Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-25 / 293. (2810.) szám

1981 deeemiber 25, pAniefo. T>Rs:GAiAY\G^aRHlHtiSl» 33 Nyitra, az egykori szabad királyi város a szertefoszlott illúziók faluja lett Reményeszegetten hüzködik a fenyegető csőd elten — Szlovenszhó harmadik városa Szlovenszhó ötödik városa lett Nyitra, december közepe. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Nyitra város heroikus küzdelme nem egyéb sziszifuszi munká­nál, mert a város sorsát megbélyegezte a köz'gaz- gatási reform végrehajtása, a nagymegyerendezer megszüntetése, minek övetkeztében a város meg­szűnt megyeszékhely lenni és ezzel elvesztette gazdasági és közigazgatási jelentőségét és mint egy megbénult, haldokló óriás hever tehetetlen m ózd ulatl anságban. A kifejlesztett Nyitra, a nagy falu itt áll ma pangó iparával, haldokló kereskedelmével és nagy- ramér-etezett sok millió költségvetésével, köz­intézményeinek egész sorával és nem utolsó sor­ban százszámra lézengő munkanélküli seregével, megnyirbált jogkörével és várja, hogy mi lesz hol­nap. várja, hogy mikor fog megszólalni fölötte a csődöt jelentő dobpergés. A fényes múlt, az egy­kori dicsőség és hatalom kisért, de az emlékek babérjai lassan elszáradnak. A régi múlt még fényt áraszt, egyre halványuló pislákoló fényt, de meleget már nem és a jövő, mely teljesen kilátás­talan, már nem más, mint a szertefoszlott illúziók vigasztalan képe. Azok, akik megteremtették a közigazgatási re­formot, ma az első évtized elmúlásának napjaiban mea oulpázva vessenek egy pillantást erre a város­ra. mely hatalmas rendezett kőrengeteg lett ugyan, de az élet lassan sorvad benne, mint egy gyógyít­hatatlan beteg testben. Az elme hiába lobog, a mentési kísérletek hiába érik egymást, a toldozás-foltozás nem segit és Nyltrá feltartózhatatlanúl rohan a eiveszejtés ut­ján. A város pénzügyi helyzete ma olyan, hogy nem fog meglepetést kelteni, ha egy szép napon csődbe kerül Nyitra városa. A hitelforrások lassan eldugulnak, a város kasszá­ja üres és kérdés, hogy az elkövetkező hónapok­ban a tisztviselők fizetését könnyű szerrel ki tud­ják-e fizetni. Az iparvállalatok egymásutáni meg­szűnése jelentékenyen megcsappantotta a város bevételi forrását, — a kereskedők és iparosok mai helyzete sem olyan, hogy mint komoly adó­alanyokkal sokáig számolni lehessen velük, köl­csönökre egyre kevesebb a kilátás és ágy ön­kéntelenül adódik a kérdés, mi lesi a várossal, mi less a városgazdasággal, ha Nyitra továbbra is mai falusi jellegével ma­rad a gazdasági élet porondján.. Kézenfekvő, hogy elkerülhetetlen a csőd, ha Nyitra nem nyeri vissza városi jellegét és vissza nem kapja mindazokat az innen elvitt hivatalokat, melyek az idegenforgalmat, a vérkeringést jelen­tették számára. Egy pillantás a város költségvetésére és a maga sivárságában tükröződik ki belőle e városgazdál­kodás vigasztalan képe, mely a számok kegyetlen hangjával kiált segítségért. A város harminc millió koronát meghaladó költ­ségvetéssel dolgozik, mely több mint huszonöt és fél millió korona hiányt mutat E költségvetési hiány nagy-része közel huszonkét •millió koronás amortizációs kölcsön utján nyer fedezetet és annak dacára, hogy a 250 százalékos pótadó és lákásadó terheli az adófizető polgár­ságot, melyhez jelentékeny összegű számtalan városi Illeték járul, a hiány még igy is több mint egy millió koronát tesz ki. Az elmúlt év költség­vetési hiánya közel egy millió koronára rúgott és « város azt remélte, hogy az országos kiegyenlítési alapból szubvenció formájában kiutalják részére e fedezetlen hiányt. A várost azonban itt is csaló­dás érte. Az országos hivatal megállapította ugyan, hogy 200.00(1 korona segélyre feltétlenül igényt tart­hat a város, tekintve aaonban a pénzügyi hely­zetet, ezt az összeget csak papíron tudja biztosí­tani éa valóságban mindössze 80.000 korona szubvenciót ntal ki Nyitra részére. A váró* mindössze 80.000 koronás segélyt kapott e közel agy milliós deficitre és Így kénytelen, volt köb eégvetéséből törölni olyan tételeket, melyekre pedig feltétlen szükség lett volna, mi­vel főleg szociális és kulturális oélokat szolgáltak. Száraz tény az, hogy az országos kiegyenlítési alap anyagi helyzete a tavalyival szemben nem javult, ©őt rosszabbodott, amennyiben számos köz­ség, mely eddig nem vette igénybe — tekintve, hogy a segélyre csak hosszadalmas és terhes munkát Jelentő eljárás után lehet az igényt be­jelenteni, — a leromlott gazdasági helyzet követ­keztében kényszerítve van a kiegyenlítési alap igénybevételére, minek következtében természet­szerűleg jelentékenyen kevesebb fog jutni azoknak a városoknak, melyek teljes összegben mér az el­múlt években sem kaphatták meg az igényelt •egélyt. Ma már nyilt titok és a képviselőtestületi gyű­lésen elhangzott jelentés is megállapítja, hogy a községi költségvetés bizonyos vonatkozásokban fiktivnek tekinthető, amennyiben olyan bevételi forrásokat tüntet fel, melyek valójában már rég bedugultak, • igy a város semmi körülmények között nem lesz abban a helyzetben, hogy behajtsa azokat a jelentős összegeket kitevő követeléseket, melyek voltaképpen csak mint szépségflastrom szerepelnek a költségvetésben. Noha a gazdasági krízis általános jelenség, Nyitra város speciális helyzet e tekintetben is különállóan bírálható el, amennyiben Nyitra vonag- lása, haldoklása egy teljesen lokalizált betegség. A múlt évszázad végén t-köszöntött sovány eszten­dőktől annyiban különbözik a mai helyzet, hogy akkor a kÍ6 méretű Nyitra került nehéz helyzetbe és élt benne a remény, amelynek valóra válására •meg volt adva a lehetőség, ma azonban a túl­méretezett város, az illúziók és megtorpant remé­nyek alapjaira épült uj nagy Nyitra kapkod levegő után és élete egyre jobban szikkad el az impo­záns kőrengeteigben. A helyzet a jelen pillanatban annál is inkább reménytelen, mert vajmi kevés valószínűség van abban, hogy a közigazgatási re­form megteremtői idejében belássák a súlyos téve­dést és a Nyitrának megmenekülést, életet és további fejlődést jelentő megyerendszert vissza­állítsák, noha ez volna az egyetlen mód a haldokló város megmentésére. Ebben a vonatkozásban azon­ban nem Nyitra az egyedüli. Az egykor virágzó többi szlovenszkói megyeszékhely is hasonló sors­ra jutott, bár egyik sem vesztett annyit, mint éppen Nyitra. A városok egész sora vesztette el jelentőségét a vérkeringést jelentő forgalom elvonásával és a mesterséges visszafejlesztéssel. Ehhez a szomorú fényihez csak hozzá kell venni az általános gazda­sági válságot és kialakul az a szomorú kép, mely virágzó varosokat mutat be vigasztalan helyzet­ben. A kihűlt gyárkémények és a keuyerűket- vesztett dolgos kezek mementót kiáltanák. Az a Nyitra, meiy az elmúlt évtizedben ötven millió koronát fektetett bele közmunkákban, abban a reményben, hogy kellő megértés folytán előbbre viszi sorsát, ma éppen e törekvése következtében oda került, hogy rohamosan sorvad a monumentá­lis alkotások közepette. A város ma mint a nagybeteg verdőgik tehetet­lenül abban a lázban, melyet az elmúlt évek közigazgatásá és gazdasági eseményei okoztak és nem áll orvos a nagybeteg ágya mellett, aki gyógyírt adna a fájó sebekre. A város északi réözén álló püspöki vár, az egyedülálló monumen­tális építmény a maga ridegen komor falaivá! méltón jelképezi Nyitra várcns sorsát, mert éppúgy áll egymagában, kitéve az idők viharainak, mint á nagybeteg város, mely magára hagyatottságában vergődik és haldokolva várja a végzetet. Hiába a csodálatos természeti szépség,- a dicső múlt, a minden nehézség dacára történt eddigi mester­séges, erőszakolt fejlesztési kísérlet. Hiába a monumentális paloták sora és a végzett sok mil­liós közmunkák tömege, a megvalósulásra váró tervek, ', . Nyitra megtorpant. Egyre jobban válik érezhetővé, hogy Nyitra mostohagyerék lett, és hiába tódul az ajakra a kérdés. „Vájjon miért?" Miért kell enpek a szép reményekre jogosított városnak, réményszegettetí csak a múlt dicsőségéből élni, miért került a leg­teljesebb leszegényedés útjára. 13219/H/27. ARGENTÍNA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és CUBA­A két hatalmas motorha|ó: Alcantara é* Austurias (32.000 tonna tartalom, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha. Kényelmes el­szállásolás. Mindennemű felvilágosítást ad: ROYAL MAIL LINE PDAHAII, VACLAV. NAM. 72/Xa. Nyitra sokáig mint Szlovenezkó harmadik városa élt a köztudatban. A rohamosan fejlődő Nagyszombat, Érsekújvár azonban az utóbbi évek­ben néha-néha kisajátította a „harmadik város" büszke címét és Nyitra kíváncsian leste, mit hoz ki a népszámlálás. Az eredmény pedig itt is lesújtó volt. Nyitra nagyságra nézve Szlorensikó ötödik városa lett A hiúság szempontja nem jön számításba, de ez a tény szintén azt bizonyltja, hogy Nyitra minden erőlködés, mindén önmagából fakadó iparkodás dacára egyre hátrább kerül, egyre jobban vissza­marad és csak kullogássá vált az Iparkodása, mert képtelen lépést tartani a többi sdovenezkói város­sal. Most pedig, amikor pénzügyi helyzete is annyira leromlott, hogy a legrosszabbtól te tarta­nia kell, könnyen megéri, hogy a tervszerű vissza­fejlesztés azt fogja eredményezni, hogy Nyitra, az egykori szabadkirályi város reményszegett kűakö* déé után minden tekintetbe^ faluvá válik. DALLOS ISTVÁN. Munkács panorámája 1931-ben Egy város, amely önmaga erejéből épült —- Modern bábéi az is­kolákban — Zrínyi Ilona városának erőpróbája a népszámláláson írásom a P. M. H. jubileuma alkalmából Munkácsról szól, Munkácsot szeretné bemutat­ni a P. M. H. olvasóinak. Jöjjenek, mélyen tisztelt olvasó Hölgyek, és Urak, induljanak el velem, illetve kalauzolás som mellett Munkács felé: Akár Budapest, akár Prága, akár Bukarest felől méltóztatnak érkezni, előbb a bátyúi vas­útállomáson kell túlesni 6 ezt bizony nem sok dicsérettel fogják emlegetni, mert ezen a vasút­állomáson érzi meg a. nyugati ember először igazán, hogy Ruszinszkóban van. No, de essünk túl a bátyúi átszálláson, induljunk Munkács felé és nézzünk kis a vonat ablakán. Remek kép tárul elénk, amint a honfoglaló Árpád első, pi­hentető állomása felé közeledünk: A háttérben a Kárpátok hegyeinek koszorú­ja, — egy kétharmadrészben teljes kör, — a kétharmad is olyan, mint egy hatalmas amphd- teatrum, — a kör belseje, az amphiteatrum po­rondja, sik, rajta a város, már a Nagy-Alföld, •— a kör alsó, alföldi oldalán, a hiányzó harmad- iv közepén, a város előtt egy óriás, szabályos 'csonka-kép: a várhegy, rajta Zrínyi Ilona ősi vára (mintha ma is a város bejáratát őrizné), — a várheggyel szemben, a zárt hegykörben egy nyitott kapu, az amphiteatrum szereplőinek be­járata: a Latorca folyó és völgye, mely a Ve- reckei-szorostól fut le idáig, hogy eljegyezze magát a magyar földdel. Munkács távlati képe ugyanaz, mint volt az­előtt; Feszty Árpán nagy müvének tájkerete adja ma is a város panorámáját. A keretben az első látásra nem változott semmi. Csak... csak éppen a Turul repült ei a vár északi, a Kárpátok és a Latorca-völgy felé néző oldalán volt millennáris oszlop tete­jéről. A külső keretben nem változott semmi, de persze a munkácsi iskolákban most nem a Tu­rulról, nem Árpádról szól a mese és a történe­lem tanítás. A keret ugyanaz, mint volt: A Latorca sem változtatta meg völgyét, a hegyek 6em mozdultak el helyükről, — a vár­hegy sem sülyedt el, — csak éppen a város neve változott meg hivatalosan: Munkácsból — iMukaöevo lett. Nagyjából, kontúrjaiban a város is ugyanaz, •mint régen volt. Persze a háború után itt is gyorsabban mozdult meg a fejlődés, az építke­zés, a hatéves elmaradás pótlásának munkája. A mostohagyermek maga ruházhodík Munkács, azaz: Mukaöevo a kormányzatnak mostohagyermeke. Hogy miért, azt nem tudjuk, máért hiszen Mukacevo lojális, október 28-án, mikor minden házat megfigyelnek, zászlódiszbe öltözik, — aztán meg épit iskolát, építtet más középületeket a kormányzat helyett, j Belsejének külsejében az utolsó tiz év alatt sokat szépült, de szépítése, fejlesztése tisztán a maga erejéből történt. Ha van „magacsinálta férfi" (salf made mán), akkor van „magaosinál- ta város" és ezek között az első Munkács. A csehszlovák kormányzat Munkácson csak tisztviselői, tiszti, altiszti házakat építtetett, az­tán meg a régi, volt városi közkórháznak, a régi gyermekmenhelynek egy-egy uj pavillont. Ezeken kívül állami építkezés csak egy van: a gazdasági- földmüvesiskola, de az is a város anyagi hozzájárulásával léte­sült. — A város a szükséglakásokon és a kis­lakások háromemeletes épületén kivül egy mo­numentális Kereskedelmi Akadémiát, és egy olyan mozgófényképszinházat építtetett, mely a legelső és a legmodernebb a vidéki városokban. Uj a keleti építészeti stilusu, héber tannyel­vű gimnázium épülete is, amelyet az uj idők­ben szervezett héber iskolaegyesület építte­tett és tart fönn s mely egyetlen Közép- és Nyugateurópában. Két kisebb és két nagy, teljesen uj városrész épült szintén a háború óta, tavaly teremtődött nagy lelkesedéssel az MSE uj s teljesen modern sporttelepe. — Az uccák sokat szépültek, a leg- ifforgalmasabbak kis kockakővel kirakottak. Most készül a város csatornázása (vulgo: „panama-csatorna", — igy nevezik a munká­csiak), most folyik a Latorca-part kiépítése. Áll még Munkácsy Mihály szülőháza is éppen a város főterén. Munkács'lakói őslakosok és neon-őslakosok. Az őslakosok legnagyobb részben magyarul szólnak egymáshoz, a nem-őslakosok csehül, nagyoroszul, ukránul beszélnek. Az őslakosok és nem-őslakosok ismerik egymást, de társa­dalmi érintkezés nincs közöttük, legföljebb csak a hivatalokban, főképpen a pénz ügyigazgatósá­gon és adóhivatalban. A zsidó belharcok És ha már a lakosságnál tartok, hadd szól­jak a munkácsi zsidóságról is. Munkács lakos­sága több, mint 55 százalékban zsidó vallásu •és az ő egymásközti harcaiknak hírévé! és ese­ményeivel nem egyszer foglalkozik a világsajtó is. Ezek a harcok Munkácsot, illetve a munká­csi zsidóságot úgy tüntetik föl, mintha itt kard­dal, puskával, kézigránátokkal fölszerelten jár­nának s élnének a zsidók,' hogy aztán esetről- eeetre egymásnak támadjanak, marják-tépjék egymást. Hát ez nagy tévedés, Nincs itt talán egyetlen zsidónak sem fegyverviselési enge­délye, — soha egyetlen csöpp zsidóvár sem ömlött még itt a zsidó harcokban, inkább csak lárma az egész hanoi zaj, s harc csak azért van, mert mindkét oldalon vannak olyanok, akik a harcból élnek, akiknek az el­lenségeskedés a kenyérkeresetük. (Ez egész jö­vedelmező foglalkozás, biztos kenyér.) Békés, dolgos emberek a munkácsi zsidók, akik pá­ratlan erőfeszitéssel igyekszenek kenyerüket Ikeresni, akiknek sokkal rosszab a hírük, mint amilyenek. A munkácsi zsidó hihetetlen erővel tud dolgozni és nélkülözni. Munkács zsidóságának egy igen nagy része koldusézegény, aki alamizsnából s koldulás­ból él. A munkácsi kereskedő rehabilitálása Munkácsnak kereskedelmileg is, meg a biz­tosítótársaságok előtt is igen rossz híre van, — teljésen jogtalanul: Munkács kereskedői úgy dolgoznak, mint sehol másutt a keres­kedők, y s vannak olyan becsületesek, mint más város kereskedői, de itt egyrészt a vidék szegénysége, másrészt a páratlanul nagy konkurrencia, har­madsorban pedjg « terület elzártsága a legna­gyobb mértékben megnehezíti a kereskedők munkásságát és megélhetését. Több tüzeset sincs Miínkáeson, mint másutt, sőt talán keve­sebb, de hát itt az a rossz szokás honosodott meg, hogy ha valahol tűz fit ki, a ház tulajdonosát, anélkül, hogy megkérdeznék, van-e tűzbizto­sítása, vagy nincs, — s anélkül, hogy jól megvizsgálnák a tüzeset körülményeit, sok esetben máris letartóztatják s viszik egy-két- napl ülésre. . Munkácsnak, illetve életének legnagyobb értékessége az, hogy soha felekezeti viszályok, felekezeti ellentétek nem zavarták meg az ős­lakosok egyetértését és egymásrautaltságát. Talán ezért is tudta Munkámé és őslakossága magát olyannak megtartani, mint amilyennek tavaly decemberben maradt meg. Munkácsot élénkké és naggyá a zsidóvallásu lakói tették, pk biztosították a város belső jellegét. A kibontakozó iskola­város poliglottsága Munkács a múlt utolsó éveiben egy hatalmas iskolavárosnak kezdett kibontakozni. Iskolája van ma is sok, de hogy a tanítás is az iskola- szám nívóján áll, azt nem merem állítani. A cseh iskolától (már két épülete van) és a. kü­lönböző iskolák magyar és cseh osztályaitól el­tekintve, az u. n. ruszin iskolákban és osztá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom