Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-03 / 2. (2815.) szám

8

TOW<M-MaG^!*R-H1RIíAE

m wniiiht ll^ll^li^MJF>^MllUll^^a^ia^^KttlBaB□^ilftablaÉ»?lfWlla*^

1932 január 3, vasárnap.

mmmmamammmmmiamwMmmM nw

kezet*, majd még egy szoba, amelyben Saer- gej Mihaj'Iovicsot helyezték el orvosával.

Hogy miképpen éltek itt az internáltak, azt pontosan meg lehet állapítani annak a vizsgálatnak az adataiból, amelyet a nagyhercegek kivégzése után néhány héttel a bevonuló orosz fehér csapatok rendőrsége és vizsgálóbiztosai végeztek. Ezen a területen ugyanis 1918 nyarán nagy harcok folytak az akkor még meglehetősen gyöngén szervezett bolsevikiek és a Szibéria felől előnyomnió fehérgárdisták között. A fehérek — mint ismeretes — az antant támogatásával igen jelentékeny eredményeket értek el s átmenetileg nagy kiterjedésű területeket szereztek vissza.. Ez a körülmény lehetővé tette, hogy úgy itt, Alapajevszkban, mint Jekaterinen- burgban és Permben pontosan megállapítsák a Bomanovok tragédiájának részleteit s a moszkvai bölsevi'ki kormány tagadásával és a vörös sajtó megtévesztő közleményével szemben meg- támadhatatlan adatokat gyűjtsenek a szörnyű tömeggyilkolás körülményeiről. Szokolov és Szergejev vizsgálóbirák, akik közül az első a háboruelőtti orosz kriminalíszttika egyik elismert tekintélye volt, végezték a leglelkiismeretesebb gondossággal a tanúkihallgatásokat és az adatgyűjtést. Az ő hiteles jegyzőkönyveikből, amelyekhez fényképfölvételeket, eredeti okmányokat és bűnjeleket mellékeltek, kétségtelenül megállapítható a jekátérinenburgi, ala- pajevszki és permi tragédiák története. Ezekből a jegyzőkönyvekből derült ki az is, hogy az amerikai lapoknak az a szenzációs hire, mintha Elizaveta Feodorovna nagyhercegnő helyett Alapajevezkben egy Akulina nevű apácát végeztek volna ki, semmiképpen sem áll meg.

Mii mondanak az akták]

Alább ismertetni van módunkban az alapa- jevszki bűnügyi vizsgálat eredményeit, amelyekből kiderül, hogy a nagyhercegnőt a többi internáltakkal együtt minden kétséget kizáróan Alapajevszkben gyilkolták meg s vele együtt halt meg az egyik apáca, Warwara Jakovleva is, mig a másikat, Katarina Yanisevát néhány nappal a kivégzés előtt elengedték.

Szergejev vizsgálóbíró, akinek adatait később Szokolov a helyszínen ellenőrizte, a fehér hadsereg bevonulása után kihallgatja Krivovu szakácsnőt. aki május 25-től juli-us 17-ig dolgozott az iskolaépületben, A foglyok életmódjáról a következőket vallja:

— A hercegek szobái rendkívül egyszerűen voltak berendezve, éppen csak a legszükségesebbekkel. Déli egy órára kellett elkészítenem az ebédet, négy órakor teát, hét órakor pedig vacsorát adtam. A hercegek olvasással, vagy ■sétával töltötték az időt, néha a kertben dolgozgattak s az őrparancsnok engedélyével kimehettek a mezőre is. Elizaveta Feodorovna feste- getett és sokat imádkozott. Neki a szobájában szolgáltam föl az ebédet és vacsorát, a többiek Szergej Mihajlovics szobájában étkeztek.

Ugyancsak kihallgatta a vizsgálóhiró Sztar- cev vöröskatonát, aki tagja volt a ház őrségének s később fogságba került. Sztaroev ezeket mondta:

— A hercegek néha a folyosón is sétálgattak s egyikükkel, akinek a nevét nem tudom, csak őszülő hajára emlékezem — nyilván Szergej Mihajlovics — sokat beszélgettünk. Azt magya- rázgatta nekünk, hogy teljes egyenlőség sohasem lesz, mert mindig lesznek kiváló tehetségek. A földosztásról pedi£ az volt a véleménye, hogy miután a földek minősége különböző, azokat nem is lehet egyenlően fölosztani a munkások között. Reumatizmusról panaszkodott és lábait fájlalta. Azt mondta, hogy csak masszírozással lehetne rajta segíteni. Szépen, békésen beszélgettünk vele, amin ő igen csodálkozott s megjegyezte, hogy az őrök közül igen sokan valóságos banditák.

Az őrség tagjairól Krivova így nyilatkozott:

— A vörösőrök között volt jó, meg rosszfajta is. A jók sajnálták a hercegeket s figyelmesek voltak velük szemben, a rosszak gorombák és szemtelenek és „elvtársaknak“ szólították őket. Két, vagy három esetben osztrák hadifoglyok jöttek őrségre, ezek rendkívül gorombák vo: tak, éjszakánként majd minden órában betörtek a szobákba s ott kutatásokat végeztek. Szergej Mihajlovics tiltakozott is ez ellen, persze minden eredmény nélkül.

Június 21-én a legszükségesebb fölszerelési tárgyakon kivül mindent elvettek a foglyoktól, pénzük legnagyobb részét is. Ettől az időtől kezdve a velük való bánásmód teljesen megváltozott s olyan kosztot kaptak, mint a közlegények. A helyi szovjet ezt azzal a hazugsággal indokolta meg. hogy Mihail Alexandrovics nagyherceg, a cár öccse, aki — mint említettük — Permben volt internálva, onnan megszökött. Ez nem volt igaz, mert a bolsevikiek nagyon jól tudták, hogy — amint később hivatalosan is megállapítást nyert — a nagyherceget Permben egy ottani osekista agyonlőtte.

A Morse-sza?agok tanulsága

Az uj rendszabályok ellen a nagyhercegek tiltakozni próbáltak s Szergejev vizsgálóbíró később meg is találta az alapajevszki postahivatalban az erre vonatkozó távirat Morsé-szaiagját. A távirat a következőképpen szólt:

„Az Uralvidék elnökének Jekaterinenturg. 1918 junius 21. A helyi szovjet parancsára a mai naptól kezdve mint rabokkal bánnak velünk. Négy hét óta az alapajevszki szovjet felügyelete alatt élünk s nem hagyjuk el az iskolát és udvarát, kivéve, ha templomba megyünk. Miután ' semmiféle hibát nem követtünk el, kérjük, hogy mentesítsenek úgy engem, mint rokonaimat a börtönrendszabályoktól. Romanov Szergej Mi- hajlovics“.

Ugyanaznap Szolovljov alapajevszki népbiztos a következő távirati kérdést intézte Je- katerinenburgba;

„Katonai Jekaterinenburg. Helyi szovjet. Le kell-e tartóztatni a Romanovok cselédségét, vagy szabad elutazást engedni? 4227. alapján. Alapajevszki szovjet. SzoIovljov“.

Huszonkettedikén megjött a következő válasz:

„Alapajevszki szovjet. Tegyenek tetszésük szerint a cselédséggel. Elutazni azonban Moszkvába Dzserzsinszki, Pétervárra Uricki, Jekate- rinenburgba pedig az itteni szovjet engedélye nélkül nem szabad. Közöljék Romanov Szergej- jel, hogy a bebörtönzés preventív rendszabály szökési kísérletek ellen, miután Mihail eltűnt Permből. Bjeloborodov**.

Ezután a válasz után az inasokat eltávolították a hercegek mellől s csak hosszas könyörgésre engedték meg, hogy a gyöngélkedő Szergej nagyherceget Remez nevű szolgája ápolhassa. Éppen igy eltávolították Helmersen orvost is s Janjseva nővért.

Julius 17-én délben a vörös őrséget csekisták váltották fel, akik a foglyoktól maradék pénzüket és ékszereiket is elvették. A csekisták vezetője kijelentette, hogy a hercegeknek a várostól körülbelül 15 kilométernyire fekvő Sinjacsik nevű bányatelepre kell menniük. Erről Krivova a következőket vallja:

— A bolsevikok nagyon siettettek, hogy minél hamarább készítsem el a vacsorát, amelyet hat órára be is tálaltam. „Egyenek gyorsan, — mondották folyton, — mert lí órakor Sinjacikba

kell indulnunk11.

A 18-ra virradó éjjel az iskola körül szórványos lövöldözés hallatszott s a városból vörösőr osztagot vezényeltek ki, egy állítólagos fehér támadás elhárítására. A lövöldözők — mint ké- kőbb kiderült — maguk az iskolaépület őrei voltak. A támadásnak a szovjethatóságok szerint az lett volna a célja, hogy a hercegeket kiszabadítsa. Reggel azután az egész városban ki- plakátirozta a szovjet, hogy a hercegedet a fehér gárd'sták repülőgépen megszöktették e hogy harc közben egy fehér katona el is esett. Hogy milyen óvatosak voltak a hazugságban a népbiztosok, azt mutatja az a körülmény, hogy az egész mondvacsinált ütközetről — számítva a nem teljesen megbízható postahivatalnokok in- diszkréciójára — hivatalos távirati jelentést is küldtek a jekaterinenburgi szovjetnek, amely természetesen éppen úgy tudta, hogy a dologról egy szó sem igaz, mint az alapajevszkiek. A távirat igy szól:

„Hajnali két órakor egy ismeretlen fegyveresekből álló banda megtámadta az iskolaépületet, ahol a nagyhercegek tartózkodtak. A lövöldözés folyamán egy bandita elesett, több láthatóan megsebesült. A nagyhercegek és cselédségük ismeretlen irányban megszökött. Mire a vörösök megérkeztek, a banditák elmenekültek az erdő felé, őket utolérnünk nem sikerült. A nyomozás folyik. A végrehajtóbizottság nevében: „Abramov, Perminov, Ostanin“.

A betemetett tárca

1918 szeptember 28-án Alapajevszket e-lfog’al- ták a fehér csapatok és a parancsnok nyomban elrendelte a bűnügyi vizsgálatot a nagyhercegek halálának ügyében. A tanuk vallomása alapján csakhamar felmerült az a gyanú, hogy a szerencsétleneket a sinjacsiki bányákba hurcolták e ott végeztek velük. A vizsgálóbizottság élén MaJcsikov egy régi, kitűnő rendőrtisztviselő helyszíni szemlét tartott a bányák körül é snyombnn

felkeltette figyelmét, hogy az egyik tárnány-i!ás friss földdel van behányva. Igen óvatosan ását- nikezdett ezen a helyen s október Ő-án rábukkant Theodor Szemjonovice Remez, Szergej nagyhercegek inasának holttestére, majd a következő napon megtalálták Jakovleva apáca és Paley herceg hulláját. Körülbelül 10 meter mélységből került elő Konstantin, maid a következő napon Igor és Szergej nagyherceg holtteste, október 11-én még mélyebbről Elizaveta Feodorovna hullája, amely alatt tőle körülbelül egy méteres földréteggel elválasztva a haiott Konstantinovits herceg feküdt. Az elföldel aknában a hercegek egy csomó ruhadarabját és használati cikkét is megtalálták. A holttesteket a tanuk, akik őket heteken át állandóan látták, kétségkívül fölismerték.

A boncolást jegyzőkönyv

A hatósági orvosok nyomban hozzáláttak a hullák felboncolásához s minden egyes boncolásról hivatalos' jegyzőkönyvet vettek fel. Az Elizaveta Feodorovna nagyhercegnő fdboncolá- sáról szóló hatósági jegyzőkönyv a következőket mondja:

A fején, a bőr alatt aludt vérfoltok: a homlokon egy gyermektenyérnyi, a koponya baloldalán egy férfitenyérnyi nagyságban. A koponyacsontok épek.

A törvényszéki orvosi vizsgálat megállapította, hogy Szergej Mihajlovics nagyherceg kivételével, aki fejlövést kapott, a többieket mind elevenen dobták be a tárnába s halálukat részint a rájuk zuduló kövektől származó ütések, részint fulladás okozta.

A gyilkosok közül hármat, Sztarcewet, Szo- lovjovot és Abramot sikerült elfogni, akik részint Szergejev, részint Szokolov előtt bevallották, hogy a 17-ről 18-ra virradó éjszaka taligákon szállították az áldozatokat Szinjacsikba s itt elevenen dobták a tárnába. Szergej nagyherceg volt az egyetlen, akit revolverrel agyonlőttek. Azt is bevallották, hogy a gyilkosságot a jeka- terinenburgi szovjet parancsára hajtották végre, amelynek képviseletében Szafarov. Lenin bizalmas embere egyenesen ebből a célból érkezett Alnpájevozdbe.

Hogy mennyire téves az az állítás, mintha cár sógornője nem lett volna az áldozatok között, tanúsítja az a jegyzőkönyv, ameiy szerint Elizaveta Feodorovna összeszoritott ujiai között két kis zacskót találtak, tele különböző toilette- cikkekkel. Mellén az ing alatt, megtalálták a MeMgváltónak egy drágakövekkel kirakott ikonját, amelyben hiteles tanuk a cár tulajdonát ismerték föl. II. Miklós a lemondását megelőző éjszakán ez előtt a szentkép előtt imádkozott s emlékül adta azt szerencsétlen sógornőjének, aki a martiromságban osztályosa lett.

Saly Dezső.

Patkány, bolha

és reuma

Irta: Neuivirtk Jenő dr,, pöstyéni Hirdőcrvos

A heveny reumás sokizületi gyuladás, amelyet angol és amerikai orvosok „reumás láznak“ neveznek, kórokozóját számos kiváló tudósnak erre irányuló szorgos kutatóban kutatása dacára a mai: napig még nem fedezték fel. Igaz ugyan, hogy a legtöbb orvos azon a nézeten van, hogy a heveny reumás sokizületi gyuladás fertőző betegség, amely embernél torokról torokra terjed, 8 amelynek kórokául különféle mikroorganizmusokat, főleg azonban az u. n. 6treptokokkusokat. jelölnek meg, azonban ennek a felfogásnak helyességét kétséget kizáró módon még nem bizonyították be.

A ma uralkodó felfogás szerint a reumás sokizületi gyulladásnál fellépő izületi elváltozások csak egyik, de leggyakoribb és legszembeötlőbb tünete a szervezet általános megbetegedésének. Ez a körülmény a betegség elnevezésében nem jut kifejezésre ugyan, de tény, hogy az ízületeken kívül sok egyéb szerv és képlet betegszik meg (pl. az izmok, inak, eavóshártyák stb.). Ezek között legfontosabb és következményeiben legjelentősebb a szív kőrös elváltozása. Előfordul olykor az is, hogy az Ízületek épek maradnak.

Újabban a reumás folyamatok megindulásában és lefolyásában mutatkozó sajátszerűséget az életjel ességeikben valamiképpen befolyásolt szövetek és szervek a kórokkal szemben fennálló túlérzékenységével magyarázzák, amely leginkább alkati gyengeségben gyökeredző különös hajlam jelenléte esetén fejlődik ki. ügy vélik, hogy valamely fertőzés es gócnak a szervezetben való jelenléte folytán csirák vagy általuk termelt mérgek vagy a szövetek bomlási termékei kerülnek a szervezetbe, amely a méreganyaggal való érintkezés következtében eddig közelebbről még nem ismert módon bizonyos átalakulást szenved. Ez az átalakulás ellenanyagok képződésében és a méreggel szemben mutatkozó túlérzékenységben nyilvánul meg. Újabb fertőzésre, rendszerint mandulalobra, a most már érzékeny ezervezet a reumás sokizületi gyu- ladás sajátságos tüneteivel f dél.

De ez a magyarázat sem mondja meg. hogy tulajdonképpen mi ok%za a heveny eokizületi! gyűl adást. Lehetséges hogy láthatatlan csira, suhanó zoon. a kórok. Bármint is áll a lxelyzet, nem tagadható, hogy a mandulalob reumás 1 lázban szenvedő gyermekeknél körülbelül az esetek felében hiányzik s hogy sem növényi eredetű kórcsirák, sem a szervezet túlérzékenysége, sem a táplálék vitaminhiányu vagy anyagcserezavarok, 6em a belső elválasztásos mirigyek működési zavarai nem magyarázzák meg kielégítő módon j azokat a környezeti körülményeket, amelyek kö-l zött a heveny eokizületi gyuladás a leggyakrabban fellép.

Megfigyelték ugyanis, hogy a heveny eokizületi : gyuladás leginkább tavasszal és késő ősszel szedi 1 áldozatait, hogy szegény emberek hússzor gyakrabban betegednek meg benne mint a gazdagok, hogy ez a betegség az angol állami iskolák gyermekeinél alig fordul elő, jóllehet 80 gyermek száz közül mandulalob tüneteit mutatja. Azt is észlelték, hogy a reumás láz városokban erősebb mértékben tombol, mint vidéken, hogy leginkább j folyók mentén épített házak, a és alacsonyan fék-1 vő, piszkos és nedves lakásokba tör be, ahová; napfény nem hatol s ahol a hiányosan öltözött j s meghűlésnek kitett gyermekek tudatlan és közömbös szüleik részéről kellő ápolásban nem részesülnek.

A legfeltűnőbb azonban az. hogy a reumás láz 'a trópusokban nem fordul elő. Már pedig strepto- kokkusok itt ép úgy találhatók, mint a mérsékelt égöv országaiban a mandulalob itt épp oly gyakran észlelhető mint másutt. A trópusokban is vannak szegény emberek, elhanyagolt, piszkos, sötét e nedves lakások, de reumás sokizüleli gyuladás még nem fordult elő.

Nem régen egy angol orvos John Tertius Clarké, a londoni Royal Sociefy oí Medicine egyik ülésén érdekes adatokat közölt a reumás láz valószínű kórakáról. Dr. Clarké 30 évig szolgált mint egész- ségügyi tiszt Perakban (Federated Malay States). Ezen idő alatt 150.000 beteget vizsgált meg; malayok, kínaiak, japánok, indusok, bennszülöttek Jávából és Ceylonból, kevertvérüek és európaiak alkották a beteganyagot, d Clarké egyetlen egy esetben sem észlelt heveny eokizületi gyuladást, egyetlen esetben sem tudott reumára jellemző szívbajt vagy bőrcsomókat megállapítani. Továbbá, Perek államban öt év alatt bejelentett 98.000 halálesetben heveny sokiztlleti gyuladás egyetlen ; egyszer sem szerepel mint halálok. Calcuttában 37 év alatt 4800 hullát boncolta , de sohasem észleltek reumás elváltozásokat. Ez arra vall, hogy! ez a betegség Bengáliában ismeretlen.

Másrészt Anglia gyarmatainak (Mauritius |

1 Sierra Leone, Gambla. Goldcoast, Kenya. Uganda, ’Cevlon. Nieeria. Fűi. Jamaica. British niifliannll

550.000 és Malaya, Singapore és Penang 144.000 esetet felölelő jelentéseiből kitűnik, hogy reumás lázat csak 0.17 illetőleg 0.08%-ban kórismézlek. holott londoni kórházak (St. Bartholomew’s, St. Thomás’s) kimutatása szerint az esetek 2%-a reumás lázban szenved. Figyelembe kell vennünk azonban még azt a körülményt is, hqgy az angol gyarmatokon bennszülött „felcserek** csinálják legnagyobbrészt a diagnózist s igy a kórisme helyessége nagyon is kétséges, annál is inkább, mert hiszen a bonctermekben reumára jellemző szivelváltozásokra nem bukkantak.

Ezek a megfigyelések csak arra engednek következtetni, hogy heveny sokizületi gyuladás a tengerszin magasságában fekvő trópusokban nem fordul elő. Ez a megállapítás azért olyan meglepő, mert a trópusokban ugyanazon a reumás láz kifejlődését illetőleg fontos környezeti viszonyok fellelhelők, mint a mérsékelt égövi országokban. Trópusok alatt Clarké a 23° 28' északi és déli szélességi fokok közötti területet érti. Ezen meghatározás értelmében Indiának csak egyharmada nevezhető tropikusnak, de énnél: is csak a fele fekszik a tenge.r színének magasságában.

Azt a feltűnő tényt, hogy ? reumás láz a tropikus országokban ismeretlen, nem lehet azzal magyarázni, hogy a betegség tünetei földrajzi viszonyok és faji sajátságok következtében megváltoztak vagy hogy faji immunitás meggátolja a betegség kifejlődését.

Clarké azt gondolja, hogy a heveny eokizületi gyuladás azért nem fordul elő a trópusokban, mert a kórokozónak egy a trópusokban ugyancsak hiányzó átmeneti gazdaállatra van szüksége. Clarké a barna patkányt (Rattus norvégi- cus), illetőleg ennek bolháját (CERATOPIIYLLUS FASCIATUH jelöli meg mint gazdaállatot.

Valóban, a Clarké által megjelölt bolhának földrajzi elterjedése összeesik a reumás lázéval. Nagy hőség és szárazság akadályozzák a bolha szaporodását. A patkány és bolhája városi lakók, ezért betegszik meg több városi mint vidéki ember. Nyáron a patkány vidéken tartózkodik, ősszel azonban visszatér a városba; innen ered, hogy a legtöbb ember ősszel betegszik meg.

Ismert tény, hogy a patkány folyók és csatornák mentén tanyázik, s hogy előszeretettel pincékben és alacsonyan fekvő házakban és lakásokban bujkál, vagyis ott, ahol szegény emberek laknak s ahol anyák arra vigyáznak, hogy patkányok ne harapják meg gyermeküket. Most már érthető az is, hogy a reumás láz a szegény emberek beteg- |i rége. Igaz ugyan hogy híres angol iskolák, Eton

Uotiitmiotif IcílvAlr 1zR»a1.A1\/v« - - -----1

so

kizületí gyulladás még sem lép fel a növendékek között, de ezek az intézetek aligha tűrik meg épületeikben a patkányt.

Ugyanezok a körülmények, amelyek a reumás láz nagyobb mértékben való fellépését segítik elő, egyúttal a patkány és a bolha szaporodásának is kedveznek. A mondottakból kitűnik, hogy azonos földrajzi, éghajlati, éve iki, általános és helyi viszonyoktól függ a heveny sokizületi gyuladás és a patkány meg a bolha előfordulása. Ezek alapján Clarké azt a nézetet vallja, hogy a reumás láz és a patkány meg a bolha között szoros összefüggés áll fenn.

Clarké meg van győződve arról, hogy nem növényi, hanem állati eredetű mikroorganizmus, protozoon, spiroohaeta vagy filtrálható vírus, okozza a reumás lázat. Clarké re’ámutat arra a körülményre, hogy a heveny sok;ziileti gyuladásra jellemzőnek tartott Aschoff-féle képződmények (szöveti szerkezete semmiképpen nem hasonlít növényi eredetű kórcsirák, vagyis baktériumok által okozott szöveti elváltozások elemeire, de erősen emlékeztet a sziíilis. az álomkór és a maláriás lép kóros képleteinek szerkezetére. Ezeket a betegségeket pedig állati eredetű mikroorgamz- musok okozzák. Nem tagadható, hogy a reumás láznál az esetek 30%-ban nem találtak növényi kórokozót 6 hogy a tudósok által kimutatott csirák nagyon is eltérnek egymástól s csak abban egyeznek, hogy egyikük sem felel meg a Koch professzor által felállított követelményeknek...

Azonban Clarké sem tudja pontosan megmondani, hogy a kórokozó milyen módon kerül az emberi szervezetbe. Le etséges. hogy a patkány hibás draincsövek révén a házakba hatol, s az élelmiszereket bundákéval, szálával, lábával vagy váladékaival megfertőzi. De az sem lehetetlen, hogy a kórkozó a drainlevegővel kerül a lakásba s azután az emberi sze- ezetbe. Akár mint is van.

1 Clarké szemében nem kétséges, hogy a barna patkány meg a bolhája nagyon fontos tényezők a heveny reumás sokizületi gyuladás kóroktauábau.

Ezzel kapcsolatban felemlítem, hogy néhány hónappal ézelőtt egy a hadilengeréezetnél szolgáló kollégával beszéltem Clarké felfogásáról. Ez a kolléga elmondotta, hogy patkány acélból épült hajón, mint a torpedóhajón, nem fordul elő. 8 ilyen hajón nem is észlelnek reumás lázat; más anyagból épült hajókon ellenben tanyázik a patkány s ilyen hajókon gyakori a reumás sokizületi gyuladás is. Érdekes hogy az angol haditengerészetnél mejrí'gyelték, hogy' a reumás láz számbeli csökkenése tiem járt együtt a mandulalob esetei-