Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
1931 díeeemibetr 25, péntek. 35 r lSpoimt- r Tíz ESZTENDŐ MAGYAR Irta: JELEINEK FERENC, Prágai Magyar ség szeretőiét és pártfogását továbbra is kiérdemelje. Prága, 1931. Karácsony. Tiz esztendő az idő fogaskerekében csupán egy gyönge lendület talán, azonban *gy kisebbségi sportéletben és főleg ennek a sportéletnek megnyilvánulásait számot tartó újságírói működésben je- ' lent ős időtartamot, sok emóciót, számos igazságot és számtalan tapasztalatot jelent. Amikor egy évtizeddel ezelőtt a Prágai Magyar Hirlap első példányai elhagyták a rotációs gépet, a köztársasági magyar sport élete a nagy világégés zsarátnokai alatt mint el-elal- vó, fel-felpislogó szikra rejtőzött. A Prágai Magyar Hirlap sportrorata akkor feladatának tűzte ki, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói magyar sportélet újjáélesztése és továbbfejlesztése céljaira használja fel azt a teret, amelyet az egyetemes magyar érdek szolgálatába álló magyar újság a maga kebelében a sport részére engedélyez. Elhatároztuk, hogy felélesztjük, tüzzé fejlesztjük azt a szikrát, amely a hamu alatt lappangott és örökös kötelességünkké fogadtuk, hogy ennek „a tűznek nem szabad kialudni.*4 Nem véletlen tehát, hogy akkor, amidőn a Prágai Magyar Hirlap tizedik esztendejének küszöbére ért, a köztársasági magyar sport is decenniumálhoz érkezett el. Ebben a magasra ívelő fejlődésben hacsak szerényen is, de részt kér a Prágai Magyar Hirlap sport- rovata is, amely mindenkor önzetlenül, csupán az általános magyar sportélet egyetem mes céljait tekintetbe vevő objektivitással járult hozzá ahhoz a nagyszerű eredményhez, amelyet sportéletünk éppen ebben az esztendőben jegyzett fel jubileumi dicsőségként. Amidőn tehát a 10 esztendő előtti távlatba helyezzük vissza emlékezetünket, nem feledkezhetünk meg azokról, akik a Prágai Magyar Hirlap sportrovatának megalapozói és a szilárd alapon a jelenlegi erős keret továbbfejlesztői, fenntartói, vezetői és közkatonái voltak. Elöljáróban ki kell emelnünk, hogy mindazok, akik lapunk sportrovatának immár jelentős számot kitevő munkatársi gárdájához tartoznak, egyforma szivbeli szeretettel és lelkes munkák észséggel járultak hozza a központi szerkesztés munkájához. Sportrovatunk munkatársai között a magyar sportélet ösz- szes számottevő egyéniségei, A—Z-ig ott vannak. Sportrovatunk igazi megalapítójaként, a kisebbségi magyar sportélet prágai „diplomáciai ügyvivőjét" Kopper Miksát tekinthetjük, aki az akkori nehéz időkben szervezte meg a Prágai Magyar Hirlap sporttudósitó gárdáját és kapcsolódott be a központi futballélet- be is, amellyel még ma is szétszakithatatlan kapcsolatokat tart fenn. A Prágai Magyar Hirlap sport róva fának első vezetője: Agulár György, volt budaipesti sporthirlapiró volt, aki az embersportot csakhamar felcserélte a lóverseny-tudósi fásokkal és ma már Prága első lóversenyszakértői közé tartozik. Mellette Prágában Bekény László, Kassán Várnay Ernő, Pozsonyban Zsáry Gyula voltak azok, akik az első impluzust adták annak az eszmének, amely nem engedte, hogy a hamu alatt rejtőző szikra kialudihassék. Mindhárman már régebben kiváltak a lap szükebb keretéből, azonban még ma is fanatikus barátai és agilis munkásai a magyar sportéletnek. Bekény László a kassai „Autó és Sport" szaklap utján hódol a sportéletnek, míg Várnay Ernő 8 éven át szorgos munkatársa volt lapunknak, objektív tudósításai és kitűnő szakcikkei és sportkönyvei által a magyar sportirodalom elsői közé irta be magát. Az utóbbi időben a magyar élet azonban más útra dirigálta Várnay Ernőt, de hogy ebben a felelősségteljes munkájában sem feledkezik meg „régi szerelméről", bizonyltja a mai számunkban megjelent életfontosságú témáról irt érdekes cikke. Zsáry Gyula érdemeiről a CsAF—MLSz legutóbbi díszközgyűlése emlékezett meg méltó módon. Agulár eltávozása után Kopper Miksa maga vette át a aport vezetését és kifejlesztette, megerősítette az a tudósitói gárdát, amely még a mai napig is e rovat erősségét képezi. Ebben a tudósitói táborban a köztársaság minden részéből helyet foglalnak azok, akiknek a kisebbségi magyar sporttal csak a legcsekélyebb ismeretségük is van. Illő lenne, hogy ezeknek a lelkes munkatársainknak egytől-egyig felemlítsük neveit a Prágai Magyar Hirlap jubileuma alkalmából, de tudjuk, hogy sokan vannak olyanok, akik önzetlen munkásságukat csöndben és a névtelenség mindentől megvédő leplében végzik és óhajtják folytatni. Midőn tehát lapunk jubileuma alkalmából hálás köszönetünket fejezzük ki sportrovatunk minden barátjának, nagyon kérjük őket, hogy a jövőben is azzal a szeretettel és jóakarattal! karolják fel lapunk sportrovatának ügyeit, amellyel eddig tették és amivel tulajdonképpen az egyetemes kisebbségi magyar sport életbenmaradását és fejlődését segítették elő. A Prágai Magyar Hirlap 10 éves fennállása alatt a szlovenszkói és ruszinszkói magyar sportélet eljutott arra a magaslatra, amelyen most már nemcsak a belföld, hanem a külföld érdeklődésének körébe is került. Ennek a fejlődésnek sok impulzusát és számos alapját adta az a harc, amely a rovatunkban folyt. A sok közül kiragadjuk többek közt: a magyar—csehszlovák sportbókét, amelyért mi szálltunk először siikra, s amelynek létrejötte a szlovenszkói magyar futball legjelentősebb fejlődési fázisát adta. A Prágai Magyar Hirlap sportszerkesztőségéinek ^boszorkánykonyháján" forrta ki magát a jelenleg 10 esztendős jubileumát elért CsAF—MLSz, a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség, az önálló magyar tenniszszövetség, a főiskolás diáksport és több olyan intézmény, amely ma már nélkülözhetetlen tényezőjévé vált kisebbségi sportéletünknek. A Prágai Magyar Hirlap hasábjain nyilatkoztak meg a magyar sportélet legjelentősebb tényezői, akiknek soraiban többek közt Holota János dr„ Révay István, Bárczy Oszkár, Braun Béla, Kohut Pál, Székely Gy. Levente, Molnár Gyula stib. szerepelnek, akik valamennyien elsőrangú érdemet szereztek abban a küzdelemben, amely a kisebbségi magyar sportélet mai erősfalu várának kiépítésére vezetett. Nem kis sikert könyvelt el a Prágai Magyar Hirlap vándorserlegév©!, amelynek védője jelenleg a bajnok Ligeti. A kisebbségi magyar sport 10 esztendeje nehéz harcokkal és sulyois akadályokkal jutott abba a helyzetbe, hogy elmondja magáról: ma a kisebbségi magyar futballélet* úszás, tennisz, asztali-tennisz terén első és verhetetlen Szlovenszkón és Ruszinszkón. És ha a többi sportágban nem is nyilvánult meg ez nagy haladás, remélhető, hogy a további évtizedben az atlétika, téli sport, birkózás, boxolás és kerékpározás is eléri a maga megérdemelt magasabb nívóját. Itt elsősorban az atlétika az, amely Szlovenszkón és Ruszinszkón még fokozottabb megerősítésre szorul. Remélhetőleg az önálló atlétikai szövetség felállításával feloldódnak az atlétika előrejutását gátló akadályok is és megfelelő tréner kezéŐen, valamint rendszeresebb munka által a szlovenszkói atlétika is eljut arra a pozícióra, amelyben a háború előtt már volt is. Az úszásban a tradíciót — dacára az elmúlt éivben szenvedett vérveszteségének — még mindig a PTE tartja és reméljük, hogy a vele egyenrangú munkát végző kassaiakkal együtt ezt a hegemóniát a kezéből ki nem adja a jövőben sem. Sajnos, az uszoda hiánya az egyes szlovenszkói és ruszinszkói városokban, éppen úgy feltűnő, mint a sport céljaira alkalmas téli sportpályák hiánya. Ebből a szempontból tekintve, a futball és a tennisz Szlovenszkón és Ruszinszkóban sokkal szeSPORTJA Hírlap sportszerkeszlője rencsésebb helyzetben van, mert számos pályája és nagy sportközönsége van. És itt él- jutottunk oda, ahol a 10 esztendőről szóló visszaemlékezésünket lezárni akarjuk. A közönség, a társadalom az a tényező, amely a kisebbségi magyar sportélet legfontosabb oszlopát képezi. A szlovenszkói és ruszinszkói magyar társadalom kezdettől fogva támogatója és fenntartója volt sportéletünknek, természetesen csak addig, amíg ez a sportélet nemeset, szépet és a célnak megfelelő jó teljesítményt nyújt. A kisebbségi sportnak kéz a kézben kell a magyar társadalommal működnie és mindent megtenni arra nézve, hogy a közönPrága, 19S1. Karácsony. Örömmel teszek eleget a Prágai Magyar Hirlap felszólításának, hogy a csehszlovákiai magyar tennisz- röl néhány sort írjak. Teszem ezt annál szívesebben, mert mióta 1926-ban kerek két hónapot játszottam a szlovenszkói versenyeken — oh, azok a boldog idők! — többször megfordultam Pozsonyban, majd Ungvárott, ötátrafüreden és Trencséntepliccn, ahol mindig számos magyar játékossal jöttem össze. A Csehszlovák Magyar Tennisz Szövetség mostani elnökét, Bárczy Oszkárt és kedves nejét 1926-ban ismertem meg, akik a besztercebányai versenyen páros partnereim voltak, Akkor Bárczy Oszkárnak még több ideje volt az aktív tenniszezésre és ezért jó doublejátékosnak bizonyult. Vele együtt nyertem meg a férfipáros bajnokságot Besztercebányán ég Léván, általa ismertem meg a magyar játékosok egész sorát: Somogyit, Lányit, a kassai Gottesmann testvéreket, Bulilát, Weidenhoffert. Perhácsnét, Bokomét, stb. — hogy csak egy pár kiragadott nevet említsek. Szlovenszkón szereztem az első ismeretséget a magyarországi játékosokkal is. Itt találkoztam először Kehrling Bélával és a nemrég — sajnos — elhunyt Takács Imrével- Takácscsal, miként a többi magyar játékosokkal, őszinte barátságban állottam. Takács nemcsak kiváló játékos volt, hanem egyike volt a mintaszerű fair sportembernek, akit valaha csak ismertem. Végül is ugyancsak Szlovenszkóról datálódik barátságom és tennisz-partnersé- gem Klein Lacival, akit Pöstyénben ismertem meg, ahol először játszottam vele egy párban. A magyar tennisznek Csehszlovákiában nehéz a helyzete. Nagyrészben ugyanis Szlovén szkóra és Kárpátalja kis területére koncentrálódik. Ezeken a területeken rendezett versenyek — fájdalom — igen messze esnek a tenni szjá lékosok megszokott útját ól, úgyhogy a tehetséges magyar játékosgárdának csak rititán nyílik alkalma jobb nemzetközi játékost megismerni. KehrtJiug, aki hosz- szu éveken át törzsvendége volt a Tátrának, részvételeivel jótékony hatást gyakorolt a szlovenszkói magyar tennisz élet kifejlődésére. Talán éppen neki köszönhető, hogy a tátrai hagyományos versenyek ma Csehszlovákia legnagyobb versen yal rakodójának számítanak. Sajnos, Pöstyén egy idő óta szakított a régi tradícióval. Azonban a Csehszlovákia—Spanyolország válogatott és az idei japán exhibiA magunk részéről is nem kisebb feladatnak tartjuk, hogy a közönség és a társadalom szeretőiét és támogatását kiérdemeljük. Éppen úgy; mint tiz esztendőn át, a jövőben is szívvel és lélekkel azon leszünk, hogy a magyar sport társa dalom érdekeit a lehető legtökéletesebben szolgáljuk. A Prágai Magyar Hirlap sportrovata minden vonatkozásban az egyetemes magyar sport szolgálója és amikor a jövőben ezt a szolgálatot méginkább tökéletesíteni óhajtjuk, ehhez a munkához a közönség, a sportolók, valJaminit mindazok pártfogását kérjük, akik a sport és testedzés érdekeit a szivükön viselik. A mi feladatunk továbbra is az lesz, hogy azt a tüzet, amely most már magasan lobog, továbbra is tápláljuk azzal az önfeláldozó tevékenységgel, amellyel a Prágai Magyar Hírlap sportszerkesztősége tiz éven át rótta a sorokat a feladatára bizott helyen a magyar sportirás annaleszeiben. Egy jobb és szebb jövőbe vetett hittel, boldogabb, újabb decen- nium reményében kíván a jubiláló Prágai Magyar Hirlap a vele egykorú magyar sportéletnek kellemes és boldog karácsonyi ünnepeket. tennisz klubja ismét uj életre lendült. A prágai Szövetség azáltal, hogy az országos, valamint a szövetségi bajnokság megrendezését többször Besztercebányára bizta, ennek a szép városnak a szlovenszkói tenniszsport- ban különös jelentőséget biztosított. Ugyanez áll Kassára is. Meg vagyok arról győződve, hogy számos tennisznagyság akár Németországból, akár Jugoszláviából vagy Romániából kész örömmel játszana Besztercebányán, a Tátrában, Pöstyénben, Trencséntep- licen, ha majd tudomást szerez arról, hogy mily szépek ezek a helyek. Hiszem, hogy ennek csakhamar híre is terjed. Az önálló magyar tennisz-szövetség megalakítása révén a magyar tenniszsport Csehszlovákiában hatalmas jelentőségre tett szert. Elsősorban is igen jó ismerősömre és barátomra, Révay Istvánra gondolok, aki az első helyen áll azok között, akik a magyar tennisz felfelé törő útját egyengetik. A fiatal játékosok játékkészsége természetesen csak a nemzetközi prakszis által emelkedhetik. — Éppen úgy, mint a budapesti játékosok: mint Zichy gróf, Krepuska, Gönciné, Schrederné és Baumgarten Magda állandó vendégei a Tátrának és folytatói a Kehrling által megalapozott tradíciónak a szlovenszkói magyar játékosoknak is részt kellene venniök a prágai és a külföldi versenyeken. Már csak azért is, hogy ezeken a versenyeken a jobb európai klasszist meggyőznék és megszereznék a szlovenszkói magyar versenyeken való részvételre. Én magam mindenütt a legőszintébb lelkesedéssel beszélek a pozsonyi, besztercebányai, lévai, ótátrafüredi, pöstyéni, ungvári, nagyszombati ég trencséntcplici versenyélményeimről, ahol a magyar társadalom mindenütt szívesen fogadott és dédelgetett vendége voltam. Úgy vélem, hogy a külföldi versenyeken tett kijelentéseimmel, hacsak szerény részben is, segitettem a csehszlovákiai magyar tenniszélet továbbfejlődésének. Sok szép és felejthetetlen emlékem fűz ezekhez a versenyekhez, amelyekre mindig barátsággal gondolok vissza. És ha magam is — a Davis Cup-ben és a válogatott, valamint a nemzetközi meccseken való kötelező részvételem miatt most minél ritkábban vehetek részt a szlovenszkói versenyeken, — mindenkor fájdalommal maradok távol. Ezúton kívánom a karácsonyi ünnepek alkalmával csehszlovákiai magyar tennisznek a lehető legjobbat! Rádió-Világszenzációi HORNYPHOH W 303 rádió-kóssülők iránytűvel FARRAND DYNAMIC HANGSZÓRÓ csodálatos Europavevö. ^ Prospektus minden ládiókereskedó’nél kapható, vagy: Hornyphon Wien I. Rathauspl. 9. Magyar tennisz Csehszlovákiában Irta: Menzel Roderich, Csehszlovákia Davis Cup-manje ciós meccsek révén a világhírű fürdőhely
