Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-24 / 45. (2858.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. fi képes melléklettel havonként 2.50 Kt-val több Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2-Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja FELELÖS SZERKESZTŐ DZÜRÁNYl LÁSZLÓ FORGÁCB GÉZA Szerkesztőség: Prága 1U, Panská ulice 12. ü. emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága k. Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRRHfl Brttnlng nehéz napjai A birodalmi gyűlés ma délután megkezdte munkáját — Több száz rendőr a parlament előtt — Hitler állampolgársága lölés utolsó akadályát is eltüntetik, aniouy­A „belfort-i oroszlán*4 (sp) Prága, február 28. Ezzel a névvel tisztelik meg ellenfelei és barátai André Tar- dieut, Franciaország uj miniszterelnökét, aki váratlanul leváltotta Láváit és a májusi vá­lasztásokig olyan ©rőt összpontosított kiesé­ben, amely egyenesen Mussolinire emlékeztet és CLémenoeau, vagy Poincaré nagy napjai óta párját ritkítja Franciaországban. Hogy tör­ténhetett ez a változás és ez az erőösszponto- sitás? Technikailag csak úgy, hogy Tardieu munkaenergiájával és taktikai készségével vil­lámgyorsan cselekedni tudott. Egyszerűen nem engedte, hogy Franciaország felocsúdjék vagy gondolkozzék s amikor a jó vidék javá­ban azt gondolta még, hogy az ünnepélyes Doumer a tempós Painlevével tárgyal, már készen állott kormánylistája, amelyben a két legfontosabb tárcát önmagának, három igen fontos tárcát leghübb csatlósának, Pietrinek, •két tárcát Rollim-nak, hármait Gueemiernek osztott ki, miig a többi igen fontos helyre famiulusait, Reynaiuid-t, Flundint nevezte ki és Láváit, aki Tardieu energiájának köszön­heti karrierjét. A küllőid illúziód szétoszlottak. Mi azt gon­doltuk, hogy Laval, a tizemhárompróbás mi­niszterelnök nagy külföldi sikereire való te­kintettel sziMaszilárdan áll a helyén e rég­óta a francia politika vezéregyénisége. Té­vedés volt Laval Tardieu helytartója volt, aki addig uralkodott, amíg a bankbotrányok­ban megtépázott „belfort-i oroszlán" kissé ki­fújta magát Maginot halálának pillanatában elérkezett az idő az uj előreftörésre. A tra­gikus haláleset után a francia lapok váltig so­pánkodtak; ki fogja helyettesiteni tudni a nagy káplárt, „Franciaország szivét", a leg­népszerűbb politikust, aki éppen a lefegyver­zés drámai pillanatában halt meg? Ki helyet­tesi theti? Tardieu megmutatta, hogy van egy ember, aki megcselekszi: Tardieu. Maginál kész terveivel zsebében Genfbe utazott, hatal­mas beszédet mondott, mély a lefegyverzési konferencia legnagyobb retorikai eseménye volt (s csak retorikai események vannak ott), elfelejtette még Briand-t is, olyannyira, hogy az öreg népszövetségi rókák csettintettek nyelvükkel: Ez aztán az ember a gáton! A váratlan siker odahaza kiegyengette Tar­dieu útját. Nem tudom, hisz-e Tardieu a vé­letlenek törvényszerűségében, de azt, ami most történt vele, valóban csak a véletlennek köszönheti. Véletlen volt, hogy Maginot meg­halt, véletlen, hogy a szenátus megbuktatta Láváit. A többi Tardieu ügyessége. Olyan kor­mányt állított össze, amelyen „a pokol kapui sem vesznek erőt". Csupa fiatal politikus áll mögötte, aki esküszik rá s akik között ő a leg­ügyesebb, a legokosabb, a legszerencsésebb, a legenerkiusabb és a legszugesztiveöb. Éppen elég. Pietri, Reynaud, Flandrin, Rollin, Laval élnek és halnak vezérükért, szemrebbenésre mozognak s amellett rendkívül tehetséges emberek, akik holtbiztosán a kezükben tart­ják a akamara többségét. Ezt az utóbit viszont katonás fegyelemben nevelte meg a maga szá­mára Tardieu. Az egész helyzet rendkívül ha­sonlít Mussolini helyzetéhez s csatlósgárdájá­nak összetételéhez, csak legitim módon műkö­dik, ámbár rüh ing példája igazolja, hogy vannak politikusok manapság, akik a légié- gálisabb módon nagyszerűen tudják gyakorol­ni a diktatúrát. Tardieu egyéniségével sokat. foglalkoztunk már és még sokat fogunk foglalkozni. Két­ségtelen, hogy ma ő Franciaország legtehet­ségesebb államférfin, akiiben a gall esprit porosz munkabirással és angolszász józan- tággal egyesül. Uj politikustipus Francikor­Berlin, február 23. A birodalmi gyűlés ma délután illést tartott Németországban a parlament ülései, amelyek egyre ritkábbak lesznek, nagy politikai eseménynek számi- { tanak, mert mindig döntő jelentőségű dol­gok történnek rajtuk. Ezenkivül a közvéle­mény ingerültségére való tekintettel min­den parlamenti üléskor uccai zavargások­tól és tüntetésektől is tartani kell. A birodalmi gyűlés valamennyi pártja a reggeli órák óta tanácskozik a parlament épületében. A palota környékét sokezer ki­váncsi lepte el s a déli órákban annyian gyűltek össze, hogy a rendőrség kénytelen volt kellő intézkedéseket foganatosítani. Többszáz rendőr áll őrt a parlament környé­kén. Tábori telefont szereltek föl, hogy Páris, február 23. Tardieu ma délután mutatko­zott be a kamarában s bizonyos, hogy a bizalmi javaslat fölvetésekor 40—50 szavazatnyi többsé­get fog kapni. Mindazonáltal az érintkezés fölvé­tele a parlamenttel nem megy oly simán, mint a tegnapi lapok jelentették. Azok a miniszterek és államtitkárok, akiket Tardieu uj kormányából kihajózott, hevesen megtámadták a miniszterel­nököt és mindent elkövetnek, hogy nehézségeket okozzanak neki. Tardieu ilyen körülmények kö­zött kénytelen volt elhatározni, hogy a haditen­gerészet és a léghajózás leépített minisztereit legalább egyelőre meghagyja a genfi leszerelési bizottságban s ezzel leszereli tervezett akcióju­kat. A volt minisztereken és államtitkárokon kivül az ellenzék is mozgolódni kezd. León Blum rosz- szalja, hogy Tardieu például leépítette a eport- ügyek államtitkárát, viszont a nyugdíjügyek szágban. A külső megjelenésével nőm törő­dő, bőbeszédű, lelkesedő és állandóan huma­nista szólamoktól csepegő francia politikusok érája elmúlt, talán Briand volt az utolsó bö­lény ebben a menazsér iában és Herriot az elaggott elefánt, s Tardieu imaiugurálta a gyors, temperamentumos, energikus állaim- férfiak uj éráját, — s hogy azonnal sóik ta- lentumos követője akadt, megmutatják mi­nisztertársai. Kitűnő szónok, de nem kéjeleg szavaiban és nem húzza a beszéd fonalát. Nem játszik: cselekszik. Egy nap alatt állit össze kormányokat és kormányprogramokat, utazik, lóMut, tárgyal, intrikál, kezdemé­nyez, dönt. A francia parlamentarizmus vi­lághírű lassú tempója irammá változott a ve­zetése alatt, s éppen módszerei azok — ha­tározottsága, gyorsasága, amerikaiassága, — amivel uj szellemet vitt a Palais Bourbonba, s ami miatt az ötvenöt éves embert a „fiatal generáció" vezérének nevezik. Mondanunk sem kell, hogy életéiben eddig minden sike­rült, amit kezdeményezett, akár a Temps Né­metországot bekerítő akciójáról volt szó, akár washingtoni missziókról, akár Wilson düpl- rsoáróról Veraaillesfoeu, vagy Briamd meg­szükség esetén azonnal erősítést kaphassa^ nak. A Brandenburgi kapu oszlopait köte­lekkel elzárták, hogy a tüntetők ne hatol­hassanak az épület közelébe. Briining kancellár délelőtt tiz órakor a centrumpárt tagjaival tárgyalt. Két beteg képviselő kivételével a centrum valameny- nyi tagja összegyűlt, hogy meghallgassa a kancellár nagyszabású beszámolóját. Frick, a nemzeti szocialisták parlamenti frakciójá­nak vezetője megerősítette azt a hirt, hogy Hitlert Hindenburg ellenjelöltjeként vonul­tatják föl. Nemzeti szocialista körökből szár­mazó híradás szerint holnap vagy holnap­után Hitlert kinevezik a braunschweigi technikai főiskola tanárává, úgy hogy a je­minisztériumát nem törölte el, holott erre alig van szükség. A posta autonóm közigazgatását megszüntette, de a közegészségügyek élére mi­nisztert nevezett ki. A három katonai tárca egyesítését nemcsak az az ellenzék, hanem a boulvard-lapok is élesen kritizálják. Pietri, az egyesitett nemzetvédelmi minisztérium vezetője kénytelen volt nyilatkozni, hogy az el­lenakciót leszerelje. Kijelentette, hogy a veze­tése alatt álló minisztérium az uj választásokig nem hoz fontos döntéseket s mivel Tardieu ka­binettje előreláthatólag legfeljebb három hó­napig, azaz a választásokig marad uralmon, az egyesítést csupán átmenetinek kell tekinteni, mig a nemzetvédelmi tárca végleges rendezésé­ről már az uj kamara dönt. Pietri szeromelláthatóan önkéntelenül igazat ad León Blumnak, aki megállapította, hogy a buktatásáról 1926-ban és a hágai konferen­ciáról 1930-ban. Tardieu nem fél az ellensé­gektől. Sőt, teremt magának ellenséget, ha nincs kivel harcolnia, mert a harc éltetőeleme. Fantasztikusan bízik erejében és szerencsé­jében. Most is hallatlan szerencse volt, hogy há­rom hónappal a választások előtt váratlanul uj sikereket könyvelhetett el és hatalomra került, mert elképzelhetjük, hogy egészen más lesz az a választás, amit Tardieu és hü csatlósai intéznek, mint az, amit Painlevé felemás koncentrációja intézett volna.1 Tar­dieu sietni fog sikert-sikerre halmozni. Nép­szerűségét mint íölídmivelésügyi miniszter jól megalapozta a vidéken, most még néhány ragyogó tettre van szüksége, hogy a nemzet fölesküdjék Tardieu zászlójára. Genf alkal­mas terénum erre, a leszerelés problémája is, az erélyes hang, mely bizonyára nem té­veszt hatást az energiát imádó modem fran­ciáknál, akik májusban mégis csak inkább választják majd Taráiéul, mint a lengősza- kállu, széphangu 'és nagyhangú, de tehetet­len déli néptriíbunokat, a baloldal tipikus francia képviselőit. Meggyőződésünk az, hogy nyiben a kinevezéssel egyidejűleg automa­tikusan megkapja a német állampolgársá­got. Időközben a német nemzeti párt is föl­állította jelöltjét Düsterberg Stahlhehn-ve- zér személyében. Az ellenzéki bizalmatlan- sági javaslatok valóságos áradata lepte el a parlament elnökségét, a nemzeti szocialis­ták, a német nemzeti párt, a német nép­párt és a kommunista párt az egész kor­mánnyal szemben kifejezi bizalmatlanságát, mig mások csak Groener hadügyminiszter és belügyminiszter személyével nincsenek megelégedve. A szélső jobboldal és a szélső baloldal ezenkivül a birodalmi gyűlés azon­nali feloszlatását követeli. Szavazásra való­színűleg pénteken kerül sor. három katonai tárca egyesítése Weygand tá­bornoknak, a francia hadsereg diktatórikus temperamentumáról ismert vezérének kíván­ságára történt Weygand ugyanis ezzel az egyesítéssel elérte azt, hogy a haditengerészet és a léghajózás fölött is ellenőrzést gyakorol­hat. Pietri nem más, mint a generalisszimusz parlamenti titkára és pénztárának kezelője. A döntő csata mindazonáltal nem lesz nehéz. Tardieu kormányának sorsa az uj választásokig biztosítva látszik, ámbár a jobboldali képviselők egyrésze rosszalja, hogy Tardieu oly hamar en­gedett a szenátusnak és elejtette a választási re­form reakciós tervét. A választások napjának megállapítása némi nehézségeket fog okozni, amennyiben egyes pártok április végét, más pár­tok május 22-ét tartják a legalkalmasabb válasz­tási időpontnak. A költségvetés körül bizonyára szintén nehézségek fognak fölmerülni. Tardipu jól előkészíti önmaga számiéra a vá­lasztási, holott a jobboldal uralma az utóbbi hónapokban alaposan gyengülni látszott, s a politikai auigurok szerint 1932 májusában törvényszerüleg megismétlődött volna 1924 májusa, a baloldali kartel legutóbbi győzel­me. Ha Tairdieu a miniszterelnök, aligha lesz Így. A külföldnek pedig eggyel tisztában kell lennie: Tardieu jelenti a legnagyobb politi­kai potenciát Franciaországban. A legtöbb és a legerősebb, amit az ország kitermelhet. A „belfort-i oroszlán" ölelése és csapdosása egyaránt halálos: aki érvényesülni akar vele szemben, annak alaposan össze kell szednie önmagát. A legtehetségesebb politikus a leg­erősebb nagyhatalom élén, ez olyan erőkon­centrációt jelent, hogy aligha van valami, ami lebirbatja. Kíváncsian várjuk, hogy a rendkívüli egyéniségnek rendkívüli ener­giája, határozottsága, gyorsasága és józansá­ga, milyen változásokat eredményez majd Európáiban, mit hoz és mit taszít el, mivé si- lányitja vagy emeli Franciaország barátait, vagy ellenségeit, s mi lesz az a megoldás, amit ő tervez Európa számára. Tardieu a kamara előtt 40-50 főnyi többség — A leépített miniszterek ellenakcióin - Weygand tábornok különös szerepe MUUXL}9IBWaiWWx^,Wi*.£e2ZfB3Bm

Next

/
Oldalképek
Tartalom