Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-28 / 49. (2862.) szám
9 15S2 fefornAr 28, ras&rnap. 'PRXGM-A^GfcSí.-FnRL^ A kommunisták fogják eldönteni a német elnökválasztás sorsát? A német kommunista párt átcsoportosítása — A beamter és a nagyiparos kommunista vezérek — A párt fejlődése — Moszkva és Berlin Berlin, február. M% a német szociáldemokrácia és a legyöm g’QIt polgári baloldal félelemmel vegyes egykedvűséggel várja az etoökválasztáfei .harc kimenetelét., a jobboldal pedig egyelőre két pártra szakadva indul a küzdelembe, addig egy hatalmas tábor készül itt a harcra: a német kommunizmus. Ezeknek a kommunistáknak nincsenek paktumaik és subaalatti tárgyalásaik; a bellum om- nium contTa omnes harcában nekik, a legegyszerűbb a sztratégiájuk. A jobboldal abban a személyben nem tudott megállapodni, áki maradéktalanul képviselte volna az úgynevezett harzburgi frontot, amely az egész nemzeti ellenzéket egyesítené magában, a haldokló weiimari rendszer pedig a legnagyobb császári tábornoktól várja, hogy megmentse a mai köztársaságot, hiszen, ha Hin- denburg nem volna, akkor a weimari pártoknak még reményük sem volna a győzelemre. Egyedül a kommunistáknak nincsenek ilyen személyhez kötött gondjaik, ök elnöknek jelölték Thaelmann szállá tómunkást és plakátjaik most két portrét mutogatnak a munkásnegyedekben. A kép egyik oMalán Hindemburg tá- bornagyi egyenruhája díszeleg, amelyen nincs tenyérnyi üres hely a kitüntetésektől, a másik zubbonyon pedig nincs egy tenyérnyi szövet- darab, amelyen a munka nyomai ne látszanának .. „ Pedig mondanunk sem kell, hogy ez a zubbóüyos ember sem emelgeti már régóta a zsákokat.. Thaelmann elvtárs valamikor valóban szállítómunkás és matróz volt a. hamburgi kikötőben, de már közéi busz esztendeje politizál. Előbb a szociáldemokrata, párt tagja vélt, azután Liébknechték függetlén szocialista csoportjához csatlakozott., akikből később megalakult a német, kommunista párt. Thaelmann 19?4 óta tagja a Reiphstagnak, elnöke a „vörös frontharcos-szövetségnek" és 1925-ben már egyszer elnökjelölt volt, amikor Hindenburg- gal és Marx-szál szemben közel kétmillió szavazatot kapott A zubbonyos ember helyett inkább egy jóltáplált, sörivó polgárt mutogathatnának tehát, a kommunisták Hindenburg arcképe mellett, de ök reprezentánsabbnak tartják a matrózkori képet és azoknak, akiknek szavazataira számítanak, ez valójában teljesen mindegy is. Hat-nyolc mViió kommunista szavazatra leket számítani? A jelölt személye ugyanis teljesen közömbös a kommunisták szempontjából ebben az elnök-, választási küzdelemben. Hogy jelöltjük nem győzhet, sőt, ha az első választáson Hinden- burgnak nem lesz abszolút többsége, akkor a. döntő mérkőzésbe sem kerülhet bele, ezt ők is éppen olyan jól tudják, mint bárki más. Mégis ez az elnökválasztási processzus igen lényeges momentum a német kommunista mozgalomban és az egész politikai életben is, mert meg fogja mutatni, hogy mennyi híve van Németországban a kommunizmusnak és — ami még érdekesebb — hogy mekkora nyájat ragadnak el a szociáldemokratáktól, akiknek nincs külön jelöltjük. A német politikai élet legnagyobb kérdése ugyanis éppen ez: a nyomorúság és féktelen agitáció következtében mennyire radikalizálódik a választó polgárság jobb- és baloldali része — mert ettől függ, hogy meg lehet-e menteni a weimari rendszert, vagy sem. Ebben a tekintetben az elnökválasztás bizonyára igen furcsa és megdöbbentő számadatokat fog mutatni és az oszlopok között fenyegetően fog virítani az az óriási szám, amely a kommunista jelölt neve mellé lesz irva. Bár minden választás 'kimenetelét nehéz megjósolni és ez az elnökválasztás a maga bizarr- ságánál fogva amugyis kiismerhetetlen dolog, arra az egyre mégis biztosan lehet következtetni, hogy a kommunista jelölt mennyi szavazatot kaphat. A német kommunista párt először 1924 májusában vett részt ezen a néven a birodalmi választásokon és ettől az időponttól mostani,g. négy Reicihstag-választás és egy elnökválasztás volt, amelyikén a kommunista, szavazatok száma igy alakult: 1924. májusi Reiéhstagválasztáson . 3,746.000 1924. dec, Reiohstagválasztáson . 2,708.000 1925. évi elnökválasztáson 1-ször . 1.869.000 1925. évi elnökválasztáson 2-szór - 1,931.000 1928. évi Reiohstagválösztáson . . 3,264.000 1930. évi Reáchetagváiaeztáson . . 4,590.000 volt a kommunista szavazatok száma. Az 1930. évi szeptemberi választások óta Landtag- választás volt: Braunsóhweigban, Brémában. Sóhaumburg-Liippében, Öldenburgban, Ha m - burgban, Hessenben és még néhány kisebb helyen, ahol szavazataik még jó 10—15 százalékkal emelkedtek. Miután a német szociáldemokrácia ezúttal nem állított elnökjelöltet és más polgári baloldali elnökjelölt, sincs, minden valószínűség amellett szól, hogy a mostani elnökválasztáson legalább hatmillió ember fog a kommunista elnökjelöltre szavazni, ami azt jelenti, hogy a választóknak 15—20 százaléka kommunista. A mai Németországnak ugyan negyvenkétmillió választója van, ebből a tömegből azonban 36—38 milliónál több aligha fog - leszavazni- Hat-nyolcmillió kommunista szavazat tehát a választók tizenöt- húsz százalékát jelenti, de majdnem az egész lakosságnak is hasonló számarányát mutatja, mert Németországban minden huszadik életévét betöltött férfi és nő választópolgár, tehát a polgári demokrácia jóvoltából csak a gyerekek, őrültek és börtönlakók nem mehetnek szavazni. 6—8 millió kommunista szavazat mellett 30 millió szavazat marad Hindenburg. Hitler és Düeterberg számára- Miután pedig valószínű, hogy Hindenburg nem kapja meg az abszolút többséget az első választási menetben, könnyű kiszámítani, hogy végeredményben a német kommunisták fogják eldönteni, hogy Hitler, vagy Hindenburg legyén-e az uj birodalmi elnök, Moszkva magára hagyta a német kommunistákat A német kommunistáknak persze nagyon ínyére van ez a választási rendszer, mert, igy -ebben a nagyién tosságu kérdésben erősen érvényesíthetik akaratukat, a huszadik életévhez kötött választójog azonban nagyon megfelel Hitte rétinek is. Hitlerek évente többszázezer szavazóval gyarapodnak csupán azért, mert az ifjúságot teljesen meghódították és a gyerekek és a nők nagy többségükben vagy kommunisták, vagy hitleristák, mig a többi párt egyre veszti a híveit. A hat-nyolc millió kommunista mindenesetre a mai Németország egyik legsúlyosabb problémája, de együk legnagyobb problémája Európának is, hiszen azt mindenki érzi és tudja, hogy a kommunizmus világuralmának kérdése Németországba^ fog eldőlni. Érdemes tehát egy kissé utánanézni annak, hogy a számbeli erőn túl ma hogyan áll és miképpen dolgozik a német kommunista mozgalom. Ha a németországi kommunisták politikai helyzetét akarjuk megvizsgálni, akkor mindenekelőtt a Moszkva-Rörlin közötti kapcsolat kérdése a legfontosabb. A polgári tömegek SZŐNYEGET , AJÁNDÉKOZ A ajándékot azonnal kiadjuk! A megkezdett és koníurozott Szudnn-szőnyeg alapmcrcte: 70X100 cm. Az ajándékozott Dreilauier- védj. Szudán gyapjúval a teljes minta kihimezln o ■alig ismerik ezen a téren a valóságos helyzetet. Az orosz szovjet politikájában és ideológiai harcaiban tudvalevőleg két irány küzdött a legutóbbi óvekig. Az egyik úgy vélte megalapít hatónak a kommunista világuralmat, ha Nyugateurópát forradalmositják (Trookij), a másik pedig fontosabbnak vélte, hogy először legalább Oroszországban valósítsák meg a Marx-lenini államot (Sztálin). Mint tudjuk, a harc során az utóbbi kerekedett felül és az ötéves tervvel neki is fogott a munkának, amiből aztán igen fontos változások állottak be a kommunista világpolitikában. Sztálinnak, hogy tervei sikerüljenek, elsősorban nyugalomra van szüksége. A kommunista Oroszország azért köt sorjában szomszédaival megnemtámadási szerződéseket, hogy ne zavarják eszméinek megvalósításában és, mert kapitalista hitelekre és piacokra van szüksége. Egy szellemes német publicista szerirft a mai Európában két. ország szenved a biztonság, a „sécurité" pszichózisában: Franciaország és Oroszország. Valóban, az ötéves terv, a keleti kérdések előtérbenyomu- lása és az egész uj orosz gazdasági program teljesen kettévágta Moszkva eddigi nyugati politikáját és ez a körülmény erősen érezteti hatását a német kommunista mozgalomban is. Moszkva úgyszólván teljesen magára hagyta a német kommunistákat, akik még nem igen szokták meg az önállóságot, amikor egyszerre azon vették észre magukat, hogy nekik kell gondolkodnak a moszkvai komiték helyett. Forradalom helyett lassú terjeszkedés? A német kommunistáknak is uj politikai kurzusra kellett tehát berendezkedniök és hamarosan taktikát kellett változtatniok. A német bolsevisták hamarosan belátták, hogy MoSzkva expanzív segítsége nélkül nyilvánvalóban reménytelen minden kísérletük, amely a f orr a dalmos l tás céljait szolgáim. Ahogy tehát Moszkva letett a nyugat forradalmasításáról, úgy a német bolsevisták is felhagytak Németország felforgatásának tervével és Moszkvát utánozva most ők is „belterjesen" kezdenék gazdálkodni. Ez a belterjes gazdálkodás ebben a viszonylatban azt jelenti, hogy a német kommunisták uj célt tűztek ki maguknak. Ez a cél: megszerezni az egész német, proletariátus többségét a propaganda és a földalatti szervezkedés eszközeivel és megszervezni a védelmi vonalakat a fenyegető fasiszta veszedelemmel szemben. Ez a kettős cél már meg is találta a maga eszközeit és fokozatos keresztülvitele sok külső és látható jelben mutatkozik. A német kommunista politika teljes fordulópontja 1930 végén következett be, amikor a párt, a KP D 77 képviselővel vonult be a Reichstagba. Ez a győzelem végleg eldöntötte számukra a függő kérdéseket. A négy és fél millió szavazat és a 77 képviselő olyan tekintélyes állományt jelent a német politikában, amit már nem szabad könnyű veszélyeknek tekinteni, hanem sóikkal célszerűbb azt lassan, de biztosan fejleszteni. A KPD tehát lassan likvidálta egész eddigi szisztémáját. A forradalmár vezérek lassan lekerültek a vezető posztokról és a párt vezetői között az eddigi agitátor-típus helyett mindinkább előtérbe nyomul a szervezkedést vezető be- amter és a kezét dörzsölő kereskedő típusa. Az ellenállást kifejtő „romantikus kommunisták" mind kiestek a vezető pozíciókból és uj emberek jöttek, akik uj apparátust és nagyszabású, precíz kommunista bürokráciát létesítettek, melynek ma abszolút hatalma van a szervezetek felett. A régi „dogmatikus puocsisták"-kal szemben most már ez az óvatos, kereskedői számítással dolgozó vezérkar és bürokrácia vezeti a német kommunista tömegeket és meg kell hagyni, hogy — jóval nagyobb eredménnyel, mint az előbbi gárda. A „vörös Hugenherg** ötven vállalata Mig azután a szervezetek politikai irányítását az uj beamterek vették át, addig a propaganda terén is nagy fejlődésen ment 'át a németországi bolsevista mozgalom. A kommunista propaganda élén egy kiváló kereskedő áll ma Willy Münaenberg személyében, akit Németországban a „vörös Hugenberg" névön tisztelnek a sajtóban, filmiparban és könyvkiadásban elfoglalt hatalmas pozíciója miatt. Ez a kommuista agitátor-nagyiparos valóban ugyanolyan eszközökkel dolgozik a maga egyesített politikai és üzleti érdekében, mint a hatalmáé nacionalista vezér. A nagy kommunista bulvárlapok: a Berlin am Morgen, a Welt am Abend, az Arbeiter Iliusztricrte, a ! Rote Aufbau, a Das neue Russlaud, az Uni-
