Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-21 / 43. (2856.) szám

10 Köhög ? Nem létezik jobb és kellemesebb *ze* ellene, mint „Marsmaláta" I ^ „Miirsmaláta” csak eredeti csomagolásban kapható. Utánzatot ne íog adjon eíl székkel és pianinóval: ez a színpad. Oldalt függöny takarja el a szereplőket. Csöndben helyezkednek el az orvosok által kiválasztott betegek. Vagy háromszázan vannak. Az ingerlékenyebbek számá­ra a kijáratokhoz közeleső székeket tartották fenn; ha baj van, rögtön kivezeti őket a melléjük ren­delt ápoló. Az első sorban az intézet vezetői és a népjóléti minisztérium kiküldöttjei foglalnak he­lyet. A második sor szélén egy mélabus fiatal lány ül. Az egész vidám előadást komoran hallgatta végig, egyetlen jele a hatásnak nem rajzolódott ki sápadt arcán. A harmadik sor szélén kövérkés, csinos fekete fiatal-asszony ül. Minden szóra figyel, villognak a szemei. A hatodik sor szélén egy zöld- bluzos nö nagyon élénken viselkedik, — 6zemmel- tartják. ötven-hatvan ápoló és egyéb alkalmazott figyel a közönségre. A terem végén négy-öt sorban állnak a ,,megbizható" férfibetegek. Félhét. Csöngetés. Kezdődik. A színházi mézö- térről ismert kellemes zsibongás barázdálja végig a tömött széksorokat... Herczeg Jenő 6zét]ebbenti a függönyt, a pódium­ra lép. Harsány taps fogadja. — Tisztelt hölgyeim és uraim, — mondja — el­jöttünk, hogy néhány kellemes percet szerezzünk Önöknek. Azt hiszem, nem kell bemutatkoznom, mert már rég ismerjük egymást... — Hogy hivják? — kiált közbe a zöldbluzos nő. Egy másik néző felel rá: — Herczeg. — De nem igazi herceg, — jegyzi meg a zöld­bluzos. A következő percben kivezetik. Pedig szójátékot csinált. Később hallottam, hogy ez a nő állandóan szóvicceket mond. (Érdekes: a legtöbb embert mégsem viszik be ilyesmiért a 6árga házba.) — Egy kis tréfát fogunk játszani, — folytatja Herczeg. „Regény" a címe, Pásztor Árpád irta. Én egy irót játszom benne, akinél megjelenik egy urikislány... A villogó 6zemü, fekete nő közbeszól: — Mi a fene!? Nagyon természetesen mondta, — mindenki nevet A kis darabban az történik, hogy a kislány sze­relmet vall az Írónak és nem akar elmenni a laká­sáról, hiába figyelmezteti az író a következ­ményekre. A fekete nő itt Ielsóhajt: — Hja — ja, nagy bajok vannak!... Újabb derültség jutalmazza a nézőtéri rögtön­zést. Most azt mondja a leány: „Csókoljon meg!" A hallgatóságból mint a szikra pattan ki egy ijedt női hang: —- Nem lehet, nem szabad! Herczeg Jenő a közönség felé fordulva kérdezi: „Megcsókoljam?" Egyszerre tiz-husz nő kiált fel: — Csókolja meg! — Egye fene, — megcsókolom! — mondja Her­czeg óriási kacagás közben, aztán hosszan meg­csókolja a lányt, akinek Bodó Ica volt a szép és kitűnő személy esi tője. A nézőtéren hirtelen feszült izgalom támad. — Kidülle6ztett szemmel nézik a csókolózó párt, szentül hiszik, hogy nem „markiroznak". Azután tánc és tréfás jelenet felváltva követi egymást. Pompásan mulatnak. A komikus helyze­teknél, a vicceknél és a csattanóknál pontosan fel­harsan a kacaj, akárcsak egy rendes kabaré-elő­adáson. Az aktuális célzásokat, a politikán 6zatirát is megértik. Herczeg Jenő, Komlós Vilmos, Fenyő Árpád, Rolkó József, Berki József, Gönczi Ferenc, Nagy Sándor, Bodó Ica, Csikós Rózsi, Sass Oly, Ring ALice sok és megérdemelt tapsot kap. Fél nyolckor vége a játéknak. A betegek nagy szere­tettel, hálálkodva veszik körül a színészeket. Mindenki igyekszik valami kedveset mondani nekik. Herczeg Jenő odasiet hozzám: — Kérlek, egy szmókingos ur itt azt kérdezte tőlem, hogy te milyen minőségben vagy itten. — Azt mondtam, hogy a játék hatását jöttél tanulmá­nyozni. Jól ismer téged, a nevedet is tudja. Később megszólított. Tiz-tizenkét évvel ezelőtt sűrűn láttam a redakcióbán, a politikusok és mű­vészek kávéházában. Sejtelmen sem volt róla, hogy itt tartózkodik. Nagyon nyugodtan, tisztán, értel­mesen beszélgetett el velem régi dolgokról. — (Taián el Í6 hitbe, hogy nem „privát" minőségben jelentem meg.) Vacsorázni ment a közönség. Nyolc óra után is­mét gyülekezni kezdtek. Megkezdődött a tánc. — Keringőre, csárdásra, foxtrottra, charlestonra, tangóra járták a párok. Boldogan, önfeledten, egy­máshoz simulva. Orvosok és ápolók hada figyelte minden mozdulatukat. Mikor emelkedőben volt a hangulat és a forró zenei ritmusok már kipirositot- ták az arcokat, hirtelen véget vetettek a mulat­ságnak... a lipótmezei farsangnak. Még néhány szót válthattak a lovagok hölgyeikkel, azfőn férfiak és nők különváltam szoros felügyelet alatt haza­mentek. Megint egy teljes esztendő fog eltelni, mig összekerülnek ... iFT Ajánlja a „Nagyasszonyt“ nőismerősei közti % Egy német tudós az állat- és növényföldrajz tényeivel igazolja a kontinensek vándorlásának elméletét 1Vegener zseniális teóriája egyre nagyobb tért hódit — A sarkok s az egyenlítő vándorlása megváltoztatta a fold állat- és növényvilágának a képét 1932 február 21, vasárnap. Alfréd Wegener gráci professzornak tra­gikus halála, amelyet a nagynevű tudós a grönlandi jégmezőkön szenvedett, s az ex­pedíció visszatérése s a tudományos ered­mények sajtó utján történt publikálása felújította a szenvedélyes vitát a konti­nensek eltolódásáról, Wegener professzor híressé vált tudomá­nyos elméletéről. Ma is túlsúlyban vannak a régi tradíció hívei, akik a kontinenseket mai alakjukban massziv kőtömböknek tart­ják, amelyek a föld szilárd kérgébe be van­nak ágyazva, le vannak horgonyozva s ép­pen ezért mozdulatlanul vannak megrögzit- ve a helyükön. A növény- és állatgeográfu- sok, akik ehhez az iskolához tartoznak, egyes fajtáknak több kontinensen való elő­fordulását azután úgy magyarázzák, hogy egykor a kontinenseket hatalmas föld- hidak kapcsolták egybe, amelyeken át az egyes fajták kontinensről kontinensre vándoroltak s ezek az egykori földhidak később alámerültek az óceánok mélységeibe. Wegener elmélete legújabban hatalmas támasztékot nyert éppen a biológia részé­ről. Egy rendkívül jelentős 'és értékes né­met tudós, Frauz Koch a kontinenseknek emberrel, állattal, növénnyel való benépesülését tárgyalva kimutatja, hogy ez nemcsak hogy összeegyeztethető Wegener zseniá­lis elméletével, hanem a teóriának jelen­tékeny támasza is. Wegener a mai kontinensekben csupán töredékdarabjait látja az egykor összefüggő és egyetlen kontinentális ős­rögnek, amelyet óriási geológiai katasztrófák, ha­talmas törések törtek darabokra. Ezek a hatalmas kontinentális rögök mintegy Ötven kilométer vastagságú gránitszerü tömböket alkotnak, amelyek egy súlyos, plasztikus, vulkánikus láva-természetű rétegen úsznak, amely alapzatba tömegük nagyobb részével Vágfarkasd, február. Légvonalban szépdtözel esik Komáromhoz Szimő, KamO'Csa, meg Negyed, ámde, ha vo­naton akarod megközelíteni, Érsekújvárnak és Vágselilyenek kell haladnod, mintha Po­zsonyból Bécsibe Brünnön keresztül utaznál.. A kis kávédaráló Sellyéről méUóságos nyu­galommal döcög az álmos téli vasárnapom a negyedi végállomás felé. Itt aztán vége is van a járható vidéknek, különösen a nagy esőzések idején, mert a Guta—Negyed közti emberiség úgy el van itt zárva, hogy ember legyen, aki a rettentő sáros utakon, yizöuté- seken, rozoga töltéseken el tud ezekbe a fal­vakba kecmeregni. Már az is csoda, hogy a komim unizmus olyan jól megfészkelt itten, hiszen úgy el van zárva itt a világtól ember, falu, torony, mintha Csipkerózsa álmot alud­na. .. Guta és Negyed kis szakaszán, aM télviz idejében sétálni óhajt, az áldott vasúti és or­szágúti politika dicséretére haragvóvá forral­ja föl magát. Nagy saraik szezonjában iki- sebbíajta expedícióval fölér egy ilyen kirán­dulás ... Jobban az Isten háta mögé vannak itt dugva a falvak, mint odaföun, Árvában. Szerencséire, ezúttal a megközelíthető nagy falvak egyikében, Farkasdon szállunk le. Na­gyot változtatni ennek a nevén nem tudtak a hivatalos keresztapáik s Farkasd maradt Fárkaidnak, Kamoesa Kamocánák és Zsigárd 2igárdnak. Még mindig jobban jártak, mint Köbölkút, amelyet egy időben „Kebelkut" néven tisztelt a vasút igazgatóság, miglen visszakeresztelte Köbölkutnak, mást nem te­hetvén ... Ám, itt van a derék Farkasd, Kisalföldén elterülő nagy falu, a „hajmás" gazdák köz­ség© ... Vasárnapi szórakozás Ezen a vidéken minden falunak megvan a maga előnove s ezt még katonakoromban ta­nultam el a nyit ra vidéki legények tői. Kékós Negyed, Fuharos Tornác, Nyalka Sók, Höresö- gös Szimő, Hajmás Farkasd... — csúfolták vasárnaponként a tüzérek, elbapartá busulá- sukban. Hajmás Farkad: az ősök .itt hagymatermesz­tők voltak s a makói hagymával vetekedett a be vannak fúródva. Az ilyen lebegő állapot, amelyet tudományos szakkifejezéssel izo- sztáziának hívnak, lehetővé teszi a konti­nenseknek a helyváltoztatást. így — hogy egy példát említsünk — Amerika egykor Európával s Afrikával a földkéreg összefüggő darabját képezte, amelyet min tégy 30 millió évvel ezelőtt déli részében egy hatalmas repedés felsza- fcitott s ez a repedés azután északra is to­vábbterjedt, cikk-cakkszerü vonalban folyta­tódott, mig mintegy 100.000—50.000 évvel ezelőtt az utolsó összeköttetés is megszakadt Európa és Amerika között. Ebbe az óriási hasadékba, amely egyre jobban és jobban tágult, behatolt a tengervíz s igy keletke­zett az Atlanti óceán. Afrika s Délamerika között még ma is fel lehet ismerni az egy­kori összefüggést, mert Afrika nyugati part­jának öbleibe pontosan beleillenek Dólame- rika keleti partvonalának kiugrásai. A kontinensek vándorlása általában nyu­gati irányban történt, még pedig az egyenlítő felé. Az előretörő kontinentális rögök háti olda­lán a peremterületekbol hatalmas darabok törtek le s ezek mint egyes szigetek vagy szigetcsoportok váltak el a kontinensektől, néhol girland szerű karéjokat alkotva. Világos most már, hogy a kontinentális rögökről való ilyen letöredezések következ­tében a levált földtömegek növény- és állat­világának izolálódnia kotlett s az élőlények igy elválasztott világai nem léphettek kap­csolatba egymással s igy különböző fejlődé­si fokozatokon is kellett átimenniök. A kontinensek eltolódásának további kö­vetkezménye az is, hogy a sarkok és az egyenlítő is jelentékenyen eltolódtak a geológiai korok folyamán. Amíg például mintegy millió esztendővel ezelőtt az északi sark körülbelül 2000 kilo­méterrel lejeibb feküdt, mint ma, 300 millió évvel ezelőtt a Csöndes óceán közepén volt s az egyenlítő ennek megfelelően a mai farkasdi termés. Különben is, ezen a vidéken sok konyhakerti veteményt termesztettek; káposztát, répát vittek árusítani egykor még Veszprémibe, Debrecenbe és Rimaszombatba is. Nevezetes volt ez a vidék konyhakerté­szeti tudományáról, ma már nagyrészt abba­hagyták a tudományt, mert nem jövedelmező. A belterjes földműveléstől .mindinkább a kül­terjesre szoktak rá, ami nem megvetendő do­log, ha jó a termés, ez azonban nem mond­ható el az idén... Hosszú, szép, rendezett falu. Két templom, nagy terek, újonnan épülő református iskola, hadiemlék, néhány régi formájú ház, azzal a parasztossá vált barokkdeszkázattal, ami oly ritkán látható az Alföldön már, sok .befagyott pocsolya a faluban, kocsmák, szövetkezet és persze: Bafa. A szövetkezetiben beszélgetünk el szíves-ba­rátsággal, tekintve, hogy holmi bürokratikus formaságok miatt az esti kulturelőadást el kellett halasztani másik vasárnapra. Odakint enyhe téli délután van. A temp­lomból már kijöttek a népek s persze, hiába keresed itt is a népi viseletét: ez legföljebb az emberek csizmájában nyilvánul meg, a lá- nyok-asszonyok ruházatának kérdésénél már nagyon sóhajtoznak a férjek s apák. A mai falu lakkoipőt hord és selyemharisnyát. Di­vatlap után öltözködik a legszegényebbje is, a népszokások kis területté zsugorodtak ösz- sze: lakodalmi szokások azok, amelyek ezen a vidéken még igy-ugy tartják magúkat. A falu arca átalakult, a nagybirtokokat felosz­tották, kevesebb lett a zsellérember, keve- isebb ara tó munkás, kevesebb vasúti és or­szágúti munkás kell most s a falu egy része még jobban elproletá rizálódik, mint várható volt. Erről beszélgetünk. Divatos szó ez most: műnk anélkül iség. Pe­dig télidőben azelőtt sem volt sokkal több munkája a szegény falusi eibbernek, csak­hogy akkor meg tudta keresni nyáron a téli­re valót, mig most a különféle válság és a rossz termés odajuttatta őket, hogy némelyik házban karácsonykor nem volt már kenyér s a község osztatott lisztet. A szövetkezetben lenn a gazdakör, fenn pe­Északűélmetország területén szaladt végig. Ennek következtében a földkerekség egyes darabjain a legszélsőségesebb klímaváltozá­sok mentek végbe a tropikus melegtől a sarki hidegig. Nagyon érdekes Koch dr. tudományos fejtegetései alapján nyomon követnünk, hogy a klimatikus változások milyen hatal­mas erővel hatottak Európa s Amerika ak­kor összefüggő kontinensére. Az akkori északi sark délre vándorolt s hatalmas je­ges süveget hozott magával, amely, mint va­lami borzalmas henger, minden organikus életet megsemmisített, ami nem tudott visszahúzódni vagy idejében kitérni. Európáiban ilyen kitérési lehetőség úgy délnyugati, mint délkeleti irányban ki- elégitő mértékben volt meg, úgy hogy ké­sőbb, a jég elolvadása után, a fajták vissza- vándorlása kezdődött meg. Ezek persze köz­ben jelentékenyen megváltoztak, illetve to­vábbifejlődtek. Más volt a helyzet Afrikában. Az egyen­lítőnek délre vándorlása közben a mérsé­kelt éghajlatú fauna és flóra kitérni, mene­külni igyekezett, de zsákuccába került, mert Afrika kihegyesedő déli része nem nyújtott elegendő teret s ezen a kis téren kellett összezsúfolódnia. Egymás közvetlen közeiéibe kerültek tehát az eddig távol élő fajták s igy a legsajáto­sabb keveredések és növényiorimációk jöt­tek létre. Koch dr. a madarak déli vándorlását is ebből a tényből vezeti le, mint a régi haza felkeresését, aftavisztikus vonást. Az özönvíz mondájában azt a termé­szeti katasztrófát sejti, amikor a balb-el-man- debi földkapu szétrombolásával az Indiai óceán betört a Vörös tengerbe. Koch dr. érdekes könyve körül most na­gyon heves, de magas színvonalú vita fej­lődött ki, amelynek megállapításai bizonyá­ra sokban hozzájárulnak a föld őstörténeté-: nek megismeréséhez. Vécsey Zoltán dr. dig az iparoskor székel. Az iparoskörnek még billiárdja is van. Séta az alföldi faluban Bár ezen a vidéken minden falu nagyban hasonlít egymásra, mégis meghúzódnak ar­cán vonások, melyek elkülönítik a többitől. Ez tiszta, rendes község. Hatezer lakosa van. Kétvallásu. A falu közepén hősök em­lékszobra. Egyik terén ,kioszk" — se kioszk­ban rádió szól. Hangosan szórja a szürke al­konyatba a nagyváros zenéjét. Egyik sarkán mozi. Hetenként háromszor játszik, cigány- banda kíséretével. Most éppen Pat és Pata- ohon plakátjai csalogatják a népet. A film lehet testvérek között négy esztendős. Dán burleszk magyar faluban. Az épülő református iskola helyén nemré­gen még tó volt. Farkasának majd minden uccáján tavak, pocséták vannak s megható nézni azt az igyekezetei, amellyel az igyekvő gazdák el-el igyekeznek foglalni néhány mé­ter uj földterületet a kert számára. A falu szélén a Vág egy régi medre áll befagyva, ma már neim veszélyes, mert a folyót szabá­lyozták. Ez a vak-Vág éppen alkalmas volna két zsilippel halastónak. A faluban sok a fa, de kevés a gyümölcs. Erdő erre nincs. A tüzelőfa drága. Árokpar­ton, egyes fákról tördelik le a szegények a fűtéshez való gallyakat, mindig attól retteg­ve, ki látja meg őket vájjon... Amerre a vo­nat elvitt, töltések mentén, apró csalitok tö­vében riadit emberek tördelték a gallyat s dobták hátukra sietősen. Negyed előtt boldog gazdát láttam: egy kis taligán tiz hasáb fát cipelt, vette a fakereskedőtől, minit nagy ér­téket s vitte örömmel haza. Se fa, se kő ezen a vidéken. Sok embernek meg földje se. A nagy földosztásban, — a Ká­rolyi-birtokot osztották — ötszáz holdat sza­badkézből adtak el, a parcellák egy részét politikai nézet szerint osztották el. Van egy telepesük is. A falu birtoka ötezer hold. A szövetkezet egymillió koronát forgalmaz évente. Van 9 református, 5 katolikus tanítója. Ötven rádió­ja. Módos, szép házai, nemesi sora és sze­génynegyede. Sok száz éhezője. Két lelkes magyarról Hadd Írjuk itt ki két lelkes magyar ember, szellemi vezető nevét: az Anda Károly ura­mét és a Haulik Györgyét. Némelyik faluban olyan kitűnő szellemi irányi lók, gerinces ma­gyar emberek tereimnek, hogy felüdülés a lé­leknek, velük eldiskurálgatnd. Ez a két éra­„Hajmás Farkasd“falujában Vágmenti magyarok élete, ahol se erdő, se kő nincs, csak nagy tizek s iít-ott szegénység . • •

Next

/
Oldalképek
Tartalom