Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-20 / 67. (2880.) szám

n>p&<uu-Mac&arhi rlap 3 1982 márcdrag 20, vasárnap. Mikor érettek a nők a potitikára? Lagerlöf Zelma, a híres írónő, minden egyéb, csak nem modern értelemben vett feminista. Minden regényhősnője, s igy ő maga is, az ab­szolút nőiség eszközeivel hat. Mégis, mikor azt kérdezték tőle, szükségesnek tartja-e, hogy a nők résztvegyenek az állam kiépítésében és fenn­tartásában, határozott igennel felelt. Véleményét a következőképp indokolta meg: — A család a legkisebb gócpontja a társada­lomnak. Az állam a legnagyobb. A nagy a kicsi­ből nőtt ki, tehát csak úgy lehet egészséges, ha a család szelleme vele együtt nő. A családi szellem talán még nagyobb részben függ az as­szonytól, mint a férfitől. Ezért találom szüksé­gesnek, hogy ott legyen az állam irányításánál is. Fölbótlen igaza van Lagerlöfnek. De az igaz­sága kettős. Egyik követelése az, hogy igenis, ott legyen az asszony. A másik az, hogy ott legyen mint a családi szellem képviselője. Tehát ne lépjen fel férfiellenesen, önző nagy­ratöréssel. Ne akarjon előtérbe furakodni. Ne alacsonyitsa le saját magát azzal, hogy nevetsé­ges módon utánozza a férfiak szereplését. Hiszen ő a nőisége jogán van itt, abból kifolyólag van reá szükség. Az erőssége abban áll, hogy a saját fegyvereivel harcol. A saját fegyvere pedig nem az ész, nem a logi­ka. Hagyja azt a férfiaknak. Az ő fegyvere az intuíció. Az, amit nem tanult, amit nem lehet megtanulni. Az Isten suttogó szava, ami csak a tiszta erkölcsi alapon álló női szívben szólal meg. Az intuíciónak nincs szüksége agymunkára. (Talán azért kisebb a nők agya, mint a férfiaké!) Röptében csap rá az igazságra. Ha egy asszonyt megkérdeznének, mivel indokolja az első percben készenkapott véleményét, biztosan zavarba jön­ne. És ha őszinte volna, csak ezt felelhetné: — Úgy érzem. Ha otthon mondja ezt az urának, az bizonyára nem neveti ki, mert ezerszer tapasztalhatta, hogy a sok gondolkodás végül ugyanoda vezette, aho­vá a felesége megérzése. Nyilvánosan sem kéne mosolyogni rajta. A nemzet jövője az anyák fiainaka jövője. És a gyermekeiért aggódó anya megérzi annak az életnek a lehetőségeit, amelyet a szive alatt hordozott. Tehát — Lagerlöf szerint — az asszonynak a politikában is olyannak kell lennie, mint a jó feleségnek. Tapintatosnak, melegszívűnek, nem harciasnak. Másrészt viszont nem szabad, hogy kihasználja a női mivoltát. Sohase beszéljen any- nyit, amennyit szeretne, csak annyit, amennyi szükséges. Ne várja meg, mig a férfiak az óráju­kat kezdik nézni. Ne várassa, ne szekirozza őket. Ha a hivatalában keres fel valakit, menjen el rögtön, amint a mondanivalójára választ kapott. Gondolja meg, hogy üzletembernek, hivatalnok­nak, néha tiz perc időveszteség is sok, és hogy mások is várnak rajta kívül. Ha véleményt kér, kívánja meg az őszinte feleletet. Mutassa meg, hogy az eltérő véleményt eltűri, de az udvarias kertelést nem. Milyen tehát a politikailag érett nő a Lagerlöf elképzelésében? Nem a férfias asszony az, aki fel tudja venni a versenyt az erősebb nemmel, hanem az örök asszony, aki a családban bevált segitőerejét felajánlja neki nagyobb felada­tokra. És mi ma a legnagyobb feladat? Bizonyára a a világkrizig megoldása, a világbéke megterem­tése. Á családban az asszony a békesség ápolója. Ez a lényegéből folyó kötelesség. Ha ezt az erőt — sok-sok millió asszony szi­vét — belevonnák a férfiak a nemzetközi ki­bontakozás keresésébe, nem hamarább volna-e békesség e földön? Máriássyné Szemere Katinka. A magyar képviselőhöz katolikus tagjai tisztelegtek Serédi bíboros herceg­prímás előtt Budapest, március 19. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A képviselőház kato­likus képviselői tegnap fölkeresték Serédi bi- boros-hercegprimást, akit arra kértek, hogy a pápa tízéves jubileuma alkalmából tolmácsolja hódolatukat a pápa előtt és tárja föl Magyaror­szág szomorú helyzetét, hogy a pápa békeszó­zatában Magyarországról is emlékezzen meg. Serédi biboro6-hercegprimás örömmel vette tu­domásul a képviselők kívánságát, majd kije­lentette, hogy legutóbbi beszédében, amelyet a Szent István Társulat ünnepi közgyűlésén tar­tott, nem akart konkrét esetekre, pártokra, vagy személyekre vonatkozó konklúziókat le­vonni. — Faragó Ödön szinésziskolát akar létesí­teni Pozsonyban. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: Faragó Ödön volt színigazgató néhány nap óta Pozsonyban tartózkodik. Az a terve, hogy színi iskolát létesít Pozsonyban, amelyben nemcsak színpadra,, hanem filmre Is kiképzi tehetséges növendékeit. Faragó már megkezdte erre vonatkozó tárgyalásait, amelyek állítólag sikerrel kecsegtetnek. %J5T Ajánlja a „Nagyasszonyt4* nőismerősei közt! A rimaszombati kormánybiztos önhatalmúlag eladta a városi villanytelepit Daxner kormánybiztos nem volt tekintettel a legfelső közigazgatása bíróságnál levő panaszra, mely a bérbeadási jogát is kétségbevonta Rimaszombat, március 19. (Rimaszombati tudósítónk távirati jelentése.) Daxner Vla­dimír ár., Rimaszombat kormánybiztosa, a második éve húzódó villanyt elepügybeoi újabb önkényes intézkedésével leipite meg Rimaszombat város polgárságát. Mint ismeretes, a kormánybiztos 1930 de­cember 5-én kelt véghatározatával törvény­ellenesen negyven évre bérbe adta a város tulajdonát képező villanytelepet a közép- szlovenszkói közhasznú villamos részvény­társaságnak. Daxner Vladimír dr. ezzel át­lépte kormánybiztosi hatáskörét, mert a kormánybiztos hatásköre a legfelső közigaz­gatási bíróság egyiik elvi döntvénye értelmé­ben csupán a folyó ügyek intézésére szorít­kozhat. A bérbeadás indokául akkor azt hozta föl, hogy a rimaszombati városi vil­lanytelep gépei olyan elhanyagolt állapot­ban vannak, hogy az alkalmazottakra nézve életveszélyt jelentenek, azonkívül a telep jövedelmezősége sincs biztosítva s igy a vá­ros kezelésében való megtartása anyagi hátrányt jelentene a városra. A sérelmes határozat ellen a városi polgárság végső fo­kon a legfelső közigazgatási bíróságnál ke­resett jogvédelmet. Ez a legfelsőbb fórum azonban ezádeig ebben a kényes ügyben nem hozott határozatot. Annak dacára, hogy a villanytelep bérbeadásának ügye fellebbezés alatt áll, a kormánybiztosi re­zsim a telepet átadta a középszlovenszkói villamostársaság kezelésébe és az átvétel után csodálatosképpen rögtön nem voltak életveszélyesek a gépek, mert a villamos- társaság már több mint egy éve ugyanazok­kal a gépekkel dolgozik tovább zavartala­nul. A jövedelmezőségre vonatkozó kor­mánybiztosi érvek is hasonló módon meg­buktak. Ezen érvek ellen ugyanis a legjobb cáfolatot szolgáltatja saját magának a kor­mánybiztosnak március 3-án 2.328 szám alatt hozott újabb határozata. Daxner Vladi­mír kormánybiztos ugyanis ebben a határo­iiündcakíároembeiz ér kkrilsziWn, <gyÁri arcra rzáJlü:SSS©®M KÖIPAR61*BLTELEFE mmmA&imm&k zatában megállapítja, hogy a bérébeadás olyan megoldás, amely károsodást jelent a városra & ezért a villanytelepet 2,022.000 koronáért végérvényesen eladja a közép- szlovenszkód villamossági részvénytársaság­nak. A vételár negyven éven át évi részle­tekben fizetendő. A kormánybiztos puccsszerű intézkedése óriási megütközést keltett a városi polgár­ság között s máris több fellebbezés támadta meg a kormánybiztos véghatározatát. Hokky: Az állami közigazgatás alapja Ruszinszkóban nem az obiektiv megítélés és bírálat, hanem a pártpolitika A ruszinszkói magyarság képviselője a földművelésügyi minisztérium álláspontjával szemben rámutatott a segélyakciók lehetőségére - Harmmc-ötven millió korona kellene - A pénz­lebélyegzésnél visszatartott 315 milliót adják vissza Prága, március 10. Parlamenti beszámo­lónkban tegnap jelentettük, hogy a bank­javaslat plenáris vitájában Hokky Károly, az országos kereszténysaocialista párt ru­szinszkói képviselője is résztvett. Hokky Ká­roly figyelem rémélltó beszédét az alábbiak­ban ismer tétijük: — Mig itt a nagybankok felisegitéséiől tárgyalunk — kezdte beszédét Hokky — az­alatt a ruszinszkói éhségfrontra a két kül­földi újságíró éles rávilágitása élénken rá­terelte úgy a belföld, mint a külföld figyel­mét. A szónok a továbbiakban felvázolja Ru­szinszkó nagy nyomorát, majd ismerteti azokat a lépéseket, amelyeket a ruszinszkói magyar párt szövetség a nyomor enyhítése érdekéiben kezdeményezett. így felemlítette a március 8-iki küldöttségjárás negatív eredményeit, amikor is Pazderka földművelésügyi államtitkár leplezetlenül megmondta, hogy Ruszinsz- kó nem kaphat semmiféle segélyt, mert az állam teherbíró képessége ezt nem engedi meg. A továbbiakban Hokky a gyors segítség módját a következőkben vázolta fel: A segítség egynémely média — Mi nem szoktunk könyörögni akkor, amikor erre ok nincsen. Én megettem ke­nyeremnek a javát, itt-ott ötvenéves va­gyok, de a nyomorúságnak és az éhezésnek olyan fokát, mint amilyen a magyarság kis egzisztenciái között van, sem nem láttam, sem nem hallottam. Ez gyors segítséget kí­ván. Az ellátatlanok kenyérmagvakkal való ellátása, a vetőmag biztosítása és a megfe­lelő földhitel nyújtása semmiesetre sem kí­vánnak olyan összegeket, mint amelyek az állaim teherbi róképességét túlhaladnák. Minimálisan 30 millió koronás összeggel, maximálisan 50 millióval megoldható. A mostan tárgyalt törvényjavaslat azt cé­lozza, hogy az ipari érdekeltségekkel bí­ró nagybankok szanáltassanak. Ez több- száz milliót kíván. Tudjuk, hogy annak­idején az Angol-Oeh Bank szanálása ma­ga 300 milliót emésztett fel. Most több ilyen nagybankról lévén szó, jóval több százmillióra lesz szükség. Ugyanakkor a mezőgazdaság életkérdései­nek, széles társadalmi rétegek életkérdései­nek a megoldására nincsenek jóval kisebb összegek. I Ha a pénz lebélyegzése alkalmával elvitt 315 milliónak csak egy hányadát megkap­nánk, már elegendő lenne. Ha az elvett hadiköles önök értékeinek egy részét visszakapnék, már elegendő lenne. Ha a marad ékbirtok os ok közül azok, akik nyereséggel adták el birtokaikat és általában mindazok, akik a kapott mara­dékbirtokaik vételárát még nem fizették be, a 118 millió hátralékos összegnek csak a kisebb felét kapnék meg erre a célra, már elegendő lenne. Ha a telepesek megfizetnék több évre visszamenő adóikat, már elegendő lenne. Ha a pónzügyigazgiatóságok a községek­nek beszedett, de ki nem fizetett pótadóit megfizetnék, g annak csak egy bizonyos százalékát adnák át e célra, már lényege­sen könnyítve volna. Ha az ukránoknak fizetett évi 18, illetve az utóbbi években fizetett 15 miííliót ad­nák e célra, már jórészt fedezve volnának ezek a terhek. Végül, ha a katonai szolgálati idő leszállí­tásával megtakarítható összeget megkaphat­nánk, bőségesen elegendő volna erre a célra! Hokky beszédének következő részében a szomszédos államoknak a gazdasági válság enyhítésére irányuló intézkedéseit foglalta össze, majd Ha mii tón és Renn újságírók je­lentéseit megerősíti. A szónok hivatkozik arra, hogy már évek előtt követelte egy pár­tatlan tárgyilagos parlamenti bizottság ki­küldését, hogy ez állapítsa meg Ruszinszkó legnagyobb hiányai! A ruszinszkói nyomor­nak az oka főképpen a Rozsypal országos elnök által inaugurált rezsim, amelynek el kell tűnnie. Hokky beszédét szó szerint a következőkkel fejezte be: — Az állami közigazgatás alapja Ru­szinszkóban nem az objektív megítélés és bírálat, hanem a pártpolitika. És pedig az agrárpárté. Az országos elnöktől a legkisebb község jegyzőjéig a hivatalno­kok túlnyomó részének munkája egyetlen­egy célt szolgál: az agrárpárt választási ered­ményeit biztosítani. Már évekkel ezelőtt meg­mondtam, hogy Ruszinszkó nem egyéb, mint az agrárpárt egy pasalikja. Ha adnak valamit, csak korteseknek és kortesoélokra adnak. Ellenben intézményes fölsegitése a lakosság nagy tömegének so­hasem veit gondja a kormányzatnak. Régente az úgynevezett Egan-akdó alapján, 1 gyökerében fogta meg a kérdést, a ruszin népnek a felsegátósét. A kormányzat teljha­talommal ruházta feil Egant, megadva neki a szükséges eszközöket, hogy a ruszinok lakta területet hitelszövetkezetekkel és áruboltok­kal, fajmarhával stb. lássa el. De teljesen mindegy volt, hogy ki az illető egyén, aki ez akciónak részese, ha az erkölcsi alap és bizonyos kis anyagi biztosíték megvolt. — Egy ehhez fogható akciónak még csak a lehetőségét sem látni most itt. Ma magya­rok meg volnánk elégedve, ha annak az ősz- szegnek, amit erre a célra fordítottak, egy évi átlagát megkapnánk aranykoronában, hogy azzal szanáljuk az éhséget, a vetőmag- hiányt és a hitel kérdését Konkrét javaslatok — Az elmondottak alapján sürgős cselek­vést kérek és a következő javaslatokat te­szem: — Küldjön ki a parfllamemt egy bizottsá­got, amelyben ellenzéki képviselők is le­gyenek. Szálljon ki ez a bizottság a magyar vidékekre is, hogy ott a sohasem látott nyomort, k eny értei ens éget, vetőmag hiányát, hitel nehézségeket és a készpénz teljes hiányát megállapítsa. — Javasolom, hogy a kormány sürgősen gondoskodjék a magyar lakosság részére is, tehát az 53 ezer ellátatlan részére, élelmi­szerről. Gondoskodjék legalább ugyanannyi vető­magról, mint ősszel!, — g ossza ki azt párt­állásra való tekintet nélkül mindenkinek- aki arra rászorul. — Javasolom, hogy adassák úgy a gazdák, mint a kisiparosok részére egy hosszabb lejáratú kamatmen­tes kölcsön. Végül adjon adómoratóriumot a kormány és a legszigorúbban tiltsa meg az ingatlan árveréseket, mint ahogy azt a krízisre való tekintettel más országokban is megtették. A szónok végül bejelenti, hogy miután a res­publikának egyik legértékesebb társadalmi osztályát és a gazdákat avval hasonló sors­ban lévő iparosságot, amely évek óta tartó krízisek mellett sem kap semmi segítséget, a kormányzat nem támogatja, elleniben a na­gyobbakat és erősebbeket: a bankokat erő­teljes támogatásban részesíti, mint azt a je­lenleg tárgyalás alatt lévő banktörvényjavas- lit is igazolja, ez okból a most tárgyalás alatt levő javaslatot nem szavazhatja meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom