Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-24 / 19. (2832.) szám
f 1&32 január 84» raaárnap. Hodzsa újból aktivitásba lép Prága, január 2/3. Hod7iSa Milán, egy német kőnyomatos jelentése szerint, mint az agrárpárt alelnöke e hónap végére Pozsonyba hívta össze az összes szlovák agrárius törvényhozókat és a tartományi képviselőket, hogy az aktuális politikai kérdéseket megvitassák. Hodzsa, aki jelenleg külföldön tartózkodik, ezzel a konferenciával végérvénesen visszatér a politikai életbe, amelytől betegsége miatt évek óta távoltartotta magát. Friedrldi István nyilatkozik prágai u'járói Budapest, január 23. (Budapesti szerkesztőségünk le lefon jelentése.) Friedrich István, akit a magyar sajtó nagyrésze éles támadásban részesített prágai útja miatt, az Újság mai számában nyilatkozott gazdaságpolitikai tárgyalásairól. Kijelentette, hogy azért járt Prágában, hogy az ottani tényezőkkel és mindazokkal, akik a közéletben szerepet játszanak, érintkezésbe lépjen, vájjon nem lehetne-e Középeurópában egy olyan gazdasági együttműködést létesíteni, amely az összes érdekelt államok termelését, rentabilitását, egész gazdasági életét racionálissá tehetné Legközelebb Belgrádba készül és ott folytatni fogja ezekét a megbeszéléseket. A sajtótámadásokra kijelentette, hogy ő Csehszlovákiában nem volt ellenzéki képviselő, hanem csak magyar ember, aki hazájának akart szolgálni. Uiabb katonaöngyilkosság Prága, január 23. A Prager Tagblatt jelentése szerint Kremsierben csütörtök este agyonlőtte magát Biihari Béla, az ottani 3. számú gyalogezred közkatonája. Az öngyilkosság okai nem ismeretesek. A legutóbbi időben ez már a hatodik katonaöngyilkosság az olmützi gyaloghadosztály körzetében. Kormánybiztos kerül a magyarországi labdarugó szövetség étére Budapest, január 23. (Budapesti szerkesztőségünk telelőn jelen lése.) A Magyar Labdarugó Szövetség ma esti rendkívüli közgyűlésén az elnökség felhatalmazást fog kérni a magyar futballsport nagy reformjainak teljhatalmú végrehajtására. Mivel bizonyos, hogy a felhatalmazást nem kapja meg, az elnökség nyomban be fogja jelenteni lemondását. Ilyenformán valószínű, hogy kormánybiztos kerül a szövetség élére. nin ,, m „Magyarország nem fizetésképtelen, mert pengőben meg tudja fizetni adósságait, csak devizákat nem tud szerezni1* Korányi a 33-as bizottságban beszámolt genfi tárgyalásairól Budapest, január 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A 33-as bizottság mai ülésén Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter beszámolt genfi tárgyalásairól. Genfben teljesen híven föltárta Magyarország eladósodását. Az eladósodásnak nem Magyarország az oka, mert amikor az ország a külföldi kölcsönöket fölvette, a búza ára métermázsánként 36 pengő volt. A nép&zöveteég honorálta azt, hogy az eladósodás a világgazdasági helyzet következtében állott elő. Ugyanakkor kialakult az a vélemény, hogy Magyarország egyedül nem változtathatja meg a helyzetet, egész Európa összefogása szükséges, ami a közel jövőben nem várható. Ugyanígy honorálta a pénzügyi bizottság azt is, hogy Magyarország csak a végső szükség következtében jelentette be a transzfermoratóriumot. A transzfermoratóriumot a külföld általában Magyarország fizetésképtelenségének minősítette, amivel szemben fölvilágosította Korányi a külföldi megbízottakat, hogy Magyarország nem fizetésképtelen, mert pengőben meg tudja fizetni adósságait, csak devizákat nem tud beszerezni. A fizetések teljesítésére a bizottság elfogadta a magyar javaslatot, amely szerint a hitelezők egymásközti megegyezés alapján közös csoporA német belpolitikai harc Berlin, január 23. Jelentettük, hogy Hitler annakidején nyilvánosságra hozta azt az emlékiratot, amelyben bejelentette Brüningnek, hogy nem fogadhatja el Hindenburg hivatali ideje parlamenti utón való meghosszabbitá- sának tervét. Válaszképpen ma délben Brüning is közzétette azt az írást, amellyel Hitler memorandumára válaszolt. A kancellár emlékirata két részből áll, egy alkotmányjogi és egy politikai részből. Az alkotmányjogi rész megszövegezésében a legilletékesebb körök vettek részt s ezenkívül a kabinet is foglalkozott vele, amikor Brüning és Groener tájékoztatta a Hitlerrel való tárgyalások eredményéről. Brüning válasza lényegesen rövidebb, mint Hitler Írása volt s mindössze 140 nyomtatott sor terjedelmű. A kancellár szembehelyezkedik Hitler azon állításával, hogy ma .,a szisztéma legyőzéséről és kiküszöböléséről* van szó, mert a német birodalom mai berendezkedésének tót alakítva tárgyaljanak majd a kormánnyal. A nyilatkozatot követő fölszólaláeokra válaszolva, Korányi pénzügyminiszter kijelentette, hogy a Nemzeti Bankhoz befolyó külföldi fizetések hováforditása kérdésében legnagyobb gondot kell fordítani arra, hogy az alap likviditása biztosítva legyen, hogy amikor a transzfer teljesítése bekövetkezik, a fizetések eszközölhe- tők legyenek. Egy másik fontos föladat az, hogy a kormány állja útját annak, hogy a hitelezők az elmulasztott visszafizetéseknél magasabb kamatot erőszakoljanak ki. Ez ellen a pénzügyi bizottság egyik tekintélyes tagja is erélyesen állást foglalt. Újabb felszólalásokra válaszolva Korányi kijelentette, hogy elitéli mindazokat, akik Leikiismeretlenül riasztják az embereket. Egyesek azt a hirt terjesztették, mintha a kormány fel akarná használni a takarék- betéteket Kijelenti, hogy ilyen intézkedésről nem volt és egyáltalán nem is lesz szó. A betéteknek a biztonságát a legjobban bizonyítja, hogy a kormány az infláció elkerülését tette fő feladatává, igyekszik a tőkeképződést előmozdítani, hogy a tőkék takarékbetét alakjában elősegítsék a gazdasági élet fejlődését. A bizottság zután Ifogadta az aranyban teljesítendő fizetések tárgyában kiadandó ren- 1 delet tervezetet.- Óvatos és szelíd féléiét rendszere minden bajnak a kutforrása. Brü- ning szerint ez a beállítás helytelen s elsősorban a nép pozitív erejét kell összefogni az állam megmentésére. A kancellár eredetileg csak hétfőn akarta nyilvánosságra hozni a választ, az utolsó pillanatban azonban megváltoztatta eredeti elhatározását. Az alkotmányjogi részben idézi az alkotmány azon passzusát, amely lehetővé leszi, hogy a köztársasági elnököt bizonyos esetekben a parlament is megválaszthatja. Később szembefordul Hitler módszerével amely csupán jelszavakkal dolgozik és a valóságok elől frázisokhoz menekül. A német birodalom nehéz helyzetét nem a jelenlegi rendszer okozta, hanem az általános krízis, amely a versaillesi szerződés miatt kétszeres súllyal nehezedik a birodalomra. Végül Brüning kétségbe vonja annak az állításnak az igazságát, hogy a mai német rendA világítóhálózat árama sohasem lehet oly egyenletes és kiegyensúlyozott, mint ahogy azt egy szeiektiv rádiókészülék megkívánja! Csak akkumulátorból nyerhetünk tiszta egyenáramot. A „VART A « fűtő-akkumulátor rendkívül erösépitésü és minden igénnyel szemben különös ellenállóképességet mutat fel. Ez segiti elő tartós és egyenletes áramszolgáltását. Minden szaküzletben kapható! szer eltávolítása külpolitikailag megkönnyítené a birodalom helyzetét. Ma a külpolitika determinálja a német belpolitikát s megfordítva lehetetlen dolgozni. Egyébként a kancellár kijelenti, hogy mint a múltban, a jövőben is bármikor hajlandó tárgyaim a nemzeti szocialistákkal, ha a nemzet érdeke megköveteli s amíg a nemzeti szocialisták legalitást hirdetnek. üiv desen befejeződnek a csehszlovák—magyar kereskedelmi tárgyalások Budapest, január 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelenlése.) A „Magyarom águ értesülése szerint a csehszlovák- magyar kereskedelmi szerződési tárgyalások végük felé közelednek és a csehszlovák delegáció körében remélik, hogy tiz napon belül sikerül az összes kérdést letárgyalni. A legfontosabb kérdésben, a devizakliring ügyében hir szerint megegyeztek. Ismeretes, hogy Magyarország a szerződés nélküli állapot ellenére némi* tartozásban maradt Csehszlovákiával szemben. A devizanehéz- ségek miatt ezt még nem lehetett kiegyenlíteni és most Csehszlovákia hajlandó a tartozás fejében bizonyos agrártermékeket átvenni. Brüning válaszol Hitlernek Az Alham-bra kis páholyát kopott, piros plüsrüggöny választotta ketté. A nézőtér felé eső kiugró még sötét volt. A függöny mögött pirosernyős lámpa szórt különös fényt két f.jrfi homlokára. Á terített asztal felett Ínyenc falatok szaga finomkodott és haragos piros bor gyöngyözött a talpas poharakban. A szombat esti közönség még nem özönlött be a színházba, a hivatalos műsorig még egy óra kellett s a félhomályba merülő teremből csak egy-két pinoérféie könnyű lépteit hallani. Csend van. Mintha nem is Páris legköze- pén volnának. A szürke, ködös novemberi uc- ca hangja nem ér el idáig. Pedig még egy perccel előbb a két ember is ott tülekedett a gomolygó, háborgó, nevető, kiabáló tömegben. Még érzik a szemükön a nagy üvegtáblák vakító fényzavarát, még ott zug fülükben Páris lüktetése. És ahogy a titkos kis kapun keresztül eljutottak ebbe a meleg sarokba, mintha elszakadtak volna a világtól. A vasárnapra virradó éjszaka nyugalma és melegsége ült arcukra, mialatt az evés örömeivel foglalkoztak. Alig hogy szólta^. Mintha semmi mondanivalójuk sem lett" volna egymásnak. Élvezték, hogy egy kis órára kikerültek a forgatagból. Egyszer mégis megszólalt az egyik, mintha valami okos gondolat cikkázott volna hirtelen a fején keresztül: — Papom, ne beszéljünk ma este politikáról. Már két hete hajijuk a szélmalmot éjjel- nappal, én torkig vagyok vele, szörnyen unom. — Jó, jó, csak még azt mégis muszáj megbeszélni ... — Egy szót se, öregem. Ráér. Mondjuk ki, ! hogy aki a tilalmat megszegi, 10 franko! fizet. — Nem bánom, — mondta a pap, de a szeme nem volt megelégedve. Nagy gyönyörűséggel hajtottak fel egy pohár bordóit és aztán megint csend lett. Gondolataik témák után kutattak, de mindig visszakerüllek a nap problémáihoz. Akár a nyomtató ló, amelyik egész életében körbe járt. Pedig belül mindketten jóllaktak az örökös útvesztőkkel, amiket nekik állítottak, vagy ők konstruáltak politikai eseményekből másoknak. Most vették csak észre, menynyire kiestek minden más világból és hogy követi őket nyomrólnyomra a közéletnek ez a különös formája, amibe belesodródtak. — Morfium ez, barátom — mondta a pap, mintha csak gondolataik folytatása lett volna. És ott sűrűsödött a fejükben tovább Briand békebeszéde, a német jóvátétel biztosítása, a Daves-terv, a népszövetség tanácsának hétfői ülése, na és a Kellogg-paktum, amellyel egyidősben tárgyalja a kamara a francia haderő békelétszámának felemelését. A pap a szivarfüstje mögé húzódott a kényelmes fotelben, a másik, nagy szál ember, türelmetlenül szívta egyik cigarettát a másik után. A függöny keskeny nyílást hagyott a középen. Ki lehetett rajta látni a sötétes nézőtérre. Egyszer, éppen szemben a másik kis páholy függönye mögött kigyult a fény és megjelent egy alak sziluettje a nyílásban. — Egy nő van a másik páholyban. — Én csak a fejét látom, nagyon borzas — tette hozzá csendesen a pap. — Majd mindjárt — és kilépett a kiugróra, mereven ránézett a jelenségre. A leány most felemelkedett a helyéről Úgy állott meg. hogy a lámpa fénye nagy ár nyékokat rajzoljon görögös arcára. Éles, de lágy vonalakra hajlott az alakja. » — Gyönyörű leány. —Vájjon kicsoda? — No, azt nem nehéz kitalálni, csak az a kérdés, melyik alosztályába tartozik nemének — Komisz vagy — korholta a pap — az is csak ember, hátha valami szerencsétlen teremtés. — Az lehet, de hogyan is... Megállj, kimegyek a folyosóra, úgy hogy lássa, biztosan kilép ő is, akkor majd jobban szemügyre veszem. A folyosón meg kellett kerülni az egész félkört. Már a félúton szembe jött vele. Hogy közelebb ért, lesütötte a szemét és látszólag minden érdeklődés nélkül hanyagul lépett el a nagy ember mellett. — Micsoda bestia — gondolta a férfi. — Főur, mondja, ki ez a nő? — Itt lakik a hotelben felettünk, — válaszolt készségesen a főpincér, — de közelebbivel nem szolgálhatok. Tudakozódjak talán? — Nem, köszönöm — intett a pap. Jazzband verte fel a csendet. Zsivajgó párisiak szállingóztak kisebb-nagyobb csoportokban. Két hivatásos táncos tangózott a parketten mesterien, márvány ábrázattal, jól festett artista nőkkel, minden érzés nélkül. A melegen tálalt aperitif és sör és tengeri halak és a rúzs szaga lassan összekeveredett a parkett fölött és szállt fölfelé. Betolakodott a kis páholyba is. Már jó ideje ott ült velük a leány. Kihívó szelídséggel nézett rájuk. Sárga haja rakoncátlanul göndörödött össze-vissza. Beszélt. — Mikor meghívtak, megkérdeztem az igazgatót, azt mondta, hogy az életemet is rábízhatom az urakra... Maga pap? Milyen érdekes. Szép feje van. Mondják, tetszem?... Szép vagyok?... A lábam — és hosszú csipkeruháját felhúzta a térdig, rátette a sarkát a szemben álló székre, hogy a cipő hegyes orra hetykén emelkedett ki. A feszes fekete selyemharisnyán végigsimogatott a kezével — tetszik?... A termetem, a vállam, a mellem ... Felállott. Álmosan, puhán, macska módjára nyújtózott, megvonaglott és szabályszerű hanyagsággal végezte a mozdulatot, ahogy a cigarettáért nyúlt az asztalra. — Szabad?... Jó cigaretta, — rágyújtott —, mit gondol, háuy éves vagyok? — Húsz, — vetette oda az egyik, de a hangja nem sok érdeklődést mutatott. — Tévedés, kettővel több. Folyt a szokásos üres beszélgetés. És a két férfi egyszer csak azon vette magát észre, hogy ez most nagyon jól esik. Nem kell óvatosan kérdezni, nem kell gondolkodni a válaszon, hiszen olyan semmiségek mind. Mosolyogva ütötték össze poharaikat, mint három gondtalan cimbora, akiknek sohasem szántott barázdát a homlokára a gond. Együtt nevetlek a tréfákon, a vicceken, amiknek a leány nagyon örült és amiből maga is bőven hordott a tarsolyában. Mindegyik odaadta azt, ami a szokatlan hangulathoz kellett. Tapsoltak a táncprodukcióknak, résztvettek a szörpén ti ncsatában, lenéztek a kavargó tömegre és mindenben találtak valami derűt. Már jóval éjfél után járt. A szaxofon valami tangót játszott. A hangja most magára maradt, csak valami mély hangszer búgta mögötte a melódia változatát. A fátyolos hangú zene végigreszketett a termen. Szállt, emelkedett és lehanyatlott, mint a mámor. Szinte sűrű volt tőle a levegő. Már semmi sem hallatszott, csak a különös puha hangütem és suhanó lépések a parketten. A mámor végigszaladt a testeken, megvonaglott rajtuk, megállt a nevetés és abbamaradt a szó. Majd felcsapódott és megmarkolta a lelket. Sokáig.., Szeretek szomorú lenni.. Irta: Zerdahelyi József
