Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-04 / 277. (2794.) szám
1931 flecomfrfT 4, péntok. KöZtíAZDASÁGn Serteivesz dühöng NagysaftÓr Nagypeszek, Lontó, Szafté és Oroszka kónégóen R'dvld néhány nap atast mintegy 500 darab hullott el az Ot községben Szelén egy sem maradt — Skuhra zselizi lóállaiorvos nyilatkozata az ellene va.6 védekezésről A mezőgazdasági válságot nyögő délszlo- wnszkói falvak Lakosságát újabb csapás ér- t*>: fellépett az egyik legveszedelmesebb állatjárvány: a sertéspestis. Az illetékes hatóságok erélyes intézkedéseket tettek a pusz- w«n«rroi3mwriK7. wamaer TMmmKaTOgiwrCT;- JB3L2: ■g/MTirWll,ttx^ Mint (^5ix) \,ffmfz'U6’ ablak és üveg r, _ . tisztításra Házi* * s , csak u és : 0 k°nyha‘ ? 1 edények • é va!amint ? tsidQL p’ kéziisz- Vg^aajSpr ° titásra i Slagé! & Comp. “S Teplitz-Scliönau. tnó kór leküzdésére, de ennek ellenére a vész már több mint öt községben pusz.it. A "járványJtermészetesen nem tesz kivételt hi7.a és .'magló állatok között. Skuhra dr., Zseliz kerületi főállatorvosa, tudósítónk előtt kijelentette, hogy pillán,at- pyi.lag a seríésvétsz olyan Vehemens, amilyenre ritkán akadt példa az utóbbi évtizedek alatt. . ! Jíagysalló, Nagypeszek, Lontó, Szete és Oroszka községükben tömegesen hullaiak ár-seHésék'. — A magam részéről elkövettem mindent, amit lebetell — mondotta Skuhra dr. főáílalorvos — hogy elejét vegyem a sertésvész terjedésének, de sajnos gazda társ ad almunk nagy része ma sem törődik avval, hogy állatállományának meg vé Jelmezé se 'szempontjából a kór elhatalmasodása előtt igénybe vegye a feltétlenül szükséges orvost beavatkozást. Közömbösen veszik, ha jószá- ' gük nem eszik. Abban reménykednek, 'hogy'majd csak meggyógyul. Félnek a költségektől. Pedig ez is helytelen feltevéseken Budapest, december 3. A legutóbbi két hónap lolyámán érdekes és jövedelmező uj üzle.ág alakult ki. Azok,, akiit ingatlanaikra 20 vagy 35 éves jelzálogkölcsönt veitek fel, mind erősebben keresik a bank-zálogleveleket. Ezek- a bank zálog leve lek ugyanis túlnyomó r-ész.b-e<n Newyorkban, Londonban és Zürichben találnak piacot az ottani befektető közönség körében. A nemzetközi tőzsdei nehézségek folytán, meg a szigorú magyar devizakorlátozásokkal karöltve járó mindinkább elerőtlenedő intervenciós vásárlások * halasára, ezeknek a zálogleveleknek az árfolyama mindjobban lehanyatlott. A szóbanfor- gó címletek annak idején 90—95 százalékos árfolyamon kerültek a külföldi tőzsdei közönség birtokába, julius óta pedig ugyanezek a kötvények 30—35 százalékra estek, sőt némely esetben még ezeknél is alacsonyabb ár- foivamok alakullak ki. Ilyenformán a magyar jelzálogadósok számára lehetőség nyílott arra, hogy eredeti adóságukat annak egyharmadával fizethessék vissza. A hitelszerződések ugyanis módot nyújtanak arra, hogy az adósok tartozásukat záloglevelek felhasználásával törlésszék, s ebben az esetben ezeket a címleteket a hitelező pénzintézet névértékűén számitja be. Kezdetben a bankok nem támasztottak' nehézséget az ilyen törlesztések keresztülvitelénél, újabban azonban mind több panasz kerül nyilvánosságra, azértg hogy a bankok megtagadják a címletek elfogadását. Eddig a hitelezők a különleges előzékenység bókjával tetszelegtek mázuknak, azt hitték, különös kegyet gyakorolnak adósaikkal szemben, amikor megengedik. hogy az esedékes annuitást, vagy akár a tartozás e^ész összegét záloglevelekben fogadják el. Ma már megváltozott a helyzet, alapszik, mert hiszen a hatósági orvosnak kötelessége ingyenes gyógykezelést nyújtani a járványok leküzdése céljából. Az állatoknak beadandó szérumok pedig mindössze néhány koronába kerülnek. Ha már aztán megvan a baj, akkor tömegesen futnak az állatorvoshoz — A sertéspestis olyan állatbetegség — folytatta a főállatorvos — melynek szimptó- máit laikusnak igen nehéz megállapítani. Sőt mondhatnám egyenesen lehetetlen, meri hiszen az állattal sokszor órák alatt végez anélkül, hogy a gazdája tudná, hogy mi történt a rettentő kinok közt fetrengő párával. Egy évben ötször, hatszor tartok ingyenes előadásokat a gazdaközönségnek az állatok vedelmezéséről, táplálásáról és a betegségektől való megóvásáról. Nem győzöm eléggé hangoztatni, hogy ha a faluban valami betegség felüti a fejét vagy bármilyen állat elhull, ne mulasszák ezt el hivatalomnál bejelenteni. fis ami a legfontosabb: ügyelni kellene arra, hogy az elhullott állatot ne dobják ki a kerítések alá, hanem öntsék le karböllál, m ésszel vagy egyéb dezinficiáló folyadékkal. Ez a művelet már annál is inkább fontos ezen a vidéken, mert a kóbor cigányok a legbiztosabb járványterjesztők. ók hurcolják egyik falu határából a másikba a pusztító kórt. A pestises sertést épp úgy megeszik, mint a lépfenése* — Ezért fontos, hogy a gazdaközönség ne legyen bizalmatlan az orvossal szemben, hanem esetről-esetre kérje ki tanácsát, kövesse utasításait s akkor határozottan elejét vehetjük ily súlyos csapások megismétlődésének, Jelenleg minden ambíciónkat latba kell vetnünk, hogy meggátoljuk a járvány fór vább terjedését, sajnos azonban a fenti községekben már nem segíthetünk semmit. Az ipalyvölsryi Szelén egyetlen sertés nem maradt élve. A Ion tói Hecht-majorban egyetlen éjijei 35 darab sertés hüllőt! el Megemlítésre méltó, hogy lelkiismeretlen kufárok rávetették magukat e falvakra és az aggódó lakosságtól 3—4 koronáért veszik a hízott sertés kilóját. mert az adósok nagyon helyesen arra az álláspontra helyezkednek, hogy még akkor is joguk van a törlesztés ilyen formájához, ha az eredeti szerződésben erre nézve külön intézkedés nem történt. Feltűnést keit,-hogy éppen azok a pénzintézetek, amelyek Magyarország mezőgazda- sági társadalmának úgyszólván korlátlan bizalmát élvezték, közöltük a Hazai Takarék is, egyre másra utasítják vissza adósaikat, akik a mai szomorú helyzetből legalább ezt a sovány előnyt szeretnék megszerezni magáiknak. A közvélemény elítélő hangadata éppen abból táplálkozik, hogy ezek a pénzintézetek minden jogos önérdek nélkül akarják elgáncsolni adósaik érthető igényeit. A bankokat ezen a réven nem érheti veszteség, mert azzal, hogy az adós az intézet záloglevelével fizet, ugyanakkora összeggel csökken a bank névértéken számított Fizetési kötelezettsége is a mindenkori záloglevéltulajdonosok egyetemével szemben. Itt említjük meg, hogy az alacsony külföldi kötvényárfolyamok hatására az ipari, törvényhatósági és egyéb kötvények is nagy mennyiségben kerülitek visz- sza az országba, mert a közönségnek az a része, amely a bank- zárlat első idején betétét bankárjától visszavonta, nagyobb kamatozási lehetőséget lát ezeknek a cím leieknek viszonylag valóban magasabb hozadékiban. Á Magyar Nemzeti Bank magától értetődően élénken érdeklődik e kérdés iránt, mert hiszen a kötvények megszerzése kizáróan külJíöldi valuták fel- használása mellett lehetséges. így tehát a devizarendelkezéseknek azt a részét, amely a külföldi valuta készletek bejelentésére, illetve felajánlására vonatkozik, a szóbanforgó uj kötvénytulajdonosok megszegték. Más módon TI«<nuMAGtARM!RI*A» ugyanis nem rendelkezhettek volna a vásárláshoz igényelt fizetőeszközök felett. Mindamellett a Jegybank nem él retorzióval, de behatóan foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a belföLdi tulajdonosok kezében levő címletek kamatszelvényeit, illetve a kisorsolt kötvényeket ne idegen valutákban, hanem azok pengőre átszámított ellenértékében fizessék ki a bankok. Erre az intézkedésre annál inkább szükség van, mert a magyar deviza- rendeletek csak azokra a külföldi fizetőeszközökre tették kötelezővé a bejelentést, amelyek a rendelet megjelenése időpontjában már a tulajdonosok birtokában voltak. A javukra érkező későbbi devizakészleteket maguknak tarthatják meg. A devizákért!és különben továbbra is teljesen lefoglalja az ország gazdasági szakértőinek gondolatvilágát. Két erős tábor küzd elvonással; az infláció és a defláció híveinek erőviszonyokra nézve egyelőre egyenlő súlyú csapata. A mezőgazdasági érdekeltségek azt kívánják, hogy az exportért kapott külföldi valutákat a szabad forgalomban adhassák el, ha ilyenformán 25—30 százaléknál magasabb valuta árakhoz jutnak, itthoni gabona és élőállat vásárlásoknál magasabb egységárakat fizethetnének az eladó mezőgazdáknak. Ezt az álláspontot képviseli Éber Antal is, akinek, mint bankvezérnek első kötelessége volna, hogy minden erejével az infláció ellen küzdjön. Mint a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökének viszont minden igyekvését arra kellene fordítania, hogy az ipar és kereskedelem devizaszükség- Lete az eddigi aranyparitásos, alacsony árfolyamon nyerhessen kielégülést. Végül Éber állítólag képzett közgazda is, akinek tudnia kellene,' hogy a mezőgazdaság álca,iáiban jelentkező exportőrök vojtaképen sií>erek, akiket nem a mezőgazdaság érdeke, hanem a mesterségesen felizgatott tő- lesek ideges kapkodása által mesterségesen fJLrófolf valutaárfolyamok izgatnak és akik ezt az illegitim hasznot szeretnek bezsebelni. Bíró Pál képviseli a parlamentben az Éberrel szembenálló véleményt. Az ő rendkívül logikus és nagy tudásra valló érvelése szerint, ha az exportőrök szabadon rendelkezhetnének devizakészleteik feleit és a magánforgalomban valóban 25—30 százaléknál magasabb árak alakulnának ki, úgy a gyáripar termeik sí költségei emelkednének, mert hiszen külföldi . nyersanyag beszerzéseinek céljára az ilyen drága valutákat kellene megszereznie. Drágulnának a készgyártmányok, emelkednének az általános létfenntartási küiJ.segek, , amelyek esaklianiar maguk titán vonnák a fix- ’fizétésés alkalmazottak béremelési kívánságait. Tok in teltei arra, hogy az adók és egyéb közszolgáltatások, de az egész köz- és magángazda sági gépezet a stabil pengőből indul ki, ezen a réven hiányok jelentkeznének, amelyeset kizáróan a bankó préssel, inflációval lehetne ellensúlyozni. Meglepő, hogy még maga a gyáripar sem teljesen egyeséges az infláció elleni küzdelemben. Az, hogy néhány arisztokrata, aki véletlenül a most divatos közgazdasági hangulat hatása alatt elolvasol! néhány angol, vagy német közgazdasági könyvet és ennek hatása alatt mindenféle hóbortos tervet eszel ki a pénzforgalmi eszközök szaporításáról, valahogvan még megbocsátható. De hogy Fenyő Miksa, a Gyosz. elnöke is veszedelmes tervezetekkel ostromolja azt a képzett közgazdasági szakemberekből átló vezérkart, amelynek élén Popovics Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnöke áll, azt bizonyítja, hogy vaunak esetek, amikor elveszítheti józan Ítélőképességét az olyan, sikerekben és elismerésben többszörösen részes gazdasági szakember is, mint Fenyő Miksa. A Gyosz. elnöke udvanis azt ajánlja, hogy az állam a bankokkal szemben fennálló függő adósságát, továbbá az uj kisbirtokos politikáihoz szükséges tőkét állam jegyekkel fizess© ki. Ugyanígy állam,jegekkel fizessen az állam azoknak a szállítóinak is, akik az idei költségvetési deficit. következtében más utpn nem juthatnának követelésükhöz. Az igy kibocsátott államjegyeket az adóhivatalok és egyéb közhatóságok fizetésként elfogadnák. Nem bocsátkozunk részletesebben ennek a tervezetnek a fejtegetésébe, csak arra mutatunk rá, hogy a pénzforgalmi eszközöknek ez a szaporítása feltétlenül az árak emelkedésére vezetne, Azon a réven, boarv a közpénztárak (adó- és vámhivatalok slb.) fizetésként névértéken fogadnák el ezeket a címleteket, az állam az annyira szükséges készpénzbevételek helyett csakhamar azt tapasztalná, hogy mindenhonnan visszaszivárognak hozzá saját pénztárjegyei. Az eredmény tehát az egyik oldalon a mesterségesen felhajtott belföldi árak gyászos sora lenne, míg a másik oldalon a kincstár pénztári készletei ben állandóan bevételi hiányok mutatkoznának. Ennek a hiánynak egyedüli orvosszereként csak az maradna hogy az állami tisztviselők és nyudijasok államjegyekben kapják fizetésüket, azaz az ország fogyasztókép©sségének tekintélyes része igényeinek leszállítására kényszerülne. Újból megindulna az a bizonyos örök körforgás, amely az ipar, kereskedelem és mező- gazdaság sorából egyformán megkövetelné a maga súlyos áldozatait, Szittya. 9 JATEK-SFORT és divatcikkek nagy választékban olcsón és jól csakis SROBAR áruházában szerezhető be. ' BRATISLAVA, Kórház-u. 46. Törvényjavaslat a prém um, rabat és réaöásii.atGmrdi Prága, december 3. A múlt napokban közöltük, hogy a kereskedelmi és iparkamarák központja behatóan foglalkozott a prémium, rabatt, ráadás és egyéb kedvezmény nyújtásának kérdésével s a gyáriparosok szövetségével egyérlelemben arra a meggyőződésre jutott, hogy legcélszerűbb volna ezt a kérdést törvény utján rendezni olyképpen, hogy a törvény tiltaná meg eme kedvezmények nyuj.ását. A kereskedelmi minisztérium a múlt napokban kérdőivel küldött az érdekeit kereskedelmi, gyáripari, iparos és fogyasztói szervezetekhez, mely kérdőív harmincnyolc kérdést. taralalmaz, amelyekre december 15-ig kell válaszolni. A kereskedelemügyi’ minisztérium ugyanis a kamarai központ véleményét a magáévá tette s ez a kérdést törvény utján kívánja rendezni. A kérdőív akcióval a törvényjavaslathoz szükséges anyagot akarja összegyűjteni. A kérdés törvényes megoldása annál is sürgősebb, mert a gazdasági válság nehéz napjaiban igen sok kereskedő és iparos —csakhogy némi forgalmat érjen *el — a legkülönfélébb kedvezményekkel csábítja a vevőket. A minisztérium éppen ezért elhatározta, hogy a javaslatot a lehető legsürgősebben elkészíti s azt újév után nyomban a nemzetgyűlés elé terjeszti. A készülő törvény azonban nemcsak a prémiumok, rabatt'nyújtását és a ráadásokat fogja megtiltani, hanem a különféle szervezeti igazolványokra nyújtott kedvezményeket is, valamint az épülettervek díjtalan készítését, az ingyenes vagy kedvezményes ügyvédi képviseletet, a sörgyáraknak a kamatmentes kölcsönök nyújtását éttermek és sörözők berendezésére s minden más olyan kedvezményt, amely a vevőnek'indokolatlan előnyt jelent s a jó kereskedelmi erkölcsökkel össze nem egyeztethető. A birodaLmi német kormány a közelmúltban készített hasonló törvényjavaslatot a ráadások tilalmáról; valószínű, hogy ez a javaslat szükségrende’el alakjában fog hatályba lépni. Ezenkívül Németországban a tisztességtelen versenyről szóló törvényt is kiegészítik oly intézkedésekkel, amelyek megtiltják, hogy a kereskedő vagy iparos az áru eladásánál még külön kedvezményeket nyújtson a vevőnek. Az osztrák Nemzeti Tanács kereskedő1 mi bizottsága ugyancsak elhatározta, hogy oly- értelmü meg.hatalmazási törvény javaslatát készíti el, amelynek alapján a kormány megtilthatja a kereskedelmi éleiben bizonyos áruk eladásánál a prémiumok, jutalmak nyújtását. Lengyelország francia hitelt kap az orosz váltók reeszkoníálására. Zaleeki lengyel külügyminiszter párisi tartózkodása idején kieszközölte, hogy Franciaország 200 millió frank- nyi kölcsönt folyóeit a lengyel jegybanknak, mely összeggel a jegybank az orosz áruváltókat reeszkontálja. Amennyiben a lengyel ipar képviselői megegyeznek Moszkvában az oroszoknak teljesített szállítások árának valorizációja kérdésében, ugv ezzel a lengyel ipar jelentős segítségben részesülne, mert ismét megkezdhetné a munkát s az elbocsátott hivatalnokokat és munkásokat ismét kenyérhez juttathatná. Orosz kereskedők Ausztriában. A múlt napokban Bécsbe több szovjetoroez kereskedelmi megbízott érkezett, hogy ott vas- és acéláru vásárlásáról tárgyaljon. A szovjetkormány az utóbbi időben nagyobbmennyiségü kőolajterméket adott el Ausztriába s ezenkívül ismét szállít mezőgazdasági terményeket is. Ausztria Oroszországnak javarészt sillinggel fizette az árut. Miután Ausztria nem hajlandó dollárral s más nemesvalutá.val fizetni az orosz árut, ezért a szovjetkormány elhatározta, hogy a ei