Prágai Magyar Hirlap, 1932. január (11. évfolyam, 1-25 / 2814-2838. szám)

1932-01-12 / 8. (2821.) szám

M82 Január 12, feedid. SzinHÁZ-KönVvKübTURA. Egy híres könyv centenáriuma Száz éve jeleni meg az Appendix — Bolyai János és Bolyai Farkas emlékezete 'pr&gai-.Mag'Íar-hi kl?i> II. János, a csodágyermek Közben a gyermek: a lángeszű Bolyai Farkas és a terhelt családból származó, idegéletében mindinkább összeroppanó Árkosi Benő Zsuzsámul fia: János, szép és örvendetes testi-lelki fejlődés­nek indult. Csodágyermek, mint atyja volt. Szinte önmagától tanul meg mindent. Négy esztendős és már több geometriai testet ismer. A geometriai alakokat papirosból, a testeket burgonyából vágja ki maga a gyermek. Egy napon, amikor Ismét burgonyát apritgat az asztalon, örvendezve kiált fel: — HiI mit kaptam! Pityóka (burgonya) arcúé­nak pityóka sinuseát! És helyes volt a megállapít ás a — dicsekedett az apja. Pedig még csak négy esztendős volt. És még nem érte el ötödik életévét, amikor azt kérdezte atyjától: ugy-e, nem egy síkban feküsznek a csilla­gok? Ugyanekkor sok csillagot ismer és emlé­kezetből rajzolja a csillagképeket. Hat éves korá­ban három hónap alatt tanul meg latinul. Hét esztendős korában németül is tud és elkezdi a hegedütanuláet. Atyja otthon tanította. 1816 ápri­lis 10-én így ir Bolyai Farkas Gaussnak: „Fiam, még összeadni sem tudott. Euklideeszel kezdtem, azután Eulerrel ismertettem meg, most Végából (akit előadásaimban használok) nemcsak ismeri a két első kötetet, hanem jártas a harma­dik, negyedik kötetben is. Szereti a differenciál- és integrálszámítást és ezekkel rendkívüli köny- nyedséggel, készséggel dolgozik ... Gyorsan és sokat fog fel, sokszor lángeszű villanásai vannak... szereti a tiszta, mély elméleteket/* .János ekkor 13 éves volt. Zenetudásban, hegedüléshen csodagyorsan halad. Tizenkét éves korában nehéz koncertdarabokat játszott. Valami vad, fékezhetetlen szenvedély viharzott vonóján. Mintha a maga tombold, zabo­látlan lelke nyilatkozott volna meg benne. Egész egyénisége sajátságos, meg nem érthető ellentétekből állt. Olykor gyöngéd, 6zelid, engedé­keny, máskor megdöbbentően dühös és konokul makacs. Szeret és gyűlöl, egyik óráról a másikra. Féktelen temperamentum. A lángeszű és rend- kivüliségében minden más embertől elütő, ellen­tétekből szőtt apának és az őrület szörnyű beteg­ségét hordozó anyának gyermeke. Lehetett volna-e más sorsa, mint amit elért? Egyénisége alakul­hatott volna-e emberibbé, megfoghatóbbá, korlá­tok közé tereibe többé? Akárki ir valaha a Bolyai- akról, ne felejtse, hogy ez a kiét ember magányo­san, egyes-egyedül állott a világban, messze, be­láthatatlan messzeségbe kortársaik fölött, hogy nem volt, aki igazán megértse törekvéseiket és lássa azt az Istenadta teremtő erőt, mely vadul, lázas nyugtalanságban perzselte maguk rab agyőit, megismerést, méltatást sóvárgó lelkűket... „Isten nélkül irtóznám a véghetlen világban egyedül,“ — írja Farkas egyik levelében. „Nem magunkfajta emberu A felső mathezis elvont, az élet mindennapiság- től távol álló tudomány, művelői: csupa tudós, a lét kifürkészhetetlen mélységeit kutató elmék, napjainkban is kevesen vannak, hát még abban az időbeni Bolyai János és Farkas, ez a két, nem­zetközi értéket képviselő lángelme, akik kétezer esztendő minden élesszemü mathematikusát túl­szárnyalva, addig megfejthetetlen alaptételekben jelölték meg a geometria nj útját, a maguk kü­lönös egyéniségével semmiképpen sem illeszked­hettek a szokásos keretek közé. A nagy tömeg, mely halad a maga egyszerű, robotos utján, meg­döbbenve figyel fel a szokatlanra és elitélte azo­kat, akiket megérteni nem tud. János atyjától a matbézis iránti lángoló szerel­met örökölte. A bécsi hadmérnöki akadémiára is az a vágy hajtotta, hG?v ott több mathematikát tanulhat, mint bárhol másutt.' Mint katonanövendék, elkápráztat tudásával, lángelméjének csodálatos megnyilatkozásával. — Előadó tanárja például, egy mathematikai tételt magyarázott, melyet addig megfejteni senki se tudott. János izgatottan ugrott fel. — Kérem, ez nem megfejthetetlen. Kivette, tanárja kezéből a krétát és a tételt csakugyan levezette. A katonatanár bámulattelje­sen nézte, majd odafordult az osztályhoz. — Uraim, álljanak fel. Előttünk nem magunk­fajta ember áll. Mialatt János Bócsben tanul, otthon, Maros­vásárhelyen, édesanyjának: Bolyainé Benkő Zsu­zsannának állapota mind rosszabbra fordult. Az őrület jelei mind erősebben mutatkoznak. — „Heteket nem alszik, fogy, gyengül, — Írja Farkas. — Iszonyú békéllen, fél a haláltól, fél éjszaka, mindjárt-mindjárt kiáltja a halált s ha- gyakozik, iszonyúképpen pusztítja magát és min­dent maga körül.** „Elf' adtam keresztjeim alatt", — inja tovább, kétségbeesetten. Zsuzsánna ideg­bajához vizkórság csatlakozik. Elméje teljesen elborul. Dühöngő őrültségében irtózatos, de férje hűségesen és hősi égésén kitart ápolásában. 1821 szeptember 18-án bekövetkezett haláláig. Bolyai Farkas egzaltált idegállapotára vatl, hogy a 'halott Zsuzsannát másnap, saját szemeláttára felboncoltatta és amit látott, az egyes szervek szerint részletezve, megírta fiának. Jánosnak. Közben János az akadémián szenvedélyesen tanulmányozta a parolié Iákat, idevágó kísérleteiről irt atyjának, aki aggódva látta, hogy János ugyan­azon az utón halad, melyen ő évtizedeken át kín­lódott. Intése, kérése hiábavaló. János megy, amerre végzete hajtja. Szép, magas, barna, villogó szemű fiatalemberré fejlődött. Bécsiben töltött évei a diadalok hosszú láncolata volt. Büszke, .ri megjelenése — és ha akarta, megvesztegetően kellemes modora a bécsi társaság kedvencévé tette. Ő a hadsereg első mathematikusa, legjobb vívója. János főherceg érdeklődését is magára vonja kitűnő vizsgáin. * Semmiből egy más világot teremtettem Ez a rendkívüli ember, akit a Bolyai-névhez fű­ződő világelismerés legjobban megillet, már leg­fiatalabb korában olyan életet élt, mint a lázbeteg. El vesztetet uralmát önmaga fölött. Belekötött min­denkibe — és lépten-nyomon kész az elégtétel- adásra. Nagyszerű hegedü'já tékát bámulták, őt magát félték. Egyszer egy udvari hangversenyen kellett fellépnie. Amint a dobogóra lép, körülnéz, nyom­ban visszafordul és indui a köpenyéért. Rémülten rohannak utána, mire komoran vágja vissza: — Én nem vagyok cigány. És hiába várták hermelines főheroegi szépsé­gek, hogy a fiatal magyar tiszt elbűvölő nótái álamba ringassák őket... Nem lehetett kapacitálni. Egész életének főjellem­vonása, hogy amit alkart, az előtt nem isimert akadályt. 1823 szeptember 1-én alhadnaggyá nevezték ki és Temesvárra helyezték. Bolyai Jánost a katonai élet nem elégítette ki. A matematika rajongója mindinkább elhúzódott társaitól, hivatalos teen­dőivel, —- amelyek annyira távol állottak hivatá­sától — nem sokat törődött, de még ugyanazon év november haraiadikán megírta atyjának a levelet, hogy a Parallellákról egy munkát szándékozik kiadni, mert elérte a célt: „A semmiből egy uj, más világot teremtettem. Mind az, valamint eddig küldöttem, tsak kártya- báz a toronyhoz képpest." Gauss, bár úgy nyilatkozott, hogy „... ezt a fiatal geometert, Bolyait elsőrangú lángésznek tar­tom" s bár véleménye szerint „a tudományos világ nem elég érett az Appendix eszméire", mégis, ki­ábrándító hidegséggel fogadta Jáno6 nagy müvét és nem vitte az a nagy nyilvánosság elé. János büszke lelkének mély sérelme volt ez, de azért nem törte meg, sőt csak annál keményebben fog­lalkozott kutatásaival. 1833-ban. mint „félig rokkantat", kapitányi rang­gal nyugdíj; -'k. Marosvásárhelyen atyja, aki még 1825-ben uj házasságot kötött Somorjai Nagy Terézzel, már új­ra özveggyé lett. Nagy Teréz 1832-ben halt meg tüdővészben, bét gyermeket hagyva maga után: Gergelyt, a ma élő Bolyai Gáspár atyját és egy leánykát: Bertát, aki azonban még gyermekkorá­ban követte anyját a másvilágra. A Tentamen Bolyai Farakas második házasságának ideje alatt irta „Az erithmetika eleje" cimü tankönyvét és befejezte főmüvét: a Tentament. Jóval később, élete alkonyán jelentek meg többi müvei. A Ma­gyar Tudós Társaság 1832-ben Farkast levelező tagjává választotta. Bolyai Farkas eleinte kételkedéssel fogadta Já­nosnak- a matematikában csakugyan „egy uj, más világot teremtő" Appendix-ét, főként, hogy Gauss, a „göttingai kolosszus" el akarta tőle venni a fel­fedezése e’~ "-"égét, de be kellet látnia Tentamen- jénél, melyet a hires, nagy matematikus, a régi, fiatalkori barát, szín' -'n nagyon fölényesen lekicsi­nyelve fogadott, hogy őszinte, támogató elismerés­re számítani nem lehet. János hazaérkezvén, atyjánál lakott, Marosvásár­helyen. Ez a két csodálatos ember, ez a két láng­elme, sohasem értette meg egymást. János csaló­dott, vérzőszivü, elkeseredett, az egész világgal per- benálló, rideg, bizalmatlan emberré lett. Farkas ellenben késő öregség'ír*' megőrizte könnyen lelke­sülő, gyermekes naivitását.' Örök harcban A tudomány terén örök harcban állottak egy­mással. Ez a vetélkedő, versengő harc késhegyig élesedett és gyűlölködéssé fajult. Hogy János az ő szertelen, egzaltált leikével, beteg idegeivel, félig tébolyodottan, atyját csakugyan párbajra hivta ki, ez letagadhatatlan tény, amelyről szóló jegyzőkönyv a háború előtti időkben még a család tulajdoná­ban volt. A párbaj nem történt meg, de Farkas, megunva fia „durvaságát és üldözését", az akkori magánjog szerint kiskorúéi tani akarta Jánost. Az erről &zóló bizonylat, az eredetiről lemásoltan az Alkotmány 1908 november 21-i számában jelent meg és igy hangzik: „Alól Írottak igaz hittel bizonyltunk arról, milyen volt maga viselete Ingenieur kapitány Bolyai Bo­lyai János urnák, édes atyja, Math. Prof. Tekintetes Bolyai Bolyai Farkas iránt, folyó év Februáriussa és Martiussa napjaiban itt Bolyában létek ideje alatt. Reggeli köszöntései helyett — mellyel egy7 ifjú apjának a Természet Törvényeinél, de külö­nösen az apa és fia ke ;ött kelle íő gyöngéd viszony következtében tartoznék. — éles, csípős szavak­kal s gúnyos kifejezésekkel idvezlé, mellyekkel apjáról mindent levonni törekedvén, maga érde­meit akará nagyzólni, — ezt charaktert érdeklő szemrehányó vádak és • y apa iránti tiszteletlen kitételek követték, — ezekre az apa, félvén a már-már kitörendő vésztől, — mindig fájdalmas, fojtott hangon felelt, mely a fiú mindig lázas kedé­lyét még inkább felizgatva, — irtőztatő, hajat bor­zasztó szavakkal tört ki apja ellen, vészt jósló te­kintetében kitörendő, ha nem fél a következések­től, melyek' őt bizonnyal elérendik, ha merészel­né ...“ stb. Az eléggé hosszú, tovább részletező bizonylatot, mely 1845 julius 13-án kelt, Bolyai Karolina, özv. Sípos Sámuelné, Beretzki Karolina, Beretzki Zsig- mond, nemes F. Fehér megy. hites elnöke, Ír­ták alá. János, a tűrhetetlen viszálykodások következté­ben hamarosan hazaérkezése után Domáldra ment lakni és innen váltott atyjával megszólítás és alá­írás nélküli, tudományok fölött vitatkozó, egymást kisebbítő leveleket. Farkas megtudván, hogy János Domáldon rosszul gazdálkodik, a birtokot bérbe adta és János ekkor Marosvásárhelyre költözött, ahol egy kis házat épített magának és családjának. Holtáig itt lakott. Idegenkedő, ellenséges embe­rek között, akil| gyűlölték hideg, megközelíthetet­len különcködéseit, hirtelen kitörő indulatosságát. Szembeszállt a hatóságokkal is, de azok békében hagyták, mert „olyan emberrel, akinek sok eszét tisztelték egyfelől, másfelől bolondságai miatt tar­tottak tőle, nem akartak kikötni" — Írja Bedőházi. Az idő telt-múlt. Élete végén Farkas kibékült Jánossal. Még Gauss féltve őrzött képére is ráírta, hogy halála után Jánosé. Farkas megbarátkozott a halál gondolatával, — hiszen koporsóját évtizedek óta ott tartotta szobájában és most már „a követ­kező életre megért csecsemő" — amint Írja, Halotti Jelentésében buzsuzik a világtól. Búcsúszavaiban a fiatalságot igy inti: „Sebesitöétek meg az ázsiai vadtőkét s oltsátok meg európai nemes gallyal; ezen örökzöld fa alatt találjátok meg azt a szépséget, mely vénülve szé­pül." Ágynak dőlvén, kedves diákjai éjjel-nappal, fel­váltva őrködtek mellette. 1856 novemberében halt meg. Tisztelői, volt tanítványai messze vidékek­ről eljöttek temetésére. Az üdvtan János, atyja halála után teljesen egyedül ma­radt a nagy világon. Nem volt többé, akivel vitat­kozzon, aki megértse tudományos törekvéseit, aki­vel veszekedjen, akitől tanuljon és akit tanítson. Egyedül élt abban a szellem világban, ahová senki se jutott el hozzá. Senki se szerette, ő se szeretett senkit. Elvonulva, szinte vadon élt házában. Ke­rülte az embereket, csak a mathezisihez volt hü és ragaszkodó. Ereje megfeszítésével dolgozott uj és uj problémákon és irta szenvedélyes rajongással, ő, aki soha boldog nem volt, — üdvtanát. Arckép nem maradt róla. Csak a hagyomány beszél a szép, fiatal, rajongó katonatisztről, akinek villogó, mély tüzes szemét nem lehet elfelejteni. Bolyai Gáspár még emlékezik reá. — Olyan volt, aminőt azóta se láttam. Szép és ijesztő. Ha rám nézett, sírva fakadtam. Magas, vé­kony alakja volt, arcát simára borotváltatta. Hosz- szu fekete kabátot viselt, magas mellényt és nyaka köré csavart fehér selyemkendőt. Élete vége felé elméje mindinkább elborult. Mig fenn járhatott, hegedűjével kiment a Maros part­jára, — mindig szerette ezt a nyugodt, csöndes vi­zet — és hegedült-hegedült órákon át, ha arra ve­Ha súlyt fektet külsejére: ruháját rend­szeresen tisztittassa MORK-nál Banská Bystrica ■ tődő emberek meg nem zavarták. De már nem úgy fogott a vonó, mint egykor. Összefüggéstelen, zava­ros, dallamnélküli hangok s: ktek le a hurokról, vad és sötét, „borzadályt keltő" hangok. „Megrendülve nézzük — írja Dávid Lajos dr. „A két Bolyai élete és munkássága" cimü kitűnő köny­vében — János ideges, kusza, alig olvasható,’ apró cédulákon szétszórt, hézagos Írásait. Be más, egész­séges, paraszti betűket rótt egymásmellé, amikor ujjongva irta: a semmiből egy uj más világot te­remtettem." Hol vannak az iratok 1860 január havában halt meg. Egyszerű, sze­gény cselédleánya fogta le szemét. Úgy ment. el, ahogyan élt. Részvét, fájdalom, nem sajtolt miatta könnyet senki szeméből. Január 28-i temetésén csak a szabályszerű katonai kieéret vett részt. Jel­telen, pusztuló sírjára később a Mathematikai és Phizikai Társulat állított emlékkövet, majd 1911- ben a Bolyaiakat exhumálva, egy sírba temették a magyar fajnak ezt a két csodálatos termését. Ma az egész tudományos világ ismeri nevöket. Müvei­ket lefordították a világ majdnem minden nyelvé­re. Az ő lángelméjük vágt. a felső matematika tö­retlen útját és bevilágította olyan fénnyel, amely­nek lángja soha el nem alszik. A Bolyaink ősi családfáján kilobbant ez a két régi sugár, hogy azután elaludjon ismét. Bolyai Gergely, Farkas második házasságából való fia, egyszerű, szimpla életet élő, birtokán gazdálkodó ember volt. Unokája, a miég élő Bolyai Gáspár, már elvesztette talpa alól a bolyai-földek utolsó rögét is, nehezen tengeti életét. Hires és szenve­délyes sakkjátékos. Amikor most, gondolatban elbúcsúzom a Bolyaiak- tól, újból felhívom a Magyar Tudományos Akadé­mia figyelmét, hogy a még található Bolyai-hagya- tékot sürgősen kerestesse össze. Törökné Kovács Hermin. (*) A budapesti színházak e heti műsora: M. K. OPERAHÁZ: Kedd: A nürnbergi mesterdalnokok. Szerda: A mosoly országa. Csütörtök: Túrán dót. Péntek: Farsangi lakodalom. Szombat: Carmen. Vasárnap délután: János vitéz; este: Manón. — NEMZETI SZÍNHÁZ: Kedd: Az ember tragédiája. Szerda: Jégcsap. Csütörtök: Peer Gynt. Péntek: Az ember tragédiája. Szombat: Jégcsap. Vasárnap délután: Nem élhetek muzsikaszó nélkül; este: Az ember tragédiája. — KAMARASZÍNHÁZ: Kedd: Porcellán. Szerda: A három testőr. Csütör­tök, péntek, szombat: Porcellán. Vasárnap délután: Jégcsap; este: Poroellán. — VÍGSZÍNHÁZ: Kedd: Szilveszteri kabaré. Szerda: Kényes válópör. Csü­törtök: Szilveszteri kabaré. Péntek: Evelyn. Szom­bat: Szilveszteri kabaré. Vasárnap délután: Ké­nyes válópör; este: Szilveszteri kabaré. — VÁROSI SZÍNHÁZ: Kedd: Cigány. Szerda: Traviata. Csü­törtök: Mágnás Miska. Péntek: Bohémélet. Szom­bat: Mágnás Miska. Vasárnap délután: Asszony- háború; este: Mágnás Miska. — KIRÁLY-SZÍN­HÁZ: Egész héten minden este és vasárnap dél­után: A fehér ló. — MAGYAR SZÍNHÁZ: Egész héten minden este és vasárnap délután: Rád bízom a feleségem. — BELVÁROSI SZÍNHÁZ: Egész hé­ten minden este és vasárnap délután: A torockói menyasszony. — FŐV. OPERETTSZINHÁZ: Egész héten minden este és vasárnap délután: Maya. — UJ SZÍNHÁZ: Zárva. AZ EPERJESI SCALA-MOZGÓ HETI MŰSORA: Kedden, január 12-én: Tarzan bosszúja. Hangos dzsungelfilm. Második rész. Szerdán, csütörtökön, pénteken, január 13., 14. és 15-én: A hálókocsi Madonnája. Hangos filin- operette. Főszereplői: Fritz Schultz, Lucie Englisoh. Szombaton, vasárnap, hétfőn, január 16., 17. és 18-án: Drcyfus. AZ IVÁN-SZINTÁRSULAT MŰSORA RIMASZOMBATBAN: Kedd: Júliusi éjszaka. Szerda: Zöld bárány. Csütörtök: Zöld bárány. (Bucsuelöadás). 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom