Prágai Magyar Hirlap, 1932. február (11. évfolyam, 26-49 / 2839-2862. szám)
1932-02-02 / 26. (2839.) szám
1932 február 2, kedd. ^bagaiA\a<Aarhi rlai> ÁZSIA AZ ÁZSIAIAKÉ! Hetvenmillió japán és négyszázmillió kínai — Iío márki programja — Van-e egységes Kina? — Miért akar terjeszkedni Japán? — Kik harcolnak a kínai piacért? közszállitásokból az állami költségvetésből arányosan reánk eső mértékben. g) Az állami és egyéb közmunkákra szóló pályázatok kiírásánál és a munkák kiadásánál a társulatok és grémiumok szakképviselői is hallgattassanak meg. h) Követeljük a tisztességtelen versenyről szóló 1927. évi 111. számú törvény módosítását olyképpen, hogy az kellő védelmet nyújtson a tisztességes kereskedőnek és iparosnak. i) Követeljük az ipari rendőrség felállítását, amelynek feladata legyen a tisztességtelen verseny, házalás, megrendelések gyűjtésének, kontárkodás és általában ipari és kereskedelmi érdekek védelmére kiadott törvények és rendeletek végrehajtásának ellenőrzése. j) Követeljük a kartellek és bankok megrendsza- bályozását. k) Követeljük a lisztkeverési és a gabonabehozatali rendelet teljes eltörlését. l) KöveteJiük a közigazgatás egyszerűsítését különösen iparjogi ügyekben. 7. Követeljük a betegsegélyző-pénztárak autonómiájának azonnali visszaállítását paritásos alapon. 8. Tiltakozunk a baleseti dijak és szociális járulékok újabb felemelése ellen. 9. Követeljük a kötelező betegség-, baleset-, aggkor- és rokkantbiztositás kiterjesztését az összes iparosokra és kereskedőkre. 10. Követeljük az állami munkanélküli segélyezés kiterjesztését a munkanélküli kisiparosokra. 11. Követeljük a kereskedelmi és iparkamara autonómiájának haladéktalan visszaállítását. A tiltakozó nagygyűlés közönsége, amely zsúfolásig megtöltötte a Schalkház nagytermét és élénk helyesléssel kisérte az egyes szónokok beszédeit. egyhangúan fogadta el a határozati javaslatot, s kimondta, hogy a határozatot megküldik az összes minisztériumoknak, parlamenti kluboknak, országos hivataloknak, a pénzügyi és közigazgatási hatóságoknak. A határozati javaslat elfogadása után vitasze- rü felszólalások következtek a hallgatóság részéről, ezt az alkalmat a teremben levő kommunisták zavarkeltésre akarták felhasználni. Kísérletük azonban nem sikerült, mivel a gyűlés elnöksége e vitát lezárta és a gyűlést berekesztette, úgyhogy az teljes rendben ért véget. Oélefűttről délutánra halasztották a lefegyverzési konferencia megnyitását Grenf, február 1. A február 2-án kezdődő lefegyverzési konferencia első ülését délelőtt 11 éra helyett délután fél háremiker tartják meg. A délelőtti órák kedvezőtlenek volnának az amerikai rádióátvitelre s mivel az amerikai rádióelőfizetők rendkívül kiváncsiak a megnyitó ülésre, a népszövetségi tanács elhatározta, hogy rájuk való tekintettel a konferencia megnyitását délutánra halasszaBethlen István gróf a magyar arisztokrácia közéleti szerepléséről Budapest, 1932. február 1. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Nemzeti Kaszinó vasárnap tartotta közgyűlését, amelyen Bethlen István gróf volt miniszterelnök nagy beszédet mondott. A mai napon, amikor a nemzet válságos óráit éli, Széchenyi szellemében járunk el, ha komoly önbirálatot gyakorolunk önmagunkkal szemben. Felvetette a kérdést, hogy helyesebb és időszerűbb volna-e, ha az arisztokrácia félrevonulna a közélettől és átadná a helyét másnak. A válasz erre: ha az arisztokrácia képes hasznos funkció betöltésére, akkor a visszavonulás hűtlenség volna. A magyar arisztokrácia ma is több ellenállóképességgel bír minden nyomással és felforgatással szemben, mint más társadalmi osztály. Sajnos, úgy érz®m, — mondotta — mintha fokoz&tO'san kiapadóban volna azon mély forrás, cmely a magyar arisztokrácia s általában a történelmi osztások soraiból a negyevenes évek óta a nemzetnek nagy férfiakat szűk. Ma már a fiatalok ahelyett, hogy kötelességüket a közélet terén betöltsék, olcsó önzésből tétlenségben és élveze th aj hászásba n töltik napjaikat. Teleszky Londonba utazott Budapest, február 1. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A transzfermoratóriummal összefüggő s egyéb fontos pénzügyi tárgyalások lefolytatására Teleszki János volt pénzügyminiszter a magyar kormány megbízásából ma Londonba utazott. Fáriis, február 1. Kelet felé fordul Európa figyelme, a maga Nyugatja felé révül Amerika tekintete; ma már tagadhatatlan, hogy mindaz, ami a Csendes Ooeán partvidékén leijátszódik, több múló jelenségnél: világtörténelmi esemény, talán előjele, de még- inkább talán már előjátéka egy nagy, döntő történelmi ténynek. Japán csapatok állanak a Sungari mellett mindenütt, a japánok benn vannak Karbin- ban és a japánok partra szálltak Sanghai- ban. Kina történelme, amely a maga évezredes változtosságában sok nagy fordulatot tüntetett fel, eljutott egy uj, hatalmas fordulat elé. 1636-ban teremtette meg az egységes Kínát a mandzsuk Csing-din ászt iája, egy idegen nép katonai hatalmisága, 1912 február 12-én, most húsz esztendeje bukott meg ez a kínai császárság s busz év után, belső villongások, forradalmak, polgárháborúk után döntő tényezőként lép Kina életéibe megint egy rokon, de idegen nép: a japán. A három szomszéd Hogy busz esztendő telt el, mig a kinai kérdés idáig eljutott, abban nagy része volt a világíháíborúnák, amely a kinai belső forrongások és küzdelmek számára, még a háború után is, bizonyos hosszú időt adott. A háború alatt természetes volt, hogy a kinai ügyekbe nem történik beavatkozás, ez a helyzet megmaradt bizonyos természetszerü- séggel a háború után is. De a világ népei számára nem közömbös, hogy mi történik azon a területen, amely 11,125.000 négyzetkilométernyi nagyságával nagyobb, mint egész Európa, s amelyen négyszáz millió ember lakik. Megközelítő szám ez csupán, mert Kina lakosságára vonatkozólag nincsenek pontos népszámlálási adatok. Az angolok 318 millióra becsülik Kina lakosságát, a kinai tengerészeti hivatal 448 millió lakost mutatott ki, a kinai posta szerint 495 millió lakosa van az országnak, mig az Egyesült Államok statisztikai hivatala mintegy 310 millióra becsüli Kina lakosainak számát. A valószínűség mégis a négyszáz millió lakos, és négyszáz millió ember sorsa nemcsak a számnál fogva nem közömbös, hanem azért is, mert négyszáz millió ember sokat fogyaszt, sokat termel és mert Kina hatalmas területén mérhetetlen gazdasági kincsek és értékek rejtőznek. Kínának politikailag négy szomszédja van: Japán, Oroszország, Angolország és Franciaország. Japán északon és északkeleten szomszéd Kínával, amióta Japán megverte 1895-ben Kinát, elvette Koreát, bevonult Mandzsúriába és amióta az orosz-japán háború győzelme óta Japán benn ül Dai- rendben, a régi Port Arthurban is. Északon Kínának a független Mongolország a szomszédja, de a független Mongolország is erősen japán befolyás alatt van már, mig északnyugaton és ugyancsak bizonyos északi területeken, valamint Mongolországon túl Szovjetoroszország az, amelyet a kinai szomszédság politikailag érdekel. Délnyugaton Burma határos Kínával és éppen nem véletlen, hogy most a kinai kérdés kiélezésekor Anglia az egész indiai problémától függetlenül igyekezett megoldani a burmai kérdést és domínium jelleget adott ennek a királyságnak. Délen Franciaország szomszédos Kínával, a kokinkinai birtokok révén és ez a szomszédság teszi természetessé, hogy a francia politika egyáltalán nem közömbös azokkal az eseményekkel szemben, amelyek Kina ószakán lefolynak. Hogy a helyzetet megállapítsuk, tudnunk kell, hogy a tengerparti közlekedésen kívül Kínának két fő életvonala van, az északi és a déli vasutak vonala. A mandzsuriai északi vasutak biztosítása tulajdonképpen az a formula, amelyért Japán északon beavatkozik a kinai ügyekbe, mert a mandzsu vasutak vezetnek Pekingibe és Pekiugen át Kina legfontosabb tartományaiba, Hopéba, Sansiba és Santungba, miig viszont délen Jünamba és Küangsiba az a vasút vezet, amely francia Indok inából halad észak felé Jünangfui-g és amelyet — franciák biztosi tarnak. Az USA érdekei íme a szomszédok, akiket érint a kinai kérdés, de mindezen túl van még egy szomszéd, akit pedig sok-sokezer tengeri mérföld választ el Kínától, a végtelen Csendes-óceán s mégis ezt a szomszédot, az Egyesült Államokat érinti talán e pillanatban legközvetlenebbül a kínai kérdés, mert nem is Kínáról van most tulajdonképpen szó talán, hanem magáról a Csendes-óceánról, a Csendes-óceán uralmáról, világrészek sorséról. Hogy Kínában egyes európai államiságoknak, mint Wejhajwejben az angoloiknak, Hongkongban ugyancsak az angoloknak, Makaóban a portugáloknak, tehát az angol érdekszférának, Kuangcsuban a franciáknak koncessziós területeik vannak, hogy a ver- saillesi béke a németeket ezekből a koncesz- sziós területekből kizárta, ezek melléktények akkor, amikor Kína területén nagy események játszódnak le. Melléktény az is, hogy Kína nagy kikötővárosaiban, mint Tiencsin- ben, Csingtauban, s mindenekfölött Sanghajban nemzetközi védelem alatt álló nemzetközi területek vannak, amelyek politikailag exterritoriálisak. Ezek a tények döntő események alkáliméból nem sokat szémitanak. Iío márki jelszava Mindennél fontosabb az a jelszó, vagy nem is annyira jelszó, mint inkább politikai dogma, amelyet Ito márki állított fel, amikor a Monroe-elv mintájára a Seijukvaj-párt programjául, majd pedig egész Japán politikai programjává tette ezt a mondatot: Ázsia az ázsiaiaké! Hatvanötmilliió ember él Japánban, négyszázmillió ember él Kínában s kétmillió japán él Japán határain túl és tízmillió kinai él Kínán kívül. Kétszáztizenegy ember él Japánban minden négyzetkilométer területen, átlag 105 ember és Kínában minden négyzetkilométerein, ez magyarázza meg ennek az egész keleti problémának súlyát és nagyságát és ez magyarázza meg a japán politikát, de a kinai helyzetet is. Mert japán számára nem elegendő terület már a Nippon szigete, nem elegendő Fonmoza, Korea, s Kuangtung sem s Japán igy kénytelen a maga tömegei számára helyet keresni a Csendes-óceán partján, a Csendes-óceán környékéin mindenütt, így érthető, hogy az Egyesült Államok birtokai közül a Fülöp-sziigeten 11.000 japán, Hawaiiban 130.000 japán él, igy érthető 200.000 japán letelepedése Mandzsúriában és 60.000-é Észak-Kimában. De sok minden megérthető, ha a japán termelés és ipar mai helyzetét nézzük s tudjuk, hogy ennek a termelésnek — piacokra van szüksége. Mert mit termel a japán ipar? Mit termel olyan áruban, amely kivitelre alkalmas? Japán ipari termelése évente mintegy 3500 millió dollár értékű. A japán ipar, amely eleinte különösen európai, főleg német mérnökökkel és előimiunkásokkal dolgozott, egyre erőteljesebben lépett át a tömegtermelésre, majd pedig az olcsó cikkek árusítására is. így fejlődött ki Japánban olyan textilipar, amelynek évi termelése eléri a két és fél milliárd dollár érteiket. így alakult ki Japánban egy hatalmas kémiai ipar, gépipar, elektromosipar, porcellán- és üvegipar s nagyarányú gyufaipar. A halgazdaság igy kény szeritette Japánt olyan arányú konzerviparra, amely közel százezer embert foglalkoztat és évente félimilliáird dollár értékű kouzervet termel. Japán problémája ezzel kettős. Egyfelől el kell helyeznie lakosságának feleslegét, másfelől pedig el kell helyeznie iparának feleslegét. Érthető tehát, ha Japán azt a politikát vallja, hogy Ázsia az ázsiaiaké. A japán és a kinai nép Amikor mindez kijelöli Japán politikai irányvonalait, még egy fontos tényezőt nem szabad feledni. Ez pedig az, hogy Japán ma már egységes nép. A Nippon-szigetek bennszülötteit, az ainókat ny'ilvánvalólag a VII. században Krisztus előtt legyőzte egy Tun- guz rokonságú mongol nép. így keletkezeti a japán faj, amely ma már teljesen egységes, noha a japán népben antropológiailag még mindig felismerhető a három tényező, az erős, karcsú mongol típus, a maláijkeverék s az ősi ainó. Az uralkodó nép ellenben, a mongol a régi tuoguzok ivadéka. Harcos, küzdő, bátor és kitartó nép. Kina négyszázmillió lakosa is sárga, az uralkodó jelleg ennél a népnél is a mongol, de tulajdonképpen Kina sem nyelvben, sem fajiságban nem oly egységes, mint Japán. Nyelvileg az ország legnagyobb részén, különösen északon, de mindenütt a Hoangho és a Jang'cekiang völgyeiben és vidékén a felső- kinai nyelv uralkodik. Kanton vidékén és délen már a migu, valamint a min-nyelvek, még délebbre a jüeh-nyelv a kínaiaké, Tibet táján a tibeti, északnyugatra pedig a mongol nyelv és nép erőteljes. Ezek a nyelvi különbségek nagyon jelentősek, ami viszont nem jelenti, hogy a kínait nem lehet politikailag 'és gazdaságilag egységes népnek tekinteni. De ha tudjuk, hogy Kina történetében csak két évezred alatt miként szerepeltek a hunok, a tunguzok, a tunghuk, a tibetiek, a mongolok és a tangutok, akkor tudhatjuk azt is, hogy ennek a népnek politikai és gazdasági egységét mégsem olyan könnyű egységes ténynek látni. Kina négyszázmillió lakosa között még ma is a legkülönbözőbb népeket lehet találni. Északon a mongol-tunguz befolyás a legerősebb, tehát ez a nép tulajdonképpen rokon a japánnal. Hanfuban a törökségget rokon a lakosság, Délkinában viszont leginkább megmaradt az az őslakosság, amely a mongol befolyástól erősen mentes, sőt az indokínai határvidékeken a sziámi tai-nép is milliókat számol. Ezen a vidéken már sok a maláji, mig Bírnia felé, tehát India táján a lolo, valamint a va-nép lakik, amely a burmaival rokon. Tibet táján tangutok laknak és természetesen tibetiek. Ha mindezt tudjuk, akkor megérthetjük azt is, hogy a kinai politikában miért nem lehet megcsinálni akár az egységes államiság, akár az egységes politikai erő olyan gyakorlati kifejezését, mint amilyenre a mandzsu-dinasztia diktatúrája addig képes volt. A dinasztia bukásával a széthúzó erők felléptek, az egyes tartományokban érvényesülnek a különböző nyelvi, faji és gazdasági szempontok és épp oly tévedés azt hinni, hogy a kinai kultúra végeredményben egységes, mint ahogy tévedés hinni azt is, hogy egy négyszázmillió* népben az egységes politikai akarat, olyan könnyen diadalmaskodik. A rokoni és a vérségi kötelék Annyi bizonyos, hogy a négyszázmillió kínai közül politikailag és gazdaságilag a legerőteljesebb az a népréteg, amely mongol-tunguz eredetű és amelyet igy Japánhoz bizonyos hagyományos rokoni és vérségi kötelékek fűznek. Ennek az északi népnek, mely a mandzsu-uralom alatt is a mandzsu politikát csi- álta, természetével, felfogásával és hajlamosságával ellentétes az a politikai irányzat, amelyet a dél képvisel és amelynek a kantoni kormány a kifejezője. Ezért érthető meg az is, hogy már a mandzsuiai harcoknál is a kinai csapatok egyrésze miért volt hajlandó olyan könnyedén a japán oldalra állani. Ezért érthető meg az is, hogy Sanghaiban magában a kinai lakosság között is miért oly nagyok az ellentétek a japán megszállást illetőleg. Japán régóta készül Bizonyos, hogy Japán húsz esztendő óta, tehát a mandzsu császárság bukása óta komolyan készül a kinai beavatkozásra. Már 1916- ban, a világháború alatt, amikor az uj kinai államiság első nagy forradalma lefolyt, Japán befolyását lehetett tapasztalni. De a köztársaság nem volt alkalmas arra, hogy Kina egységét megőrizze. Már 1913 november ötödikén Mongolország kimondta a maga függetlenségét és ha ezt Kina nem is ismerte el, ténylegesen Urgában ma független mongol államiság feje székel. Tibet is elkergette a kinai katonaságot és Tibet és Kina között még ma is tulajdonképpn hadiállapot van, mert noha Anglia, mint másik szomszédos állam, i924 április 27-én elismerte a független Tibetet, ez az elismerés Kína részéről még mindig nem történt meg. Japán lépésről-lépésre haladt előre Kínában, mindenekelőtt Mandzsúriában. Japánnak a mandzsu-földön nagyon-nagyok az érdekei, nemcsak azért, mert Korea mögött van, hanem mert Mandzsúria északi kulcsa Kínának, Mongolországnak és mert a mandzsu-vasutak vezetnek Pieking felé. Japán azért ragaszkodik 3 '
