Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-20 / 67. (2880.) szám
1933 mártduw 20, vasárnap. Emberrel, eszmével és munkával kell kitöltenünk a tiz év alatt életrehivott kulturszervezetek kereteit Szihlay Ferenc beszámolója a hutturreleráfus tíz éves életéről — Nagyon sok a tennivaló kulturális életünk minden terén — Országos szervezeteink módot adnak a rendszeres kisebbségi kulturmunka kifejtésére Kassa, március 19. (Kassai szerkeszt tőségünk tői-) A Prágai Magyar Hírlappal egyidejűleg érkezett el megszületésének tizdik Svíorduléjáhez a szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok kulturreferátusa. A csehszlovákiai magyarság e nagyjelentőségű, központi kultúrpolitikai intézménye elejétől kezdve Szikla y Ferenc dr. hivatott vezetése alatt áll. A nevezetes jubileumkor fölkerestük kassai irodájában Sziklay dr. kulturreferenst s kimerítő tájékoztatást kértünk tőle a kulturreferátum tízéves életéről, célkitűzéseiről s az elvégzett munkáról. Sziklay Ferenc dr. a tőle megszokott lekötelező szívélyességgel állott a Prágai Magyar Hírlap rendelkezésére s kérdéseinkre az alábbiakban számolt be a munkában, tanulság gokban és eredményekben gazdag tiz évről: Milyen volt a kulturális helyzet a prevratkor? — volt első kérdésünk. ■— A lehető legsivárabb, — állapította meg Sziklay dr. — A háború folytán a kulturális értékek amúgy is devalválódtak értékelésben, de ennél az átmeneti állapotnál is súlyosabbá tette a helyzetet az, hogy a szlovenszkói kulturélet nem volt önállóságra nevelve, az minden vonatkozásban függvénye volt a pesti kulturcentrum- nak. Mint jelszó régen ki volt adva a kulturélet decentralizációja, amit maga a volt magyar kormányzat is elősegített, de Pest, mint a robusztus- naggyá fejlett kulturközpont szinte a nehézkedés fizikai törvénye szerint szívta magába a vidék minden alkotó erejét. A nagy fordulat szédületében, amikor a „kulturtrügerek", a magyar intelligencia előtt a lét, — sőt a kenyér kérdése volt a főszempont, a kulturális életre kevés figyelem fordulhatott. Hozzájárult ehhez az is, hogy az uj kormányzat politikuetényezői a forradalmi mámorban még a megmaradt kultúrintézményekre Is rátették a kezüket s nemcsak az irodalmi vagy feulturegy esül etek, de a vidéki kaszinók létét is felfüggesztették, vagy bizonytalanná tették. Aki a hivatalos kötelességén felül, szabad idejét nemcsak szórakozásra, de önkéntes kulturmun- kára fordította, elvesztette állását, mert „exponál t“ magyar számba ment — (jómagam is ebbe a kategóriába számíthatom magam) — s ezek számára két ut maradt, átvedleni szürke sróffá az állam gépezetében, vagy venni a sátorfát s vállalni a vagónlakó szomorú sorsát esetleg hónapokra. Kulturreferens ur is államhivatalnok volt? — Igen. Volt egy harmadik életlehetőség is, lemondani hivatalbeli ..szamárlétra" karrierről, megalkudni a helyzettel s itt maradni a szülőföldön, egyelőre kenyeret keresni, amig a hivatás útja ismét megnyilhatik. Valami nagy optimizmus kellett ehhez, hogy talán a háború volt jó nevelő iskola, amikor a sátorban, a vpitől csepegő fedezékben, vagy egy szaimakazalban is nyugodt volt az álma az embernek, mikor huszonnégy órából huszonegyet nyeregben tölteni meg > sem kottyant s heteken át az esővízben megfőzött szárított zöldség is pompás ebédet adott. Akik mindenáron itt akartunk maradni, fantasztikus életpályát futottunk meg. Én mozihe- gedüsnek kezdtem. Aztán elvégeztem a villany- szerelő kurzust, erre a „jeles" oklevelemre, amely az „erősáramú' generátorok szerelésére" jogosít, vagyok a legbüszkébb az összes diplomáim közt, meg a munkakönyvemre, amely csak azért nem lett „cselédkönyvvé", — mert a kassai „Esti Ujság“-nál megürült egy Íróasztal, a felelős szerkesztőé. Hosszú lenne elmondani azokat a küzdelmeket, amelyeket a kicsi, de a végén naggyá fejlett lap vivott meg, háromszori hatósági betiltáson át 1921. őszén, a Károly-puccs idején történt végleges betiltásáig. Újra kenyértelenség, bizonytalanság. De a lesújtott magyarság már felocsúdott a. szédületéből, leszámolt az álmokkal s kezdett a „vidéki" helyett a „kisebbségi" életre berendezkedni. Legelőször politikai téren. Akcióba lépett a már régebben is meglevő keresztényszocialista párt, megalakult az országos magyar kisgazda, földműves ég kisiparos párt, ezek szövetségre léptek, közös irányitó szervet állítottak föl a losonci Központi Irodában, g 1922 március 15-én Petrogalli Oszkár a Közös, illetve Vezérlőbizottság megbízása alapján meghívott engem a kulturális ügyek vezetésére. Mik voítak a kulturreferátus célkitűzései és mit tudott a tiz év alatt ezekből megvalósítani? — A kuíturreferátusnak kettős célkitűzése volt ég van ma is. Az egyik, a kormányhatalom kultúrpolitikájának ellenőrzése s amennyiben az a magyar kisebbségre káros, ellensúlyozása, a másik a politikamentes kulturéletnek megszer1 vezése, a csehszlovákiai kisebbségi magyarság kulturális téren való fejlesztése s lehetőleg egy nivón tartása az általános magyar, sőt európai kultuíhaladással. Nincs ellentmondás la két célkitűzés közt? — Kétségtelen, hogy van- A kultúrpolitikai védőmunka s az aktív kulturmunka két különálló működési kör, mely két hivatalt igényelne, hogy mégis egy intézmény, sőt sokáig egy személy hatáskörébe volt utalva a két ellentmondó ügykör, annak egyik oka a szegénységünk, mely két ilyen intézményt nem bir el, a másik az, hogy az egész csehszlovák állam politikai bázisokra épült föl s így az aktív kulturmunkát is legalább innen kiindulva kellett elkezdeni. Minden munkához szervezetek kellenek s hogy más szervezetet, mint politikait, a kormányhatalom nem engedélyezett az elején, a politika^ mentes kulturszervezkedést is a politikai szerveknek kellett elkezdeniük. Ez azonban sohasem jelentetv. azt, mintha a kulturreferátus pártpolitikai célok szolgálatába állt volna. — Hogy visszatérjek az előbbi kérdésre: A kultúrpolitikai munka terén a kulturreferátus gyűjti, regisztrálja s ellenakciók számára feldolgozza a kulturális élet körébe tartozó sérelmi anyagot, statisztikát vezet az iskolaügyről, feldolgozta é6 magyarázó jegyzetekkel ellátva kiadta a csehszlovákiai népnevelési törvényeket s most van folyamatban egy teljes és kimerítő, kulturális kataszter összeállítása. — Az aktív kulturmunka terén célkitűzése az volt, hogy a kulturális munka minden ágazatára országos szervezeteket, egyesületeket, vagy egyesületi szövetségeket létesítsen. így segítette elő az alapszabályok kidolgozásával, jótanáccsa.1, sok esetben aktív részvétellel is a Magyar Szin- pártoló Egyesület, a Szlovenszkói Magyar Kul- tur Egylet, a Magyar Dalosszövetség, a Társadalmi <és Kulturegyesületek Szövetsége, a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet ügyét. Természetes, mindég csak addig, amig sikerült kieszközölni az alapszabályok jóváhagyását, mihelyt az megtörtént, a szervezeteket Útjukra engedte, hogy a kulturreferátus politikai mellékize még csak a látszatát se kelthesse annak, mintha ezek az egyesületek és szövetségek a legtávolabbról is politikai célokat szolgálnának. — Ez egyesületek és szövetségek révén, vagy ezeken kívül is egy sereg országos kulturmoz- galmat vezetett le. így mindjárt 1923-ban a Pe- tőfi-centennáriuin ünnepségeit, összesen 242-őt látott el teljes előadási anyaggal s benne volt a segitő keze a Madách-, Jókai-, Csokonai-, Kisfaludy- Kazinczy-centennáriumokban is. Megszervezte az első országos dalosünnepséget (Losonc, 1930) és az első magyar könyvhetet (1929). Maga a kulturreferens több Ízben beutazta Szloven- szkó és I’uszinszkó majd minden fontosabb kul- turgócpontját. száznál több előadást tartott a 10 év alatt Pozsonyban, Érsekújvár ott, Komáromban, Léván, Losoncon, Rimaszombatban, Rozsnyón, Kassán, Eperjesen, Lőcsén, Iglón, Ki- rályhelmeoen, Ungvárott Beregszászban, Prágában és' Brünnben. Ezek mind csak nagy vonások, vázlat. Hogy mennyi aprólékos munka, mennyi levelezés, cikk stb. a járuléka ennek a munkamenetnek, azt csak az tudhatja, aki valaha ilyen munkában, ha csak helyi jelentőségűben is, részt vett. — Ha igy visszanézek a kulturreferátus tízéves munkájára, konklúziója az, hogy a semmiből, a nagy összeomlás romjából, megfogyatkozott erőnkkel, mégis sikerült valamit alkotni. Mikor a kulturális ügyek vezetését átvettem, szerte az országban egy pár egyesület működött, elszigetelten egymástól, teljesen visszahúzódva, megfélemlítve, a feloszlatás fenyegető veszélye mellett. Mára országos keretek, jóváhagyott alapszabályokkal bíró szövetkezetek adnak módot arra, hogy rendszeres kulturmunkát fejtsen ki a kisebbségi sorsba beleedződött magyar társadalom. Hálás köszönetét kell mondanom mindenek előtt Petrogalli Oszkár szellemének, aki a a kulturreferátust életre bivta. Az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt vezetőségeinek, melyek a kulturreferátust mint közös szervet még a legélesebb pártpolitikai ellentétek idején is fenntartották és munkájukkal segítették. A Prágai Magyar Hírlapnak és mindazon napi és heti lapoknak, amelyek tiszteletpéldány küldésével lehetővé tették a kulturális élet minden megmozdulására vonatkozó, máig hatalmassá nőtt adatgyűjtemény megteremtését és minden jóbarátnak, akik önkéntes és önzetlen munkával hozzájárultak a kulturreferens munkásságához. Mik a tervei a jövőre? — Folytatni a megkezdett munkát. Mért jól tudom, hogy nagyon sok a tennivaló, sőt csak most kezdődhetik el igazán, az életre hivott s a politikai vonatkozásoktól teljesen mentes egyesületeknek és egyesületi szövetségeknek, mint nagy kádereknek emberrel, eszmével és munkával való kitöltése. — Erre utaltam a P. M. H. jubilátís számának írott cikkemben és ennek a jövőbe néző munkának legáltalánosabb irányelvéit fektettem le „A kisebbségvédelmi munka válsága" c. cikksorozatomban. Az a megértéé és segítség, amelyben eddig a magyar társadalom részesítette a kulturreferátus munkáját, biztatóm és hitem forrása, hogy ez a kétségtelenül nehezebb fázisa a munkamenetnek is éppen olyan, de pozitív sikerrel fog lezáródni a második decennxumiban, mint amilyen egyelőre inkább teoretikus sikert könyvelhetek el az első végén. Ilyen sima és akadálytalan volt a munkája kulturreferens urnák, mint amilyennek a szavai után látszik? — óh nem! Kaptam sebeket és sokat kellett küzdenem a meg nem értéssel. Sok szép terv nem tudott megvalósulni, amelyeket fölvetettem. Egy pár iránt szabad lenne érdeklődnöm? — Ilyen az irodalmi élet országos megszervezése a Kazinczy Társaság, mint országos egyesület körében. Ilyen a helynevek — (dűlő, határnevek,, stb.) — gyűjtésének mozgalma. A magyar történelem-oktatásnak társadalmi megszervezése. Ilyen az „ismerjük meg egymást" mozgalom, amelynek célja a történelmi és élő értékek kölcsönös megismerése folytán a kisebbségi társadalom kollektív egyéniségének kialakítása stb,, stb. Ezek mind élesebb distinkciót és mélyebb kulturbelátást igénylő dolgok, amelyeket, úgy látszik, t/ulkorán indítottunk el, s bár — uery Kérjen mindig és mindenütt Jódékadu iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ásványvizet. — Betegségek egész sora hiányos anyagcseréből ered. Podébrady ásványvíz ivása által elősegíti az anyagcserét és megkönnyíti az emésztőszervek munkáját. Ezáltal fokozza ellenállóképességüket a megbetegedés ellen. érzem, — alapvető fontosságúak lettek volna, ekkorra kell hagynunk, amikorra felnő és akcióba lép az uj nemzedék, mely, — amint örömmel láttam a pozsonyi magyar ifjúság röpiratából, —• megérti ezeknek a lényegét. — Nem szeretném elégikus hanggal zárni a P. M. íL megtisztelő figyelméből kapott alkalmat, hogy leszámoljak a kulturreferátus tízéves munkájáról e ezért ki kell jelentenem, hogy a félreértésből, vagy meg nem értésből kapott sebek nem fájnak, hiszem, hogy a közöny fölmelegszik, ha a sors jobb viszonyok közé juttat, mint amilyenekbe ma sodort s ha számba veszem azokat az értékeinket, melyek a régi időkből ránk maradtak e mára „átvéneltek"-nek tekinthetjük őket, valamint az uj értékeinket, — itt különösen a mai főiskolai ifjúságra gondolok, — s ha ezeket egy nevezőre tudjuk hozni, közös munkába tudjuk állítani az egy cél, a kisebbségi élet önfenntartása és a korszerű — (de nem divatos!) — haladás szolgálatába, azt hiszem, nem kell túlzó optimizmus ahhoz, hogy az itt élő magyar nemzeti kisebbség jövőjét biztatónak lássam. A szlovenszkói középiskolák felső osztályaiban meg akarják szüntetni a hitoktatást ? Pozsony, március 19. A rossz emlékezetű Srobár Lőrinc által alkotott úgynevezett kisiskolatörvény szerint a középiskolák három alsó osztályában heti 2, IV. és V. osztályában heti egy órában tanulják a hittant, a VI., VII. és VIII. osztályban pedig egyáltalában nincsen hit tan tanítás. Ezt a törvényt már végrehajtották a Morvántulon, Szloven- szkón és Ruszinszkóban azonban nem. Ennek okát abban kell keresui, hogy az iskolaügyi kormány számolt azzal a kedvezőtlen hatással, amelyet a hittan tanítás korlátozása Szlovenszkón és Ruszinszkóbam kiváltana. Újabban olyan hírek keringenek, hogy a szociáldemokrata miniszter elérkezettnek látta volna az időt a hitoktatásnak nálunk való korlátozására is és már a jövő tanévben egyáltalában niem tanulják majd a hittant az itteni középiskolák felső osztályaiban. Ez a hír érthető megdöbbenést keltett Szlo- venszkó lakosai közt, legyenek azok akár magyarok, akár németek, akár szlovákok, mert Szlovenszkó lakosságában hatékony erővel él a vallásos érzés, ragaszkodnak hitükhöz és azt akarják, hogy a fiatalság is ebben a szellemben nevelkedjék. Mindenesetre nagyon megnyugtatóan hatna, ha az iskolaügyi kormány maga cáfolná meg a hitoktatás korlátozásáról legújabban elterjedt híreket. A Polední List jelenti: „Belföldi csehszlovák kölcsön formáit tanulmányozzák” Prága, március 19. A Poledni List mai száma „Belföldi csehszlovák kölcsön formáit tanulmányozzák" cinuen ezeket Írja: A belföldi csehszlovák kölcsön kérdése eddig nem haladt túl az előkészítés és tanulmányozás kezdő stádiumán. Csupán Brabenec dr. pénzügyminiszteri osztályfőnök Párásból való tegnapi visszatértével vált ez a kérdés újból aktuálissá. Egyelőre a kölesön típusát tanulmányozzák, premiális legyen-e, azonkívül az aranyklauzula lehetőségét mérlegelik egyben annak a lehetőségnek biztosításával, hogy a kölcsön jegyzők kedvezményeket kapnának úgy az adóhátralékok fizetése, mint pedig főleg az örökösödési adó fizetése terén. Ez utóbbi terv a mai krízis idején előnyös volna annyiban^ hogy a jövőbeli jövedelmeket terhelnék meg vele. (?) Legújabban különösebb figyelmet fordított magára az az ötlet, hogy a kölcsönt magánkonzoraum bocsátana ki az állam garanciája mellett. Külön törvény rendelkezne arra vonatkozólag, hogy ez a konzorcium a kölcsönből befolyó pénzt az egyes állami alapokhoz szolgáltatná 1 be s igy a kölcsön jegyzői garanciát kapnának arra nézve, hogy a kölcsönt kizárólag produktív befektetésekre fordítják. Az állás pont végleges fixirozása azonban csak akkor kerül sorra, amikor a Franciaországban kötött nemzetközi kölcsönt folyósítják. — Keresztényszocialista bírót választott FeUsőszemeréd. Pozsonyból jelentik: Felső- szemeréden a napokban folyt le a birő- választás, amelyen egyhangúan Ja gy úgy a József keresztényszocialistát választották meg. A 'községiben 7 mandátum a keresztény-szocialistáké és 8 mandátum az agrároké, de az utóbbiak mindnyájan Jagyagyára szavaztak, annak elismeréséiül, hogy 1927 óta kitünően látja el a bírói tisztet.