Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-25 / 293. (2810.) szám

1981 december 88, péntek. 53 Pozsony karácsonyi gondjai és csalódásai Irta: Aix.ragsr László úr. Pozsony, december 23. Pozsony városának tulajdonképpeni ka­rácsonyi ajándéka neon érkezőit meg. Az uij képviseli#testület tagjai, aiki'kel szeptem­ber 27-én választottak meg, bár azóta há­rom hónaip telt el, még mindig nem (Hihet­nek városatyái (székeikbe. A városnak nin­csen még meg uj polgármestere, Bem uj polgár medterhelyeblesei, még mitndig a régi vezetőség és a régi képviselőtestület intézi a város ügyeit. Miért kellett tehát uj képviselőtestületet választani, ha a felsőbb körök sem látják szükségesnek az újnak beinaugurálását? — kérdezheti joggal mindenki. Egyáltalában is föl lehet vetni a kérdést, minek annyi vá­lasztás, hiszen majdnem minden évre esett legalább egy és ha uj emberek jöttek is, akár a parlamentbe, akár a különböző kép­viselőtestületekbe, nem tudták megjavítani a közállapotokat. Pozsony városában is Így lesni. Hiába fog jönni uj képviselőtestület, az sem lesz ké­pes, bármily zseniális vezetés mellett sem, rendbe hozni Pozsony városának anyagi ügyeit. Az 1932. évi kőitségvelésben a szük­ségletek 86 millióval szerepelnek. Rendkí­vül nagy optimizmussal erre a fedezetet 61 millióban állap itt ja meg a költségelőirány­zat és még nagyobb optimizmussal bíznak abban, hogy a fedezetlen 25 milliót sikerül majd a hátralékos községi pótadóból és majd esedékessé váló póladókból előterem­teni. Nem nyújt vigasztaló képet a város adósságairól szóló küllőn köMségeflŐiránvzatt sem, mert ezek az adósságok 200 millióra szőkítek fel, amelyekre kamat és egyéb el­meken 16 és fél milliót kell fizetni, ami bi­zonyára igen tekintélyes összeg. ősz óta különös gondja a városnak a munkanélküliség és az Ínség leküzdése. E tekintetben a képvrselő.tesltület és a tanács valóban elment az Áldozatkészéig legvégső ha tájáig. Karácsony is a* iruségábciók je­gyében áll. Bármennyire dicséretre méltó is a városnak ez a fáradozása, mégis joggal kell attól tartant, hogy otak Ideiglenesen nyújt némi enyhülést, mert előrevetik Ár­nyékukat a bekövetkezendő nagyobb ttaera- Ikorlát ozások és üzembe szün te tések, ame­lyeket a Grüneberg-féle hires keíegyárban történt nagyarAnyu (400 személy) elbocsá­tás nyitott meg éppen karácsony előlit. Szép karácsonyi ajándék lehetett volna, ha sikerül tető alá bozinl egy uj 90 kislaká- sos városi házat, ez azonban csak január­ban fog elkészülni, amikor Is a lakáskiosz­tás körül -— mint ez mindenkor történni szokott — heves harcot fognak vívni a tü­relmetlen lakáskövetelők. Reméljük azon­ban, hogy igazságos és nem párt szempon­tok tói irányi tolt lesz a lakások elosztása. A városházának tizenkét év folyamán rendkívül megdagadt személyzetében sem osztatlan az öröm most karácsony táján, mert a remunerációk, az állami tisztviselők remimerációjának mintájára, soványabban csöpögtek, mint tavaly, egyes kategóriák, a főjegyzői vétó miatt, nem jutnak remunerá- cióhoz és más kategóriák kiestek azokból a Jutalmakból és túlórái dijakból, amelyek osztogatásában a város mindig Igen bőkezű. Üröm cseppek vegyülnek tehát a városi tiszt­viselők karácsonyi örömeibe. Szép karácsonyi ajándéka lett volna a vá­rosházának, ha elkészül a szervezési szabály­rendelet és a rendszeresítés, ezek sorsa azonban az, hogy jó messze kitolódjék. Egy másik ajándékról pedig csak szomorú sejté­sünk van nekünk, pozsonyi magyaroknak és ez az, hogy a múlt év december 1-én történt népszámlálás eredménye szerint a pozsonyi magyarság arányszáma 20 alá csökkent. Ál­lítólag csak 16-ot tesz ki. Ilyen „szép" ered­ményt valószínűleg még a legvérmesebb Iván­kák sem reméltek Pozsonyban. Aki aggódva figyeli az események fejlődé­sét és hajlik az impressziókra, az könnyen mondhatja, hogy Pozsony gazdasági életének karácsonyi egén komor felhők tornyosul­nak. De aki csak felületesen nézi végig — például estefelé — a város képét, az azt hi­heti, hogy itt mindenkinek jól megy. Sok uj fényreklám, kivilág irtott kirakatok, a főbb uccákon nagy közönség, térzenék fitt,. A karácsonyi napok alatt majd csak elpihen a sok gond, ét alkui a panasz, az adók, kama­tok, részletek miatt, melyeket a legtöbben oly nehezen tudnak fizetni. A régi pozso­nyiak otthonaiban szerény keretek között, de meleg családi érzéssel fog lefolyni a kará­csony szent ünneipe, do azért senki Bem fog megszabadulni attól az érzéstől, hogy a CMRMiUNE Dráma egy felvonásban Irta: EGRI VIKTOR Személyek: Charmaine Ezredes Josepth A szán keveréke a dolgozószobának, szalon­nak és ebédlőnek. Agg legén yes eleganciája egzotikus, katonás zamatu. JoJbra bejárat az előszobából. Balra, elfüggönyözött ablak előtt Íróasztal tele iratokkal. Telefon. Térkép, ka- tonahpluni mindenfelé. Elől téri tett kis asztal friss virággal, tompított fénnyel égő lámpá­val. Két karosszék. Kályha a sarokban. A •égben): Vigyázzon, megárt e* a hirtelen me­leg. Felsebzi megint az arcát. (Selyemkendő­jét nyújtja). Ezredes (Charmaine kezével arcához szorít­ja a kendőt): Köszönöm, kedves. Maga min­denre gondol. Charmaine: Hiúságból, maga helyetti Ezredes; A teát, Joseph 1 Joseph: Parancsára, ezredes ur. (Karján az ezredes kabátjával távozik). Charmaine (a virágok fölé hajlik): Szegfűk­kel akar megengesztekii? Ezredes: Talán bűnösnek tart? Charmaine: Mintha nem tudná, hogy okom háttér nyitott ajtaján látni a hálószobát. Este 11-re jár az idő. Joseph, az ezredes szolgája poharakat állít az asztalra, amikor berreg a telefon. Joseph (a telefonba): Halló!... Igenis én vagyok, Joseph... Az ezredes ur még nem érkezett haza. (Vigyázz állásba merevedik). Parancsára, őrnagy ur, azonnal jelenteni fo­gom. (Leteszi a kagylót). A teremtésit, még éjszaka sem hagyják nyugton a*/, embert! (Ra­kosgat az asztalon, bort tölt, kóstolgat és mü- órtően csettintget. Aztán átmegy a hálószobá­ba, villanyt gyújt és dudolgatva ágyat bont, Amint az előszoba felől zajt hall, eloltja a villanyt és kisiet ajtót tárni. Bokáját össze­veri). Charmaine (belép az ezredessel; Joseph lesegiti havas bundáját): Hagyja idebent a bundámat, Joseph. Az előszoba csupa jég. Joseplf: Igenis, nagyságos asszony. Ezredes (nagyon elegáns, őszhaju, 45 éves férfi. A parancsoláshoz szokott katona, erélye a diplomata charmejával egyesül benne. Iró- nlkus és óvatos. Fél arcán borzalmas seb, mintha tűz ma^ta volna le a csontokról a húst. A szin homályában enyhül a seb rút­sága): Foga van még a hidegnek. Jól esik a fütött szoba. Charmaine (estélyi ruhában, ragyogó szőke­P——BWWT—II'HWWiWI-IBnBWl P——BWWT—II'HWWiWI-IBnBWl gazdasági életnek az a nagy rengése, mely végig járja a világot, nem kímélheti meg a Dozsonviakat sem. van haragudni. Komolyan, nagyon is komo­lyan ... Az uj ruhámat az egész színház meg­csodálta, maga persze észre sem vette. Mos: sem látja. Ezredes: Ez a ruharemek is csak darabja a szépségének és én osztatlanul csodálom. Charmaine: Ne mentegesse magát. Egy elis­merő szava lehetett volna. Pusztán udvarias­ságból. Ezredes: Komolyan haragszik? Charmaine: Amennyire minden nő ilyen­kor. Nekünk ez kell. Magának öltöztem igy. Azt sem vette észre, hogy a szünet alatt d'Herbamlt ezredes körülrajongott. Legalább kicsit féltékeny lehetne! Ezredes; De Charmlne, ezrt nem mondotta korod van! Többet tarthatna felőlem. Nézzen az arc mögé. Néha mást mutat a szó is mást takar és aki hallgat, talán akkor vallja a leg­többet. Charmaine: Elég. (Nevet). Az imént vak volt és most udvarol Ezredes: Panasz ez? Olyan tűrhetetlen va­gyok? Charmaine: No csak annyira, mint minden férfit Ezredes: Aki nagyon biztos a dolgában, úgy érti? Charmaine: ügy, pedig ezt nem kell mu­tatni, még akkor sem, ha nagyon a nyereg­ben van ... Maga mondta az imént, az arc mást takar. De néha az egész ember is. Ezredes: Hogy érti ezt? Charmaine; Milyen szörnyű egyszer rádöb­benni, hogy valaki más él az ember mögött Ezredes (kirobban): Rosszul élt a fegyve­remmel. Gyűlölöm az álarcokat. Charmaine: Maga, a diplomata?.., Ezredes: Csak katona vagyok. Charmaine: Nem állna ezen a fontos posz­ton. ha csak az volna. Ezredes: Ma nem tudok magával perbe* szállni. Fáradt vagyok. Charmaine: Üljön le és gyújtson rá, mig átöltözöm. (Belekényszeríti a karosszékbe a férfit, haján babrál és megcsókolja oly halk ■mozdulattal, hogy az ezredes észre sem v<jszi). Ne vegye olyan halálos komolyan, ha kicsit kacér vagyok. Szerelem, nagyon szeretem. Ezredes (felnyúl és ajkához vonja a háta mögött álló Charmaine kezét): Kedves. Charmaine: Maguk férfiak azt hiszik, hogy oly sok minden kell nekünk. Pedig néha egy szó Is elég. Most ez, kedves. (Átmegy a háló­szobába, hallani, ahogy kinyitja a fürdőszoba ajtaját, víz csobog, keskeny fénysáv hull a szín hátterére. Az ezredes elgyötört arccal, el- omolva ül, mozdulatlan kezében a cigaret­tával). Kis szünet. Joseph (behozza az égő szamovárt és az asztalra teszi): Parancsol még valamit ezre­des ur? Ezredes (felrezzen, pár pillanat múlva fel­éli és a hálószobába pillant): Keresett va­laki ? Joseph: A parancsnokság telefonált. Ezredes: Kicsoda? Joseph: Az őrnagy ur maga. Még egyszer felhívja ezredes urat. Ezredes: Meddig volt ma világosság ide­bent? Joseph: Negyednégyig ezredes ur, pontosan nedved négyig. Ezredes; Hallottál valamit? Joseph: Semmit! Azt hittem, hogy az ez­redes ur megint égve hagyta a villanyt, mint tegnapelőtt. Ezredes; Rendben van. (A régi hangján): Hozattál bort? (Újra leül.) Joseph: Huszonöt üveggel, 920-as bordót, kicsit kesernyés, de nem pancsolt, Charmaine (a háttérben áll): Megkósiolta, Joseph? Joseph: Én, dehogy, nagyságos asszony. Ezredes; Joseph vincellér civilben. Állító* lag szin és szag után Ítél, hogy az ízlését el ne rontsa. Joseph: Esküszöm, ezredes ur... Charmaine (előrejön, drága pongyolában): Ugyan, Joseph, egy kis bor mii'ti esküd ii! (Leül. Vacsoráznak. Joseph figyelmesen ki­szolgál). Ezredes: A kenyér frissebb is lehetne, -Jo- seph. Joseph: Kevés benne a rozs, hamar meg­szárad, ezredes ur. Ezredes: Ettől a bölcsességedtől ugyan nem lesz frissebb. Charmaine (kínálva): Még egy kis sonkát. Keveset eszik. Ezredes: Köszönöm, Jobban alszom, ha ke­vesebbet eszem. Mostanában oly kábult, ne­héz álmaim vannak. Charmaine; Mégis mindenáron azt akarta, hogv Brissonnál vacsorázzunk. Ezredes: Azt hittem, hogy kedvére lett volna. Charmaine: Hányszor mondtam, hogy unom Brissont és azt az esti zajt. Ezredes: Köszönöm, hogy így beéri velem. Charmaine: Eszik egy kis gyümölcsöt? Ezt az almát! Ezredes: A felét kérem. És egy kis sajtot hozzá. Joseph (a sajtot nyújtja): Gervaise, na­gyon puha. Ezredes: Csudálom, keménynek kellene lenni, ahogy ismerlek. Charmaine: Ma jól kell aludnia! Olvasni sem engedem. Ezredes; Szeretnék aludni. Reggel kábul- tan, egészen összetörve ébredtem. Délután már terhemre volt a munka. Charmaine. Keveset pihen, az a baja. Ezredes; Pedjg tegnap mái éjfél előtt ágy­ban voltam és nyomban elaludtam. Charmaine: A munkája túlságosan kime­ríti. Annyira izgalmas? (Kelletlenül). De hi­szen maga nem beszél erről. (Bérré- a tele­fon). Joseph (a telefonba): Halló, igenis az ez­redes ur hazaérkezett, éppen vacsorái. Azon­nal jelentem. (Az ezredeshez): Az őrnagy ur kéreti. Ezredes (átveszi a kagylói): Halló, te vagy, Hinaux? Köszönöm figyelmességedet... Igen ... Az aktákat azonnal át kell küldened... Csak ak! or felelek értük, ha kezemben van­nak ... Igen, mindent. Az uj tervet is. Rend­ben van... Tehát minden úgy marad, ahogy megállapodtunk... Az idő megfelel. A kül­dönc vigyázzon. Adass melléje kíséretet... Köszönöm. Jóéjt. (Leteszi a kagylót). Leszed­ALAP1TVA 1796. HORN LAJOS UTÓDA KÖIPARGYÁRTELEP ♦ BANSKÁ-BYSTRICA* SÍREMLÉKEK minden nőnemben 2SS PORTALÉK I^márványb’ól íj KŐ és MÁRVÁNYSZOBROK_ OLTÁROK - SZENTELTVIZTARTÓK KERESZTELÖMEDENCÉK alabAstrom CSILLÁROK és ÁMPOLNÁK BÚTORLAPOK^ PULTLAPOK_ KÁVÉHÁZI ASZTALLAPOK_ KAPCSOLÓTÁBLÁK márványból DÍSZTÁRGYAK _ ÍRÓKÉSZLETEK STB. MODERN GÉPBERENDEZÉS FOLYTÁN JUTÁNYOS ÁRAK. K ÉR J EN ÁR AJÁ N L ATOT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom