Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-03 / 2. (2815.) szám

6

0

^T^<^-jV>AG^ARH!KLAI>

19B2 január 8, ▼aaájrnap.

Az iijuság útja*

írta: Rády Elemér

A P. M. H. megindulása, óta nagy szeretettel

és megértéssel kezelte a kisebbségi magyar ifjúság problémáit. Hasábjain helyt adott minden ifjúsági megnyilatkozásnak, melynek gyökerei a. nemzeti eszme talajából szívták az aktivitás energiáit. A jubiláló P. M. H. csak tradícióihoz marad hiv, midőn ezután is megszólaltatja az ifjú magyarságot és foglalkozik problémáival.

A fiatal magyarság ideológiai kifejlődésének útja. más szóval ifjúsági mozgalmunk története, kétségtelenül egyik legérdekesebb fejezete a kisebbségi magyarság történetének. Azonban a társadalmi komponensek oly ágas-ibogas szövevényén kellene magunkat átverekednünk, ha meg akarnánk Írni, hogy tűim enne egy rövidre- szabott újságcikk határain. Mégis a fejlődés menete, az ifjúsági mozgalmak irányának gerince világosan kidomborodik.

A magyar ifjúsági mozgalmak első megnyilatkozásai után, melyek Szüovenszkón indultak meg. közvetlen az áll árulóidul atot követő időkben, s mint szárnyszegett kísérletek, teljesen hatás nélkül maradtak, az ifjúsági szervezkedés súlypontja átment Prágába, ahol 1925-ben megszületik a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre és ennek szellemi avantgárd ja, a Szent György Kör.

Ebben az időben az ifjúsági mozgalmak ideológiai alapja a tisztán nemzeti eszme gondolatköre körül mozog. A Móricz—Szabó—Ady irodalmi triász szelleméből a nemzeti és — tovább menve — a népi alkotókat hámozzák ki, de például Szabó Dezső társadalmi és világnézeti materializmusa fölött még elsiklanak. Az ifjúság ideológiai fejlődéséhez egyre több szociális momentum kapcsolódik, s a Szent György Kör kicsi, de aktív szellemi csoportja, mely élekor egyedül jelentett életet és aktivitást ifjúságunk életében, a népi, nemzeti kultúra jegyében folytatja erjesztő munkáját. Ekkor indulnak meg a falujárások, a népművészeti gyűjtés ekkor veszi kezdetét és ekkor döbben rá az ifjúság arra a szakadékra, mely az egyes generációk közé ékelődött. — A népi. nemzeti kultúra evangéliuma még mindig a Szabó—Móricz—Ady-triász. Aki azonban e triász irodalmának ideológiai gyökeréig el tudott jutni és elsősorban és min- dénekfölött a Szabó Dezső materializmusát meglátta, az már ekkor megrajzolhatta volna ifjúságunk további fejlődésének kettészakadó görbéjét. .

Mert Szabó Dezső írásain keresztül, talán öntudatlanul jutott el az ifjúság egy része a materializmushoz, mint világnézethez, s ezen keresztül a materializmushoz, mint dialektikához, más szóval a markszizmushoz. Ez nem elszigetelt és egyedülálló jelenség. Minden nemzet intellektuális fiatalsága, melynek osztályadottsá- gainál fogva inkább a polgári ideológiához kellene sodródnia, a félúton megáll ott polgári materializmus utján jut el a materialista száz százalékig: csak az évszámok és az irodalmi nevek változnak — a lelki folyamat ugyanaz. — Paradoxnak látszik, de igaz, hogy a gyökereiben anyagéivü, de materializmusának végső konzekvenciáit levonni nem merő polgári ideológia termelte ki azt a generációt, mely ma a bölse- vizmus legfanatikusabb harcosa. A fiatalság csak abban az esetben tudott ugyanis kielégülni a polgári liberalizmus önző materializmusában, ha az idealizmust, a lelkesedést kikapcsolta lelki szótárából. Ha azonban nagyobb célkitűzései voltak, akkor természetszerűleg ezen ideológiákéi a. boisevizmus karjaiba hullott, hisz világnézetébe épp a. polgári liberalizmus csöpüg- tette a materializmus baktériumát.

A világszemléleti — mondjuk — 'balrasodró- dással egyidőben egy másik, nem kevésbé harcos és lelkes generáció bontogatta szárnyait; az a szellemi csoport, mely a külföld előtt- mint neokatoücizmus. vagy a. neudeutschland mozgalma ismeretes, s mely nálunk, mint az ifjú katolicizmus szellemi mozgalma lépett a dobogóra. Ennek ideológiai alapja a bölcseleti idealizmus, s egy uj lelkiségnek, egy uj spiritualizmusnak lett a megteremtője. Annak az ideológiának. mely a világirodalomnak Paul Olaude- Ieket, Papiniket. Sigrid Unőseteket, Chester- tonokat adott, s melynek a magyar irodalomban legtisztább megváltói Pr oh ászka Ottokár, Mécs László és a közelmúltban „befutott" Bállá Borisz. — Az ifjú katolicizmus szintén száz százalékot hirdet, de épp a másik pólusét, százszázalékos lelkiséget, uj spiritualizmust. Módszereiben szintén radikális, a polgári ideológia materializmusával épp úgy leszámolt, mint ennek gazdasági gyermekével, a kapitalista társadalmi renddel.

A. két .százszázalék malomkerekei között sodródik és morzsolódik a polgári liberalizmus ideológiája. — „Mindez azt mutatja — mondja Arady Zsolt egyik tanulmányában -—, hogy az emberek megelégelték az ötvenszázalékos kiegyezési kényszeregyezség-ipolitikákat és tökéletes megoldásokat akarnak, feleleteket az igazságtalanságokra." — Bár a polgári, liberalizmusnak is vannak ma még fanatikus harcosai, de a világperspektivák uj horizontok felé nyílnak. S ma már „uj szelek nyög étik az ős magyar fákat" is.

A magyar fiatalság útja tehát kettéváltan halad: a materializmus az egyik oldalon, az idealista tábor a másik oldalon. A középen nia* A Proliáezka Kör vezetőjének e cikke nem (Vili ugyan t-zází-zázalókosan a, P. M. fi. állás- jv-ntjái. azonban kú-zsf'mc^eu helyet adtunk ifjúságunk egyik értékes, komoly Its. zc go ii d ol at m-e ne tó n ok.

__________________

RE

GÉLÓ ROMOK DIENES ADORJÁN

| tek, de Kata még mindig ott térdelt az oltár I előtt. Hozzálépett Antal:

—- Uram azt üzeni, menj tini-; már ...

— Nem... nem! — kiáltott a szerencsétlen

XXVIII. TIBA

Amint nyugaton Vinna, úgy keleten Tiba romjai nézdegélnek föl a mogorva Vihoriát- csucsra és lesik, nincs-o valami parancs. Nincs... nincs. Fönn az öreg Viihorlát mintha ellbóbiskoit volna, lenn a vár elnyűtt romhalmaz. Különben is a tibai vár romjai sohasem is törődtek valami nagyon a világ folyásával: mélyen benn a hegyek között, Borölló-hegyszorosban, meredek s erdős hegy tetején búslakodnak azok. Országos vonatkozásokban soha nem szerepelt, sőt elmondhatja magáról azt, amivel vártársai közül egyik sem dicsekedhetett: soha semmiféle ostromot nem állott ki.

No de azért viszont nem lehet mondani azt sem, hogy mozgalom, zaj és tülekedés nem verte volna föl tájékát. Tett erről a hatalmas Nagymihályi nemzetség, amelynek leszármazottjai kezdettől végig uralták a várat, Tibát és e rövid idő alatt ága.s-bogas fává cseperedett nemzetségtörzset együttesen a tatár veszedelem után pár évre emlegetik a krónikások. Akkor volt ez, mikor a fiatal Jákó comes kiszemelte magának Apa bán szépséges unokáját, kézen fogta s azt mondta neki: a

— Uccu, rózsám! én a tied, te az enyém. Kössük össze magunkat a szent házasság örökös koszorújának kötelékével. Jó lesz?

Jó volt biz1 az különösen Jákó uram számára, mert e házasság révén jutott birtokába Tiba földje, mely, hogy központ és védelmi erősség nélkül ne maradjon, megépítette rajta Tiba várát. Uj várának ormáról boldog nyugalommal nézett aztán le az előtte fekvő sikre, melyen elszórva fehérlettek a falvak házai. Vásárosába (ma Szobránc), Egyházastiba (ma Tiba), Feltiba (ma Hornya), Nagytiba (ma Hankovee) és még több más ilyen meg amolyan Tiba, melyek azóta vagy más nevet vettek föl, vagy pedig elpusztultak. De akkoriban még mind ott hódolt Jákó comes és neje előtt. Mondta is örömében a comes, mialatt átölelte ifjú nejét:

— Lásd-e, kis hitvesem, mily szép darab földet hagyhatunk majd gyermekeinknek.

Elpirult az újdonsült, menyecske:

—• Miket beszél már kegyelmed. Nem illik ilyenről szót váltani.

De hát illett, nem illett: Jákó comes és neje lettek ősei a nagykiterjedésü Nagymihályi nemzetségnek. Ebből ágaztak el az Eöraögh, Vin- nay, Zobránczy, Eödönffy, Bánffy, Tibay, Pong- rácz, Lacskay és gróf Sztáray családok. Ezek közül ma egyedül a Sztárny-család él,, a szintén élő Bánffyak és Pongráczok más törzsből, más elő névvel fejlődtek ki.

A nagymihályiak szépen kivették részüket a közszereplés terén. így János ungi alispán, György ugyanott főispán, Péter nagybányai plébános, Albert auranai perjel völt s az utóbbi Zsigmond király kíséretében részt vett a kon- stanci zsinaton.

Úgy a 14. századig mindnyájan a közös Nagymihályi nevet használták, ez időtől kezdve azonban birtokaik szerint külön-külön nevet vettek föl. Tiba vára s tartozéka a Nagymihályi Lőrinci ő-l származó Tibay-család tulajdonába ment át. Bírták volna is azt minden zökkenés nélkül, ha azok a fránya Drugethek nem alkalmatlan- kodnak nekik unos-untalan. Nagyon bántotta ezt a terpeszkedési mániában szenvedő oligarcha dinasztiát az, hogy két óriási uradalmuk •— a homonnai és ungvári — közé be van ékelve Tiba földje s főleg, hogy az nem az övék. A mások birtoka után kaparászó Drugethek között L, izgága naturájavai közismert Ferenc zempléni főispán volt az különösen, aki a pörök, paragrafusok és jogigények görbéivel folyton ott piszkálgatott a jó Tibayak orra előtt.

— Tiba vára. megeszlek! — morgott Drugeth Ferenc.

— Kólika lesz abból! — replikázott Tibay Balázs.

Azonban csak paragrafusokkal hadakoztak. Kardra nem került a sor sem közöttük, sem fiaik között, mert a halál kibékítette a két családot: a 17. század végső éveiben úgy a Drugeth-, mint a Tibay-csaiád szinte egyszerre balt ki. Hogy Tiba vára egyáltalában tulélte-e urainak kihalták ezt a múlt homályaiból nem lehet kivenni.

radt ifjúság tudatosan, vagy tudattalanul is ideológiailag az egyik, vagy másik pólushoz közeledik. — S ebben a differenciálódásban

nem állunk egyedül, ez ma világjelenség. — A nyugati államok fiatalsága előbb jutott el az ideológiai differenciálódásban, a kisebbségi magyar ifjúság későbben. Azonban differenciálódásával részesévé lett a kulturvilág társadalmi mozgalmainak, nyugateurópai 'perspektívákat nyitott maga előtt.

Vannak, akik az ifjúság uj orientálódásában nemzeti szempontból veszélyt látnak. A rómlá- tóknak csak azt mondhatjuk: A mai ifjúéi

ideológiai mozgalmai nagy világmozgalmak függvényei. A mi kis patakjaink nem állithatjá meg a hatalmas folyamok áramlását. Cél né’1 sem futhatunk, mert a sorsunk így csak az el- posványosodás lehet. Egyetlen lehetőségünk: a nagy folyamokba, az ideológiái váiágáramlatok- ba betorkolnunk, aminek természetesen nem kell és nem szabad a speciális kisebbségi föladatok és a magyar szempontok elhanyagolását jelentenie. Sőt: ezek kihangsulyozása és alapul való elfogadását kell minden magyar ifin*' mozgalomnak egyik vezető célkitűzésűi választani. Euélkül. minden diákmunka talajtalan és I irreális.

Valószínű, hogy III. Károly király várpusztitó törvényének esett áldozatul 1715-ben.

De megmaradt magában Tiba faluban a család két katstélya, melyek közül az egyik, mint a Patay-csa-lád tulajdona, ma is áll, a másik ott a Sztáray-féle kert közepén romokban hever. A Patay- kastélyban pálos szerzetesek székeltek a középkor folyamán, sőt egy közülük még most is ott székel a följáró fejetlen barát szellemének alakjában. A vidék népének közhite ez. Látta-e valaki a fejetlen barát szellemét s egyáltalában létezik-e az: erre csak a uéplél-ek tömegszug- geszcióra hajlamos képzelgése tudna igenlő választ adni. Azonban van a tibai várnak s környékének olyan kísértő szelleme, mely nem a nép fantáziáján, hanem a történelem bemondá-. sán alapszik és nem holmi fejetlen barát bábszínházával hozakodik elő, hanem egy asszony véres tragédiáját adja át az utókornak.

... Az Ur születése után 1376-ik évet írták akkor, midőn a tibai várnak a már öregedő Nagymihályi Imre volt az ura. Hogyan s hogyan nem, de fiatal felesége volt neki a bájos és erényes Butkay Kata személyében. Sőt azzal is eldicsekedhetett az öregur, hogy frigyüknek hajtása -lett: hiszen ott ugrándozott a várkertben szülői körül a pajzán kis Petronella. De hát éppen ott volt a baj, hogy nem dicsekedett el senkinek, mert az a megrögzött gondolat telepedett be tar koponyájába, hogy Petronella a feleségéé ugyan — de nem az övé. Ez a gyanú aztán fölszabadította benne mindazokat a szenvedélyeket, melyek mindkét -házastárs életét földi pokollá alakítják át.

— Te kakukfiók!. — ezen a néven szólingatta kis leányát Nagymihályi Imre.

És midőn édesanyja kézen fogta, s elvezette Petronellát, hogy ennek ártatlan gyermeki lelkét meg ne mérgezzék a rendesen következni szokott még cifrább címzések, férje utána kiáltott:

— No ugyan, jó helyen lesz ez a gyermek egy ilyen mindenki asszonya ölén!

Kata tűrt, ameddig tűrhetett. Nagy szenvedésében a vallás gyógyszereihez fordult és hanem is mindennap, - de minden vasárnap lement Egyházastiba templomába, hogy ott fcisirja bánatát a lélek vigasztalásainak Istene előtt. De midőn aztán nem volt sem éjjele, sem nappala többé férjének gyanúsításai miatt: elhatározta, hogy ott hagyja Tiba várát gyermekével együtt. Hiszen idegen emberek között legalább csöndben élheti le bánatos napjait. Sötét éjjelen ő maga szerelte föl lovát és senkitől nem kísérve, kifelé igyekezett a várból. A kapus jóembere volt, már a falakon kívül poroszkált, ölében a kis Petronellával, midőn férje állt előtte s megfogta lova zabláját:

— Haha! szeretődhöz igyekszel, mi? és a gyermekkel együtt. Nincs benned semmi szemérem. te romlott bestia? Te ... te...

Kata nem szólt semmit. Minek a beszéd? Hiszen a karvaly úgy sem érti meg a galamb szavát.

— Kölyjcödet szeretődnek adom át — zúgott tovább férje —. ha megtudom, ki az. Te magad pedig most rögtön visszamégy ágyasházadba és gondom lesz rá, hogy onnan többé ki se lépj.

Tudta Kata, hogy férjének e szavai az akkori kor egyik legretten-etesebb Ítélkezésére céloznak — a befalazásra. Halottihalványan hajtotta le szép fejét s úgy suttogta:

— Hatalmában vagyok te kegyelmednek. Ártatlan vérem Istenhez fog kiáltani bosszúért. Mégis irgalomért esdek kőszivedhez: holnap nagyböjt szombatja vagyon, hadd mehessek léhát hóinak az Isten házába, Isten házában a szentségek befogadására.

Imre ur egy ideig gondolkodott s csak azután válaszolt:

— Jól van. Irgalomban fogsz részesülni. Ne mondhassad majd ott tűin au, hogy nem volt emberi szív hitves birádban. Holnap -esthajnalkor le foglak kísérni István öcsémmel és Antal szolgámmal a templomba.

A szentségek örök vizeiben megtisztult telkek elhagyták már Isten házát, a csillagok is feljötHa megtakarítást akar elérni

ajándékok vásárlásánál, vásároljon a

FROSTIG Testvérek

„Első Szlovák Ékszer-,

Arany és Ezüst Gyárának"

eladási üzleteiben.

Praha II,

Vádavské n6m. 7.

és

Bratislava-Pozsony

Mlhálykapu 6.

ahol óriási választékot talál ékszerekben, órákban, ezüst és aranyárukban.

Olcsó eredeti gyári árak.

asszonyban a halál félelme és kirántotta magát az őt átfogni akaró szolga karjaiból.

— Igen! — dörgött mögötte férje hangja, — hozzad. Antál.

Már kinn voltak a faluból a temető táján, midőn ura intésére Antal letette terhét, ez pedig félig áléit nejének keblébe markolatig döfte bele tőrét.

— lm, irgalmam — mondta szinte megszelídült hangon —, nem falazlak be, hanem gyors halált adok néked.

—- Fájdalmas Szüzanyám ... Jézus... — suttogták Butkay Kata halódó ajkai, aztán földre hanyatlott teste.

Ezt a testet a -három férfi ott azonnal el is ásta a temető árkában, suhant nem jelölte helyét, kereszt sem emelkedett fejénél. Persze, hogy Kata rokonai: a Butkayak és Pelejtheye-k nem hagyták ennyiben a dolgot, hanem panaszt emeltek Lajos királynál és szigorú vizsgálatot követeitek a hitvesgyilkos Nagymihályi Imre ellen. Háromévi huza-vona után ez megesküdött arra, hogy nejét házaseágtöréseu érte s így jogos volt- cselekedete. Hogy azonban nem volt-e ezen eskü az öregség gyöngült elmés rémlátásainak eredménye és hogy .ki volt Kata csábítója, ha ugyan egyáltalában volt: mindezeken öt és félszázad homálya ül, mely homályból csak egy mártiros életét ilyen halállal is megkoronázott asszony alakja csillámlik elő.

Hol, mi tájon porladnak csonjai? senki nem tudja. Lehet, hogy a jó ruszin földműves ekéje 6zántogat rajtuk. Lehet, hogy a szobránci fürdő vendégek autója dübörög rajtuk, akik a bo- rollói szorosba rándúlnak ki és ott a tibai vár romjai között vig danolászás, pajzán nevetgé- iés közben hallgatják meg valamelyik múltba merengő mesemondó ajkáról Butkay Kata szomorú históriáját. Aki, akár bűnös, akár ártatlan, de mindenképpen sajnálatra méltó volt.

— Jaj, de rémes, — mondja fázósan egyike a sok ruzsos és kevés ruhás nőcskéknek, midőn a mesemondó elhallgatott, — jó, hogy az ma már meg nem történhetik.

Igaza van, kisasszony kain, ilyen alakban nem.

(Következő közlemény január 17-i számunkban jelenik meg.)

Kövezetvám probléma Ungvárira

Ungvár, január 11. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A nehéz anyagi viszonyok között tengődő Ungvár városára valóságos csapást jelent, hogy egyik főbevótedi forrása: a kövezetvámszeüési jog, 1932 január elsejével megszűnt A képviselőtestület ugyan alkotott egy szabályrendeletet, mely a megszűnt kövezetvámszedési jog helyett a „kö- vezetilleték“-szedését vezeti be, de a szabályrendelet addig életbe nem léptethető, amig azt az illetékes minisztérium jóvá nem hagyja. A jóváhagyás előreláthatólag hónapokat fog késni 3 ez idő alatt a város az illetéket nem szedheti. Ugyancsak zavart idézett elő ezzel kapcsolatban a vásárvám (helypénz) szedésének módja is, mivel eddig úgy azt, mint a kövezebvámot egy társaság kezelte, melynek szerződése jaunár 1-ével szintén lejárt.

Úgy a tanácsban, mint a képviselőtestületben hosszas tárgyalás és vita tárgya volt ez az ügy, mivel a régi kövezet- és vásárvám- kezelők 450 ezer koronás pert indítottak a vár-os ellen, melynek folytatásától csak akkor hajlandók elállani, ha a város ismét nekik adja kezelésbe ezt a zsíros falatot.

A tanács határozata szerint az elnökség kérdést intézett a kezelőkhöz, hogy menynyit lennének hajlandók fizetni a városnak, ha a vásárvámot nekik egy évre kezelésbe adnák. A kezelők azt eddigi, majdnem más- félmilliós bérösszeggel szemben csupán 522 ezer koronát kínáltak fel, míg, ha csak 3 hónapra kapják meg, havi 15 ezer koronát ajánlottak fel.

A képviselőtestület — bár kényszerhelyzetben van a kezelőkkel szemben — nem fogadhatta el az ajánlatot, hanem elhatározta, hogy egyelőre a vásárvám szedését házikezelésbe veszi, de ugyanekkor január 5-ig pályázatot ir ki, úgy a kövezetilleték, miut a vásárvám kezelésére, azzal a feltétellel, hogy a kövezetilleték csak akkor lesz szedhető, ha a róla szóló szabályrendeletet a minisztérium jóváhagyja.

— Úszó városka a Rajnán. Bingen közelében, ö Rajnán, egy egész üsző városrész épült fel. Az úszó házak, hasonlóak a vizreépitett vikend-házakhoz, azzal a különbséggel, hogy ezek a rajnai házikók nemcsak nyáron, hanem téten is állandó otthonai szolgálnak tulajdonosaiknak. A házadé nagyon kevés, a „telekért" nem fizetnek semmi használati dijat, övék az egész Rajna. Ha valamelyik családnak nem tetszik a szomszéd orra, egyszerűen le-* úsztatja házát más vidékre. Ézt. kevés vilatuhtjdo- nos csinálhatta ifiánuk.