Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
1331 december 28, pénteik. r.i '■■—■"MMBMMMMBMMWWlllllllllllliaiia 55 Hazardjátékosok, hamiskártyások, sipisták... A pozsonyi rendőrség küzdelme a modern rablólovagok elten Hogyan dolgoznak a hamisjátékosok Pozsony, december 23. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) Talán éppen a válságos idők, a fokozódó munkanélküliség az oka, hogy mindenütt, igy Pozsonyban, a százharmincezer lakosú városban nagyon elszaporodtak a hazárd játékosok és ezzel kapcsolatban 3 hamis- játéikosok, a sipisták. A könnyű pénzszerzés azelőtt is nagyon csábította az embereket a szerencsejátékra, kétszeresen csábítja most, amikor a munkanélküliség oly ijesztő formában lépett fel. Gyárak bocsátják el százával alkalmazottaikat. Az állás nélkül maradt ember könnyen kísértésbe jut és hazárdjátékkal próbálja megalapozni szerencséjét. A gyöngébb jellemű azután igen gyakrah hamis játék utján igyekszik magához hódítani Fortuna istenasszonyt. Hazárdjátékot azelőtt is játszottak, de mostanság mintha még vehemensebben játszanáik és éppen ezért szaporodtak el a hamis játékosok, sipisták nagyon veszedelmes módon. A pozsonyi rendőrség tőle telhető módon igyekszik a hazárdjátékosok és sipisták ellen felvenni a küzdelmet, bár ez nagyon nehéz és gyakran kilátástalan, mert a hazárd játékosok általában jól szervezett bandákba tó-1 mörülnek, amelyek állandóan spicliket tartanak készen, akik minden rendőri közeledést előre megneszelnek. Nehéz a rendőrség munkája azért i«, mert a ha/árd játékosok állandóan változtatják a helyiségüket. Ma ebben a kocsmában, vendéglőben játszanak. holnap abban, úgy hegy a rajtaütés szinte lehetetlen. Hogy hamis játék is folyik a pozsonyi hazárdjátékbarlangokban, azt igazolja az a sok följelentés, amit a kifosztott „palik*4 tesznek nap-nap után a rendőrség bűnügyi osztályán. A följelentés a legtöbbször későn érkezik, mert a kifosztott ember eleinte azt hiszi, hogy csak pechesen játszott és csak napok múlva jön rá, hogy hamiajátékosok közé kerüW. Rendesen meg szokta gyanúsítani a följelentő azt, aki nyert és megpróbálja fenyegetéssel visszakapni a pénzét. Ez Igen gyakran sikerül Is: a vesztett pénz egy részét a vesztes visszakapja, mert a „szerencsés" nyerő fél a feljelentéstől, hiszen tényleg gyanus az, hogy rendesen ő nyer. Mikor a feljelentés a rendőrségre kerül, a följelentett elkészültén várja azt. Nem ismeri be, hogy hamsian játszott, a világért sem, legfeljebb csak annyit, hogv bazáréul játszott, amiért kihágás címén kap valamilven kis büntetést, mig a hamiisgá- tékost csalás elmén szokták felelősségre vonni. Azt, hogy hogyan történt a csalás, a kifoszr tott ember tulajdonképpen sohasem tudja meg, mert nem szakember, nem ismeri a kártyajáték fortélyait. A pozsonyi rendőrség bűnügyi osztályán egész sereg notórius hamiskártyást tartanak nyilván, akiknek egzisztenciájuk a kártyázás, Illetve a hamis kártyajátékra van fölépítve. A hamis kártyajátékosokat általában három csoportra lehet osztani. Az első csoportba tartoznak azok, akik cinkelt kártyával játszanak. Ez a típus már kiveszőiben van, mert nagyon veszélyes, de azért előfordul miég ma is. Rendesen a primitívebb emberek körében, külvárosi osapszékekben űzik a cinkelt kártyával való játékot. A hamisjátékos legtöbbször magánál hordja a cinkelt (megjelölt) kártyapaklit és vonaton, kávéházban vagy kocsmában ismerkedik meg áldozatával. Felszólítja1 valamilyen szolid kommersz játékra és engedi nyerni. A szolid játék után jön a hazárd. Ebben aztán már a hamisjátékos nyer. Ahol nem lehet „saját kártyát" használni, például a kávéházban, maga megy a kasszához kártyáért és útközben kicseréli az otthon preparált, megein- kelt és ügyesen becsomagolt kártyapaklival. Előfordult már, hogy a kártyások ímegá'llapi- tolták a cinkelt kártyával történt játékot, hivatták a kávést, aki detektivért küldött. Ez átkutatta a játékosokat és az egyiknél megtalálta azi a kártyacsomagot, amelyiket a kávés adott ki és amelyet a hamisjátékos kicserélt az fi cinkelt csomagjával. Az előre cinkelt kártyát arról lehet megismerni, hopv az egyforma értékű kártyák egyforma jelekkel vannak megjelölve. Például a királyok egyformán. A cinkelés abból áll, hogy a kártyalap sarkán egy kis ponttal, karcolással megjelölik a kártyát. Régen te tintával rajzolták rá a jeleket. Ennél jobb módszer, hogy a kártya hátlapjának ornamentikájából bizonyos részt kikarcolnak. Ez azért ügyesebb mód, mert leleplezés esetén azzal védekeznek, hogy a kártya csak „véletlenül" kopott le. A cimkeíők nem szokták az egész kártyacsomagot megjelölni, hanem csak azokat a lapokat, melyek a hazárdjátéknál fontosak. így például a huszonegyes játéknál a disznót, a tízest, esetleg a figurákat. Egy előkelő szlo- venszkói fürdőhelyen fordult elő a nyáron, hogy egy fürdővendég nap ellen kék szemüveget hordott és ezt a kártyázásnál is töltette. Tüneményeden nyert és már minden vendég ki volt fosztva a fürdőhelyen. A szerencse ki- választottja mindig csak kék hátlapu kártyával játszott Egyszer az egyik partnere véletlenül fölpróbálta az asztalon felejtett szemüveget. Legnagyobb megdöbbenésére azon keresztül látta csak, hogy a kék kártyák hátlapjai színes tintával meg voltak jelölve. A kék szemüveg ezt nagyszerűen elárulta. Hasonló eset történt pár évvel ezelőtt egy középszlovenszíkói városban, ahol a kaszinóban egy ur fekete szemüveggel játszott és állandóan nyert Egy Ízben, éjifél felé a helyiségben rövidzárlat keletkezett és a sötétben vették éasre a játékotok, hogy a kártyák világítanak: foszforral jelölték meg a hátlapjukat. \ . A cinkel és modernebb módja, hogy a játékos a kártyákat játék közben körmével preparálja olyként, hogy a kártya élén körmével kis karcolást vagy bevágást csinál, ami elegendő neki ahhoz, hogy felismerje a „jó lapot". Ez kevésbé veszélyes, igaz, hogy csak egy-két lapot tud megjegyezni, de ez mégis előnyt jelent számára a játékban. Másik módja a hamis játéknak, hogy a zöld asztalnál különféle manipulációkat visz véghez a ha mis játékos, azaz bizonyos mértékben ^bUvészfogásokat** alkalmaz, így például a hamis keverést, a hamis leemelést, esetleg az úgynevezett „voltét" (átemelést) favorizálja. Előfordul az is, hogy a kártyás észrevétlenül eltüntet egy pár lapot a pakliból, büvésznyelven szólva: „palmiroz", a zsebébe süllyeszt egy-két kártyalapot, hogy alkalom- adtán a neki kiosztott lapokat a megfelelővel kicserélje. Azoknál a játékoknál, amelyeknél több kártyacsomagot használunk, igv például a „oliemia de fér "-m él, ez egyáltalán nem tűnik fel. Az alsós nevezetű kornmersz-játéknál, vagy ai olyan játékoknál, amelyeknél a lapok a befejezés után az asztalon nyitva fék Úsznék, szintén lehet csalni. A ham is játékos Összeszedi a lapokat, de úgy, hogy Nedves falak szárazzá tétele rfíramtó levegő** módszerével. Teljes ;ótáHással vállal’*, felvilágosítással és díjtalan költségvetéssel szolgál: Schnls-féle építési r. t. speciális osztálya, Bratislava, Laurinská 6. üia szép akar lenni; Elizabeih Arden gyártmányait használja. ÜL tudományos kísérletek alapján előállított preparátumok a szövetek fejlődését és a felhám összes természetes funkcióit elősegítik, azt frissen és üdén tartják és ezáltal szépítenek. Az Elizabeth Arden eljárásnak három föfázisa van. Tisztántartás a Menetiem Cleasing Cream-mel. Üde szín adása az Slrdena Skin ‘Sonic- és a Special Slstringet-ttL Táplálás az Orange Skin &ood, vagy a kitűnő Sirdena ^Velva Cream-mel. A kezelésnek ez a három fázisa, mely az arcbőr összes szükségletével számol, az otthoni napi arcbőrápolásának fontos részét kell, hogy képezze. Slizabeth ZArden tyenetian toilett-preparátumat a 3). őngel cégnél, Bratislava, Masaryk tér 6. kaphatók. Kérje Elizabeth Arden ingyenes szépségápolási könyvecskéjét. 60 bizonyos mérték szerint összerakja, vagy alulra, vagy íölülre, ulána hamisan kever, aimi azt jelenti, hogy a többit összekeveri, csak az össze rakottak maradnak válto- zatlainul a kezében. Emeltet is, hogy miindeu gyanút elhárítson magáról, mert ő egy ,gentleman", mint mondani szokta. Emelés közben egyidejűleg az egyik kezében összerakott és elrejtett kártya csomagot ráteszi az emelt kártyára. Ennek az az előnye, hogy öt-hat lapot isimer és tudja, milyent fog kapni ő, vagy milyent adott ellenfelének. A hamis játék harmadik módja az összebeszélés. Ez abból áll, hogy a hamisjá'tékos összejátszik a társával, „haver jé vei" egy harmadik ellen és leadják egymásnak a „drótot" (értesítik egymást titkos, előre megbeszélt jelekkel). Történik ez a titkos jeladás kézzel, jobb vagy bal szájszögletbe helyezett cigarettával. Például a romínéi a bal szájszögletben levő cigaretta coeur-t, a jobboldalon levő pique-t, középen levő caro-t jelent. Ha szippant egyet a cigarettából, az „treff". Az is gyakori, hogy bizonyos, csak a kártyások előtt ismert szavakkal ad jelt. A magyar hamiskártyásoknak egész külön szótáruk van. Maga jön például makkot jelent „Doktor ur" = pirosat, az ártatlan „Tessék" szó disznót .jelent stb. Ismert trükk az is, hogy a játékos fényes cigarettatárcáját helyezi maga elé az asztalra. Ez a „kabalája". Persze a tárcában mint tükörben meglátja a leosztott lapokat. Nagy pecsétgyűrűt is felhasználtak már hasonló célra. Pozsonyban a leggyakoribb hazárdjáték egy idő óta a stósz, amelyet magyar kártyával játszanak. A rendőrség már többiz- ben ugrasztott széjjel stósz-partikat, amelyeken családos apák egész havi fizetésüket adták le, sőt igen gyakran hivatalos pénzeket is. Emlékezetes, hogy évekkel ezelőtt egy előkelő közigazgatási tisztviselőt a kártya juttatott a börtönbe. Közel egy milliót adott le a zöld asztalon^ és még a letartóztatása is a kártyaszobában következett be. Gyakran játszák a pókert, francia kártyával persze. Kisebb kocsmákban a kocsisjátéknak nevezett lenézett „huszonegyest", jobb helyeken: klubokban, kávéthá- zak külön szobáiban a makaót, chemin de fért, bakkot és a „Griine Wiesé‘-t játszák, (utóbbit magyar kártyával). A tízezer koronás veszteségek nem tartoznak a ritkaságok közé. Nemrég történt, hogy egy pozsonyvidéki birtokost, akihez szőnyegeladás ürügye alatt ment ki vidéki kúriájára két notórius pozsonyi hamis- kártyás, csnyául kifosztottak. Először csak szolid kommersz-játék folyt. Aztán meginvitál ták a birtokost Pozsonyba és itt egy előkelő belvárosi kávéház külön- 8zobájában elnyerték tízezer koronáját. A vidéki ur fel is jelentette a „szőnyegkereskedő" urakat, hogy nem „fair" módon játszottak, de aztán visszavonta a följelentést, mert nem akart botrányt. Valójában nagyon restellő, hogy őt, a „kitűnő" hazárdjjátékost is ki tudták fosztani. A kártyajátéknál nagyon fontos és néha a hamis játékkal szinte határos a rután. A rutinos kártyásnak nagyszerű az emlékezőtehetsége, ismeri a kombinációs lehetőségeket, tudja, milyen lapokat osztottak már ki, ezenkívül kiismeri partnere metódusát és ezzel már nagy előnyt szerez a játékban. Vannak „rutinos játékosok", akik azt is megfigyelik hogy a partnerük hogyan csoportosítja a kártyáját. Megfigyelik, hogy valaki színek szerint rakja össze a lapjait, hogy balról ász, király, alsó stb. van és ha a baloldali második lapot húzza ki, ebből a rutinirozott játékos már tudja, hogy partnerénél még az ásznak is ott kell lenni. A rutinos játékos nem felejti el megnézni a kártya legalsó lapját, ha más kever. Ha maga kever és tudja, hogy partnere nem szokott emelni, úgy kever, hogy Legalulra előnyös lap kerüljön például ász. Igen gyakran, ha alkalom van, a rutinos játékos bepislant az idegen kártyába, hogy megnézze partnerének állását. Ezt a partner észre sem veszi. Végezetül elmondom, hogyan jöttek rá nemrég a pozsonyi úgynevezett „jobb körökben" két gavallér raffinált • kártya trükkjére. Hárman játszottak együtt állandóan és pedig preferanszot. Az egyik ur, aki pedig igen ügyes játékos, folyton veszített és pedig miért, hogyan? Egészen egyszerű ok miatt, amire egy rendőrtiszt barátja hívta fel a vesztő ur fiigyeimét. A két játékos egész <kis jellel egymás tudomására adta, hogy játszma van a kezükben. Ilyenkor a partner mindig megkontrázta a játékost, aki a játszmát mindig meg is nyerte, tekintve, hogy biztos lapja volt. Csakhogy a tábláján nem egyszerű játszmát, hanem kontrát és rokontrát írtak fel, úgy hogy végeredményben a két összejátszó na k mindig nyert játszmája és csupa rekontrái és subkontrái voltak, inig a harmadik játékosnak csak egyszerű játszmái és igy a leszámolásnál mindig vesztett. Mikor a trükkre rájöttek, a két „unfair" játékost kigolyózták a társaskörből. ^ Rehorovszky Jenő.
