Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
54 'PmGAI-MAG'tARHIMAl? 1931. december 25, péntek. belei/., Joseph! (Joseph kiviszi a tányérokat). Charmaine: Még éjszaka se hagyják nyugton. És éppen ma, amikor pikenui akart. Olyan fontos volt? Ezredes: Kivételesen, különben .nem zavartak volna. Channaine: Csak uem fog dolgozni? Ezredes: Nem, de rossz éjszakám volna, ha az aktákat nem látnám á.z Íróasztalomon. Charmaine: Ugyan, papírok myugtalanit- halják? - • Ezredes: Vannak kezek, amelyek milliókat adnának értük. Charmaine: Miért hozatja akkor őket ide? A .narrmtsnokság trezorjai nem elég biztosak? Ezredes: Ne legyen olyan naiv, Charmaiue, tudhatná, hogy ott a legértéktelenebb dolgok hevernek. Semmi sem könnyebb, mint az örök figyelmét kijátszani. Ch&rmaine (kissé kihivéan): Honnan tudhatnám? Ezredes; Bocsánat, feltételeztem. Elég ideje él. köztünk, hogy egyről-másról tudomása legyen. (Főj tót tan). Az ilyen iratküldözgetésnek így a késő éjszakában bizonyára lesz valami rejtett célja is. Charmaine: Tehát nemcsak a maga nyugalma kívánja. Ezredes: Igaza van, nemcsak az enyém. Charmaine: Nos? Ezredes: Komolyan kiváncsi? Charmaine: Hogyne, amikor érzem, hogy megint emberéletről van szó. Talán ezrekről. Ezredes: Milliókról! Charmaine: Szörnyű! Emberéletet igy semmibe venni! Ezredes: A mesterségem. Charmaine: Ilyenek maguk. Mindent számmá sziirkileni, elskatülyázni, beosztani, rendelkezni, összezúzni, kivégezni minden emberit Ezredes: Csak szükségből. Aki nem védekezik, azt eltiporják. Charmaine: Az ilyen tudatos védekezés már nyílt támadás. Ezredes: Ilyen az élet mindig. Csak az erősnek van létjogosultsága. Aki gyönge, az nem erre a világra való. Charmaine; Négy év, négy rettenetes óv után nem gondolni gyerekre, anyákra, asz- szönyra, védtelen emberre! Éz szörnyű. Ezredes: Éppen abból a négy véres évből okultunk. Charmaine (kihívóan); Mit? A tűz és a vas nem volt elég? Gázzal keli jönni, védekezni, ugv-e? Ezredes (mereven nézi Charmainet): Mire gondol? Charmaine (állja az ezredes tekintetét): A tervekre, amelyeket idehoznak. Hát bűn volna, ha megsemmisülnének? Nem volt elég a vérből? Ezredes: Maga ma különösen szentimentális, Charmaine! iCharmaine: Csak egy kicsit emberi. Egy szemernyivel több, mint amennyit a katona elbír. Látott már egy anyát, aki elveszett fiát siratta? Ezredes: Aki milliók életét védi, annak keménynek kell lennie. Sziklaszilárdnak. Ez az, amit maga nem érthet meg soha,.Charmaine... (Fojtva): De miért kiváncsi ezekre a tervekre? Channaine (szemrebbenés nélkül): Megsemmisíteném őket mind. ha hatalmamban állna. Ezredes (cigarettára gyújtva fel és alá jár Charmaine háta mögött. Nézi, mint valami prédát): Persze, értem. Megsemmisíteni, igen ... De nem titkok után fürkészni? A sok emberi aljasságból ez a legocsmányabb. Charmaine; Miért? Nem tudnám mennyivel tisztább az, aki parancsot ad szuronyt ragadni, kézigránátot vágni érző emberek közé, vagy akár az, aki egy tollvonással is szolgálja a háború szellemét. Ezredes (Charmaine mögött áll, csak cigarettájának tüze parázslik a sötétben): Különös, hogy eszményi asszonyisága ellenére nem tud disztingválni. Kötelesség teljesítést egybevet egy aljassággal. Pénzért, titkok után kutatni. Hazudni, szinészkedni, csalni, bizalmat um grabolni... Eh, utálat? Charmaine: Lehet valaki, akinél ez az aljasság ugyanolyan kötelességteijesitós, mint a magáé. Ezredes: Ezt nem értem. Charmaine: Nem tartom lehetetlennek, ha parancsol kaipna, vállalna oly munkát, *imit becstelennek tart. Ezredes: Ha én, a katona parancsot kapok. Ez a hangsulv mindent megmagyaráz. De ki ad egy nőnek parancsot... Pénzeóvárság, kaland, ide-gizgalom, ez/jk a rugók. Joseph (kopog és belép): Ezredes urnaki alássan jelentem, küldönc jött a parancsnok- J Ságtól. Ezredes: Megyek! Joseph (összeveri a bokáit és távozik). Ezredes: Bocsásson inog néhány pillanatra. (Kimegy, kisvártatva csomaggal jön vissza,' az íróasztalhoz lép és ott feltépi a csomag pe- c éíjótj. Charmaine (az ezredes (minden mozdulatát figyeli, odamegy és hozzá simul): Megígérte, hogy nem dolgozik! Ezredes: (Lak azt nézem, hiánytalan-©!.’.. Charmaine: Zárja a trezorba, de hamar! limes 1* Bafa patota mehett. Megbizbatósógirói közismert ivr É|Í||1 I Bafa patota mehett. Megbízhatóságiról közismert Ezredes: Az imént még nagyon kiváncsi volt. Néni érdekli többé?... Charmaine: Azt hiszem, erről a témáról éppen eleget diskuráltunk. Nem leszünk soha egy véleményen. Most csomagoljon szépen mindent vissza. Ezredes: Pedig laikusnak is érdekes olvasmány! Charmaine: Az imént panaszkodott, hogy fáradt. Persze, ha nem kíméli magát... A sok köíelességteljesitésből nem jutok soha az emberhez. Se délben, se délután, a színházban s most este se, hogy végre magunkra maradtunk. Ezredes: Maga sem tagadja meg a nemét, Charmaine. Sohasem tudják megbocsátani az embernek, hogy nemcsak önmagáért van. Charmaine (megdöbben az idegen hangra) : Olyan nehéz ma magával bánni, Henry. Jöjjön, szeretném, ha elfelejtené a gondjait, a bosszúságait. (Belékarol s a karos székhez vezeti. Az ezredes leül, Charmaine a szék karfájára támaszkodik, félig odasimul az ezredeshez és ez olyan természetes, minden hijján a kacérságnak, mintha évek óta élnének együtt és meghitt beszélgetésbe merülnek). Mi baja? • Ezredes: Ugyan! Charmaine: Nem fog megtéveszteni. Tudom, hogy valami bántja. Nem olyan felületes valami, amin tulteiheti magát. (Kis Szünet után). Nem felel? Ezredes: Kedves, hogy igy törődik velem. (Charmaine kezét csókolva): Esküdjek talán, hogy alaptalanul aggódik? Charmaine: Ne, ne mondja igy, ez nem a maga hangja... Most is olyan fulladt őrzésem van, hogy valami van köztünk! Ha jobban szeretne, Henry! Jobban, ahogy én! Ezredes: Jobban? Miért kételkedik? Fo- gadkoznom kellene? Charmaine; Még a pajtásának sem tart. Ha gondja van, az a maga gondja,'de sohasem az enyém. Milyen keveset jelentek az életében! Ezredes (a borosüveghez nyúl és tölt): A katona gondjai ne érdekeljék, Charmaine. Charmaine: Éh az ember gondjait értettem, Henry. A katona nem él számomra itt, ezekben a percekben. Az ember kell nekem. Ezredes: Iszik, még egy pohárral? (Rámosolyog Char ma inere). Charmaine: így jó. Látja, igv szeretem. Ha ez a sok redő elsimul a homlokáról és nevet, így. A szemében látom az arcomat (Belenyúl a férfi hajába). Szeret? (A férfihez simul). Ezredes (poharat emel, koccintanak): Mire issza? Charmaine: Amire ez a tél megtanított. Ami az élet véletlen és legdrágább ajándéka. A mi szerelmünkre. A szerelemre, mely után nem jöhet több, drágább valami. A szerelmünkre, Henry! (Egy hajtásra kiissza a pohár tartalmát). Ezredes (kezében össze roppan a pohár). Charmaine: Mit csinál? ... Az Istenért, vérzik a keze! (Az ölébe vonja az ezredes fejét, zsebkendőjét ;a sebre akarja szorítani). Ezredes (ellöki magétól Charmainet). Eresz- szén el, ne nyúljon hozzám! (Felugrik). Charmaine: Henry, mi van magával? Ezredes: Nem bírom tovább! Érti! Nem birorn ezt az ostoba alakoskodást. Ezt a szörnyű játékot. Charmaine: Henry! Ezredes Hált lehet ezt, lehet szeretni ezt a rutsáogt? (A tükörben szembenéz magéval). Nézzen ide! Charmaine: Mit akar? Ezredes: Nézze ezt az uszonyt, ezt a véres égő tüzes pofont az arcomon! Lehet ezt. szeretni? (Szembefordulnak). Iveket? Charmaine: Ne kínozzon, szeretem! Az én szemem nem lát arcot, magát szeretem. Ezredes: Az anyám, szegény szülőanyám, aki visszavárt remegéssel, tébolyodott reménységgel, ahogy csak anyák tudnak várni, visszaborzadt ettől a meglepet, arctól. Az anyám nem tudta látni • • • és te... te szereted? Charmaine: Én hinni mertem, hogy ebben sohasem tud kételkedni. ti1 j wii iiiHiWi! Hiwr^ffiowww ^ iiiiTTniitTiNi 111 iiai írnirTnrfTTiTii iiipiiiiininMíMiiriiiidTMitTi^^ és szálloda Szlovenszkó legkornfortos-bb szállodáinak egyike. Előkelő közönség találkozó helye. Naponta zene és tánc. , Ezredes: óh, hinni akartam én is. Milyen forró, hites, jóságos szerelemmel hinni, hogy ember vagyok, aki voltam, töretlen és ép hogy nem keltek iszonyatot. Oh, hogy tudtam hinni, milyen csudaváró alázattal és boldogsággal ebben a szerelemben. ■ Charmaine: Henry! Ezredes: De megcsufolt a hitemért! Charmaine: őrület! Ezredes: Sohasem láttam tisztábban, mint ebben a percben. ................................... • • Charma ine: Istenem, Henry! Kínoz és kétségbe©! t. Ezredes: Fél? Az igazság véresebb a korbácsnál 1 Charmaine: Nem értem magát, Henry. Esküszöm ... Ezredes (kínlódva nevet): Esküdni akar? Mire? Ez a mi utolsó óránk. Ezt nem fogja többé hazugság beszennyezni. Charmaine: Hallgasson meg. Ezredes: A tervek az asztalon, tegnap és tegnapelőtt, ott voltak előkészítve, ahogy most, hogy csókjaimtól forró testét odalophassa és lehűtse számokon, terveken, mialatt az álompor kábulatban tart. Charmaine: Agyrém! Ezredes: De- hamis számokon, hamis terveken. Ez az egyetlen elégtételem. Ez a meddő hajsza a tervek után. Charmaine: őrület, amivel vádol Henry. Ezredes: A tények nem hazaidnak. Az arcom se. Ez sugallta, hogy ne higyjek soha. Ez ébresztette bennem a kételyt, hogy meglássam. az adapdása árát. Micsoda förlelem. Charmaine: Könyörgök, hallgasson meg engem is. Ezredes: Nincs mit... Legalább a nyomorult éleiét féltse. Ött a revolvere. Miért nem támad reám? Nem védem magamat. Charmaine (kitépi táskájából revolverét és homlokához emeli.) Ezredes (jhozzáugrik, kicsapja a revolvert a kezéből): Nem, igy nem gondoltam. Charmaine: Ez az utolsó órám, maga mondta Henry, ez mosson le minden hazugságot rólunk. Vétkeztem, megcsufollaim, de nem akartam. Ezredes: Nyomorult mentség. Ha kitéphetném a húsomból az érintését, a számról a csókjait. Szenny és szenny, amit szerelemnek csúfol. Charmaine: Hallgasson meg. Mindenkimet, mindenemet elvesztettem, az apámat, az öcsémet, a szülőföldeimet, azt az embert is, akire felnéztem, akiért élni akartam. Mi célja az életnek igy egyedül, hi tehagy ottan. Óh, hogy égett s lobogott bennem s hogyan hajtott, megfizetni minden sebért, apámért, öcsémért, magamért, a tönkretett otthonomért! . ; ... Ezredes: Az én életemen át keresett bosszút? , Charmaine: Tudom,„Henry magával elvesztettem mindent. Eddig ’csák .ázt tudtam, hogy élnem, küzdenem kell a megsemmisítés fegyvere ellen. Küzdeni bármi áron, a magunk szerelmén át is. Csak azt higyje el, hogy szerettem. Soha re süketebben, soha boldog abban nem vágyódtam, nem kínlódtam és nem szerettem. Mert szerettem, a roncsolt összemart arcát szerettem. Ezredes: Ne szánjon. Charmaine: Legyen irgalmas. Nem tarthat, oly elvetemedettnek, hogy tneg ne hallgasson. Ami ellen támadtam, az a hatalom volt, a könyörtelen falanksz, gépek, számok, tervek, a névtelen és embertelen valami, ami egyszer összezúzott bennem-és köröttem mindent. Ami fojtó rémként ül milliók lelkén, egy uj véres diulás, aminek soha, soha nem szabad jönnie. Ezt támadtam. Ez ellen lázadtam, — de az embert, magát, Henry meggyötört lestem, lázam és tisztaságom igazával szerettem. Henry, hazuidhatja ezt a nő annak, aki. az asszony érzését oltja belé? Ezredes; Szavak, szavak ezek is. Aki a hatalmat támadta bennem, megyaiázta a férfit ÍS. , . .. Charmaine: Sohasem fog megérteni, mert maga sem több egy bábnál. Ezredes: Charmaine! ' é V Charmaine (kiegyenesedik): A‘ nevem Anna, Anna Meder. Ezred ©s (mérövén nézi Charmaihet): Miért, jött, az életembe, miért éppen az enyémbe? Micsoda falum sodorta hozzám? Charmaine’: Ugyanaz, mely' innen ellök és összezúz! Ezredes: Ahogy soha asszonyt, szerelmes szerelőt, megváltót nem szerettek, úgy zártam magamba. Charmaine: Nem, ami fájó és' embertelen ebben a ml össze/ulhamásümklhan. az csak engem sebzett halálra. Mit ve sziléit maga? Semmi!! Egy egzaliált ián JÉ akinél^ niersze volt j v édtelen em bereik bdjfé i l • IrlMéii í •" és- néki re- ‘ hanoii az ellenfél golyójának. Magának futó kaland. Ha szeret, megöl, amikor tetten ér és neon hagy kínlódni Ezredes: Késő, minden késő! Charmaine: Miért? Ezredes: Nem tudom megmenteni. A te- lefonhivájs és ezek a hamis tervek az asztalon ... Itt lelték volna az Íróasztalnál..« (Az óráját nézi.) Egy óra múlva ránk nyitják az ajtót Az álomper, a revolver, az iratai elárulják. Charmaine (mintegy hipnózisban kdön ti táskája tartalmát). Ezredes: A porokat! Charmaine: Mit akar? Ezredes: Egy órája van még, az éjféli gyorsvonatot eléri. Meneküljön. Charmaine: Nem mehetek. Ha engem kiszolgáltatott, romlásba dönti magát Ezredes: Velem ne törődjön. Ezek a porok megmentenek. Ki hinné, hogy futni engedtem, ha kábulatban lelnek, Charmaiue: Mit akar t^pni? Ezredes: Amit maga tenne az én helyemben. Charmaine (megrendülve): Henry, bocsásson meg nekem! (Áléitan eléje hanyatlik.) Ezredes (felfogja Charmainet): A port! Legyen erős! Nincs egy perc veszíteni való ideje. Charmaine: Nem futhatok, tudnom kell, mi történik itt magával. Ezredes: Senki sem vár tőlem számadási Charmaine: Henry, reszketek. Érzem, hogy kockára tesz mindent. Ezredes: Ne gondoljon iám. Menjen, fusson ! Charmaine: Henry, igy nem mehetek, jöjjön velem. Hagyjon itt mindent, uj életét kezdünk. Ezredes: A helyem itt vtan, Chámríaáne: Henry, magát hívom. Téged! (Az ezredes mellére veti magát) Élni akarok, veled! Menjünk, meneküljünk együttl Ezredes (a félig el áléit nő vállára ráborítja a bundát, lassan az ajtó felé vonja): Uj élet vár rád, Charmaine! Anna Moder meghalt örökre,- ígéred? Charmaine (csak a fejével és testtartásával jelzi az igent, mindketten már az ajtó előtt vannak, Charmaine keze tétován kap az ajtó kilincse felé, az ajtó nyílik, az ezredes közelebb vonja magához Charmainet, egy hosszú pillantás még, az ezredes mélyen meghajol, Charmaine feléje tárt karral az ajtóban áll, azután fejet hajt és kisiet.). Csönd. Ezredes (soká áll a nyitott ajtóban s amikor már semmi zajt nem hall, beteszi azt. A* asztalhoz megy és felemel} Charmaine ottfelejtett kendőjét. A kendőt arcához szorítja, csókolja, egészen beletemetkezik): Oha> ma iné! (Majd lassú, öntudatlan mozdulattal felemeli a padlón heverő revolvert és a homlokához emeli. (Függöny.) ITiH-WTl Ti "f •' TWTOM'W.y’rvvffQ. — Az Urban kávéház A Vencel tér egyik előkelő palotájának első emeletén van a prágai magyar társaság törzskávéháza, az Urban kávéház, a Kavárna ürbanova. Három finom szalon, három meleg, intim terem látja nap-nap mellett vendégül a prágai magyarokat, akik otthonosan helyezkedtek el üveglapu asztalai körül s kényelmes karosszékeiben ülve feketéjük és fehér kávéik mellé minden nap megkapják a Prágai Magyar -Hírlap friss számát és megkapják majdnem minden magyar újságát a csehszlovák köztársaságnak s a legtöbb magyarországi lapot is. Az Urbanban. adnak találkát egymásnak a szlovenszkói és ruszinszkói magyarok, akik különböző ügyeik elintézésére jönnek föl Prágába s itt találkoznak egymással azok is, akik különben nagy Ívben elkerülik egymást, ha történetesen Pozsonyban, vagy Kassán pillantják meg egymást. Az „Urban" tulajdonosa szintén Urban. Lehet,- hogy a kávéházáról nevezte igy ed magát, de lehet, hogy a kávéháza vette föl ax ő nevét. Régi, patrícius kávés#atmllia tagja. New egész Csehországban márka. Prágán kívül KöniggrlUzbain, Joachims tálban szerzett ez a név olyan renomét, melyre büszke lehet annak viselője. Az Urban egész napját az üzletben tölti, igyekszik mindenkinek kedvében járni, kitalálni vendégei rejtett óhaját • akkor van csak igazán megelégedve magával, ha vendégei valóban jól érzik magukat nála. Szereti a magyar közönségei, mely törzskö- i Ön sógének tekintélyes részét teszi ki a * magyarok' szívesen viszonozzák e»l H
