Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-16 / 286. (2803.) szám
2 <PI^<íAiyv^o^^HIULAI> 1931 december 16, szerda. Amit Stodola mint a regionális intézet elnöke követel, azt Stodola mint a szenátus előadója elutasítja Frappáns példája a sziovenszkó centralisták kétkulacsosságának hét megvalósítani. Itt kell tehát az építő munkát elkezdeni. Miután Benes szerint is ez a megoldás a gazdasági válság megszüntetésének egyetlen elképzelhető módja, nincs értelme a halogatásnak. Az idő vesztés következményei sokkal súlyosabbak, semmint hogy annak előidézői a népek további szenvedéseiért vállalhatnák a felelősséget. Ezeknek a szempontjából nem az a fontos, hogy a hibát gazdasági analfabéták követik-e el, vagy pedig helyesen Ítélő politikusok egyéb okokból nem mernek az általuk is helyesnek ismert módszerek alkalmazásához nyúlni. Szomorú, hogy még ma is rabulisztikával operálnak azok, akiknek cseleked ni öfc kellene. Talán nem utolsó mértékben azért, mert hallgatóikat tekintik analfabétáknak. Ez pedig nem nagyon válik a demokrácia dicsőségére. A kormány uj takarékossági utasítása Prága, december 15. A Lidové Listy jelentése szerint a kormány utasítást adott ki a minisztériumok és más központi hivatalok részére, melyben nyomatékosan fölhívja az illetékeseket a takarékosságra, hogy az 1931-es költségvetés szerint rendelkezésükre álló tétéleket ne merítsék ki. A miniszterelnökség felhívja az egyes tárcákat, hogy az év végéig igyekezzenek megtakarításokat eszközölni és semmi körülmények között ne használják föl az egyik tétel megtakarítását más tétel szükségletének fedezésére. Eddig ugyanis az volt a szokás, hogy a maradékot a minisztérium költségvetési keretein belül olyan tételnél használták fel, mely az év végénél hamarább kimerült. Ezt most elvileg megtiltják s osak kivételes esetekben, a pénzügyminisztérium élőzetes jóváhagyása mellett lehet az uj szabálytól eltérni, de csak akkor, ha az állam már jogilag kötelezve van a kiadásra. A ki nem merített tételek maradékainak más tételekbe való átvitele egyszersmindenkorra tilos s a maradvány az év végén az állampénztár javára írandó. Magyar tanszéket létesítettek a milánói egyéemen Milánó december 15. Az itteni „Universi- *' ta Catolica" egyetemien magyar tanszéket lé- teeitettek, amelynk előadójául Márífy Oszkár dr. tanárt nevezték ki. Prága, december 15. A Slovák rámutat arra a fonák szerepre, melyet Stodola Kornél szenátor mint a szenátus költségvetési főelőadója játszott el, amikor a szlovenszkói nemzetgazdasági intézetnek, az úgynevezett regionális Intézetnek a költségvetési tárgyalása során határozati javaslatok gyanánt benyújtott követeléseit elutasításra ajánlotta, holott a regionális intézetnek elnöke, vezetője, spi- ritus rektora nem más, mint maga — Stodola Kornél. ^ Ez jellemző a ezlovenszkói csehszlovák törvényhozók magatartására — írja a Slovák — Szlovénokon odaállnak valami mellé, Prágában pedig ellene fordulnak, Szlovenezkón harcot vívnak valamiért, Prágában magatartásuk a mamelukság határán mozog. Sto-| Prága, december 15. A Lidové Noviny mai száma ,,Vatikánské mad’arofiLstvi** címen a következőket jelenti Rómából: — A római politikusok és diplomaták között nem kis feltűnést kelt a párisi Temps római levelezőiének és az Osservatore Romano vatikáni lapnak a polémiája. A Temps ugyanis szemére veti az Osservatore Komanonak, hogy a revizionista ós ehhez hasonló megnyilatkozásokról és manifesztációkról oly modorban ir, hogy láthatóan a békeszerződések elleni törekvésekkel rokonszenvez. A Temps konkrété rámutatott arra, hogy az Osserveíore Romano az angol katolikusoknak nemrégen Bourn kardinális protektorátusa alatt tartott és a katolikusoknak a leszerelés kérdésében való álláspontjával foglalkozó londoni népgyiiléséről irt jelentésében teljesen mellőzte a kardinális beszédét, amely Franciaország álláspontjának megértő elismerését tartalmazta. Az Osservatore Romano ugyan I rámutatott a maga replikájában arra, hogy dala példáján minden ezlovenezkói iparos, munkás és földműves megláthatja, ki az oka annak, hogy Prágában miért nem tudnak érvén) .e jutni a szlovák követelések. Ha a csehszlovák pártok valamelyik szlovenszíkói választója a m-i rezsimtől szenvedett sérelmét megérzi, csak magára vessen. Legelőször a szlovák népben kell eljönnie a javulásnak, a tiszta szlovák pártok legalább 40^50 képviselővel kell hogy bejussanak Prágába, a szlovák gazda és iparo-s csak ezután élheti meg igazságos követeléseinek megvalósítását. Az államban a rendelkezési jog a néptől ered s a nép tudatában kell, hogy legyen a nagy jogának. Sziovenszkó számára Prágában jogokat kiharcolni a mai csehszlovákokkal nem lehet — fejezi be cikkét a Slovák. Bourn kardinális beszédét közzétette, elfelejtette azonban megindokolni azt, miért tette ezt csak utólag. Most a Temps emlékezetébe Idézi, hogy az Osservatore Romano első jelentésében, bár egy kimagasló egyházfejedeleniről és a gyülekezet elnökéről volt szó, a nyilatkozatot mégis elhallgatta és csak akkor tért rá vissza, amikor látta, hogy ez a mellőzés milyen elkeseredést keltett a római francia kolóniában. A francia lap egyúttal méltán szemére veti a vatikáni lap szerkesztőségének összetételét, mert annak tagjai többségükben olasz alattvalók, nem pedig a Vatikán alattvalói, ahogy a late- ráni egyezmény után joggal lehetett volna várni. — A Temps munkatársa bizonyára nem az egyedüli — folytatja a Lidové Noviny —, akinek föltűnt, hogy a valtkáni lap politikai orientációjában föltűnően nélkülözi a pártatlanságot s Igazgatója, Della Tőrre gróf különben Is jól ismeretes a maga magyarofil mivoltáróL Elenun frmnpwunHiMMii—bhwbbtmwcctm—bb—mhp— A Vatikán lapja magyarbarát és revizionista — faja a lidové Noviny A Temps római tudósítójának vitája az Osservatore Romanovai ÁLL K BÁL ELBESZÉLÉS R Prágai Magyar Hírlap számára irta DHRKő ISTVÁN (7) — Elképzelhetetlen — szörnyülködött a — Megerősítem — mondta a rendőrkapi- bárónő. tány. — Nem muszáj- köszönnétek, ha erre mentek. Ti még tarthatjátok magatokat... De azt hiszem, jobb idejében számotvetni magunkkal... Tutyu lelkendezve helyeselt neki, a Három Rózsa erkélye felé integetett furcsa jeleket, amelyeket az oda kigyült cigányok megértettek és tust húztak. A kivilágosodott piac bámulva nézte a jelenetet. — Jó, jó — mondta Bilóczy — csak kissé erős. — Áá — erősítette Jánky Hubert — túlzás. . Selmer bárónő megdöbbenve s mint ilyenkor szokott, franciául csodálkozott: — Barmán! Ez a fiú meglep. — Zavaros korok gyakori jelensége — mondta Tokody Szaniszló, az utolsó főispán titkára. Drágóczy Irénke az összebújt lányok csoportjából közelebb lépett a bódéhoz: — Hadd abba, Sándor, ezt az izetlen viccet. Csak nem gondolod, hogy ilyen esetek után... — Nem gondolom, Irénke. Nincs más a te számodra sem, mint belenyugodni ebbe, vagy elmenned innen Géza öcsémmel. Erről már úgyis beszéltetek egymással. Választhatsz. A lány büszkén válaszolta: — Nem a maradást fogom választani. . — Gondoltam. A bárónő még egy kísérletet tett: — De hiszen, ön elrontotta a bál sikeréti Talán volna még más mód is, a megoldásra. — Nincsen, higyje el méltóságod. Cégtáblát fogok festetni és kiszögezem ide a bódéra. összekapta magán a bundát és elsietett. A többiek bizonytalanul topogtak az ut közepén, aztán félszegen beálltak a Három Rózsa kapujába. Felszálltak az előhívott fogatokba és egyenes testtartásban mentek el rajtuk. Tutyu megvárta, mig az utolsó kocsi is elrobogott. Akkor megint tust huzatotit az erkélyen álldogáló cigányokkal ős a Sándor kézé t szorongatta: — Szervusz, Sándorka, édes lelkem. Igazad van! Érted? Igazad van. Ugyanerről akartam beszélni én is veled az egész éjjel, erre célozgattam, de te már nagyszerűen elmondtad. Csókollak. Szeretlek... Ez sokkal jobb volt, mint a régi stiklik. S ha még hozzávesszük, hogy igazad is van. Meg vagyok szégyenitve. Én, Sándorka, hiába törtem a fejemet ilyenen, csak a lövöldözés, a hóbaülés, meg az jutott az eszembe, amikor ilyenkor reggel egyszer felvertük az önkéntes tűzoltókat, egész délelőtt énekelni tanítót tűk őket s délben velük adtunk éjjeli zenét, vagy mi a csudát, zenés ébresztőt a lányoknak. Vörös arca kiizzadt a lelkesedéstől s a belső forróságtól. A cigány az erkélyen muzsikálni kezdett, Tutyu hirtelen csókot nyomott a Sándor arcára és elszaladt a Három Rózsa felé. Nemsokára megjelent az erkélyen. Nyomában pincérek asztalt, széket hoztak s kiállították a félrerugdosott hóba. A cigányok a kinyitott szárnyas ajtóban helyezkedtek el. Tutyu kalap nélkül ült ott s néha egy korty bort ivott. Lekiáltott a bódék felé: — Itt üllők, itt az én helyem. Látsz, Sándorka? Sándor nevetve szólt vissza: — Látlak Tutyu. Meg fogsz fázni, ha nem csinálsz valamit. — Mit csinálhatnék? Neon vagyok én olyan harcias, mint te. Intett a cigányoknak s azok halkan nótáz- tak neki. — Áll a bál, Sándorka, hallod — kiáltott le szokatlanul tiszta, csengő hangon. Sándor visszafelelt, majdnem halkan, mert a csodálkozó parasztok járása-kelése dacára is kitünően hallották egymás hangját: — Hallom, Tutyika. Mit csinálsz ott egyedül? — Egyedül, persze, téged hiába hívnálak fel, hogy ülj itt velem, úgyse jönnél, Sándorka. — Nem mehetek, Tutyi, dolgom van. — Hát jól fogy az alma? — Jól. — Kik veszik? — Most éppen három kilót adtam el Lo- cigánénak, a kékfestő tisztes özvegyének. — Bravó, isten éltessen. A cigány tust húzott, Tutyu köszöntőén emelte fel a poharát és a Sándor egészségére ivott. Kis idő múlva megint megszólalt: — Sándorka, ide tudsz még egy kicsit figyelni? — Csak mondd, jól hallom. Egy darabig hallgatott a válasszal, mintha azt kutatta volna, hogy megmondja-e vagy sem. Megszólalt végül: — Mondd meg, mit csináljak, Sándorka? — Erigyj haza és feküdj le. Kérlelő, elrekedt hang jött az erkély felől: — Nem igy értettem ... De nem tudok elmenni g itt már nincs mit csinálnom. Nem tudok mást, csak egy nagy csomó anekdotát és jó mondást, úgy gyűjtöttem őket, mint a szines lepkéket diákkorunkban. Emlékszel? — Mire, Tutyi? — A lepkegyüjtöményem re, Sándorka. Az enyém volt a legszebb az iskolában igyéfc pezsgői/ gendő visszaemlékezni a Szent Imre-ünnepsé- gek alkalmával elhangzott előadására. A brünni lap itt idézi Della Tőrre előadását. — Ilyen nyilatkozatok és célzások — folytatja a Lidové Noviny —, különösen, ha gyakran ismétlődnek, csakis megerősíthetik azt a meggyőződést, hogy az Osservatore Romano és szerkesztői mind jobban rokonszenveznek a békeszerződések revíziójának gondolatával. Nem lehet ugyan rákényszeríteni őket, hogy ellene nyilatkozzanak, de mégis kívánható egy olyan orgánumtól, amelyet a Vatikán hivatalos szócsövének tekintenek, hogy pártatlan legyen és óvatosan kerüljön mindent, ami azt a látszatot keltheti, hogy nem pártatlan. Hogy azonban az Osservatore Romano ezzel mennyire nem törődik, annak bizonyítéka éppen a lap mai száma, melyben az első oldalon csaknem teljes terjedelmében közzétettek egy pásztorlevelet a következő bevezetéssel: „Ez az igen szép (belia- simo) okmány — írja az Osservatore — rámutat a mái szorult helyzet egyik legelsőbb okára, az eszeveszett győzelemmámorból eredő szerződésekre, melyek a szerencsétlen legyőzőitek erkölcsi és anyagi válságát idézték elő. S ami még rosszabb és rombolóbb, az a békeszerződésekben lévő szellem**, — fejezi be az idézetet és egyben cikkét a Lidové Noviny. A cikk alcímében a Beneshez közel álló brüni lap úgy állítja be, hogy „az Osservatore Romano a békeszerződések revíziója mellett foglalt állást**. A minisztertanács becsületügyi tanácsét alakit - a koalíciós pártok számára Prága, december 15. A minisztertanács elhatározta egy becsületügyi tanács lé tesitésót, mely tanács nyolc, papiaméntenkivüli kormánypárti egyéniségből állana- A kormánypártok által delegált nyolctagú tanács tárgyalás alá venné és elintézné a koalíciós pártok politikusai között felmerülő ellen téteket, amennyiben azok egyes személyeket érintenek. A becsületügyi tanács egyúttal a sajtóra is befolyna s kiegyenlítené a kormánypártok lapjai közti vitás ügyeket » biztosi tané a kormányban képviselt pártok lojális együttműködését Jókorát nevetett utána, a cigányt erősebb, gyorsabb nótára parancsolta és leorditott a piacra: — All a bál, Sándorka. Embercsoport, kisebb tömeg verődött öszeze a bámulására. Előkerült egy rendőr is és azon volt, hogy felmegy a Három Rózsa erkélyére rendet csinálni. Tutyu mégegyszer lekiáltott. Felemelkedett a székből és sápadt arcát lefelé fordította: — Én is itt maradok, Sándorka. Igazad van neked. A stiklivel most adós maradok, hiába. Olyat úgyse tudok, mint tel Az emberek vitatkozva, zajongva csoportosultak az erkély alatt és nevetve bólongat- tak a fent muzsikáltató urnák. Sándor felállt egy láda tetejére s ekkor még egyszer szembe látta Tutyut. Rossz ér zések között integetett nelrí: — Erigyj már be onnan Tutyu. Nincs ideje ennek. Tutyu panaszos, grimaszos arcot vágott. Csókot intett a kezével, a fejéhez nyúlt, tanácstalanul széttárta a karját és lekiáltottt — Mit csináljak, Sándorka? Nem várta meg a feleletet, leült a székre és sokáig ült mozdulatlanul. Lentről nem is láthatóan megmozdult később. Fojtott dörrenés csapódott a templom és a várfal oldalához. Tutyu rádőlt az asztalra, lentről igy olyan volt, mintha búsulna, sírna vagy aludna. A cigányok megint liabgágo- gáshoz hasonló hangzavar kíséretében menekültek el az ajtóból, a nagyterem belseje felé. Sándor reszkető testtel, ellbénult lábbal, helyéhez szögezve állt és várt. ólmos szempillákkal nézett körül, de csak táncoló, régi házakat, imbolygó templomtornyot látott az erkélyt nem tudta felfedezni. Bensőjében szétáradó, felemelő, ugyanakkor ehhez a földhöz láncoló érzés zúgott és hömpölygőit. Ez a látvány, ez az éjszaka s ez a reggel és ennek a célt tévesztett, leborult, kedves embernek az emléke haláláig itt marasztják. erről zugiak és harsogtak az érzései. ,Vé\ge.
