Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
2 1031 december 25, p&ntcJt. népek együttműködéséért és igyekeztünk a megértés utjáíból elhárítani azokat az akadályokat, melyeiket a hatalmon levő politika ügy nökei a testvér népek közé emelni igyekeztek. Munkánkat az őszinteség, tapintat és az igaz testvéri érzés irányította. Egy pillanatra sem tántorodtunk meg, nem tévesztettük szem elől hivatásunkat, csupán kötelességünket teljesítettük. Akkor is, amidőn a testvér szlovák népet igyekeztünk jól felfogott érdekei felől tájékoztatni. Átéreztük sorsuknak tragikumát, hogy a megpróbáltatásokkal terhes történelmi időkben nem áldotta meg őket a Gondviselés képességekben és erkölcsi javakban gazdag vezérekkel, akik a hatalom számbeli és anyagi túlsúlyával szemben megvédelmezhették volna érdekeit. Két kézzel kellett harcolnunk nemcsak a magyar kisebbség, hanem a testvérnépek igazságaiért is. Az eredmény igazol bennünket és a mellett szól, hogy helyes utakon jártunk. Kimondhatatlanul nehéz körülmények között biztosítottuk a magyar ügy számára nemcsak itt élő magyar testvéreink szeretőiét és érdeklődését, hanem a Prágai Magyar Hírlapnak tekintélyt szereztünk a velünk közös sorsban élő testvérnépek között is. Az eredmény 'becsületes célkitűzéseink, helyesen alkalmazott módszereink és az általunk képviselt világnézet helyes megválasztásának következménye. Mi nem Ígérhetünk földi javakat. Az áIdeinek raf a politikának lélekvásárlásra és megtévesztésre épített számításával szemben ellensúly óznunk kellett az idő hatását, az egyre nyomasztóbb gazdasági helyzettel járó el fásultságot és tisztán az eszméért folytatott küzdelemben ébren tartanunk a magyar kisebbség lelkében a jobb jövőbe vetett hitet. Megértésire találtunk. A magyarság mind szélesebb rétegei sorakoztak a Prágai Magyar Hirlap köré, hogy boldogulásért folytatott harcában megadják azt az erkölcsi hátvédet, mely a kitűzött cél elérésének nélkülözhetetlen feltétele. A tizesztendei munka nem őrölte fel idegeinket, de megacélozta a jövőbe vetett hitünket és akaratunkat. Szédítő gyorsasággal rohannak az események és dől össze bálvány, hatalom, gazdagság, minden, amit emberi gyarlóság alkotott. Az az érzésünk, hogy az igazság utat tör magának. A világ erkölcsi újjászületés előtt áll, melyből diadalmasan fog uj napként kibontakozni a tisztulfabb erkölcs jegyében a népeknek egymás közötti megbecsülése és megértése. Addig pedig fáradhatatlanul járjuk a sors kálváriáját és teljesítjük az eddigi utón haladva népünkkel szemben vállalt kötelességünket. Kazinczy-emlékünnepség Komáromban Komárom, december 23. (Saját tudósítónktól.) Kazinczy Ferenc, a nagy nyelvújító, a magyar irodalom leglelkesebb szervezője halálának százéves fordulójakor Komárom is részt kért az ünnepségekben s a Jókai Egyesület rendezésében vasárnap tartotta nagyon nívós emlékünnepélyét. Az emlék- ünnepély, melyet a Kultúrpalota hangversenytermében tartottak meg, hatalmas számú érdeklődő jelenlétében zajlott le s méltó volt a nagy magyar iró emlékéhez. Bevezetőül a Dalegyesület működő kara adta elő Eötvös-Sztára: „Végrendelet14 cirnii dalművét, Schmidt Viktor karnagy vezetésével, pompás előadásban, precízen. Borka Géza dr- szárnyaló lendületű Kazinczy-ódáját Baeiii- des Iván szavalta bravúros szavalótechniká- val, őszinte átérzéssel. Hajdú Lukács dr. beszédében Kazinczy nagyságáról tartott pompás előadást, méltatta az ünnep jelentőségét. A főgimnázium zenekara Krizsán József karnagy vezetése mellett nagyszerűen betanult zenedarabot adott elő. Alapy Gyula dr. érdekes és mély tudással megint előadásában Kazinczy pályáját, jelentőségét ismertette e Kazinczy küzdelmeit tárta a közönség elé, amely harcokból aztán a magyar nyelv és irodalom megújhodása fakadt. Szómbathy Viktor szatirikus Írását olvasta fel, összehasonlítva a mai irodalompolitikái vszonyokat a Kazinczy-korabeJivel. Végezetül a Dalegyesület müködőkara adott elő egy Kacsóh-IIorváth müvet lelkes tapsot aratva. Elsőrangú, divatos nriszabóság Neu Bertalan Budapest V. kér. Bálvány ucca 3 Amt. UUfem S3S-SS. I 1027. év újéve politikai szenzációt hozott, amikor a szigorú autonomista alapokon álló szlovák néppárt belépett a kormányba. Még közvetlen'& kormánybalépés előtt azt hangoztatták a szlovák néppárt vezetői, hogy a régi horvát autonómiának, vagy legalább is az osztrák tartományok önkormányzatának megfelelő selfgovernementet követelnek Szlovenszkó részére.-Az eredményét tudjuk: az 1927 julius 14-én 125. és 12G. szám alatt kelt törvények egy egyszerű közigazgatási reformot léptettek életbe, melynek nyomán eltűntek a nagymegyék és egész Szlovenszkó egy közigazgatási egységgé vált a megyéket alig meghaladó ön- kormányzati jogkörrel. A Hlhika-párt politikai intrikákban és közelharcban meglépett programjából csak egy szó maradt éppen, melynek azonban tartalma már nem lehetett: az ország, a „krajina" szó. De ennek a szónak a használatáért is még utólag kellett megküzdeni, mert a cseh terminológia a törvénybe a krajina szó helyett' a kevesebb jelentőségű és tartalmú „zem" kifejezést kodifikálta. A centralista alapon álló szlovák és cseh tartományi képviselőik felszólalásaikban ma is.ezi utóbbi szót használják, a minisztériumok az országos hivatallal való kapcsolatukban és minden téren Zemsky Uradot ismernek és nem Krajinsky Uradot. — Maga az országos hivatal és képviselőtestület az érzékenyebb szlovákok kedvéért állandóan a krajina kifejezést használja. Körülbelül három évvel ezelőtt, miikor Szlo- venszkó megválasztott képviselete először jelent meg a pozsonyi megyeháza ódon, történelmi levegőt lehelő épületében és a szlovák trikolor zászlódisze pompázott a homlokzaton, minden képviselő dagadó öntudattal foglalta el helyét a nagyteremben. Az a 40.000 szavazat, melyet a megválasztott képviselőtestületi tag mandátuma jelentett, kétségtelenül nagy erkölcsi és politikai érték s minden egyes képviselő hivatásának érezhette, hogy ez a mögötte álló tömeg nagy súlyt fog kölcsönözni minden szavának és a szlovenszkói energiák együttes lat- bavetéséböl a törvény szűk keretei között is lehetséges áldást fakasztó határozatokat hozni. Ott csengett minden egyes képviselő fülében az a felsőbb helyről tett liberális kijelentés, hogy az országos képviselőtestületnek olyan nagy lesz a jogköre, amilyet magának tud ki harcolni. Közéit 3 millió lélek képviselete, egy országrész reprezentáns testületé olyan eszmei feladatot fejeznek ki, mely elől ez a testület, ha van tagjaiban némi iniciativ képesség, ki nem térhet s melyet minden körülmények között vállalni kell. Szlovenszkó képviselete — mondhatjuk nemzeti különbség nélkül —• tisztában volt ezzel a feladattal és hajlandó volt -eleget tenni azon várakozásnak, mellyel Szlovenszkó lakossága a Krajina munkája elé nézett. — Szlovenszkó képviselete azonban nem látta tisztán azt, amit mi — a magyar ellenzék — hűvös objektivitással már előre megállapítottunk, hogy a centralista politika nem ezt a -szerepet szánta az országos képviselőtestületnek. Ez a koalíciós pártpolitika tudatosan akadályozta kezdettől fogva azt, hogy a szlovenszkói országos képviselőtestület tulnőjjön a gyermekcipőkön. Szlovenszkó képviselete a centralista pártok szemében jó volt arra, hogy a szlovenszkói panaszok időszaki levezetője legyen, néhány jelentéktelen közigazgatási kérdésben állást foglaljon, kórházakat igazgasson, utárkokat ásasson, esetleg javítgasson, patakok és folyók szabályozásához anyagilag hozzájáruljon és utkaparók özvegyeinek a belügyminisztérium utólagos jóváhagyásával évi kegydijakat szavazhasson meg. A centralista po'itika szemében az országos -képviselőtestület egy kulturális és gazdasági jellegű -testület, melyet -a törvény sorompói szűk területre utalnak s amelyet nem lehet ezen sorompókon túlnőni hagyni. Az összes rendelkezések, melyek Szlovenszkó önkormányzatának jogi és gazdasági keretét érintik, s különösen a pénzügyi keret már maga is meghatározza a cselekvés határait. Az 1926. évi pénzügyi törvény az országos gazdálkodása alapjául maximálisan kivethető 100%-os pótadót állapított meg, azonkívül a földadó 1.5%-os különleges pótléka, a forgalmi és fényűzés! adó, a sör- és szeszadó bizonyos része képezi az ország fedezetét. Az 1930. évi pénzügyi törvény annyiban hozott módosítást, hogy a házadó után a maximális pótadókulcsot 110%-ra szállította le és részletesebben szabályozta az ország részesedését a forgalmi és fényüzé-si, valamint sör és szeszadóból, úgyhogy az ország az állam részéről pontosan meghatározott összegben részesedik. 1930 év előtt ugyanis a költségvetés szükséglete és az állam hozzájárulási készsége volt alapja az egymásközti támogatás mértékének s ez adott kulcsot például arra, hogy a költségvetést, melyet a belügyminisztériumban mindig megnyirbáltak, a szlovenszkói összefogás jegyében a magyarság pártjai is elfogadták. Az 1932. évi költségvetés tárgyalásánál érvénysült először a költségvetés tényleges felhasználásának magyar szempontú bírálata, mikor éppen a magyar nemzetiségnek jutó aránytalanul kicsiny segélyezés mértéke és a gazdasági helyzettel való -számolás tette szükségessé, hogy pártjaink a költségvetés ellen szavazzanak. A fent vázolt gazdasági keret kiegés&itése- képen emlit.em meg, hogy például az összes jövedelmi források kihasználása mellett -az 1932 évre előirányzott egész költségvetési keret 305 millió Ke, 1931-ben 872 millió, 1930-ban pedig 264 millió Ké volt. összehasonlításul, hogy ezen összegek Szlovenszkó szempontjából mily csekélyek, megemlítem, hogy pl. a szlovenszkói rendezett tanácsú városok, tehát Pozsony, Ka-ssa költségvetése a szlovenszkói országosnak majd felét, illetőleg harmadát -teszi ki. A szlovenszkói szempontból feltornyosuló tennivalók, melyeknek finanszírozása a költségvetés keretében alig eszközölhető, eredményezik az ország fokozatos eladósodását. Mig 1930 év elején az ország által felvett kölcsönök összege mindössze 32 millió volt, addig 1931. végén a kölcsöntartozás 154 millióra emelkedett. 1930 elején az ország által vállalt garanciák összege 25, 1931. végén pedig 122 milliót tett ki. Ez a pénzügyi keret -kétségtelenül tanúsítja, hogy Szlovenszkó képviselete -nem rendelkezik olyan anyagi lehetőségekkel, melyeknek felhasználása, a szlovenszkói gazdasági életbe való elhelyzésével a tényleges szlovenszkói jellegű bajokon segíteni lehetne. Megvan tehát a felelősségérzet, de nincs meg a tér a cselekedetre, megvan a -gazdasági belátás, de nincs pénz, megvan a szociális irányú gondoskodás készsége, de megvan kötve a segíteni akaró kéz. Minden nagyobb terv és annak keresztülvitele egy azonos határozatba torkollik: küldessék ki egy doputáció Prágába és az járjon el a belügyminiszternél és pénzügyminiszternél és kérjen és követeljen, de, ha igy nem megy, akkor könyörögjön. Éles ellenzéki hang Pozsonyban a tar tománygy ülésen, megalkuvó, szolid fuvola a prágai nemzetgyűlésen, ez körülbelül a kormánypártok szónokainak gyakorlata. Eredménytelensége nem lehet kétséges. Van-e szlovenszkói patriotizmus a tartomány- gyűlésen, van-e teljes nemzetiségi megértés? — erre kellene még néhány szóval válaszolni. — Szlovenszkói patriotizmus igenis van, de ennek gyökerei nem elég mélyek és azonnal elszakadnak, ha történetesen a Morva hidján szalad át a sz-lovák képviselővel a gyorsvonat. A magyarság nem találkozik azzal a megértéssel, amely megértést számaránya, kvalitatív gulya és becsületes munkakészsége megérdemelné. — A szlovákság képviselői elfelejtik, hogy minden nemzet önönmunkájával lett azzá az értékké, melyet gazdasági életnívója és kultúrája dokumentál. A szlovákság fejlődése, haladása nem függ össze a magyarság háttérbeszoritásával. Mindegyik előtt legyen akadálymentes, tiszta a tér. A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Levegő Napfény Fürdő __________Piéta fc eterflvPX' Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában es job füszerüzletben. _________ «Béke a jóakapatu embereknek* Irta: TOST BARNA pápai prelátus kassai prépost-kanonok A karácsonynak soha el nem fakuló meleg, szép színei közé szövődik a Megváltó jászolánál felhangzó angyali éneknek örök békét hirdető mennyei igazsága: „Dicsőség Istennek és békesség a jóakaratai embereknek." Amíg a világ meg nem érti ezt a mély igazj ságot, hölgy Isten nélkül, az emberi lelkek mélyébe vésett jóakarat nélkül nem lehet nyugalom, boldogság, megelégedettség az emberi szivekben, addig csak semleges, hamis, hazug béke van ezen a világon. És ennek a hazug 'békének hangja alatt ott lappang az irigységnek, a bosszú állásnak, a gyűlő Is égnek zsarátnoka, mely minden pillanatban lángra lobbanthatija a világot és istentelenül pusztíthatja ember ember társát, a rosszakaratnak áinok sugallatára. Az „Arany bibliának" lapjait forgatom és azt olvasom róluk, hogy Krisztus születése előtt éppen ilyen világ volt, mint ma. Akkor is úgy lappangott az elégedetlenség, olyan csüggedt, fáradt, reménytelen volt a sivár emberi szív, mint ma. Juda törzsétől el vétetett a fejedelmi pálca és a római kényura-lom parancsára az idegen idume-us, a testvórgyilkos Herodes uralkodott Izrael fiai fölött. Elérkezett teliá az idő, midőn a haldokló Jákob jövendölése szerint jönnie kellett a Messiásnak. Izráelnek ez a hite elterjedt az egész világon. Nyomasztó csend és látszólagos béke uralkodott a földön, amely rendszerint a nagy események előjele. Minden nemzet figyelt és várakozott. Még a büszke Rómában is arról -beszéltek, hogy valami nagy dolog ván készülőben, mely felforgatja a birodalom rendjét. Ezt a hangulatot leírja Tacitus is. „Régi jóslatok alapján közmeggyőrodés volt, hogy nemsokára felül fog kerekedni a Kelet és Júdeábái fog származni, aki az egész világ felett uralkodni fog." (Húst. L. V. XIII.) Ezt írja Suetonius is: „Tele volt az egész Kelet, hogy ezidőtájt fog Júdeábái a végzet egy férfiút támasztani, aki uralkodni fog a világ fölött." Még Jozérus Flávins, a zsidó történetíró is felemlíti Jeruzsálem pusztulásának megírásánál, hogy azon időtájt „Mindenki csak arról a jóslatról beszéli*, hogy nemsokára egy férfi támad közöttünk* aki meghódít ja a világot." Tárva-nyitva voltak a szivek, mindenki várta a jobb jövőt, a nagy fordulatot. Nem beszélünk most ama mély-resüllyedt erkölcsi állapotokról, amelyek undort keltettek a jó szellemekben és elkészítették a Messiás' szeretetvallásának befogadására a talajt. Ezek már utálták a folytonos „Panem et circenses" ordítást. A nép dolgozni nem akart, de kenyeret és mulatságot követelt. A társadalom két osztályra bomlott. Zsarnokok és rabszolgák osztályára. Az erősebb elnyomta a gyengébbet és szállóigévé vált: „Jaj a 1 egyezetteknek." Az az egynéhány kényur durva, kegyetlen szívvel ölet te le a tömeget és a halál szemlélését szórakozásnak tekintette. Az érzékiség és a kegyetlenség érzelmei uralkodtak a barbár társadul óimban. Tacitus tolla megörökíti ezt a nagy romlottságot, amidőn színpadra hurcolták, a születés és halál két nagy titkát, hogy meggy alázzák az Isten legszebb munkáját. Ebben a borzalmas káoszban lép a világ elé az Istenfia és a szeretet örök törvényét hirdeti Isten és emberek iránt. Megváltozik a világ színe keletről nyugatig, összeomlik az istentelen, zsarnok, erkölcstelen világrend és születik egy iij, egy szebb, amely fölött uralkodik Krisztus igazsága, békéje, szerete- te, mindaddig, mig az emberek'azt megértik és szavát hallgatják. Ma a fegyverek pihennek, csend van Európában. Néma, elfojtott csend. Azt mondják, hogy „béke". Nagy eseméuyek, világátalaku- lás ezerszeresen megpróbálta tolt előestéje. De a lelkek, a szivek mélyén lappangó zsarátnok, vágyakozás, reménykedés egy jobb világ után. Mindenki várja valahonnan a Megváltót. Vissza Bethleheinbe! Más megoldás nincsen a világ számára, csak a szeretet törvénye. Isten és embertársak iránt! Ez a szerelet sugall a már másfél évvel ezelőtt, mikor a mai bajok keletkeztek, a francia Gustave Hervé cikksorozatát, aki a „Viktorie" hasábjain bevallotta, miért tért át a szélső baloldalról a szélső jobbra. Aki bátran megírta, mint hazáját szerető francia, hogy más megoldás nincs a végleges európai béke megteremtésére, mint elfelejteni a múltat, letörölni minden adósságot, megbocsátani egymásnak, a Krisztus tanítása alapján megvalósítani az igazi jóvátételt, őszintén békés jobbot nyújtani egymásnak és a testvéri .szereletet visszaállítani egész Európában. Ez a „világbéke“ lebegett a betlehemi jászol fölött. Ha ezt megértjük, ha visszatérünk Isten dicséretéhez, embertársaink szende téhez, békéje lesz a jóakarata embereknek. Egyébként elpusztul minden! Házzá meg a szénit karácsonyesi az igazi békét! Szlovenszkó és a tartománygyftlés Irta: JAR0SS ANDOR tartománygyiilési képviselő
