Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-27 / 72. (2885.) szám
1032 március 27, vasárnap. ^RKCM-MAfifeAR-HlMiAR 13 M——■■WlilliW III—11 I KöZfíAZPA^Á<T> , Az adótartozások „konvertálása” államköksönnel? Irta: Tömöri János dr. Prága, március 25. A pénzügyi kormányzat a közelmúlt betekben hozta nyilvánosságra az adóhátralékok kimutatásait. Ezek szériát az 1930. év végién az egyenesadó tartozások 2-505 millió koronát, a forgalmi adótartozások 1.414 millió koronát tettek ki. Az adótartozások összege az 1931. év végéin meghaladta már a 4 milliárd koronát. Ez azt jeleníti, hogy az adóhivataloknak a régi adóügyek teljes fölszámolására vonatkozó törekvése, az úgynevezett tisztogatási — deputációs — akció nem sikerült. Az első ilyen nagyobbszabásu adóhátralék tisztogatási akció már 1925— 1926-ban volt, amikor Engflis dr. volt pénzügyminiszter az egyenes adókról szóló törvényt készítette s azt remélte, hogy az adóreform életbeléptetése után az adóhivatalok könnyen elvégzik a reájuk háruló munkát. Azonban már ez az első depuráoiós akció sem hozta meg a várt eredményt s a helyzet e téren egyre rosszabbra fordult s a legutóbbi hónapokban különösen megnehezitette az adóhivatalok munkáját a jövedelemadóról szóló legújabb novella, amely szerint az adóhivatalok két évre visszamenőleg kénytelenek kivetni a jövedelemadó-pótlékokat. Az adótörvények számának évről-évre való emelkedése mellett az adóhivatalok egyszerűen képtelenek megbirkózni a reájuk nehezedő feladatokkal s igy nem alapos az a mind gyarabban hallatott szemrehányás, hogy a pénzügyi igazgatásnak nagyobb gondot kellett volna fordítania az adók kellő időben való behajlására s igy most nem volnának adóhátralékok s az államnak nem kellene törnie a fejét, hogy honnan vegye az uj feladjatok teljesítéséhez szükséges fedezetet. Tárgyilagosan meg kell ezt állapitanunk az adóhivatalok védelmére már csak azért is, mert mindenki jó. tudja, de viszont meg kell állapi tanunk azt .us, hogy az adóhátralékok felgyülemlésének legfontosabb oka az egyire növekvő általános elszegényedés volt. Egyszerűen nem volt pénz a tartozások kifizetésére. Egyes szocialista lapok felvetették azt a gondolatot* hogy ha az államnak az egyik oldalon pénzügyi gondokkal kell küzdenie, a másik oldalon a pénzügyi igazgatás több mílliárdra rugó adótartozást vezet nyilván, igy a pénzügyi válság megoldása is adva van: be kell hajtani az adóhátralékokat s az államnak lesz elég pénze, sőt több, mint kellene. A pénzügyi nehézségek megoldási módja eme Kolumbus-tojósának csak az a kis hibája van, amely azonban az egész elgondolást felborítja, hogy ma általános a szegénység, ma nincs az a varázsló, aki valamely hűvös hatalommal a kis adóalanyoktól a fennálló négy-öt milliárd adótartozást gyorsan és simán beszedni képes volna. Ha pedig a hitelező — a jelen esetben az állam — nem lát gyorsan pénzt, pedig ezt kívánja, úgy az egész depurációs akciónak sok értelme nincs. Ugyancsak a sajtóban, ez alkalommal azonban már a közgazdasági szaksajtóban felmerült az a terv, hogy az adótartozások behajtását egy belföldi kölcsönnel kellene össze- kapiasolni. Erről a tervről a Hospodársky Roz- hied a kővetkezőket írja: — A pénz mobilizációjának szükségessége előtt áll ma valamennyi állam s igy Csehszlovákia is. Ez a kérdés az egész világon nagyon sürgős. Csehszlovákiában a pénzforgalom összege az utóbbi években mintegy 8 milliárd korona. A nemzeti jövedelmet 80 millió koronára becsülik, ami az 1928. és 1929. jó konjuukturáju évekre vonatkoztatva nem is tekinthető túlzott becslésnek. Az 1931— 1932. években bizony már hanyatlottak a gazdaságii élet egyes összetevői, amelyekből a nemzeti jövedelem fakad s igy a nemzeti jövedelem körülbelül harmadával csökkent s ennék megfelelően a pénzforgalom is visszaesett. Ezzel szemben az állam és az önkormányzatok költségvetései mozdulatlanok s csaknem változatlanok. Nagyon is megérthető, hogy ilyen állapot mellett pénztári hiánynak kell előáliania, mert az állami költség- vetést mintegy 80 milliárdos nemzeti jőve-’ delem figyelembevételével stabilizálták s igy az előirányzott 10 milliárd kiadás teljesen arányos volt. Ha az állami költségvetés kiadási tételei legalább egy harmaddal volnának visszaszorithatók, akkor az nemcsak az előirányzat szerint, hanem a pénztári állapot szerint is egyensúlyban volna. Az átmeneti pénztári hiány fedezésére a kormány hatszáz tniltóó frank kölcsönt vett föl Franciaországban, mely pénzösszeg a legutolsó hírek szerint a jövő hónap elején várható Csehszlovákiába. Az állami igazgatás ennek a kölcsönnek egy részét természetesén már előre elfogyasztotta s igv a kölcsön jövedelmének a jövőben nem lesz oly jelentősége, amilyet egyesek az összeg szerint ítélve várnak. — A pénzíügyi kormányzat tehát ismét ama nagy feladat előtt áll, hogy miképpen szerezzen ismét újabb pénzösszegeket, most esetleg belföldi kölcsön utján. Kétségtelen, hogy a belföldi kölcsönnek igen sok előnye van a külföldi kölcsönnel szemben. Ezek az előnyök annyira ismeretesek, hogy fölösleges volna azokat megismételni. Englis pénzügyminiszter azonban évek előtt kiadta a jelszót, hogy semmiféle kölcsön nem kell s ennek tulajdonítható, hogy most egyesek rös- telkedve gondolnak az uj belföldi kölcsön lehetőségére, illetve szükségességére. A valóságban azonban a belföldi kölcsön számára a talaj nem oly rossz, mint azt általában állítják. A gyakorlatban legjobb volna összekötni az uj belföldi kölcsönt az adótartozások megfizetésével. Az ilyen alapon kibocsátott kölcsön jelentősen magas lehetne s 2—3 milliárd koronát is ki tehetne. A dolog egyszerűen úgy volna megoldható, hogy az uj belföldi kölcsön cimleteivel fizetni lehessen az adótartozásokat. Az adóügyi igazgatás már 1921-ben is végzett ilyen akciót, amikor pénztári adóu talván yo ka t bocsátott ki. Akkor azonban nem szerzett azokkal jó tapasztalatokat, de ennek oka az volt, hogy amint a pénztári adóutalvánnyal valaki adót fizetett, akkor a pénzügyigazgatás ezt a pénztári utalványt ismét forgalomba hozta s igy az egész tranzakciót erősen megnyomorították a bank- proviziók. — Az uj belső államkölcsön tervének abból az elgondolásból kellene kiindulnia, hogy a kölcsönnek mintegy a fele nyomban visszatérne az állampénztárba az adóhátralékok rendezése céljára. Ezeknek a címleteknek nem volna szabad ismételten forgalomba ke- rülniök, mert csak ily módon lehetne olcsón és jól keresztülvinni az adódepurációs akciót. — Az adoitit viszonyok között legcélszerűbb volna egy 3.5 százalékos kölcsön kibocsátása például 70-es árfolyamon. A IV. államkölcsön árfolyama jelenleg 57. Ha azonban az uj belső kölcsönnel adót lehetne fizetni, akkor a hetvenes árfolyam nagyon kedvező volna a kölcsönt jegyző személyre nézve, mert a másik oldalon adóba nóvértékeu vennék be a címletet, ami azt jelentené, hogy a kölcsönt jegyző személy a régi adótartozásaitól minden fellebbezés, panasz, hosszadalmas eljárás nélkül mintegy harmadrészben mentesülne. Ezenkívül teljes kapacitásukat az uj adók előírásának és behajtásának szentelhetnék. — Ami az adóerkölcsöt illeti, a dolog egyáltalában nem oly veszélyes, amilyennek az első pillanatra feltűnik, hiszen az állam a hadikölcsanök honorálása, illetve beváltása idején sokkal nehezebb körülmények között irta ki a negyedik áliamkölcsont. Ma mindössze az történnék, hogy az állam az adók címén fennálló régi követeléseinek mintegy harmadrészét elengedné. Tisztára tudományos pénzügyi elméleti szempontból ma a helyzet más, mint a negyedik államkölcsön kibocsátásakor volt. Az áresés következtében azonban a korona mintegy 20 százalékkal értékesebbé vált, vagyis nem volna egyáltalán igazságtalan, ba a régi adóteher mintegy 30 százalékkal csökkentetnék. A valóságban gazdasági szükségesség ez és az adóteher már csak technikai ökokból sem szállítható le néhány hónapon belül másként, csakis pénzügyi tranzakcióval. A jövőt illetőleg tisztán a célszerűségi szempontoknak kellene meg állapítani ok, hogy az uj államkölcsön címletei a folyó adók fizetésére felhasználhatók legyenek-e, vagy nem. A gyakorlati érdek ez ellen szól, mert a pénzügyileg erős egyén megfelelő uj ál la mkölesönpap i r beszerzésével előre biztosíthatná magának, hogy amíg kölcsöepapir készlete tartana, addig egy harmaddal kevesebb adót fizetne s egyébként is ez az akció tényleg elősegítené az adóügyi depunációt s igy a jövőben már csak az adóhivatalokon múlnék, hogy ne engedjék az ily nagyfokú anyagtorlódást, aktahal/mozást, mint az a múltban volt. * Ezekben adta elő a Hospodársky Rozhled ama tervét, amellyel a több mílliárdra rugó adóhátralék kérdéséi elintézhetőnek véli. A terv az első pillanatban rokonszenvesnek látszik, de ha a dolgok mélyére nézünk, úgy nagyon kétségesnek kell tartanunk az eredményt. A köztársaság több pénzügyminisztere által is hangoztatott ama tétellel szemben, hogy az adóerkölcs a háborúban s a háborút követő években erősen leromlott, mindig védelmiünkbe vettük az adóalanyt s igy újból kénytelenek vagyunk megállapítaná, hogy %. adóerkölcs nem romolhatott annyira, hogy az adóalanyok egyszerűen makacsságból vagy rosszakaratból hátralékban maradtak az adók fizetésével, hogy végül a hátralékok milliórdókra rúgjanak. Aki nem fizetett s igy a hátralékok előidézésének okozója, az főleg azért nem fizetett, mert a kivetett adót sokaiba, az ellen fellebbezéssel élt. Kérdés, hogy az ily adóalany, különösen ha a fellebbezést jól fogta meg, hajlandó volna-e hétszáz koronát kiadni 1000 korona értékű uj álla mkö lesönre, hogy azzal 1000 koronás adótartozását rendezze, amikor reménye van arra, hogy szabályszerű fellebbezésének végső elintézése után adótartozását még ennél is kisebb mértékre szabják. De még nehezebb kérdés, hogy az adóalany képes-e előteremteni azt a hétszáz koronát, amellyel az uj államkölcsön-kombiná- oió utján az 1000 korona adóját rendezhetné. Az adótartozások végleges rendezésére irányuló mindennemű hivatalos és félhivatalos tervnek az a gyengéje, hogy nem számol az általános szegényedéssel, a pénztelenséggel, a hitelhiánnyal. Ugyancsak a közelmúltban volt alkalmunk itt röviden bemutatnunk a statisztikai hivatal ama kimutatásait, amelyek szerint a tagadhatatlanul jobb gazdasági viszonyok között termelő és élő történelmi országbeli gazda ingatlanának átlag hatvan százalékáig van megtelhetve s a bankok a mezőgazdasági üzemeknek egyszerűen nem adnak kölcsönt. Hol, honnan teremtse elő tehát az adóalany az államkölcsön jegyzéséhez szükséges pénzt, mégha azzal olyannyira előnyösen Is tudja adóit rendibehozni. És vájjon komolyan segithetne-e a vállalkozón az oly akció, melynek lényeg az, hogy magánbanknál újabb kölcsönt veszek föl, csak azért, hogy köztehertartozásomat részben vagy egészben kiegyenlítsem? Ki keresne ezen az ügyleten? Az adóalany nem, az állam szintén nem, ellenben a bank, amely dns kamatokat kapna, minden esetre nagyabbakat, mint mennyit a a hátralékos adóért keli fizetni késedelmi kaimat címén. Ha a kérdést erről az oldaláról is szemléljük, úgy azt kell megáUapitanunk, hogy a milliárdos adótartozásoknak az államkölcsön- kombiuációval való rendezése sikerült tervnek egyáltalán nem tekinthető s ennél még mindig jobb, mert hamarább vezet célra, ha a kormány az állami költségvetés pénztári egyensúlyát azzal igyekszik helyreállítani, hogy a kiadásokat leszorítja a nemzeti jövedelemmel arányban álló oly összegre, amely az értékesebbé vált korona helyzetének is megfelel. A gazdasági helyzet a jegybank jelentése tükrében Prága, március 25. Tegnap röviden jelentettük, hogy a Csehszlovák Nemzeti Bank főtanácsa tegnap tartotta rendes havi ülését, amelyen a diszkontkamatláb kérdése is szóba került s a főtanács úgy határozott, hogy a kamatlábat nem szállítja le. Miután azonban a Nemzeti Bank feszült évnegyedi ultimét vár, nincs kizárva, hogy a főtanács még a jövő héten ismét összeül s ezzel a kérdéssel újból foglalkozni fog. A főtanács ülésén elhangzott részletes gazdasági jelentésből a következőket idézzük: Március hónapban a gazdasági tevékenységnek az egész világon jelentkező csökkenése némileg megnyugodott. Egyre erősebben érvényesül az a remény, hogy a sürgős nemzetközi pénzügyi és gazdaságpolitikai kérdések rendezésére megkezdett tárgyalások jelentősen hozzájárulnak a minden gazdasági tevékenységhez nélkülözhetetlen bizalom kialakulásához. Csehszlovákia gazdasági fejlődésére nagy befolyása van még mindig' a nemzetközi kereskedelem általános hanyatlásának fi különösen azokkal az államokkal való kereskedelem csökkent, amelyek fizetőképessége megrendült. A rövidlejára- tu hitelek piacán a helyzet nem változott. A tavaszi munkák késő megkezdése miatt a pénzpiacon a tavasszal szokásos nagyobb kereslet még nem jelentkezett, amely egyébként az általános gazdasági depresszió miatt egyébként is kisebb lesz, mint rendesen. A takarékbetétek beáramlása a .pénzintézetekhez ugyan nyugodt volt, azonban továbbra is nem egységes. A hosszúlejáratú hitelek piacán a kereslet állandóan erős, a kínálat azonban ki nem elégítő. Az inkasszó is egyre gyönge, különösen a külkereskedelemben amaz államokban, amelyek a devizarendelkezésekkel megnehezítik a fizetést. A prágai tőzsde részvénypapir,piacán az árfolyamok a külföldi hírek hatása alatt, másrészt az értékesítési nehézségek miatt némileg estek. A betéti papírok árfolyamai mérsékelten estek. A tőzsdei ügyletek iránt általában csekély az érdeklődés. A nagykereskedelmi árak már csaknem stabilizálódtak, amint az a világpiaci árak fejlődésének is megfelel. A márciusi nagykereskedelmi index februárral szemben változatlan. A kiskereskedelmi árak indexe február 15-re némileg csökkent. A munkanélküliség februárban emelkedett, különösen a kivitelre dolgozó ipari vidékeken. A gyáripar foglalkoztatottsága ki nem elégítő s nem alakult egységesen valamennyi SZOtff-OJTVANYOK Ripária portális alanyra ojtva 1 és 2 eves Csemege és borfajok. 1 éves darabja 1 Kő. .. 2 éves drb-ja 1 40 Ké I. oszt. sima ripária 1000 drb 120 Ke. I. osyt. gyök ripária 1000 drb 500 ívé Kérjen név és arlapot. 6eró István szftlötelepe Nitra-kobor _____ ________ _____ Bút or teszi otthonossá a lakást JHL ■ ■ * ■ .v I <> -. V J ww . ■ Brno — Praha — Bratisiava — Pardubice Olomouc — M. Ostrava — Opava — KoSice szakmában. További erős visszaesés nem jelentkezett. A mezei munkák csak az alacsonyabb fekvésű vidékeken voltak megkezdhetők. A februári külkereskedelmi forgalom tovább nagyon alacsony színvonalon állott s megfelelt a januári forgalomnak. A behozatal visszaesett, a- kivitel a készárukivitel némi javulásával emel kedett. A külkereskedelmi mérleg passzívuma februárban a januárinak a harmadára csökkent. A csehszlovák korona árfolyama a szí-, Lárd valutákhoz viszonyítva változatlan. A csehszlovák köztársaság gazdasági helyzete nagyon nehéz, a gazdasági viszonyai nehezen alkalmazkodnak a világ megváltozott gazdasági állapotához. Az árstabilizáció egyes kétségtelen jelei mutatkoznak, ami föltétlenül örvendetes, mert az árak stabilizálódása nagyban megköny- nyitheti a mai, soha nem tapasztalt nehéz állapot megszűnésének kivárását, különösen, ha a nemzetközi tárgyalásokhoz fűzött remények beválnak. Az elemi károkkal sújtott gazdák állami segélyezése Prága., március 25. Ismeretes, hogy a múlt év tavaszán elemi károkkal sújtott gazdák támogatására a nemzetgyűlés megalkotta az 1931. évi 122. számú törvényt, amely a segélyezés módját úgy állapította meg, hogy az állaim három százalék kamatterhet vállal magára, ha a károsuLt valamely pénzintézetnél kölcsönt vesz föl a károk megszüntetése céljából. Miután a törvény által rendelkezésre bocsátott pénzügyi eszközök már a múlt év nyarán kevésnek bizonyultak, ezért a nemzetgyűlés ősszel erre a célra külön törvény- nyel póthitelt engedélyezett. E törvény alapján összesen mintegy harmincezer károsult kért kamaisegélyt. A kérvények jelenleg a földművelésügyi minisztériumban vannak, amely azokat járások szerint összegyűjtve intézi el. Ha a földművelésügyi minisztérium valamennyi kérelmet teljes terjedelmében intézne el, úgy ez mintA gombaszdgi Takarmán^mész Szénsavas Mésztrágya 96%os, absolut porfinom, káros anyagokat nem tartalmaz, mag- néz? a tartalma mindössze G'2?0/° Kérjen árajánlatot és használati utasítást. Szénsavat Mésztrágya- gyár Igazgatósága, CiZKUPELE egy 300 millió korona megterhelést jelentene az államra, amire a kormánynak természetesen felhatalmazása nincs. _ A földművelésügyi minisztérium tehát olyképpen jár el, hogy a kamatsegély igényléseket mintegy a negyedükre korlátozza, vagyis aki például ICO ezer korona töke 3 százalékos kamatainak megtérítését kérte, annak 25 ezer korona töke 3 százalékos kamatját engedélyezik. A segélyakció végrehajtása különösen azért ütközik nagy nehézségekbe, mert a pénzintézetek a kedvezőtlen hitelviszonyok miatt nem tudják az igénylők rendelkezésére bocsátani a kívánt kölcsönösszegeket s igy most a földművelésügyi minisztériumra hárul a kölcsön előteremtésének a nehéz feladata is. Ebből is látható, hogy a segélyakciót a mezőgazdasági hitel alapos megszervezésével kellett volna kezdeni, mint azt a szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok törvényhozói állandóan s mindig követelik. Minden más akció nem haladja meg a kétes értékű kísérlet méreteit A múlt évi elemi csapásokkal sújtott gazdák segélyezési akciójának is alig lesz látható eredménye, nem is beszélve arról, hogy a segélyezési akció egyáltalán nem vette figyelembe az illetékes törvények parlamenti tárgyalása során annyiszor hangoztatott régi elvet, bogy „kétszer ad az. aki gyorsan ad.“ A mezőgazdaságban tavaly márciusban előállott károkat nagyon bajos teljes egy év múltán jóvátenni még akkor is, ha nem negyedére csökkentett, hanem kétszeresére emelt segélyösszeg, állana rendel késésre.
