Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-25 / 293. (2810.) szám

1931. december 25, péntek. Hyokban a tanítás nyelvéiben kaotikus állagotok vannak: az egyik tanító, vagy tanár ezekben az isko­lákban (osztályokban) ruszinul, a másik nagyoroszul, a harmadik ukránul, a negyedik csehül, az ötödik csehesitett orosz nyelven tanítja a sokszor legnagyobb részben magyar anyanyelvű növendékeket s jaj a szegény diáknak, biztos a szekunda, ha az egyik nyelvet (idiómát) összekeveri, ha a kilenctől- tizig lévő órán úgy szólja el magát, ahogy az első órán, 8-tól 9-ig szólott hozzá a tanár. Vau állami, felekezeti elemi, állami polgári iskolánk, állami kereskedelmi akadémiánk ma­gyar tannyelvű osztályokkal. Ma 47 tanterem­mel van kevesebb a munkácsi elemi és közép­fokú iskolákban, mint amennyire a legezükörveb­ben szükség volna. Ennek következménye az, hogy egy-egy iskola két-három, egymástól távol­eső épületbe van szétosztva, hogy egy-egy iskolaépületet két-háromféle is­kola használ, hogy egy-egy iskolában reggel 8-tól este 7-ig megszakítás é6 szellőztetés nél­kül folyik zsúfolt osztályokkal a tanítás. A ■cseh iskolát kivéve, itt a kormányzat 1919 óta ■egyetlen tantermet sem építtetett. Van diszes színházunk, melyben három hó­napig a magyar, három hétig a cseh, ha.t hétig ■a zsidó színjátszás évada tart, — sajnos, az utóbbi két évben mindhárom színtársulatra ■nézve egyaránt szomorú eredménnyel. Városi kuriozitások A munkácsi görögkatolikus püspök Ung- váron lakik, a munkácsi torma Nagylucskán terem, a munkácsi víz Palánán van s hogy a múlt e vonatkozásban folytatódjék: a mai munkácsi polgármester pusztakerepeci lakos. ■Persze három polgármester van Munkácson is. A .városvezetésről (a munkácsiak tudják, hogy miért) nem kivánok szólam, legföljebb csak •annyit, hogy a városnak annyi adóssága van, mint egy békebeli könnyelmű katonatisztnek, e hogy a városvezetésre legkisebb befolyása a magyar őslakos gerinces polgárságnak van, no­ha van magyar polgármester is, s a választott képviselőtestületi tagoknak több, mint egyne­gyedét a magyar pártok adják. SaSs, Kiss,Fazekas Végül menjünk ki a temetőbe (az újba, nem a Munkács mellett most ősszel fölfedezett sok- ezerévesbe, melyben azonban alighanem szin­tén fajtáink: szittyák nyugosznak). A temető lakói is régiek. Az újak is régi munkácsiak. A katonai temetőben azonban a világháború hősi halottainak fejfáit nacionaüzálták: Sass Pál ma ott Pável SaSS, Kiss Ferenc FrantiSek KISS, Fazekas Aladár Wladimir FazekaS; bizony édesanyjuk se találná meg őket uj ne­vük után... Ennyit írok Munkácsról s ehhez még azt fűzöm hozzá befejezésnek: Egy évyel ezelőtt volt a népszámlálás és akkor Munkács, az egész Munkáé* összefogott és öntudat­ra ébredt. És ennek az összefogásnak és öntudat rá­ébred ésnek száz és száz, meséibe vagy histó­riába való, minden érző lelket megindító részletével olyan következménye lett, mely­re sokan nem számítottak: 3Iunkács megmaradt magyarnak. Az összefogás, mely akkor Munkácsot egy­bekovácsolta, az öntudatraébredés, mely ak­kor Munkácsot áthatotta, szinte csodálatos és hihetetlen erővel és akarattal nyilatko­zott meg, úgy állt akkor Munkács, mint állott annak idején Zrínyi Ilona vára egyedül miég be nem vett magyar várként. (Munkácsot a tavalyi népszámlálás óta lakói, tekintettel arra, hogy a legmagyarabb vá­ros, és arra, hogy református püspöki szék­hely, ruszinszkói Debrecennek szeretik ne­vezni.) Ennek az eseménynek évfordulásakor, úgy érzem, kötelességem Munkácsról Írni: a legnagyobb tiszteletadást tenni azoknak, kik tavaly Munkácson mindenek ellenére magyaroknak vallották magukat, vallomás- té telük mellett oly gerinces öntud a t ossággal kitartottak és Munkácsot ismertebbé tenni azok előtt, kik örvendeznek annak, hogy ■Munkács megmaradt magyarnak. A kis II. Rákóczi Ferenc szeme, akkor, mikor egy csehországi kolostorban akarták feledtetni vele magyarságát, anyja emlékét s régi munkácsi emlékeit, felcsillogott, majd könnybe lábadt akkor, mikor a térképen megtalálta Munkácsot. Ha ma idenéz hoz­zánk a magasból a Nagyságos fejedelem szeme, nem kell szégyenkezve, csalódott fáj­dalommal lesütnie. R. Vouáry Aladár. — A keresztényizocialista párt országos központjának hivatalos órái. Az országos keresztényszocialiísita párt központja (Brati- íJava Pozsony, Ventur-ucca 9) közli, hogy hivatalos óráit naponta délelőtt 9-től 2-ig tarifa. ASGUrHY ERZSI: CIRKUSZ Pardon! Megállni! s iéleksetvisszafojtva nézzetek: most indulok, • kötél megremeg a kezdettől a végig egy világ------­tark a napernyőm vígan meglebeg. Pardon! Megállni! Hölgyek és Urak a cirkusz porondján im meghajoltam. Most aj mutatvány kezdődik velem, egy pillanat! e már lenn is táncolok a kötélén. Pardon! megállni! Hölgyek és Urak! dobogó szívvel engem lessetek: egy pillanatra hadd álljon meg minden az életemért most én reszketek. A kezdettől a végig egy világ — tarka napernyőm vígan meglebeg most nézzetek: a kis trikóm feszül kívül akárcsak belül a szivem, könnyed lebegést url hetykeséggel jél hazudnak a karcsú idomok s mosolyra iveit ajkam reszkető szegletén biztos mégsem ismered ha’állélelmem torz, vigyoru mását. Állj meg egy percre te rohanó élet, ne mondd, hogy láttak ilyet elegen — nekem esak egy a fontot egy Igát, hogy ' most én Én!! táncolok a kötélén. Egy pillanatra álljon meg a város a gyárak egy percig ne zúgjanak a fényes ivfi kasza villanása szakadjon meg egy pillanatra csak. Anya ne szelj kenyeret a fiadnak párod ölébe ne siess te szűz gyilkos, a kést még tartsd a levegőben lángot ne vessen egy percig a tüf. A betyárirtó gróf Nem kellettek nagy kerülőutak ahhoz, hogy úgy ezó- és gondolatvetés közben bele ne ke­rüljön a társalgás fonalába a nagy magyar Al­föld, ennek metropolisa, a tanyai cívisek élete, a szegedi paprika, az árvíz, a csillagbörtön. No, ez utóbbit éppen, hogy nem lehetett szóba hozni anélkül, hogy föl ne tűnjék lelkünk előtt Ráday Gedeon gróf nem annyira markáns és kegyet­len, mint inkább kedélyes táblabirói arca. — És nem csodálatos? — jegyezte meg a pa­tikus, eöröspoharával megsurolva az asztalt, — e-z a joviális arc nem ismerte az Irgalom fogal­mát. Torquemada elbújhatott mellette, Szege­den minden lépését kin, borzalom és vér kö­vette. —< Szükség volt erre — igy az Ügyvéd —, mert a társadalom akkori, nem csak fájdalmas, de megszégyenítő sebei, az alföldi betyárok, csakis in radice jogorvoslattal voltak eltüntet­hetők a föld színéről. — De nem a középkori inkvizíciót megszé­gyenítő kegyetlenkedéssel! — fortyant föl a patikus. Az öreg doktor bácsi végigsimitott hosszú szakállára Dacára kilencven felé közeledő évei­nek, teljes szellemi frissességgel vett részt a fia­talabbak társalgásában, vitatkozásaiban és sörözéseiben. Hát megsimogatta szakáll át, ami nála annyit jelentett, hogy szólni akar és mi hallgatva figyeltünk reá. — Elvetitek a sulykot, öcskösök — mondá —•, mert Ráday gróf -egyszerűen csak nagy em­berismerő volt. — Igen ára — vágott szavába a makacs pa­tikus —, könnyű volt neki belelátni a betyárok veséjébe, mikor előzőleg véresre verette őket, éj jél-nappal vizet csöppen tetett fejükre, tüzes vassal csipette testüket, rogyáslg etette velük a héringet e vizet nem adott nekik utána. Et cetera. — Á... fiam, oz mind mese, — legyintett ke­zével az öreg ur. — Mese? De hiszen mindez bele van edződve a köztudatba. Hát honnan veszi azt, doktor bá­csi, hogy ez a köztudat mese? — Onnan, te sárgaszáju köztudatos, hogy Irta; DIENES ADORJÁN Ráday gróf hároméves szegedi működése alatt én a csillagbörtön orvosa voltam, hallod-e. Mindnyájan egymásra néztünk. Ezt nem tud­tuk. — Akkor hát meséljen, doktor bácsi! — volt az egyhangú kivánalom. És a doktor bácsi mesélt: Az 1868-ik év őszén idegen úriember állított be a szegedi csillagbörtönbe és a parancsnokkal kivánt beszélni. Rövid volt szava: — Én Ráday királyi biztos vagyok, aki az itteni közbiztonság helyreállítására küldettem ki. íme megbi zóle velem. Kérőm a rabok név­jegyzékét. Szorgosan áttanulmányozta e listát és éles szeme egy rabon, valami ispánfélén akadt meg. Fölhivatta, le is ültette szépen és igy szólt hozzá: — Intelligens emberhez beszélek. Nem kell hát magyaráznom, mi az a királyi biztosság. Nagy hatalom van kezemben. Lássa, én magán, fiam, segíthetek, de viszont legyen szintén se­gítségemre. Kinn a tanyán bizonnyal megfor­dultak házában szegénylegények, akik enniva­lót kértek. Mondja meg hát bátran, kik jártak ott, mit tud felőlük. Nem kell senkitől és sem­mitől félnie, én szavamat adom, hogy amit ne­kem mond, amiatt soha semmi bántódása nem lesz. Ez az ispán adta ezen egyszerű s biztató sza­vak hatása alatt Ráday kezébe az első fonalat, aminél fogyást azután ügyes — és hát úgy igaz, energikus — keze a többit is lebonyolitotta. Nem is volt ott kínzásra szükség, csak éppen el kellett találni, hogy kire, mivel lehessen hat­ni. Volt a többek között egy megrögzött rab, aki seh egysem akart vallani. Még azt is leta­gadta ez a Bajdor Pcsta, hogy tudná, kicsoda az a Rózsa Sándor. Soha hírét som hallotta! Bedig... pedig ombervér is tapadt ennek a de­likvensnek a markához. Ráday fölhozatta, jól szemre vette s azt mondta neki: — Édes fiam, Bajdor! neked olyan böesűlctes jó képed van és már fizimiskádból is látom, hogy téged az Tsten böesületes embernek terem­tett. Hej, Bajdor fiam! úgy látom én, nagy du­Ajánlja a „Nagyasszonyt* női&merőaei közt! lógnak kellett veled történni, ami téged a bö- csületesség útjáról letéritett. Ott állt előtte Bajdor Pesta lecstiggesztett fővel jó ideig, azután hirtelen fölvetette tekin­tetét és csöndes szóval mondta: — Ha már igy beszél hozzám, méltóságos uram, hát megmondom az igazat. Úgy volt az, hogy elveszett a gazdámnak négy birkája. De úgy segéljen a mennyei Atya, hogy én ezekben a birkákban ártatlan voltam. Mégis gazdám, miért, miért nem, egyenesen nekem ripakodott a szóval: — No, Pesta, elő a négy birkákkal, vagy pedig fizesd meg. Ha se igy, se úgy, holnap ki­telt az éved nálam, mehetsz. — Jó hely is volt, nem akártam otthagyni, de meg a böc&ület megtartása végett is tenni kellett valamit. Hát azt tettem, hogy szereztem egy tinót, azt eladtam és ebből megfizettem a négy birka árát. Úgy ám, de pár hétre rá jött a pandúr: — Hallod-e, Bajdor Pesta., baj van. Tinót lop­tál a Kocán Imre alsóvárosi tanyájáról. Hanem ha ... izé ... adsz száz forintot, elsimítjuk az esetet, no. , — Mit tehettem, hogy kikerüljek a bajból, mikor maga a pandúr fölkínálta a menekülést? Szereztem most már egy ökröt és megint fizet­tem. Nem sokáig volt nyugodalmam, mert es- még csak előterem a pandúr: — No, Bajdor, most már esőstől szakad reád a baj. Annak a kecskeméti határban elkötött ökörnek dolgáról a főkapitány ur is tud. De nézd csak ... 300 forintokkal meguszod, azt üzeni. — Most már négy ökröt szereztem és — fi­zettem. Hát, méltóságos uram, tetszik-e látni, igy kerültem én a csávába, ezek és igy vittek engem a bűnbe. Soha én még csak meg sem kívántam felebarátaim jószágait, de böépületem­nek ezt a foltját, ami a gyanúnak egy befeke­títő szavára rajta esett, reparálni akartam. Az­tán hát a pandúr segítségével úgy megraparál- tarn, hogy ide kerültem la... Mélyen lehajtotta fejét Bajdor Pista, hogy ne lássa meg Ráday azt a könnycseppet, mely napbarnitotta, kemény arcára leszivárgott. Azonban ennek éles szeme bizony észrevette ezt és látta az is, hogy embere igazat mond s meg van törve. Még csak egy ujjával Pem ért hozzá. De a lelke mélyén szunnyadó jóindulatokat azo­kat igenis megpiszkálta, felszínre hozta és aj- nározta — csak egypár helyénvaló szóval. Ha­nem ebből az esetből kifolyólag a hírős város­nak, Kecskemétnek főkapitánya bekerült ám a csillagbörtönbe. Nem volt ott személy válogatás. Igaz, hogy Ráday szine elé nem került, mert mindjárt első napon börtönében nadrágpzjjjára fölakasztotta magát. És nem ő volt az egyedüli, akinek volt oka rettegni Rádaytól. Sok közhivatalnok, sok úgy­nevezett jobb család tagja bizonytalan révede- zéssel nézett maga elé. ha a betyárirtó gróf egy- egy jó fogásáról értesült. Sőt ez képezte a köz­beszéd tárgyát is sokszor. Egy ízben például úri társaság ült együtt az egyik szegedi ven­déglőben és miről folyhatott volna másról a be­széd, mint Ráday nyomozásairól és rabvizsgála- tairól. Mondta az egyik: — Hát ez tűrhetetlen, miket csinál ez az em­ber. Akire pickje van, azt már viszi is a bör­tönbe. — Borzasztó ez — toldotta a másik —, senki sem hajthatja nyugovóra fejét ama gonkkal nélkül, hogy esetleg éjjel meg ne zörgessék ab­lakát Ráday emberei: No, menjünk csak! A szomszéd asztalnál jómódú dorozsmai cívis borozgatott és e kifakadások hallatára átkiál­tott az urakhoz: —• Hát félnek az urak, félnek? Lássák, én nem félek, mert nincs okom félni. Csak aki lu­das és van, mit rejtegetnie, csak az nem mer Ráday szemébe nézni. Az urak fölszedelőzködtek é6 szó nélkül tá­voztak a vendéglőből. Hát ilyen volt Ráday. Megtörtént, hogy ma együtt vacsorázott valakivel a Próféta étter­mében, de harmadnap már mint királyi biztos vallatta hivatalos helyiségében az illetőt. Nem isméit kivételt. De viszont akik töredelmesen vallottak, azokkal szemben nobilis humanitással viselkedett. Ezeket a rabokat jobb élelmezés­ben is részesítette s erre reáment gyóni kis bir­tokának jövedelme, mert a kormány ilyen cé­lokra nem folyósított semmit. Most már harminc év óta ott. pihen az ikladi sírboltban Ráday Gedeon gróf, aki különöskép­pen vissza tudta csinálni a nagy embereknek kijáró történelmi megemlékezést: inkább életé­ben volt legendás alak és csak halála után vál­tak a legendák tényleges jótétcselekedetté. Mert hiszen neki köszönhette az Alföld népe, hogy betyárirtó szereplése után nyugodtan hajthatta fejét álomra, tömött bugyelárissal jö­hető tt-m ehetett a szegedi és kecskeméti vásá­rokra, zavartalan lélekkel özönölhetett a bú­csúé havi Boldogasszony tiszteletadására. Nem kellett többé rettegnie, hogy elébe toppan vala­melyik ilyen-olyan szegénylegény fölhuzottka- kasu mordályával és a lélek dermesztő szigorú szóval: — Ide csak azzal a pénzzel s miegyébbel, mért. különben... Most már másféle lakói szoktak lenni a sze­gedi esillagbörtönnek -- fejezte be a doktor bácsi —no de ezek nem betyárok. Legalább is nem olyan közönségesek, mint az a Bajdor Pesta et oonsortcs. Rrosit, öcsköoötó ^ ^ II 34

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom