Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-03 / 2. (2815.) szám
1952 január 8, vasárnap. ^RXGAI-MaG^AP Hl WjAP 7 A német ipar egyik leghatalmasabb bástyája, a Borsig Müvek felett is átcsapott a krízis hulláma A Berlin-Jegeli Borstg-Miivek beszüntették lizetéseiket és leállították az üzemet — 3700 munkás és alkalmazott veszítette el kenyerét A német nagyipar egyik büszkeségének nagysága és hanyatlása Berlin, január 2. A napokban rövid hír járta be a világsajtót, arról számolva be, hogy a Berlin-Tegeli Borsig-müvek beszüntette fizetéseit, a telepen megálllett a munka és 3700 munkás máról-holnapra kenyér és munka nélkül marad. Ez a hir szűkszavúságával is beszédesen illusztrálja a gazdasági válság németországi kihatásának példátlanul súlyos voltát. A Borsig-müvek egyike volt a német ipari termelés legjelentősebb tényezőinek s hogy a válság hullámai most átcsaptak a telep felett, ez azt jelenti, hogy a legerősebben megalapozott német nagyipari müveket is alapjaiban ingatta meg az egész világot állandó rázkódásokban tarló krízis. A Borsig- mövöknek nemzetgazdasági jelentőségén ki- vül — némi túlzással — kultúrtörténeti jelentőséget is tulajdoníthatunk. Lassalle, a szocializmus politikai mozgalmának német- országi megalapítója és zászlóbontója, a múlt század derekán nagyobb értekezésében a német alkotmányt elemezte és mikor megállapitóttá, hogy az alkotmány tulajdonképpen a társadalmi erőviszonyok kifejezője, akié a hatalom, azé a jog is, akkor hozzáfűzte konzekvenoiakónt ehhez a tézishez, hogy )ra német alkotmányt jó egyharmad részben tulajdonképpen a Borsigok és társaik jelentik'*. A tudományos szocializmus tehát már a kezdet kezdetétől a német ipari kapitalizmus legerőteljesebb reprezentánsát látta a most pusztulásnak induló Borsig-müvekben. Ezek előrebocsátása után talán nem lesz érdektelen, ha a német nagyipar eme reprezentánsának pályafutására visszatekintünk és megrajzoljuk fejlődésének grafikonját a szűk keretek között induló kezdettől egészen a küszöbön álló összeomlásig. A múlt század elején építeni kezdték az első gőzgépeket, olyan masinákat, melyek egyenletes pályán képesek voltak súlyos terhet addig elképzelhetetlen sebességgel magukkal vinni. Rögtön nevet is adtak a csodagépnek, szépen hangzó latin nevet, elnevezték lokomoüvnak. Nürnberg és Fürlh között kipróbálták az uj gépet és pedig a legkitűnőbb eredménnyel. A tudományos világ s a tudósok, akiknek szakmájába tartozott az első vonat, a leghevesebben ellenezték a csodagép bevezetését. Az ő elképzelésük szerint az óránkénti huszkilomé teres sebesség az olyan óriási légnyomást fejleszt, hogy sem a pályatest, sem a pályatestet szegélyező terület nem bírhatja azt ki. A tudósok képzeletében ez a légnyomás gyökerestől szakítja majd ki a fákat, bedönti a környéki házak falait s maga a gép és a mögéje csatolt kocsik is darabokra hullanak szét. Ezek a jósatok nem teljesedtek be g az első vonat, amely kezdetleges sínéin próbautját tette, az addig elképzelhetetlen Sebesség dacára som okozta a legcsekélyebb bajt sem. Erre megnyugodtak a tudósi kedélyek, viszont a lakosság és az egész közvélemény a legnagyobb mértékben felcsigázott érdeklődéssel fordult az uj találmány felé, amelyet az állam vett a kezeibe, vezetett be hivatalosan, mint az újkor legalkalmasabb közlekedési eszközét. Ezzel az aktussal egyidejűén a kezdeményezőként szereplő állam megvetette a modern nehézipar alapjait. Élt ebben az időben Berlinben egy August Borsig nevű ácsmester, aki az elsők között ismerte fel az uj találmánynak. a vasútnak a jelentőségét az ipar relációjában. Egy évtizeddel az első német vasút próba- utja után August Borsig elhatározta, hogy feladja addigi mesterségét és áttér a vasútépítésre, ezentúl csak mozdonyok gyártásával és javításával fog foglalkozni. Mai mértéle kel mérve u ev r B/v jjpscu csekély tőkével alariVntta m.n.rr 1 Qg7-H<vn Berlinben mozdonyépitő és amely hamarosan szabályos gyárrá bővült. A konjunktúra olyan volt, hogy jobbat egy kezdő gyáros nem is kívánhatott magának. A Szomszédos államok is erősen érdeklődni kezdtek és a Borsig-cég csakhamar özönével kapta a megrendeléseket. Kilenc évvel az alapítás után, 1846-han már a századik: lokomotív került ki a Borsig-gyárból. A negyvennyolcas forradalom után a gyár tovább terjeszkedett, Moabitban, Berlin akkori elővárosában vasöntödét létesített, hogy a mozdonygyártást függetlenítse az angol vasipartól. Röviddel későbben Borsig Felsősziléziában szénbányákat vásárolt. Megkezdett müvét fia. Albert folytatta tovább, aki 1859-től 62-ig Felsősziléziában számos vaskohó, acél és hengerművet létesített, amelyek nyersanyaggal látták el a berlini üzemet. A berlini gyárban ekkor már nemcsak mozdonyokat, hanem más gőzgépeket is gyártottak. Ilyen módszerrel szolgáltatta Borsig már a hatvanas évek óta mintaképét a tőkés termelés modern vertikális koncentrációjának: a széntől és a nyersvastól a kész gépig! Az üzem ki szélesítésével együtt "nőtt az abban foglalkoztatott munkásság száma is. A berlini munkások 1848-ban még nagyrészt kézmüiparosok, iparossegédek voltak. A Borsig-müvek munkássága adta az uj- tipusu ipara munkásság első légióját, a gyári munkásság első zászlóaljait. Ez a kvalifikált és fegyelmezett munkásság a politikai és gazdasági mozgalomban is hamarosan szóhoz jutott és 1848-ban már a Borsig-mii vek munkásai állottak a barrikádharcoik első vonalában. A Borsig-müvek megalapítói, Borsig August és Albert egész férfiak voltak. Nemcsak a németországi gépgyártás uj technikájának bevezetése fűződik az ő nevükhöz, hanem a liberális polgárság harca az abszolutizmus és a Junker-uralom ellen. Az első német gyárosok között voltak, akiknek sok fejtörést okozott, hogyan védekezzenek a szervezkedő munkások bérköveteléseivel szemben. Mig egyrészről volt elegendő erejük a túlzott követelések leszerelésére, addig másrészről elvileg elismerték a munkások jogait és ezzel a munkás és munkaadó újkori viszonyának alakulására némileg rányomták a maguk egyéniségének bélyegét. Amikor a hatvanas években megindult a nagy harc a munkásság szervezkedési és sztrájkjogáért, Borsig Albert elsőként irta alá a sztrájkjog ügyében benyújtott petíciót. Úgy gondolkodott, hogy ha a liberális polgárság nem hagy beleszólást az árukeroslct és kínálat szabad játékába, akkor a mnnkapiac hullámzásába sincs joga beavatkoznia az államnak, lévén a liberális polgárság doktrínája, hogy: a munka és a tőke a maguk erejéből, szabadon vivják meg harcukat. A Borsig-müvek munkásai is megtanulták megbecsülni munkaadóiknak nézeteit és gondolkozását. Később nehéz idők következtek, a konjunktúrát krízisek váltották fel, de a Borsig-müvek fejlődését ez sem hátráltatta. 1854-ben már az ötszázadik gépet bocsátja útjára a Borsig-gyár. Ebből a pár számadatból szemléltetően elénk veiül a nagy német ipari telep fejlődésének száguldó tempója, ami annál figyelemreméltóbb, mert az első időkben Borsigéknak rendkívüli technikai nehézségekkel kellett megküzdeni, hiszen az ipari termelés alapvető formái és normái csak akkor kezdtek kikristályosodni. Midőn 1854-ben az alapító elhunyt és fia átvette a Borsig-müveket, a fejlődés még rohamosabb tempóban folyt tovább. Albert Borsig a sziléziai vaskohókat teslvérvállalatok- kérnt csatolta a berlini gyárhoz, amelyben gőzgépeken kívül most már különböző vas- konstrukciókat és szerszámokat is produkáltak. A huszadik század első felében a harmadik Borsig-dinasztia került a nagy müvek élére, de egyes telepek még ma is az egykori berlini ácsmester nevét viselik. Az ácsmester unokáinak II. Vilmos császár nemességet adományozott s igy azok forma szerint is bevonultak a német iparbárók első garnitúrájába, amelynek döntő befolyása volt a tőzsdére, a bankokra, az ipari termelésre és a német munkaadók szervezeteire. Mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy a legutolsó Borsig-generáció sok olyan családi jótulajdonságot elhagyott, amelyek a munkásság körében mindig tiszteletet tudtak szerezni a Borsig-miivek megalapítóinak. A mai Borsigokat inkább érdekelte a politika, mint a gazdaság és ez megbosz- szulta magát. A Borsig-müvek Berlin elővárosában, Telelés ben dolgoznak és mostanáig 14 000 mozdonyt gyártottak és adtak el a világ minden tájára. Egyedül a legeli üzem közel négyezer munkásnak és alkalmazottnak adott kenyeret. A Borsigok nagyipari hatalmának bukása nemcsak a munkások és alkalmazottak ezreit kergeti z uceára, hanem Németország gazdaságának képét is megváltoztatja. A német gazdaság egyik legerőteljesebb tényezője, amely kilencvennégy éven át a nehéziparban vezető szerepet játszott, most kidől a küzdők sorából. Érdekes megfigyelni, hogy a világ közvéleményének érdeklődése milyen peri ód ikusan fordul el egyes témáktól, majd évek múltán egészen furcsa módon megint visszatér hozzájuk. Közvetlenül a háború után alig vod't érdekesebb téma világszerte az orosz forradalomnak borzalmainál, amelyekről könyvtárszámra jelentek meg mindenfajta munkák s amelyekkel tele voltak az öt világrész lapjai. Néhány évig tartott ez igy. azután egyszerre elhallgattak a memoárírók, újabb témák után futottak a riporterek és a botse- vizimus áldozatainak tragédiája már senkit sem indított meg. Egy idő óta most egészen váratlanul ismét érdeklődni kezdenék ezek iránt a rég eltemetett dolgok iránt. Amerikai lapok nyomán itt is, ott is újból feltűnnek a világsajtóban ezek az oroszlárgyu cikkek és sok uj, érdekes adatot, nem ismert részletet hoznak napvilágra. Kár, hogy az amerikai sajtó, mint mindenben, az ilyenfajta, félig már történelmi értékű szenzációk feltárásában sem alapos, pedig több, mint tiz év után most már igen sok kérdésben komoly adatokkal és tőrtéuelirói kritikával is lehel dolgozni. Amerikai lapok nyomán a napokban Kö- zépeurópában is megírták a meggyilkolt II. Miklós orosz cár sógornőjének, Elizaveta Feo- dorovua nagyihercegnőnek a tragédiáját, még pedig abban az egészen újszerű beállításban, hogy a nagy hercegnőt nem Alapajevszkben végezték ki — mint ahogy eddig hitték —, hanem több apácával együtt Moszkvában halt meg az általa alapi tolt kolostorban. Elizaveta Feodorovna nagyhercegnő, miint a cárné is, a he?széni nagyherceg lánya voil s Szergej Pavlovics nagyherceghez, a cár no'irvbálviához ment férjhez. 8/jenjei évekig erőszakos egyéniség, fékezheteMen temperamentum, igazi „Haudegen“, mint amilyen igen sok akadt a régi orosz tisztikarban, de semmi több. A nagyhercegné ezzel szemben éppen úgy, mint nővére, a cárné, miszticizmusra hajló, elmélyedő lélék, kényes üvegházi virága egy lelki problémákkal túlságosan sokat foglalkozó hercegi udvarnak. A német és orosz főúri társaságban annakidején sok szóbeszéd tárgya volt ez a házasság s alig akadt valaki, aki az uj párnak tarlós boldogságot jósolt volna. Az események rácáfoltak a tamás kod ókra. Szergej nagyherceg és felesége a legtharmonikusabb családi életet élték egészen a férj tragikus haláláig. Szergej ellen — mint ismeretes — bombamerényletet köveitek el a nihilisták. A pokolgép valósággal széttépte a szerencsétlen ember testét. A szörnyű esemény után a fiatal Özvegy, alki a moszkvai társaságnak egyik legszebb asszonya volt, kolostorba vonult s mint egy általa alapított ortodox apáca-rend fejedelemasszonya teljesen a jótékonyságnak szentelte magát. Az a apaievszki rabság A háború alatt sebesülteket ápolt, sorra járta az Ínséges családokat s a moszkvai szegények között osztotta ki minden jövedelmét. A háború nyomorultjai, a hadiözvegyek, árvák és rokkantak éllek-haltak érte, s éppen ez a nagy népszerűség volt az oka annak, hogy a bolseviki uralom sürgőssen el akarta távolítani Moszkvából. 1918-ban a cári családnak Oroszországban rekedt tagjai már mind börlöubeu, vagy internálva voltak. A cári pár és gyermekei — mint ismeretes — Tobolszk- ba, majd Jekaterinenburgba ikerültek, négy nagyherceget, Níkolaj Mihajlovicsol, Páva! és Georg Míhajlovicsot a Péter-Pál erődben agyonlőtték, Mihail Alexandrovics, a cár öcs- cse egy permi szállodáiba volt internálva, a többieket pedig a permi kormányzóságban fekvő Alapajevszk városkába vitték s óta erős őrizet alatt egy iskolaépületben helyezték el. Ide kerültek Szergej Mihajlovics, Konstantin KonsLanlinovics, Igor Konstantino- vics nagyhercegek, Joan Konstantinovios herceg a feleségével, FIele na szerb hercegnővel, ahit a szerb diplomácia néhány hét múlva kiszabadított innét. Elizaveta Feodorovna nagyhercegnő és Paley Wladimir Pavlovics morganaiikus házasságából származó fia. A fejedelmi internáltak 1918 május 20-án érkeztek Alapajevszkbe, velük volt három inas. egy Fleimersen nevű orvos, aki Szergej Mi- hajlovicsot kezelte és Elizaveta Feodorovna kíséretében két apáca, Warvara Jakoviieva és Katharina Janyseva. Az első betekben meglehetősen szabad mozgást engedtek a foglyoknak, akiket saját személyzetük szolgált ki. A kertben sétáikat tehettek s napközben kedvük szerint foglalkozhattak. Az őrséget a helyi vörös katonaság látta el, nagyobbrészt gyári munkások és napszámosok. Az iskolaépület négy nagy és két kisebb szobából állott, amelyeket hosszú folyosó kötött össze. A bejárainál a folyosótól balra eső sarokszobában székelt az őrség. Ezután következett három helyiség, az elsőben Szergej Mihajlovics és Paley herceg lakott, ugyanabban a szobában egy spanyolfal mögött volt két inas hálóhelye. A következő szoba Igor és Konstantin nagyhercegeké volt. majd Elizaveta Feodorovna és a két apáca szállása következett. A bejárattól jobbra eső szobában lakott Joan Konsliantinovics és egy- ideig a felesége, a melle He levő kis helyiséget iji—iimi h mi in in mm—ii—und mt > i 11» 11 ii i ^ Kutya a házban-öröm a házban. ] Mindenfajta kutyát, gyönyörű példányokat szállít a | Canispoit P.aha-Kiamovka 1 Legjobb referenciák. Német leveleket kérünk. | Hogy halt meg Elizaveta Feodorovna nagyhercegnö? Amerikai lapok koholt szenzációja az aíapajevszhi éjszakáról A cár sógornőjének tragédiája — A hivatalos vizsgálat és a boncolási jegyzőkönyv megállapításai
