Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)
1932-01-21 / 16. (2829.) szám
<Jb>KA,*iAW V tAtaltAk.* rí A RÍiAÍ% I Jl |u,ÜilO>l éMJ.. rU—, Szives szavakon kívül semmi pozitív eredményt nem hozott Prágából a rozsnyói iskolaügyi küldöttség négy tagú fo üidötsség vitte a véres memorandumát a felállítandó polgári iskola és parallel magyar osztályai ügyében — Az igazságügyminisztériumot a rozsnyói uj Járásbiréság tárgyában keresték fei — Hol a kormánypártok által ígérgetett 2 millió? sem vették komolyan a kisebbségi kérdés megoldását, hanem a becsületes, az egész na agyar kisebbség érdekeit felölelő megoldás helyett tervszerűen mozdították elő kulturális és gazdasági romlásunkat. Ha nem ez lett volna szándékaik, akkor azokat a súlyos milliókat, amelyeket a magyar kisebbség és a külföldi közvélemény megtévesztésére elköltötték, bizonyára kisebbségi életünk jogos igényeinek kielégítésére fordítják. Tehetségtelen szerencse! 01 vágok játékszerévé lett kisebbségi életünk, akik neon rendelkeztek államférfiui horizonttal és arra a korlátoltságra valló feltevésre építették működésüket, hogy az itteni magyarságot huncutságokkal és üres ígéretekkel megtéveszthetik valóságos érdekei felől. Az ilyen eljárás nem maradhatott súlyos következmények nélkül. Hiába harsogják a hatalom kitartott ja i, hogy az itteni magyarság élvezi a demokrácia áldásait és hiába hirdetik Benes külügyminiszter és sajtója a bel- és ‘külföldön', hogy itt. a kisebbségi kérdést megoldották, az igazság utat tör magának. A kijózanodás ideje rohamosan közeledik és a külföld mértékadó tényezői egyre jobban ráeszmélnek arra, hogy mi rejlik a nagy költséggel és nem kevesebb tervszerűséggel folytatott propaganda mögött. A hatalom is érzi,, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség sorsa fordailóponthoz jutott. Azok a szirénhangok, amelyek olyan férfiak részéről hangzanak el felénk, akik elsősorban .felelősek szenvedéseinkért, nem fognak a magyar kisebbségi közvéleményben visszhangra találni. Mert a kitartottak helyeslése és megelégedettsége nem befolyásolja magatartásunkat, legfeljebb még jobban elidegenít bennünket a hatalomtól. Éppen az a snlyos erkölcsi ür, amelyet velünk szemben az igazság elferdítésének, a megtévesztésnek visszatetsző módszerei naipróhnapra jobban elmélyitettek, akadályozzák meg azt, hogy ezekkel az emberekkel megbékéljünk. Hiába kínálják nekünk a híd szerepét Magyarország felé. Mi csak oly hidra vagyunk hajlandók rálépni, melynek pillérei egyenrangú felek közös megegyezésén, az igazság és jó erkölcs alapijára támaszkodnak. Akarjuk a megbékélést, de ennek előfeltétele a múlt minden bűnének maradék nélküli jóvátétele. Ne kívánja tőlünk senki, hogy lelkünk mélyén őszintén azokhoz húzzunk, akik szenvedéseinknek előidézői és akik kisebbségi életünk kálváriájáért felelősek. Tudjuk, hogy kötelességeinket teljesítenünk kell, de énzelmeinfcet nem adtuk el senkinek és nem vagyunk ma sem hajlandóik azokat áruba bocsáijtani. Mi tisztán látjuk a fejlődésnek eljövendő útját és tudjuk azt, hogy a Rozsnyó, január 20. (A P. M. H. tudósitójától.) pár nap előtt beszámoltunk a rozsnyói képviselőtestület üléséről, melyen a létesítendő uj szlovák polgári iskola s annak parallel magyar osztályai kerültek megvitatásra. A közgyűlés határozatától kifolyólag a Róth Ernő városbiró, Úriban András állami főjegyző, Majguth Albert és Birtok József képviselő- testületi tagokból álló küldöttség utazott fel Prágába a város memorandumával. Dérer miniszter a küldötteket szívélyesen fogadta, Róth Ernő városbiró lói, — aki a város kérelmét élő szóval is előadta, — átvette az Írásos memorandumot. A magyarság pártjainak e parallel magyar osztályokra vonatkozó kérelmét Majguth Albert támasztotta alá élő szóval, magyar nyelven. A miniszter válaszának lényege az, iiogy elvben semmi kifogása nincs a kérelem megvalósítása ellen s azt a legmelegebben pártfogolja, de az iskola létesítése anyagi nehézségekbe ütközik, mivel a pénzügyminisztériumban az uj iskola felépítésére fedezet nincs. Egyetlen mód kínálkoznék s ezt ajánlja a városnak: hassanak oda, hogy az iskola tervei elkészüljenek és ezek alapján sürgessék az állami fedezet kiutalását, ami a pénzügyminisztérium kikapcsolásával, az iskolaügyi minisztérium révén fog talán sikerülni, az islco- kalapból kiadandó állami szubvenció alakjában. így pillanatnyilag nem tudja megmondani, mennyit sikerü In e e réve n biztosit aní az iskola felállítására, de reméli, hogy a kérdés megoldható lesz. A küldöttség másnap az igazságügy minisztériumban tisztelgett, ahol a Rozsnyón felállítandó uj járásbirósági épület ügyének állásáról kértek tájékoztatást. Ez a terv ugyanis régen húzódik s megvalósítása a város és vidék igazságszolgáltatása szempontjából, de az építkezés révén a munkaalkalmak tekintetében is jelentős nyereség volna. Kérdésükre azt a lehangoló választ kapták, hogy az uj bíróság ügye teljesen zátonyra jutott. 'kibontakozásban nekünk is számottevő szerepünk lesz. Számit ás a inkáit a gazdasági válság el nem hárítható következményeire építjük. Az események rohanva száguldanak és akik ma ■még holmi deus ex machinára szárni tan ak, holnap keservesen tudatára ébrednek annak, hogy az árnyékba tolom foszlányait meglátja a világ, s mögöttük felismeri az erőt fitogHa órdemibeli elintézést akarnak, az egész dolgot újra kell kezdeni. Legegyszerűbb volna, ha az összes pártok parlamenti képviselőik utján forszíroznák a terv megvalósítását- A kiküldöttek a pénzügyminisztériumban is eljártak s közvetlenül tájékozódtak a helyzetről, azonban ott is azt a felvilágosítást nyerték, hogy fedezet a járásbíróság építésére nincsen, az 1932-es költségvetésben egyáltalán nem szerepel ez a tétel s így az ügy erre az évre már reménytelen. r Az igazságügymiinisztóriumban szóba került az is, hogy talán Rozsnyó mint magyar város jut nehezebben uj bírósághoz, mire a határozott válasz az volt, hegy a dolog nem ezen múlik, sokkal „magyarabb" városok, mint Léva, Érsekújvár is kaptak már uj járásbi- róságot, de ezek erélyesebben és kitartóbban sürgették az illetékes fórumokat. Ugyanezt kell tennie Rozsnyónak is, különösen parlamenti képviselői utján. Alkalmunk volt beszélgetni a most hazatért küldöttség országos keresztényszocialista párti képviseíőtagjával, akinek az a benyomása, hogy a szükségesnek látott sürgetések dolgában különösen jó szolgálatot lehetne a Városok Szövetségének prágai irodája, melynek hathatós közremunkálása révén a gyakori és költséges küldöttségjárások is mellőzhetők volnának. Odafent egyébként illetékes helyen, még újból utánanéznek annak a kétmilliós fedezetnek, amely a rozsnyói csehszlovák képviselőtestületi tagok kijelentése szerint a létesítendő uj polgári iskola felépítéséhez rendelkezésre áll. A pénzügyminisztériumban nyert közvetlen felvilágosítás után a dolog úgy fest, mintha ez a kétmilliós fedezet csak szónoki érv lett volna a csehszlovák adók javaslatának könnyebb megszavaztatása s a városi ingyen- telek sima adományozása érdekében. tató tehetetlenséget. Érthető érdeklődéssel figyelünk mindén mozzanatot, amely a középeurópai kérdés megöl dósának komplexumában felmerül, mert kisebbségi helyzetünkben nemcsak a csehszlovákiai, hanem a magyarországi megnyilatkozások is, úgy az elfoglalt álláspontok érdemi része, mint pedig a taktika szempontjából, kihatással vannak sorsainkra. Aki tehát Nem oszlatlak fel a tisztek és őrmesterek szövetségeit Prága, január 21. A Ceské Slovo nyomárt jelentettük, hogy Skvor, Kadlec, Zsák és Kroutil tábornokok azt a javaslatot tették ai nemzetvédelmi minisztériumnak, hogy oszlas-i sa fel a tisztek és őrmesterek szövetségeit. E hírhez a nemzetvédelmi miszitérium hivatalom san jelenti, hogy nem is gondol a fenti sző* vétségek feloszlatására, hanem ellenkezőleg a nemzetvédelmi minisztérium most fogadta küldöttségüket és alkalmat nyújtott nekik véleményük és kívánságuk tolmácsolására. Á hivatalos jelentés nem cáfolja meg azt, hogy a tábornokok benyújtottak ilyen javaslatot. Ebben az ügyben különben a képviselőház véderőbizottságában meg fogják interpellálni a; nemzetvédelmi minisztert. Megtörtén! a Magyar Nemzeti Iánk kamaflébSeszátEitésa Budapest, január 20. (Budapesti szer kész- tőségünk telefon jelein tése.) A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa keddi üllésén jóváhagyta a bank mérlegét és elhatározta, hogy 8.739-000 pengő tiszta jövedelemből a múlt évhez ha. Sonloan 12 százalékos osztalékot fizet. Egy, ‘ben a Nemzeti Barik elhatározta, hogy a kamatlábat 8 százalékról 7 százalékra szállítja le, ezzel is hozzá akarván járulni a gazdasági életre nehezedő terhek csökkentéséhez. — Eperjes élete a számok tükrében. Eperjesi tudósítónk jelenti: Az eperjesi rendőrség most adta ki statisztikai kimutatását az elmúlt évi működéséről. A számadatokból kitűnik, hogy Eperjesen a közbiztonsági állapotok örvendetesen konszolidálódtak s jóval kevesebb bűncselekmény fordult elő, mint az előző években. Egyéb érdekes adatok: Eperjesen huszonegy időszaki sajtóorgánum jelent meg, közülük egy magyar, három szlovák, öt szlovák-magyar és két szlovák-német-magyar; nyelvű. Az egyesületi élet rendkívül fejlett^ A múlt évben hetvennégy egyesület fejtett ki működést. Hatvankét színházi előadást rendeztek, melyek közül tiz volt magyar nyelvű- A város idegenforgalma a múlt esztendőben feltűnő arányban apadt. Az 16S3 vendég közül 1310 magyar állampolgár volt. a középeurópai népek és elsősorban Csehszlovákia és Magyarorsizág megbékéléséinek ügyéhez hozzászól, s aíki a kibontakozásban az itteni magyar kisebbségnek szerepet szán, annak számolnia kelt a mi akaratunkkal és célkitűzéseinkkel. A mi utunk egyenes és világos. Célja: magyar jövőnk biztosítása. Elhatározásunkban csak ennek érdekei fognak vezetni PÁTER LAURENTIUS TITKA BÖNCIGYI REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (9) — Hogyne, kérem, én jelentettem neki, hogy Ladna hívja.-- Nem vett ekkor valami különöset észre rajta? — Nem, kérem, a világért sem. — Tehát Ladnával beszélt. És hány percig? — Azt nem figyeltem meg, kérem — Oh Jesszusom — Szentségéé Máriám! — És most jól figyeljen. Pénteken .este volt a jótékonysági ünnep. — Milyen sikere volt, Istenem, milyen sikere — Tombolva ünnepelték — Az a fátyollá ne — — Gyerünk tovább. Szombat este. Mi történt szombat este? — Én nem tudok, kérem, semmit. Lenn vacsorázott az étteremben. — Magában? — Igen. Egy kis asztalnál ült. Mindenki őt bámulta. — Meddig volt az étteremben? — — Úgy tiz óráig. — No most — Mi történt aztán? — Aztán — előáll Utalta az autót — — Nem tűnt fel különösnek maga előtt, hogy ilyen kegyetlen caidar időben aulóturá- ra indul? — De igen — Szóltam is neki — De ő nevetett — Hogy éppen az ilyen időt szereti — És elment. — Ekkor sem látott rajta semmi különöset? ...jfemr kérem, Jókedvű volt, mint általává " ' '* (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) bán. Azt mondta, hogy mindennel meg van elégedve s máskor is visszatér ide, ha hívják. — És mikor jött meg az éjszakai túráról? — Azt már nem tudom, kérem. Én tizenegykor lefeküdtem s aztán nem* érdeklődtem. Az éjszakai portás tudni fogja a pontos időt. — És — hol van most Anita Loos? — Ebéd után rögtön kiment Rinka irányába. Azt mondta, hogy négyre visszatér. Készítsük elő a számlát. A bécsi gyorssal utazik. Roltó a karkötőórájára nézett — Most félnégy. Hozassa fel a nyolcas kulcsot — — De kérem — — Nem értette? — A kulcsot akarom — azonnal — A remegő kéz lenyomott egy csengőgombot. — Amint a művésznő hazatér', mondja meg, hogy egy ur várja a szobájában. Csak ennyit — — Én kérem — Hogy kerüljek a szeme elé? — Akkor üzeníesse meg. Mit bánom én! De el ne rontsa a dolgot, mert maga lesz felelős mindenért. Kopogtattak. A szobapinoér lépett be. A megkínzott ember szinte inegkönnyeíhibül- ten lélekzett fel. — Pali, vezesse a hadnagy urat a nyolcasba. Bocsássa őt be oda. A pincér; csodálkozó szemekét meresztett. % — Egy estély ügyében akarok tárgyalni a művésznővel — vágott közbe Roltó s a szobájában várom meg. VI. — Tiszteld a törvényt! Ebben az életeidben nevelték Hausemann urat, aki immár busz esztendeje vezeti apáinak örökét s vezeti abban a szellemben, hogy soha összeütközésbe nem került az Írott paranccsal s rendeletekkel. Őnála soha át nem lépték a zárórát, a Royal kártyaszobáiban soha tiltott játékot nem játszhattak, a szállodai szobákban légyottra párok meg nem húzódhattak, rája bírságot soha ki nem vetettek. Világéletében büszkén hivalkodott vele, hogy ő nála soha razzia nem volt, az ő szállodájában nem fordultak meg átutazó nemzetközi betörők és szélhámosok, ő nem akar nyerészkedni', hanem szolid alapon keresi a pénzt. És most, ime, ezen a szerencsétlen vasárnapon, becsapott a bomba a Royal kellős közepébe. Itt a botrány s nem lehet elkerülni a következményeket. Gyilkos húzódik meg az ő fedele alatt. Egy sötétlelkü bűnös a nagyhírű táncosnő álarcában, aki az ő tisztes hajlékából s az ő kocsiján indult el végzetes útjára, hogy felborítsa a szent világrendet. A botrányt mégis csak meg kell akadályozni. Ebben a bolond csendőrben is lehetett volna kímélet e tapintat. Fogta volna el az állomáson, vagy akárhol másutt. Nagyokat sóhajtozott, amíg felöltözködött. Lassan, elgondolkodva, borús homlokkal baktatott le a piros szőnyeggel bevont lépcsőkön. Éppen idejében érkezett a hallba. Anita Loos most ugrott be az udvar felől, a lift melletti ajtón. Szerencsére a portáson kívül egy fia lélek sincs itt. Ahogy tekintete végigszaladt ezen az édes, bájos teremtésen, aki úgy állott most előtte kipirult arcocskájával, egyszerű sport- dresszében, mint a megtestesült ártatlanság, szinte úgy hitte, hogy csak gonosz szellemek incselkedtek vele az imént. — Kitűnő volt, gazd‘uram, remek. —i Frissen csilingelt ez a hang s üdesége meg- bizseregtette a szív tájékát. — Ez a gyönyörű hóesés! Elkészitették-e már a számlát? — I — gén — alig tudta kinyögni a választ. —■ A szobapinoér az asztalra tette. — Nagyon jól van. Minden nagyon szép volt itt s hálásan emlékszem vissza magukra. — Megveregette Haussmann arcát. —• Ha majd féljön Récsbe, el ne kerülje a házam táját, öreg ur. (így viselkednek a gyilkosok? Itt tisztára meg kell bolondaüni.) — A kulcsomat, Herr Portier! — Kérem, művésznő! — Haussmann bácsi mélyet sóhajtott. — A kulcsok fenn vannak. — Jól van, nagyon jól van. Az uzsonnát a szobába kérem. — Portás! Egy kávé tejszinhabbal, két zsemle, vaj, dzsem a nyolcasba. Hozzáirni! — Igenis, Haussmann ur! — Ha megengedi, művésznő,, felkisérem. — Nagyon kedves. Gyerünk! Már négy lépcsőfokot mentek egymás mellett s Haussmann még mindig nem mert szólni. Újból nagyot fohászkodott. — Művésznő, kérem! Egy kis kellemetlenség. Csodálkozva nézett a kis emberre. — Unannehmlicbkeit? — Valaki várja a szobájában. Elsült a nagy ágyú. Talán most, most fog összeros'kadni a bűntudat súlya alatt. — Úgy? — Kissé csodálkozó volt a hangja, egyébként azonban semmi különöset nem láthatott rajta. — Valami ismerős? A jótékony egylet elnöke? 9
