Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-31 / 25. (2838.) szám
1932 Január 81, vasárnap. Kerepessy Laci kis táskája Irta: Zerdahelyi József Föl<lesur volt Kerepessy Laci. Túl lakott a határon. A csehszlovák Gömorben. Alig 20 kilométerre Pu tinóktól. Egy kők aj i tás a mai rohanó világban. Csak ne volna passzus, meg triptique, vagy minek hívják és mindenféle kis megállások a vámhivatalnál, katoinabó- déknál. így azután a hivataloskodásba eltelik egy fél óra, vagy még több. Hej, pedig, de nem bírja az ilyet a magyar ember természete. > Kerepessy Laci se szereti és bizony nem bajlódik az autó passzussal, hacsak nem muszáj. Inkább rábizza magát a gömöri ember kedves patinás vicinálisára. Ki lehet nézni a gyenge őszi vetésre az ablakon. A kis állomásokon ismerősök szállnak be. Meg lehet tőlük hallani a hirekét* a sok esőről, a nagy adókról, a száj- és körömfájásról, a világ fenerossz járásáról. Kerepessy Laci pedig nem öreg ember. A házalója olyan, minit a magyar földesuraké. Az udvarou egy cirmos agár lógatja fülét- farkát, A vizsla kipárnázott fekhelyen fekszik naphosszait a kályha mellett. Egy-kót kopó is ólálkodik a mellékház előtt, nagyokat szippantanak az ablakon gőzölő konyha szagból. Hátasló is van. Lovászgyerek se hiányzik. A vendéglátó szívesség meg átszól három vármegye határán is. Csak mégis van valami más is. Sok magyar könyv a szobákban. Kézben járó magyar könyvek. Nemcsak a úgy a tehetőség kedvéért, dísznek, őó rádió, a garázsban modern autó. Vele történt meg ez a történet, amit egy őszi estén maga mondott el, úgy hogy halálra nevettük magunkat. Miskolcra készült, de nem volt passzusa az autójának, hát csak a határig vitte a soffőrje, azután majd vasúton megy tovább. Már jól elszaladtak hazulról, amikor észbe kapott: — Marci, te, itt van a kistáskám? Marci, a soffőr fékezett — Nem tettek ki semmit a kocsira. — No tót, a fene egye meg, akkor fordulj vissza. A kis incidens elmúlt és Kerepessy Laci szerencsésen eljutott Putnokra, ahol a bankban volt egy percre való dolga. A kis táska, amelyben fontos iratokat vitt magával, most már vele volt. Kikerültek belőle a pultra az iratok, aztán szépen rendesen visszavándoroltak a bőrtáska fedele alá. Taxin ment ki a vasútra, mert hogy elpiszmogták a határon az időt, sietni kellett. Ahogy rálépett a vasúti kocsi lépcsőjére, akkor vette észre, hogy a kis táska a bankban maradt. — A teremfáját, már pedig anélkül el nem mehetek — és már nagy sebesen ugrott is ki á taxiból a bank előtt. A gömöri vonat azonban akármilyen bájos és ósdi alkotmány, elindul, ha eljön az ideje. Messze füstölgőit a nyílt pályán, mire megint az állomásra értek. — Utána. A viharokban megedzett Ford-taxi recse- gett-ropogott, táncolt a poros miskolci országúton, de elvégezte a dolgát. Sajószentpéter előtt lehúzta a vonatot, még várni is kellett rá a perronon. Miskolcon a főispánt kereste fel, mert hogy az valami közhasznú kenyérgyárat csinált és olcsón méri a kenyeret |diskolcon a szegényeknek. Ennek meg az legyen a titka, hogy közvetlenül veszi a búzát a gazdáktól és így elkerüli a közbeeső kereskedelmet, amelyik persze szintén nem ingyen dolgozik. Kerepessy Lacinak a határon innen is van birtoka. Egy vagon bu^át el is adott a főispánnak. Hogy azután a móltóságos asszonyt is meglátogatta — Gömörből származott el az is — meginvitáliák ebédre. így csak elmúlt az idő, mintha kergették volna. A hármas vonathoz kimenni nem olyan könnyű. Mégis sikerült, csak az a baj történt, hogy a kis táska ott maradt. Elfujta Laci emlékezetéből a nagyszerű feketekávé szagos gőze. Nem kellett már gondolkozni sem rajta, mit tegyen. És egész természetesen minden bosszúság nélkül vetette be magát egy autóba, hogy megszerezze a csalafintos kis táskát. Az utón azért egynéhány magyaros kiszólás megfordult a fejében, és mikor a gömöri vonat a hátát mutogatta a kanyarban és mindig kisebb lett, csepp híjjá, hogy meg nem pattant egy ér a halántékán. De hogy senki se volt, akin a haragját kitöltlhette volna, hát csak hallgatott és gyűjtötte magába a mérget, elraktározta, mint az ágyulövedé- ket a háborúban támadás előtt. A sárga kis táska meg csak ott pöffeszkedett mellette az ülésen. Hogy a hetes vonathoz ki nem ment, az tulajdonképpen nem tartozik a történethez, de az úgy történt, hogy beült bridzsezni a kaszinóba, aztán a harmadik robbernek csak nem akart vége szakadni. Ilyenkor meg a fene nézi az órát. Nem lehet azt, mikor olyan érdekes partik vannak. I A vacsoránál a megyei asztalnál ült a Koronán. Jól érezte magát és már szeretettel gondolt a kis táskára, amelyik a szállodai szobáiban pihente a nap izgalmait. Olt ült az asztalnál Baváry Jancsi, meg az ózdi főbíró és mások. A cigány is húzta, hát csak jól eltelt az este. Egy-két szép női toilette is megbillent a tere miben, mint korona a „hangula t*4 fején. — Mikor indul a legelső gömöri vonat? — kérdezte gondosan Laci a portástól— 7 óra 32 perckor, nagyságos uram. — Költsenek fel 6 órakor, de jó erősein kopogtassa meg az ajtómat. — Krássan, parancsára, hat órakor. Mintha csak az esti diskurzus folytatódott volna, reggel, amint Kerepessy Laci rekedtes hangon szólt: — Mondja, van még időm reggelizni? — Oh, hogyne, csak tessék nyugodtan a kávéházba menni. Az autóbusz egy fél óira múlva induL — Igaz, hallja, azt a -kis táskát pedig már most tegye az autóbuszra, hogy valahogy itt ne maradjon megint. — Azonnal, nagyságos uram. — Jancsi, tedd ki a táskát. A hideg őszi reggelen a kávéház melege és áporodott levegője is jól esett. A reggeli lappok tele voltak érdekes hírekkel. Kerepessy Laci élvezte. Egyszer csak rápillant a fali órára. Igaz a, mindjárt indul az autóbusz. — Fizetni! A kapu előtt az autóbusz nem volt sehol. — Kiment a vonathoz. Ez még nem volna baj, de hát a kis táskámat is magával vitte — gondolta Laci no, de hiszen azt még utólérem egy taxival. Csakhogy néha a legjózanabb számítások is felborulnak. Az autóbusznak sietős az útja és mire a pályaudvar előtt megállt a taxi, az autóbusz már másfelé járt. — Utána! — ordította el magát Kerepessy Laci és elkezdődött a hajsza. Éppen akkor fogták el az autóbuszt, amikor a Sötétkapu felé törekedett. A táska nem volt rajta. Hogy nem volt - gazdája, visszavitte a hotelbe. A portás észrevette a bajt, fogott egy biciklist, szaiajtotta ki ész nélkül a vasúhoz. Ugyancsak édes észszel kellett Lacinak a taxit kergetni, hogy mégis ráakadjon a táskára. Végre megkerült minden, csak hál most már a kanyarón túl, mint egy pirosszemü rém, úgy mutatta a gömöri vonat" a hátulját. Kerepessy Laci úgy lábta, mintha nevetett volna hozzá a kor a reggeli ködben. összetörve és mérgesen ült a pályaudvaron Laci s igy morfondírozott magában: — Most már az Istennek se megyek el innen a legközelebbi vonatig. Megvárom, ha három nap kell is hozzá. Délfelé Bánrévére érkezett. Idáig jár a magyar vonat. Sinautóval megy tovább. Csak még az útlevelét bélyegezteti le és a kis táskát is el kell vámoltatni. Mialatt ezekkel bajlódik, megszólal a háta mögött a fiatal Buday Béla: — Hova megy Laci bácsi? — Haza ... sin autón. — Elviszem én, arra megyek a Buick-kal. — Jó. — És kiderül az arca, ma először a miskolci kávéház szaga óta. A határon nem könnyű átjutni. Meg kell állni a magyar vámőrkunyhónál, azután a csehszlovák vámpalotánál. Ahogy először megállanak, Kerepessy Laci nyugtalanul néz körül , és elborul a képe. — Mit keres Laci bácsi? — Eh... a kis táskámat. — Hol hagyta? — Bánrévén — és bosszúsan legyint a kezével. — Elmegyek én érte. Kerepessy Laciból most már kitört a két napja belecsepegtetett méreg és magából kikelve ordította: — A fene egye meg az egész kis táskát. Dö- • göljön meg ott, ahol van. Téli gyógykura Fodebrady-ban leszámított pausál áron. A 21 napi tartózkodás 1.100 Ke 28 „ * 1.400 Ke a Téli fürdő épületében való elhelyezéssel. Az árakban napi négyszeri étkezés, lakás központi fűtéssel ellátott szobákban valamint a gyógy- kurák foglaltatnak benn. Részletes információval póstafordul tával szolgál: Reditelství lázni a zrídel v Podébradech. X ■ y A A ■)í k ■ '&! Harmadnapra valahogy csak hazajött mégis a kis tásika. És azóta nem tudja a házmépe, miért veszekszik a gazdája a ttégy fallal reggelenként. Pedig ha jobban megfigyelné, könnyű volna a titok nyitjára tapintani. Az ágyával szemben áll egy kasznyi, annak a tetején lakik a kis táska és ha kinyitja a szómét a gazda, éppen rálát. Az meg a reggeli félhomályban mintha nevelne rajta nagy sárga fogakkal... A tengeralatti naszádok áldozatai a békében Óriási kiadások, amelyeknek értéke még nem világos — A mentési munka lehetőségei és kilátásai London, január 30. A tengeralattjáró naszádoknak katasztrófái az lítöö év decemberétől kezdődőleg, amikor az amerikai partok közelében az „S 51“ buvárnaszád alámerült, végzetes és hosszú sorozatot alkot. A gyakran megismétlődő buvárhajóikatasztrófák önkéntelenül is fölvetik azt a kérdést, vájjon érdemes-e annyi emberéletet és annyi anyagi értéket kockáztatni ezért a harci egységért, vájjon a tengeralattjárónak harci értéke feléri-e azokat az áldozatokat, amelyeket a haragvó tenger megkövetel. Gondoljunk csak arra, hogy az 1925 decemberében az „S 51 “-en elpusztult huszonegy halott és az ugyancsak az 1925 évben az angol vizeken elmerült „M 1“ hatvannyolc halottja nem az egyedüli áldozatok, akiknek életüket kellett el veszteniük a béke idején a tengeralattjáró-naszádok manőverei alkalmával, A háború befejezése óta Franciaország nem kevesebb, mint 4, Anglia 5, az Egyesült Államok 3 és Japán 3 tengeralattjáró naszádot veszített el. Hogy hány kiváló és javakorbeli tengerész pusztult el ezen szerencsétlenségek alkalmával, azt miég becslésszerüen sem lehel megállapítani, mert a teljesen autentikus számadatokat az illetékes tengerészeti hatóságok térmészetszerüleg titokban tartják. A tengeralattjáró naszádok tehát az úgynevezett béke idején is nagyon sok emberélet- áldozatot követelnek meg. Mert nem csupán azokra a szerencsétlenekre kell gondolnunk, akik a naszádon a legszörnyüségesebb halált halják, hanem gondolnunk kell arra a számos rokkantra, aki. évrőbévre kikerül a tengeralattjáró naszád szolgálatából. Szűk és bűzös géphelyiségekben dolgoznak a buvárinajók emberei, ahol szervezetük nagy megpróbáltatásoknak van kitéve és gyakran pusztít közöttük a gázmérgezés. Ha a tengeralattjáróknak minden áldozatát összeszáimláluók, megdöbbentően nagy szám jönne ki eredményül. Mindennek ellenére Anglia és Amerika tengerészügyi hatóságai azon az állásponton vannak, hogy a hozott nagy áldozatokat feléri a tengeralatti naszádok nagy harci értéke. Hogy ez az álláspont mennyiben helyes, vagy helytelen, azt egy rövid cikk keretében nagyon nehéz lenne eldönteni. Ezért csupán a tengeralatti hajók ellenzőinek főargumentumait említjük meg, amelyek közül a legsúlyosabb az, hogy a még annyira nagy és modern tengeralatti naszád akció-sugara is aránylag korlátozott, hogy a tiszta küzdőereje a tenger felszínén csaknem a nullával egyenlő értékű és hogy a tengeralatti naszádot az aknamezők és a gyors meg könnyen forduló torpedó rombolók állandóan súlyosan fenyegetik. A német U-naszádháboru bizonyította be éppen, hogy a legnagyobb és a leggyorsabb tengeralatti hajókkal sem lehet meg- 1 bénítani a világkereskedelmet, hogy csupán egyetlen egy országot sem lehet blokálni. Végül azt is állítják, hogy az U-uaszádok tárna-, dóeréje a biztosított nagy csatahajókkal szemben csekély, mert a védőpáncélok és elhárító hálók ma már olyan fejlődési fokon állanak, hogy ezeken aligha lehet áttörni. Az admiralitások ezen ellenvetésekkel szemben azt hozzák fel, hogy mindez az argumentáció széipen hangzik, azonban csupán a régi, ma már antimodemné vált naszádokra érvényes s tulajdonképpen nekünk már olyan naszádaink vannak, amelyeknek elmer ülése lehetetlenAz elmerülhetetlen tengeralatti naszádok meséje azonban, mint a szomorú tények mutatják, tényleg a mesék birodalmába tartozik. Mert vagy egészen fel a peremig parafával övezik azt a naszádot, de akkor nem tud alámerülni és nem tengeralatti naszád többé, vagy pedig továbbra is megbíznak az aláme- rüliő tanknak régebben bevált metódusában, ekkor azonban a sülyedés veszedelme még mindig fennáll. Harmadik lehetőséget a mai napig a technika még mai fejlettségének fokán sem tudott találni. És hogy az admiralitások modem naszád- tipusokikal rendelkeznek? Az „M 1*‘ és az „M 2“ kimondottan modern tipusu hajé volt, a háború idején építették őket, felhasználták a háború összes technikai tapasztalatait és nem csupán tor- pedó-lanszirozé csövekkel, ahnem aránylag nehéz lövegekkel és gépfegyverekkel is fel voltak fegyverezve és mind a két modern naszád végleg a tenger mélységeibe került. Modernebbé és újszerűbbekké csupán a méntőfelszerelések váltak. Hogy minden tengeralatti naszád oxigén-bombákat visz magával, amelyeknek igénybevételével a legénység tiz Dapon át el van látva levegővel, az magától értetődik. Már kevésbé ismert az a mentőeszköz, amelynek minden naszádon s minden egyes ember számára jelen kell lennie. Az ,tM. l“-en azonban nem volt ott, ezért pusztult el a legénységnek mind a hatvannyolc embere. Ez az eszköz hasonlít az ismert búvárfelszereléshez és sisakból meg lélegzőzacskóból áll, amelynek levegőtartalma olyan felhajtóerőt fejthet ki, hogy a mentőkészülékkel felszerelt tengerész minden egyéni akció nélkül automatikusan a tenger színére kerülhet. A naszádból való kiszállás a kamara-rendszer utján történhetik, amennyiben két egymás mellé épített kamara van minden naszádon, amelyekben a zsilip-rendszer érvényesül. A naszádnak a torpedó-csö- vött való elhagyása csak igen ritka esetben sikerült, mert ennek a csőnek az átmérője csupán 45 ce ntim étéi*. A modern mentési eszközökhöz tartoznak továbbá az erős emelőhajók, ezek keltős ha-, jók, amelyek darukkal vannak felszerelve s ezek lehetővé 'teszik a legnagyobb naszádoknak felemelését és továbbszállítását is. A menitőihajókon természetesen a legmodernebb felszerelésű búvárok vannak, úgy hogy a kutatás munkája nyomban megindulhat, amikor a szerencsétlenségről jelentés érkezik. Végezetül itt nyújtjuk azt az áttekintést, amelyet az egyes tengeri hatalmak az emuit esztendőben a tengerészeti költségvetési á fordítottak: Anglia 8-472 millió koronát, ebből 28 százalékot a tengeralatti naszádokra, Amerika 12.784 millió koronát, ebből 34 százalékot a tengeralatti naszádokra, Japán 4.352 millió koronát, ebből 25 százalékot a tenger- alatti naszádokra, Franciaország 4.208 millió koronát, ebből 29 százalékot a buvárha- jókra, végül Németország 1.504 millió koronát, ellenben buvárhajóra semmit. Már ebből az összeállításból is látható, hogy milyen nagy súlyt fektetnek az összes tengerészeti hatalmak tengeralatti flottájukra. Bntasifofták Gajdénak a büntetés elhalasztására vonatkozó kérvényeit Prága, január 30. A Vecerni Ceskó Slovo közlése szerint a minisztertanácsban tegnap Meissner dr. igazságügyminiszter közölte, hog# a felsőbíróság elutasította Gajda Rudolf volt képviselő és volt tábornok két újabb kérvényét két hónapos fogházbüntetése elhalasztása ügyében. Ez azt jelenti, hogy Gajdának be kell vonulnia a pankráci fogházba. Az Expres közlése szerint Gajda a kerületi büntetőbíróságtól erre vonatkozólag már értesítést is kapott. Be elé fogták egy elmegyógyintézetben a betegeket Prága, január 30. A Vecerni Ceské Slovo jelentése szerint egy csehországi vidéki város elmegyógyintézetében csúnya botrány pattant ki. Az intézet vezető tisztviselőinek egyike az intézet földjein folyó gazdasági munkálatoknál eke- és boronahuzásra használta fel a betegeket. Ez azonban nem maradt titokban. A megindult vizsgálat során a tisztviselő azt vallotta, hogy a betegek sziveseu húzták a?j ekét és önként jelentkeztek ehhez a munkához. «
