Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-01 / 1. (2814.) szám

1932 január 1, péntek. T>RAGA!-MAG^.3JíHlRIiAg 3 „Vagy zuhanunk tehetetlenül a megsemmisülésbe, vagy a meredek szélén megtorpanva a szenvedő népek megtalálják és bizalommal összefogják egymás kezét** Grossthmid Géza szenátor újévi nyilatkozata a politikai és gazdasági válságproblémák megoldási lehetőségéről Magyar Újév Prága, december 31. Boldog Ujesztendőt 1 Ma nem volna helye a pesszimizmusnak, ma a reménység és bi­zalom érzéseit kellene élesztenünk, friss életkedvet, munkakészséget és a jövőben való nagy reménykedést kellene besugároz­nunk minden magyar lélekbe. Azt a hitet, hogy az uij esztendő sokkal jobb, embersé­gesebb lesz, mint az elmúlt, hogy a legna­gyobb bajokon már túl vagyunk és felfelé haladunk, hogy a magyar tavasz és a ma­gyar nyár az idén szebb lesz, mint ebben a hátunk megett elhulló esztendőben volt, bővebb lesz az aratásunk, kisebb lesz. a lel­ki és testi szegénységünk és sok beteljese­dik kívánságainkból. Az asztrológia bűvös könyve azt mondja, hogy azok az esztendők, amelyeknek szám­jegyei összeadva tizenötöt adnak, különösen kedvező jegyben állanak. A hókusz-póku- ezokban nem hiszünk, hiszen volt már az elmúlt két deoennkunban két ilyen eszten­dőnk, 1914 és 1923, nem mondhatjuk, hogy az emberiség történetében az annum felici- tatis szerepét játszanak ezek a dátumok. 1914-ben szakadt rá az emberiségre a törté­nelem legnagyobb katasztrófája, amely mel­lett a tatárjárás szörnyűségei elhalványod- nak. Azóta minden történelmi munka, mely korúnk állapotait írja le, borzalmasabb ol­vasmány Rogerius mester Carmen Misera­bi léjénél és a csillagok meg a mágikus szá­mok konstellációja nem jogosít fel bennün­ket arra a reménységre, hogy az uj eszten­dő befejeztével a krónikás kedvezőbb mér­leggel zárhat, mint a mai Szilveszteren. Most megszólaltak rendes szokás szerint a modern Pythiák is, a hivatásos jósok Paris­tól Konstantinápolyig horoszkópot állítanak fél, mindenki a Jövő titkait szeretné kifür­készni, de tálán jobb, hogy el vannak rejt­ve elölünk azok a dolgok, amelyek ránk várakoznak. Ha biztosan tudnók, hogy mi elébe megyünk, talán összeroskadnánk az ut előtt. A krízis esztendeje után nem csoda, ha ez az Újév a pesszimizmus jegyéiben áüL Boldog Ujesztendöt kívánunk, talán remény­kedünk la, de nem bízunk benne, hiazen minden év csak súlyosabb éfi műyoeafcfb csa­lódásokat hozott ránk. A mi kisebbségi ma­gyar életünkben la az esztendőknek ezen a határmesgyéjén szomorú a mérleg, amit felállíthatunk. Mind több és több értékünk hull a multiba, minden esztendőben temet­jük egy-egy elvesztett vagyon-maradékun- kat és egyre nő a történelmi sirhalom, amelybe szellemi és anyagi. értékeink hul­lanak. Azokból, amiket elvesztettünk, még semmit vissza nem kaptunk. Ott feküsznek a múltak temetőjében megszűnt iskoláink, tudományos és kulturális intézményeink, sok városban elnémult színészetünk, sok faluból kiszorult magyar beszédünk, elve­szett magyar dalunk. Ott feküsznek milliós anyagi értékek, amelyeket magyar pénzin­tézetek, ipari vállalatok, kereskedelmi in­tézmények voltak kénytelenek áldozatul hozni. Amikor azt mondják nekünk, hogy Jegyünk bid a szomszéd államok megérté­sének kiépítésében, akkor keserű mosolyra torzul az arcunk, ezt a hidat bizony már alig tartja néhány korhadt gerenda és foly­ton erősebb és erősebb hullámok mossák alá. Jeaji Christophe duhaj élünk ám miég cimborája csak dacból fakad fel még belő­lünk. Mindnyájan érezzük, hogy az ilyen élet nem teljes értékű, inkább vegetáció, mint uj életet fakasztó. És ezen a szomorú Újéven mégsem sza­bad feladnunk a harcot. Tudjuk, hogy a társadalmi életben most nyersen és teljes érvényükkel jelentkeznek a biológiai tör­vények. A struggle fór life-nak intenzivebb korszaka még nem jelentkezett az emberi­ség történelmében, mint most. A nemzetek szolidaritása még a távoli jövő zenéje, min­denki érzi annak szükségességét, de min­denki úgy van most vele, hogy csak magá­ra gondol és úgy hiszi, már az is nagy eredmény, ha félórával tuléli a szomszédját, félóránál tovább tartja fenn magát az ára­dás szinén. De mi a magunkra hagyatottságunkban öngyilkosságot követnénk el, ha a sacro egoismo válna életelvünkké. Tizenhárom év tanulságai meggyőzhettek róla, hogy min­den magyar veszteség az egész magyar köz­életre kihat és a gyünüzés törvényére a legszélesebb körben érezteti hatásait. Egy-1 kerestük a Jelenleg Kassán időző Gros- söhmid Géza dr. országos kérész lény szocia­lista párti szenátort és az általános politikai éss különösen szlovenszkói helyzetre vonat­kozólag kikértük véleményét a PMH részé­re. Grosscbmid Géza dr. kérdésünkre az alábbi választ adta: — Habár ma mindenkinek óhaja volna az általános politikai, gazdasági és társadal­mi káoszból kivezető utat megtalálni, mégis ily irányban az egyes ember részéről törté­nő tanácsadás csak olyan naiv és nagyképü kísérlet volna, mint a középkori alchimis- ták igyekezete a bölcsek kövének megtalálá­sa, a mesterséges aranyosinálás titkának felfedezése iránt. Hiszen a nemzetgazdaság tudományának nagy fejlettsége és minden gyakorlati tapaszta­lat egyaránt elégtelen az egész világot átfogó és megrázó kérdések megoldására. Vannak betegségek, amelyekre nincs gyógy­ír a patikában! Különösen a lelki betegsé­gekre, amelyeket csak szeretetteljes ápolás enyhíthet. A gazdasági életben az egy-egy helyre kancentralizálódó nehézségek orvos­lására a ,J3tillbalte“-k, a moratóriumok, a valutakorlátozások stb. lehetnek gyógysze­rek, de hogyha az egész organizmus beieg, akkor az ilyen helyi kezelés csak a kény­szerűségből fakadó pepecselés. „bizalmi válság" ennek az általános lelki megbetegedésnek a neve. így: Franciaország fél egészen megsegíteni Német országot, mert azt hiszi, hogy az anya­gi támogatást ellene való fegyverkezésre fogja felhasználni. Vagy maradjunk itthon: a csehszlovák agrárpárt — a Venkov hír­adása szerint — nem akar Magyarországgal egyezséget. így áll be a tehetetlenségnek wy olyan állapota, mely előbb vagy utóbb, de mindenütt olyan mérvű nyomorúságot okozhat, amely a „bellum omnium contra omnes“ állapotához vezet. Helsingfors, december 31. Finnországban az e’mult napokban népszavazás folyt az alko­holtilalom megtartása vagy eltörlése kérdé­séről. A lakosság túlnyomó többséggel az al­koholtilalom elvetése mellett foglalt állást, azaz a prohibició Finnországban megszűnik. A helyzetnek ezen a forduló, ezen n mélypontján vagyunk. Vagy zuhanunk te­hetetlenül és fel tartózhatatlanul a meg­semmisülésbe, vagy a meredek Szélén végre megtorpanva — a kormányok, ál­lamférfiak, bankárok és politikai akarno­tok mesterkedései fölött — a szenvedő népek a szerény életi ehetőség biztositá- sa, a kultúra eddigi szépségeinek meg­óvása és a jövendő nemzedék boldogulá­sának biztosítása érdekében megtalálják és bizalommal összefonják egymás kezét. Ez nem álmodozás! Ezt meg lehet valósíta­ni. Nem úgy, hogy mindenki világmegváltó tanokat hirdessen vagy egy embertől várja a csodát, hanem úgy, hogy sok lemondás­sal, nagy akaraterővel végezze napi munká­ját és segítse azt az embertársát, akinek még ez sincs módjában. Segítse azt, legyen az akármilyen nemzetiségű. Tgv mináluok is munkához és keresethez, kell juttatni nemcsak az uralkodó nem­zethez tartozókat, de minden kisebbségi nemzet tagját is, nem kulturális és gazdasági erőiket kell ez utóbbiaknak elsorvadni hagyni, de azokat szabadon kifejlődni kell hagyni. Ez az a bi­zalom,, amely a békés együttélés alapja mindenhol. Ha ez az érzés és bánásmód megvan például a családi életben, akkor az a család boldogé ha szegény is, ha megvan egy városiban, ha annak népessége összefog!, az a város felvirul, ha megvan az országok közötti megállapodásokban, fia például aj elhibázott nemzetközi roerzódéoeket egyelt* értőleg megjavítják, akkor megles® as a né* pék között Is és i ezen egyszerű gyógyszer erejétől leomla­nak a vámsorompék, megszűnik a fegy­verkezés szükségessége, eltűnnek a belső nyugtalanság okai és a beteg, ha hamar nem is, de visszakapja régi erejét és mégis csak meggyógyul. — Az alchimisták sem találták meg a bölcsek kövét, de szorgos kutatásuk, szívós akaratuk n agyér tékü felfedezésekkel gazda­gította az emberi tudást. Ha ma sem lehet feltalálni azt a bűvös szert, amelytől egy­szerre helyreállna és megjavulna a népek feldúlt nyugalma és élete, mégis ha nem azt kutatják, hogy hogyan lehet például a pénzforgalmat a nemzetek kö­zött megakadályozni, hogyan lehet egyik nemzetnek a másik rovására gazdasági életét kiépíteni, hanem azt, hogy mikép­pen felfokozható bizalommal kell a népek összefogását megvalósítani, akikor Európa mégegySzer újra haladhat az emberi mű­velődés élén. Ez az egy reménység van, amely az Újév küszöbén a ma éjszakájába miég bevilágít. Ha mindenki akarja, úgyis lesz! És ki .nem Helsingforsban 64.671 szavazó az alkoholtila­lom eltörlése, 12.910 szavazó a törvény meg­tartása mellett foglalt állást, mig 656 szava­zat a törvény enyhítését kívánta. Holnaptól kezdve egész Finnország területén újra szabad forgalomba kerül az alkohol nek a pusztulása tizeket ránt magával. A védekezésnek és a további küzdelemnek csak egy módja lehet, a nemzeti szolidari­tás teljes érvényesülése Ennek a jegyében kezdjük meg ezt az uj esztendőt: az egymá­son segíteni akarásnak nemcsak jelszavá­val, hanem cselekedeteivel is. Akkor bizha­tunk benne, hogy boldogabb lesz a kisebb­ségi magyar ujesztendő. akarja? Finnországban megszűnt az alkoholtilalom á népszavazás eredménye — Helsingfors szavazatai Ka&sa, december 31. (Kassai szerkesztő-1 — Évekkel ezelőtt, egy költségvetési vita légünktől.) Az ujesztendő alkalmából föl- [ folyamán, bátor voltam megemlíteni, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom