Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-11 / 34. (2847.) szám

^^<HiyV\AGÍíARHIRIiAP> 1932 február 11, csütörtök. ■llL.J.i'l ■1L'. "S3 Flohr első veresége a londoni versenyen London, február 10. A nemzetközi mes­ter verseny nyolcadik fordulóján Maróczy, a verseny szeniorja, az egykori világhírű triász: Duras, Maróczy, Schiechter, egyetlen aktív tagja, Aljechinnel került össze és egy izgalmas kettős huszár játékban remist csi­kart ki és igy sikerült veretlenségét meg­őriznie. Ezzel szemben Floíhrt az első bal­eset érte a londoni versenyen. Sorsolása olyan volt, hogy a verseny első felében a gyengébb ellenfeleket kapta, akiket nagy biztonsággal gyűrt le és igy hat fordulón keresztül szorosan együtthaladt a vezető Al- jeokinnel. A nyolcadik fordulón mint sötét Tartakowernel került össze, akinek vezér- gyalog-megnyitásával szemben az indiai vé­delmet választotta, fokozatosan azonban mind nagyobb és nagyobb hátrányba került és a játszma megszakításánál vesztésre áll. Koltanowsky a Winter elleni indiai játsz­májában minőséget szerzett és igy győzött. A Miiner—Miss Menshik és a Bürger—Sul- tan Khan játszma függőiben maradt, Men- sihikne és a Khanra előnyösebb állásban. Khasdannak is jobb kilátásai vannak a Tho- mas ellen függőiben maradt játszmájában. A fiiggőpartiek közül A'ljechin a harma­dik ülésben győzelemre vitte Bürger elleni partieját. Menshik szabadgyalogijának ügyes előrevi telével legyőzte Wi n tért. A versenyben most már csupán Alijechin és Maróczy veretlen. Állás a nyolcadik forduló után: A'ljeohin 7, Flclhr 5 (2), Sultan Khan 5 (1), Khasdan 4Ví (1), Maróczy 414, Tartakower 4 (1), Kol­tanowsky 4, Miss Menshik 3 (1), Milner- Barv 2 (1), Bürger 1 (3), Thomas 1 (2), Winter 1. Veszedelmes kaland az elelántokkal Egy vadász naplójából A száraz időjárás végdfelé járt. Útközben ko­rán reggel friss elefántnyomra akadtunk. Azonnal megállítottam a csapatot. Tudtam jól, hogy csak azonnali erőltetett üldözéssel tudjuk elérni ez eleántcsordák és a podgyászhordók nagy részét hátrahagytam azzal ez utasítással, hogy a leg­közelebbi kutnál várjanak meg. Nyolc órán át eszeveszetten üldöztük az elefán­tokat. De még mindig nem közelíthettük meg a csordát. Ellenkezőleg. A nyomok, emelyek eddig párhuzamosan haladak és amelyekből tizenöt-húsz elefántból álló csordára következtettünk, egyre jobban szűkültek és végül csak egyetlenegy nyo­mot találtunk. Ebből azt következtettük, hogy az állatokat nyugtalanítja valami. Ha egy csorda megvadul, akkor az állatok egymásnak a nyomába lépnek. & ilyenkor teljesen lehetetlen megállapi- t-ani, hogy hány darabból áll a falka. Olyan gyilkos tempót diktáltam, hogy kókuszdiót kellett osztogatnom az emberek között, mert már csaknem elaléltak a fáradságtól. Pihenés nélkül folytattuk utunkat Egyszerre megfordult a szél. Eddig könnyű, de számunkra kedvezőtlen 6zellő fujdogált, most azonban ellenszelet kaptunk, úgy­hogy jobban ösztökéltem az i ébereimet, hogy használjuk ki a kedvező körülményt. Újabb óra telt el. A steppe izzó melege kiszárította a torko­mat. a lábom fájt, az ag^velom kalapált a hallatlan erőfeszítéstől. Gépiesen, de egye^etessn és gyorsan haladtunk tovább. Egyszerre a gyenge szél erős elefántszagot hozott felénk. Elővet'em a távcsövet és mintegy háromezer méier távolságban sötét pontokat lát­tam közeledni. Elefántok voltak. Suttogó hangon utasításokat adtam és sző nélkül tovább haladtunk. Szerencsénk volt. A szól, amely az elefántok felől fújt, megerősödött. Körülbelül négyszáz méter­nyire a csordától ,íp’1 adtam két teherhordónak, hogy maradjanak hátra, csak a fegyverhordozó követhetett engem. Hason csúszva, a szórványos mimózákat és akác­fákat használva fel fedezéknek, mintegy száz méternyire közelitettük meg a csordát. A 6zivem eszeveszettem dobogott Huszonegy elefántot szá­moltam össze. Három hatalma.. hím félrevonult a nőstényektől, amelyek között három kölyökele- fánt is volt. Jelt adtam a boynak, hogy maradjon hátra és még tovább csúsztam. A szél még mindig nekem kedvezett Hangtalanul mozogtak az óriási állatok, csak a fel- ét lecsapkodó fülek ritmikus zaja hallatszott. Elvkor legnagyobb ijedtségemre hirtelen irányt változtatott a szél. Átható, trombitaszerü üvöltés­től rázkódtam össze. Magasra emelt ormánnyal elöltem állt az egyik him, a fejét nekem szegezve és vad iramban az egész elefántcsorda követte olyan sebességgel, hogy én — szerencsémre — már nem tudtam rájuk lőni. ösztönszerüen a föld­höz lapultam, készen arra, hogy agyontapossanak, .lobra ét balra a mimózáktól, amely mögött feküd­tem. elrohantak mellettem a hatalmas állatok és úgy’törték a száraz akée'ákat, mint a gyufaszálakat. Kábultan tápászkodfam fel egy ' ő múlva, az or­rom tele óolf erős elefántszaggal. Az állatok már régen eltűntek és all" ’om megérteni, hogy én és a fegyverhordozóm is sértetlenek maradtunk. A párisi Dunihowshy-áífér az aranycsinálás problémáját újból felszínre vetette A fogságban lévő mérnök egyik kísérlete sikerüli — Elméletileg a kér­dés megoldható, de a gyakorlatban még nincs meggyőző eredmény hatjuk, hogy a kezdetben lelkesedő világhírű Páris, február 9 A modern alchimisták so­rában kétségtelenül a legérdekesebb egyéni­ségek egyike Dunikovsky lengyel mérnök, akinek bűnügyi afférja az elmúlt hetekben egész Európában nagy feltűnést kellett. A rendkívül tehetséges és nagy képzettsé­gű lengyel kémikus ugyanis a francia déli tengerparton konzorciumot hozott össze és ltoquebruneban költséges laboratóriumot szerelt fel, amelyben aranycsinálási kísér­leteket folytatott. A konzorcium tagjai előtt többször produkált eredményeket és igy az üzleti emberek va­kon megbíztak benne. Csak később rendült meg ez a bizalom, amikor Dunikovsky költsé­gei mind több és több pénzbe kerültek és gyakorlati eredmény nem mutatkozott. Végül a konzorcium tagjai feljelentéssel éltek a len­gyel mérnök ellem, aki vizsgálati fogságba került és most a párisi fogházban várja a fő- tárgyalást. Mint minden olyan bűnügyben, amelyben tudományos problémák és még el nem döntött kérdések szerepelnek, itt is rendkívül érdekes motívumok merülnek fel és Dunikovsky sorsa nagyrészben a szakér­tői véleményeken fordul meg, meg azon a tényen, vájjon valóban tud-e aranyat produ­kálni, mint ahogy azt a vizsgálat folyamán is változatlan kitartással hangoztatja. Az elmúlt napokban egy francia tudós la­boratóriumában rendkívül érdekes kísérle­tek mentek végbe, amelyekben a vizsgálati fogságban levő Dunikovskynak igazolnia kellett aranycsináló képességeit. A kísérletek tíz órán át tartottak, már dél­után két órakor megkezdődtek és a késő éj­szakai órákba nyúltak be. A különös expe­rimentumokon a vizsgálóbíró, az állannügyész, egy csomó ügyvéd és a Sorbonne szakértő professzorai vettek részt és a komoly tudo­mány módszerei alapján figyelték Dunikov­sky működését, vájjon megfelel-e az a ko­moly tudományos kísérletezés követelményei­nek. A kísérletek eredménye azonban kétséges, ítéletet sem ebben, sem abban az irányban nem lehet hozni és a párisi napisajtóban, meg a tudományos szaksajtóban is most annál nagyobb hévvel indult meg a vita Dunikovsky képességed kö­rül. A vádlott Dunikovsky mérnök tipikus szláv nyugalommal lát munkájához. Először is órák hosszat fáradozik azzal, hogy titokzatos arany­csináló gépezetét rendű eh ózza. Ezalatt az idő alatt izmos rendőrlegónyek azon fáradoznak, hogy nagy bronztégelyekben több ötven gramnyi súlyú, földpátból és kvarcból álló csoma­gocskákat porrá zúzzanak. Mikor ezzel a munkával elkészültek, az igy nyert por­mennyiséget egy elektromos kályhában 1400 Celsius fokra hevítik, azután az izzó port ólomlapra terítik ki és 110 ezer voltos áram hatásának teszik ki. Ezután újból fél­be vi tik a masszát a kályhában, majd a mér­nök az izzó tömeget besugározza a titokza­tos Z-sugarakkal. Félórán át pattognak a szikrák, zizegnek a drótok, zümmögnek a lámpák. Ezután a megkínzott kvarcport a mérnök sósavas oldatba teszi, gondosan le­mér egy bizonyos higauymennyiséget, be­keveri a kvarcporba és azután ezt a masz- szát megszáritja. Az első kísérlet eredménye teljesen negativ. Az aranynak semmi nyoma. A szakértők azt kérdezik Dunikovsky tói, honnan magyarázza a sikertelenséget. A mérnök nyugodtan azt feleli, hogy készüléke n-incs teljesen rendben. A második kísérlet lefolyása sem kedvezőbb, mert a kisérletezés közben egy rádiumlámpa szétpattan és a szerteszökő üvegszilánkok megsebesíti a mérnök jobb szemét. Dunikov­sky azonban makacsul folytatja a kísérletet. Közben már nagyon előrehaladt az idő, mi­re az udvarias háziúr, Guillet professzor, a Sorbonne nagyhírű kémikusa a bírósági sze­mélyeket és a szakértőket frissítőikkel kínálja meg. Tömegével fogynak a sonkászsemlyék és a tea, de még étkezés közben is tart a szenvedélyes vita. Dunikovsky két üveg ás­ványvizet nyel le és azután tovább folytatja munkálatait. A harmadik kísérlet sikerült, a szakértők öt gram aranyat találtak a keverékben. A nagy vita azonban szenvedélyes hévvel folytatódik, órák hosszán át figyeli Dunikov­sky és a szakértők kara a kis sárga port a mikroszkóp alatt. Amíg Dunikovsky bölcs hallgatásba burkolódzik, a szakértők és a jo­gászok arról vitatkoznak, vájjon a talált arany menny iség normális-e, vagy pedig va­lóban több, mint amennyi a gyakorlati tudo­mány princípiumai szerint várható volt. Hogy a vitának véget vessen, Dunikovsky negyedik kísérletet ajánl fel. Újból csörömpölnek a ‘túlfűtött laboratórium­ban a mozsarak, újból felizzanak a kályháik ée a rotorták, de amikor az elektromos átizzással és sugárzással kezdik a munkát, egyik robba­nás a másik után következik be. Minden bizto­síték elpattan,- vag-y átizzik. Mivel közben éj-- félre jár az idő, elhatározzák, hogy a kísérle­tek folytatását máskorra hagyják. Asz akér tők k ü 1 önben azt indítvány ózz ák, hogy az elkövetkező kísérleteket többé ne az Institut de Francé párisi laboratóriumában folytassák, hanem tegyék át azoknak színhelyét Dunikowsky roquebrunei laboratóriumába. Pa­risban ugyanis egyszeriben csupán ötvengram- nyi kvarcanyagot lehet szétzúzni a mozsarak­ban, míg Dunikowsky riviérai laboratóriuma úgy van berendezve, hogy egész tonnányi anya­got lehet egyszeriben porrá zúzni, Mindenesetre a helyzet az, hogy a tízórás kisérletezés elle­nére objektív tudományos módszerrel még nem lehetett eldönteni, vájjon Dunikowsky valóban tud-e aranyat csinálni, vagy sem. Az első pillanatra Dunikowsky kísérletei tiszta hókusz-pókusznak látszanak. Mi az a ti­tokzatos rádiumlámpa? A technikusok nem ismernek ilyen eszközt. A titokzatos Z-eugara- kat sem ismeri a fizika. A technika forradalmai azonban arra kötelezik az elfogulatlan megfi­gyelőt, hogy még a jogosult szkpeszissel szem­ben is szkepszist szegezzen. Ebben az esetben az elfogulatlanság azért is indokolt, mert a lengyel-francia aranycsináló kísérletei több pontban megegyeznek Miethe német profesz- szor munkálataival, amelyek évekkel ezelőtt egész Németországot lázba hozták és az akták mind a mai napig nincsenek lezárva. Németország legnagyobb tudományos szakemberei, köztük a világtekin- télynek örvendő, Nobel-dijas Haber professzor sem tudott kimutatni hibát, vagy inkorrektsé­get Miethe professzor kísérleteiben. Ezek a kí­sérletek azonban befejezésük alkalmával tudományos szempontból teljesen elfogadha­tó módon mutatták ki az arany jelenlétét. Amikor Miethe 1925-ben kísérleteinek eredmé­nyével elsöizben lépett a nyilvánosság elé, maga Haber professzor volt az, aki eredményé­hez szerencsét kívánt és a kémiai társaság egy nyilvános ülésén Miethe professzort olyan em­bernek nyilvánitóttá, akit a tudomány történe­tében örök érvényű hely illet meg. Haber pro­fesszor különben maga is hosszú ideig kísérle­tezett érd em én y télen ül az arany előállításával, ö erre a célra a tenger habját használta föl. Talán eredménytelen kísérleteiből magyaráz­Mindazon szlovenszkói és ruszinszkói illetőségű magyar nemzetiségű fői skálái hallgatók, akik tanulmányaikat a prágai fő­iskolákon végzik és az 1931-32. tanév II. felében is dijtalan vagy fóláru étkezési kedvezményben részesülni kívánnak, kér­vényüket a Nagybizottság elnökségéhez cí­mezve, az alábbiak tekintetbe vételével, 1932 február 20-ig MágócSy-Dietz Sándor dr., Prága, Václavské iráni. 62. II. 17 címre küldjék el. I. A bélyegtelen kérvénynek tartalmaz­nia kell az alábbi sorrendben a kővetkező­ket: I. a kérelmező vezeték, és keresztneve, 2. az egyetem, 3. a fakultás megnevezése, 4. az imimatrikuláció kelte, 5. hányadik fél­évre iratkozik be, 6. állandó lakhely, 7. val­lás, 8. teljes születési dátum, 9. esetleges élvezett ösztöndíj vagy más segély, 10. nyi­latkozat, hogy a menza házirendjének ma­gát aláveti és azt betartja, 11. a tandíjmen­tesség kelte és száma, 12. ifjúsági egyesü­leti tagság igazolása. II. Díjtalan vagy féláru kedvezményben csak azon szegén ysersu főiskolai hallgatók részesülhetnek, akik a főiskola tanulmányi és vizsgarendje által előirt módon eredmé­nyes előhaladást tudnak igazolni és erköl­csi magaviseletük kifogástalan. Ezért erede­tiben vagy !iiteles másolatban melléklen­dők : 1. oly szegénységi-vagyontálán sági bizo- nyitvány, amilyet a főiskola a tandijelenge­professzor később Miethe professzor ellenségei­nek táborát vezette, akik elkeseredett hévvel küzdöttek a német aranyosináló ellen, annak haláláig. Miethe halála gyakorlatilag az affér befejezését jelentette, elméletileg azonban a kérdés még most sincs eldöntve. Miethe azt ál­lította, hogy az aranyat a higanyatomok átvál­toztatása utján nyeri, ellenfelei viszont azt erő- sitgettéik, hogy az arany a kísérleti apparátus elektródjaiból és más alkotórészekből, igy például a pro­fesszor aranykeretü szemüvegéből került a keverékbe. Azonban egyetlen félnek sem si­került álláspontja mellett döntő bízonyitéko-’ kát hozni. Miethe professzor és a japán Naga-oka, aki Miethevel csaknem egyidejűleg lépett a nyilvá­nosság elé aranycsináló művészetével 6 a lát­szat szerint Dunikowsky is munkálatait arra bazirozza, hogy minden elem atomjai a két ősegységnek: az elektronnak és a protonnak kombinációiból áll. Ebből azután az következik, hogy az egyik elemnek atomjai átalakulhatnak egy másik elem atomjaivá. Az atomoknak ilyen átváltoz­tatását, bár igen kis mennyiségben, elsöizben az angol Ruthef árnak sikerült végrehajtani és Rutheforn nyomában egy sereg más elméleti kutató is eljutott erre az eredményre. A hi­ganyt az elemek periódikus rendszerében köz­vetlenül az arany mögött találjuk. A higany­nak atomsu!ya 201, az aranyé 197. Ha a két atomszámot egymásból kivonjuk, az eredmény 4 lesz. A 4 azonban a hélium tomszáma és igy közeli a sejtés, hogy a higany az arany és a hélium atomjainak kombinációiból álL Ha tehát megfelelő fizikai-kémiai eljárással si­kerül a higanyban elválasztani az arany és hé­lium elemeit, akkor valóban lehetséges a hi­ganyt arannyá változtatni. Vájjon sikerült-e ez Miethe professzornak, vagy pedig Dunikowsky- nak, azt ma még nem lehet eldönteni. Azonban ha a laboratóriumban végre is hajtják az ilyen átváltoztatást, az eredmény gyakorlati kiakná­zásáig még Igen távoli az ut. Dunikowskyt egyelőre tarthatjuk sarlatán­nak, vagy pedig zseninek, mindkét lehetőség­nek meg van az alapja. A tény azonban az, hogy Dunikowsky állításait nem lehet lehetet-' lenségnek mondani, ellentétben Taueend mester teóriáival, amelyek az első pillanatban tiszta dós iránti kérvényekhez megkövetel, 2. ta­nulmányi eredményt igazoló iratok (az első éveseknél érettségi, a magasabb évfolya­moknál kollokviumi, államvizsgái, szigor­lati bizonyítvány). A dijtalan vagy fóláru-kedvezményt a kedvező elintézés reményében csakis oly főiskolai hallgatók kérhetik, akiknek tanul­mányi előmenetelük alapján tandíjéi enge­désre igényük van. Az eredeti okmányok visszaküldésére és a bizottsági határozat közlésére ajánlási bé­lyeggel ellátott és megcímzett válaszboríték csatolandó. A február 20-ika után beérkező vagy hiá­nyosan felszerelt kérvényeket a bizottság nem veszi figyelembe. A beérkező kérvé­nyek is természetszerűen csak annyiban lesznek figyelembe vehetők, amennyiben azt a menza költségvetése meg fogja enged­ni, illetve a bizottság indokolás nélkül is redukálhatja az igényeket. A dijtalan vagy féláru-kedvezményt az első félévben élve- zöknek újból kell kérniük. Az esetleg meg­adott kedvezmény másra át wem ruházható és a menza-bizottság határozatával bármi­kor meg is vonható. Törköly József dr. képviselő, a prágai magyar menza igazgatója. — 3 nap Becsben, a mi nagyszerű kSrutner- strassei úri penziónkban továbbra is 100 korona. A P. M. H. utazási osztálya, Bratislava, Central Pás- sage. fecsegésnek és eszteleneégnek látszanak. Pályázati hirdetmény a prágai magyar menza kedvezményei iránt az 1931—32 iskolai év ii. feléken 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom