Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-24 / 45. (2858.) szám

A kormányválság beismerése helyett a koalíciós pártok lojális együttműködését sürgeti a csehszlovák szocialista sajtó Teljes bizonytalanság a belpolitikában — Még nem történt végleges centis a forgalmi adó fölemelése kérdésiben - Főleg a francia kölcsön késedelme idézte elő az átmeneti pénzügyi nehézségeket gei'ből erednek. Ezek a nehézségek abból is származtak, hogy a francia kormányválság következtében a francia kölcsön folyósítása késedelmet szenved. A cseh nemzeti szocialista Cesiké Slovo sze­rint mindaddig, amiig a pénzügyminiszter terveiről végleges döntés nem történt, nem bír aktuális jelentőséggel az, hogy mit csinál az iparospárt, Azok a riasztó hirek, amelyek e napokban napvilágot láttak, csak kombiná­ciók. Egyedül a nemzeti demokraták azok, akik nem szívesen látnák az iparospárt kivá­lását. Nem igazak azok a hirek sem, hogy az iparospárt helyét a szlovák néppárt foglalná Prága, február 23. A koalíció válsága élénken foglalkoztatja a csehszlovák sajtót. A polgári sajtó továbbra is folytatja kampá­nyát a munkanélküli-segélyezés kérdésében a baloldali kormánypártok ellen, a baloldali sajtó pedig igyekszik a válságot — letagad­ni. A kilépéssel fenyegetőző cseh iparospár­tot azzal intézik el a szocialisták, hogy a koalioió a cseh iparospárt néOikiül is elég erős marad. A gazdasági miniszterek ma kezdték meg Trapl pénzügyi terveinek tárgyalását. Ha Trapl összes terveit magáévá teszi a kormány, akkor az uj jövedelmek, me­lyeket 600 millió koronára becsülnek, a kormánypártok véleménye szerint bizto­sítják a költségvetési egyensúlyt. 'A megegyezés nem lesz könnyű, mert az iparospártiak ragaszkodnak azon határoza­tukhoz, hogy abban az esetben, ha föleme­lik a forgalmi adót, kilépnek a koalícióból. Kilépésük esetéiben megkezdődne a tülekedés a vasufcügyi miniszteri tárca birtokáért. A szociálde­mokraták ugyanis már a kormány meg- al a ki fásakor tiltakoztak az ellen, hogy ezt a tárcát in ás párt kapja, most tehát igényt tartanának erre a tárcára. A nem­zeti szocialisták támogatnák ebben a szo­ciáldemokratákat s a tárcát Bechyné-nek futtatnák, miután a közélelmezési minisztériumot nem tudták fogyasztási minisztériummá szélesíte­ni, amely Becíhyna elképzelése szerint ár­diktálón hatáskörrel lett volna föl ruházva. Az agráriusok és a többi polgári párt ter­mészetesen nem járulhatnak hozzá a szocia­listák ilyeniformárju megerősödéséhez s szív esőbben vennék, ha Mlcsoch utódjául ftgy hivatalnokot neveznének ki, Rába osztályfőnökről beszélnek, aki a Gs enny­iéin hivatalnokkabin etben 1926-ban már volt va&utügyi miniszter. Tegnap különben Prágába érkezett Gserny dr., Morvaország országos elnöke, s ebből a tényből már azt kombinálták, hogy hivatal­nok-kormány kinevezése várható. Vélemé­nyünk szerint ez a kombináció ma még ko­rai és inkább arról van szó, hogy Cserny esetleg Csehország országos elnöke lesz. & ftaRoSdalí saítd védeEtesése A szociáldemokrata Právo Lidu a kormány- válságról többek között ezeket Írja: Egy ti­zenhárom tagú klub nem veszélyeztetheti a mai, koalíció és kormány fennállását. Ma olyan időt élünk, amely a társadalom minden rétegéitől áldozatokat követei. A legnagyobb áldozatokat a munkások hozzák. Súlyos áldo­zatokat hoznak a kisgazdák s az állami al­kalmazottak. Nem szimpatikus tehát, ha a 'társadalomnak egyik rétege a közös sors alól kihúzza magát. Az iparospárt legújabb taktikája éppen ezért nem nagy megértésre talál a koalíció többi pártjánál. Mindenki tudja, hogy Uörzal kormányának helyzete ne­héz, de nem amiatt nehéz, amit az iparos- párt tesz, vagy nem tesz. A gazdasági élet haldoklása következtében szorongatott hely­zetbe jut az ál lám pénztár. A bevétele k csök­kennek, a kiadások nőnek. Ebiben rejlik a kormány nehézségeinek komolysága. Lojális együttműködésre van szükség. A koalíciós sajtó támadásai a munkanélküliek és a nép­jóléti miniszter ellen veszélyeztetik az együtt­működést és ideje már, hogy ezek a támadá­sok megszűnjenek. Ami a kormányválságot illeti, beszélinek már hivatalnokkormány ki­nevezéséről is. Ez azonban csak kombináció és nem aktuális. Az alkalmat fölhasználjuk arra, hogy újból hangsúlyozzuk álláspon­tunkat. A hívatalnofckormán.yt a mai válság idején teljesen lehetetlennek tartjuk. A par­lamentiben nem volna többsége és egy erős ■szocialista ellenzékkel találná szemben ma­igát. Csakis olyan parlamentáris kormány tudja a mai nehéz időben megállni a helyét, amelyben a szocialista pártok is rés átvesznek. A legiouáruő Národni Osvobozeni szerint a forgalmi adó ügyében végleges döntés még nem történt. Az sem igaz, hogy a cseh ipa- rospárt kivételével a többi koalíciós párt, már beleegyezését adta volna az adó föleme­léséhez. Mindezekből arra lehet következ­tetni, hogy az íparospártnak a koalícióból való kilépése és Mlcoch miniszter lemondása még nem a közeli napok vagy — ahogy egye­sek már Írták — a közeli órák kérdése. Ál­talánosságban mondható, hogy a gazdaság] intézkedéseik, amelyekre a kormány készül, nem az állam általános pénzügyi helyzetéből, hanem az állampénztár átmeneti nehézsé­el. A koalíció az iparospárt nélkül még min­dig 195 szavazattal rendelkezne a képviselő- házban s éppen ezért nincs szükség arra, hogy az iparospárt helyébe pótlást keresse­nek. „Kassa kipyisaiiiastülefa fiielül fCllUPlüÜ lildiliiissir általánosságban elfogatnák az 1932. évi költségvetést — Megvár beadványokra magyar választ követelnek a főjegyzői hivataltól — Kassa, február 23. (Kassai szerkesztőségünk­től). Kassa város képviselőtestülete hétfőn dél­után 5 órakor Tost Barna helyetteepolgármeeter elnöklétével folytatta, az idei költségvetés álta­lános vitáját. Mineru képviselőtestületi tag fel­szólalása után a polgármester elrendelte a sza­vazást és a képviselőtestület 29 szavazatiul 7 szavazat ellenében — ketten tartózkodtak a szavazástól, — általánosságban elfogadta a város 1932. évi költségvetését. A szavazás után elkezdődött a részletes vita, melynek első szónoka Pajor Miklós dr. (ker.- szoc.) volt. aki a közvéleménynek azzal a téves felfogásával szemben, hogy a jelenlegi képviselő- testület feleslegesen költekezett és nagy adós­ságokba kergette a várost, részletesen felsorolta azokat a tételeket, amiket a város 1927 óta köl­csönként vett fel és azokat az invesztíciókat, amikre felhasználták ezeket a tételeket Megközelítőleg 25 millió kölcsönt vett fel ez a képviseló'testület s ezt olyan szükséges in­vesztíciókra fordította, amik elől más képvise­lőtestület sem tudott volna kitérni. Ebben a 25 millióban benne van a 2S millió ko­ronát kitevő régi rövidle járatú kölcsönök hosszú­lejáratúkká való konvertálásának költsége is. Egyébként a mai katasztrófáké gazdasági hely­zetre való tekintettel javasolja* hogy a pótadókulcsot már az általános vita során állapítsák meg, a házadónál 200, a többi adó­nál 220 százalékra. Ezután Helyei Gyula (magyar nemzeti párti) interpellálta meg a főjegyzői hivatalt, hogy an­nak ellenére, hogy 656.682 koronával szerepel a költségvetés közigazgatási szükségletei között, miért nem válaszol magyar nyelven a polgár­ság beadványaira? Holott azt a város polgársága joggal megköve­telhetné. Ha ezt a főjegyzői hivatal nem tudja elintézni saját hatáskörén belül, kénytelen a fe­lettes hatóságokhoz fordulni ezzel a jogos kére­lemmel. Bodo dr. főjegyző azonnal válaszolt Helyei in­terpellációjára és azzal indokolta meg a* főjegyzői hivatal magatartását, hogy a nyelvtörvény sze­rint jár el, amikor mint állami hivatal államnyel­ven válaszol a beadványokra, egyébként is a kassai birósági körzetben nincs me-g a kvalifikált magyar kisebbség. Helyei nem vette tudomásul a főjegyző vála­szát és bejelentette, hogy a legelső közigazga­tási bíróságnál fogja keresni a kassai magyar­ság igagát. Blanár Béla dr. szintén helytelenítette a főjegyző álláspontját, mivel Kassa önálló közigazgatási kerület, ezidősze- rint megvan a kvalifikált magyar kisebbsége s ezt kell alapul venni. Egyébként a nyelvtörvénynek homályos para­grafusai is vannak, amiket tévesen magyaráznak. Maxon Milán hosszabb felszólalása után ismét Blanár Béla dr. beszélt és azzal a közfelfogással, hogy Kassa központi adminisztrációja tuldrága, azt állítja szembe, hogy Kassa városi közigazgatása alig öt és fél rpil- íióba kerül Pozsony 16 millió koródájával szemben. Vázolta a tisztviselői kar mai sérelmes helyre tét, amely a szisztemizácló hiánya folytán ál­lott elő, köveseit© a fogalmazói kar létszámát 8 reményének adott kifejezést, hogy a szisztemizálás után a városi adminisztráció megjavul. Az előbbi kérdéshez még Fleischmann Gyula dr. szólott hozzá, majd néhány más felszólalás után a polgármester az ülést péntek délutánra napol­ta el. PÁTER LAURENTIUS TITKA BŰNÜGYI REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (38) XXIII. De meg keli történnie. Megszólal, de olyan különös csengésű a hangja, annyi fojtott iz­galom van benne, hogy szinte önmaga előtt idegednek tűnik fel. — Mondja csak Jóska, mit keresett a gróf­nő elutazása előtt a kolostorban Laurentius atyánál? Váratlan volt a kérdés hatása. A komor­ra yik azonnal felcéavarta a lámpát s vílágos- «ág áradt szét a szobáiban. Kűri látta, hogy a komornyik kiugrik ágyából s ott áll a szoba közepén, némán, haláleápadt arccal, csak a szemei fejeznek ki valami nagy, névtelen rémületet. Végre megszólal. Nehezen tör fed a hang belőle, mintha valaki a torkát szo­rongatná. — Kicsoda maga? — Honnan tudja ezt? — Mit akar? ... Alig tudott erőt venni szörnyű felindulá­sán. Annál nyugodtabb volt Kurt. Most, hogy ez a kérdés elhangzott és ilyen megle­pő volt a hatása, mintha hályog hullott, vol­na le a szemeiről. Az utolsó hetek lázas iz­galma megszűnt. A dolog már nem érdekel­te, megszűnt számára probléma lenni. Még holnap kimegy Hidegkutra, megbizonyoso­dik a dolgok felől, aztán — vissza Oroszor­szágba. Hogy ki volt a cinkostárs? Hogyan táköl­ték össze nagy ügyetlenül az egész romanti­kus históriát, a táncosnő autójának megjele­nése a kastély előtt hogyan adta nekik a szörnyű gondolatét, ho^z-egy ártatlanra há­(Copyrighi by Prágai Magyar Hírlap.) ni>tsák a gyanút, mind, mind nem érdekelte. Lehet, hogy ez a rémültképü fickó volt a se­gítőtárs, aki kitalálta a kísér te tjárás egész meséjét, hogy még jobban összekuszálja az ügyet, lehet, hogy másvalaki. Már ő eszel nem 'törődik. Csinálja Kalinay tovább a dol­got. Szinte megesett a szive a szegény fickón, aki ilyen halálos rémülettel áll előtte s bi­zonyára attól retteg:, hogy összecsapnak a hullámok a feje töltött. Meg fogja nyugtatni a szerencsétlenI. Tőle ugyan nincs mit tar­tania, őt csak a gonosz szándékú bűn ér­dekli s a nagy ellenfél, akire érdemes va­dászni s akiit érdemes leteriteni. — Honnan tudja? — Honnan? — hang­zott sürgetőleg a kérdés. — Hát Fráter Vendelin mondotta el — (füllentette Kurt. — Beszélgetés közben lo­csogta el. Nekem meg nagyon furt,a az olda­lamat, hogy mit keresett a grófnő a késői órákban Páter Lauren fiúsnál, — Én nem tudom.. , Csak annyit tudok, hogy elkísértem a grófnőt. Gyalog mentünk az eredei ösvényen. Azt mondta, hogy el akar búcsúzni a pátertől, mielőtt a hosszra útra menne... Amikor kijött a kolostorból, egészen odavolt szegény s akkor nagyon, na­gyon a telkemre kötötte, hogy senkinek ©1 ne áruljam ezt az esti utat, mert ebből vég­zetes szerencsétlenség következnék rá. Azt mondta, hogy Páter Laurentius szólt a por­tásnak is. S most kiderül, hogy annak a vén fecsegő nek mégis csak eljárt a szájjá... Egészen kétségbeesettnek látszott. 1 — Ne tartson semmitől — vigasztalgatta | Kurt. — Én nem vagyok az az ember, aki j dobra ütöm a titkokat. Belőlem ugyan tüzes harapófogóival sem veszi ki senki. De a jö­vőben maga is óvatosabb legyen s ne árul­ja el úgy magát, mint most előttem. — Egészen hal/lra rémi tett. Ha tudná, mennyire a szivemen viselem a szegény méltósága dolgát. Csak valami újabb osapás ne érje. — Nyugodjon meg. Én meg majd szólok Páter Solonnak, hogy tegyen lakatot a Vén- délin fráter szájára. — Megteszi? Igazán megteszi? Oh, ön na­gyon jó ember. Ibykus darvant, íme, újból megszólaltak — gondolta Kurt. A komornyik megnyugodott s már vissza is feküdt ágyába. Hosszabb ideig egyikük sem szólott, végre Kurt újból kérdezősködni kezdett, De most már minden cél nélkül, pusztán azért, mert amugysem jött álom a szemére. — Mondja, Jóska, mi történt aztán a Fa- bich úrral? — Hát a nagy barátságnak azután a zajos szilveszter után bizony egyszeriben vége- szakadt. Fabich ur kimaradt a kastélyból, de a gróf ur nem bántotta, nem üldözte. Az­előtt elválhatatlanők voltak, úgy nevezték őket, hogy Castor és FolTux. Mennyi heccet csináltuk azok együtt. Hét vármegyére Ilire ment. Úgy hasonlítottak egymásra, mint egyik tojás a másikra. Még azokat is megté­vesztett© a nagy hasonlatosság, akik közel­ről ismerték őket. Amikor Önkéntesek vol­tak s a gróf urat kaszárnyáé ristomra:ítélték, mindig a Fabich mérnök ur ült helyette. — Érdekes. Az ilyen embert úgy nevezik, hogy altér ego. Azt mondják, hogy. minden embernek megvan a maga altér .egoja. De maga csak meg tudta őket különböztetni? — Az arcukról és a termetükről bizony én sem tudtam egészen biztosan, engem is megtéveszthettek volna. A járásukról azon­ban igen. A gróf ur Volhyniában a jobb combján megsebesült s azóta egy kissé bice­gett Idegien ezt sem vette nagyon észre, de mi igen. Mindig erősebben nehezedett a jobboldalára. — Na és Fabich ur ... Hol van most Fa- biteh ur? — A háború után három évig maradt még itthon, de sehogyan sem tudott álláshoz jut­ni. Akkor aztán kiment Kieázeiába, a vasut- épiléshez. xAttól kezdve szépen kereshetett, mert minden hónap elsején jelentős pénz­összeget küldött a gróf ur címére. Két. év alatt elküldött vagy 30.000 koronát. Úgy lát­szik, hogy nagyon a szivére vette, amit a gróf ur azon az éjszakán a fejéhez vágott. Vagy két évig volt Kisázsiáiban, onnan Ame­rikába került egy nagy elektromos műhöz. — És azóta nem volt idehaza? —. Nem. Egyszer sem. Semmi sem húzta őt haza.- Hisrzen nem hagyott Itt senkit, csali az öreg nevelőszüleit, Fabich intéző urókát. Az öreg Fabich ur az ősszel emlegette, hogy hazajön látogatóba a fiú. Az utolsó levelében art irta, hogy október hatodikán indul a Breimen gőzössel s novemberre hazajön, de .aztán — ugylátszik — megváltoztatta a szán­dékát, ott lciiun maradt Amerikában ... A fali óra éppen tizenkettőt kongatott. Kurt nevetve jegyezte meg: — Tizenkettő. A kísértelek órája. Ugylát­szik, a mi kisértetünket csakugyan kizártuk. — Vagy megnő szelte, hogy lesünk rá — fűzte hozzá a komornyik. Kurt kiugrott, ágyából s az ablakihoz sie­tett. Félrevonta a rollót és ki-kaud-ikait. Vég­telen nyugalomban terült el alant a gyönyö­rű havas táj, amelyen kiék színben verődtek vissza a lelohold sugarak 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom