Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)
1931-12-22 / 291. (2808.) szám
4 t>racmA'\ag^auhtrlai? 1081 d^ecoibcr 22, leadd. Dekadencia a színpadi irodalomban, nagy szegénység a közönségnél: ez jellemzi ma a magyar színjátszást — mondotta Csortos Gyula, a magyar Jannings, aki két napig hatalmas sikerről vendégszerepeit Kassán Bal Palais Théatre Alhambra Prága Beléptidíj nincs — Elsőrendű mulató Szenzációs tnternaeiooá- lis világvárosi program Két zenekar Két zenekar Az állat és a gép ők kelten: az Állat és a Gép. őrök riválisok messziről, 'kérlelhetetlen ellenségek közelből. Külön tábora van mindkettőnek. Az állatvédők egyesületével szemben ugyan neon áll még a géipvédiők egyesülete — de mit leket tudni, mit hoz a jövő? Hiszen például a kitel védő egyesülettel szemben máris megalakult az adósokat védő egyesület. És most tessék helyet foglalni, hölgyeim és uraim, Wells mester pompás kis szerkezetéiben, hely van bőven mindnyájunk számára, olaj, benzin is éppen elég, hogy visszautazzunk néhány éivet az Időben. Sokan, különösen a fiatalabb urak és hölgyek már bizonyára nem is emlékeznek arra régmúlt világra, amely az automobilizmus hőskorát jelentette a XX- század hajnalán. Engedjék meg, hogy elkísérjem önöket erre a kalandos útra és mint valami jókedvű idegem Vető feltárjam önök előtt kedves, megszokott barátaink, kutyánk, lovunk, tehenünk, nyúlunk, libánk ősaojainak lelki világát abban az időben, amikor először tűnt fel a Nagv Ellenség, az országút porát szélviharként felkavaró autó s dobhártyán keresztül a szívbe gyorstüzelő motorkerékpár. Vigyázat! Indulunk . . . *' Éjszaka van. Havas, kemény, békebeli téli éjszaka. Az első autóra szereli, elektromos világításai fényszóró házi főpróbáját tartjuk. Közönség, kritikusok kizárva. Csak mi ülünk a gépen. Pompás, znzmarás, holdas erdőn vágtatunk keresztül. A fák között egyszerre megugrik egy őz; pillanatig rémülten ránk mereszti nagy, csiÉogó szemét, aztán megfordul s rész- katő combokkal elinal az erdő fölé. Alig megyünk néhány métert, — az uj reflektor százméteres távolságra hasit szikrázó fényt az éjszakába, -- egy nyúl ugrik fel a gép előtt. A kocsi lassít. — Ne bántad, ártatlan élet — gondolja a vesető ée fékez. Harmincöt, negyven kilométeres jnár csak a eebeaaég. Szegény nyuszi. Nem bir a fénnyeL Kapkodja a fejét, ezökéll jobbra-baira, de a fény, a hadonászó, Ördöngde fény szinte hipnotizálja, nem lőhet kitérni, hogy a lélekzet, a szörnyű gép pedig ott liheg már éhesen a háta mösrött, a kerekek egyre közelebb nyomulnak... Tudjuk, hogy ez ma már nincs így. A ma nyíllá, 1931-ben már nem is menekül. Ott kószál ma is a havas éjszakában, de ha meglátja messziről a fényszóró sugarát, legföljebb, ha odébb ugrik kicsit, felül a hátsó lábaira, vidáman félrecsapja a füleit és azt gondolja magában, hogy. . Hiszen elvégre gondolhat, amit akar. 4* * Vasárnap. Áz egész város ünneplőben. Szép, napos idő. Az asszonyok fantasztikus blúzokban, földig érő szoknyákban, a férfiak köcsögkalapban és nevetségesen harangalaku nadrágban. Éppen templomból jönnek és a korzó felé tartanak. És ebbe az ünnepi hangulatba egyszerre szörnyű kiáltozás, kutyacsaholás hasit bele. A főuccán dühösen ugató kutyáktól, velocipédes és gyalogos, de egyformán ordítozó tömegtől kísérve egy gépkocsi halad. A szó szoros értelmében gépkocsi. Már gép, de még kocsi. A bakon egy rémült fiatalember szorongatja az ormótlan kormánykerekeket. Sofiroz. Néhány év múlva már az országúton száguld ez a fiatalember. A velocipédek elmaradtak, a kutyák azonban tajtékozó dühhel kilométerhosz- szuakat üvöltőnek utána. Ez a fiatalember ma már idős bácsi. Pompás nyolchengeresen rója az országutakat. Szavahihető ember, ő mondta, hogy a kutyák már nem törődnek vele. így mondta: „A kutya se törődik velein“. Ez igaz. A kutya békésen alszik a napon. Pedig a nyolchengeres nyitott kipufogója ugyancsak hallhatóan muzsikál bele a légydöngésbe, csöndes falusi délutánba. Mindegy. A kutya nyugodtan tovább sütkérezik. Mit neki egy nyolchengeres! ... Hallott ő már rádiót is. Legfeljebb, ha egyik szemével utána pislog az elszáguldó csodának. Neki már nem csoda. És nem is csoda, hogy nem csoda. * Szörnyű riadalmat okozott még nemrégiben is ember é sállat között űz autó. de különösen a motorkerékpár. Mindennapos látvány volt, hogy a hirtelen megbokrosodott ló elfelejtkezett gyeplőről, ostorról, remegve ágaskodva, mintha borzal- mes idegen hatalom tört volna rá s a végén vagy egy fa törzshöz vágta, vagy a m ély árokíba rántotta a szekeret, ahelyett, hogy azt hivatásszerűen elvonta! la volna rendeltetési helyére. A szekér, az elébefogott ló és a gazda ma egyforma nyugalommal alusznak az országúlou. Mi történhetik? — gondolják mindnyájan. —- .lön egy autó darabig dudál, aztán kipuffog, végre mi felébredünk, ő tovább megy és kész. Semmi baj sem Kassa, december 21. (Kassai szerkesztőségi! üktől.) Robusztus mozdulatlanságéval, remekbe öntött bronzszobrokhoz hasonlóan ült előttem öltözőjében Csortos s beszélt a színház válságáról— Mint mindenütt, a színházaknál is rendkívül súlyos ima a helyzet. Ezt nagyrészt a mérhetetlen szegénység idézte fel, amely a publikum jórészét kirekesztette a színházakból, másrészt: a* a sajnálatos dekadencia, amely elposványitotta az utóbbi esztendők s/inpadi irodalmát, úgy hogy valamirevaló darab alig kerül a közönség elé. Emellett bizonyít az is, hogy a. nagy néha felbukkanó jó darabok a nagy szegénység ellenére is hatalmas sikereket aratnak, mert a közönség a jót mindig megnézi, sőt: ma csak a jót nézi meg. Természetes, hogy a krizis bizonyos nyugtalanságot idézett elő a színházaknál, az igazr gatók jobbra-baira kísérleteznek és sokszor belebuknak ezekbe a kísérletekbe. — Nagy ma a szinésznyomor, amilyen talán sohasem volt, úgyszólván naponként növekszik az állástalan színészek száma, akik kétségbeejtő helyzetükben nem tudják, mitévők legyenek. Hová fog ez vezetni, — nem tudom. — Mi okozza Mester szerint a színpadi irodalom mai dekadenciáját? — Súlyos időket élünk s a problémák, a megírásra váró darabok mondhatni az uccán hevernek, de a súlyos idők, úgy látszik, még nem termelték ki azt a mai tehetséget, aki ezeket a problémákat felszedje és megírja. Pedig a történelmi időknek mindenkor megvoltak a maguk zseniális Írói, lehet, hogy a mai idkéi is, csak késnek. Az is lehet, hogy talán a mai atmoszféra sem alkalmas sokmimden- nek a megírására... = Hogyan képzeli el, Mester, a kibontakozás útját ebből a dekadenciából? — Majd ha a mai válság elsimul, a kedélyek kissé lecsillapodnak és az élet nygod- taJbb kerékvágásokba kerül a csendesebb Idők elhozzák a művészetek felvirágzását Is. Akkor, hitem szerint, a színházaknak is fel- virul. = Mit tud, Mester, Sebest Ernő „Haláljá- lék“ című darabjának a sorsáról? — A darabot olvastam, a főszerepe rendkívül tetszett nekem s annakidején többször interveniáltam a darab bemutatója érdekében. Most is állandóan felszínen tartom a kérdést s ha jól tudom, eddig csak az akadályozta a bemutatót, hogy a darab második felvonásának néhány jelenete átírásra várt. Hogy szinrekrül, az biztos, remélem azt is, hogy rövidesen. = Hogyan vélekedik, Mester, a hangosfilm hatásáról a színházra nézve? — Mikor az első hangosfilmet bemutatták, nem vettük komolyan s azt hittük, hogy rövidesen visszatérnek a néma filmgyártásra. Azóta a hangos film oly ijesztő mértékben fejlődött, hogy most már komoly aggodalmak merülnek fel a színházzal való konkurrenciája miatt. Különösen, ha kihozzák a plasztikus filmet, amely ujaíbb forradalmat fog jelenteni ebben a szakmában és számtalan egzisztenciát tesz tönkre megint. A konkurreneia nagy, de a színpadot, azt hiszem, a hangosfilm sem fogja tönkretenni. történt. A ló nem ugrik meg többé. A csikó se. Már átörökölte anyjától azt a fogalmat, hogy autó, motor. ők kelten: az Állat és a Gép. Ha találkoznak, már nem a régi ellenségek többé. Van egy szerencsétlen közmondás, vagy szállóige (vagy mi, önök bizonyára jobban tudják), amire = Mester nem tér át a hangosfilmezésre? — A mi lehetőségeink, aajnos, olyan kicsinyek ezen a téren, olyan kigsi a magyar filmek felvevőpiaca, hogy tartós filmezésről szó sem lőhet. Itt-ott csinálunk egy filmet, de nem annyit, hogy emiatt érdemes volna otthagyni a színpadot, amit különben sem tudnék megtenni — Valamit a kassai impresszióiról, Mester. — Gyönyörű város. Alig tudok eléggé gyönyörködni benne. A régi uccák, a történelmi patinával ékeskedő épületek erősen megfogják az embert. Érdekes, hogy a háború előtt sosem jártam Kassán. Van még ezenkívül néhány olyan város, például: Arad. Talán hét- nyoie esztendő előtt, még Faragó direktorsá- ga alatt, egyszer vendégszerepeltem itt, most vagyok itt másodszor s tavasszal harmadszor jövök: saját kis társulatommal Az ügyelő csönget, a beszélgetésnek vége. Csortos Gyula, a Pusztai szél remekbe mintázott Üsíödije, a színpadra készül, hogy szaván keresztül felelevenedjék a puszták régi betyárromantikája. Kezet fogunk: — A viszontlátásra! A viszontlátásra... *' Csortos Gyula, akit ma méltán magyar Janningsnak mondanak, Hunyady Sándor nagyszerűen megírt s a magyar puszta hős- költeményének mondható, erőteljes darabjában, a Pusztai szélben, vendégszerepelt szombaton és vasárnap Kassán. Arra a hatalmas művészetre, melynek kivetítésében döbbenetes erővel elevenedett meg előttünk Ostödi Antalnak, a magyar puszták betyárvezérének romantikus alakja, csak egy mondható: tökéletes volt Minden szava, minden mozdulata, vagy szoborszerü mozdulatlansága azt a páratlanul élló őserejü művészetet sugározta ki magából, amely magához láncolja a nézőt és fogva tartja a darab végéig. Bármilyen mesz- sze esett tőlünk a betyárvilág, Csortos ragyof ó művészete egészen közel hozta hozzánk bibén a tök életei munkájában a* itthoniak közül Mihályi Ernő, Bántbldv Láazló és Balogh Frigyes segítették őt a három betyár kitünően sikerült, markáns alakjával, k.löoö- sen Mihályi és Bánhidy betyártigurái voltak elsőranguak. A kocsmárosné szélesskáláju és sok kifejező eszközt igénylő szerepét Med- gyessy Juci játszotta s bár nagyjában megfelelő volt, helyenként nem győzte erővel és frappánsabb színekkel a nem egészen neki való szerepet. Annál jobban brillirozott Né*- methy Zoltán, ez az egyre jobban kibontakozó, erős tehetségű színész Bors strázsames- ter szerepében, melyet szívvel, szimpatikusán s ahol kellett: kirobbanó erővel hozott színpadra. A többi szerepekben Mészáros Béla, egy táblabiró mulatságos figurájából kabínet- alakitást formáló Iványi Dezső, a kitűnő Vé- csey Ilona, az alispán szerepében tulfialdiósra maszkírozott Fáy Béla, Farkas Pál, egy kis szerepben a kedvesen beszélő Borzovics Ica, Seress Gyula és a többi kisebb szereplők valamennyien dicséretes munkával vették ki részüket a sikerből. A színpadi képek beállítását, a Jől ható világítási effektusokkal aláfestett, meglepően jó szóénirozást, a pompás díszletek festését Bercsényi Tibor végezte. Kár, hogy a közönség ezúttal sem töltötte meg a színházat s ezzel egy ritkán élvezhető művészi élménytől fosztotta meg önmagát. még mindig tanítgatmak bennünket. Azt mondja, hogy: „Az okosabb enged." Elfelejtik azonban hozzátenni, hoigy aki enged, az vagy gyáva, vagy beteg, vagy nincs igaza. A gép nem engedett. Megállás nélkül folytatta útját, fii meghódította az állatot. Az állat engedett. Nyilván nem azért, mintha okosabb lett volna. Ötéves terv a szlovenszkói vasútállomások kiépítésére Prága, december 21. A szlovenszkói és ruszin k ói vasútállomások és állomásépületek átépítésére a viasutügyi minisztérium egy öt éves tervet dolgozott ki. Ezen terv alapján a jövő év elején azonnal megkezdik a nyitrai, Zólyom, zsolnai, kassai, abosi, poprádi és eperjesi állomáflépületek átépítését. Zsolnán ée Kassán egészen modern teherpályaudvart akarnak kiépíteni. Egy katona éngyilkossága Prágában Prága, december 21. Tegnap délelőtt tizenegy óra után a prága-pohoredeci laktanyában szolgálati fegyverével agyonlőtte magát i>e József, a 151. számú tüzérezred közkatonája. Bernd, aki német nemzetiségű volt, igen csöndes, magábazáikózott természetű volt. Igen rendesen viselkedett a katonaságnál, ed- digblé büntetve nem volt és nem is fenyegette büntetés. Éppen ma kellett volna szabadságra mennie s a szabadságlevél már ki is volt állítva. Semmilyen búcsúlevelet nem hagyott hátra. Mindössze annyit állapítottak meg, hogy tegnap délelőtt tiz órakor sírt, mire baj társa megkérdezte ennek okát, de Bernd azt válaszolta, hogy semmi baja sincsen. Semmilyen egyéb okot eddig nem tudtak megállapítani. A vizsgálat folyik. Vidám rovat A Nagy Művészről, akinek „szerénysége" példabeszédszerii, mesélik; A művész egyik forró nyári délután villája teraszán szundikált, mikor hirtelen egy légy szállt az orrára. A művész felsrisszent és haragosan legyintett a légy felé: — De hiszen — sziszegte — ön nagyzási mániában szenved, hogy pont az én orromra szállt! * Tanító: Ide figyelj, Jancsi! Ha egy anyának öt gyermeke van és négy almát úgy akar köztük elosztani, hogy mindegyiküknek egyformán jusson, mit fog csinálni? Jancsi: Alimakompótót. * Hgy kölgy bemegy a férfidIvatám-kereftkcdásbz, hogy férjének valami ajándékot vegyen karácsonyra. — Talán gallérokat? — Nem, a férjemnek szakálla van, a gallér úgysem látszik. — Akkor talán egy szép nyakkendőt? — Nem, a férjemnek nagyon hosszú a szakálla! — Hát akkor nem marad más hátra, mint egy nagyon alacsony házicipő. *' — Képeid, férjecském, remek tésztát készítettem neked, de sajnos, a kutyus egy őrizetlen pillanatban megette az egészet. — Sose busulj, édesem. Majd veszek neked egy uj kutyát. * Feleség: Nem bírom tovább az életet veled. Hazamegyek a mamához. Férj (kárörvendve): Oda ugyan nem mehetsz. A mamád ugyanilyen érveléssel hazautazott a nagymamához. * (Édes kis csöppségek.) Bob: Postát játszottunk, mama kérem. Tuti volt. Vagy kétszáz levelet kézbesítettünk ki az uccában. A mama: É6 honnan vettétek e leveleket? Bob: A mama szekrényében találtunk egy nagy, kék szalaggal átkötött leválásomét. — Az iparosság állásfoglalása a betegbiztosítási illetékek emelése ellen. A szlovenszkói és ruszinszkói ipartársulatok és grémiumok országos szövetségének turócezentmártoni központja közli: A szlovenszkói és ruszinszkói ipartársula- tok és grémiumok országos szövetsége a leghatározottabban tiltakozik a betegbiztositási illetékeknek 1932. évi január 1-től tervezett felemelése ellen. A járulékok felemelését a Központi Szociális Biztosító a pozsonyi Országos Munkás- biztositóhivatal javaslatára kívánja foganatosítani, még pedig a következő betegbiztosító pénztáraknál: Alsókubin 5 százalékkal, Hornon-' nán 6 százalék, Léván 4.8 százalék, Nyitván 5 százalék, Éreekujvárott 5.8 százalék, Eperjesen 4.8 százalék, Rimaszombatban 0 száza.ék, Iglón 5.4 százalék, Tapolceányban 5.3 százalék, Nagyszombatban 5.2 százalék, Zsolnán 5.2 százaiéi:, Pozsonyban 6.4 százalék az átlagos napi bér után. Történik ez épp akkor, amidőn az iparosok és kereskedők tiltakozó gyűléseiken erélyesen si'krászállnák a szociális terhek leszállításáért a súlyos gazdasági helyzetre való tekintettel. MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendelfe meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 24 K, számonként 2*50 X Kelemibéri Sándor.
