Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)

1932-02-02 / 26. (2839.) szám

2

T>I«<M/VyAGYARHnUÁE>

1932 február 2, kedd.

megtiltja a japánok bevándorlásit Amerikába.

Japán tudatában van annak, hogy imperialista terveit a jelen pillanatban csupán Kínával szemben fejtheti ki. Ki akadályozná meg ebben? Franciaország aligha, mert ez a nagyhatalom, teljes energiájával az európai nehézségekkel foglalkozik és különben sincsenek érdekei Kínában. Anglia és Amerika a jelen pillanatban passzivitásra van kárhoztatva és flottáikat a washingtoni lefegyverzési konferencia annyira meggyöngitette, hogy minden keletázsiai akció kilátástalan volna. Mindazonáltal remény van arra, hogy a japánok shanghaii túlzásai kinyitják a külföldi hatalmak szemét. Kina elsősorban a saját erejére van utalva.

Az a kinai hadsereg, amely most Shangliai kapui előtt van még soha nem szenvedett vereséget és tiz év éta diadalmasan harcolt a többszörös túlerőben lévő jól felszerelt kommunista és egyéb hadseregek ellen.

A kínai népet ellenállhatatlan hullám sodorja a japánok ellen. A nemzeti egység szelleme bizonyára diadalra jut, s ha egyszer ez az egység megvan, akkor a pokol kapui sem vehetnek erőt Kínán.

A kísantanfáílamok külügyminisztereinek

találkozója

Gcnf. február 1. Benes tlr, külügyminiszter tegnap Genfbe érkezett s a Beau Rivage hotelben szállott meg. Ugyanebben a szállóban lakik az angol, kínai, ind, afgán, jugoszláv és görög delegáció is. Ma délután Montreauxban találkoznak a kisantantáHámok külügyminisztered s ez alkalommal a leszerelési konferencián követendő eljárásról tanácskoznak.

Viskovszky nemzetvédelmi miniszter a leszerelési konferenciára utazott

Prága, február 1. Viskovsky Károly dr. nemzetvédelmi miniszter tegnap a déli gyorsvonattal Genfbe. a leszerelési konferenciára utazott. A miniszter kíséretében van Sirovy tábornok, vezérkari főnök, Éliás tábornok s Pika vezérkari őrnagy is.

A kassai kereskedők és iparosok demonstrációs nagygyűlése a kassai Schalkházban

Gyökeres reformokat sürgetnek az adózás, az álfami szállítások kiadása, a kormány kereskedelmi politikája terén

Kassa, február 1. (Kassai szerkesztőségünktől)- Köztudomású, hogy a gazdasági válság útban van afelé, hogy a társadalom egyik legértékesebb rétegét: a kereskedő- és iparososztályt is a tönk

szélére sodorja. A gazdasági válság mellett a gépipar fokozódó terjeszkedése veszi el az iparosok és kereskedők kenyerét, akik maholnap teljesen elproletarizálódnak. Ma már az a helyzet, hogy

a munkanélküliek tekintélyes százaléka a tönkrement kisiparososztályból kerül ki, amely egyre-rdésra adja vissza iparigazolványait, mert annyit sem képes keresni, hogy az önálló iparral járó adókat és egyéb kötelezettségeket fizetni tudja. A valóságos helyzetre akarta figyelmeztetni az illetékes tényezőket az a tiltakozó nagygyűlés, melyet a szlovenszkói ipartársulatok országos szövetségének turócszent- mártoni központja rendezett vasárnap délelőtt Kassán, a Schalkház nagytermében.

A tiltakozó nagygyűlést az összes illetékes hivatalok képviselőinek jelenlétében, a keietszioven- szkói vegyesipartársulatok bevonásával rendezte meg az országos központ. A tiltakozó nagygyűlésnek az adott különösebb jelentőséget, hogy

minden politika kikapcsolásával egy vonalba tudta sorakoztatni a szlovák, magyar és német érdekelteket jogaik védelmére s őr.tudatosította a jogaikért harcoló tömegekben azt a légen hirdetett igazságunkat, hogy Szlovenszkó megmentése csak az egész őslakosság összefogásával lehetséges.

A tiltakozó nagygyűlés Kluka Nándor v egyes- partársulati elnök megnyitó beszéde után Scholtz Maroellt, a kereskedők grémiumának elnökét és Molnár Miklós vegyesipartársulati vezetőségi tagot választotta elnökévé. A nagygyűlésen je- lenvoltak a pénzügyi, a vasutügyi ég a közigazgatási hatóságok képviselői, azonkívül megjelentek a keletszlovenszkói vegyesipartársuiatok kiküldöttel is, akik egyhangúan csatlakoztak az egyes határozatokhoz. Az ipartársulatok szövetségének országos központja képviseletében Ruhman Milos központi titkár jelent meg, aki szlováknyelvü beszédében hosszan fejtegerto a kereskedő- és iparososztály mai helyzetét, valamint azokat az okokat, melyek a kereskedőket és iparosokat idáig juttatták. Élesen elitélte a kormánypártok gazdasági politikájának káros kinövéseit.

Utána Molnár Miklós terjesztetet eiő a tiltakozó gyűlés reefrátumát magyar nyelven s nagyjából ugyanazt mondotta el, mint az előtteszóló. Scholtz Marcell szlováknyelvü felszólalása után

A határozati javaslat

— Az iparosok és kereskedők helyzete napról- napra elviselhetetlenebbé válik. A rohamosan kifejlődött gyáripar racionalizált termelése, a világszerte dúló gazdasági válság, a lezárt vámhatárok s az ebből eredő általános munkahiány és kereset- nélküliség; a folyton szaporodó munkanélküli ipari munkások kontárkodása; a folyton emelkedő adók és szociális terhek és végül az iparosok és kereskedők szervezetlensége és védtelensége ezt az értékes társadalmi réteget a pusztulás felé sodorja. f

Eddig néma megadással tűrtük sorsunk napról- napra fokozódó rosszabbodását, de most kénytelenek vagyunk felemelni tiltakozó szavunkat mindazon sérelmek és igazságtalanságok ellen, amelyek helyzetünket súlyosbítják.

Sérelmeinket és követeléseinket a következőkben foglaljuk össze:

1. Követeljük az iparosság adóterheinek könnyítése érdekében:

a) A közterhek egyenlő és igazságos elosztását. Egyenlő jövedelem után az állam minden polgára egyenlően legyen megadóztatva. A községi terhek (pótadók) a község minden lakósára a tényleges fizetésük, illetve jövedelműiknek megfelelően egyenlő arányban legyen kivetve.

b) A létminimum 7000 koronáról évi 10.000 koronára emeltessék fel.

c) Követeljük az iparosok és kereskedők adóhátralékainak revízióját. Akiknek exisztenciáját az adóhátralékok behajtása veszélyezteti, annak hátraléka egészben vagy részben töröltessék. Ezen revíziót végrehajtó bizottság az ipartársulatok megkérdezésével hozzáértő iparos- és kereskedőszakértőkből állítandó össze.

d) Az adótárgyalásokon minden szakmából a szakma által választott 3—3 tag vegyen részt s ezek véleménye kötelezőleg vétessék figyelembe.

e) A bevallott adóalapon felül kivetett adók leszállítására vagy törlesztésére vonatkozó kérelmek és fellebbezéseknek halasztó hatálya legyen, amíg abban az Illetékes felettes fórumok jogérvényesen nem döntenek.

f) Addig Is, amíg ezen sérelmek orvoslást nyernek, szezóniparágaknál holtszezónban, betegség esetén adófizetési halasztás (moratóriumot) követelünk mindazon iparosok és kereskedők részére, akik munka, illetve kereset hiányában adófizetési kötelezettségüknek eleget tenni nem képesek.

g) Követeljük a forgalmi adó teljes eltörlését. Addig is, amíg az keresztülvihető lesz, követeljük

határozati javaslatot terjesztettek a tiltakozó nagygyűlés elé; mely egyebek közt ezeket mondja:

a forgalmi adó leszállítását és a kereskedők részére a textiláruk adóátalányositását, amely a gyárak által lenne fizetendő. ^

h) Követeljük, hogy a munkanélküli munkások támogatására kivetett jövedelmi adópótlékok fizetése alól az iparosok és kereskedők mentesit- tessenek.

i) Követeljük a pénzügyi igazgatás egyszerűsítését.

2. a) Követeljük a vámhatárok teljes eltörlését, hogy az ipari és mezőgazdasági áruk és termények az összes országok között teljesen szabadon kicserélhetek legyenek.

b) Addig is, amig ez megvalósítható lesz, követeljük a szomszédos államokkal a kereskedelmi kapcsolatok azonnali felvételét.

c) Követeljük a tornai vasútvonal Magyarország felé való megnyitását.

3. Követeljük az ipari hitelszövetkezetek állami támogatását, hogy azok a vállalkozó iparosokat olcsó hitellel láthassák el.

4. Követeljük az iparosság anyagbeszerző- és áruértékesítő-szövetkezeteinek hathatós állami támogatását.

5. Követeljük a vasúti szövetkezetek teljes likvidálását, mivel azok szállítási és egyéb kedvezményekkel nagy károkat okoznak a kereskedelemnek.

6. Követeljük az iparosok és kereskedők érdekeinek hathatósabb védelme érdekében:

a) Az ipartörvény módosítását, amely ellentétes rendelkezéseivel zavart okoz az egyes ipari ügyek elbírálásánál.

b) Az ipartörvény 53. §-ában előirt képesítés ki- terjesztését egyéb kereskedelmi iparokra is, amelyek épp úgy szakképzettséget igényelnek, mint a többi képesítéshez kötött kereskedelmi szakmák.

c) Követeljük, hogy az összes állami, községi és egyéb közintézmények eltiltassanak attól, hogy magánszemélyek részére ipari munkát készíthessenek.

d) Követeljük a kontárok üldözésére kiadott miniszteri és tartományi rendeletek legszigorúbb végrehajtását.

e) Követeljük uj törvény készítését a megrendelések gyűjtésére, amely a kereskedő és Iparos érdekeket hathatósabban védelmezze. Addig Is, amig ez keresztülvihető lesz, követeljük, hogy az ipari termékekre rendelések gyűjtését célzó házalás szigorúan tildöztessék.

f) A szlovenszkói iparosság és kereskedőség részére követelünk egyenlő részesedést az állami

PÁTER LAURENTIUS TITKA

BŰNÜGYI REGÉNY

Irta: VÉCSEY ZOLTÁN

(19)

— Ön tehát pénteken még nem határozott, hogy ki fog-e> menni szombaton a kastélyba vagy sem?

— Nem, nem határoztam — És — és — nem is voltam künn a kastélyban.

— Akkor hol volt autóján szombat este? — csapott rá váratlanul a döntő kérdéssel az elnök.

Egy csöppet sem változott meg a leány nyugodt, csöndes hangja, amikor erre a kérdésre is feleletet adott.

•- Pontosan nem tudom megmondani. Nem ismerem a környéket. Bolyongtam, amerre az érzésem s az ösztönöm vitt.

— Mindenesetre különös éjjeli bolyongás. Olyan cudar novemberi időben, amilyen azon a szombat estén volt. Amikor még a kutyát sem verték ki a házból.

~ Én meg vágyódtam kifelé... Nem tudtam volna otthon maradni.

— És egy pillanatig sem volt szándékában, hogy a kastély felé vezető útra beforduljon.

— Bevallom őszintén, gondoltam erre. Erős kisértésem is volt. De legyőztem magamban ... Nem voltam a kastélyban.

(Bravó, kis lány, ujjongott Kurt. Ez a szent hazugság fog megmenteni.)

— Tehát rezümáljuk az elmondottakat, ön elhatározol tan tagadja, hogy azalatt a három nap alatt találkozott volna a meggyilkolt Ladny Péter gróffal, tagadja, hogy látta volna, hogy künn lett volna a kastélyban s így természetesen azt is tagadja, hogy

' (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.)

a grófot meggyilkolta volna.

— Úgy van, elnök ur, én ártatlan vagyok.

Az elnök most az asztalra helyezett kis

ladikéba nyúlt s kiemelte a revolvert.

— Ismerik ezt a fegyvert?

— Nem.

— Nem az ön tulajdona?

— Nem. Sohasem volt fegyverem. Nem volt szükségem rá. Bánni sem tudok vele.

— Hogyan került mégis az ön bőröndjébe? Tud-e erre elfogadható magyarázatot adni.

— Vasár nap déle lőtt csomagoltam be a holmimat. Még nem volt dél, mire készen lettem vele. Csak annyit tudok, hogy a fegyver akkor még nem volt egyik bőröndben sem. Csak akkor láttam, amikor Roltó hadnagy kiemelte a legnagyobb táskámból.

— A. bőröndök kulcsai folyton magával voltak?

— Igen. A táskámban tartottam őket s a táska folyton velem volt.

— A fizika törvényei csalhatatlanok, az anyag áthatolhatatlan, Nem gondolja, hogy nagyon valószínűtlen mindaz, _ amit ezzel a fegyverrel kapcsolatban elmond?

— Nem tudom. A fegyver nem az enyém. Mikor a bőröndöket bezártam, nem volt egyikben sem.

Az elnök felemelt egy papírlapot s monoton hangon olvasta fel:

— A nyomozás adatai szerint a revolvert november huszonnegyedikén vásárolták Kari Schiller hietzingi fegyverkereskedésé- ben. Az üzletvezető vallomása s az üzleti

könyv bejegyzése szerint a revolvert egy Hanna Mirbach nevű nő vásárolta. A bécsi rendőrség megállapitáea szerint egy Hanna Mirbach nevű nőnek Bécsben nem volt bejelentett lakása s minden fáradozás hiábavalónak bizonyult a nő személy azon osságának megállapítására. Arra a kérdésre, vájjon nem Anita Loos volt-e a fegyvervásárló, az üzlet személyzete határozott nem-mel válaszolt. Mindnyájan jól ismerik Anita Loost.'

Letette az iratot s pápaszeme alól a leányra nézett.

— Nem ismeri-e ezt a bizonyos Hanna Mirbaohot ?

— Nem, sejtelmem sincs róla, hogy ki lehet.

XII.

Roltó fájdalmasat sóhajtott, amint a másik oldalára fordult át. Fejében heves ny'ilalást érzett s ez az éles fájdalom magához térítette kábulatából. Erőlködve, nagy nehezen felült az ágyában, megtapogatta dagadt fejét, amely kegyetlenül sajgóit s azután a már kiszáradt törülközőt újból bemártotta az ágy melletti székre tett lavórba. Olyan gyöngék, erőtlenek voltak a kezei, hogy alig tudta kifacsarni a kendőt. Rebugyálta a fejét s jóleső érzés futott át rajta, a hideg viz nagyon jót tesz.

— A bitang jól eltraifált — mormogta dühösen. — Csak tudnám, ki volt. És csak sejteném, hogyan kerültem haza.

Meri csak arra eszmélt, hogy egy sötét szobában fekszik. Nagynehezen előkotorászta zsebéiből a gyufát s a fellobbanó világosságnál látta, hogy szobájában van s ágyára hajítva fekszik.

Annyi ereje még volt, hogy odakészilse ágyához a lavórt s priznicet készítsen. Mintha tüzes koboldok ugráltak volna a fejében, kegyetlenül fájt. Alig tudott levetkőződni s

élettelen tüsköként nyúlt el az ágyán. Mély, kábult alvásba merült, amelyből csak most tért magához.

Tapogatózva nyúlt a zubbonya után s leemelte a szék karfájáról. A zsebéhez nyúlt s megtapogatta. Sejtelme nem osalt, jegyzőkönyve eltűnt.

— Tehát ezért!

Egyetlen ugrással lenn termett az ágyról s gyorsan kapkodta magára nadrágját, mellényét, zubbonyát. Az órára nézett. Tízre járt az idő. Odabenn már javában áll a tárgyalás. Gyorsan kell cselekednie, amig nem késő.

Mert három napja valami szörnyű felfedezés birtokába jutott s meg akart győződni az igazságról. Közel járhatott hozzá s ezért érte ez a kellemetlen baleset.

Valaki megfigyelhette és amikor már a célnál hitte magát, egy tompa ütés a földre terítette.

De őt nem abból a fából faragták, hogy megijedjem a saját árnyékától s megálljon a félúton. Bizonyosságot kell szereznie minden áron s szét kell tépnie azt a rettentő homályt, amely mintegy három napja befedi előtte ezt a titokzatos ügyet.

És ha mégis baj, veszedelem érné, ha otthagyná a fogát ebben a vállalkozásban?

Ez igazán szerencsétlenség lenne. Most, amikor még semmit sem tud, de mindent sejt. már, most, amikor a nagy-nagy esemény küszöbén áll.

Éjjeli szekrényéből elővette a revolverét és megvizsgálta, hogy rendben vau-e minden? Aztán a zsebébe csúsztatta.

Kilépett az udvarra. Magában lakott egy kis paraszltelken, amelyet a kincstár a •csendőrparancsnok számára vásárolt meg. Kétszobás kis parasztiház, nem valami kényelmes, de neki, akinek nem voltak igényei, nagyon is megfelelt.

%