Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-08 / 5. (2818.) szám

3 1932 farmig 8, pégtefc. Interpelláció az Iskola és népművelési miniszterhez az 1931. évi Irodalmi, művészeti dijak elosztása tárgyában Beadják Szilassy Béla szenátor és társai Az iskola- és népművelés ügyi minisztérium 1931. október 28-án osztotta ki az 1931. évi állami dijakat. Ez alkalommal kiosztásra kerültek a költészeti, szépprózai, szlovák szép­prózai, előadó művészeti, rendező művészeti, operaszerzői, vokális szerzői zeneelméleti és pedagógiai dijak, ezeken felül a köztársaság­ban élő németek részére három dij, éspedig egy irodalmi, egy drámai művészeti és egy ze­nei állami dij. Ez állami dijak kiosztásánál az iskolaügyi minisztérium egyetlen egy ál­lami dij kitűzésével sem gondoskodott a köz­társaságban élő magyarság érdekeiről: Kérdem az iskolaügyi miniszter urat: Van-e tudomása az éppen emlitett állami dijak kitűzéséről és kiosztási módjáról és hozzájult-e ahhoz, hogy az állami dijak ki­osztásánál a magyarság teljesen mellőztes- sék? Hajlandó-e a miniszter ur gondoskodni ar­ról, hogy a jövőben az állami dijak szétosz­tásánál a magyarság igényei megfelelő mér­tékben honoráltassanak? Prága, 1932. január 5. Sauerwein Budapestre utazik Budapest, január 7. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Sauerwein, az is­mert francia publicista ma este ideérkezik, hogy tanulmányozza a középeurópai államok gazdasági törekvéseit. Megtörtént a döntés az idei Baumgarteu-dijak felől Budapest, január 7. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A Baumgarten irodalmi dijak felől ma megtörtént a dön­tés. A dij az idén is fejenkint négyezer pen­gő, azonban tekintettel a súlyos gazdasági viszonyokra, a Baumgarten-alapból csak öt irönak jutott dij. A következő íróknak Ítél­ték oda a Baumgarten dijat: Szabó Lőrinc, Füst Milán, Nagy Lajos, Gél lért Oszkár és Halász Gábor. Az ünnepélyes díjkiosztás január 18-án lesz. vendégsereg. Sőt már körülülték a tojásdad asztalt. Az intendánst beléptekor' a herceg félig rosszaló, fé‘lig csodálkozó tekintete ér­te: „Mi az, Vatel, hol késik az ebéd?“ Vatel odalépett a király és a herceg közé jobbkeze becsúszhatva a zekéje nyilasába, bal­keze a tollas kalpagot tartva. ■— Mi az, Vatel, megőrültél? — förmedt rá Condé. — Mióta szokás az, hogy az intendáns ebédkezdetkor még nincs helyén s mikor vég­re bejön, a kuckó helyett az asztalt keresi? Hogyan merészkedel? . . . Ebben a percben nyílott a teremajtó és be­lépett a második konyhamester, jelentve, hogy „az intendáns ur nem intézkedvén ebéd iránt, nem lévén található sehol", — kérdi alázato­san — mi a herceg őfÖméltósága rendelkezé­se. A király ajka lepittyedt: némi gúnyos, saj­nálkozó és lenéző mosoly suhant el hatalmas terjedelmű orra és húsos ajkai körül. A her­cegi házigazda szótlan rémülettel és szemszik­rázó haraggal villantotta tekintetét az inten­dáns felé! De Vatel ekkor már földre ejtette kalpagját, keze már kettérepesztette a zeke- nyilást, jobbja kisuhantotta kardját bőrhüve­lyéből, és ajkai e szókra nyíltak: — Sire, Főméltóságu Uram, Királyom, Her­cegem! Én ártatlan vagyok, Isten, kihez ime megtérek, látja telkemet: semmi bűn azt nem terheli! És a kirántott kard pengét markolatánál fogva a herceg széktámlájának lökte, a feléje meredő hegy.es acélt pedig felszakitott zeké­jének irányította. Hirtelenül azonban a penge, amely egy szempillantás múlva átjárta volna szivét, föld­re hullott és az aoél erőset pendült. Vatel pe­dig a szivéhez kapott. Ahhoz a szívhez, amely e pillanatban magától szűnt meg dobogni. összérogyott. — Meghalt — mondotta Condé és valami megilletődésre valló árny suhant át arcán. A király nem szólott, mert mindent megér­tett. Szótlanul felálLott és keresztet vetett. Az Áttanít óceán felett dühöngő vihar visszakergette a kikötőbe a gyakorlatozó angol flottát Détangliában tavaszi hőmérséklet mellett szélorkán és felhőszakadás tombolt London, január 7. Az angol atlanti flotta most akarta megkezdeni nagy tavaszi tengeri hadgya­korlatait, de röviddel azután, hogy a torpedórombolók ki­futottak a nyílt tengerre, olyan vihar kereke­dett, hogy a gyakorlatot le kellett fújni és a már künnlévő hajók csak nagy üggyel-bajjal tudtak visszavergődni a kikötőkbe. Az egyik torpedóromboló a viharból tört kor­mány rúddal került ki, úgyhogy a maga erejéből nem is tudott hazajutni ,csakis vontatógözös se­gítségével. A szélorkán sebessége néha elérte az óránkénti 120 kilométert. Az a gőzös, amely Lloyd George üdülési túrá­járól hazafelé tartott, tegnap este a La Manche csatornában válságos szituációba került, a szélorkán és a hullámjárás kritikussá tették a helyzetet s már úgy volt, hogy a hajó segítséget hiv, amikor mégis csak sikerült a vihar zónájá­ból kiszabadulnia. London, január 7. Anglia, a déli Írország és a csatorna felett tegnap borzalmas erejű vihar tom­bolt, amely mindenütt óriási károkat okozott. Az időjárás abnormis volt már azért is, mert úgy a vihar előtt, mint annak egész időtartama alatt a hőmérséklet egészen tavaszias volt. Londonban a higanyoszlop tegnap többet muta­tott, mint a Riviérán. A csatornában cirkáló két hadihajó a vihar óráiban egy gőzös segélyhívását fogta fel, órákon át keresték a bajbajutott hajót, anél­kül, hogy rátaláltak volna. A személyszállító gőzösök többórás késéssel köz­lekedtek, több kisebb hajó zátonyra futott. Min­dent összevéve a vihar anyagiakban igen nagy­arányú rombolást vitt véghez. A magyarországi enyhe december Budapest, január 7. Réthy Antal egyetemi ta­nár, a Meteorológiai Intézet klimatológiai osz­tályának vezetője, a múlt hónap időjárásáról a következő jelentést adta: A múlt december idő­járása szokatlanul magas légnyomásával tűnt ki és egyúttal annyira derült volt az égbolt, amilyenre 1879. óta nem volt példa decemberben. Az égboltnak csak ötvenegy százalékát borítot­ták felhők az átlagos 78 százalékkal szemben. A hónap folyamán öt derült, és csak hét borult nap volt, pedig a sok évi átlag egy derült és tizenkilenc borult nap. A napfényes órák száma 87, mig a derült 1929. decemberben is csak 68 óra volt és igy ez a napfénygazdagság 1879. óta páratlanul áll. Erdélyben szigorú lelet várnak Kolozsvár, január 7. Erdélyben néhány nap óta kiadós hóesések voltak. A havazás újév napján kezdődött. A hava zás i periódus­sal egyidejűleg csonttollú madarak jelentek meg Erdélyben, amiből az anitológusok szi­gorú telet jósolnak. Ez a madárfaj ugyanis északi sarki tájak moosairos, nedves talajú fenyves erdeiben él és kölit. Ez a különben ritka madárfaj csak akkor kél vándorútra dé­lebben fekvő tájak felé, ha szolkatlanul nagy és erős telet, havazásokat és fagyot érez. London, január 7. A politikai helyzet In­diában általában nyugodtnak mondható, de Bombayban a közeli napokra nagyobbarányu kilengésektől tartanak. A kormányzó lemond­ta utazását, hogy szükség esetén a városban legyen. Karachiban tegnap Gandhi hivei elő­ször lépték át a sómonopólium törvényét, de a rendőrség nem lépett közbe. A megérintet- hetetienek kasztja Bombayban a kongresz­szus pártjára állt, a többi kerületben azon­ban részt vesz a passzív ellentálüás letörésé­ben. Sápra liberális vezért ma várják Uj-Del- hibe az alkirályhoz és a többi mérsékelt hin­du vezér is konferenciát tart az alkirállyal A Times delhii jelentése szerint Sapru elítél­te a kongresszus-párt politikáját, míg a kerek asztal konferenciájának többi delegátusa egy­előre nem nyilatkozott. illeti meg. A bírákat, rendőrigazgatókat, taní­tókat és a többi köztisztviselőt választják. Az államról vallott ilyen fölfogás mellett az állam természetesen a gazdaság ügyeire nem lehet be­folyással. A gazdasági erők teljesen szabad érvényesü­lését követelik, amit Amerikában a szabadság princípiumának tartanak. Ezért Amerika a munkanélküliség elleni küzdelemben nem tud fellépni állami esz­közökkel, mint aminők a munkanélküliek kény szer biztosítása, a munkaadók és munká­sok kényszerjárulékai, vagy a munkanélkü­liek állami támogatása. Mivel azonban a ma­gán Charity eszközei csődöt vallottak a mun­kanélküliek a prospterity idejéből félrera­kott utolsó megtakarított centjeiket fölélték, minden ingó és ingatlan vagyonukat kiárusí­tották és most a nagy semmi problémája előtt állaak. Ez a tél szörnyű Ínségei hozott a munkanélküliek milliós hadseregére. Az állam legfeljebb néhány szükségmunkát tu­dott eszközölni, igy például Neyvjtork állama erre a célra 80 millió dollárt adott, ami te­kintettel a nyomor arányaira elenyészően cse­kély összeg. Ez az egész, amit az állam tett. A műnk anélküli* ég problémájának akut volta ellenére Amerikában senki sem akar még tudni a munkanélküliek biztosításának angol, vagy német módjáról. Még az amerikai szakszervezeti szövetség, az American Federation of Labour is szembe­helyezkedik 'ezzel a rendszerrel, igy hát ma­gának az iparnak kellett vállalkoznia arra a feladatra, hogy a munkahiány miatt elbocsá­tottaknak önkéntes támogatást nyújtson és ezentúl terveket dolgozzon ki a termelés sta­bilizálására, hogy elsősorban az idény és konjunktúra ingadozásokat a lehetőséghez képest kiküszöbölje, vagy legalább is enyhít­se. A szakszervezetekkel való szoros együtt­működésben a ruházati ipar keretében sike­rült a 800.000 munkás közül 150.000-nek se­gélyt nyújtani. Ez a 6zakma tehát ilyen mó­don a kvalifikált munkásoknak egy csoport­ját akarja megteremteni, amely a konjunk­túra emelkedése esetén ismét teljes mérték­ben rendlekezésre áll. Annak ellenére, hogy a munkanélküliség biztosításának szabályozásával szemben igen nagy az ellenállás, mégis az utóbbi hetekben fölbukkant számtalan terv közül három kü­lönösen figyelmet érdemel. Ezeknek az a lé­nyeges jegyük, hogy óvatosan megkockáztat­ják a legfelsőbb felügyeleti hatóság megte­remtésének a szükségességét, mindazonáltal egyik sem megy odáig, hogy ezt a szövetségi kormánynak feladatává kívánná tenni. A legmesszebb megy el még Newyork állam American Association fór Labor Legislation szervezetének javaslata, amely az angol ta­pasztalatra támaszkodik és a munkaadóktól a bér másfél százalékát kitevő hozzájárulást kiván, mig a munkásoknak nem kellene a munkanélküli segély alapjához hozzájárulni. Ez a tervezet az ösázes munkásokra kiterjed, akiknek évi jövedelme nem haladja meg a kétezer dollárt. Minden iparágnak saját ala­pot kell teremtenie és ezt saját magának kell igazgatnia, hogy a szövetségi kormánynak csupán felügyeleti joga lenne. A munkanél­küli segélyt két heti várakozási idő után fi­r\jn Az Egyesült államok kormánya nem tudja megoldani a munkanélküliség problémáját A rcagániútékonyság eszkfizei teljesen elégtelennek bizonyul­nak — Állami eszközök nem állanak rendelkezésre - Uj tervek a probléma megoldására ★ ★ ★ Tízezer munkanélküli tüntetni akar Washingtonban Washington, január 7. Tízezer munkanélküli Cox James lelkész vezetése alatt Pittsburgból megindult éhségmenetelésén megérkezett a kongresszus székhelyére. Kétezerháromszáz autó és teherkocsi szállította őket a szövetségi fővárosba, ahol ma demonstrálni fognak, hogy kikényszeritséji az erőteljes munkanélküli segélyezést. A tüntetők számára, kik az esti órákban érkeztek a városba, nem tudtak elegendő éj­jeli szállást szerezni, úgyhogy az éjszakát az autókon kellett tölteniük. Takaróikkal csak hiányosan védekezhettek a zuhogó eső ellen. Newyork, január 7. Az az ellenállás, amelyet az amerikai parlament az adósságok revíziójá­val szemben tanúsít, elsősorban azokra a gaz­dasági nehézségekre vezethető vissza, amelyek­kel az Egyesült Államoknak is meg kell küz­denie. Az Egyesült Államokban 1929-cel olyan gaz­dasági krízis kezdődött, hogy rövid időn be­lül hárommillió munkás vált munkanélkülivé. 1930—31 telén ez a szám a kétszeresére emel­kedett és ma már a hivatalos megállapítás szerint is nyolcmillió a munkanélküliek szá­ma. A valóságban azonban eléri, sőt talán meg is haladja a tizenkétmilliót. ITa meggondoljuk, hogy ebből a 12 millió mun­kanélküli emberből sok-sok millió asszonynak, gyermeknek és ellátásra szoruló rokonnak a kenyere is függ és hogy 12 millió munkanélküli vállaira még további 25 millió lélek eltartásá­nak terhe nehezedik, el tudjuk képzelni azt a tömegnyomorueágot, amely az Egyesült Álla­mokat, főleg annak keleti, Atlanti-óceán mel­letti oldalát sújtja, amelyre a munkanélküliség átka különösképpen nehezedik. Egyedül Newyorkban 1.6 millió munkanélküli van, vagyis az óriási város lakosságának tizedré- sze kenyér nélkül áll. Mivel Amerikában az államról vallott föl­fogás értelmében a mi rendszerünknek megfe­lelő szociális biztosítás és munkanélküli biztosí­tás nincs, ezeknek a szerencsétlen kenyérteleneknek a sorsa ki­zárólag a vöröskeresztnek és a magánsegé­lyezésnek körébe van utalva. A beható vizsgálat-ok azonban arra a megálla­pításra vezettek, hogy a Oharity intézményei a munkanélküliség kérdésében csődöt vallottak, bármennyire dicsérte is Hoover elnök és bár­mennyire hirdette, hogy ezek az intézmények teljesen megfelelőek arra, hogy megbirkózzanak a munkanélküliség problémájával. Az állam azonban a rendelkezésére álló eszközökkel még nem avatkozott a munkanélküliség kérdésének a megoldásába, amennyiben Amerikában az ál­lamról és annak föladatiról olyan fölfogás ural­kodik, amely előttünk teljesen idegen. Az állam ugyanis Amerikában tisztán a vég­rehajtói hatalom területére szoritkozó orgá­num. Egyébként az igazságszolgáltatásban és a kor­mányzásban a tömegakarat uralkodik, amely a két tényleges hatalmi tényezőben: a republiká­nus és demokrata pártban testesül meg, ame­lyek nem a mi értelmünkben vett politikai pár­tok. Nem az állam nevezi 'ki a tisztviselőket, hanem ez a jog az érdekelt kerületek választóit­Viharelőtti csend Indiában A mérsékelt politikusok Anglia oldalán — Tárgyalások az alkirálynál

Next

/
Oldalképek
Tartalom