Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-18 / 263. (2780.) szám
1931 bot ember 18, szerda. ^ragm-A\ao^arhi rlap 3 tlLLl fertőtleníti s feluditi a szódat, tisztán és épségben tartja fogaidat* Izgalmas vitáit középpontjába került a magyar képviselőházban a munkanélküliek támogatásának kérdése Ernszt miniszter feltűnést keltő beszéde — Rassay: Itt nincs reakciói Apponyi a francia orientáció mellett foglalt állást Budapest, november 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A képviselő- ház mai ülésén napirend előtt Fábián Béla eszólalt föl e követelte a szövetkezetek állami támogatásának beszüntetését. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter válaszában sikra szállt minden törekvés ellen, amely az ipar és kereskedelem terén egyenlőtlen verseny- feltételeket kíván megszabni. Bejelem ti, hogy máris megszűnteiknek tekinthetők az irracionális közüzemek, aminthogy a szövetkezetek támogatása is megszűnik. Kertész Miklós szociáldemokrata az olaj- behozatal nehézségeit teszi szóvá és kéri, hogy ne engedjék monopolizálni az olajbe- [hozatalt. Szilágyi Lajos pártonkivüli az egyik esti lap tegnapi cikkével foglalkozik, amely a munkanélküliek állami támogatásáról szól. Szavai alatt parázs vita keletkezik. Főleg Rassay és Weltner Jakab állnak egymással szemben, Weltner (közlbekiált): A nyomor kérdésében nincs rangsor. Rassay: Hol vannak a szellemi szükségmunkások, azokon is segíteni kell. Weltner: Azokon segít a reakció. Rassay: Itt nincs reakció. Weltner: Volt reakció. Hogy maga itt ülhet, az is reakció. Rassay: Hogy maga visszakerülhetett, azt bizonyítja, hogy nincs reakció. Ezután Ernszt Sándor népjóléti miniszter válaszolt Szilágyi felszólalására. Ernszt mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy nincs szó munkanélküli segélyről, vagy a szakszervezetek álliami támogatásáról. Az ő szód ál is érzéke helyesli a segélyezést, bár az állam financiális helyzete ezt nem engedi meg oly mértékben, ahogyan ő szeretné. Csupán természetbeni segélyezésről lehet szó. Emelt hangon jelenti ki, hogy a munkás ép oly egyenrangú polgára a hazának, mint bárki más. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Az inségakdőban politikát nem tűr meg. A szakszervezetékben tömörült munkásság erkölcsi erőt jelent, ezért rajtuk segíteni kell. A baloldal lelkesen tapsol Erüsztnek, míg a jobboldal hallgat. Itt-ott egy-egy tiltakozás is hangzik el A képviselők jórésze kitódul a folyósóra. A baloldalon általános megnyugvással fogadják Ernszt beszédét, Felluer Pál egységes párti képviselő azt igyekszik bizonyítani több miniszter előtt, hogy a vidéki munkásság és a parasztság majd szakszervezetekbe, tömörül, mert úgy látszik a kormány csak a szakszervezeteken segít. Gaá! Gaszton a belügyminiszternek magyarázza, hogy milyen romboló munkát végez a vidéken a szakszervezetek sejt rend szere. Jánossy Gábor és Kabók Lajos felszólalása után Apponyi Albert gróf egyórás beszédében fejti ki álláspontját a miniszterelnöki expozéval szemben. A jelen helyzet diagnosztizálásánál tekintettel keli lenni a világgazdaság helyzetére. A békeszerződések súlyos terheket róttak az országra. Az export emelése bizonyos mértéken felül nem valósítható meg, mert a külföld valamennyi állama hasonló törekvéseket tűzött ki célul. Végső harcunk — mondotta Apponyi — a trianoni szerződés revíziója, amely végleg helyre fogja majd állítani az egyensúlyt" A Bethlen elleni vádinditványra vonatkozólag kijelenti, hogy a jelenlegi atmoszféra erre nem alkalmas, mert az egyik fél természetesen Bethlen mellett van, míg a másik oldal érthetően támadja Bethlent, mert annakidején nem tette meg azokat a kormányintézkedéseket, amelyeket ez az oldal javasolt A történelmi távlat után kell majd a lehiggadt kritikának ebben az ügyben Ítélkezni. A kormány Jelentését tudomásul vesd, de néhány észrevételt nem hallgathat el. A kormánynak feltétlenül kellett volna adnia gazdasági programot, ami pszichológiai szem pontból rendkívül fontos lett volna. Az adókivetéseknél is voltak olyan hibák, amelyek a nép bizalmát csökkentik. Nem kívánja, hogy a kormány előálljou irányváltoztatással és a mai választási rendszeren alapuló uj választást sem kivan, mert az ország reputációjának ártana ez. Külpolitikai téren helyesli Bethlen álláspontját, mert a barátsági szerződéseknek máris látható kedvező eredményei vannak. Hangsúlyozza, hogy a külpolitikában és általában a politikában Magyarország végső célja Trianon revíziója, ezért francia orientációt lát szükségesnek. Végül hangsúlyozza, hogy a békeszerződés revízióját csak békés utón lehet elképzelni. Apponyi felszólalása után Rassay a szociáldemokraták élénk közbekiáltásai közben magyarázza, hogy csak azt kifogásolta, hogy a kormány nem törvényhatósági utón rendelkezett a szakszervezetnek juttatott összeggel'. Felszólalására Károlyi Gyula gróf miniszterelnök .válaszolt és hangsúlyozza., hogy a szakszervezetekkel semmiféle tárgyalást nem folytatott, a kormány a munkanélküli segély bevezetésére nem gondol. Csupán egy megbeszélés során a szakszervezetek javasolták, hogy a főváros az inségak- cióra fordítandó természetbeni segélyt készpénzben nyújtsa. Büchler József szociáldemokrata azzal vádolja meg Szilágyi Lajos pártonkivüli képviselőt, hogy a fővárosnál kijárásokat végzett, amikért pénzt fogadott el. Szilágyi heves szavakban kijelenti, hogy erre a vádra legfeljebb csak pofonokkal válaszolhat. A szocialisták között nagy zaj Limád erre a kijelentésre, úgyhogy az elnök kénytelen az ülést felfüggeszteni. A zaj előliével az ülést folytatták. Büchler to- tábbra is támadta Szilágyit, amii után az ülés véget ért. NégynrlSló a szakszervezetek inségakciójára? Budapest, november 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Az Est jelentése szerint a magyarországi.szakszervezeti tanács megállapodott a kormánnyal a munkanélküliek készpénzbeli segélyezésére vonatkozólag. A szociáldemokrata párt hivatalosan ie megerősíti ezen megállapodást. Állítólag hat millió pengőről van szó, amely a szakszervezetek rendelkezésére fog álilni a munkanélküliek rendszeres segélyezésére. Budapest, november 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az Est hírével szemben illetékes helyen úgy értesülünk, hogy a kormány nem adott a szakszervezeteknek hat millió pengőt a munkanélküliek segélyezésére, hanem négy millió pengőt bocsátott rendelkezé* sükre ai ínségakció lebonyolítására, így ez az összeg nem munkanélküli segélyt, hanem karitatív adományt jelent. A ^Magyarország" értesülése szerint Károlyi mi>- niszterelnök már megállapodott a szakszervezeti tanáccsal a munkanélküliek segélye- zése ügyében. A szakszervezetek rendelkezésére egyelőre csak 150—2Ö0.000 pengőt bocsátanak. Érdekes részletek Senkiig gráci beszédétől Prága, november 17. Néhány nappal ezelőtt jelentettük, hogy Soukup dr. szenátor, a csehszlovák szenátus elnöke, résztvett az osztrák szociáldemokrata párt gráci kongresszusán & ott nagy beszédet mondott. A szociáldemokrata Právo. Lidu vasárnapi száma ismerteti Soukup beszédét, melynek külpolitikai részében Soukup a következőket mondta Ausztria és Csehszlovákia szocialistáinak együttműködéséről: — Mi láttuk a köztársaságok létrejöttét. Sőt egész Közéipeurőipában építettük őket. Sőt még több: ma is harcolunk értük tovább s megteszünk mindent, hogy megmaradjanak és virágozzanak. Mi mindnyájan tudjuk, mit jelentene egy Habsburg Becsben és mit Budapesten, Permanens polgárháborút és permanens háborús veszedelmet egész Furópa számára. Az osztrák szociáldemokrácia az egyetlen, de a legszilárdabb kezessége a köztársasági rendszernek Ausztriában. Mi szivünk mélyéből hálásak vagyunk nektek azért, amit végeztetek és végeztek a köztársaságok és ezzel a demokrácia és a béke érdekében. — Szomszédos köztársaságokban élünk. Közös a köztársaságért és a demokráciáért folyó harcunk, közős a védekezésünk a fasizmussal és a Habsburg-res (aurád óval szemben. Mi is megtettünk mindent Csehszlovákiában, ami erőnkből tellett. Mi is mozgósítva vagyunk! Nekünk is el kellene határoznunk magunkat, ha Ausztriában a köztársasági rezsimet a Habsburg-fasizmus rezsiimje veszélyeztetné. amire magyar ember sohasem volt képes. Kegyelmet kap nehéz börtönre és 1801 nyaráig sínylődik a spielbergi, majd a kufsteiní, végül a munkácsi vár nyirkos falai között. 2387 napig tartott rabsága. 2387-szer hajtotta le nemes fejét vigasztalan, álmatlan éjszakára anélkül, hogy látta volna a piros napnyugtát. 2387-szer ébredett reménytelen nappalra anélkül, hogy látta volna a piros hajnal hasadását. Oh, én láttam a spielbergi cellái rettenetes sötétségében és az alatt a pár perc alatt is, mig Kazinczy mártirságának helyén állottam, világtalanul kerestem a sötét boltozaton át az igazságos eget, mely megengedhette, hogy egy szabad nemzet szine-java e nemzetölő poklok tornácain szenvedhessen... S aki látta e sötétséget, annak szemében százszorosra, óriás ragyogó magasságokig nő Kazinczy lelki nagysága, mert e cella után még tudott áldott tollhoz nyúlni — tollhoz, melynek minden fekete barázdája gondolatkalászok termése, — melynek fekete betűi a magyar géniusz győzhetetlen hadserege, -— igen, csak fölfelé nézhetünk hozzá, ki e cellák után tudott hitet hirdetni azoknak, kik még a napsugárban is elernyedtek. Sötét volt tömlöce, de ő lelkében hordta az Isteni szikra fényét Mikor a spielbergi várban Kazinczy szelleme előtt irtóztam e börtön sötétségétől és csodáltam a magyar lélek fényét, önkénytelenül a lelkemben zsongtak Ady Endre tragikusan megrázó szavai: Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások, Ezerszer Messiások, A magyar Messiások . , . Kazinczy, a börtönben hófehérré őszült férfiú, mint magyar Messiás hagyta el börtönét. A 42 éves Kazinczy, a becsület, a magyar nemzeti érzés, a szabad és fel világosodott gondolkodás mártírja úgy lér haza az ősi portára, mint egykoron Odysseus a bosszú bolyongás után. Senki sem látja szívesen. Illúzióit eltemet te. Vagyona egy részét elkobozta a hatalom, mely szereti összekötni a politikai pereket az anyagi előnyökkel. A kapzsi atyafiság kinullázta, mig Spielbergen szenvedett, mint magyar Pellieo Silvia, kihez hasonlított jelleme, szelídsége, litteratus volta, szenvedése, de akitől abban különbözött, amiben egész nemzetének sorsa különbözik más, szerencsésebb nemzetek sorsától: Pellieo szenvedéseit müve nyomán egy egész világ megsiratta, — Kazinczy és mártírtársai sorsáról senki sem tartotta érdemesnek megemlékezni, mint ahogy a magyar sorssal mindig keveset törődött a világhistória és a nagyképü Maecenás, kit a „müveit Nyugat" nevével szoktunk megjelölni. Kazinczy azt is tudta, hogy tollával a betevő falatot nem tudja megkeresni, mert hiszen a magyar iró azért boldogtalan, mert csak egy maroknyi népnek ir, — holott a népes nagy nemzetek Íróinak szavát milliók lesik. Azért mégsem csüggedett. Azt a két leg- becsesebb szépséget kereste — és meg is találta —, mely minden az életben. Megtalálta a bájos bajtársat, egykori jóakarójának leányában, Török Zsófia grófnő személyében, ki házi tűzhelyét a nyomorban is paradicsommá varázsolta. Megtalálta a célkitűzést, mely a férfiélet egyetlen delejtüje. Megindította a nyelvújítás óriás müvét. Micsoda heroszi lelkierő kellett ahhoz: újra kézbeveuni a tollat, melyet láthatatlanul övez a babér és melynek barázdáin magyar kenyér nem terem. írni akar és nem találja a szavakat, mert a haladó elet időközben gazdagabb lett. mint a nyelv. Balassa Bálint gyönyörű virágénekei a szerelemről — dacos dalai a végekről, «« a kuruc idők pompás katonanótái gazdag és erőteljes nyelvet csendítettek meg, de a világ óriás méreteiben a szerelem, a végek, kuruc bánat és sirvavigadás a nyelv legpazarabb termésével ie csak annyi, mint a hatalmas nemzeti parkban egy kicsike virágos szöglet. Ezen a kis virágos kuckón túl szegény volt a magyar nyelv. Ma talán nem is értjük meg eléggé, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy a latin mél- tóságos ur által a jobbágy hajlékába szorított magyar nyelvből kicsiszolni kezdje azt a gazdag magyarságot, mely szépségben versenyezhet a világ minden müveit nyelvével — azt a nyelvet, mely úgy, miként az igazi nemes arcok a régi faji jelleget, megtartotta a kelet hi- mes varázsát, — a magyar puszta nagy komolyságát és okosságát — a történelem varázslatos erejét és patináját és — mégis ihlet- szerüen könnyed eszköze lett a tudósnak, regényírónak, költők kinyilatkoztatásának, akár az uj időkben a fény és a hang rádió-rezgése. Kazinczy mert és mert akkor is, mikor szemben találta magát, mint minden próféta és apostol, a becsületes, de szükebb látókörű emberek és a cselszövő, mindent elgáncsoló irigyek hadseregével, kik szeretnek mindenkor azzal támadni, mi legélesebben fáj: a hazafiság és nemzethüség megkérdőjelezésével. Kazinczy mert — és igazán a befejezett, korszakos idők titka, lehetett-e volna a magyarnak az a csodás irodalmi fellendülése, mely Vörösmarty!, Aranyt, Petőfit, Jókait ajándékozta a nemzetnek, ha Kazinczy nem gyomlál és ültet a nyelv végefogyhatatlan mezőin?! S mikor most gondolatokban megállók a sirhalom előtt, mely éppen száz esztendő előtt virágzott először, nem sorolom fel Kazinczy munkáíuak rengeteg sorát, csak leszűröm hivő, szép életének eredményét és tanulságát, , Az eredményt megállapította ö maga. Élete hajlásán felkiáltott: „Teljesedve látom, amit legkevélyebb reményeim óhajtottak." Ha az irodalom terén léteznék szenttéavatás, Kazduozyt „boldoggá" kellene avatnunk. Igazsága, igazi volt. Teljesedett, amiről ő is álmodott, teljesedett az, hogy a magyar nyelv erejében és szépségében tovább ét, — megrögzit-ve, kristállyá tömörülve a magyar géniusz ezer és ezer csodaszép termékében. Él a nyelv, mely erősebb kapocs a vérségnél, hisz kütturegységgé forraszt határokon innen, határokon túl. Emlékezetéből levonom a tanulságokat is. Az egyik az, hogy a nemzetek igazi kincse az alkotó zsenik munkája és nem a romboló zsenik tömeges felvillanása. Alkotó elme, ah kotó zseni csak az, kinek müve nem hagy hátra disszonanciát, — kinek karaktere szub- limisan tiszta, — kinek áldozatkészsége csak ad és nem követel. A romboló zseni vihar, mely tisztítja tán a levegőt, de termelni csak a —• napsugár tud. A másik tanulság, melyet leszűrhetünk Kazinczy életéből, — az, hogy a nemzetek fenntartó ereje mégis csak az idealizmus. Hiába szeretik az idealizmust ábrándozók tévelygésének megtenni. Ami a történelemben nagy és szép volt, ami az irodalomban túléli korát, — ami a művészetben a zarándok lás Lourdjává teszi a műkincsek csarnokait., — mind az idealizmus terméke. Kazinczy idealista volt és ezért volt munkájának korszakos hatása. A nyelvújítás harcaiból az a tanulságunk, hogy időnként szükség van megújhodásra. 120— Í00 esztendő előtt szükség volt. a magyar nyelv megújítására, — ma szükségünk van a magyar lelkek megújhodására. Vezessen a megújhodásban Kazinczy szellemei
