Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-09 / 6. (2819.) szám
2 TMíUűMA.CitAR.HlRIiAE' 1932 Jamu&T 9, pgoanfrat SOsfáci megígérte, hogy pártja visszatéríti az államnak a Stribrnyéktől kapott milliókat Óriási néptömeg jelent meg Stríbrny idő előtt föloszlatott prágai népgyti- lésén — Verekedések Stránskyék ellengyiilésén Prága, január 8. Tegnap este két viharos népgyülós zajlott le Prágában, Az egyiket Stríbrny nemzeti ligája, a másikait Stiri'brnyék ellenlábasa, a oseh nemzeti szocialista pánt rendezte. Mindkét gyűlésnek az adott érdekességet, hogy itt is, ott is a két tábor közt folyó politikai harcnak a Stri'brny-féle fölmentő ítélet után előállott uj etápjáról beszéltek s igy (mindkét léi demonstratív seregszemlének szánta a;z összejövetelt. A vetélkedés Stríbrny javára ütött ki, mert amig Klofácsot és Stránskyt mintegy másfélezer ember hallgatta a Lucerna nagyteremben, addig a Zsófia-iszigeten Stribrnyék népgyüilésére tízezer főn fölüli néptöm/g gyűlt össze. St.ribmy lapjai 15 ezerre becsülik a résztvevőik számát s a német lapok állítása szerint Prága még nem látott ennél népesebb népgyülést. Klefács bejelenti a Slri&rny-féle milliók visszafizetését A nemzeti szocialista párt népgyülésén Klofács pártelnök, Moudry képviselő, Stribr- ny egyik főellenfele, Stránsky képviselő, a Stxibrny-affér fölidézője és Zeminova képviselő beszélt. Szenzációként hatott Klofács következő bejelentése: — December közepén a párt központi végrehajtó bizottságában elhatározták, hogy a párt egyetlenegy fillért sem tart meg azokból a pénzekből, amelyek bármily cimen a Stribmy-testvérefctől erednek. A párt e gondosan megállapított pénzösszegek után ' már most is kamatot fizet és mihelyt a pénzügy- miniszter megállapítja a módját, miképpen térítsük azokat vissza, mindent ki fogunk fizetni az utolsó fillérig. Nagy megütközést keltett Belgrádban a Pritomnost gunyoros cikke a jugoszláv királyról Prága, január 8. A Národ mai száma jelenti: — Arról értesülünk Belgrádból, hogy ott főleg a Sokol vezetőköreiben nagy megütközést keltett a Pritomnost c. prágai heti folyóirat cikke, mely gúnyosan emlékszik meg Sándor jugokzláv királyról és általában a Kara- gyorgyevicsok dinasztiájáról. Ugyanis valaki Prágából ebből a lapból a különböző belgrádi politikusok és hivatalos személyek cimére számos példányt küldött megjelölve az illető cikket. Egy tegnap Prágába érkezett s egyik ismert szokolista vezetőemberhez szóló levél szerint, melynek szerzője egy régóta Belgrádban élő földink, a cikk igen kinos helyzetet teremtett. Egyik-másik kiemelkedő személyiség leplezetlenül kifejezésre juttatta helytelenítését az olyan kinos jelenség fölött, hogy egy csehszlovák tartalékos tiszt, hivatalos kiküldötte a csehszlovák légionárius szövetségnek, arra használta föl a királyi audiencián való részvételét, hogy nevetségessé tegye és támadja a szövetséges állam fejét. Rámutatnak nevezetesen arra, hogy sem az olasz, sem a bolgár sajtó nem irt még ily hangnemben a jugoszláv királyról, sőt olyan nézet is fölmerült, hogy helyén való lenne jugoszláv részről a legkisebb mértékre korlátozni a prágai szokolösszejövetelen való részvételt, mert ilyen körülmények között nincs kizárva annak a lehetősége, hogy az állam és a hadsereg reprezentánsait esetleg nem fogják-e olyan módon birálni, amely elüt a társadalmi tapintatosság szokott formáitól. Az egész dolog nem keltett volna feltűnést — írja az említett levél — ha a megítélésnél nem tudták volna meg azt, hogy a Pritomnost a külügyminisztériumhoz közel álló lapok csoportjához tartó- zik és a cikk Írója egy olyan lapnak a szerkesztője, mely közvetlen kontaktusban áll ezr- zel a minisztériummal. — Önállósították az ungvári országos hivatal ügyosztályait. Ruw.iofs.zkói szerkesztőségünk jelenti: Január 1-tól nagy átszervezési .munka folyik az ungvári országos hivatalnál, ahol minden egyes ügyosztályt önállósítottál s igy se- géd'hívátaMafés iktatóval láttak él. Az átszervezés okát egyesek az autonómia közeli bevezetésében rejtik. Moudry képviselő beszédében fölhozta, hogy a Stribrnydestvérek 42 számla fölött rendelkeztek. Stránsky kijelentette, hogy ha a mai koalíció nem tudna megegyezni a korrupció elleni harcra nézve, ez nem a harc, hanem a koalíció végét jelentené. Zemino'vá beszédét megzavarta az, hogy a hallgatóság Stránsky beszéde után tömegesen tódult ki a tereimből. A hallgatók között ugyanis nagy számban 'voltak idegen elemek, akik csak Stríbrny főéi lenfelének, Stránsky- nak a szavaiira voltak kiváncsiak. Érdekes volt Zemimová azon közlése, hogy „Stríbrny 1926-ban állítólag úgy akart bánni Masaryk elnökkel, mint ahoigy Mussolini járt el Viktor Emanuellel szemben/' A népgyülésen több incidens történt. Egy kereskedőt, aki Stránsky beszéde alatt közbeszólt, kihurcoltak a teremből, megverték és a haját megtépdesték. Rendzavarásért a rendőrségen 5 napi elzárást kapott. Egy másik közbeszóló ökölcsapások a l kapott az arcába. A rendőrség mint zavargót 3 napi elzárásra Ítélte. Az idA előtt befejezett Stöbmy-népgyülés A cseh nemzeti liga népgyülése a Zsófia- szigeten levő nagyterembe volt meghirdetve, de olyan tömegek gyűltek egybe, hogy párhuzamosan három helyen folyt a szónoklás. A főhelyen, a nagyteremben Horky iró szólalt föl elsőnek s Stránskyt kritizálta. A hatósági kiküldött ötször figyelmeztette, hogy a perről nem szabad beszélnie. Az ötödik figyelmeztetésnél Horky azt az ellenvetést tette, hogy Stránsky személyét nem védi a Azoknak az államoknak sajtójában, melyek az utóbbi években többé-kievésíbbé jelentékeny hitelt nyújtottak Szovjetoroszországnak, újabban mind nyugtalanítóbb közlemények jelennek meg a bolsevikek úgynevezett ötesztendei gazdasági tervének válságáról. Jól- informáltság tekintetében ezek között első helyen ál a New York Times, amelynek tudósítója, Waltér Duranty bő anyagot gyűjtött magában Moszkvában ahhoz a nagy tanulmányhoz, melyet Joseph Shaplen irt meg a legnagyobb amerikai napilap olvasóközönsége számára. Az Amtorg Trading Corporation, azaz Szov- jetoroszország amerikai kereskedelmi képviselete nemrég megerősítette azt a hirt, hogy a piatiletka bizonyos korlátozásra szorul, illetőleg, hogy azt revideálni kell. Ez a kijelentés annál inkább meglepte a gazdasági köröket, mert eddig miniden orosz közlemény kizáróan azt hangoztatta, hogy a világkrizis egyáltalán nem érintette a Szovjet gazdasági életét. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk Szoivjetoroszország külkereskedelmét és azt szembeállítjuk külföldi tartozásaival, vitamint az orosz jegybank aranyfedezetével, úgy tüstént látjuk, hogy azoknak a hitelezőiknek, akik pénzűikért aggódnak, valóiban nagy okuk van a nyugtalanságra. Szovjetoroiszországnalk kereskedelmi adóssága nagyon konzervatív becslés szerint 450 millió dollár. Ez javarészt rövid lejáratú tartozás és igy minden hitelezőt első sorban az érdekel, vájjon képes lesz-e Oroszország ennék a fizetési kötelezettségnek eleget tenni a közel jövőben. Amerika és különösen a legközvetlenebbül érdekelt Németország sajtója mind sűrűbben céloz arra, hogy a Szovjet kénytelen lesz moratóriumot kérni külföldi tartozásaira. Nem sikerült az első három év Mimdenekelőit nem áll meg az, hogy a vi- Jágkrizis nem érintette volna a szovjelgazdál- íkodásfc. Ugyanis az elmúlt 1931-ik esztendő első kilenc hónapjában a Szovjet összes kivitele 15,600,000 tonnára rúgott, 300 millió dollár értékben, tehát a tonnánkénti export- érték átlag 19.3 dollár volt, mig ezzel szemben a megelőző 1930-iik esztendő első kilenc havában az export kerek egy millió tonnával kevesebb volt, de mbidazonállafl 70 millió dollárjai nagyóbb értéket iképyísejt, úgyhogy, renditőirvény, mire a rendőrtisztviselő arra hivatkozott, hogy Stránsky a Stribrny-pörben tanúként szerepelt s mint ilyet nem szabad kritika tárgyává tenni. Horky erre Stribrnyt dicsérte és befejezte beszédét. A bíróságot éltető tömeg ovációja közben emelkedett szólásra Stiribmy. De alig néhány mondat után azt 'találta mondani, hogy „a harc már eldőlt", mire a hatósági kiküldött fel emelkedett, hogy kihirdesse a gyűlés feloszlatását. Más verzió szerint elnökséntő szavak hangzottak el a gyűlésen. óriási zaj keletkezett. A terembe behatolt a rendőrség és a szónoki emelvényig hatolt. A nagy tolongásra való tekintettel a gyűlés rendezői jobbnak látták a gyűlés gyors befejezését s az állami himnusz éneklésébe kezdtek. A himnusz alatt a rendőrség tiszetlgő állásban maradt, közbe u pedig a teremből kifelé kezdett áramlani a tömeg, úgy hogy semmi komolyabb incidens nem történt. A pavilloin előtt Chmelik képviselő rendkívül primitív „szónoki emelvényről", egy fa ágáról mondott rövid beszédet, majd a tömeg a közeli ucoákon parlizs demonstrációt rögtönzött. — Oszlassák föl a parlamentet! írják ki a választásokat! _ kiáltozták Stríbrny hívei s a Vencel-térre igyekeztek eljutni. A Vencel- tért azonban nagyszámú rendőrosztagok tartották megszállva s igy csak egy kisebb csoport tudta a cseh nemzeti szocialista párt palotája közeiében megabougolni Stríbrny ellenfeleit. Egy másik csoport a kerületi bíróság épülete elé vonult s a bíróságot éltette. A tüntetések során öt személyt igazoltatott le a rendőrség. a tonnánkénti exportérték 23.4 dollárt tett. így tehát nem áll az, hogy a szovjetrendszer sikeresen ellent#lf volna a világkrizis kihatásainak, mivel ebből az egyszerű összeha- sonJli fásból is látszik, hogy a Szovjet exportárai átlagban 26 százalékkal estek. Ezt a helyzetet még inkább sulyosbbitja az, hogy a fent kimutatott 15.6 millió tonnányi kivitellel szemben csupán 2.5 millió tonna behozatal áll, melynek értéke azonban 405 millió dollár, tehát értékében 105 millió doflláral múlja felül az egész kivitelt. Ha ezt a nagy külkereskedelmi veszteséget szembeállítjuk Szoivjetoroszország fizetési kötelezettségeivel, úgy valóban nem tekinthetjük az ötesztendős gazdasági terv első három élvét sálkeresnék. A szovjetáruk árának általános esése részben a világpiaci árak esésének tulajdonítható, de éppen ezen a ponton súlyos felelősség terheli magát a szóvjetkormányt is, amely az elmúlt év folyamán dumpingára'kon dobott óriási mennyiségű oly árut a piacra, amely saját exportjában is a legszámottevőbb, úgymint gabonát, fát, olajat és szőrmét, stíb. Éppen a Szovjetnek ez a dumping- poilitikája volt az, amely felborítani segített a gazdasági helyzetet és amely számos országot, köztük Angliát is, arra késztetett, hogy erős védővámokat léptessen életbe. Itt emlékeztetnünk kell arra, hogy Szovjetorosz- ország kivitelének kereken 30 százaléka Angliába és Németországba irányul. De nem segítene Oroszországon a világpiaci árak hirtelen emelkedése sem már, mivel, amint alábbiakban látni fogjuk, az ötéves terv csődje folytán amúgy is nagy hiány van exportálható árukban. A piatiletika szerint a Szovjet összkivitele értékének 1933. év végén 250 százalékkal kellett volna emelkednie, szemben az 1928- iki értékkel. Ezzel szemben a második év elteltével az emelkedés csupán 33 százalékot mulatott az addig az időpontig előirt 80 százalék helyett. Ebihez járul, hogy a föidimÍvesektől összegyűl jlendő gabonamennyiségnek csupán 65 százaléka folyt he a Szovjet múlt évi szeptemberi hivatalos kimutatása szerint, aimi részben a Volga, Ural és Szibéria egyes vidékein uralkodott szárazságnak, főleg azonban a kollektív kényiszerguzidálikodáis'i rendszer csődjének tulajdonítható. így tehát nem várható az orosz külkereskedelmi mérleg Javulása a mezőgazdasági termények fokozottabb kivitele révén. A New York Times tudósítójának helyszíni jelentése szerint az ipari termelés terén, a nyersolaj kivételével, a helyzet semmivel sem kedvezőbb, sőt, nemcsak, hogy csupán fele mértékére ér el a piatiletka tervbeveit eredményeinek, hanem még alatta is marad a múlt évi eredménynek. Főképpen a szállítás teljes csődje, továbbá a szén, vas- és acélipar válságos helyzete hat bénítóan az egész ipari termelésre. A külkereskedelmi mérleg nagy deficitjének mérséklésére mindenekelőtt csökkenteni kellene a behozatalt. Ez azonban igen nagy veszéllyel jár a Szovjet szempontjából, mivel abban a pillanatban, mihelyt megszűnik az uj gé'pek és a régi gépek üzemben tartásához szükséges t artalékalkatrészek importja, megáll az egész ipari termelés. Ezt a helyzetet sUlyoísbbitja az a körülmény, hogy — kellő számit szakképzett kezelőszemélyzet hiányában — sehol a világon nem megy annyi gép és alkatrész tönkre, mint Oroszországban. Az aranyén fordul meg minden A Szovjet hivatalos kimutatásai szerint 1920 január 1. óta 1931 junius 30-ig az összes külkereskedelmi hiány 355.5 millió dollár volt. Ez a szám nem teljesen pontos, mert nem foglalja magában sem a belföldi szállítási költségeket, sem a vámot. Ezt az óriási hiányt a szovjettoormány részben drágaköveknek, műtárgyaknak és nagy mennyiségű aranynak eladása révén törekedett fedezni. Jellemző, hogy csupán vám ti szükségletekre több mint 100 millió dollár értékű aranyat kellett külföldre eladnia. Éhhez járul, hogy az ötesztendős gazdasági terv eddig eltelt első hárem éve kereken 450 millió, többnyire rövid lejáratú 1932 vége előtt esedékes külföldi tartozással zárult. Honnan fogja a szovjetkormány előteremteni ennek a törlesztésére szükséges pénzt, figyelembe véve, hogy a Szovjetjegybank 1931 szeptember 1-én közzétett kimutatása szerint a következő volt a pénzügyi helyzet: Fedezet Dollár Aranyban , . . . . . 272.072.275 Nemesfémekben .■ . „ . 11.732.690 Idegen pénznemekben . . 25-083.900 Idegen pénznemekben esedékes váltókban , „ . 1.442.100 összesen , 310.330.965 Ezzel szemben ugyancsak a hivatalos mutatás szerint és ugyanakkor a bankjegy- forgalom cservonecrubelekben 2.400,461.270 és állam jegyeikben 2.467,800.000 rubelre rúgott. Ez tehát csupán 13 százalék aranyfedezetnek felel meg, ellentétben a törvényesen előirt 15 százalékos fedezettek így tehát minden további aranyexport csak még sulyosbbd- taná a helyzetet, mert növelné az immár évek óta tartó és a piatiletka terveivel teljesen ellentétben áílló inflációt. ■ Itt még meg kell jegyezni, hogy azóta a saovjetkonmány még 50 millió dollárnyi aranyat utalt át Deutsche BamlkhOiZ Berlinbe, amely részben kezességet vállalt a Szovjet kereskedelmi tartozásaiért. Rendkívül nehéz elképzelni tehát, miképpen tehet majd eleget a Szovjet 1932 végéig rö- vidlejáratu tartozásainak, amidőn azt is tekintetbe kell venni, hogy Oroszország összes aranytermelése legfeljebb évi 40 millió dollárra tehető. Moratóriumot fog leérni a szovjet? Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy egyrészt az amerikai vállalatok vonakodnak attól, hogy újabb hitelt nyújtsanak Szovjetoroszországuak, másrészt a lehető legnagyobb mértékben jellemiző az a körülmény is, hogy a német kormány, amely eddig Igen nagy mértékben támogatta a német ipart hitelekkel a német-orosz kereskedelmi tranzakciók terén — kereken mintegy egy- m bliiárd márka erejéig — ma már megszüntetett minden ily Irányú hitelnyújtást. A fenti jellemzés nem volna teljes, ha nem említenénk fel még azt is, hogy a 455,000.000 rövidlejáraitu kölcsönnek csupán egy részét lehet valószínűleg hosszabbítani. így a helyzet végeredményében következően alakul: Németországgal szemben a Berliner Tagblatt szerint keréken 22.134.000 dollár vett esedékes 1931. év végéig. 1932 első felében mintegy 95.2 millió dollár fizetendő még. A többi német tartozás fizetése elhalasztható. Amie- rnka 1932-ben nem kevesebb, mint kereken 80 millió doHárt követel. Ezekben a számokban nem foglaltatnak más országokkal szemben fennálló tartozások. A meghosszabbifásra is jéllemző azonban, hegy például Amerikában a szovjetváltók le számi tolása eddig havi 3 százalék és még fél százalék külön kamat mellett történt. Ilyen körülmények között aligha lesz elkerülhető, hogy a szovjetkor mán y a legközelebbii hónapokban moratóriumot ne kérjen. _____________________________________Lp— Az angol király Londonból rádión fogja megnyitni az ausztráliai uj óriáshidat. Londoniból jelentik: A sklonyi kikötő hidját, amely a világ legnagyobb hídja lesz, március 10-én György király személyesen nyitja meg Londonból. Az uralkodó a Buckingham-palotá'ból egy gombnyomással rádió utján vágja el a hidat elzáró szalagot, azután pedig ünnepi beszédet mond, amelyet, drótnélküli telefonon és megafonokon adnak le egész Ausztráliában. A piatiletka kudarca A külkereskedelmi mérleg állandóan • passzív — Nincs pénz a 450 milliót kitevő külföldi követelések rendezésére Elkerülhetetlen a moratórium?
