Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-25 / 293. (2810.) szám

52

^RX©uMag4i!ARHIRLAI>

IMI fteeember K, pénidk.

Ifjúsági kérdések

Ma: RAGÁLYI ANTAL a prágai MÁK elnöke

Prágia, december 23.

Nagyon sok szó esik ma — különösem a sajtóban — az ifjúságii kérdésekről, rengeteg a kritika, mindenki hozzászól és — sajnos — igém gyakran olvassuk, hogy „bár én nem ismerem közelebbről az ifjúság szervezeteit4', vagy „ugyan én csak kívülről és a napilapok hasábjairól figyelem a diákmozgalmakat", másmtt megint: „nem tudom ugyan, hogy mi is az a MAK(K), de amiket róla Írnak és mondanak" stb. stb. „engem, mint a magyar ifjúság igaz (?) barátját arra kényszerítenek, hogy hozzászóljak a kérdésihez." Sajátságos jelensége különben is korunknak, hogy mindenkit és mindent azok kritizálnak, — természetesen a legnagyobb rosszindulattal —, akik a dolgokban legkevésbé sem jártasak, legfeljebb távolról figyelik némileg az eseményer két s félfüllel elkapott kósza híreiket, vagy nagyon egyoldalúan szerzett, miég inkább öntudatosan igy beállított intencióikat és benyomásaikat veszik alapul nemes kritikájuk „kizárólag tisztiló célzattal" való felépítéséhez. Különösen az ifjúság munkáját — és áll ez leginkább a prágai MAK-ra, mely ma a kritikák és támadások kereszttüzének középpontjában áll — ütik jobbról, ütik balról, mindenféle koholt rágalmakkal illetik, egészséges, objektív, hozzáértő kritikát ellenben soha nem látunk, mert ezek a megnyilatkozások mindig olyan egyének tollából származnak — rendszerint a pozsonyi napilapok hasábjain —, akik maguk soha meg nem győződtek vádjaik igazságáról, vagy nagyon is érezhető tollúkon a „tudományos szocializmus" szaga. Sőt még a nevüket sem írják ezen nemesitő és tanító remekeik alá, hogy az ifjúság legalább azt láthatná, hogy kitől és milyen információk, tapasztalatok alapján kapta ezeket a szép tanításokat.

Az igazságos és objektív kritikának soha ellenségei nem voltunk, az elől meg nem hátrálunk s bárkitől jöjjön is, köszönettel vesz- szük és igyekszünk abból a jövőre tanulságokat levonni. De .az egyoldalúságtól teljesen élvakult, dühödt, rosszindulattól fütött és esetleg megfizetett rágalmakra válaszolgatni nem mesterségünk, mert azok úgysem reánk, hanem az íróikra fognak kellő fényt vetni szlovenszkói magyarságunk közvéleménye előtt.

Most is távol áll tőlem, hogy az igen tisztelt „Leonidas", „P arasz tdiiák", „Kalász" és egyéb hangzatos nevű, de ismeretlen urakkal szemben a prágai MAK-ot mentegessem vagy velük polémiába bocsátkozni kívánjak, de magyarságunk előtt nem lesz talán érdektelen, ha a prágai MAK-ról, illetőleg annak munkaköréről és céljairól egy kis ismertetést lát, melynek megírásához a legkézenfekvőbb alapot talán éppen a tisztelt urak említett megnyilatkozásai adják.

1. „A prágai Magyar Akadémikusok Köre teljesen a magyarság pártjainak szolgálatába állott, „kenyérért és meleg szobáért" a tagok feladják a meggyőződésüket és mindent a törvényhozók, a Nagybizottság irányításai szerint, „felsőbb nyomásra" tesznek." — Én nyugodtan merem állítani, hogy a prágai MAK-nak sem a magyar nemzeti, sem a keresztényszocialista vagy egyéb pártokhoz nincsen semmi köze. A Nagybizottságtól soha semmiféle instrukciókat, irányítást nem kaptunk, befolyást „felsőbb nyomást" pedig senkitől el nem fogadunk. Hogy a diákmenzák vezetése ma is a társadalmi nagybizottság kezében van és általa jut a diákság tanulmányai folytatásának a Lehetőségéhez, az a urai nehéz idők természetes folyománya, hiszen más nem volt, mert nem is lehetett akkor, aki az ifjúságinak segítségére lehetett volna, de még igy is nem egy főiskolást késztet a nyomor, a nélkülözés, az éhség, más, magyaT szempontból kétes helyről jövő és valóban nagy elleniszolgálatokkal járó segélyek igénybevételére. Már pedig, hogy a segélyek adományozói ennek fejében az úgynevezett men- zásoktól bizonyos munkát, ifjúsági kérdésekkel való törődést megkívánnak, azt egyenesen a losonci kongresszus, tehát magának a diákságnak a kérésére és óhaja szerint teszik. De hogy ez a munka nem a pártok eszméinek és törekvéseinek a hirdetésében, propagálásában, illetőleg az azokba való beolvadásban áll, annak bizonyítéka az, hogy e munkásság ellenőrzője maga az ifjúság, hogy a menzákon ma is élveznek segélyt a mélyen tisztelt kritikus urak elvtársai közül is többen 8 ha szabad a még naigyon sok hasonló közül saját személyemre hivatkoznom, mint aki soha nem azonosítottam magam egyik párttal sem és mégis éveken át részesültem a diákmenza segélyében. A „meleg szoba" (értsd: diákotthonok) jótéteménye pedig egyáltalán nem nevezhető a pártok „fegyverének", hiszen ha jói sejtem, azokat ön is éppen úgy látogatta „Parasztdiák" ur, mint az ifjúság között elég számosán levő több más olyan egyén, akik a magyarság pártjainak politikájával és törekvéseivel nem nagyon haladnak még csak hasonló utakon sem, de meggyőződésüket ezért még mind a mai napig nem kellett feladni ok vagy megtagadni ok.

2. A M.AK egy realkciós szervezet, ahól a drniokratik.ua szellem helyett ma i* dzsentri*Hetvenedik esztendejét tölti he

a szepesi magyarság lapja

A Szepesi Értesítőtől a Szepesi Híradó—Szepesi Hírlapig

Ugyanakkor, miikor a szlovenszkói és ru&zin- szkói magyarságnak az államfordulatot követő nehéz években kovácsolt erős pajzsa, a Prágai Magyar Hírlap, diadalmas önérzettel tekint vissza arra a tíz esztendőre, amelyet kisebbségünk védelmében oly sok viszontagság között végigküzdött, Lőcsén, Szlovenszkónak ebben a kis Nürnbergjében egy másik magyar lap jubilál. A Szepesi Híradó — Szepesi Hírlap tölti be változatos múlt után életének hetvenedik esztendejét. Lőcsei laptársunknak ugyanaz a célja, ugyanaz a szelleme és ugyanaz a hivatása, mint a Prágai Magyar Hírlapé, ő is a magyarság érdekeiért küzd, ugyanakkor azonban a Szloven- szkó egyéb őslakóival való testvéries együttérzést is ápolja és igy helyénvalónak tartjuk, hogy a mi örömnapunk alkalmából a szepesi magyarságnak bátor lapjára is fölhívjuk olvasótáborunk figyelmét. 18ő2-öen, amikor a világosi katasztrófa után már derengeni kezdett a hajnal a magyar éjszakában, indította meg Lőcsén Seliger Károly könyvkereskedő Szepesi Értesítő — Zipser Anzeiger — Spiésky Oznamovatel című lapját. Háromnyelvű cim állott a lap fején, szövege tiszta német volt. A lap elsősorban a Sze.peeség németnyelvű lakosságához fordult, amelynek 6záma akkor nagyobb volt, mint manapság, de amely akkor is úgy gondolkozott, mint most. A bécsi kormány németesitő törekvései nem tudtak éket verni a szepesi németség és magyarság között, hiszen a cipszerek sohasem feledkeztek meg arról, hogy Görgey, Cor- nides, Irányi, Ludvigh és az 1848—49. évi szabadságharc más vezetőalakjai az ő vármegyéjükből és az ő vérükből származtak e a szepesi uémet családok ma is kegyelettel őrzik azokat az elfakult dagverotypeket, amelyek magyar pruszlikban és magyar dolmányban ábrázolják az osztrák uralom ellen tüntető, magyarul alig beszélő, de szivükben teljesen magyar érzésű ua.gyszüleiket.

öt esztendővel a Szepesség legrégibb lapjának megjelenése után bekövetkezett a kiegyezés nagy korszaka. Magyarország visszanyerte állami önállóságát é6 az osztráknémet, meg a veMik jött cseh beamterek helyét a régi tisztviselők, vagy azok utódai foglalták el. A lőcsei vármegyeházán is magyar lett a közigazgatás nyelve. *A háromcimü lap azonban ezentúl is német nyelven folytatta munkáját, hiszen a magyar hatóságoknak — minden ellenkező híresztelés dacára — sohasem jutott eszükbe, hogy a szepesi németeket anyanyelvűk szabad használatában és ápolásában megakadályozzák. Hoepfner Gusztáv után, aki a Szepesi Hitelbank jelenlegi hasonnevű, érdemdús és egész Szlo- venszkón általános tiszteletnek örvendő vezér- igazgatójának édesatyja volt, Nagy Árpád dr„ ‘Szepesvármegye utolsó tiszti főügyésze vette át a lap vezetését, aki azt Zipser Boté — Szepesi Híradó néven ugyancsak német nyelven szerkesztette. A vármegye tisztviselőkarának ez ■a kimagasló tagja tehát nem tartotta összeférhetetlennek az állásával, hogy nem az állam hivatalos nyelvén szerkesztett lapot adjon a közönség kezébe. Csak 1905-ben, amikor a Fejér- ■váry-kormány elleni tiltakozás és a tulipánmozgalom jegyében a magyar nacionalizmusnak uj fázisa következett, határozta el a lap vezetősége, hogy azt ezentúl kizárólag magyar nyelven adja olvasóközönsége kezébe. A változást ebben a légkörben mindenki természetesnek tartotta és a Szepesi Hírnök azután is oly kedves vendége volt a szepesi német házaknak, mint azelőtt,

Maiéter Ernő dr„ Lőcse város ügyészének,

Förster Jenő dr„ Szépéé vármegye utolsó főlevéltárnokának és Ábrányi József dr. lőcsei ügyvédnek kezében a lap magyar nyelven tovább őrizte a régi hagyományokat, mígnem 1919 nyarán az utóbbi, a megváltozott idők súlya alatt a Szepesi Lapokkal, Telléry Gyulának, a P. M. H. jelenlegi szlovenszkói szerkesztőjének iglói lapjával akarta egybeolvasztani a lőcsei lapot. Lőcse, az ősi kulcsos város őslakossága azonban nem nyugodott bele ebbe a változásba és Polnlsch Artúr, aki már esztendők óta tevékeny tagja volt a Szepesi Hírnök redakciójá- nak, csak a lőoseiek általános óhajának tett eleget, amidőn az eredeti Szepesi Értesítő — Zipser Anzeiger — SpíSsky Oznamovatel címmel három nyelven folytatta a lap szerkesztését.

Az utolsó évtized eseményeire már a szlovenszkói és ruszinezkói magyarság széles körei is visszaemlékeznek talán: 1921-ben a Szepesi Értesítőt is ugyanaz a sors érte, mint a magyar lapoknak hosszú eorát. Rumann János zsupán rendeletére be kellett szüntetni a lap megjelenését, de annak iránya tovább élt a Szepesi Hir- adó-ban, amely önérzetesen és gerincesen küzdötte végig azokat a nehéz harcokat, amelyek az államfordulat utáni években az előzetes cenzúra rendszere alatt Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar sajtóját oly súlyos megpróbáltatások elé állították. 1925-be® azután a Szepesi Híradó a Szepesi Lapok beszüntetése után Szepesi Hlr- lap-pá átalakult iglói testvérlappal egyesült, majd Telléry Gyula elköltözése után Polnisch Artúr kipróbált vezetése alatt Lőcsén íródik. •Itt jegyezzük meg, hogy a Szepesi Lapok 1884- ■ben indult meg Ziman János iglói főgimnázium! tanár vezetése alatt, tehát két évtizeddel fiatalabb volt, mint a vele csaknem azonos irányú Szepesi Híradó.

Polnisch Artúr személyét nem kell külön bemutatnunk a szlovenszkói és ruszinszkói magyarságnak. A jubiláns lap szerkesztője, aki a polgári életben a Szepesi Hitelbank cégvezetője, tizenhárom esztendő óta az első fronton harcol a kisebbségi jogokért. Mint uj&ágiró tollával védi ki a szepesi magyarság ellen irányuló támadásokat, mint szeretetreméltó oharmeur ő tartja össze a lőcsei magyarságot, mint pártember kilenc esztendeig képviselte a magyar nemzeti pártot, amelynek egyébként kerületi ál- elnöke is, a lőcsei alpolgármesteri székben és csak az ősi átok, a mieink egyenetlensége buktatta ki most legutóbb ebből a tisztségből. Az ellene néhány esztendővel indított politikai pör — a vád úgy szólt, hogy tagja a budapesti Szepesi Egyesületnek és védnöke volt az egyesület egyik báljának — Brünnt i® megjárta és végül is az ártatlanul gyanúsított és üldözött, lapszerkesztőnek elégtételt adott. Polnisch Artúrt a bíróság kénytelen volt fölmenteni. Az alig negyvenesztendőis és a tollat immár tizenöt éve bátran forgató szepesi magyar vezérharcos most közéleti pályájának nevezetes szakát zárja le.

... Úgy halljuk, hogy a szepesi magyarság a Szepesi Híradó — Szepesi Hírlap hetvenedik születésnapját megünnepelni készül. E lap élete változatos volt, miként a cipszerföld történelme. Négy nép: a magyar, a szlovák, a német és a rutén él együtt e területen békességben és barátságban és különböző nyelven, különböző szertartás szerint imádják az Istent, de szükebb hazájuk szeretet ében és az ősi hagyományok 'tiszteletében valamennyien egységesek. A lőcsei lap ünnepe tehát nemcsak a szepesi magyarság, de általában a szepesi őslakosság ünnepe lesz. Már előre is kötelességünknek tartjuk, hogy fölhívjuk rá a figyelmet.

KUMITS LAJOS t

TÉL

A földön hó, a fákon hó, giüriehér, esendő*, álmodó.

— 8 as égen siürke takaró.

A földön esend, a légben esend.

A szüxfebér föld elmereng,

— S a hajnal álmodén dereng.

Yarjn siói busán. Saássior kár.

A ködlátjrolban napra vár.

— Hím oly régen nem látta már.

— Még minden, minden ssendereg. As Élet és aa emberek.

— Ébrednek-e? Ki mondja meg?,

Megérnek-e egy nj tarasst,

Ki tudja ast, ki tudja ait?

— Vagy eaak saáa síró nj panasst?

...A földön esend, a légben esend A Bsliilchér föld elmereng,

— 8a hajnal álmodén dereng.

Palotai Borist

VERS Í93Í-BEN A GYERMEKEKHEZ

Ti tudjátok a slnaeppelln merre jár és hány lámpás a legjobb rádió, a sstralosiíéráról mit mond Piceard tanár ée melyik autómodeU a jé.

Ti trareoltok U ugy-e gyerekek, és tudjátok mit haladt a technika stopper van állandóan veletek, sporthíreitekben soha sínes hiba.

De tudjátok-e azt U pontosan, hogy nemcsak légfii!Is ad meleget, egy nagy erő fiitl a világot, amit úgy hivnak; „Szeretet".

A Holdba repülni nem lehet Tele, de itt a Földön úgy éthetsi tovább,

Ha megtanulod, emberséged jele: hogy rossz helyett is ueretetet ád.

A kvarcnál jobb a napsugár amit aj Isten két kézzel szór. óh igen szent tudomány, de figyeljetek végre jól:

Hiába drótnélküli távíró, ha egymás ssava idegen, nem értjük, mit közvetít a rádió, ha szivünk elzárjuk hidegen.

Hidat kell verni szívtől a ssivig,

olyat, amelyik be nem szakad és izgulni, a szeretet világversenyében ki kap a legtöbb pontokat!

* Mutatvány az „Én Lapom" című gyermekkp karácsonyi számából.

Brichta

cipőszalon

Ultra.

kedés és klikkek rendszere és uralma folyik." — A klikkek rendszerét a pár évvel ezelőtt Létezett vidékenkénti szervezkedésben látják és a dzsenitráskedést az akkoriban e kisebb vidékenJkóniti kiörök versenyzésedre és mulatozásaira vezetik vissza. Egy 300 taigmáil többet számláló egyesületiben akikor, amikor még megfelelő’ helyisége nem volt, teljesen kézenfekvő volt a vidékek szerinti szervezkedés lehetősége, mert az összes tagok állandó ösz- szehozása és együttes megszervezése teljes lehetetlenség volt és ez tényleg klikkek kialakulására vezetett, amely klikkék léha, éjszakázó élet,módijukikal s az e téren kifejtett versenyzéseikkel és lovagias ügyeket provokáló egymás iránti visel kedésükkel méltán rászolgáltak erre a kritikáira. De hol vannak ma máir ezek a klikkek és a „dasentrisikedő", mulatozó ifjak? A „Csallóközi, Gömöri, Sze- pességi és egyéb körölk"-mek nyoma sincs, a MÁK tisztikarának megválasztásánál valamikor oly nagy horderejű kérdés: a vidékenkénti arányos képviselet egy ál talán nem játszik szerepet, csoportok alakulásának csak a szemináriumok mondhatók, már pedig azok igazán távol állmaik a klikk fogalmától. V iJ szont olyanok, akik tényleg szeretnek dzsen- triskednii s főtevékenységük az éjijeli mulatóit és lokálok látogatása, mindég voltak és mindég lesznek, de ezek vagy sajnálni való nevetséges figurák, mert üres zsebbel adják a nagy urat, vagy ha vagyonosabbak, édeskeveset törődnek az egyesület lej s igy „tevékenységükéit" a MÁK munkájával azonosítani igazán csak a „legnagyobb olbjékitlvuitás- sal" lehet,

3. „A MAK-bam nem folyik komoly tudományos munka, mert az ifjúság a pártok már említett befolyása alatt álil, meggyőződését feladta, taiLajtailnnná vált, világnézeti alapja nincs,, melyén elindulva egy határozott program megvallósiiitái9át munkálhatná." Az igaz, hogy a MÁK ma még egy „diák-érdekvédelmi" szervezet, melyben benne vannak a főiskolás ifjúságnak a legkülönbözőbb mentalitású, a legellentétesebb világnézeti alapon álló rétegei és csoportjai és igy olyan egységes kulturmunkát nem végezhet, minit a vele oly gyakran szembeállátott két másik szervezet: a marxista szocializmus alapján álló Sarló és a kaitolilkua alapon szervezkedő Pro- bászka-ikör. De van a MAK-ban egy középen álló többség, melynek még megvan a maga talaja és világnézete: a lilberáiliis demokrácia alapján álló magyar nemzeti eszme. Akinek ez nem elég határozott világnézeti alap, akinek ennél jobban tetszik a kommunista „ideológia" és mégis meri magát magyarnak nevezni, az ne „Leom,idas"-t, hanem „Ephial- tes"-t írjon dicső irodalmi remekei alá. Hát ma már ott tartunk, hogy a magyar nemzeti eszme egyáltalán nem talaj, a magyarságunkért folytatott fölvilágosító szemináriumi nmy- ka nem komoly és nem tudományos? Ma már csak az a munka számi tihat e két jelző általi elismerésire, amelyik vagy a vörös Moszkva propagandájának szolgálatába szegődött és a magyar „jelzőt" csak a nép minél szélesebb lépegének megnyerésére használja fel, vagy pedig a kisebbségi magyar ifjúság egységes munkát megosztó felekezeti alapon áll?

Szemináriumainkban a izlovenezkói magyarságunkat főleg érintő kérdések ée problémák: a gazdasági elszegényedés, bevándorlás, munkanélküliség okai és az azokon való segítési lehetőségek, főleg a szövetkezeti eszme és mozgalom tanulmányozása, fejlesztése ée megvalósítása; a kisebbségi jogok, azok megvitatása és orvosoi- hatósága; az irodalom terén egy egészséges kritikai szellem kialakítása s ezáltal az egységes kisebbségi magyar irodalom megteremtése, a modern magyar és világirodalommal s a művészetek különböző irányzataival való foglalkozás; orvosi téren; Szlovenszkó egészségügyi viszonyai, a magyar orvostársadalom helyzete és megszervezése, népbetegségek; szabadegyetemi előadások és vitaestek keretében napi problémák megvitatása és tanulmányozása — ez egyesületünk nagy kontúrokban lefektetett programja Kommentárokra, magyarázatokra nem ezorul, egy célt szolgál: szlovenszkói magyarságunk helyzetér nek a javítását, egy gazdaságilag független, megalapozott, erős, a maga teljességében fejlett, egységes kultúrájú magyarság megteremtését.

Ha igazságos és objektív kritikusok rámutatnak a program megvalósításában lévő hibákra és hiányokra, azt szívesen elfogadjuk és belátjuk. De mutassák meg az utat és módot is, amelyen ezeket a helytelenségeket korrigálhatjuk, mert ezzel munkánkat nagyon megkönnyítik • különben is az egészséges kritika nemcsak rombol, hanem egyúttal épit is. Hanem ez az nt ne Moszkva legyen, mert mi a magyarságunkat sona Is semmiért megtagadni nem fogjuk, de — bár még egyelőre szerény, de egyre növekvő, tömött és egységes sorainkat semmiféle más szempont kedvéért eean hagyjuk megbontani

t;

H