Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-17 / 13. (2826.) szám

1932 január 17, vasárnap. 7 Faji háború kitörése fenyeget trópusok paradicsomában, Haway szigetén Egy amerikai tengerésztiszt önbíráskodása robbantotta ki a szenve­délyeket — A vérbosszú erkölcse kapott lábra a földi paradicsomban Köhög ? Nem létezik jobb és kellemesebb szét ellene, mint „MarsmaláU"! •) „M»r«n*UK«"et«kerwleíl csomagolásban kapnató. Utánzatot ne fogadjon eM és kolozsvári kaszinókon fcivül egy harmadik kaszinó fenntartásához is. A moros vásárhelyi Nemzeti Kaszinónak ugyancsak tizenöt ezüstforintban volt megál­lapítva az évi tagdíja (mintha az ország bel­sejében már érezhetőbb volna a szegénység, mint a kolozsvári széleken), de nem kevesebb gonddal választották meg tagjaikat, mint a kolozsvári kaszinó. Igazgatói teendőit három Vásárhelyi gróf, Bálintit József báró, Teleki Domonkos gróf, Tholdaliagi Ferenc gróf intézi és tagjai a Bánffi bárók, valamennyi Bethlen gróf és a Kemény bárók, de itt már megtalál­juk azokat az erdélyi mágnásokat is, akik va­lamely okból nem akartak a kolozsváriakkal együtt lenni. Így a Kornis grófok, a Lázárok, a Kunok, Rhédieiek, Zeykek, az eddig hiány­zó Wesselényi Miklóssal együtt lépnek be az uj erdélyi kaszinóba, amelynek székhelye Ma­rosvásárhely, ahol a királyi Tábla is 'van, amelynek törvénytanudó ifjúit 8 forintos ked­vezményes áron veszik fel a kaszinóba. De ingyen bilétet adnak a tanítóknak, papoknak és kevés pénzű katonatiszteknek. Alapszabá­lyait igy kezdi: „A kaszinó tagjainak nemes maga viseletű férfiaknak keli lenni. Célja a kaszinónak a jóizlés, illendő mgaviselet, miveit társalkodóé, közhasznú elmélyedések, ‘s ezek által az ér- telmesség fejtése és terjesztése.“ És százon felül szaporodnak tagjai, mert Erdélyben mindig voltak olyan úriemberek, akik jobban érezték magukat Vásárhelyen, mint Kolozsvárt. A többi kaszinók A három országos jellegű kaszinó megala­kulásának hírére Biharban mozdul meg leg­hamarabb a közvélemény. A Fráterek, Beöt- hyek, Fényesek, Bölöniek, Lukácsok, Krotbu- sitzyalk 'nem soká hagyják magukat, még abban az éviben megalapítják az úgynevezett Bihari Kaszinót, amelynek elnökéül Dobozy Mihály választják. Ercseyék, Hoványiék ked­véért Pollák Hermanmt teszik meg pénztáros­nak, mert ebben a férfiban lehet legjobban megbízni a vármegye terülelén. Ziiahy Lajos ügyvéd ur vállalja az alapszabályok megszer­kesztését. 242 tagja liesz rövidesen a kaszinó­nak, amely azonban előfizet az Országgyűlési Naplóra és az Országgyűlési Szemlére s könyv­tárt kezd berendezni. Telik neki, mert a kár­tyapénz jövedelme elég bőséges. Hoz a kony­hára a tekejáték is Minden uj könyv, igy Fáy András összegyűjtött müvei, valamint Józsika regényei szívesen látottak a 'kaszinó­ban. Ziiahy ügyvéd ur vállalja a könyvtárosi tisztet és a bihari hölgyek elküldhetik szoba­lányaikat a hét bizonyos napján a kaszinóba, kapnak kölcsönbe olvasmányt. * Gyöngyös az alföldi város, ahol a kaszinó­láz mutatkozik. A gyöngyösi urak, az ALmá- syaik, Brezovayak, Sütők, Papszászok nem ma­radnak soká tétlenül. A helybeli tisztikar, az Észtéi Ferdinánd főherceg ur nevét viselő ezred tisztjei segítenek a kaszinó megalapí­tásában. Csakhamar tekintélyes számban je­lentkeznek „részvényesek'4, köztük báró Balr dácsy Antal, aiki nem maradt ki hazafias moz­galomból. * A Dunántúl Székesfehérvár ragadja magá­hoz a vezetést, a fehérvári kaszinót mondják a legnevezeíes ebb nek a dunántúli kaszinók közölt. Tagjai a veszprémi és fehérvári püs­pökök kanonokj ajkkal, espereseikkel, Bat­thyány Imre, Károly, két István, Kazimir, László grófok, a Czirákyak, Fiáthok, a Feste- tichek, a táblabirák közül Gindly, Kégli, Rosty, Szluba, Ürményi, valamennyi dunán­túli, Zichy gróf, Eduárd igazgatói tisztet vál­lai Hááder Pál mellett. A távolabbi várme­gyéből tagnak jelentkezik Pázmándy Diénes, a komáromi első alispán, ugyancsak ifj. Dié­nes nevű, megyei aljegyző fiával. Saint-Quen- tin Lajos gróf cs. kir. altábornagy a tisztikart viszi be a 'kaszinóéletbe, Ruszwurm pénztáros a módos polgárságot. Táblabirák, papok, ka­tonatisztek találkoznak a dunántúli előkelő polgársággal. Mint a korabeli krónikások ír­ják, a székesfehérvári kaszinó volt az első az országban, amely legjobban megvalósította a „kaszinó" fogalmái Csakugyan az volt, ami­nek a kaszinónak Széchenyi István elgondo­lása szerint lenni kell. „Gyűldéje" az uritár- sadalmi férfiaknak. A Dunántúl mindemellett még egy kaszi­nó tett nevezetességre szert. Ez pedig a kaposvári kaszinó volt, a múlt század har­mincas éveiben, amelybe ugyancsak a dunán­túli urak, a Svastitsok, Talliánok, Hertelen- dyek, Niezkyek, Jankovicsok, Inkeyek, Som- sidhok, Korponayak, Czinderyek, Hunyadyak, Kandók, Mártonffyak, Eöriek találkoznak. Mig Révkomáromban a polgárok és keres­kedők alakítják meg ugyancsak kaszinójukat, amelyben id. Szinnyei József feljegyzése sze­rint a polgári származású iparosok és keres­kedők voltak mindig többségben, amelynek nyomaira Jókai Aranyemberében is rátalá­lunk. , Newyork, január 16. Hawajnak, a ezigetpara- dicsomnak filmlegendáját — amint a P. M. H. már röviden jelentette — a váratlan események most alaposan fölbontották, Honolulu óe Wai- kiki ma már nem a boldogok aziluma, ahol a békés kanakok énekelik mélabus dalaikat és ahol amerikai milliárdosok leányai fashionable fürdőöltözetükben sétálnak a kókuszpálmák tö­vében, vagy pedig a bennszülöttek nemzeti sportjában, a hullámlovaglásban gyakorolják magukat. Hawaj ma a 6listörgő boszorkányüst- höz hasonlít, amelyből gyűlölet, vér és gyilkosság tör ki és a hangulat annyira f orrpontra jutott, hogy a Hawajban állomásozó amerikai hajóraj parancsnoksága nem merészkedik a tiszteknek és a legénységnek szabadságot engedélyezni a partra való kiszálláshoz. Minden pillanatban fenyeget a vad faji har­cok kitörése és Honolulu városa, Oahu szigetének ez a tró- pikus bujaságai metropolisa, valósággal hadijog alatt áll. Az őrjáratok föltüzött szuronnyal jár­ják végig az uccákat, a rendőrséget könnyet fakasztó gázbombákkal szerelték föl és a lak­tanyákban az egész legénységre vonatkozólag állandó készenléti állapotot tartanak fönn. Mi változtatta át oly hirtelen a boldogoknak ezt az álomszigetét, a Csendes óceánnak ezt a közmondásos paradicsomát az emberi szenve­délyek infernójává? A nagy szenvedélyek kitörésének oka egy egyszerű kanak-bennszülött meggyilkolására vezethető vissza. Ebbe a gyilkoesági afférba a newyorki előkelő társadalmi élet egyik legismertebb hölgytagja és egy amerikai tengerészt-iszt van belekeverve. Ennek a bűnnek azonban, amely még súlyos következményekre fog vezetni és Amerikában most nagy izgalomban tartja a kedélyeket, olyan előtörténete van, amely jellemző azokra a viszonyokra vonatkozólag, amelyek Hawaj­ban kialakultak. A Hawajban állomásozó amerikai hajórajnak főparancsnoka, Yates Stinning admirális egy évvel ezelőtt kiadott jelentésében megállapítja, hogy a bennszülöttek által a fehér asszonyok ellen elkövetett erkölcstelen merényletek nagyon elszaporodtak, úgyhogy az amerikai flotta a hallatlan állapo­tokkal szemben most máT nem maradhat meg a tartózkodás álláspontján. Az amerikai polgári bíráskodás sajnálatraméltóan gyöngének bizo­nyult és a fehér asszonyokon elkövetet gyalá­zatok megtorlásában csődöt vallott. A rendőr­ség beavatkozása sem kielégítő. Az amerikai férjek tehát, akiknek asszonyait az utolsó év­ben olyan sűrűén támadták meg a bennszülöt­tek, többé már nem bizakodtak az igazságszol­gáltatásban és az önbíráskodás területére tér­tek. Hiszen J egy esztendő alatt negyvenegy ilyen eset hal­mozódott föL Az önbíráskodásnak egy ilyen esete az a gyilkosság, amelyet egy Kahahawai József ne­vű bennszülött ellen követtek el és amely most az egész szigetet vad izgalomba hozta, úgyhogy a súlyos faji harc kitörése küszöbön áll. Né­hány hónap óta tartózkodik csak Hawaj szige­tén a newyorki társadalom egyik kiemelkedő hölgytagja, Mrs Granwille Fortescue, az Ame­rikában nagyon ismert dramatikusnak, Roose- velt elnök egykori adjutánsának, Fortescue őr­nagynak a felesége, aki abból a célból jött a szigetre, hogy meglátogassa Thalia nevű leá­nyát, aki egy Thomas Massie nevű amerikai tengerész tisztnek a felesége. Maga Mrs Gran­wille Fortescue egyik leszármazottja a nagy Graham Belinek, a telefon világhírű fölfedező- jének. Az elmúlt év őszén leányát, a rendkívüli szépségű Thaliát a Waikikibe vezető utón, amikor ebbe az amerikai kö­rökben annyira felkapott luxusfürdőbe ké­szülődött, öt bennszülött megtámadta s ret­tenetes erőszakot követtek el rajta. Az öt férfi között két japán, két kinai és egy kanak benszülött veit. A védtelen asszonyt a tenger közelében lévő borzótíba hurcol Iáik, erő­szakot követtek el ellene, azután össze-vissza verték, úgyhogy többek között lábai eltör­tek. Massie asszonynak heteken át kellet a kórházban feküdnie s operációt is végre kel­lett rajta hajtani, hogy az ellene elkövetett rheumatikus betegségek­nél (köszvény, csuz) el­ismerten kitűnő gyógyító hatású. Elsőrangú, emész­tést elősegítő asztali víz. szörnyűséges tett következményeit el lehes­sen hárítani. A támadás után következő napon Honolulu uccáin öt benszülöttel meghallott autó vág­tatott sebes iramban, amikor egy másik autó elállta az útját A rendőrség letartóztatta az autó utasait és szembesítette őket a kórházban fekvő Mas­sie asszonnyal. A szerencsétlen nő felismer­te bennük a tetteseket és Kahawai József­ben mutatott rá arra, aki ellene először kö­vetett el erőszakot Az öt bűnöst az esküdtszék elé állították. Az esküditek zsűrije azonban két táborra oszlott és a vita annyira elfajult, hogy a két ellentétes csoport a tárgyalás közben ököllel támadt egymásra. A vádlottak rendkívül szemtelenül viselked­tek, mert biztosak voltak a tárgyalóterem­ben sűrűn megjelent fajtestvéreik szimpátiá­jában. Amikor a polgári bíráskodás ennyire fel­mondta a szolgálatot, Massie hadnagy és anyósa, Mrs Fortescue, elhatározták, hogy maguk végzik el a bosszú munkáját. Levéllel kicsalták Kahahawait a tengerésztiszt házába és itt a kanakot Massie két alárendeltje, Lord és Jones nevű matrózok behurcoöták a fürdő­szobába s elszánt harc után megfojtották és revolverlövésekkel is halálra sebezték. A holttestet ezután ládába szögezték és autó­val elszállították a tengerésztiszt házából. Fortescue asszony maga kormányozta a ko­csit, mig Massie és Lord az autó belsejében őrizték a holttestet. Az volt a tervük, hogy a hullát Koko Heard- be, a partvonal egy magányos pontjára vi­szik és elsülyesztik az együk forró gejzír­ben. London, január 16. A londoni lordmajor székházában nagy lesze­relési konferenciát tartottak száz vidéki lordma­jor és polgármester részvételével. Sir John Simon külügyminiszter a konferen­ciához intézett levelében hangoztatta, hogy a genfi konferencia pusztán a tervezett leszere­lési konferenciasorozatnak bevezetése lesz és eredményeit ebből a szempontból kell meg­ítélni. Edén külügyi alállamtitkár beszédében han­goztatta, hogy Anglia elment az egyoldalú le­szerelés legvégső határáig. London ma jobban ki van téve a légi támadásoknak, mint bármelyik más európai főváros. Az angol légi haderő a vi­lágon csak az ötödik helyen álll. Reméli, hogy a genfi konferencia megszünteti ezt az egyenlőt­lenséget. Anglia minden lehető módon hozzá fog járulni a konstruktív javaslatokhoz, hogy lehető­vé tegye a fegyverkezések görnyesztö terhének csökkentését. Ezok a süstörgő alvilági források azt az áldo­zatot, akit egyszer elnyeltek, már nem adják ki. Az autó őrjítő tempóban hajtott a Koko Heard-be vezető utón- Egy őrjáratnak feltűnt az elöirásetlenes gyorsaság s a rendőrök meg akarták állítani az autót. Mrs. Fortescue azonban oly gyorsasággal vágtatott tovább, hogy a rendőrök tüzet in­dítottak a tovarobogó autó ellen s ai egyik golyó eltalálta a hátsó kerék pneumaitikját. Az autó megáldott. Utasai szó nélkül szálltak ki a kocsiból, leültek a szikla tövéiben húzó­dó országút mellé és ott várták be a rend- , őröket. Az autóban azután megtalálták a meggyilkolt benszülött holttestét. A rendőrök természetesen rögtön letartóztatták az autó mindhárom utasát és beszállították Honoluluba. Hogy a faji gyűlölet borzalmas kitöréseit el lehessen kerülni és a három fehérbőrű gyilkosnak testi épségét biztosítani lehessen, Massie hadnagyot, Fortescue asszonyt s Lord matrózt az Átlón nevű hadihajó fedélzetére vitték, ahol mint foglyokkal bántak velük. Ho- nululu államügyésze, Griffith Wight már ki­jelentette, hogy kötéláltali halált fog követelni a három gyilkos fejéjre. Különösen Massie hadnagy és Lord matróz bűne esik súlyos elbírálás alá, mivel tettük­kel gyalázatot hoztak az amerikai tengeré­szekre. A Kahahawai ellen elkövetett gyilkosság a benszülöttek hangulatát a forrpontig fo­kozta. A zavargások olyan méreteket öltöt­tek, hogy el kellett rendelni az ostromálla­potot s a katonai hatóságok attól tartanak, hogy a nyílt lázadás minden pillanatban kitörhet. A katonai és polgári hatóságok között rend­kívül feszült a viszony, mivel a katonai ha­tóságok nem is jogtalanul azzal a szemrehá­nyással illetik a polgáriakat, hogy elégtelen­ségükkel és habozásukkal maguk idézték elő az állapotok ilyen mértékben való elfajuláséit. Halálbüntetés vár a hawayi nőrablókra is? London, január 16. Honolulu kormányzója kifejezte azt a kívánságát, hogy a törvényiho­zás a nőrablást halállal vagy életfogytiglani fegyházzal büntesse. Az Egyesült Államok Attorney Generálja bizottságot küldött Honoluluba a szigeten uralkodó állapotok, különösen a mind sűrűb­ben előforduló szexuális bűncselekmények, valamint a rendőrség és a hatóságok maga­tartásának megvizsgálására. Newyork, január 16. A hawayi gyilkossági ügyben Hoover elnök a kormány tagjaival I órákhosszat beható tanácskozást folytatott- A hawayi kormányzó szerint Stiriing admirális és a tengerészitisztek túlozzák az események jelentőségét és rémhíreket terjesztenek- A szigeten teljes anarchia kitörése fenyeget. A tengerészeti hatóságok nem adják ki a gyil­kosokat a polgári igazságszolgáltatásnak. Va­lószínűleg a szigetcsoport kormányzója le fog mondani. Lord Cecil elsősorban a támadójellegü fegy­verek korlátozását sürgette, amelyekkel bizonyos országok mindjárt a háború elején döntő csapást mérhetnének szomszédjaikra. Ide tartozik főképp a légi haderő, melynek korlátozásához Angliának elsőrendű érdeke fűződik. Londonra ma néhány nap alatt több bombát dobhatnának, mint amennyit a világháború négy évében összesen dobtak. A légi bombázást okvetlenül be kell tiltani. Ha a konferenciának célja, hogy megkezdi a volt központi hatalmakkal létesített megállapodások megvalósítását, akkor elsősorban az utóbbiakra kényszeritett bizonyos korlátozásokat kell elfo­gadni. A pénzügyi válság ellenére a világ évente több mint 900 millió aranyfon- tott költ fegyverkezésekre, amit legalább 25 százalékkal keli leszállítani az első és a legközelebbi leszerelési konferencia kö­zött. Ez utóbbi öt év múlva várható. 900 milliő aranyfontot költ a világ évente fegyverkezésre „Londonra ma néhány nap alatt több bombát lehet dobni, mint az egész világháború alatt** A SALVATQR FORRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom