Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-07 / 31. (2844.) szám
1332 február 7, vasárnap. 7 <KW<M-MAC&ARfi!BW KOMMENTÁROK * Györy Dezső; „Hol a költő?" (versek) TéSi gyógykura Podfibrady-han leszáSSitotf pausál áron. 21 napi tartózkodás 1.100 Ke 28 1.400 Ke a Téli fürdő épületében való elhelyezéssel. Az árakban napi négyszeri étkezés, lakás központi fűtéssel ellátott szobákban valamint agyógy- kurák foglaltatnak benn. Részletes információval póstafordul tával szolgál: Éeditelství lázní a zrídel v Podébradech. A kötet mottója: halál. Tartalma: pesszimizmus. Fölcsillanó megelégedései: úgynevezett epikureista örömök. Reményei: álmok és szavak a meg nem született vagy az alig megszületett jövő generációról. Stilusa: dacos Gyóry-stilus, néha hebehurgya, de mindig őszinte és naivitásában megkapó. Összefoglalás: több művészet az eddigi köteteknél, kevesebb program. Az egész kissé emlékeztet a rab oroszlánra. Mi történt itt? Valami rettenetesnek kellett (Jellemző erre a kötet első, tehát programadó verse: „Gazdasorból cselédsorba, paplan alól hült bokorba, uriságból szolgasorba, hatalomból semmiségbe, duhajságból nyomor- ságba, hetykeségből szánalomba, cifraságból rongyhalomiba estünk, hulltunk, juttunk, úsztunk, de lecsúsztunk, de lecsúsztunk." Kik csúsztak le? Nem a nép, hanem a dzsentri. A nép egyforma maradt, a nép nem érzi a „nagy változást" és nem keseredhetik el. Aki a népből jött, vagy akár a kispolgárságból, nem érezheti ennyire a lecsúszást. A vers vége azt mondja „s bár nem lettünk inkább szebbek (?), de tán jobbak: einberebbek." Ez az emberebbé levés a megtört, fáradt ember tipikus attitűdje, az az állapot, amikor a pasz- sziwá vált életben nem marad semmi, csak a jóság és a bölcs szemlélődés. Talán eljön az idő, hogy Győry Dezső nem a letörést fogja siratni és a régi „gazdasor, uriság, hatalom, dubajság, hetykeség, cifraság" világát, hanem a nincstelenek egészséges ereiével és józanságával uj élet felé tör. A kötetben egyikét helyen megosillan valami, ami mintha ezt igazolná. (Egy-két vers arról szól, hogy mai pesszimizmusa és visszavonulása csak átmeneti jelenség, addig tart, amíg sebeit kiheveri és hamarosan eljön az idő, az uj előretörésre, „Higyjed, hogy eljön." „Húzódj be bátran rejtő rengetegbe, s míg uj hold támad s uj erőre kapsz, nyalasd sebeid hivő vadjaiddal s várd az órát tettvágytól remegve." — Reméljük, hogy ez az óra tényleg eljön és a mai reménytelenség megszűnik.) Egyébként Győry Dezső ebben a kötetben megmaradt a szlovemszkói magyarság szeizmográfjának. Mint ahogy előző kötetei pontosan tükrözték azt a lelkiállapotot, amelyben a szlovemszkói középosztály fiatalsága van (utolsóelőtti kötete például a feltörekvő uj mentalitás és optimizmus himnusza volt), úgy ez a kötet is pontosan kifejezi a szlo- venszkói harmincévesek letörését, pesszimizmusát. Az elmúlt évek számtalan csalódása, a- sok kísérlet sorozatos letörése még Győry Dezsőt is ebbe a pesszimizmusba taszította. Nagy mementó lehet ez mindenkinek, aki szivén viseli a magyar ifjúság sorsát. Győry a vezető szlovemszkói irójelenség maradt: mai pesszimizmusa az ifjúság általános remény Jelenségének művészetbe öltöztetése. Minit ilyen, nagyon fontos jelenség. Tisztán művészi szempontokból a költő fejlődött. Vensei közvetlenebbek, általánosabbak, emberiebbek. Nem zavar a rétori hang. összefoglalásként megállapi thatjuk, I Kutya a házban-öröm a házban. Mindenfajta kutyát, gyönyörű példányokat szállit a Ganisport P.aha-Klamovka Legjobb referenciák. Német leveleket kérünk. hogy Győry Dezső verseskötetének megjelenése két szempontból nagy esemény a szlo-> vemszkói könyvpiacon: egyrészt, mert rendkívül szép és művészi verseket kapunk, más* részt mert megdöbbentő erővel és intő jelként kifejezi azt a pesszimizmust, amelyhez a szlovemszkói fiatailok érettebb és nagyra- hiivatottabb része a körülmények mostoha- sága folytán eljutott. E két ok miatt a „Hódi a költő" cimü kötetnek ugyanolyan jelentősége és hatása lesz, mint Győry Dezső eddigi köteteinek volt, sőt a hatás talán emelkedni fog, különösen intellektuális (körökben, ahol nagyon méltányolni tudják Győry Dezső művészeti fejlődését. Szvatkő Pál. Egy holland tudós földerítette a kettős énüség misztériumát Családi hasonlatosságon alapul a rejtélyes jelenség — Szűk családi körökből fejlődött ki az emberiség történnie, hogy Győry Dezső, a fárosz, a lelkesedő, a bizó, az optimista, a gyűlölő és a háborgó visszaesett önmagába és nem a külső világ problémáival tüzeli lelkét, hanem belvilágát vetíti ki és betegségről dalol. „Gyo- moridegesség?" „Defekt?" A kötet első versének cime: A nagy változás. Az egész kötet: nagy változás. Győry Dezső az Ujarou Magyarok pozitívumaitól eljutott a tétován föltett kérdések (Hol a költő? Testvér, mi ez?) riadt tapogatód zásáig s vannak versei, — nem tudom, dicséret-e vagy neheztelés, ha azt mondom: legszebb versei, nagyon, nagyon szép szomorú versek —, amelyek egyenesen a francia décadence mentalitását és spleenjeit tükrözik. Ady óta alig Írtak magyar nyelven oly kielégületlen erotikáju verset, mint a „Meztelen kedvesem" cimü és a hipohondria hangulatának oly kitűnő kifejezését, mint a „Gyomoridegesseg". Ez az utóbbi envenesen a francia szimbolisták betegségverseire emlékeztet. A művészet nyert, a „kisebbségi géniusz" ügye vesztett. (Egyetlen kis vers van a kötetben a régi eszmekörből: az „Istenlátó". Nagyon meggyőződés és hit nélkül hal ebben a környezetben és stilusa veszedelmesen hasonlít Kazinczy kora nemzetfölrázó dalnokainak erőltetett irásmodorához.) Az Ujarou Magyarok megjelenése óta öt év telt el. Harcok, utazások, kiábrándulások? próbálkozások, sikerek és visszaesések töltik ki e kort. Az uj kötet a csalódás kifejezője lett. Ez a fejlődés művészi szempontból nem ártott a költőnek, sőt megtisztitóttá és belsődle- gesebbé tette- Vannak a kötetben versek, amelyeknek stilusa megközelíti a klasszikus tisztaságot s nem annyira tultömöttek, fülledtek és explozivek többé, mint sok régi Győry- vers volt. A stílus és formatisztaság tekintetében első helyen kell említeni a „Gyomor- idegesség" és a „Meztelen kedvesem" verseket, ámbár kellemetlenül hat például itt is a „felakad torpant torkomon"-féle pleonazmus). Egyik régebbi kritikámban Győry Dezsőt excitátornak neveztem, olyasvalakinek, aki előretör és rétori lelkesedéssel magával rántja az ifjúságot. Ebben a kötetben nagyon kevés a rétorság és az excitátorság. Ha remél, már.csak valami misztikus eljövendő nemzedékben remél, nem a saját korában és nemzedékében. Inkább nagyokat legyint és sajnálja életét. Egyre jobban közeledik ahhoz az életnézéshez, amit Ady Endre képviselt először a magyar irodalomban: a letört, szilaj középosztály spleenes fáradtságához, ahhoz a fáradtsághoz, amely már a jóság és a kívülállókba és a definiálhatatlanba vetett bizalom vagy remény balzsamához menekül és kedvenc tárgya az elkeseredés, a betegség és a jósolgatás. Győry Dezső nem a magyar ifjúság Pirleusza többé. Lehet, hogy ismét azzá lesz, ha elveszti osztálybeállitoitságát, ha újra „rásüt a most pihenő rendeltetés napja". Most még nagyon érzi, hogy úrból proletár lett s a proletár-sors lesújtja, beteggé teszi. Ninc3 benne proletár-energia, amely nem bánja szegénységét, mert elég erőt érez magában arra, hogy a legtehetetlenebb körülmények között, az elsikkadt lehetőségek tengerében munkával', szívóssággal, jókedvvel, egészséggel uj, szerény és erős életei teremtsen. A letört középosztály bánatát dalolja. Prága, február 6. Borzalmas vízió! A ködből hirtelen felbukkan egy álak, az elmosódó körvonalakból világos formákba kristályosodik és arca vonásokat kap. Nem, nem lehet igaz, káprázat csupán! De előtted áll és te most legbensőbb velődig megborzadva ráismersz a — második énedre! Előtted áll a tükörképed, eleven valóság, elrémitő kísértet, második arcod! Hallucináció talán, az érzékek csalóka játéka, amelyet tulizgatott fantáziád varázsolt eléd s amilyen váratlanul feltűnt, éppen olyan gyorsan oszlik szét a ködben. De nem fantázia. Hanem az élet játékos szeszélye, hogy olykor-olykor felbukkannak az alteregok, a második ének s a tudomány megállapította, hogy vannak egészen reális, valódi, húsból-vérből való képmásaink. Különös hasonlatosság, amely egészen a legparányibb részletekig terjed, úgyhogy szinte semmi különbséget nem lehet észrevenni. Különös jelenség ez, de éppenséggel nem ritka. Csaknem mindet: markáns egyéniségnek, császárnak és királynak, hadvezérnek, politikusnak, híres költőnek és művésznek meg volt és meg van a maga alteregoja. Az illusztrált folyóiratok igen gyakran hoznak ilyen altérego- képeket, amelyeken a hasonlatosság tényleg frappáns, sőt a teljes megegyezés állapítható meg. Csupán a híres emberek alteregoi tűnnek fel, pedig egészen bizonyos, hogy ez a különös jelenség nem csupán a híres emberekre korlátozódik, sőt van egy tudományos elmélet, amely szerint minden egyes embernek meg van a mafla alteregoja. Most már természetes, hogy napvilágra csak a híres emberek alteregoi kerülnek. Megjelenik egy híres embernek a képe, az arcvonások bevésődnek az emlékezetbe, a legszélesebb körökben válik a híresség ismeretessé s ha most valaki ezt a képet vizsgálja, egyszerre csak rádöbben, hogy — nini — az én környezetemben él valaki, aki szakasztott mása az illető hírességnek. így fedezik fel a híres emberek alteregoit, akik különben csak a de- tektivregényirók fantáziájában szerepelnek. Az alteregok gyakoriságának jelensége tudományos felderítésre szorul. Hogy a természetnek a formákban való gazdagsága egyszer ki fog merülni és hogy a sok különböző ábrázat között feltétlenül kell akadnia, amely a megtévesztésig hasonló egymáshoz, az egészen világos, de nem oldja meg az alterego-kérdés misztériumát. Mert amint a világ összes erdőségeiben nincs két pontosan ugyanolyan levél, amint minden egyes csigaháznak sajátos különjegye van, amint nincs két virág, amely legalább is a színek parányi uüanszáhan el ne térne egymástól, a természet éppen az emberi arc kiformálásában merült régen ki? Hogy az emberi arcban és alakban ne tudna újat produkálni a természet és kénytelen lenne önmagát másolni? És hogy olyan gyakran forduljon elő az alterego, hogy a valószínűség tanának szabályaival teljesen ellenkezésbe jusson? Felmerül tehát a kérdés, milyen ma*f7a»á- zatot ad az alteregokról a tudomány? Mert nem lehet hinni, hogy a tudományos kutatás, amely a legtávolibb csillagok kémiai összetételére vonatkozólag határozott feleletet tud adni és amely előtt ma már alig van titok, éppen ebben az érdekes természeti kérdésben mondjon csődöt? Nem, ezt nem leket elképzelni! És valóban, a modern tudomány legújabban behatóan foglalkozik az alterego-kórdés- sel, hosszú ideig kereste a misztériumnak a nyitját és most a komoly szaktudósok úgy vélik, hogy sikerült is a titok megfejtésére rá- jutniok. Egy híres utrechti biológus, van Bemm professzor legújabban rendkívül kiterjedt vizsgálatokat folytatott az alterego-kérdés megoldására vonatkozólag. Vizsgálatainak eredménye az a tétel volt, hogy az aiteregoizmus csak a vérrokonság alapján magyarázható meg. Hogyha a kép, és a hasonmás geneológiai táblázatában visszafelé megyünk és sok generáción át áthaladunk, egy bizonyos ponton a két családfa összeolvadását találjuk meg. Az annyira meglepő jelenség tehát családi hasonlatosságon alapul. A kettős énüek az ősök sorában egy bizonyos ponton feltétlenül találkoznak, tehát ugyanaz a vérük van. A sors szétválasztotta a családokat és az ágak el is idegened- tek, úgy hogy az élet látszólag minden nyomot eltörölt a közös származásra vonatkozólag, vannak olyan örökölt adottságok, amelyeket a családi törzs ágai generációkon át magúkkal visznek és amelyek egyszer aztán kiütköznek. Ezek a családi adottságok hozzák létre a vadidegen emberek annyira frappáns hasonlatosságát. Eszerint az elmélet szerint az alterego- kérdés minden misztikumától megszabadult. Hogy az örökölt sajátságokat sok generáció hordozza magával, -anélkül, hogy ezek felszínre kerülnének, míg azután egy visszaesés formájában megnyilatkoznak, az átöröklés tana már régóta tanítja és maradék nélkül meg is magyarázza. Egy ember nem hasonlíthat egyszerre minden őséhez. De élhetnek olyan .gyermekei, akik nem őhozzá, hanem valamely őséhez feltűnő módon hasonlatosak. És most már abban az esetben, ha a család egy másik ágában jelentkezik az ugyanehhez az őshöz való hasonlatosság, mesrvan a kettősénüség esete. Tehát nem annyira ez a biológiai jelenség a feltűnő a kettősénüségben, hanem az a tény, hogy az emberiségben annyira szétágazó és szeres vérségi rokonságok vannak, mint ahogy azt most a kettősénüség is mutatja. A kettősénüekről a tudomány idáig azt hitte, hogy idegenek, most egy tudós fáradságos geneológiai kutatása kideríti az igazságot, a közös származást. Ha a kettős- énüség gyakori jelentkezésére gondolunk, akkor meg kell állapi tanunk, hogy az emberiség közössége tulajdonképpen rendkívül, szükkorü. Olyan megállapítás ez, amelynek jelentősége messze meghaladja a kettős^ énüség önmagáiban véve kisérdekü jelenségét. Fíohr vezet a londoni versenyen London, február 6. A meeterverseny ötödik fordulóján Flohr igen szép toronyáldozattal legyőzte Millner-Baryt. A nap szenzációja az Alje- chin-Bürger parti volt, amelyben a világbajnok királycselt játszott, de nehéz helyzetbe jutott és a függő játszmában a döntetlenért kell küzdenie. Kasdan-nek is gyönge napja volt, amennyiben mint sötét a spanyol megnyitási játszmában anyagi hátrányba került Maróczyval szemben. —, Tartakower egy indiai játszmában felgyöngyöli- tette Koltonowsky királyszárnyát és értékes győzelmet aratott. A Sután Khan-Miss Menshik játszma az indusra kedvezőbb állásban függőben maradt, mig a Thomas-Winter játszma valószínű-, lég remivel fog végződni. A függő játmák közül Flohr legyőzte Bürgert és ezzel a mezőny élére került. Tartakower nem tudta előnyét érvényesíteni Kashdan-nel szemben és igy ez a játszma remis-vei végződött. —i Szintén döntetlen kimenetele volt a Koltanovsky- Sultan Khan játszmának. / A verseny állása az ötödik forduló után: Flohr 414, Aljeohin 4 (1), Ka6hdan 3(1), Tartakower 3)4, Maróczy, Sultan Khan 2 (1), Koltanovsky 2, Mise Menshik 1 Y> (1), Millner—Bary 114, Bürger 1 (1), Winter (1), Thomas 0 (1). — Keresztényszocialista tisztujitások. Pozsonyból jelentik: Az országos keresztény- szocialista párt a napokban több nagysikerű tisztújító közgyűlést rendezett. Csölösztön Furdanioh Aladár körzeti titkár részvételével a tisztujiitás során elnöknek választották meg Farkas Jánost, alelnöknek ifj. Hancz Lajost, jegyzőnek Kocsis Lajost, pénztárosnak Szalay Mihályt, ellenőröknek Németh Jánost és Büké Józsefet. — Deákin és Zsigárdon ugyancsak nagysikerű gyűléseket rendezett a párt, amelyeken Kardoss Győző körzeti titkár vett részt. Deákin elnöknek választották meg Dóra Lénárdol, társelnöknek Gaál Lajost, titkárnak Tóth Joachimot, pénztárosnak Takács Rókuszt, ellenőröknek Sutoczky Imrét és Tóth Jánost. — Zsigárdon díszein öknek választották meg Selley János esperesplébánost, elnöknek Erdélyi Ágostont, társelnöknek Nagy Lajost, titkárnak Erdélyi Lajost, jegyzőnek Godek Ferencet, pénztárosnak Kovács Istvánt, ellenőröknek Ürge Györgyöt és Mor- vay Istvánt.
