Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-27 / 21. (2834.) szám

1952 Január 27, szerda. ^PA<L^-A\\G^R* HI RLA£ K^oxmr3sams!«acKX'.y. Katonai árulás háromévi Segyházra ítéltek egy pozsonyi nyomdászt Az ítélet kihirdetése után elrendelték a fiatalember azonnali letartóztatását Pozsony, Január 26. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk tel ©fő n jeién tése.) A pozsonyi kerületi bíróság Sikér-tanácsa ma délelőtt Csap Fe­renc 28 éves pozsonyi nyomdásznak katonai árullási bünperét tárgyalta. Csap, aki a Slo- vensky Dennik nyomdájában dolgozott, azzal volt vádolva, hogy titokban a pozsonyi ka­szárnyákat látogatta, ahol kommunista tano­kat hirdetett és a katonákat arra akarta rábe­szélni, hogy ne szolgáljanak tovább. A bíró­ság zárt tárgyalás után nyilvános tárgyaláson hirdette ki Ítéletét, amely,szerint a katonai árulás büntette miatt Csap Ferencet három i évi fegyházra ítéli. Az ügyész indítványára a bíróság nyomban elrendelte a fiatai'llsmber letartóztatását. Weic.bhcrz Zoltán dr.} Csap védője fellebbezett az Ítélet ellen. Az égen repülőtér összeütközött két katonai aeropíán Izgalmas percek a levegőben — Mindkét gép sikeresen leszállóit üirls Kezek ellen arcbőr és rossz arc>-:zin ellen a legjobb a hófehér CRÉ.ME LEODOíi-t használna, mely egyúttal kii- tünő alap púdernek. A hiieilő és gyógyító hatás különösen akkor észlelhető, ha erős fagyban az arc és kezek nagymértékben vörössé válnak. Száraz és felpath gsott bőrnél is kitűnő ezo'gálatot tesz a krém, de különösen e kellemetlen viez- ketegséget szünteti meg azonnal. Ezekben az ese­tekben mindég vékony rétegben kell a krémet a bőrre rávinni, naponta ‘öbbfsöf ie e este erősebb rétegben. Férfiaknál elegen ’ő egy egész vékony réteget az arca kenni, ' agy a borotváló-krém hab sását fokozzuk. Egy tubus ára 5 és 8 Kö. Még lialá- ftcsabb a krémnek a ív©odor Edel-Szappannail együt­tes hrtetáhAtata. darabja 5 Kö. Minidtől Chlorodorat- koreslcediéebeu kapható. lanul startoltak, alig értek azonban százméter- nyi magasságba, amidőn Lhotsky tizedes leg­hátul repülő gépének felső szárnya odaért a I Kautsky szakasz vezető által vezetett elülső re­pülőgép farkához. Annak ellenére, hogy csak egész gyöngén ért össze a két gép, a repülő­téren tartózkodó katonák megdöbbenve látták, i hogy Kautsky gépének a farka széttörik és a magassági kormány megsérül. A repülőgép el­törött részei a repülőtéren lévő házacskák elé estek. Kautsky szakaszvezető nem vesztette el nyugalmát és lélekjelenlétét és a szárnyak se­gítségével, valamint ügyes gázmanipulációval nem csupán a repülőgép egyensúlyát tartotta meg, hanem néhány kilométerre a repülőtértől sikeresen le is szállott. Vidor üirgisrilfe Hű V' ® 1 "'ép ^^ p A nagy frantia sró könyve SrSand-ról — Ni volna a teendő? Páris, január 26. Viktor Margueritte, a híres francia iró és pacifista a Flammarion kiadócégnél megjelentette líriand politikai életrajzát. Margueritte nyilatkozott a Vo- lonté munkatársának és kijelentette, hogy a könyv valószínűleg vad polémiákra fog okot adni. Az iró Poincarét a háborúval, Briand-t pedig a békével azonosítja. Ugyan­akkor azonten Briand-t is kritika tárgyává tesíi, mert véleménye szerint a volt külügy­miniszter nacionalista maradt és nem volt elég bátorsága a kérdés radikális megoldá­sára. A versaillesi szerződésen nem mert változtatni, holott a jóérzésü emberek tud­ják, hogy ez a szerződés tele van álszentes­kedéssel. a. versaillesi szerződés 231. para­grafusát föltétlenül hatályon kiviil kellett volna helyezni, Németországot az egyoldalú háborús adósságoktól fölszabadítani és ke­zet nyújtani az ártatlan nagy szomszédnak. A szerződések revíziója kikerülhetetlen. A lefegyverzés föltétlenül szükséges. Jobb mindezeket a kérdéseket békésen megolda­ni. mint az uj háborúra várni. Briand a tár­gyalás művészetének nagy mestere s hatni­■HBdBffiW'^aKBHgagssgzaagassa^ más eredményeket érhetett volna el. — Egyébként azonban a könyv rendkívül di­csér öleg emlékszik meg Briand-ról s heve­sen megtámadja azokat, aidk elmozdítását kierőszakolták. Éger, január 26. Tegnap délután az égeri katonai repülőtéren drámai perceket éltek át az ottartózkodók, akik halálos izgalommal szem­lélték két, a levegőben összeütközött repülő­gép sorsát. Kevéssel két óra előtt egy B—21 tipusu, há­rom üldöző repülőgépből álló raj parancsot ka­pott csoporígyakorlatra. A repülőgépek hibát­Kautsky küzdelmét a magassági kormányá­tól megfosztott géppel elfojtott lélegzettel fi­gyelték a repülőtér katonái. Amidőn a repülő­gép sikeresen leszállóit, ujjongásbán törtek ki. Lhotsky tizedes repülőgépe csak jelentékte­lenül sérült ineg és normálisan szállott le a re­pülőtéren. A nyomban kiszállott katonai bizott­ság megállapította, hogy az összeütközést való- szinüleg az elülső repülőgép propellerszele okozta. — Erős, vérbő, kövér emberek számára a termé­szetes „Ferenc József1* keserüvi? naponként való ivása a legkisebb erőlködés nélkül könnyű és . n- des bélmüködést biztosit. Számos szakorvosi jelen tés bizonyítja, hogy a Ferenc József víz szív- és idegbajosokn k. vese- és cukorbetegeknek, vala­mint köszvényben és esuzban szenvedőknek is na gyón jót tesz, s ezért méltán megérdemli a legrae legebb ajánlást. A Ferenc József keserüviz gyógy­szertárakban, ' -egér iák bán és fiiszerüzl elekben kapható. Besztercebánya, január 26, (Saját tudósi- tóuk’tóil.) Vad regényes, szűk völgyön át vezet az ut a Besztercebányától tiz kilométer távol­ságira fekvő Felső- és Alsóim kein ye köizisé- gekiig. Két oldalit fény diáikkal borított hegyeik szegélyezik ezt az utat, melyet a:z év minden szakában a turisták százai lepnek el. Télen' a síéi ők számtalan csoportjával találkozha­tunk, amint a Micsinye felett elterülő erdők­be és fens lkokra igyekeznek. Vasárnap is számos hészterceibányai siető élvezte ott a téli sport örömeit, köztük két fiatalember is, akik az Alsóm les Ínye községtől mintegy két kiló­estének lépteit úgy szeltük, hogy a redőkből, homályból a féléknek villantak reám, az apám egészen elkomorult, csak egyszer mondta, föl­szakadt szóval és fölhorkant megfordulással, a hegyek felé mutogatva; — Ez a kolera ... a kolera ... és a régenvaló gyerekéletének iszonyatát rá­helyezte az én gyerekszivemre is... Az apám régen meghalt, hosszú életének sok esem én yo alighogy érintgeti az emlékezetemet, de a rémmel való harcát nem felejtem. A osaládi esték melegében fölkieértő törté­netek már megcsípték a képzeletemet, amikorra a hegyek felől, lejtők veröféúyéből elindult a szerencsétlenség, hogy én is megéljem és úgy beszéljek róia egykoron a kis leányomnak, mint ahogy engemet oktatott és riaeztgatott az apám. A gyerekértelmem megtelt a zengő félelem­mel és nem tudtam róla mást, csak azt, hogy a bajt, szomorúságot hozza ... Egyszer, egy könnyes őszi estén, a,z apám testvéröcese állított he hozzánk a feleségével és a küszöbön fölzokogtak: — Tűz volt a faluban ... Mindenünk oda­veszett ... Az apám az asztal mellett megroskadt és a fölbuggyant első szava ekkor is: — Á kolera ... A démon ... aki megzilálta a gyerekéletét, aki, mint a nemezis, elterebélyesedett a gondo­latvilága fölött és harapot- mindenfelé a förtel­mes szájával, amerről a siralom, a gyász rábo- Tbngott az apámra; A fátum fogta, el nem hágyta a lelkét, mígnem én is megláthattam a viharzónát és ma már tudom, hogy á föltámadt sodorban az apámra még egyezer rákerült a gyermekélete és én ügy álltam mellette, mint a gyormekléiek a gyermeklélek mellett... A megőrzött prizma mutatja a fölindult, pa­rasztokat. akikkel tanácskozott az apára, most még többet járta a hegyeket, a parasztok vár­ták, mint a doktort, a beteg szőlőtőkét körül­állták, vizsgálódtak, a néznivalót guggolva szem ügyre vették és én is értetettem, amint a gondo 1 ataika-t kicserélték: — Hallatszott már tavaly... — A harmadik határban látták... — Teli a hegy vele... — Alig, hogy kibújt, már letördelnivaló, mint a fattyú... — Mi lesz? ... — Mi lesz? ... Kérdés, rossz atér zés, gazdát nem látó szá­monkérés közösségbe fogta a parasztokat, az egymás szőlőjébe átjártak, a pincék előtt ösz- szeülte.k, a veszedelem ereszkedő árnyékában tanakodtak, a különködő, maguk dolgával tö­rődő emberek valamennyiünk egyetlen gondo­latával veszkődtek, a barázdákban a szederjes sárgaság több és több helyütt felütött, a szőlő­tőkékről úgy beszéltek, mint az emberekről, kü­lönös szóval sajnálták, féltették őket, az egyik olyanfélét mondott: — Erős, egészséges volt, mint amilyen én va­gyok ... Rohadás van a gyökerén, egészen ki­duzzadt a formája, mint amikor Meszes Andris arcát a rossz seb eléktelenitettó... Hallottam a gőgicsólő panaszkodást ie: —• Teli van kiüssél és kiüssél a szőlő levél­kéje és nem bírja a gyönge teste, mert a po­ronty is meghal az ilyentől ,.. Istenfélő paraszti szivek udvarán megjelent a sujtoló angyal, akiről a bibliában olvastak és a föld megszállottjai megáraulták a földet, mely á búza, bor kalácsát egyszerre csak magába akarja ölni... Restült keserűségükben sokat boroztak, az apámmal lementek a pincékbe, amiknek á sza­gát az izemre, emlékezetemre örökösen reádob­ták. a teli hordókból párolgott az aránybor, ru- binibor lelke, az üres hordókban a borkő illato­zott olyan savanyú jóízűen, högy áz ajak ned­veseden tőle, ölelő meleg volt a pincében, mint méternyire lévő tengik felé tartót taik. Egyszerre csak az egyikük az átmenti bokrok között valami gyanús piros Ságot látott. Odasiettek és a havon egy férfi holttestét találták —■ nagy vért ácsában. Azonnal Micsinye községbe mentek és értesí­tenék az elöljáróságot, amely telefonon tett jelentésf a ceendőrségnek. Nem sóikkal ez­után mar oda is érkezett a csendőrség, majd Besztercebányáiról is kijött a oseirdőrparancs- riolk s magával hozta a besztercebányai csendőrség idomított rendőrkutyáját. a kívánt fürdőben, a padkán, a zsámlin, a hordó mellett ültek és álldogáltak az emberek, a sö­tét levegő takarta az arcukat, a gyertya sárgája megvillantotta az eres kezüket, amint a csészét, a poharakat emelgették, itt már alig beszélget­tek, ami ezó mégis hangzott, az fölfelé érzett... a pince felé, ahol a siralomházi gyülekezet fö­lött, a hegy, a lejtő gonoszkodni kezdett és a prizma úgy mutatja elém ennek a pincézésnek képét, mint amikor a letaszitottnak a nyakába, a fejére, az elzsákmányolt két tehetetlen kar­jára rázuditották az irdatlan Ítélkezést, a bün­tető anyaföldet... Mustcsurgató őszre tönkrement a határ ... A parasztok álltak a szőlőjükben, mint a ta­gadó háborgás az ég alatt... Láttam őket sokszor a szelíd barázdákban, a pirosszemü, a kékszemii, fehérszemü szőlőfür­tök koszorújában, most a megrázott karó úgy hullatta maga körül a ráncos bogyót, mint a férget a megbolygatott raj, rázták a tőkét és ebben a mozdulatukban indulat volt, mely föl - hajszolta a testüket, föl, egész a piros nyaku­kig s fulladva bukott ki szájukon a mindent tá­madó káromlás ... Én Is ott botorkáltam a barázdákban ... most is ott botorkálok... elsorvadt tőkék az utániban, sárgán és holtan dőltek ki mindenfe­lől. a földből... Ennek az estének a leple most is rajtam, ki nem enged... és álldogálva a barázda-uccács- kában, a Végzet értem is eljött, költöget-ett és ijedt ajkamon megmozdította az apám szavait: — Az ut mentén, az ut közepén, úgy dőlték össze, valamennyien ... — Sárga halottak, a sárga halottak mellett és úgy néztek ki, mint az elégett mező ... Emlékezem. Amikor este a végigirtott szőlőkön hazafelé mentünk, az clidegesedett eszem, szemem látta a rémet, amint az árnyakból kihajolt és dúlta, harapta a gyönyörű bégjükét.., A nyomozás nehezen lemdült határozott Irányba, mert sem Micsinye községben, sem a környékén senki sem ismerte a meggyil­kolt férfit. A helyszínen csak annyit állapít­hattak meg, hogy a gyilkos egyetlen hataCJnnas metszéssel át­vágta áldozatának torkát s a halált elvér- l zés okozta, melyet a gyors orvosi segítség sem tudott volna megakadályozni. Mivel az agnoszkálás nehézségekbe ütközött, lefényképezték a holttestet és sorra járták a környék korcsmáit, hogy megtudják nem járt-e olyan külsejű férfi azon a vidéken. Az álsómicsinyei korcsmáros a fénykép alapján visszaemlékezett arra, hogy előző nap délelőtt megfordult nála a kérdéses férfi, akit ő marhahajcsárnak nézett. Nem egyedül volt, hanem két férfi társaságában, pálinkát ittak és a marhahajosár fizette a cecbet egy ölvenkoronással. A korcsmáros egy-két szót ellesett beszélgetésükből és úgy vette ki, hogy a marhahajcsár társaságában lévő két ide­gen Lukavica községből való. Hármasban bepálinkázott tejjel mentek el a korcsmából és hangos szóval vitatkoztak va­lamiről. Ennyit tudott a korcsmáros a gyil­kosság áldózaiának és két idegen kísérőijé­nek dolgairól, de a csend őrségnek ez is elég vodt. Már a késő esti órákban megállapították, hogy a gyilkosság áldozata Singliar József 43 éves kékkői marhahajcsár, az a két idegen pedig, akiknek társaságában legutoljára látták: Gyurcsik József és Krnács András lukavicei lakosok. A besztercebányai törvényszék vizsgáló bí­rája Schlk dr. rendőrorvossal együtt kiszállt a gyilkosság színhelyére és hozzávetőleges pontossággal rekonstruálták a gyilkosság le­folyását. A két gyanusi tol táré még este letartóztatták, Mind a kettőn konokul tagadnak, de a bizo­nyítékok ellenük szólnák, különösen az A körülmény, hogy ruhájukon vérfoOíok látha­tók s högy ők voltak utoljára a meggyilkolt féfi társaságában. A csend őrségnek az a feltevése, hógy a két lukavieéi ember sok pénzt sejtett a marhahajcsárnál és azért gyilkolták nmg, hogy megkaparintsák a pénzét. A két iefaítózítateitát bekísérték a beszterce­bányai államiigyésaséghez, ahol vizsgálati fogságba helyezték őket. 5 Átvágott nyakkal ke^em Sériikotttestet ímláiíak cs sihifándatók a zályommegyei Alsámicsinyeközség közeiében A csendőrség egy-kettőre megállapította az áldozat személyazonosságát és letartóztatta g bestiális bünteti két valószínű tettesét — Sing iar József kékkői markahajcsár esett áldozatául a gonosztevőknek — Kát lukavicei ember kerüli gyilkosság gyanújával a besztercebányai ügyészség fogházába

Next

/
Oldalképek
Tartalom