Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-09 / 57. (2870.) szám
4 ^R*<UUA\VGkAR-HtMiAI> “WWWWaawBay^f. Budapesti szállodai lakásán agyonlőtte magái Szepessy Zoltán encsi főszolgabíró, Puelvált lépje Akinek az asszony volt a végzeüe — Soha nem tudta felejteni Putty Liát, aki csillogó üveggyöngyökért hagyta el férjét és két gyermekét Budapest, március 8. (Budapesti szerkesz-j tőségünk tele ión jelentése.) Egy tragikus élet; stilsz&ru és tragikus befejezése döbbentette meg ma délelőtt a magyar társadalmi életet. Szepessy Zoltán, Putty Lia volt férje hosz- szas lelki szenvedés után önkezével veteti véget életének. A szomorú tragédia részletei a következők: Szepessy Zoltán 48 éves encsi, magyaraba- uji főszolgabíró szombaton azzal búcsúzott el alárendelt tisztviselőitől, hogy családi ügyekben Budapestre kell utaznia. Vasárnap reggel érkezett meg a magyar fővárosba s a Baross-téri Központi Szálló negyedik emelesem töltötte szállodai szobájában. Vig társasággal veit együtt hétfő éjszaka is, csak hajnaliájbun tért haza s kevéssel azután, hogy szobájába vonult, eldördült a revolvei’lövés. Azonnal berohantak a főszolgabíró szobájába, melynek ajtaja zárva volt s a szállodai személyzet a feltört szobában átlőtt fejjel holtan találta Szepessy Zoltánt, kezében a még füstölgő revolverrel. A golyó keresziülfurta koponyáját és valósággal szétroncsolta agyvelejét. A szoba éjjeli szekrényén öt búcsúlevelet találtak megcímezve és leragasztva. Az első búcsúlevelet az abaüji főispáni titkárnak, a másodikat Ajkay Miklós budapesti rendjörfötnnáesesnak irta, aki rokona volt, a harmadik búcsúlevél a budapesti rendőrfőka- piiányságnak volt címezve, mig a negyedik és ötödik levél két vidéki rokonának szólt. A rendőrségnek irt levelében néhány kuszáit, odavetett sorbán öngyilkosságának okául anyagi gondjait hozza fel, kéri, hogy holttestét ne boncolják fel és a legrövidebb időn belül, a lehető legegyszerűbben és a legszegényebben temessék el. Egv másik búcsúlevélben lelki moghasoulással indokolja meg a szerencsétlen ember végzetes tettét. Szepessy Zoltánról igazán elmondhatjuk, hogy az asszony volt a végzete. Közigazgatási karriérje olyan fényes körülmények között indult és olyan kedvező előfeltételei voltak, hogy a legszebb beteljesedés várt volna reá, ha egyéniségének megfelelő, hozzá illő éiettársat; rendel számára a gondviselés. De nem így történt. Putty Liával hozta össze a végzet, ez a müvészlelkü, csapongó fantáziájú, állhatatlan természetű magyar urileány lett a felesége, aki pedig nem az ö számára volt teremtve. 1912-ben kötöttek házasságot és rövid ideig igen nagy boldogságban éltek, két gyermek, két aranyos szépségű leányka született a házasságból. Szepessy Zoltán ebben az időben Szenein volt szol- gabiró mint Abaujtorna-vármegye tiszteletbeli főszo’gabirája. Kitűnő családi összeköttetései, szeretetreméltó modora, széleskörű közigazgatási tudása a jövő emberének predesztinálták. Mindenki szerette s mindenki nagy jövőt is jósolt és szánt neki. Ebben az időben még tekintélyes vagyon ura volt, hiszen saját autóján járt be feleségével együtt Kassára, ami abban az időben nagy szó volt. Mindenkinek rendkívül szimpatikus volt Szepessy Zoltán úri gondolkozása és gyöngéd érzései miatt. Nemcsak a köz- igazgatás terén tűnt ki, hanem a közélet és politika egész területe érdekelte. Névtelenül igen érdekes cikkeket irt fővárosi és kassai lapokban, amelyekben közéleti és politikai kérdésekkel foglalkozott és igen értékes közigazgatási reform-gondolatokkal állott elő. Minden tekintetben olyan ember volt, aki a magyar közéletben Ígéretet jelentett. Ez az ígéret azonban teljesítetlen maradt. Putty Liát 1917-ben elragadták a müvészálmok a kis családtól. Szepessy Zoltán borzalmasan szenvedett, de érzékenysége és büszkesége a világ előtt elrejtették szenvedéseinek belső viharát. Csak azok tudták és érezték, akik közvetlen környezetében éltek, akik minden nap együtt voltak vele, hosry a családi tragédia Szepessy Zoltán életét teljesen összetörte. A válás utáni idők izgalmai annyira megviselték, hogy idegileg teljesen összeroppant, ehhez következett a másik emóció is, az októberi összeomlás, eddigi hivatásának tengelyéből való kizökkenése, a távozás a megszokott, régi otthonból és az uj körülmények közé való beilleszkedés nehéz és kínos procedúrája. Szepessy Zoltán a kiegyensúlyozott, hivatásának é - cmhUljának élő magyar ur elsodort emberré Isti, aki lelki válságainak egyre gyakrabban jelentkező kitöréseinek idején a zsong!tó és kábító italhoz menekült és ebben keresetit feledést *és egyhületet. Mindenki tudta róla, hogy családi tragédiája gyógyíthatatlan sebet ütött a lelkén. Pedig nem hagyták magára, törődtek vele, mert értéknek tartották- Igyekeztek társaságokba vinni, igyekeztek rábírni arra is, hogy újból megházasodjék s egy jobban sikerült családi kapcsolatban építse újra összeomlott életét. Szepessy Zoltán akkor még úgy vagyoni helyzete, mint egyéni szeretetreméltásága következtében szívesen látott kérő lett volna bármely magyar úri házban. Mindenki tudta és érezte, amikor Szepessy Zoltán közelébe kenem tudta felejteni asszonyát, nagy és végzetes szerelmét. Az első időkben még Putty Diában is gyakran felsírt a múlt, az élet körülményei őt is gyakran hajtották olyan válságok elé, amikor megbánta tettét és bűnbánóan szeretett volna visszatérni régi otthonába. Müvészálmai az első időben sehogyan sem akartak teljesülni és mindaddig, amig a film fel nem fedezte, elég gyakran rosszul ment a sora. Ebben az időben elég sűrűn mondogatta, hogyha tudna, térden csúszva menne vissza az urához- De erről szó sem lehetett már, Szepessy Zoltán úri gondolkodása és egész életfelfogása kizárta ezt a megoldást. Szepessy Zoltán nem tudta felejteni az asz- szonyt, de azt akarta, hogy gyermekei mindig Levelet kaptam, tele kifogásokkal, hogy Lindbergh elrabolt gyermekéről irt kommentáromban cinikus voltam, lekicsinyeltem az esetet. s nem az európaiak érzelmét tolmácsoltam, amikor leszóltam a nagy érzeimességet, amivel egész Amerika részt vesz a gyermek megkeri- tésének akciójában. Nem egészen igv van. A cinizmus távol állott tőlem, ellenkezőleg, a kommentár hangja talán azért volt kissé maró, mert fájt, hogy pont a Lindbergh-gyerekkel kapcsolatban van ennyi hűhó, s más gyerekekkel nem (ami talán naiv elképzelés és olcsó Párhuzam, de semmiesetre sem cinizmus), fájt, hogy a szülök fájdalmából Amerika húsz-centes Wallace-regényt csinál, fogadásokat köt rá, vájkál, furkál, kéjeleg benne, s' várja a bappy-eoclet, amely állítólag úgyis elmaradhatatlan, s a kis Augusztusz egészségesen megkerül. (Nem biztos!) Kellemetlenül érintett a levélíró vádja, mert az ellenkezőjét tartalmazta, mint amit ki akartam fejezni, amikor a fájdalmas esetek szenzációnak való kihasználásáról írtam. Lindberghék fájdalma nagy és tiszta, az egész világ osztozhat benne, s bizonyos tekintetben éppen Lindbergh hírnevének (de méginkább felesége dusgazdagságá- nak) tragédiája, hogy a gyermekükkel ez a szörnyű eset történt. Lindberghet hagyjuk ki a játékból, ö talán segíteni fog magán, de mindenesetre a tömeg nagy hejehujázáea és foga- datla-n prókátorsága nélkül. Egészen bizonyos, hogy a legjobban éppen Lindberghet bántja a nagy hűhó és az ostoba uépbeavatkozás. Ha ez nem volna, a gyerek régen megkerült volna, mert az ötvenezer dolláros váltságdíj kifizetése nem okoz fejtörést egy Morrow leányának s a kis Augusztusz régen ott feküdne aranyos ágyában, az ég&zin brokátok alatt, busz szemrebbenésre váró szolga és szolgáló közelében. De hiába kéri a csatád a tömeget, az újságokat, a rendőröket, hogy fölösleges lármájukkal és utálatos kíváncsiságukkal ne zavarják a rablókkal való éri ütközésbe lépés egyedül eredményes munkáját, a tömeg nem enged, a szenzáció nagyobb, mint az együttérzés. Mit törődnek ők a gyerekkel? A szülők fájdalmával? A megtalálással? Nekik szenzáció kell, mindenkinek, az újságoknak, az államnak: cirkusz, hogy a nép legalább néhány hétre megfeledkezzék nyomoráról, a tízmillió munkanélküliről és egy valósággá vált Wallace-regóny idegcsiklandozó gyönyörűségébe merülve, csapot-papot otthagyjon a reális életben, Vannak már teóriák, hogy a gyereket nem is rabolták el, csak eldugták, s majd a szenzáció kitombolása utón sértetlenül visszaadják, mert bizonyos köröknek komoly érdeke volt, hogy egy ilyesfajta szenzációval a tömeg figyelmét eltérítsék a gazdasági válságról. A Lindbergh-szenzáció 1927-ben egyszer már beszent tiszteletben tartsák anyjuk emlékét és ezért abban a hitben és tudatban nevelte őket, hogy édesanyjuk halott. Ez a nemes törekvés sem járhatott eredménnyel a hinszolgálatnak tökéletessége és a rádió korában. A két fiatal leány végre is megtudta a családi tragédiát és megismerte az édesapa lek kének mélységes szakadókát. Szepessy Zoltán a válás után még egyszer találkozott volt feleségével és ez a találkozás újabb viharokkal rázta meg lelkét. Azután Putty Lia az óceánon túlra került és Szepessy Zoltán már csak a napilapok hasábjairól és a ezinházi magazinok és képes revük lapjairól tudta nyomon követni azt a felfelé ívelő karriert, amelynek egyes állomásait maga Putty Lia irta le memoir-szorü naplójegyzeMben. Elkövetkeztek azonban a hanyatlás napjai is és bekövetkezett a tragikus vég: Putty Lia titokzatos körülmények között halt meg. Koporsóján ott volt férjének hatalmas koszorúja is. Szepessy Zoltán megbocsátott a halottnak. Azonban az a tény, hogy volt feleségét végleg elragadta a halál, még inkább megrendítette lelki egyensúlyát. Most már teljesen buskomorrá vált és az ivásnak adta magát. Bár hivatalát mindig pontosan és lelkiismeretesen látta el, de az életnek már semmi célját és jelentőségét nem látta. Kin és gyötrelem volt számára az élet és ezv viharos éjszaka után, amikor a bor víziókat eléje varázsló ereje és a cigány muzsikája visszalopták a leikébe a soha vissza nem térő múltat, ködfátyolos agyába kemény és elszánt kézzel röpítette be a Ide ólomdarabot. vált, talán most le eredménye* lew. Ez a beállítás természetesen hamis, de jellemző, hogy egyes körük mire gondolnak az indokolatlan és bárgyú szenzációhajhászás egészségtelen ionomén já.val kapcsolatiban. Mennyire szeretné Lindbergh, ha c&önd volna és visszakapná gyerekét! Az otromba amerikai riportázs nem engedi, mert az óceánrepülő minden egyes lépését árgusszeinü és jó üzletet szimatoló újságírók figyelik, s igy a rablók nem mernek visszatérni a gyerekkel a pénzért. Ha a hozzám intézett levél Írója tényleg Lindbergh és a gyerek pártján állna-, megértené, hogy a szenzációhajhászás ostorozása nem cinizmus, nem elfásul tság, sőt ellenkezőleg, az objektív ember föliháborodása a fölösleges és ártó érzelmesség amerikai méretekben való kitörésével szemben. Az érzelmesség és az igazi érzelem között nagy a különbség. Ami Amerikában Lindibergh fia körül történik, csak érzelmesség, önző szenti mentalizmus, a lélek belovalása egy érzelgős pózba, mert ez Ínycsiklandozó és a mosón ő- lelkek kéjelegni tudnak benne. A gyerekhez és az esetihez semmi köze sincsen. Ne feledkezzék meg ■ arról a levéüró, hogy Amerikában évente két-háromezer gyereket rabolnak el és senkinek eszébe nem jut akkora oécót csinálni minden egyes esetből, mint most, amikor olyan gyereket raboltak el, aki véletlenül híres. Hol itt az igazság? Aki igazságtalannak tartja a nagy lármát a kis Augusztusz körül, azért tartja annak, mert fölháborodik az ügy relativizmusán: kétezerkilencszázkilencvenkil-enc gyereknek semmi, egynek minden — egész Amerika. A lübeoki halottak fölött senki sem siránkozott (pedig azok igazán meghaltak, mig a kis Augusztusz talán megkerül és kutyabaja lesz). Miért? Mert azok szegény proletárgyere- kek voltak? Amerikában naponta ötven csecsemő hal éhen. Napirendre térünk fölöttük. Csapojben egyetlen reggel tízezer gyermeket faltak föl a japán bombák, — a nyájas levélíró idegesen átlapozza ezeket a bagatell-híreket, s mint írja, csak Lindibergh 'bébijéről akar olvasni (akit az ügyes rablók bizonyára ma is tejben-vajban füröszt-enek). Cinizmussal vádolja azt, aki rámutat az eset és az érdeklődés nagyságának aránytalanságára és megszégyenítő voltára. Hát tényleg csak a Lindbergh- eset van a világon, semmi más? Csak ez az idegcsiklandozó Wallace-regény, amellyel kapcsolatban be lehet merülni az érzelmesség bi- zsergető kéjébe, s megfeledkezni igazi bajokról, igazi veszedelmekről? Nem, aki leleplezi az amerikai társadalom konvenció& hazugságait, a milliomos kultuszt, az egyoldalúságot, ezt az egész hipokrizist, amely egy gyermek eltűnésével kapcsolatban krokodilkönnyeket hullat (holott ezzel végleg elkeseríti a szülőket és tón bérelt szobát. Pesti tartózkodásának idejét mulatozással töltötte, Vasárnap egész nap távol volt, sőt az éjszaka legnagyobb részét ült, hogy házaséi elének összeomlása nem az ő hibájából történi. Szepessy Zoltán azonban frerowvwvwvir'W'WCTV'irvirvwYV xrw í-tx? xr ur KOMMENTÁROK * ■ MÉG EGY SZER LINDBERGH FIA 1932 március 8 szerda. Olcsón és elegánsan akar öltözködni? Keresse fel RífffésSchwartt uriszabóságát | Kassán, Fő-utca 108 sz. alatt, | ahol a legújabb tavaszi angol jj szövetkülönlegességekböl a legfinomabb kivitelben I mór 1000 — 1200 koronáért készítenek egy öltönyt az Ön részére is. 'Telefon: 865. Telefon: 865. reménytelenné teszi a különben egyszerűen megoldható ügyet), mig — tegyük föl —- lelkesen megéljenzi az amerikai csapatokat, ha Ni- karaguában a szegény, kizsákmányolt én szabadságát hősi önfeláldozással védő nép békés városait fölperzselik; — ez minden lehet, lehet szociális gondolkozás, fölforgató törekvés, talán demagógia, de cinizmus soha! Szinte érdemes erről a problémáról ennyit Írni, mert sok mindent leleplez, ami gondolkozásmódbeli kificamultság és ferde nézet, hipo- krizis, konvenciós érzelem korunkban van. Végül még egyet a Lindberg-esettel kapcsolatban. A szegény repülő a népszerűség átkának nyomása alatt kénytelen volt két hírhedt gangszterrel szövetkezni a gyermek fölkutatására. Amerika tapsol, ujjong: az eset egyre érdekesebb, bonyolultabb iesz. Tegyük főj, hogy a két vén betörő, akinek a lelkén bizonyára számos utálatos gyilkosság és zsarolás szárad, jó pénzért visszahozza a gyereket (akinek semmi baja sem történt). Amerika nemzeti bősökké lépteti elő a két zsiványt, diadalmenetben hordozza végig Amerikán, mint valami földöntúli adományt, nagy klenódiumot. Hát ez az. Gyilkoltak, raboltak, ezerszer szörnyűbb dolgokat cselekedtek, mint a Lindbergh-eset, s most mégis fejedelmi pompával veszik őket körül, mert megtalálták a bébit. Megérti ebből a levélíró a Lindibergh körüli szenzációrágá* egész fonákságát? Megérti, hogy aki kárhoztatja a nagy oécót, nem Lindbergh és a gyermek ellen beszél, sőt bizonyára ugyanúgy gondolkozik, mint a szegény apa és anya, hanem a tömeg perverz szenzációvágya ellen, amely futbalknérkőzési szenzációvá degradálja a gyerekrablást. Annyi bizonyos, ha a mi gyermekünket rabolnák el, nem volna lárma. A nép, a rendőrség, az újságok vállat vonnának. Senki nem adná össze a váltságdíjat, ba esetleg nem volna annyi pénzünk, amennyit a rablók a gyerekünk visszaadásáért követelnek. Senki sem segítene, mindenki elhagyna. Magunkra maradnánk fájdalmunkkal, s a gyerekünk elveszne. Akkor cinikus volna a társadalom és érzelmesség nem kisérné, mert esetleg pénzadásról volna szó, ami Lindberghnél nem aktuális, mert ő fizethet és minden rendben van. Hiába érzeleg a fél világ, nem lehet nagy dolog, amit az amugyis dúsgazdag család ötvenezer dollárral és óriási népszerőségem el kedéssel el tud intézni. Nekik ez olyan, mintha nekem huszkoronás tartozásomat kell kiegyenlítenem— hát olyan szörnyű dolog ez? Ami bajt okozhat, ismétlem, legföljebb a tömeg beavatkozása és okvetetlenkedő kíváncsisága lehet. A nagy eset más. A nagy eset az, amit nem lehet néhány garassal békésen elintézni, vagy az, amikor hiányzik a néhány garas az elintézésre. A Lindbergh-eset csak romantikus, amelyet — milyen tragédia — jelentéktelenségéből és megoldhatóságából éppen az a végzetes népóvdeklődés és népér- zelgőség vethet ki, amelyet a levélíró annyira véd! Ha a mi szegény és senkitől nem támogatott gyermekünket rabolnák el, akkor ökölbeszorított kézzel végleg megértenők, hogy miért csak hipokrizis, érzelgősség, szonzációéhség, kivételesül ál ás, exhibiciós kedv, fájdalomban való váj- kálás az. ami a Lindbergk-gyerek körül történik. Ismétlem, uem az eset maga ez, hanem az, ami körülötte történik. Szvatkó Pái. — Autókar-ut a bécsi vásárra. A P. M. H. utazási osztálya e hó 12-ón délután fél 2 órakor másfél napos autőkar-utazást rendez az Express Autóbusz vállalattal a bécsi vásárra. Az autó- kar oda és vissza, Bécsben szoba, reggeli és ebéd 98 korona. Ugyanaz Ronacher-jeggyel 112 korona. Jelentkezés csütörtökig a PMH utazási osztályánál Bratislava, Central Passage. Telefon 27-87. Közös útlevél! — E héten még jelentkezhet a P. M. H. húsvéti útjaira. I. március 21: 8 napos római ut, 1100 korona; II. március 28: 8 napos római ut, 1100 korona; ITI. március 28: elit római-nápolyi ut, (12 nap), 2120 korona; IV- március 28: 12 napos riviórai ut, 1320 korona. A P. M. H. utazási osztálya, Bratislava, Central Passage.
