor. kifigurázza önmagát. Ahogy elveti fol­tos ködmenében testét, az X-lábu asztal mel­lett s a három decit keveri szódavízzel, ahogy köréje ülnek a vásári népek s fel-fel­kar san nevetésük Erázmus egy-egy mondá­sára, az festő ecsetje vagy hangosfilm len­cséje elé való. Erázmust olyan diadallal mutatták be a múltkor, mint egy különleges nagy érléket. — Ne tessék neki hinni, de minden szava aranyat ér! — tolták Erázmust az asztalhoz, aki nem sokat teketóriázott s mivel a töb­biek szempillantásától bátorságot kapott, azonnal feltalálta magát. — Újságíró? Mondja, miíajtabeliek azok az ujságüsinálók? Tapasztalt ember vagyok, láttam én már érseket is, de még ujságosi- nálót, meg esőcsinálót nem láttam. Egyszer széjjel is szedtem egy ilyen újságot, képek voltak benne. Volt abban annyi bötü, hogy csak úgy forrtaksnyüzsögtek, mint a han­gyák. Mondom, no, ezek még meg is eleve­nednek s megmásznak bennünket. Volt az­tán benne egy kép is. Olyan urforma ábrá­zata volt, de az ördöghöz is hasonlíthatott, vájjon ki lehetett. Emberformája nem igen volt. Biztosan, aki az újságot csinálta, azt képezte, mert a másnak ábrázatát csak nem teszik bele? Mondtam is, hogy jó, hogy az uj- ságcsinálás nem közmunka, mert hiába ren­delnének be, nem igen tudnánk megcsinál­ni ... Komáromban akartam egyet vénni, pénzért, de drágára mérték, hiába alkudtam. Nagyra voltak vele. Majd várok egy hónapig, hátha olcsóbb lesz, mert ha ma nem kel el, elkel egy hét múlva, akkor is újság lesz az... Ránknéz Erázmus a nagy szónoklat után. Huncut képe van, mindenki nevet. Mert az igazság bizony az, hogy Erázmus mindennap két újságot is olvas, pontosan van ő tájékoz­va mindenről, de könnyebb a lelkének, ha megíréfálhatja a vendéget. Olyan arcot vág hozzá, mintha tizig se tudna olvasni... — No, még, Erázmus bátya! — biztatja egy kukkó. Erázmus behunyja a szemét s vigyoriut egyet. — Aztán az újságok rokonságban vannak a rádióval is, — folytatja olyan képpel, mint­ha kettőig sem tudna számolni. Az sincsen jótól, ördögi praktika bizony. Nem jöhet az föntről, csak alulról. Biztosan azok az urak beszélnek bele, akik lent vannak a pokol­ban. Azt igazán nem engednék, hogy ilyen mifajta emberünk mondja el benne a dol­gát. Olyat kellene pedig ott beszélni, hogy Szabó Péter mennyiért fejelne egy pár csiz­mát, meg mi lesz az ára a költség-búzának. Nem pedig belemuzsikálni! Tudja, ha nem is a pokolból beszélnek, akkor sincsenek már messze tőle s azoknak az uraknak a mándli- ját bizton - húzkodják már az ördögök s mondják: gyerünk, komám! Erazmus megint elhallgat s komor kép­pel bámul az asztalra. Két fiatal legény majd megszakad neveltében, mert itt megint azt kell tudni, hogy Erázmus nagyon is jó(l tud­ja. mi a rádió, hiszen a fi^, aki mülakatos, már három rádiót készített a szomszédok­nak s Erázmus maga állította föl busz koro­náért az antennákat... Hogy a napi kérdésekről esett szó, a re­pülőgépekről, mikről, Erázmusnak eszébe jut, hogy éppen egy éve látta a Zeppelint, amely a Csallóköz fölött is elszállotl. JDe Erázmusnak erre is van szava: Járt erre egy ilyen gömbölyű valami, - húzza a pipáját a szája szegletébe — elő­tör akkora volt, mint egy cigaretta, csak később nőtt meg szivarnak. Kis ludkósár- féle lógott alatta s kereplője is volt. Gondo­lom. a lúd kosa rím n ülnek az urak s forgat­ják 'a kereplőt. Szegény ember nem ül bele, annak több o-ze van annál, A léghajó nem ; ' . (•)!?'!uiánv. csak olyan az. mini a disz-j iíúbőlyng, ha jól felfújják, főimegy. Meg is beszéltük Takács komámmal, hogy sok szuf- lája lehet annak, aki ezeket a hajóikat fel­fújja, mert bizony soká kell fújni a nádszá­lat, aimig ez a gambölyüség föLmegy. Ez az István meg mindig olyan nagy szusszal van, hogy a malmot is felfújná. Biztatóim iis min­dig, hogy menjen el olyan fujtogatónak, de ez csak a disznók mellett szeret... A legények körülötte dűlnek a kacagástól s bennünket lesnek, mit szólunk erre a nagy elmére. Erázmius el se mosolyodik. Viszket benne a hiúság s boldog is egy kissé, hogy olyan nagy hallgatóságot tud szóval tartani egymaga. Ezzel a vidám eszejárásával, ami még a válságos válágbn sem hagyta cser­ben, elmehetett volna udvari mulattatónak. — Pedig nincs most nagy kereset, — bil­lenti félróbb fején a kalapját Erázmus, — de hát nincs mindenkinek olyan nagy szeren­cséje, mint nekem. Olyan megtévesztően tudja ezt mondani, hogy az is odafigyel, aki már egy szavát se hiszi. — Véletlenül sikerült, hogy a gazdám, aki­nél szolgálatban voltam, felemelte a bére­met. —- Hol volt maga szolgálatban? — kapja fel a fejét egy irigyebb szomszéd. — Ejnye, Újvárban, ahol hajosárkodtam. Úgy volt, hogy tavaly még csak száz koronám volt készpénzben havonta, a kommenciós dolgokon kívül, de most fölemelték nyolc­vanra. Tudja, felbiztattak az istállóban, hogy mondjam meg neki, hogy százért nem szol­gálok, de, ha nyolcvanat ad, maradok. Hát ón be is mentem s úgy ráiijesztettem a gaz­dára, hogy egybe megígérte a -nyolcvanat. Azóta annyim van. Most már mindenki fu-ldoklik a kacagás­tól. Még az is, akit sikerült először becsap­nia a komolyságával. Vájjon talált-e ki va­laki szellemesebb s vigasztalóbb magyaráza­tot arra a modern rákfenére, amit rossz-ma­gyarul úgy neveznek, hogy „leépítés?" Eráz­must bizony „leépítették", húsz koronával csökkentették maimmut-dotációját, amire ő akasztófahumorral pompás magyarázatot csinált... Sok volna le Írni mindazt, amit Erázmus egy ilyen vidám borozás alkalmával kitalál. Kezdetben logikusak a történetei, aztán már csak a hatásra vadászik s összekeveri a mondatait. A közönség azonban hálás, 'akár akkoifc ha a színházi kalandjait mondja el: „ahol az urak hosszú kalapokba jártak, amikben végig fej volt", akár, ha háborús történeteket mesél. Tüzér volt Erázmus s akkora ágyúi voltak, hogy mindig el kellett szaladni, ha elsütötték, mert visszaugrott a cső- Nosza, megunta egyszer, hogy az ágyú ide-oda ugrik, komájával neki feszítették tér­düket az ágyúnak s ugv húzták meg a mad­zagot. Bizony, meg se mozdult az ágyú az­után ... Nem lehet, Erázmust otthagyni. Ami derű, kedély van ebben a népben, az mintha ma este Erázmusban összpontosult volna. Min­denre tud kádenciát, a kísértetektől kezdve a szomszéd fogfájásáig s mikor nagynehe- zan búcsúzunk, mert hívnak már vacsorára, akkor is utánunk kiált: — Voltam már én is urLaisztalnál egyszer. De otthagytam őket, mert kocsonyát adtak s a fene vigye el, azt is csak hidegen.... Merthogy Erázmus minden mondata, elme­müve az urakkal van harcban, igy szolgáltat igazságot a fajtájának. Reánk azt mondják, humorizálunk a paraszttal. Végre találtam egy embert, aki visszaadta a kölcsönt s be­bizonyította, hogy a nép száján ugyanúgy visszakapják az urak a humort, mint ahogy az irodalom az Erázmusokat s a Gáborokat kezdte ki. Ha volna külön nyomdájuk, kü­lön irodalmuk s külön szerkesztőségük, ré­gen kitaláltak volna valami műfajt az urak ellen, valami konlra-Göregábort, ami jobb az Arisztid-vicceknél is és mivel eleven eszük s finom gunyjuk van, biztosan világirodalmi sikereket értek volna el vele. így azonban Erázmus, ez a Csallóközbe szorult, prózai pár ászt-Villon, vágparti Ra- belais, három deci bor mellett mulattatja a társaságot s üt szét a világon, szóval és kin- rimekkel, egyebet nem tehetvén ... Hogyan indult a Svéd Gyufa Társulat élén százmillió svédkorona tőkével Kreuger Ivar a világ meghódítására? Kibontakoznak a világ egyik legzsemáíisabban megszervezett trösztjének kontúrjai Kreuger ivar a nagytőkével szemben is meg tudta védelmezni függetlenségét Kreuger Ivar dicsősége és bukása A Prágai Magyar Hírlap eredeti cikksorozata (6) 50.000 koronás váltóadósság, ez volt a Kreuger és Toll cég startja. 'Hamarosan kitűnt, hogy a cég­nek nagyobb üzemi tőkére van szüksége s ezért 1911-ben részvénytársasággá alakult. Legalább egymillió, legfeljebb hárommillió, ériről volt szó az alapítási levélben. Abban az időben sok pénz volt ez, úgy Kreuger Ivar mint Svédország szempontjából. Most már nagy stílusban lehetett épiteni. Először a stockholmi stadion került sorra, eztán egyik sláger következett a másikra. A cég vetette meg a stockholmi városháza alapját, amely később olyan híressé vált. (Persze ezt a hires&éget jórész­ben a meztelen Strindíberg-szobornak, Ekl'h kissé különleges alkotásának köszönheti.) Amíg a cég a legnagyobb megbízásokat hajtja végre, Ivar Kreuger talál időt ahhoz is, hogy pénz­ügyi szakemberré képezze ki magát. Szabad órái­ban a Stockholmé intedknings garamii A. B. bank­ban dolgozik. A modem Svédország kontúrjai a Kreuger és Tol vállalat irodáiban raj­zolódnak ki. Egymásután épülnek fed a középületiek s a gyárkompte xumok. A Kreuger és Talil cég ne­ve ott van minden épülő bérpalota, erőmű, ipari épület vázán. De már túl is lépik Svédország ha­tárait, a vállalat megjelenik a szomszédos Norvé­giában, Finnországban és Oroszországban. A cég saját központot létesít Berlinben, nem marad meg a puszla vállalkozásnál, hanem nagy üzleteket csinál anyagban, különösen épület- kováeeinunkákbam. Hát mit keressen itt a kicsiny gyufa, a vasnak és a cementnek ebben a birodalmában? Amikor 1913-ban megalakul az „Egyesült Gyárak", a kon­szern stockholmi képviselőjét Ivar Kreuger kon­zulnak hívják. Az épületek világából ver hidat a gyufa, birodalmába. A megfelelő ember a megfelelő időben érkezik. Négy év múlva megtörténik a má­sik nagy összegező müvedet. 1917-ben megalakul a Svéd Gyufa Társaság s a vállalat vezérigazgatója: Ivar Kreuger. A világ meghódítása De mi történt a régi Kreuger és Toll céggel? Kreuger sohasem hagyta magára ezt a. vállalatát. Egész a mostani krízisig ez a cég intézte a többi vállalkozás ügyeit is. vagyis az eredeti keretek ki­bővültek. Könnyű és szerencsés kézzel osztotta meg Kreuger a komplexumot: a régi cég átvette az újait, az uj átvette a régit. Az A. G. Kreuger & Toll 1917-ben Holding Com- panyvá alakult f'gy gigantikus méretű finansziroző szervvé. Kreu­ger és Toll! uj bank üzlete átvette a régi cég örök súgót is. ' így 1920-ban Kreuger Ivar már felkészültön ál­lott a világot meghódító hadjáratra, A felvonulást inár megkezdte. A japán hadjárat, amelyet fővo­nalaiban már ismerünk, csupán előosatátozáe. A ••véd technika gondoskodik a felfegyverzésről. Ki­fogástalan tüzérség fellett rendelkezik. De a hadi pénztár ügye még nincs teljesen rendben. Az ered meny még csak integet. Amikor Disraeli megszilárdította a -brit világ- uraimat., a mérleget igy formulázta meg: Az ered­ménynek nagy titka abban áll, hogy tegyünk fel­fegyverkezve arra a pillanatra, amikor az alkalom adódik. Kreuger Ivar fel volt készülve erre a pillanatra Hét év a külföldön, öt éven át építőmester, hét éven keresztül e gyufa jegyében tapasztalata elég volt! Az olyan embert, aki húsz éven át készül feladatának betöltésére, jogosan tehet felkészültnek tekinteni. Amikor — nem miieden vonakodás nél kül — az Egy-esőit Gyárak vezetését átvette, egy hátig bezárkózott lakásába, hogy a nagy terv minden részletét átgondolja. Ez volt az a terv, amelyet aizután meg is valósított. Svédországban rendiben volt a dolog. A horizon­tális organizáció megvolt: a két konszern egy ma­gasabb egységbe ment fel s most mint gyűr társu­latok, közös vezetés alatt dolgoztak. És ez a munka zökkenés nélkül ment végbe, mert a vertikális or­ganizációt is hamarosan végrehajtották s tökélete­sítettek. Az óriási apparátus a konstruktőr teljes megelégedésére dolgozott. A. kerekek sok-sok foga pompásan egybellMett, a nyersanyagtól, a fától, a kemikáliáktól a kész gyűr talányok elosztásáig min­den tökéletesen működött. És amikorra a világháború véget ént, amikor elkövetkezett a béke állapota s a népek között le­omlottak a korlátok, Kreuger Ivar felkészülten ál­tett ... Pénzügyi megalapozottság k Teljes egészében igazolódott a mondás, hogy a háború viseléséhez három dolog szükséges: Pénz, pénz és pénz. És mivel ebben az ügyben nem ke­vesebbről volt szó, mint a világ meghódításáról, a hadvezér első s legfontosabb feladata a hadjárat finanszírozása volt. Ezt a problémát a vezér gyorsan a elegánsan ol­dotta meg. Uj társulatokat aHaikitott és sok rész­vényt: bocsátott ki. A Svéd Gyufa Társaság 1917-ben 100 millió ko­rona alaptőkével s tartalékokkal startolt. Sok pénz volt ez, de mégis kevés a nagy cél eléré­sére. Néhány év múlva ez az összeg meg volt két­szerezve, azután már a négyszeresére emelkedett. Tíz éven át tartott a eofcszorozás s a végösszeg a féliiiilliárdboz közeledett. Egész bizonyos, hogy- Svédország nem volt szegény. A tőke jelentős részét ott hajtották fel. A nagyobb stilusu pénzügyi operációkhoz azonban az otthon eszközei .uem voltak elegendőek. Svédország elme­rült volna a részvények és obligációk áradatában. Ezért Kreuger az áramlatot a pénzeentnimok felé vezette, először Londoniba, azután Newyorkba, vé­gül megjelent minden nívós börzehelyen. Az áram­latot mindenütt azon nyomban felszívták. A gyularészvények voltak a svéd ipar első érték­papírjai, amelyeket a külföldi börzéken jegyez­tek. Mert kezdetiben valóságos értékpapírok voltak, m int a legjobban bizloeiitottókait ismerték el őket. sőt ob'igáciők jellegével bírtak. Bár semmi sem volt meghatározva, egy bizonyos jövedelmet garan­tállak, műn magos divideudákat, ami svindli re en­gedett volna következtetni, honom biztos jára­dékot. J Mert a hadvezér igy akarta. A nagy spekulánso­kat nem vonzotta a csekély haszon, de a sok kisebb kapitalista szívesen fektette megtakarított pénzét ezekbe a biztosan jövedelmező részvényekbe. Ha pedig mégis felbukkant a hazardozás szelleme va­lamelyik sarokban, rögtön ott termett, hogy* a kí­sérteiét elűzze. Először a nyilvánosság előtt így egy alkalommal megtörtént, hogy néhány angol spekuláns a papírokat felvásárolta s ezekkel játszani kezdett. Hamis hírekkel a kurzust gyor­san felszöktették a magasba s csakhamar állt a ve­szélyes hazaxd. Ivar Kreuger nyomban Londonba utazott, egybegyüjtöite a pénzügyi embereket s intő beszédet tartott nekik. Első ízben történt akkor, hogy a nyilvánosság előtt megjelent. Intő beszéde használt, mindenki megbízott benne, úgyhogy a viszonyok rögtön egészségessé változtak. Fellépésének hatásában nem volt semmi csodála­tos. Nagy erőt tudott szavaiba önteni. Teljes függetlenség Ámbár idegen tőkével dolgozott, senki sem tudta köreit megzavarni — legalább az utolsó napok ese­ményeiig. Elérte a célját teljes függetlenségben a börzéktől, bankoktól s bankároktól. A külföld szá­mára különleges szöveget szerkesztett értékpapír­jaira. Az úgynevezett B-részvények jó nyereséget biztosítóttak tulajdonosaiknak, de semmi befolyást az üzletvitelire. De aki táskájában ezer részvény- nyel utazhatott Stockholmba, annak egy szavazata volt a közgyűlésen. Még a nagytőkésnek sem állott módjában dik­tálni Kreugernek s a spekulánsok bölcsen távol-tar tolták magukat ettől a körtől. A gyufa társas ággal egyidejűleg Kreuger egy olyan társulatot is szervezett, amelynek főíeladala az volt, hogy értékpapírokat szerezzen be s igaz­gasson. Itt biztonságban őrizték a legtöbb szavazat­ra jogosító A-r észvényt, A megbízható ellenőrzés megvédte Kreugert. minden elgondolható meglepe­téssel szemben. A gyuifotiársuikli tagot taghoz csatolt, mint a sejt. Egyik leány-intézet, a másik után alakult. Legfon­tosabb volt a Nemzetközi Gyufa Társulat (Inter­national Matek Company) Amerikában, amelynek mintegy ötven külföldi gyár képezte az alapja*. Anglia számára az angol gyű fa társaságot (British Matoh Corporation) alapította. Persze mindezek az iutczni'éfliyek a svéd a nyalt ázzál szemben voltak a legszorosabb függési viszonyban. Nem kiéli több céget felemlítenünk. Öt. óriási vállalat megemlítése elegendő volt. Az auyatáxsu- la-t az összes teánytársu la faival együtt különböző gépeknek volt az aggregátuma, amelyek különböző funkciókra voltak beállítva. Ez az aggregátum volt. az. amelyet, idáig általi­ban gyufa-trösztnek neveztek. A név keveset jelent, de a tröszt elnevezés ráillik erre a szervezetre, mert ez m angol szó tulajdonképpen bizalmat je lent. Tudjuk, hogy az aggregátum fölött egy ellen­őrző szervezel őrködött és sejtjük, hogy kinek ke zei tartották ennek a fogantyúit. Cég vagy társu­lat. konszern vagy tröszt, lényegében egyre nénit, a fontos az volt. hogy a bizalom leleto-nu-nyes -n egy ember volt: Kreuger Ivar.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom