Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-09 / 57. (2870.) szám

í;>32 március 8, szerda. ^5^{M-/VWA^-RIUMEt 5 J. ... -■ -»-<•■• ■-■ '-iiMMMMMMWWMMiia JJMHWnVa;Mtaa«m^ rm ?^i]0 város összl^^össá^áíiöz r Irta: Vártiay Ernő Kas&a, március 8. A cimíbeu idézett felhí­vás röplapfoirmájáiban jelezte azt városunk­ban, hogy a kormány pár tok egyike, a sok mindenféle variációban jelentkező agrárpárt megkezdte a valásztási agitáció t s ezúttal a „városi párt" Méfisztó szerepébe bújva bo­londította össze vasárnap délelőtt a Korzó­mozgóba azokat a ház- és telektulajdonoso­kat, akik bevették a legfrissebb ígérgetés bóditó mákouyát. Először legyünk tisztáiban azokkal a moz­gató elemekkel, akiik ellenzéki pártjaink ál­tal jól isimért, a választások előtti fel parcel­lázási műveletnek a sugalomazói, akik ne­vüket adták oda a legújabb őslakósellenes akciónak, akiik immár a nyílt színen is Irá­nyítják az offenzivát és akik a röplapon szlo v'ák és magyar nyelven a félrevezető jelsza­vakat nyomdafestékbe öltöztették. A főintri- kus szerepét Selimec Adolf (azelőtt Selmeczii, régebben Schweitzer Dolfi!) aigrárpárti sze­nátor tölti be, aki 1921-ben az orosz.fogság vöröstáborából állított be a kassai állami re­álgimnázium igazgatói irodájába és tanári szobájába s elsőnek pont belém botlott az intézetben. Miután első intrádára leadta ne­kem élete történetét, — mélyről gavalléros magyar gesztussal nem nyilatkozom — el­kezdte futni a csehszlovák centralizmus mia- rathoni távját s a saját legnagyobb csodála­tára állami reálgiminázinimt igazgató és sze­nátor lett a mindenható agrárpártban a tel­jesen szürke, igen szerény képességű besz­tercebányai tanárból Ismétlem, többet nem kívánok Sekneczi igazgatóval foglalkozni, csak konstatálni kívánom ininémüségét, cseh­szlovák agrár- és kormánypártiságát azon kassai kültelki magyar és szlovák háztulaj­donosok előtt, akik még nem tudják azt, hogy a háztulajdonosok állítólagos nyomorúságát, sérelmeit egy agrár párti szenátor ígéri orvo­solni, akinek a pártja immár 13 éven át egyik okozója a sérelmeiknek! Kár, hogy ezt Guzmanm Miksa, nyug. és volt (k. u. k.) tüzérezredos, kinek ereiben osztrák vér buzog és Nógrádi Albert dr. orosz fogságból némi idegbajjal hazakerült ügyvéd, a „inagaslkoru" Schreiber Lipót ny. alezredes és a párt irodából évekkel ezelőtt kitessékelt Vojnár Elek, — mondjuk titkár — nem tudják. Nem baj, majd megtanulják tapasztalatból! No mert ezek az urak ültek a Korző-mozgőbeli alakuló gyűlés elnöki asztalánál, ahova Guaman.n ny. osztrák ezre­des ur „bevezényelte" a kültelki kis ház- és inkább földparceila-tulajdonosókat, akiik alig­ha tudták „bevonulásuk" igazi okát és célját, akik előtt próbálták kifejteni a ház- és telek- mentéseiknek Kassa városával érthetetlen ösz- szefüggésben levő viszonyát, amit azonban egyes felszólalók által alaposan megzavart és káoszt eredményező gyűlés abszolúte nem értett meg. No, de gyerünk a tárgyira, illetőleg a háiz- és telékmentő programra, amelynek a rövid áttekintése minden tiszta koponyában, min­den okos, tapasztalt s a belpolitikában csak kissé is jártas ház- és teleli tulajdonosban megadja a helyes választ; mennyire távol éli ezek megvalósítása pont — a csehszlovák agrárpárttól! Azt mondja a röplapos program: „Aki elé­gedetlen a városi gazdálkodás mostani veze­tésével, .!“ Válasz: mindnyájan, kedves elő­készítő bizottság, különösen mi őslakósok, magyar nemzeti és keres ztén yszo c lat ista pártiak egyaránt elégedetlenek vagyunk. S elégedetlenségünknek leglőbb oka a kor mánykoaUció, elsősorban az agrárpárt politi­kai módszere, amely többek között vétós jegyzői hivatallal, a városi önkormányzat torz­képével, a nyolc kinevezett képviselőtestü­leti taggal, stb, stb. kedveskedett az ősla­kosságnak. Ezt fogja hát megoldani az a „leg­jobb" esetben egy ágról-szakadt „városi párti" városatya, aki az 56 képviselőtestületi tag közé bejuthat s úgy fog majd ott ülni, mint egy kakuktojás a strucc fészkében, vagy a Szahara homokjában. „Akt félti és óvja munkával szerzett tu­lajdonát . .“ Mert hát hogy mindkét ősiákós pártunk 72-72 tagú jelöltlistáján szereplő, közel feleannyi ház- és telek tulajdonos ta­gunk nem azt teszi!(?) Ezek mind tékozló fiuk a „városi párt" bölcs, nagyrahivatott vezet őségéhez képest ? „Aki nem akar koldusbotra jutná a nyomasz­tó városi közterhek miatt..." Válasz: Aki koldusbotra alkar jutni bármi miatt, az vagy elmebeteg, akit gondnokság alá kell vetni!, (ha dühöngő, az elmebetegek kórházába), vagy afféle „szent", aiki egy uj szektát óhajt alapítani, melynek neve esetleg „városi párt" is lehet. „Aki azt akarja, hogy a város gazdasági ügyeit független, érdek teden emberek intéz­zék ..Válaszul csak egyet, úgy az orszá­gos kérész tény szocia lista pártban, mint a magyar nemzeti pártban ilyen egyének ül­nek, akiknek a nevében utálattal visszauta­sítom a „városi párt" immár ismerős veze­tősége által kibocsátott röplap rejtett gyanú­sítását. Elleniben közlöm a nagy nyilvános­sággal azt, hogy az „érdektelenség" jegyében sokan kilincselitek a pártirodában némi ház-, telek-, ucca-nyitás s miegymás érdekében, s adandó alkalommal .előszedjük a neveiket is azoknak, akik kiáltanak a porondra szavazati jog nélkül is az őslalkóe pártok megbontása céljából. Ejnye, erről jut eszembe, hogy Sel- meczi Adolf szenátor, boldogult városi kép­viselőtestületi tag korában hogyan exponálta magát városi telkeknek bagóért való, sőt ingyenes átengedése iránt, pl. a leigionisfák otthona, állami középiskola, Vöröskereszt, huszita templom stb. javára. Csal? úgy mel­lesleg informálom a miskolci származású, csehszlovák legionista Nógrádi dr. urat, Guz­i.jm, Schreiber, Butló Ferenc urakat, akik annyira nem kassai származásnak, hogy 1 egyiknek Sziléziában, másiknak Ausztriában, harmadiknak Romániában kell keresni a böl­csőjét. „Akinek fáj, hogy a város csőd felé ro­han..." Megsúgom válaszul a naiv propa­gandistáinak, hogy ez minden őslakós kassai kis- és nagy-embernek, minden rendii, ran­gú, társadalmi állású, vallása, egészséges és beteg embernek, ügyvédinek, orvosnak, Ipa­rosnak és kereskedőnek, al- és főezredesnek, szenátornak és elbocsátott titkárnak fáj. Csak hogy Kassa városa nem megy csődbe, mert erre aztán éberséggel vigyáznak az őslakós pártok, melyeknek az összetétele olyan, mint a város társadalmi rétegződése: egy háztu­lajdonos, húsz lakó, egy háztulajdonos, húsz lakó... Jó és okos magyar emberekből áll a magyar nemzeti párt, gerinces, hűséges, ön­érzetes háztulajdonosokból és lakókból test­véri megértésben. Végül azt mondja, hogy „Aki megelégelte, hogy a város ügyeit országos pántok érdekei szerint irányítsák..." „jöjjön közzénk" (sic! Két z-vel) „álljon be az újonnan alakulandó városi pártba!" Nos, helyes a dörgés, kér­désben a felelet, csak előbb az alkotmányos országos fórumoknak kellene megszüntetiniök azt a rendszert, hogy a községek, városok, járások, tar tonnán yok képviseleti politikai pártok választása alapján tevődnek össze. Hát eziránt az összehívóknak csakugyan egy erős kormánypárthoz, mondjuk a cseh agrár­párthoz, mondjuk Selmeczi Adolf szenátor úrhoz kell fordulni, hátha ő ott Prágában uj törvényeket tud kodifikálni s rendbe jön az ország székere. Ehhez jól kösse fel a vadász- nadrágját és jelentse Kassán Selmeczi, ha ez a manőver sikerült. Ha azután az uj városi párt ezt a politikáimén les követelést meg­oldja, elsőnek jelentkezem a „városi párt“-ba való felvételre, bár házaim, telkem nincs (ki­véve a bárcai temetőben egy keskeny sír­helyre valót) s ha föttételesen nem talál a levesemben egy hajszálat, pl. azt, hogy ge­rinces magyar vagyok. Az igazság az, hogy a kormánypártok nem képesek 13 év ót.a jelentékenyen megbon­tani őslakós ellenzéki pártjainkat, nem hoz­ták még ki Kassán, mennyi is hlát itt a ma­gyarság százalékos arányszáma, ahhoz a módszerhez fordultak tehát, hogy hamis jelszavakká^ az egyszerű embert megté­vesztő pártcimzéssel és célkitűzéssel felpar­cellázni, szétforgácsolni igyekeznek az ős­lakos pártok nagy táborát. A legújabb kassai pártparcellázás így tette cégéréül! a „városi párt" neveit s így orozta el a magyar nemzeti párt és testvérpártja alapelvét 6s oly sokszor hirdetett, gyakorlatilag meg­valósított programját: „Küzdelem a magyar kisebbség jogaiért, az őslakosság boldogulásáért felekezeti, társa­dalmi, osztálykül-önbőég és elfogultság nél­kül!" A éra (&*■ és; üss *as?!» esi *a» fia t** _ #§» *2*** i munkan«k§l!gels ^ ip®siö®f!iili — «a w P^^^llllll 81! IS?'€111 4 halott, §5 ssfeasfli — I szodéüs liapitalig§« aposto3áiiak kniarsa — i r@üáirsÉs hotelen pszilislóglai érzéke ©hozta a vérengzést N e w y o r k, március 8. A dearbornl Ford- müvek előtt tegnap óriási munkanélküli tünte­tések folytak le, amelyek a rendőrség megér­kezése után hamarosan vad lövöldözéssé fajul­tak. Az ötezer munkanélküli és a hatalmasan fölfegyverzett államrendőrség között kétórás küzdelem folyt le, amelynek végén a tüntetők elmenekültek. Négy halottat és több, mint öt- ven sebesültet hagytak hátra, közöttük tiz olyat, akiknek fölépülése kétséges. Tizenöt rendőr súlyosan megsebesült, úgy­hogy kórházba kellett őket szállítani. A tünte­tők nagyrésze detroiti munkanélküli volt. A dearbornl tüntető fölvonulást régóta tervezték, de a rendőrség, a tüntetők elkeseredett tömeg­pszihológláját nem ismerve, oly erőszakosan lépett föl a békés emberek ellen, hogy a feszült atmoszférában a kirobbanás kikeriilhefetlenné vált. A sors különös iróniája, hogy a véres ese­mények éppen Ford legfőbb gyárának kapui előtt játszódtak le, ott, ahol a nagyiparos any- nyiszor hangoztatta szociális kapitalizmusának eredményességét. A dearborni harc volt a mos­tani tél első véres tömegtüntetése. A rendőrök öt tüntetőt letartóztattak, a sebesülteket tár­saik erőszakkal rekvirált magánautókon szál­lították el. Newyork, március 8, A dearborni Ford- miivek előtti küzdelemről a következő részle­teket közük: A munkanélküliek fölvonulása teljes nyuga­lomban kezdődött. A tüntetőknek szándéka az volt, hogy küldöttséget küldenek a Ford-mü- vek személyzeti irodájába, hogy további korlá­tolt munkaidővel dolgozó munkások beállítását követeljék. A dearborni tűzoltóik az ártatlan embereket éles vizsugárakkal fogadták, úgyhogy a tűnte- 1 tők felbőszülve ellenükfcrdultak, mire a rend- ' őrök azonnal megkezdték a tüzelést. A küzde­lembe az üzemi tűzoltóság is beleszólt. A tünte­tők barikádokat emeltek, amelyek mögött el­rejtették sebesültjeiket. A küzdelem csak ak­kor szűnt meg, amikor a detroiti rendőrségnek tüntetők elleni harcra beiskolázott osztagai te­herautókon megérkeztek. az amershm rendőrség es ci smío éles harcba száe&z eiraboli Limádé A newyorhi gangstsrek királya eredménytelenül nyomoz Éleiben van-e még a gyerek ? Croydon, március 8. Most már halvány re­ménység mutatkozik arra, hogy a Limlbergh- gyermek elrablóinak nyomára fognak jönni. A Pennsylvania állambeii Croydon rendőrsé­ge két férfit és egy asszonyt tartóztatott le, akik levelet intéztek a kétségbeesett szülők­höz és a levélben felszólították a Lindbergh- ház&spárt, hogy hétfőn este nyolc érára Croy­don közelében egyik meghatározott ponton jelenjenek meg és hozzák magukkal a vált­ságdíjként követelt 50.009 dollárt. Ha ezt a követelési nem teljesitik, a gyerme­ket elpusztítják. Az amerikai milíciának egy katonája, aki külsőleg meglehetős hasonlatosságot mutal Lindberghez és egy kicsi termetű nő, a rend­őrség utasítására kiment a találka helyére. Amint a három zsaroló megjelent, azonnal le­tartóztatták őket és erős rendőri fedezettel Bristolba vitték. Kihallgatásukról a rendőr­ség nem adott ki jelentést. Feltételezik, hogy nem a valódi gyermekrablókról van szó, ha­nem csupán zsarolókról, akik a szerencsétlen szülőknek aggodalmából és gyötrelmeiből akartak maguknak tőkét kovácsolni. Lindbergh feleségének állapota kezd kriti­kusra fordulni. A szerencsétlen asszony a borzalmas órák óta alig aludt valamit és egyáltalán nem eszik. A hőslelkü asszony azonban energiájának teljes megfeszítéséivel igyekszik fenntartani magát, mert a második gyermekre gondol, akit májusra vár. Sp italé, a ne'wyoirki gangster, akivel Lind- bergh szerződést kötött, kijelentette, hogy alig van reménye arra, hogy az elkövetkező huszonnégy órán belül kapcsolatba léphessen a gyermek rab lók kai. Kísérletezéseit ugyanis a közvélemény nagy érdeklődése rendkívül megnehezíti. Csikágó, március 8. Ousack rendőrtanácsos most tért vissza a tirentoni rendőr komié ron­dáról, amelyet azért hívtak egybe, hogy meg­beszéljék az Amerika összes városaiban egy­szerre és egységesen megindítandó rendőr­akció mozzanatait. A rendőrtanácsos kijelon­— Elrontott gyomor, bélzavarok, émelygés, kel­lemetlen száj iz, homlokfájás. láz, szék szó rutáé, há­nyáé vagy hasmenés eseteinél már egy pohár ter­mészetes „Ferenc József1' keserüviz gyorsan, bizto san és kellemesen hat. A gyakorlati orvostudomány igazolja, hogy a Fereae József viz használata a sóik 9vés és ivás káros következményeinél igazi jótéte­ménynek bizonyul. A Ferenc József keserű viz gyógyszertárakban, drogériákban és füraerüzletek- ben kapható lette, hogy megállapították a gyermekraiblók azonosságát egy bizonyos csikágói zsaroló- banda tagjaival. Newyork, március 8. A Lindbergíli-osetből újból óriási rendőrségi botrány fog kinőni. Az illetékes rendőri szervezetek és az amerikai nagy sajtó között fokozatosan egyre élesebb ellentétek nőttek ki. A sajtó most már egy­általán nem kap a rendőrségtől autentikus információkat. A sajtó képviselői most már nem is baszik, hogy a gyermekrablók levelet hagytak volna hátra, amelyben váltságdíjat követeinek és azt állítják, hogy ez a levél csupán a rendőr­ség meséje és a hír terjesztésével a rend­őrségnek az a célja, hogy a gye rínék rablókat rábirja a Lindbergbel való közvetlen tárgya­lásra. Egyre inkább valószínűnek látszik, hogy sem bosszúról nincs szó, sem pedig zsaro­lási akcióról, hanem beteges „anyai haj- lam“-ról. Ha a dolog tényleg igy áll, okkor a gyermek fölfedezése még nehezebb. Eb­ben az esetben egy újabb Mo-na Lisa-eset ismétlődött volna meg, csakhogy az őrült rajongó nem élettelen ké­pet, hanem élő gyermeket ragadott volna ma­gával, akit szintén egy nagy ország baby-imá- data vett körül. Johnson norvég matrózt a rendőrség még mindig fogságban tartja, mig a német Jungét szabadlábra helyezte. Az Oímerikai riporterek serege nyíltan sze­mére veti a rendőrségnek, hogy ebben az ügyben is teljesen felmondta a szolgálatot• A sajtó megállapítja, hogy Amerika a bű­nözök világának kegyelmére ki van szolgál­tatva és ebben az esetben világosan látható a rendőrség tehetetlensége, hiszen száz­ezer tisztviselőt mozgósítottak s ennek a hadseregnek egy hét alatt nem sikerült eredményre jutnia. New Jersey kormányzó­ja viszont a felelősséget a sajtóra és a rá­dióra hárítja, mert ezek a tényezők fölem­lítették meg a rablókat a publicitás hihetet­len órányiéival. New Jersey kormányzója, aki az üldözési ak­ciónak generalisszimusza, különben azt a kü­lönösen hangzó kijelentést tette, hogy nincsenek tiszta bizonyítékok emellett, mintha Lindbergh gyermeke egyáltalán életben volna. New Haven, március 8. A rendőrség egy bizonyos Tony Meslo nevű egyént-elfogott. Meslo elfogatása állítólag kapcsolat bon áll a Lindbergh-üggyel s a gyermekrablásnak egész uj fordulatot ad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom