Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-07 / 31. (2844.) szám

8 1932 február 7, vasárnap. ^I^<LMA\aC^ARH1 RIíAP Egy elfeledett jubileumról Február t5-én „Helikon-szám"-ot ad ki a Magyar Minerva az erdélyi írókkal való találkozás emlékére 1931. december 8-én volt tizedik évfordu­lója, hogy Pozsonyban megjelent aiz Uj Auró­ra évkönyv első kötete. Dobni Jánois dr. és Somoskeőy István dr. voltak az első szerkesz­tői a szlovenszkói magyarság átfogó jelentő­ségű álmám adtán ak s azt, murit az ajánlás mondja, „iirodailmunk ujjáébreszitő lelkes szel­lemének, Kisfaludy Károlyinak szentelték, aki száz évvel ezelőtt küzdelmes viszonyok kö­zött, kezdte hirdetni Aurórájában a törhetet­len önbizalomnak, és a jövőbe vetett rendü­letlen hitnek megváltó nemzeti gondolatát." Az 1922. évi első kötetet azóta további ti-z követte s valamennyi méltóan csatlakozott az 1921-ben megjelent felejthetetlen emlékű el­ső kötethez. Csodálatosképpen erről a nagy és jelentős dátumról teljesen megfeledkezett á szlovenszkói magyarság, amely különben igyekszik mindig sízámon tartani azokat az eseményeket, amelyek alkalmával kifejezést adhat éiniakarásának és etllhivatottságának. Lehet, hogy a mostani súlyos gazdasági vál­ság is hozzájárult ahhoz, hogy bálán időlege­sen megfeledkezett ennek a napnak az emlé­kéről, amely visszavonhatatlanul és örök 'büszkeséggel fűződik a pozsonyi magyar fia­talság nevéhez. Hogy ezek a szép emlékek mégse menjenek feledésbe, sőt felújításuk kezdeményező erőt s önbizalmat adjon az újabb magyar generációnak, fölkerestük Rei- nel Jánois dr.-t, az Uj Auróra mostani szer­kesztőjét, aki kérésünkre az évkönyv kelet­kezéséről, küzdelmeiről és fejlődéséről a kö­vetkező érdekes és jellemző nyilatkozatiban számolt be munkatársunk előtt: — 1921-ben született meg a jelenleg Prágá­ban lakó Somoskeőy István dr. lelkiében az a güdolat, hogy a magyar szellem fenntartá­sa és a nemzeti erők továbbfejlesztése érde­kében Uj Auróra elmen Kisfaludy Károly emlékének szentelve évkönyv jelenjen meg. Akik az akkori visznyainlkat nem ismerik, (aligha tudják, mennyi önzetlenség, szeletet, •bátorság és önfeláldozás kellett ahhoz, hogy az eszme megvalósuljon. A magyar értelmi­ség tekintélyes része eltávozott ősi otthoná­ból s akik itt maradtak, azokat fel kellett rázni a kábulatból, figyelmeztetni kellett őket kötelességeikre, amelyekkel kultúrájuk és megmaradásuk iránt tartoznak. Ez ,a lel­kes fiatalember csakhamar önzetlen támoga­tóra talált egy elbocsátott középiskolai tanár, Dohai János dr. személyében, akinek érde­mes munkássága előtt ezen a helyen is meg­hatva hajtom meg az elismerés és tisztelet zászlaját. Minden anyagi segítség nélkül si­került ennek az önzetlen és tisztalelkü óm­ként az Uj Auróra, felöleli Erdély és a Vaj­daság java szellemi termését, de természete­sen más alapon, más módszer szerint. — A Magyar Minervával kapcsolatban, — folytatta tovább Reinel János dr„ — sok tá­madásban volt részem. A támadók igen te­kintélyes része világnézeti alapra való he­lyezkedést sürgetett, a másik része helytele­nítette a tiszta irodalmi lap fogalmától való eltávolodásomat. A lap két éves múltja ne­kem adott igazat. Tisztán szépirodalmi lap­pal ma nem lehet közönségünk igényét kielé­gíteni, másrészt nekünk számolnunk kell azzal, hogy a mai olvasókat nemcsak az iro­dalom, hanem a népszerű formába öntött tu­dományos cikkek is érdekük. Hogy ezt az óhajt kielégi lsem, érintkezésibe léptem a leg­kiválóbb német könyvkiadőváiilalatokkal, amelyek rendelkezésemre bocsátották a leg­újabb földrajzi és természettudományi kiad­ványaikat. Ebből a szempontból tehát ismét változatosabbak lesznek a Magyar Minerva Mindazon szlovenszkói és ruszinszkói magyar nemzetiségű főiskolai hallgatók, akik tanulmányai­kat a brünni vagy pozsonyi főiskolákon végzik és az 1931/32. tanév IL felében is díjtalan vagy fél- áru étkezési kedvezményben részesülni kívánnak, kérvényüket a Nagybizottság elnökségéhez címez­ve, az alábbiak tekintetbe vételével, 1932. febiuár hó 15-ig Janson Jenő tanár, Bratislava-Pozsony, Safarik-tér 4. I. 6. címre küldjék el. I. A bélyegtelen kérvénynek tartalmaznia kell az alábbi sorrendben a következőket: I. a kérelmező vezeték- és keresztneve, 2. az egyetem, 3. a fakultás teljes megnevezése, 4. az immatrikuláció keltét, 5. hányadik félévre iratko­zik be, 6. állandó lakhely, 7. illetőség, 8. vallás, 9. teljes születési dátum, 10. esetleges élvezett ösz­töndíj vagy más segély, 11. nyilatkozat, hogy a menza házirendjének magát aláveti és azt betartja, 12. a tandíjmentesség kelte és száma, 13. ifjúsági egyesület] tagság igazolása. II. Díjtalan vagy féláru kedvezményben csak azon szegénysorsu főiskolai hallgatók részesül­hetnek ,akik a főiskola tanulmányi és vizsgarendje által előirt módon eredményes előhaladást tudnak igazolni és erkölcsi magaviseletük kifogástalan. Ezért eredetiben vagy hiteles másolatban mellék­számai. — A folyóirat nagyobb elterjedésének ér- dekiébein Budapesten magyarországi szerkesz­tőséget létesítettem, a jugoszláviai szerkesz­tőség feiálli'iására nézve pedig éppen most folynak az előkészületek. A budapesti szer­kesztői állásra Marék Antalit, a jeles szloven­szkói irót, sikerült me,gnyernem, akinek irói elhivatottsága és ismert agilitása bizonyára hasznára lesz a folyóiratuafk. Ezután máig a Magyar Minerva kiadásában meginduló könyvváMaílatrói nyilatkozott a szerkesztő. — A Magyar Minerva kiadásában egyelőre a következő kötetek jelennek meg: Marék Antalnak legújabb regénye, a „Zsákucca", amelyre már most is igeu sok előjegyzés tör­tént és Tamás Lajosnak, a neves poétának „Fonál mentén" című harmadik verskötete, amely ismét uj oldaláról fogja bemutatni a fiatal költőt, A további müvek kiadása is elő­készületben van. Egyelőre N. Jaczkó Olgával, Kristály Istvánnal, Marék Antallal, Szomba- thy Viktorral, Ticihy Kálmánnal és W. ’Wim- berger Annával tárgyalok, akik közül Tichy Kálmán most fejezi be elhunyt bátyjának, Tichy Gyulának befejezetlenül maradt „A Mars rabjai" cimü fantasztikus regényét, amely illusztrált kiadásban fog megjelenni. amilyet a főiskola a tandijelengedés iránti kérvé­nyekhez megkövetel, 2. tanulmányi eredményt iga­zoló iratok (az első éveseknél érettségi, a maga­sabb évfolyamoknál kollokviumi, államvizsgái, szi­gorlati bizonyítvány). A díjtalan vagy féláru-kedvezményt a kedvező elintézés reményében csakis oly főiskolai hallgatók kérhetik, akiknek tanulmányi előmenetelük alapján tandijelengedésre igényük van. Az eredeti okmányok visszaküldésére és a bizott­sági határozat közlésére ajánlási bélyeggel ellátott és megcímzett válaszboríték csatolandó. A február 15-e után beérkező vagy hiányosan felszerelt kérvényeket a bizottság nem veszi fi­gyelembe. A beérkező kérvények is természetsze­rűen csak annyiban lesznek figyelembe vehetők, amennyiben azt a menza költségvetése meg fogja engedni, illetve a bizottság indokolás nélkül is redukálhatja az igényeket. A díjtalan vagy féláru kedvezményt az első félévben élvezőknek újból kell kérniök. Az esetleg megadott kedvezmény másra át nem ruházható és a menzabizottság határozatá­val bármikor meg is vonható. GROSSCHMID GÉZA dr., szenátor, a menzabizottság elnöke. Pályázati hirdetmény a brünni és pozsonyi magyar menza kedvezményei iránt az 1931-32. iskolai év II. felében berrtek összegyűjtenie az írók tekintélyes cso­portját és megvetni a vállalkozás anyagi és szellemi alapját. — Nekem, aki évekkel később a szerkeszr tést átvettem, leginkább volt alkalmaim meg­ítélni a nemes idealizmusnak azt a fokát, amely szükséges volt a kezdet töméntelen nehézségeinek leküzdéséhez. Nyomorogva, tűrve, de törhetetlen áldozatkészséggel szer­kesztette Dohai János az évkönyvet 1926-ig, amelyet utána már könnyebb dolog volt fej­leszteni és megszabadítani a dilettantizmus bilincseitől. Dobai János dr. Budapestre köl­tözött és helyette Jamkovics Marcell dr. és Tamás Lajos szerkesztették az évkönyvet 1928-ig. Eddig az időpontig csak a szloven- •szkói írók munkái jelentek meg a könyvben. A nívó emelése szempontjából idővel taná­csosnak látszott az erdélyi és vajdasági írók bekapcsolása is. Ez a feladat nekem jutott osztályrészül és az 1928-as évfolyama már Er­dély, a továbbiak pedig Erdély és a Vajda­ság íróival kibővítve kerülték a nyilvános­ság elé. Érdekesen nyilatkozott ezután Reinel János dr. azokról a kapcsolatokról, amelyeket a •vajdasági, de különösen az erdélyi Írókkal •fölvett. Megemlítette, hogy még 1929-ben föl­vetette az erdélyi írók szlovenszkói meghí­vásának a tervét, amely akikor élénk vissz­hangot keltett egész Erdélyben. — Az erdélyi és szlovenszkói íróknak ezt a testvéri találkozását, — folytatta tovább •nyilatkozatát az Uj Auróra szerkesztője, — valósítja most meg Schubert Tódor, a Lévai Kaszinó igazgatója, akit önzetlen idealizmusa és fáradsá,got nem ismerő agilitása szinte predesztinálja erre a szerepre. Végtelenül örülök ennek a nagyfontosságu találkozásnak, •amelynek emlékére az Uj Auróra havi ki­adásaként megjelenő Magyar Minerva cimü •folyóiratom Helikon-számot fog kiadni. A •folyóirat februári száma hozza majd Remé- -nyik Sándornak, Erdély legnagyobb költőjé­nek képét, továbbá írásokat közöl ugyancsak Reményik Sándortól, azonkívül gróf Bánffy Miklóstól, báró Kemény Jánostól, Kós Ká- •rolytól és Tamási Árontól. — Micsoda összefüggés van az Uj Auróra és a Magyar Minerva között? — vetettük föl az újabb kérdést. — A Magyar Minerva kiadására az a lel­kes és megértő pártfogás késztetett, amely- •Iyel az itteni magyarság az évről-évre meg­jelenő Uj Auróra évkönyvet fogadta. Ez ér­lelte meg telkemben azt az elhatározást, hogy az olvasók és az évkönyv közötti kap- (V'olat szorosabbá és elevenebbé tétele vé­gett folyóiratot jelentetek meg, mint az Uj 'Auróra havi kiadását. Ez a folyóirat is, mi­lendők: 1. oly szegénységi-vagyontalansági bizonyítvány, (Kérjük laptársainkat e közlemény átvételére. Szerk.) mmssmatmammmmBamKBsammmmimmuarismammmmsmKx REGÉLŐ ROMOK Irta: DIENES ADORJÁN XXX. UNGVÁR Villanyfényben úszó, fővárosiam allűrökben tobzódó uccák, hol a pazar kirakatok szinte bántják a szemet és a korzó fldrtes tolongásá­nak zaja szinte bántó a magány puritán csönd­jéhez szokott fülnek. Nem, itt a régi múltak naiv regéi nem jutnak szóhoz, itt csak a ma sima társalgása, fényeiben is szürke körbefor- gáea és a múltnak s jövőnek fittyet hányó gond­talansága suttog, kacag, parancsol, tömjénez a fények efemer csillogásában. Ungnak ősi, nemes vára! hogyan kapjalak szóra ez újkori Bábelben, e zajban és forgatag­ban? ... Csöndesebb tájakra ballagok. Ott a Váraija- uoca és Vadaskert között gyérebb a villany, kevés az ember. Ott már hozzámférkőzik a messze múlt szava, mert a közvetlen fölöttem terpeszkedő monstruózus várfalak s bástyák százados fái között lengedező szellőben egészen más hangok suttognak felém, mint a villanyfé­nyes ucca mihaszna szóáradata. Oh, nagyon messziről jönnek e hangok. Közvetítő a-nténá- juk egy Kassán 1751-ben megjelent füzet, mely ékes vers ez etekben mondja el az ungi várnak regéjét, összefüggésben a — latin mythológiá- val. Hát, Bacchus istenekhez nem méltó viselke­dése kezdte a 'botrány színezetét fölvenni. Ju­piter az istenek fegyelmi bizottsága elé idézte őt, de ez a javíthatatlan alkoholista oda is pi- tyókosan botorkált be. A mérték betelt:: Jupi­ter elővette villámait és kivessz őz te azokkal az Oi posról Bacchust. Ez hát fogta a vándor­botot és ment-mendagélt. Azonban sehol sem fogadták be állandóan, mert mindenütt ivásra sz ’ ’ ntta reá a család valamely tagját. Végre bolyongásai közepette a mai. Görény határába ért, Ungvár mellett. Kezdte megunni a vándor­lást, de meg az ős-ungi tölgyesele s bükkösök üde levegőjén andalogván, kezdett leszokni az nászairól és igy a lakosság is szívesen elmu­latozott a tréfás öreggel; Sokáig maradt Gö­rényben és itt érte Jupiter megbocsátó rendel­kezése. Mielőtt visszament volna, az Olymposra, a szives vendéglátás ellenértéke gyanánt szőlőt telepített és megtanította a gerényioket a szőlő­in öv elésre. Sőt — hipp-hopp — egy nagyon gyönyörűséges várkastélyt is adott, szives!átó gazdáinak éa ez a várkastély volt alapja az idők folyamán később íölépült ungi várnak* Azonban míg ez megtörtént, ott a várfoki fák sudarai egy másik regét is elsuttognak, mely­nek ugyan már történelmi háttere van, de még mindig a myt-hos köde lengi körül... Lehömpölygött Álmos népe a havasok renge­tegeiből és elözönlötte nemcsak Munkács vidé­két, hanem onnan északra is elkalandozott, oda, ahol az Ung folyó elhagyja szűk völgyét és ki- ! lép a síkságra. Zalán fejedelemnek itt megerő­sített helye volt és ezt Laborc vezér védelmez­te. De a magyarok addig-addig nyugtalanítot­ták, mig futni kényszerült. Észrevették szöké­sét és utána iramodtak: — Huj, huj! elibe, nyilazd le! huj! Sokáig tartott a hajsza, mig végre egy folyó útját állta az üldözött Laborénak és az üldözők nem sokat teketóriáztak az ellenséges vezérrel: fölakasztották a folyó partjának egyik fájára. Azóta nevezik a folyót Laborénak. Ezen kis rögtönzött steeple-eihase után a magyar csapat visszatért Zalán elfoglalt erősségébe. Hogy mely helyen volt ez erősség, ki tudná azt most ezer és pár tized esztendők múltán fölmérics­kélni? Vájjon a mostani vár helyén építette meg Álmos, vagy Árpád a Zalán fejedelem föl- perzselt erőssége helyett azt a várat, mely hon­szerző járásuknak egyik 'bázisa volt? Avagy ta­lán tán bizony Bacchus várkastélyát foglalták le céljaikra ott Gerény táján? Nem lehet azt tudni. Mindenesetre az jár közel a valóhoz, amit Ungvár egyik öreg krónikása mond: „A Kárpátok északkeleti részén, ott, ahol az alföld édeni síksága megnyílik 6 az Úng vize merev folyását vesztve, nagy kanyarulatokban hömpölygeti hullámait a Tisza tágas medrébe: egy magas gránitsziklán áll még ama várrom, melynek nevénél magasabban dobog a kebel s érzelme a belső tüztől lángol. Ung vára a mi régi dicsőségünk, nemzeti megalakulásunk, fáj­dalmaink -s évezredes küzdelmeink felütött k'teyve! Odafönn ittanak első áldomást honke­reső apáink a kilencedik században, midőn az első diadal mámorában engesztelő áldozatul fe­hér paripákat hánytak máglyákra isteneiknek" (Mészáros Károly: Ungvár története. Pest, 1861.). Eloszlott aztán az ungi vár fölött a mythosok köde, midőn Árpád királyi utódainak lobogója lengett ormain négyszáz éven keresztül. Tovább is a királyi kincstár birtokában maradt volna talán, azonban Róbert Károly király így gon­dolkodott; ' — Belecsöppentem ennek a szép országnak királyi székébe. Örülök neki. Vannak jóembe­reim, örüljenek ők is. Nosza, osztogassuk hát a királyi várakat. Ezen jóemberei között első helyen állott a két Drugeth: Fülöp és János. Fülöp Róbert Ká­rollyal együtt jött be Olaszhonból, ő hát már régen benn ült a tárnokmesterségben, nádor­ságban, no meg Lubló és Paíoesa váraiban, mi­dőn János fivére ott valahol messze Salernóban föleszmélt: — Ni csak. Ez az én Fülöp bátyám csak úgy vájkál ott Róbert Károly oldalán a hivatalok­ban és várakban, én meg itt éhkoppon vagyok. Hátha én is nyala.kodhatnék azokból a magyar­honi huso'sfazekakból? Diktum-faktum, jött és nem csak nyalako- dott, hanem jól is lakhatott. Mert rövidesen fi­vére öTökébe lépett, mint nádor és megkapta az ungvári uradalmat, melynek központja nem annyira a mai vár, mint inkább Gerény volt. ahonnan Drugeth János ágának nemesi előde ve is származik. Ez a donáció a Drngetheket egy­szeriben az ország dusgazdagjai közé emelte, mert a vár tartománya állott hét nagy major­ból, sok szántókból, halastavakból, rétekből, szőlőkből, vámokból, melyeknek jövedelme te­mérdek volt. Hogy mennyi? Ki törődött azzal a 14. század derekán. De az 1691 -i összeírásban már szó van az egész uradalom becsértékéről, mely 140.892 forintokat tesz ki. Ez bizony ren­geteg summa jövedelem— ezelőtt 340 évvel. Drugeth János hát beleült a gerényi kastély­ba. Nem volt ott sem erősség, sem vár többé, mert. azt a tatárok alaposan elintézték. Szent István bencéskolostora is romokban hevert, mely kolostorhoz tartozó kicsi templom az ő freskóival és kriptáivá.] mai napig fönnáll. Já­nos ur munkához látott: — Népeim! előbb a léleknek adjunk hajlékot, úgy ion aztán a testi hüvelyről való gondos­kodás. A bencéskolostort fölépíti és ide telepíti a pálosokat. Akkor jött sorra a testi, ép-ég bizto­sítása s megépít ette Ung várát G erényben,, az akkoron ott folydogáló Ung medre mellett. így lett központja Gerény nem csak az uradalom­nak, de a közéleti társadalomnak is, mert hi­szen például a megyegyülések is itt. az örökös főispán Drugethek székhelyén tartattak a 17. századig. Akadt ezek között női főispán is Dru­geth György özvegyének, Esterházy Máriának személyében. Ma, midőn vannak női orvosok, itélő-birák, ügyvédek s miniszterek, női főispá­nokban még nem volt részünk. Apáink sokszor •lecsepült kora megelőzött ebben bennünket. Csak midőn a mai Ungvár telepből várossá kez­dett kinőni, akkor homályosult el Gerény sze­repe és akkor emeltek a Drugethek hatalmas erősséget a vár mai helyén. És állt azóta a Drugethek e büszke fészke, mígnem Thököly kartácsai meg nem tépázták azt. Megtépázták a fészket 1684-ben, kihányták annak ősi lakóit, azoknak is utolsó fiát. Mert Thököly fittyet hányt arra, hogy Drugeth Zsig- mond utolsó sarja családjának: Kassán bakó­kézre juttatta. A törvény betűje most aztán azt diktálta volna, hogy a dús ungvári javadalom várával együtt a kincstárra szálljon. De a ga­vallér Lipót király talpára állott erősen: — Nem, ti paragrafusrágcsáló urak! Drugeth Zsigmond nekem hűséges emberem voit és o hűséget vérével pecsételte meg. Ungvár tehát Drugeth-kézen marad, ha e kéz asszonynak — Drugeth Krisztinának — keze is. Drugeth Krisztina pedig Bercsényi Miklós­nak volt első felesége... A magyar történelem e tündöklő fényű meteorjának neve össze van nőve Ungvárral és a geus fklelissima — a vidé­ki lakosság — leikével. Mint főispán, ennek a megyének igazságos gondnoka., mint várur, en­nek a népnek gyám öli tó atyja, mint hadvezér, Rákóczi villáma. Azonban e meteort sárba ta- podta a bécsi kamariilla és következett Brzan... Fa eset... Rodostó ... a kassai kripta. Most onnan szórja fényét a meteor. De e fény, jaj, nem árt és nem használ többé senkinek ... Az ungi vár pedig áll ott Ungvár városa fö­lött és elmélázik az idők forgandó változatain. Mert nem veri föl falait többé harci zaj és ria­dalom, katonai vezényszó é6 kurjongatás, ha­nem a Drugethek s majd Bercsényi várpalotájá­nak boltíves termeiben, vagy a. várkert fái alatt az egyházi pályára készülő ifjak gyűjtögetik agyúiéba csöndes meditációval a dogmák prak­tikumait. Mária Terézia királynő 1775-ben a munkácsi görögkatolikus püspökségnek adomá­nyozta az egész vártömböt és Bacsinszkv And­rás püspök öt évre rá át is tette ide székhelyét, melybe ünnepélyes keretek közepette Andrássy István gróf királyi biztos vezette be. És ott so­rakoznak a várhegyen az impozáns püspöki kastély és székesegyház, a kánonaid házak, a tanítóképző, benn pedig az ősi bástyafalaktól környezetten, az emeletes várpalotában a. pap­nevelő szeminárium. Boldog ifjak! a múltnak mennyi tükörképe veszi itt körül őket, Árpádtól kezdve Bercsényi Miklósig mennyi példa áll előttük, akiket követni — hát nem szégyen, e falak között gyönyörűség a múlt szellemeivel társalogni és azoknak -lehelletét beszivni... Ott álltam a vár fokán. Egyik oldalon az Ung völgyének rengeteg erdői a. belőlük ki-kö­nyöklő nevickei várrommal, másik oldalon vég­telen síkság 1-e a Tiszáig. Lenn pedig a város lüktető élete tele fénnyel, villannyal, pompával, nyüzsgő forgataggal... És valahonnan, talán a bástyák falaiból, talán a. vár levegőjéből, fa Ián a lélek mélyeiből bns hangok vegyülnek a jelen pezsgő élettáncába... nagy Bercsényi Miklós sirdogál magában... Vagy hogy talán nem is egészen fm agáiban? ... (Következő közlemény február 21-iki számunkban jelenik meg.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom