Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
18 1931 december 2S, péntek. udapest és a világválság A Prágai Magyar Hírlap számára irta: Sipőcz Jenő dr. Budapest székesfőváros polgármestere Budapest, december hó. A nagy gazdasági válság, amely a maga mohóságával átrohant már a tengereken és az óceánokon is, természetesen erős próbára tette a magyarok fővárosának gazdasági életét is. Mi magunk is nemcsak a vihar közelében voltunk, hanem rajtunk is végigvert az elemek pusztító orkánja és csak Budapest nagy életereje, polgárságának törhetetlen él- niakarása s a vezetésére hivatott testületek bölcs előrelátása és gondossága mentette meg Budapestet attól, hogy itt olyan nehézségek zúduljanak a polgárságra, amilyenek elé a válság különösen a német városokat állította. Budapest nem használta ki azt a szörnyű csapás!, amelyet Trianon az országra mért és hitelezőivel szemben teljes összegben ismerte el tartozásait. Budapest nem használta ki az infláció által teremtett álkomjunkturát és amit abban az időben épített, nem papirosból építette. Budapest óvakodott attól, hogy amikor kölcsönajánlatok tömegeivel rohanták meg, erején felül verje magát adósságokba és Budapest ma is óvatos és előrelátó és gondosan ügyel arra, hogy a polgárság vagyonának egyes objektumai áldozatul ne essenek se a kartellek túlterjedő hatalmának, se a nagytőke délibábos Ígéretekbe burkolt kapzsiságának. Budapest vezetősége mindenkor érezte a maga nagy felelősségét polgáraival szemben és hatványozottan bontakozott ki ez a fele- lésségérzete. Nagy kulturális és gazdasági feladatok terhelik Budapestet s a válság állandó viharzása közepette fokozott nehézségek leküzdése árán tudja csak teljesíteni azt a hivatását, amelyre történelmi jelentőségű fontossága kötelezi s amelynek hiánytalan teljesítését a magyarság várja tőle. Ha talán volt is valamelyes megtorpanás észlelhető akkor, amikor Trianon a nemzetre lesújtott, Budapest igyekezett a leggyorsabban összeszedni magát, hogy mint centrális erő ismét kisugározhassa magából azokat a kulturális és gazdasági energiákat, amelyek vissza tudják adná a nemzet életébe vetett bizodalmát. Ezért Budapest erejének minden latbavetésével s a polgárság dicséret reméltó áldozatkészségével sietett biztosítani folytonosságát annak a kulturális és gazdasági életnek, amely a magyar nemzet fővárosában már régtől fogva összpontosult. Életerőit, mindjobban összeszedve Budapest még uj kulturális és szociális intézményeket is teremtett, mindinkább fokozni igyekezett a közmunkákat, hogy a dermedt gazdasági élet vérkeringését ismét megindítsa és ennek a feladatának igyekszik megfelelni ma is, noha éppen a válság következtében erős, sőt sok téren igen fájdalmas redukciókat volt kénytelen végrehajtani költségvetésének számsoraiban. A jövő évi 175 milliós költségvetés azonban csak úgy, mint az eddigiek nemcsak a közigazgatás zavartalan menetét biztosítja, hanem legelső sorban azt, hogy Budapest hitelezői a legpontosabban megkaphassák az osztendei egyezményben megállapított törlesztő részleteket a főváros háború előtti kölesé nei után, biztosítja a háború után felvett 20 millió dolláros kölcsön törlesztő részleteit és általában azon igyekszik, hogy beigazolja országvilág előtt Budapest fizetéskészségét és azt, hogy úgy, amint ahogy a magyar főváros nem használta ki Trianont arra, hogy hitelezőit megkárosítsa vagy megrövidítse, ugy őrködik most is azon, hogy a főváros hitelezői a világválság ellenére is teljes biztonságban lehessenek afelől, hogy azok a tőkék, amelyek Budapest fejlesztéséhez járultak és járulnak hozzá, nemcsak, hogy nem vesztek és nem vesznek el, hanem itt minden gazdasági vihar ellenére is a legteljesebb biztonságban érezhetik magukat. De gondoskodott Budapest arról is, hogy kulturális téren is megtegye azt, amit tőle az összmagyarság ezen a téren vár. A 175 milliós költségvetésnek majdnem egynegyedét teszik ki a közoktatásügyre fordított kiadások s a közoktatásügyi kiadásokon kívül is még több mint 3 milliót fordít a város egyéb közművelődési kiadásokra, több mint 4 milliói fordít kórházak fenntartására és a közegészségügy fejlesztésére és szociálpolitikai kiadásainak egy része is tulajdonképpen egyaránt szolgál szociálpolitikai és közművelődési célokat is. A szociálpolitika és közjótékonyság terén a főváros jövőre minden eddigi mértedet meg- naladó áldozatot hoz. Közel tizenkét és fél milliót szánt Budapest az ínségesek és bajbajutottak támogatására s a főváros ezen a téren elment teljesítő képességének legvégső határáig. A nagy áldozat a rendkívüli időkben leli magyarázatát A főváros polgársága ugyanis természetszerű kötelességének ismeri, hogy hóna alá nyúljon azoknak, akik ebben a harcban, mely a magyarság életéért és fennmaradásáért folyik, sebet kaptak, vagy harcképtelenekké lettek. Nagy ezeknek a száma. Hiszen a munkanélküliség még a győztes államok gazdasági centrumait is megtámadta. Természetes, hogy Budapesten, amely Magyarországnak legnagyobb ipari centruma volt és ma is az, a munkanélküliség soha él nem képzelt mértékben harapódzott el és miután minden nyersanyagunktól megfosztották az országot, ennélfogva még attól is tartanunk kell, hogy a munkanélküliség az eddigi méreteket is meg fogja haladni. Közel 504)00 embert élelmez étkeztetési akciója során a főváros már ma is és uj menhelyeket kell megnyitnia, hogy a hajléktalanok tömegeit el lehessen helyezni. A gyermekek tízezreit A KAKUKORA Irta: ZERDAHELYI JÓZSEF Barnára pácolt, fából faragott tölgylevelek díszítették. A számlapjára fehér római számok voltak ragasztva. Egy hosszú és egy rövid mutatóját, mintha diák csinálta volna íomhfürésszel. Ingája fordított fakereszt volt. Két nehéz súly függött le róla rézláncon, fe- nyőtobozforma. A számlap felett kis ajtó volt, ez időnként kinyílt és olyankor furcsa madárfej integetett ki rajta. Kitátotta a csőrét s kakukkolt. Olyan volt, mint a többi kakukóra. Csak annyiban különbözött, hogy a hangja hangosabb, rikácsolóbb, élesebb, mintha azt akarta volna, hogy okvetlen ráfigyeljenek. Mintha az órásmester kiáltott volna belőle segítségért. Ez a különössége okozta ezt a történetet. Pesteu a Hajó uccábau született. Mindenki ismerte a régi pesti házakban a sötét kis órásból tokák Hiresek voltak. A történelem szagát érezte, aki belépett. Szikár, hegyes szakái In órásmesterek görnyedtek bennük apró kerekes szer kezet láb ír in tusok, százados csodák felett. Itt született a kakukóra. Megvette egy kedves öreg ember, aki, ha kellett, ha nem, ellátogatott az órás műhely be. Beszélgetni, órát cserélni, igazítani, vagy pipát. válogatni. Majd minden órásmester tajtékpipát is faragott. Ilyenkor szűz csetneki dohányfüst terjengett ém mesélt régi időkről. Akkor tizenkét kakukóra függött az órásboltban. Mint tizenkét tojás. Hangos lett a kis bolt, ha eljölf a kakukkolás ideje. Az egyik kivált belője, f urcsa élesen szólt, a hajbókoló madár. Muszáj volt ránézni Feltűnt az öregnek, de megvárta, míg újra szól és akkor ezt mondta: — Ezt az órát megveszem. Nekem való. Jó lesz az erdőre, ki a vadászházba, a hegyek közé. Az alku hamar megvolt. És lágy gyolcsba pakolva elindult az óra uj otthonába. A ház a vadon legközepén állott. Mögötte bőséges hegyi patak zúgott szikláról-sziklára és zúgásával még félelmetesebbé tette a házra boruló csendet. Kijött egyszer a vadászház ura, mellette egy jáger hozta az órát a rucksackban. Felkerült a falra, felhúzták, megvárták a hangját, aztán az öreg vadásztól, aki már emberemlékezet óta lakója a háznak, elkérték a nagy leltárkönyvet és ezt írták oda utolsónak: „Egy kakukóra fából, csont mutatókkal és két pondusszaL Uj. 1892.“ Csak ez történt. Magára hagyták a nagy szobában, ahol válogatott bútorok tanyáztak a ragyogó fehérre meszelt falak között és nagy kemenceforma kuporgott a sarokban. ■ Az öreg vadász eresre vénült lábaival odajárt hozzá. Megállt előtte és deres, nagy borzáé szemöldökével nézett rá. Megvárta a ka- kukot és talán beszélt is hozzá. Ha aztán észrevette, hogy már nagyon mélyen vannak a ponduszok, megfogta a lánc másik végét öreg tempóval, szép lassan és gyengéden felhúzta, inig csak, nagy repegéssel fel nem kerültek megint, örült neki. Már régen egyedül lakta a vadont és ősztől tavaszig csak ritkán váltott emberrel szót. Le is szokott a beszédről, vagy talán tudott a nyelvén az erdőnek, a fűszálaknak, a szarvasoknak, medvéknek, amikre annyi, volt a gondja. A felesége, a gyermekei... csak ugy elperegtek mellőle és minden ilyen rázúdulása a sorsnak csak mélyebben verte be az embernélküliség világába. Már rég senkije sem volt! kénytelen a város a maga gondozásába venni, hogy megmentse őket a pusztulástól, de mi minden áldozatot meghozunk, mert ugy érezzük, hogy másutt a nemzetnek oly sok virága hervad el, hogy nekünk itt a nemzet minden virágszálát kettőzött gonddal kell ápolnunk és felnevelnünk. Maga a főváros mindent elköK^et, hogy a munkáskezek számára minél több foglalkoztatást tudjon biztosítani. A főváros jövő évi redukált költségvetése is 100 milliót fordít közmunkákra és közsz áll i tás ok ra, hogy az ipart és kereskedelmet foglalkoztassa és ezzel a válság pusztító iramát, amennyire lehetséges, lefékezze. A legtöbbet ut- és csatornaépítésre fordít majd Budapest — több mint egy negyedszáz milliót — hogy ezzel a munkanélkülieket foglalkoztassa, tekintet nélkül arra, hogy egyébként milyen szakmában kiképzett munkások. A közmunkák során említem meg — noha talán szorosan nem ide tartozik — hogy Budapest az idegenforgalom emelésével i.s igyekszik hozzájárulni annak a célnak az eléréséhez, hogy a gazdaságilag egymásr autalt dunai államokban a közvetlen érintkezés utján s a kölcsönös idegenforgalom mélyítése révén jobb atmoszféra alakulhasson ki, amely később majd a nemzetek kölcsönös megértéséhez vezethet. Ezért az idén Bécsiben nyitott meg Budapest egy idegenforgalmi irodát s alighogy ezt átadta rendeltetésének, azonnal megkezdte a tárgyalásokat abban az irányban, hogy hasonló irodát állítson fel Karlsbadjban, Marien'badban és Prágában is. Az idegenforgalom ugyanis nemcsak gazdasági érdekeket szolgál, hanem a világpolitika szemüvegén keresztül nézve nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az egyes nemzetek egymást jobban megismerhessék, gazdasági és kulturális kapcsolatokat teremthessenek egymás között, amelyek azután a politika mezején is éreztetik majd hatásukat. Remélem, hogy a karlsbadi, marienbadi és prágai iroda megnyitására, talán mind a háromra egyszerre is, már a jövő évben sor kerülhet ©s csak örömmel értesültem arról, hogy Kantóbad viszont Budapesten szándékozik irodát nyitni. Budapest költségvetése a világválság ellenére íis olyan képet mutat, amely biztató lehet az egész nemzetre és az egész magyarságra nézve. Budapest élénk bizonysága nemcsak a magyar élni akarásnak, hanem az él ni tudásnak is, mert számolva a lehetőségekkel és körülményekkel, feladatát teljes mértékben igyekszik betölteni és mint a főváros áldozatos polgárságának -első tisztviselője, tiszta lelki ismerettel nyugtathatok meg minden magyart, hogy büszke önérzettel tekinthet a magyar főváros felé és felemelt fővel hangoztathatja mindenki, hogy a súlyos és nehéz megpróbáltatások ellenére, a világválság minden pusztító zivatara dacára is ott állja az őrséget a Duna partján ős Budavára és Pest városa. és most ugy érezte, hogy van valakije. És besorozta szépen a gondjai közé 'az erdő, a pisztrángos patakok, a vadak mellé a kakxik- órát. Kinyílott a tavasz. A tél már nem bárt a napsugárral és piszkos csatornákon szaladt a hóviz minden kis mélyedésben, ide-oda kanyarogva, mindig kövérebben be a patakba. Megszólalt a nagy kakas. Üdezöld kicsiny rikító fakadások nőttek a fenyőgalyak hegyén. A réteket megcsikozta a gólyahir, telehintette a pimpó és kik éred zkedett a földből a koldustetü egy-két hajtása, hogy majd ha megnőtt, beleragadjon emberbe, állatba. Alkonyaikor a hosszuesőrü szalonkák repdestek pi9zegve, korrogva... aztán megszólalt a ka- kuk... és nyár lett. V égig ragyogott és viharzott a hegyeken, begyűjtötte a finom, szagos hegyi szénát a pajtákba. Karcsú, szelíd tekintetű őzek hívták szerelmes szóval büszke és dacos lovagjaikat. Megjött az első dér... elbődült az első szarvas és lassan elaludt a természet. Fehér zománccal vonta be a tél. A kakukóra mindezzel nem törődött, csak járt. Mindig és folyton mutatta az időt és egyforma éles hangon szólalt meg a kakuk, bó- kolva, kihajolva a kis ajtón.Csak mégis történni kellett benne valaminek. Néha ugy belejött a kakukolásba, hogy egy szuszra három napra valót is lekiabált, máskor meg félbemaradt a szava már az első szónál. Az öreg vadász rájött a furcsaságra, olykor bele is nézett a gyomrába, de alapjában tetszett neki a dolog és a téli éjszakáin, ha felébredt .rá, elmosolyodott kemény ágyán. Egyszer vadásziurak lepték el a házát. Csapzott, zuzmarás hajjal, csonttá fagyott bajusszal verték le nehéz botosaikról a havat. Este virít. Az öreg vadász jelentette a gazdának a kakukóra szeszélyét. Mulatlak rajta, ilyeukor könnyen áll a nevetés. És mikor hangos szóval az asztal körié ültek, kinyílt al Fa la Tamás JATÉKSKATULYA Mintha skatulyából szedték volna ki, Oly aprók a város csöndes házai. Egymás mellett álló néma, vak lakok, Festve vannak rájuk tán az ablakok. Tán festett fáiról festett lomb pereg, Festve vannak köztük tán az emberek. Nincsen semmi vágyuk, ez a mindenük, Valaki unottan játszhatik velük... Egy más skatulyából hulltam Ide én, Lélekvándorláskor, éjfél idején. Eldobódott játék, tévedt Idegen.. * Csak a szomorúság játszadoz velem. 6gy koronáért szórakoztató regényt kaphat! A huszadik század dübörgő irama és a technika szédületes fejlődése sok lehetetlennek látszó problémát oldott meg, ugy művészeti, mint irodalmi vonatkozásokban is. Bármilyen tökéletes legyen is a nyomda- technika, tudjuk jól, hogy a mai szomorú gazdasági viszonyok közölt, csak igen kevés em, bernek telik arra, hogy nagyobb összeget áldozhasson könyvekre. A Szlovenszkóban és Ruszinokéban élő magyarság az utóbbi napokban egy érdekes lapra lett figyelmes, melynek neve „íVj'fh és minden számában egy teljesen befejezett eddig sehol meg nem jelent regényt közöl. A technika szédületes fejlődésének köszönhető, hogy ezt a lapot, amely egy teljes befejezett regényt tartalmaz, egy koronáért lehet kapni. De nemcsak teljesen befejezett regények ezek, hanem értékesek is, mert a Nyíl minden számát gondosan válogatja össze a kiadó, hogy gyorsütemü, szórakoztató, érdekes regényeket adjon az olvasóközönség ezreinek. A regényeket a legkiválóbb magyar művészek illusztrálják. A most kapható számok a következő regényeket tartalmazzák: Erdős Rennée szép és mély regényét: Őszi kaland Firenzében, Ujváry Sándor szellemes, mulatságos kalandorregényét egy francia újságíróról, címe: Barátom, a kalandor. Egy furcsa komédia válik valóra DánieU né Lengyel Laura: Bánijáé és Í7r«itla e. regényében. A véletlenről szól Pintér Ferenc fordulatos története: Aki regényt talált és végül a friss szenzáció: Thnry Lajos: Laci uj életet kezd c. fordulatos szatirikus regénye. A ,,Nyil‘‘ regényujság minden száma arra törekszik, hogy a mai körülmények között szinte hihetetlen olcsón jó és figyelmet lekötő regényeket adjon a magyar olvasóközönség kezébe. Ismételjük, minden szám teljesen befejezett, eddig sehol meg nem jelent regény, ára mindössze 1.— korona, mindenütt kapható. kis ajtó és a szeszélyes madár este fél kilenc táján 49-ig meg sem állt, harsogó kacagás verődött a gerendás mennyezetre. — Bolond kakukóra — ezt mondták rá, de nem történt egyéb és így lehetett, hogy a kakukóra szeszélyeinek senki ember fia azóta se vetett gátat. Csak a neve ragadt meg rajta: „Bolond kakukóra." Az öreg vadásznak összenőtt vele a szive. Ugy simogatta, ugy gondozta, mint a kis fiát régen, mikor lenszőke bajában turkáltak vastag ujjai. Egyszer egy hideg téli éjszakán nem ébredt fel a kakuk hangjára. A kis ajtó pedig sokat kinyílott és hajbókoló lakója ugyancsak mondta. Csak nem ébredt fel. Már magasan járt a nap, még mindig ott feküdt, csonttá meredve, kinyúlva az ágyán. A kakukóra lejárt. A kis ajtó nyitva maradt, egy hajbókolás félbeszakadt. Még mozgott a nagy, a lefelé fordított kereszt, amikor nagy robajjal zuhant a padlóra a kakukóra. Ugy találták inog őket együtt. De azért nem történt semmi különös most sem Kijött a fiatal gazda, egy tejfeles szájú legény lépett mellette zöldbájtókás ruhában, uj puskával a vállán. Egy ember még katonaládákat is cipelt utánuk. Körüljárták a házat, uj szöget vertek a falba, felakasztották rá a kakukórát. Felhúzták, meghallgatták. No nem történt nagyobb baja. Elővették a nagy leltárkönyvet és ilyeneket Írtak bele: ,,Egy pohár kicsorbulva. A szék lába rossz", ezt mind a jegyzetrovatba, a tárgyak neve mellé A kakukórához odaírták: „Egyik mutatója, kis ajtó sarkvaia kiszakadt, a kakuk csőre eltört.". Majd elmosolyodtak', ahogy jókedvű betűkkel mellé jegyezlek: ..Bolond kakukóra."
