Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-25 / 293. (2810.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. fí képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 K£, vasárnap 2,-Kí. Szerkesztőség: Prága H, Panaká ulice 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága IL. Panská vlice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SQRQÖNYCIM: HÍRLAP. PRRHR BESZÁMOLÓ Irta: Tar án Ödön Tizéives jubileum. A mi számunkra nem ©römünnep, cfeuipán pillanatnyi megállás a magyar kötelesség te Ijes i tés szenvedéstől, lemondástól göröngyös országutján. Nem pihenés, hanem számonkérés, önmagunk bírálata, erőgyűjtés a további munkáihoz. Megállunk, mint a turista, aki fáradságos ut után visszanéz a mélységbe, hogy jobban le tudja mérni az élérendő csúcsok távolságét. Azért vizsgáljuk a múltat, hogy helyesebben Ítélhessük meg a jövő perspektíváját. Kisebbségi sorsunkban a jubileum alkalmából nem gyújtunk örömtüzeket, mert a mi ünnepünk a magtunkbaszállás. A leszámolás saját lelki ismeretünkkel, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt jól "sáfárkodtunk-e. Helyesek voltak-e célkitűzéseink, jól, választottuk-e meg a csehszlovákiai magyar kisebbségért folytatott munkánkban az eszközöket, melyek az időszakáét magyarság nemzeti, kulturális, politikai és anyagi értékeinek megmentését voltak hivatva szolgálni. Helyes utón jártunk-e, kihasználtunk-e minden lehetőséget azoknak a feladatoknak a megvalósítására, melyet a Prágai Magyar Hírlap alapításakor célul tűztek ki eléuk? Talán miég soha nem nehezedett a sajtó munkásaira akkora felelősség, miint a prágai kis magyar 6ziget munkásaira, amidőn a kisebbségi magyar sors élő lelkiismeretiének szerepét vállalták. Idegen környezetben, távol a hazai rögtől kezdték a munkát. Az akkor még kialakulófélben levő kisebbségi sors bizonytalansága nehezedett lelki- ismeretükre, amidőn a Prágai Magyar Hírlap első szellemi vezére, Petrogalli Oszkár belevilágított a magyar éjszakába. Aki nem vette ki részét kisebbségi életünk első éveinek küzdelmeiből, sohasem fogja megérteni, mit jelentett a csehszlovákiai magyar közélet munkásai számára az örökös tépelődéseknek, a saját lelkiismeretűnkkel szemben való felelősség.revonásnak eme korszaka. Önvédelmi harcra szervezkedtünk. Nem támadás, hanem védekezés volt a feladatunk. A magyar jövőt, a Csehszlovákiába szakadt magyarság minden nemzeti értékét akartuk megvédeni a fenyegető veszély ellen és ebben az egyenlőtlen harcban egyetlen fegyverünk az igazságba vetett rendíthetetlen hitünk volt. A hatalommal szemben puszta kézzel, de a tiszta erkölcs megdönthetetlen alapján állva, szálltunk síkra jogainkért. S ha végignézünk az elmúlt tie esztendő küzdelmein, jogunk van megállapítani azt, hogy munkánk nem volt eredménytelen és hiábavaló. Az utódállamokba szakadt magyarság nemzetmeutő munkájából kétségkívül nekünk jutott a legnehezebb feladat. Nem brutális támadásokat kellett kivédenünk. Egy nyugati formákba öltözött, .célkitűzéseit ügyesen leiplezö, eszközeiben is válogatós, de kitűzött célja elérésében kérlelhetetlen politikával szemben kellett ébren tartanunk a magyarság nemzeti érzését és kisebbségi öntudatát. A Prágai Magyar Hírlap nemcsak ezt a feladatot vállalta és oldotta meg az adott viszony cikihoz képest a legered ményeseb- berj, hanem első perctől kezdve a magyar kisebbségi érdekeken túl, az egész őslakosság érdekeinek védelmezője volt. A Prágai Magyar Hírlap ismerte fel és Szüli Géza: A torony tövében ott van a zászló, amelyre rá van Írva: Prágai Magyar Hírlap A ksresztényszocialista párt elnöke a sziovenszkői magyarság céljairól, jubiláló lapunkról és a kisebbségi kérdésről Prága, december hó. Jubileumi számunk alkalmából felkértük Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselőt, hogy mint a nemzetközi kisebbségi mozgalmaknak s egyáltalában a kisebbségi kérdésnek alapos ismerője, mondja el véleményét erről a kérdésről. Szüllő Géza ezeket mondotta: Aki olyan régen foglalkozik a politikával, mint én, megtanulta, hogy nem a múltakra kell visszanézni, hanem a jövőbe. A múltakat a história nézi, a politika nem nézheti, mert akkor majdnem minden számottevő politikust inkomzekvensmek kellene minősíteni. Egyben azonban nem szabad sem a hisztoirikusinak, sem a politikusnak inikonzekvenisuelk lennie: a végső cél tekintetében. Torony irányban, vagy szerpentin- utakou érek-e oda a toronyhoz, az mellékes, de a torony, a kitűzött cél fontos. A Prágai Magyar Hírlap azt tűzte ki maga elé célnak, hogy az ittlevő magyarságot megtartsa magyarnak. Magyarnak lenni pedig annyit jelent, hogy jellem esnek, tradíciót tisztelőnek, minden jog é® szabadság iránt fogékonynak, más szabadságát elisme- rőmek s a maga jogait megvédőnek kell lenni. A magyar és a török faj volt a legindo- lensebb a régi időben a nemzetiségi politikájában. Magyarország kitárta kapuit minden nemzetiségnek és azoktól nem kívánt egyebet, csak azt, hogy amíg ő harcol, addig a földedet művelje. Törökország ugyanezt csinálta a maga nemzetiségeivel és — meg is ették mindakettőt. Mi ittlevő magyarok nem vesztettük el nemzeti öntudatunkat; vannak, akik torony- irányban, vannak, akik szerpentinen akarnak felérni, de a torony tövében ott van a zászló, amelyre rá van Írva: Prágai Magyar Hírlap. Nekem az az érdemem van a Prágai Magyar Hírlapnál, hogy nem Írtam bele soha, mert azt tartom, hogy aki írni tud, az írjon, de aki nem tud írni, az ne írjon. Most is interjút adok. Mert az interjúnál mindenkinek könnyű a helyzete. Ha jó az interjú, akkor azt mondja az ember, hogy én csináltam. Ha rossz, akkor ráfogja, hogy az újságíró vette fel ezt rosszul. Pedig, ba van újság, ahol az újságírókat minden megbecsülés és elismerés kell hogy érje, az a Prágai Magyar Hírlap, mert: légüres térben, nehéz szituációk közt, ezer veszedelem mellett ilyen lapot írni csak igen jó tollú ember tud. Arra kell azonban válaszolnom a jubileumi számban, hogy mi a véleményem a kisebbségi kérdésről. És erre eszembe jut az, amikor a csehszlovák republika egyik igen teiloitnitéllyeis' politikusa ugyanezt kérdezte tőlem. Akkor én azt válaszoltam, hogy zavarban vagy ok 5 hogy hogyan feleljek. Úgy feleljek-e, mint egy zsentlmen, vagy mint egy politikus, mert e kettő majdnem sohasem egy. Ha úgy felelek, mint egy politikus, akkor nem mondok neki semmit és ez neki nem értékes; — ha pedig ugy felelek neki, mint egy zsentlemen, akkor ő engem lecsukat — és ez nekem nem értékes. Igyekezem azonban most ugy felelni, mint egy jó újságíró felelne egy másik újságírónak, — mert hiszen mindig kellemesen emlékszem arra, amikor azt irta rólam egy kiváló zsurnaliszta, hogy bennem tulajdonképpen egy jó zsurnaliszta veszett el. — A nemzeti kisebbségeknél én két kategóriát különböztetek meg. Az egyik az a kategóriája a kisebbségeknek, ameiyekró'l a köztársasági elnök szólt, amikor azt mondta, hogy a kisebbségeknek fejlődési szabadságot keli adni, tehát azok a kisebbségek, amelyek még nem fejlődtek ki*, a másik kategória azok a kisebbségek, amelyek már kifejlődtek. Ez utóbbiak is újból két kategóriába tartoznak: nagyszá- muak-e, amelyek képesek a nemzeti öntudat teljessége mellett áliammá tömörülni, vagy pedig kisszámuak-e, amelyeknek az állami életbe be kell kapcsolódótok. — Minden kisebbségnek azonban egy föladata van: hogy fönntartsa a törvényességet maga, mert akkor vele szemben is érvényesül a törvényesség. Ez a törvényesség a bázisa azután annak, hogy minden fajta, minden nemzetiség, minden nép, ha benne megvannak az erkölcsi kvalitások, adott esetben el tudja érni a maximumát annak, amit államalkotásra hivatott nemzet elérhet. Rz első példány Irta: Szent-leány József Tíz éves a Prágai Magyar Hirlap. Milyen könnyű erről Írni. Milyen egyszerű elmondani, hogy a Prágai Magyar Hirlap becsületesen állott a helyén, hogy betöltötte a hivatást, amelyet neki szántunk, hogy igazi központi orgánuma, szószólója volt a kisebbségi magyar életnek, hogy minden gondunk- bajunknak a tükre volt, hogy irányadó fórumává fejlődött politikai és kulturéletünknek, hogy nyilvánossága meghallgatásra kényszerit nemcsak itt bent, de külföldön is, nemcsak magyarokat, de idegen nemzetek tagjait is, hogy a magyar újságírás élére emelkedett... és még tovább. Végtelen széles és nagy anyag és ami a legértékesebb benne: mind valóság! Igaz! Mégsem erről irok. Előttem van itt, ©között a négy fal között, ahol most irok, egy kis társaság. Téli estén, hideg, havas vadászat utáp. Hallom, amint mondják: — Nem jó ez így, nincs lapunk, kellene valamit tenni... — Egy jó napilap, nagy erős újság sokat tehetne. Csak egy lépés, egy egész kis lépés kellett hozzá, hogy kirobbanjon: — Prágában kellene lapot kiadni, Prágai Magyar Hirlap — mondta valaki. Utána csend lett, de csak pillanatokra, hogy azután annál hevesebben folyjon a vita. — Messze van, későn ér le Szlovenszkóra. — Azt meg lehet oldani, de Prágában a hírszolgálat jobb, könnyebb, központibb. — Itt van ezer korona — és ott büszkélkedett az asztalon az első ezer korona. Egy csepp víz a tengerben, de az első, a legelső. — Én odaadom a lóheremagom egész árát! — Én a répáét! Meleg lett. És ebből a forrongásából a telkeknek elindult,' mint egy üstökös a mi szomorú egünkön, a maga útjára a Prágai Magyar Hirlap csillaga. Benézett a magyar házak ablakain, belépett a kávéházi asztalokhoz, eljutott a pártirodákba, a különféle konferenciákra, és mindenütt voltak, akik melléje állattak és akik ellenezték. De nem lehetett a magyar égről leszedni. Nagyobb hatalmak tartották ott és írták elő'a pályáját. Ébredező magyarok, szivének ereje, komoly akarása és a küzdelmekben megnövekedett magyar öntudat. Sok harc, vihar és muníka sűrűsödött ezután a napok és éjszakák óráiba, míg egyszer elkészült a nyomd a s zer ződés a Bohém! a prágai nyomdájával. Az ővárosház csodálatos, ecsetrevaló szürke kis házaiban jutott hely a szerkesztőségnek. Egyetlen kis sötét szoba, ahol egy szere szólt a telefon, született a vezércikk, kopogott két Írógép, folyt a szerkesztés egyéb munkája. Forró, izgalmas zűrzavar. Valóságos képe a láznak. A kis magyarság láza mind odagyült akkor. Elbújva az öreg ház labirintusai mögé. Ki mert volna akkor táblát szögeiül a kapu mellé, hiszen még akkor forrongott Prágában október 28. szelleme. Csak félve mertek szóba állami magyar emberekkel. A vastag, öreg falak uj magyar életet zártak magukba, és aki elment 'előttük közömbösen, a dolga után járó ember, vagy a ciceróne szavaira figyelő idegen, észre se vette, meg se tudta, vagy nem is érdekelte, mi van belül. Csak mi kapcsolódtunk oda láthatatlan, nagyfeszültségű árammal teli rézhuzalokkal az ócska kis házhoz, annak is a leg- közepéhez, mintha a szive lenne, ahonnan a szivünk keringését dirigálják. A kis, sötét szoba, ahol egyszerre szólt a telefon, kattogott két írógép, született a vezércikk ... Este lett. Tíz-tizenöt ember. Magyarok. Ott álltunk a rotációs előtt. Még egy-két igazítás, aztán egy emel tyű nyomásra nagy robajjal indult el a gépcsoda. Irtózatos gyorsasággal, szépen ösz- szeh aj tolatva köpte ki magából ezerszámra a Prágai Magyar Hírlapot. Az első példány ott reszketett a kezünkben- Mobos régi gondolatok, a magyar március forrósága támadtak fel bennünk. Összeölelkeztünk, megszorítottuk egymás kezét és szótlanul indultunk a boltíve.? kis kapun kérésziül a szürke házak világába, ahol belénk ütadött a dolga után járó ember, vagy a ciceróne szavaira figyelő idegeu ... hirdette először, hogy a Szloveuszkón és Ruszinszfkón élő őslakosság csak Szlovenszkó és Roszinszkó autonómiájának kivívásával tudja gazdasági, politikai és kulturális é rdekei t megvédelmezn i. Fáradhatatlanul küzdöttünk az őslakos Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 12 oldalas képes melléklet nélkül MAI SZAMUNK - 9Z Oldal . A KÉPES HÉTTEL Ára 3 kor. 50 flll. jlpk JBT I évf. 293. (2810) szám ^ Péntek 55 1931 december 25 A sziovenszkői és ruszinszköi ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ politiküi napilapja. FELELŐS SZERKESZTŐ DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA
