Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-21 / 43. (2856.) szám

1932 február 21, vasárnap. ^ra:gai-Ma<Aarhirlm> 11 Egy előkelő berlini tőzsdeügynök feleségét az alvilággal való kapcsolatai miatt letartóztatták Edinger asszony kettős élete — A szép nő és a bűnös útra tévedt detektiviőnök titokzatos kapcsolata keveredett, az a berlini alvilág, amelynek külön sajátos fogalma van a becsületérzésről, nem tudta megérteni és méltányolni, hogy a betörök nevét nyilvánosságra hozták, ellenben eltitkolták annak a nőnek a nevét, aki arra vetemedett, hogy betö­rőkkel lépjen kapcsolatba és együtt kövessen el velük bűntényt. Megkezdték tehát munkájukat a cinkelők, az alvilágnak azon alakjai, akik sajátosan értelmezett moráljuk alapján, vagy pedig bosszú­ból és haszonlesésből a névtelen levelek tömegé­vel szokták elárasztani a bűnügyi rendőrségeket és ilyen módon kiválóan értékes anyagot adnak a nyomozóhatóságok rendelkezésére. Ezek a cinkelő levelek azt írták a rendőrségnek, hogy nem volt helye a méltányosságnak Edinger asszony esetében, mert az asszony jóval azelőtt, hogy a saját lakásába betöretett volna, már kapcsolatban állott Ruwel­f eloldja és el távolit ja a szervezetben lerakodott savakat. Vasmentes, emésztést elősegítő kel­lemes üdítő ital. lel és a hírhedt „ügyvéd ur“-ral számos betörést együttesen tervezett ki. A bűnügyi rendőrség köté lességszerüen utána járt a cinkelőlevelek állításainak és a következő­ket állapította meg: Ruwel, aki annakidején a lip­csei bűnügyi rendőrség egyik leghatalmasabb em­bere volt, hivataloskodásának idején baráti kap­csolatba lépett Edinger gyárossal. A tekintélyes rendőrtiszt igen gyakran megfordult a gyáros lakásán, mindaddig, amig leleplezése meg nem tör­tént. Amíg Ruwel büntetését vezekelte a fegyház bán, Edinger Berlinbe költözött át és a szerencsés konjunktúrában sok pénzt szerzett. Csakhamar már villája is volt Berlin nyugati negyedében, az előkelőségek e városrészében. Amikor Ruwelnek megkegyelmeztek és a börtönből kikerült, fel­kereste Edingeréket és a férfi nem is hagyta el egykori barátját, s mint egyik üzemének kép­viselőjét kenyérhez juttatta. A konjunktúra azon­ban eltűnt, a gazdasági válság Edingert is kikezdte és vagyonilag egyre lefelé haladt a lejtőn. Amikor Ruwel észrevette, hogy kenyéradója már többé nem tudja foglalkoztatni, az asszony­hoz fordult és a nőt bűvkörébe kerítette. Férjének vagyona és üzleti összeköttetései az A tüilöbaj gyógyítható! Még a reménytelennek látszó esetek is! A legújabb, orvosok által eredménye­sen kipróbált gyógymódról kívánatra bárkinek ingyen és bérmentve küld fel­világosító füzetecskét J a n k ó J. D. gyógyszerész, Bratislava, 187-es póstafiók. asszonyt kedvező társadalmi kapcsolatokhoz juttat­ták. Ruwel arra bírta rá az asszonyt, hogy ezeket g kapcsolatokat a lehető legjobban és leggazdasá­gosabban ki kell használni. Dahlenben, a Messel- Strasse egyik villájában lakott egy igen vagyonos berlini család, Rosenbergerék s a család egyik tagja vezető állást töltött be egy berlini nagybank­ban. Ez a család is Edinger asszony ismeretségi köréhez tartozott. Ruwel azt a tervet vetette fel. hogy a Rosenberg-villát kell kifosztani. Edinger asszony csinálta meg a pontos terveket, szobát-szobára rajzolt le, átadta a terveket Ruwelnek, aki az egyik betörő-osztagát Edinger asszonnyal együtt küldte Dahlenbe. Azonban csalódtak abban a reményükben, hogy nagyobb készpénzhez jutnak a villában, a betörő­ket megzavarták, menekülniük kellett és csak né­hány ékszert vihettek magukkal. A terv tehát nem sikerült és Edinger asszony reménye, hogy a zsákmányon osztozkodhatik, meg­hiúsult. Az asszony azonban makacs maradt. A Rosenberger család kiköltözködött Dahlenből és Charlottenburgban bérelt uj lakást. Edinger asz- szony itt is felkereste barátait, megcsodálta az uj lakás berendezését és pontosan megmutattatott magának mindent, hogy hol vannak titkos szekré­nyek, milyen biztonsági zárakat alkalmaztak és az információk alapján újabb tervet készített, amelyen pontosan be volt rajzolva, hegy hol tart­ják az értékeket. Sőt ő maga jelölte meg a terminust, amelyen a be­törést a legkönnyebben lehet elkövetni, tudniillik azt az időt választotta ki, amikor Rosen­berger bankjának kiküldetésében Németországtól távol volt és egy óceánjáró fedélzetén utazott Newyork felé. A tervet ózonban már nem tudták végrehajtani, mert Ruwelt, és bandájának tagjait az önbetörés felfedezésével- a bűnügyi rendőrség emberei kézrekeritették. Rassow bűnügyi- tanácsos aki a komplikált bű­neset nyomozását vezeti, azon a véleményen van, hogy Edinger asszony sok esetben jön számításba, mint a betörő-világ titkos tipp-adója. Az asszonyt újból letartóztatták és most a bűnü­gyi rendőrség felhívja mindazokat, akik Edinger asszony ismeretségi köréhez tartoztak és akiket az utóbbi időben betöréses lopás ért, hogy haladék nélkül jelentkezzenek a bűnügyi rendőrségen. (x.) „1 debreceni nagytemplom tornyát nem kardnak, hanem a vallásosság és kultúra szimbólumának látom" Haniu — legulabh nyilatkozata szerint — Magyar- országgal békés harmóniában akar élni és sürgeti a keleteurópai államok szövetségét bér nagyrétben lelke, kulturális irányítója a gazdatársainak, józan, okos, higgadt ember, öröme annak, aiki a falu megmozdulásai iránt érdeklődik. Anda Károly uram jófonmáju, igen értelmes szavú gazda, Haulik Györgyök­nél pedig olyan könyvtárai, szívességet, ma­gyaros szeretetet talaj a vándor, amilyet más falu úgynevezett nagy magyar urainál aligha tapasztal. A Haiulik Györgyök viselkedéséből sok fa­lusi és városi „intelligens vezetőember" ta­nulhatna őszinteséget, becsületes magyarsá­got. (Fájdalmas tapasztalni, hogy éppen az erre hivatott falusa vezetők mennyire cser­benhagyják sokszor a népüket s csak éppen a szorosan vett vállalt munkát végzik el. Ké­nyelemből, nemtörődömségből, avagy az „ex­ponálás" szó helytelen értelmezéséből-e, azt nem itt kell vizsgálnunk. A „négyszemközti magyaroknak" egész herbáriumát tehetné el egy késői kor szociográfusa a gyűjteménybe.) Bekukkantunk az iskolába is Hétfőn reggel bepillantunk az ifjú nemze­dék iskolájába. Osztényi rektor ur éppen a legbonyolultabb hármasszabályt tanítja s mondhatni, olyan pontosan megfelelnek ezek az értelmes szemű, jóképű kis gyerekek, hogy e sorok írója zavarban lenne az összetett példák kibogozását illetőleg, hogyha őt venné vizsga alá a rektor ur... Kerekképü, jóformáju, szorgalmas, nagyon értelmes kis magyarok ezek. Hetedislák, nyolcadisták. A mi időnkben hatig vitték a legviharedzettebb iskolások is, ezek már nyolcadikba járnak. Sokszáz iskolásgyerek van Farkasdon. Itt nincs egyke. S a szegényebbje reggelenként finom puha kenyeret, félliter tejet kap az is­kolában akció folytán. Mondják, hogy nagyon meglátszik rajtuk, kövérebbek, pirosabbak lettek. Most is ott van három hatalmas ke­nyér az egyik pádon s várja a kiosztást. A második osztályban a munka szükségé­ről tartanak éppen értelemgyakorlatot s mo­solyognunk kell, ahogy ezek a pöttöm népek a munka szükséges voltát magyarázzák, elem­zik. — Gazdag ember azért dolgozik, hogy el ne vesszen a vagyona, — mondja az egyik. Amire a szomszédja is ráfelel: — Szeginy ember is azér dolgozik, hogy el ne vesszen a vagyona. Az apró népség nem is veszi észre, hol itt a baklövés. Csak mi mosolygunk, öregek, mi már tudjuk, hogy a szegény embernek van igaza: dolgos keze, szorgalma mégmarad va­gyonnak mindig, de hogy a gazdag ember va­gyonát a holnapi csikágói tőzsde el nem vi­szi-e, . az nem olyan biztos... És barackot kell nyomnom annak a két emberkének a fejére, aki tegnap délután egy szűk kis uocában oly elkeseredetten ütötte, pofozta egymást. Alig látszott ki a földből ködmönkéjük s csizmácskájuk, máris kiborult belőlük a vir­tus és „egymást gyilkolták." Aminthogy néha mi is alig tudunk egye­bet... Szombathy Viktor. Interpelláció a külügyminiszter úrhoz a postatakarék­pénztári betétek kifizetése tárgyában Beadják: Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő és társai Miniszter Ur! Évek hosszú során át azzal biztatták a volt magyarországi postatakarékpénztári be­tétek tüiajdonosait, hogy a betétek kifizeté­se csak akkor történhetik meg, ha Lengyelor­szág már ratifikálta az államoknak erre vo­natkozó egymás közötti magállapodásait. Úgy tudom, hogy a külügyminisztérium kijelen­tése szerint is ez a ratifikáció már megtörtént, A kifizetés érthetetlen módon, azonban még mindig késik. A postatakarékpénztárak betéttulajdonosai tudvalévőién túlnyomó részben szegény embe­rek. A mai nehéz gazdasági viszonyok köze­pette annyira kívánatos volna ezeknek az. összegeknek a kifizetése, hogy soha jobbkor nem jöhetnének ezek az összegek, mint ép­pen most. Tisztelettel kérdem a Miniszter Urat: hajlandó-e a legsürgősebben intézkedni az­iránt, ho-gy a postatakarékpénziári betétek mielőtt kifizettessenek, ha nem fizethetők ki a legrövidebb időn belül, hajlandó-e nyilatkozni aziránt, hogy mi az oKa a késedelemnek, miKor fizetik ki az összegeket ég hány szúzalékban f°gják kifizetni ? Prága, 1982. február 10. ( Aláírások.) — Magyar katolikus istentisztelet Prágá­ban. A prágai magyar katolikusok részére minden vasár- és ünnepnap pontosan ne­gyed 12-kor szentmise van (magyar ének­kel és magyar evangéliumolvasással) a prá­gai ferencesek kápolnájában (Jungmannovo nám.). Berlin, február 20. A berlini bűnügyi rendőrséget nehány nap óta olyan páratlan bűntény foglalkoz­tatja, amely a most elhalt nagy detektivirónak, Wallacenak tollára volna méltó. Az alvilág titkos szövetségeinek működésébe nyújt betekintést ez az érdekes bűn ügy, amelynek szálai egy szép asz- szony és egy volt bűnügyi rendőrtisztviselő körül fonódnak. 1931 augusztus 27-én egy Edinger Oszkár nevii berlini tőzsdeügynök Leibniz-strassei lakásán be­törést követtek el. Ismeretlen tettesek nyomultak be a teljesen elhagyatott lakásba és mintegy negyvenezer márka értékben raboltak össze éksze­reket és értékes festményeket. A tőzsdeügynök és felesége, valamint az összes alkalmazottak a betörés idején távol voltak, úgyhogy a vakmerő tett elkövetői háborítatlanul dolgozhattak és tel­jesen kifoszthatták az elhagyott lakást. A rendőrség nagy eréllyel fogott a nyomozáshoz, de hetek munkája hiábavaló volt, semmi ered­mény nem mutatkozott. Végre, csaknem egy hó­nappal a tett elkövetése után, éppen karácsony estje előtt a betörés ügyére fény derült és az ered­mény egészen váratlan volt. A rendőrség hosszas vizsgálat és mérlegelés után ugyanis arra a meg­lepő eredményre jutott, hogy a betörés terve magától a lakás tulajdonosának feleségétől indult ki. Edinger asszony az elő­terjesztett bizonyítékok súlya alatt megtört és kénytelen volt beismerni a rendőrségi vizsgálat eredményének helyességét. A rendőrség azt a szenzációs tényt állapította meg, hogy a szép asszony kapcsolatban állott a hírhedt Ruwellel, akit a német kriminalisztika történetében egé­szen külön fejezet illet meg. Ez a Ruwel egykor a lipcsei bűnügyi rendőrségnek volt elsőrendű hivatalnoka, aki páratlan ügyesség­gel vett részt a rendőrségnek a bűn felderítésére irányuló munkájában. Működése azonban gyanússá vált, megfigyelni kezdték és leleplezték, hogy a kitűnő bűnügyi tisztviselő tulajdonképpen egy nemzetközi zsebtolvajbanda feje és korlátlan parancsnoka. Ruwelt akkor hét évi fegyházbüntetésre ítélték. A börtönből kikerülve a volt rendőrtisztviselő most már ott maradt az alvilág társadalmában, csakhogy óvatosnak mutatkozott s annak ellenére, hogy állandó megfigyelés alatt állott, nem sike­rült semmi törvényellenes dolgon tetten érni. A bűnöző világnak eme érdekes alakjával lépett kapcsolatba Edinger asszony és Ruwel két betörőbandát is az asszony rendel- kcsésére bocsátott, hogy az önbetörést végrehajt­hassa. A betörőket Ruwel és Edinger asszony a lehető legnagyobb részletességgel informálták, amire azok természetesen „egész munkát" csináltak és még az alkalmazottak nyomorult cók-mókját is el­rabolták. Edinger asszonynak két hónappal ezelőtt történt elfogatása s a bűntény leleplezése nagy feltűnést keltett Berlin társadalmi életében, egyben azon­ban bizonyos részvétet is ébresztett az asszony személye iránt. Feltűnést keltett a bűntény azért, mert a bünügy kapcsán tudták meg az emberek, hogy a hét évi fegyházra ítélt Ruwel, akinek jó magaviseleté miatt a büntetés egyrészét annak­idején elengedték, Berlin északi negyedében egy úgynevezett „jogi irodát" tartott fenn s ennek az irodának tevékenysége nyilvánvalóan betörések szervezésében állott. Részvétet is keltett az eset az asszonnyal szemben, mert Edinger asszony köny- nyek között ismerte be a rendőrségen, hogy csupán a férje iránt érzett szerelme vitte a bűn útjára. A lakás ugyanis betörés ellen igen magas összegre volt biztosítva és az asszony ilyen módon akart nyomorúságos pénzügyi helyzetükön segíteni. Sőt sokan voltak olyanok is, — és a nyomozóhatóságok egyrésze is erre az álláspontra helyezkedett — akik úgy sejtették, hogy a terv nem is az asszonytól indult ki, hanem talán Ruwel bírta rá a kétségbeesett eszmére. Ezt a véleményt az a tény is megerősítette, hogy a betörök a biztosítási prémiumnak azt a részét, amelyet az ügy felderítése után a biztositó társa­ság nem fizetett ki, a saját zsebükből pótolták. — Edinger asszonyt ezeknek a megállapítása alapján szabadlábra is helyezték, míg Ruwelt és bűntársait lelakatolták. Ezzel a fináléval az ügy befejezettnek látszott, amikor egy újabb meglépő momentum következett be. A bűnügyi rendőrség annakidején nem hozta nyilvánosságra Edinger asszony nevét, hogy a sze­rencsétlent, akit kizárólag Ruwel áldozatának tartottak, tnegkimélje a szégyentől. Azok a körök azonban, amelyekkel Edinger asszony kapcsolatba Bukarest, február 20. Az erdélyi roimán ifjúság nemrégiben ezer aláírással ellátott memorandumot adott át Mamiinak Bada­csonyban. A memorandumban arra kérték Mán iut, hogy térjen vissza a politikai életbe. Mamin hosszab beszéddel válaszolt, amelyben többek között ezeket mondta: — Nem mondok uj dolgot, ha azt állítom, hogy ma a nemzet meg van fosztva alkotmá­nyos jogaitól és úgy kezelik és vezetik, mint­ha kiskorú volna. Az erkölcsi és anyagi csőd szélén állunk. Erőnk mindem megfeszítésével vissza kell állítani Romániában az erkölcsi- ség uralmát, meg kell teremteni a jobiztom- ságot. — Ha Romániát meg akarjuk menteni a gazdasági romlástól, rövid időn belül meg kell teremteni a kejjjeteurópai államok szö­vetségét. II. Károly királynak meg kell valósítania a modern román államot s be kell vezetnie a keleteurópai államok szövetségébe. Végül pedig Maniu a magyar-román közele­désről szólott: — Badacsonyi villám mögött — mondotta — egy domb: van, amelynek tetejéről látom Erdélyt, látom Bukovinát, látom a Kárpátok kéklő ormait és látom Debrecen nagytemplo­mának tornyát is a napsütésben felém csil­logni. Én a debreceni templom tornyát nem kard­nak látom, hanem a vallásosság és a kultúra szimbólumának. Én a szomszédos államok­kal és elsősorban Magyarországgal békés harmóniában akarok élni és erre kérem az erdélyi román fiatalságot is. A debreceni templom tornya a vallásosságot, kultúrát és erkölcsösséget jelenti. Legyen ez szimbólum. A román ifjúság is a vaMsosság és erkölcs fegyvereivel vegye fel a harcot. A szlovenszkói kereskedelmi malmok gyűlése. A szlovenszkói kereskedelmi malmok szövetsége a múlt napokban tartott közgyűlésén — mint azt a Lidovó Noviny jelenti — egyebek között til­takozott az ellen, hogy a kormány a RLmamnrá- nyi vasmüveknek hatvan vágón magyar liszt be­hozatalára adott engedélyt, bár a köztársaságnak nincs érvényes kereskedelmi szerződése Magyar- országgal. Miután a malomszövetség úgy érte­sült, hogy a kormány újabb magyar lisztre szán­dékszik behozatali engedélyt adni, ezért a szö­vetség elhatározta, hogy e gyakorlat ellen tilta­kozni fog az illetékes minisztériumokban annál is inkább, mert a lisztbehozatal ilyen rendkívüli engedélyezése & állítólag a szlovenszkói mező- gazdaság érdekeit is érinti. — Ehhez a hírhez mindössze azt kell megjegyeznünk, hogy senki sem akadályozhatja meg, hogy a malomszövet­ség a lisztbehozatal ellen tiltakozzék, azonban nagyon üdvös volna, ha a szövetség érdemlege­sen megmagyarázná, hogy a lisztbehozatal meny­nyiben sérti annak a szlovenszkói gazdának az érdekét, aki ebben a gazdasági évben annyit sem aratott, hogy a saját szükségletét fedezhesse. A SALVATOR FORRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom