Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-06 / 55. (2868.) szám

^Balázs becsülete

Iria: C. Szemere Kiára

Könnyű ©sü szellő zizegett a tiszta nádasok kukás zsombékás rengetegében. Bencze Balázs k alá színes ler uram hajlékába is belekapott, megcsörgette az üstökén lógó piros ku- koricacsőnyaláibot. Balázs uram összébb rántotta vállán a szűrt, rozsét dobott a fortyogó bogrács alá, hogy megseroént a zsír a paprikás lé alatt. x\zlán bekiáltott az oldalbordájának:

— örzse, hó, gyühetsz mán! — Vili egészein ü menyecske perdült ki az ajtón, kékbabos pruszlik feszült a vállán, friss volt, akár a patyolat.

— Mit kajabál kend, süket vagyok tán — pergett a nyelve, aztán eligazította a csikós kendőbe takart kenyeret az ura kezeügyébe. Balázs csak hallgatott, merthogy okos ember kevés szóval él, kivált, ha paprikás bal csiklandozza az ínyét. Épp az utolsó falatot szúrta bicskahegyre, hogy megrizzent a szomszédos tűzfabokrok sünije. Gsatakos, sáros, katona- forma ember toppant elő, lőitalálábao jöhetett, mert lihegett a szava, amint megszólalt:

— Mentsen meg kigyelined, ha Istent ismer, nyomomban a császár falkája, hajnal óta bujkálok a nádasban, a lovamat kilőtte alólam a beste fajzat.

Megrázta csontos öklét a feje felett, ám a szó torkán akadt, távoli lódobogásra fülelt. Bencze uram eleget tudott; napirenden volt az ilyen eset, amióta itt portyázott a császári tábor, menekülő kurucoktől hemzsegett azóta a füredi ártér rengetegje. Mert, aki oda bevette magát, az pyugodt lehetett, nem akadt rá arra, tán maga az Úristen sem.

Megoldotta a csónakot, mire odaért a zsoldos csapat, híre sem volt már a szökevényeknek. Az öles vasasliszt dühösen rázta az öklét, hogy hült helyét találta, aztán rácsapott a lovára, hogy az felhorkanva vágtatott bele a párás éjszakába.

Hetekig rejtegette Balázs a szökevényt, örzse asszony vitt ki neki alkonyattájt kenyeret, szalonnát, hogy éhen ne vesszen, mert a vidék hemzsegett a császáriaktól, nem volt tanácsos kimozdulni. Csakhogy amint telt-műit az idő, igen sokára elmaradozott az asszony. Mindig volt valami mentsége, ha az ura rámordult miatta; hol a csónak akadt el a hínárban, hol a reze3 hiösak kallódott ©1 a zsomibék között, már pedig azt csak nem hagyhatja odaveszni, húsz garas volt az ára a debreceni vásáron. Hanem egy napon aztán, amint az ünneplő selyemkendőt kötött© a kontyára alkonyattájt Örzse, megvillant a Balázs szeme. Viharző indulat fojtogatta torkát, de nem. szólt semmitj csak utána lopózott az asszonynak. Mire visszajött, eleget tudott. Ott találta hites társát az idegén vitéz Ölében, meg sem hallották evezője loccsanását, úgy el voltak merülve egymásban. Balázs nem zavarta őket. Legyűrte ágaskodó vére indulatát, visszament a portájára, csak a szeme bogara villant meg vészjóslóan, mint távoli villám cikázása. Eljön még az 5 órája!

Alighogy visszatért az asszony, fáklyafény lobbant fel a pusztán, sűrű lódobogás verte lel a csöndet, vasas német csapat fogta körül a porlát. Villogó sisakos tiszt toppant Balázs elé, nehezen törte a magyar szót, annál cifrábban szaporázta közbe a német káromkodást. Annyit megértett Balázs, hogy a szökevény kiadását követelik, fontos iráspaksamé- tát rejteget magánál, kétszáz tallér üti a markát, aki élve-halva előkeriti.

Örzse asszony fehérre vált arccal meredt az urára. Köuyörgölt a pillantása. Balázs úgy tett, mintha nem látná, aztán keményen rá- szegte szemét a valiatóra:

— Nem láttam senkit, nem tudom, kit keresnek kigyelmetek, ha kinpadra húznak, se tudok mást mondani. — Azzal kevélyen hátat fordított a toporzékoló németnek. Öt perc múlva hatalmas tüzcsóva lobbant fel az égre, fáklyát dobtak a kunyhó nádfedelére. Piros láugnyelvek nyaldosták éhesen a ropogó gerendákat, kesernyés pernyeszag áradt szerteszét a levegőben.

— Vallassz-© hát, kutya? — mordult rá a

vasas tiszt Benczére.

Az csak összeszoritolta a száját, nem felelt. Éktelen káromkodással vágtatlak bele a pusztába. Mire elhalkult a lódobogás, parázsló oszlopfák meredeztek az égje.

Balázs ott állt az üszkös romok előtt, nem szólt, arcizma sem rándult. Az asszony reszketve lopózott hozzá, ráborult a kezére, simogatta, becézte, mintha köszönne valamit. Az ura eltolta magától:

— Hallgass, ne rücsköt,i, tudom, mi a becsület. — Azzal belenézett mélyen az asz- szcnya szemébe, amitől hideg borzongás szalad! át a testén. Megoldotta a csónakot, hátra sem nézett, eltűnt a zizegő nádas erdejében.

Mire felvillant a hajnali napugár az égbolton, hazajött. A keze véres volt, szakadt ing- mellén nedves ősik piroslott. Az asszony si- koltva borult a lábához, a szem© kérdezett, könyörgölt. Balázs felemelte az asszony könny, ázott arcát, belenézett keményen a szeme bogarába, aztán megszólalt csendesen:

... Mondtam már, hogy tudom, mi a becsület.

Három nap múlva véres holttestet vetett ki a Tisza árja. Olt fogták ki a felsőié vnél a szolnoki halászok. %

6

‘TJM.VÍ AT* A\ AC&ATi -f-flÜTi AW 1932 márcaiua 6, vasárnap.

ORVOS és GYILKOS

Irta: NEUBAUEK PÁL

Emst Weiés, berlini iró-orvos, „Geojg Lethann, Arzt und Mörder“ címen nagy. regényt irt (Paiul Zsolnay Verlag), amely mint problematikus regényiirm a legmélyebben szántó, legérdekesebb írásokhoz tartozik, Nincs cselekménye és az a 'kicsi, amit' Weiss szükségesnek tartott a. regényforma szempontjából, meglepően mellékes és csak olyan, mint egy óriási méretű korfreskóban egy két színfolt. Arról van szó, hogy Georg Letham, egy kitűnő, karriereden induló orvos gazdagon nősül, de napról-napra rútabbnak és kellemetlenebbnek látja a feleségét, aki a maga részéről hűséges ragaszkodással, csüng fájta. Az orvos szeuvedélyes bakteriológus és minden pénzét drága kísérleti állatok vásárlására fordítja. Felesége magán- szanatóriumot rendez be neki, ahol eleinte remekül keres, majd két műtétnél halált okoz, mert a műtét előtt fertőző bacijlusok- kal foglalkozott titokban. Ez a nem mindennapi ellentét (bacillusmühely . és előkelő szanatórium) profilírozza ki az emberi ellentétet és az orvos egy alkalommal, amikor feleségének valami ártatlan megnyugtató injekciót kellene adni, fertőző injekcióval, amely azonnali halál okozója, megöli. Ez mindjárt a könyv elején történik. Georg Lethamot deponálják egy szigetre, amelyen a sárgaláz dühöng. Eköté a mag köré néhány plasztikusan megrajzolt alak, a hajóút, a rabók borzalmas világa, a sárgalázas sziget kísérteties élete — ez minden. A könyv meg sem kezdődött és olyan olvasó számára, aki a mai regénytől a tegnápi regényt várja, már be is fejeződött.

Ez a könyv mutatja, hová tendál á mai írás az epikában. Ezen a 600 oldalon rengeteg a bakteriológiával tudományosan foglalkozó rövid ki3 fejezet, amelyek mind aprólékos módon kísérleteket írnak le. Az orvos úgy futja itt ki a formáját, hogy a lég- nagyobbszerü — író lepz belőle. (Egy másik, bár másirányu és máscélu könyv a svéd Munthe doktor könyve, amely meghódította a világot.) Egy évtizede, hogy ez az irány megkezdődött sz irodalomban. Tkomajs Mann a ,,Zauberberg“-ben, Wassermann az ,Etz©l Andergaspüban, Mas Brod a „Stefan Botfában: orvostudomány, matematika, filozófia. Regény? Csak a forma marad meg. Szilájuk idők ezt a tartalmat kény szeri tették bel© a régi formába és hiába panaszkodott az öreg Ambrus Zoltán egyik legutóbbi

Írásában arról, hogy nincs régi értelemben vett regény többé, lianeim van mindaz, ami nem való a regénybe. Ugyláiezik, nemcsak hogy igenis belevaló, hanem szükség van rá, kell a kornak, kell az olvasónak és kell az írónák, aki a szórakoztató irodalom" lomha periódusa után szükségét érezte a nagy' reformnak, amellyel egyébként csak Goethe regényfomnájához tért vissza (Wil- helm Meister és Wahlverwandtschaften).

Orvos és gyilkos: az orvos azért válik

gyilkossá (valami démonian földalatti hatalom kész lét i erre), hogy egész életét maradéktalanul az emberiség gyilkosainak, a ba- cillusok és baktériumok elpusztítására fordíthassa. Mindaddig, aimig nem gyilkos — a1 regényíró beállítása szerint — azokhoz az elegáns orvosokhoz tartozik; akik nem sokat értenek a tudományhoz, ellenben annál többet a hölgyekhez és á szalonokhoz (Munthe doktor gúnyolja ki őket fen térni! tett könyvében) és csak amikor pokoli lendülettel mint gyilkos életíogytiglanra becsapta maga mögött a tőle megvetett társadalom kapuját és a gyilkosság bélyegével nem a homlokán, de az öntudatán az emberiség söpredékével a sárgaláz-sziget re indul, csak akkor válik orvossá, a tudomány szolgájává, szigeten, amely rengeteg terjedelmű, élet© végéig kísérletezik. Felfedezi a sárgaláz bacillusát és nekilát, hogy emberek tiz- és százezreinek a bacillus gyilkolásától mentes életet biztosítson. Megtisztítja ezt a nagy darab földet a — gyilkostól, ő, a gyilkos.

íme a mai regénytípus, ime a probléma. Mindegy, hogy az olvasó, vagy a kritikus igent bólint-e, vagy tagadólag rázza a fejét: a könyv maga szellemi értelemben vett 'gazdagító szenzáció. Természetes, hogy Letham doktornak - nem lenne szüksége a gyilkos „Umw©g"-re, hiszen az egyenes ut is a tudományos önfeláldozáshoz- vezet, amit a tudomány nem egy nagy munkása bizonyított be önmagán. De mégis, mit felel a nagy Gomböntő Peer-Gyntnek, aki azt kérdezi tőle, hogy jön-e már? „Ich kömmé — auif Umwegen." Ez a' misztikum minden egyén? éleiben. Senki sem tudja, melyik az „egyenes" ut és . lehet, hogy az, amelyet ő a íeg- egyenesehbnek, a legrövidebbnek tart, a Gomb ön tő Umwegja, kerülői©. Orvos és nyilkos — -•gyilkos és orvos:- ime, egy ilyen kerülő realisztikusan megkomponált metafizikája.

Kétszáz német tanul magyarul Berlinben az egyetemen és a Berlitz-iskolában

jezték be a magyar kurzust, amelynek az utolBeHin, március hó. Ha a magyar nyelv egy nagy európai nemzet világnyelve volna, akkor egészen természetes és megszokott dolog volna, hogy egy idegen magyarul tanul. Nem csodálkoznék rajta, természetesnek vennék, — de így most, a világháború után még kissé meg is hatódunk, ha olyan idegenekkel találkozunk, akik magyarul tanulnak. A külföldi nagyvárosokban . általában nem sok lenetőség van arra, hogy valaki magyarul tanuljon, bár a normális dolog az volna, hogy minden nagyobb egyetemen legyen tanszéke a magyar nyelvnek, hiszen a mi népünk nyelv© és .kultúrája is beletartozik az európai kulturközösiségbe. Rendes tanszéke a magyar nyelvnek mégis csak Berlinben van, Rómában magyar művészeti tanszék működik, míg Németország másik három városában, továbbá Béc&ben, Heisingforsibau és Észtország egyetemi városában, Dorpatbari, magyar lektorátus van" Parisban az uralmi táji intézetben tanítanak még magyarul, Milánóban pedig a jezsuita, egyetemen lehet magyarul tanulni. Berlinben viszont már 1914 óta tanítják a magyar nyelvet az egyetemen és 1916 óta áll fenn néhai Gragger Róbert tanszéke. A mostani berlini magyar professzornak, Farkas Gyulának, 12 tanítványa van, Keresztúri Dezső doktornak, a tanszék magyar lektorának pedig húsz. Ebből a létszámból az utóbbiak tanulnak csak kimondottan magyar nyelvet, mert Farkas professzor magyar őstörténelmet ad elő német nyelven.

A berlini külföldi tanításnak ezek az adatai abból az alkalomból juták eszünkbe, hogy a német főváros Berlitz-iskolájában most fesó napokig körülbelül 150 hallgatója volt A múlt év márciusában a berlini egyetem magyar tanszéke felhívást tett közzé, hogy ingyen magyar kurzusokat ad a Berlitz-iskola tanrendje keretében. A felhívásra 500 német jelentkezett, akik közül kétszázötvenet vettek fel és ebből a létszámból 150 tartott ki a kurzus befej.eztéig, ami igen dicséretes bizonyítéka a németek szorgalmának és tanulási vágyának- Nyelvészek, jogászok vannak a 150 tanuló között, akik most Összegyűltek a Ber- liitz-iskola termében a záró-ünnepélyre. Az iskola vezérigazgatója szép beszédet mond, majd Kánya Kálmán berlini magyar követ kiosztja a könyvjutalmakat, amelyeket a legszorgalmasabb tanulók kaptak. Az ünnepség után nagyszerű magyar társalgás veszi kezdetét a tanulók és a megjelent magyar közönség között. Két miniszteri tanácsos, egy katonatiszt jg van a végzett hallgatók között, akik már valamennyire beszélik i& a magyar nyelvet. Úgy látszik, nem is olyan nehéz ©rt a nyelvet megtanulni, mint ahogy a közhit tartja. Keresztúri Dezső doktor azt állítja, hogy hatvan óra alatt meg lehet tanitani a magyar gramatika alapját és az átlagos német ugyank,cora elöhaiaddst tesz a magyar nyelvben, mint a franciában, de jobb a kiejtése, mintha franciául beszélne. Persze a magyar nyelvet nem lehet a német grammatika felől megközelíteni, az indogermáu névrago- zá&nál viszont sokkal egyszerűbb a mienk, mivel, szemben nyelvünk egyéb komplikációi jelentkeznek" Az első szemeszterben nem is tanítottak grammatikáit, csak a' beszédből inTokéletes gentleman

csak mérték szerint készült egyéni cipőt visel

„PRAGA“ LUXUS -SHO E

Prága II, Jindíisská 7, (Passage) Magyar kiszolgálás

dúlva ki, fejlesztették odáig a németek tudását, hogy most már beszélni és Írni is tudnak magyarul. De még m'dyen szépen írnak!

Az asztalról felveszünk egy dolgozatét. Egy huszonötéves német fiatalember a következőképpen irta le egy magyar óra történetét a magyar intézetben:

„A tanár, Keresztúri dr„ minden hét kétszer találkozik tanítványait a magyar intézeten, a szép kis házban, a Kupiferg rabé libán. A kurzusban hét tanítványok vannak. Három hölgy és négy ur. A hölgyek: Brauné és Haferberg kisasszonyok és Wanner- né, Wannerné nincs kisasszony. Az urak: Kőibe úr, Lander ur és Blumenthal ur. Is én ur vagyok. /A tanár kérdez: Blumenthal ur, mondjon egy hasznos állat. Blumenthal ur nem sok beszélni tud, azt mond: hasznos állat a légy. A tanár: a légy hasznos? Blumenthal ur: Igen, mert az emberé barát Hafenberg kisasszony: ki megeszi a légy? Kőibe ur: a légyt megeszik a békákéi* A vizben ugranak, is a halak a vfz- . ben vannak. És a halat megeszem. Budapesten esztem fogasot. így beszélünk a magyar órában. Beszélünk is az emberekről, az utazásról, a családról. Lander úrról nem beszélek* azért én Lander ur vagyok. 0-ra után a tanár köszön: jó estét, is mi köszönjük* Vesszük kabát és kalapt és kimegyünk az utcára."

Ennél természetesen ilraak és beszélnek jobban és rosszabbul is a magyar intézet és a Berlitz-iskola növendékei, az a kétszáz ember, ki a messze Berlinben elhatározta, hogy magyarul tanul. Ha megkérdezzük, hogy hát mi is vitte rá őket a magyar tanulásra, akkor a legtöbbjük azt mondja, hogy nagy szimpátiát érez a magyar nép iránt. Van ismét, aki magyarul akar üzleti levelezést folytatná, egy kisasszony magyar lapokat akar olvasni és igy tovább. Az ember valóban meghatódik, ha elbeszélget velük, és az embernek eszébe jut, amit V. Károly, a legnagyobb Habsburg mondott az európai nyelvekről? „Istennel: spanyolul, madaraiddal: angolul, lovaiddal: németük barátaiddal: franciául, a kedveseddel: olaszul beszélj-"

Vájjon, ezek a derék-németek, túl apró vágyaikon és egyéni céljaikon, a magyar nyelv ;'; hangszerén kivel akarnak beszólni?

M. J.

Ajánlja a „Nagyasszonyt" nőismerösei W közt!

Az országos Keresztény* szocialista párt választási nagygyűlése Munkácson

Munkács, március 5. Az országos keresztény- szocialista párt az elmúlt napokban nagyszabású választási nagygyűlést rendezett Munkácson. A népgy ülést Lukács Antal helyi pártelnök nyitotta meg, utána Egry Ferenc volt szenátor, a ruszinszkói magyar pártszövetség elnöke, hangoztatta az őslakos összefogás szükségét.

Kerekes István dr., az országos keresztény- szocialista párt ruszinszkói kerületi elnöke, Munkács lakosságát és Szüllő Géza dr. országos pártelnököt üdvözölte.

R, Vozáry Aladár lendületes szavai után Szüilő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő emelkedett szólásra. Elsősorban köszönetét mondott az ungvári magyaroknak, hogy a nép- számlálásnál oly hősiesen kitartottak magyarságuk mellett, majd óriási tetszéstől kísérve ismertette úgy a belpolitikai, mint külpolitikai helyzetet. Különösen kiemelte a ruszinszkói autonómia késése körüli visszásságokat. Nagyszabású beszéde után a németajkú hallgatósághoz anyanyelvén szólt s kérte, hogy az évszázadok óta táplált és elmélyített őslakos testvériséget' továbbra is őrizzék meg lelkűkben.

Ezután Hokky Károly nemzetgyűlési kép\i- seíö mondott hatásos beszédet. Tonhaizer párt- titkár fölolvasta Dobránszky János képviselő üdvözlő táviratát, majd a városi rezsimet kritizálta és az országos kérésztényezocia 1 istn párt helyi programját ismertette.

Lelkes éljenzés fogadta Egry Ferenc szavait, is, melyekkel Korláth Endre szenátor távol- maradását mentette ki. Végül Kerekes István dr. rekesz tétté be buzdító beszéddel a lelkes lefolyású gyűlést-. Gyűlés után társas ebéd volt, ahol több pohárköszöntő hangzott cl.