Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-18 / 263. (2780.) szám
4 >prvgm-A,\a&^ar.-hirlap 1931 november 18, szerda. Változatlan hevességgel folyik a banditairtó háború Napóleon szülőföldjén Az egyik bandavezér sziki avarát felfedezték, belőtték, de a banditát nem sikerült elfogni — A rendőrségen és csendőrségen kívül tengerészcsapatok is résztvesznek a hadműveletben Pária, november 17. A francia kormány Ihadimüvedetei, amelyekkel Korzika szigetéi smeg akarja iisatitani a maffiától, nagy elánnal folynak tovább. Napóleon tízülő földjéből badszintér lett, ahonnan a csapatmozduIáitokról és a hadműveletek elért eredményei- rőd a háborús időkre emlékeztető frontjelentések számolnak be. A legújabb helyzetjelentéseket itt közöljük: Marseille, november 17. A korzikai rabló- bandák elleni hadjárat teljes gőzzel folyik tovább. A rendőr- és csendőrosztagokat ten- gerészosapatokkal erősítették meg, több francia hadihajó parancsot kapott a sziget partjainak, elsősorban az idegenek által is látogatott fürdő telepeknek a védelmére. Páris, november 17. A rendőr- ós csendőr- osztagok tegnap rátaláltak az egyik bandita- vezérnek, Spaöának sziklákra épült házára, amely erő dl fanén ys z er fi en van kiépítve. A öziklabarlangot körülvették és gránátokkal banditák üzelmeiről és tartózkodási helyeiről tudnak. Hogy az expedíció megjelenése és eddigi hadműveletei milyen hangulatot váltottak ki a lakosságból, azt plasztikusan mulatja a guilerai eset Az egyik esendőrszAkasz parancsnoka Gui- tera község főterén gépfegyvereket állíttatott fel, azután bement a községházára és felszólította a falu buráját, hogy vezesse őt el ahhoz a községi elöljáróhoz, aki bizalmi embere volt ctz agyonlőtt B«r tolinak és annak megbízásából megadóztatta o lakosságot* A Mai re először csak húzódozott, azután határozottan megtagadta a kérés teljesítését „Biró ur, ha nem teljesíti polgári kötelességét, akkor e pillanatban felfüggesztem önt tisztségétől*4 — hangzott a csendőrkapitány fenyegetése. A biró azonban ezek után sem vállalkozott a feladatra. Mialatt ez a párbeszéd a községházán lefolyt, a biró felesége fellármázta a falut és a lakosságot a csendőrséggel szembeni ellenállásra búj tógát la. Hajszál hijja volt, hogy vérontásra nem került a sor. A csendőrök lövésre emelték fegyverüket és perceken át idegzsibbasztó farkasszemet néztek a feldühödött tömeggel. Nemsokára mégis helyreállt a nyugalom, a csendőrkapitány szakaszával a keresett községi elöljáró lakására vonult, az ajtókat erőszakkal feltörték s a pincében rejtőzködő községi elöljárót letartóztatták. Hasomló jelenetek szunholye volt Palneca község, a meggyilkolt Barid! bandavezér székhelye, ahol a lakosság majdnem kivétel nélkül a banditák pártján állott. Amikor a csend- őrség házkutatásokra készülődött, a lakosság összefutott a község főterén és fenyegető magatartást mutatott, mire a escndőrparancsnok gépfegyvereket állított fel és közölte, hogy amennyiben a lakosság részéről valaki is erőszakosságra vetemedne, a gépfegyverekből irgalmatlanul a tömeg közé tüzel. A fenyegetés halott és a házkutatásokat zavartalanul megtarthatták. Páris, november 17. Spada bandifavezér szi ki a fészkének ostromáról még a következő részleteket jeleniák: A csendőrök a kora hajnal! órákban vonultak ki a rablóvár elfoglalására, amely nem könnyű feladatot szabott eléjük. Spada tanyája ugyanis rendkívül nehezen hozzáíférheiő helyen épült. Az ostromló - csendőr- és rendőre® apa tok parancsnoka először felszólította a ház láthatatlan lakóit, hogy adják meg magukat, majd mikor nem kapott választ, gránátokkal belövette a sziklavárat. Erre a ház lakói kitűzték a fehér zászlót. A csapatok bevonultak és a padlástól a pincéig átkutatták a bandita erődítményét. A családtagokat, Spada édesanyját, egyik fivérét és kedvesét, Antoinette Leccát a pincében találták meg. Mindhárman a legcsekélyebb ellenállás nélkül megadták magukat. A pincében cs a lakószobákban egész fegyverraktárt találtak, rengeteg automata-pisztolyt, Mauser- és vadászfegyvereket, több mázsa muníciót és egy sereg rohamkést. A bandita családját az ajaccioi törvényszék I fogházába vitték. belőtték. A házból nem viszonozták a tüzelést, mire a csendőrök előnyomultak, behatoltak a románál ott rablói őszekbe, de a keresett bandavezért nem találták ott. Mostanáig a vezérek egyikét sem sikerült kézre- keriteni, de annál több cinkostárs és rokon került hűvösre. Az ismertebb banditák családtagjait és rokonságát, szám szerint mintegy száz embert, fogságban tartanak. Páris, november 17. A francia főváros közvéleménye éppenséggel nem egységes a korzikai banditák elleni háború megítélése kérdésében. Sokan nem osztják a kormány álláspontját a Napóleon szülőföldjén megindított hadműveleteket illetően. A Club du Faubourg tegnap gyűlést rendezett, amelyen a korzikai hadjárattal foglalkoztak. A Bópgyülésen több „kompetens személyiség14, köztük Antoinette Romanettí, egy már régebben elhalálozott hírhedt korzikai bandita leánya ie kifejtette véleményét. A gyűlésen egyhangúlag megállapították, hogy a francia kormány nem jár el helyesen, amikor egy kalap alá vonja Korzika szigetének utónállóit, közönséges rablóit a „Bandit d‘honineuTs“'ökkels akik becsületük védelmében követnek el bűncselekményeket. _ Mig a közönséges gonosztevőkkel szemben a kormány irgalmatlan hadjárata teljesen jogosult, addig — igy vélik a helyzet alapot, ismerői — helytelen megtorlást alkalmaz a kormány a bánóit d'honneurökkel szemben, akik egészen más elbírálás alá esnek. Amennyiben az expedíció ezek ellen irányul. sérti Korzika lakóinak nemzeti büszkeségét és önérzetét. A gyűlésen felszólalt egy korzikai polgár is, aki a napokban érkezett Parisba. „Itt a szárazföldén — mondta — valóban nem lehet el a társadalom rendőrség nélkül. Aki itt revolverrel lövöldöz, azt tüstént lefüleli a rendőr, autóba ülteti és a fogházba viszi. Korzika szigetén azonban egészen mások a viszonyok, más a tradíció és más a társadalmi morál. Ott bizonyosfojta differemciákat egymással intéznek el a polgárok, nincs szükség sem csendőrre, sem bíróra. Ezeken a viszonyokon nem fognak változtatni ama francia tábornokok sem, akiket a büntető expedícióval Korzikára küldtek. Ám irtsák ki a maffia valamennyi tagját, a rákövetkező esztendőben újak teremnek a régiek helyén. A becsük!: védelmében elkövetett gyilkosság és a vendetta generációról generációra száll és sohasem fog eltűnni Korzika szigetéről. Párig, november 17. E pittanattg a keresett banditák közül egyet sem sikerült elfognia a büntető expedíció csapatainak. Ajaccioban az ottani rendőrség fogdájában a banditák 74 rokona és barátja ül viszgálati fogságban s ezenkívül gok olyan embert őríz a rendőrség, akiktől fontos közléseket vár a banditák rejtekhelyére vonatkozólag. Ezeket nem azért tartják felügyelet alatt, mert valamilyen bűncselekménnyel gyanúsítják, hanem éktűket védik a banditák bosszúja elől « lehetősével nyújtanak nekik, hogy félelmüket leküzdve elmondják, amit a Tüzzel-vassal mammul-jövedetmeh ellen öf német igazgató, akinek 350 000 márka évi fizetése és hárommillió márka kétévi jutalma volt —- Akiknek még mindig jelentősen nagyobb fizetésük van, mint Hindenburgnak Kávéra nem szabad porcellánkész’elet ráadásnak adni Berlin, november 16. Brüning kancellár kifejtette pártja nagygyűlése előtt, hogy a jövő esztendő a leginségesebb lesz. Mert a mostani keserves esztendő következéseképpen még kevesebb adó fog befolyni, mint most, még jobbam kell majd takarékoskodni éa a kormány nvó£ keményebb rendszabályokkal fog védekezni az anyag! romlás ettem Söté- lebb képet alig lehetne festeni, de a pesszimizmus, a sölétenlátás felette jó, meg üdvös a kancellár felfogása szerint — a tömeg nevelésére. A német népnek alkalmazkodnia kell az uj időkhöz, kezdve a politika és a pénz hatalmain és végezve az utolsó munkáson. Csak igy lehet helyreállítani az egyensúlyt az állam háztartásában és csak ily eszközökkel lehet visszanyerni a külföld megrendült bizalmát. íme néhány népnevelő m- •lézibedés — minden kritika nélkül. A sokjövedelem ellen Hogy Németországban a háború után is sokat lehetett keresni, most bizonyítgatják — a bűn lelő bíróságok előtt. Frankfurtban például két esztendő előtt tönkrement a Frankfurti Biztosító Társaság. A külföldi bankok is veszítettek összesen vagy ötven milliót. Ennek a hírhedt társaságnak igazgatói 350000 márka évű fizetést húztak és — kaptak min- deu nagyobb üzlet után külön jutalékot. A bukás előtti két esztendőben öt igazgató hárommillió márkát kapót! fizetést© mellett az Intézet pénztárából — jutalmul dicséretes és állítólag eredményes munkálkodásáért. A bíróság előtt a Danat-bank egyik vezetője azt vallotta, hogy hasonló nagy jutalékok német földön a bankvilág ismert jelenségei közé tartoznak! A nagy fizetés nem zárja ki a külön jutalékot. Sőt... a haszon egy részén az igazgatók és a felügyelöbizottisági tagok rendszerint osztozkodnak. Brüning már utolsó szükségrendeleteivel útját vágta a fejedelmi bevételeknek, mert most már egy-egy pénzlk! rá! y legfeljebb húsz társaságnál vállalhat felügyelőbizottságí állást. Az állam! bankfelügyelet továbbá eredményesen meggátolhatja a nagy jutalékok fizetését. A nagyfiizelések ellen is történt már jelentős intézkedés, amennyiben a közhivatal-nők nőm húzhat magasabb fizetést, mint amennyit jelenleg egy birodalmi miniszter tényleg kap. Ez érdekes rendelet értelmében például Berlin főpolgármesterének fizetését évi 70.000 márkáról 34-000 márkára szállították le. A magám alkalmazottak ellen nem lehetett hasonló rendszabályokkal eljárni, de már a bankoknál és az ipari vállalatoknál sem nőhetnek az egekbe a fizetések. Aki többet keres, mint egy birodalmi miniszter, köteles a többletből negyven százalékot az állam pénztárába befizetni. A. leépítés tehát minden fizetési téren megkezdődött. De még ma is van párszáz közéleti vezér, aki jelentősen nagyobb fizetést húz, miül Iliimdenburg, a birodalmi elnök..« Az agrárius kancellárok Art is elmondotta Brüning a pártjának, hogy hiba volt az agrárvámokról csodál várni. Íme ő valóra váltotta a zöld-front egyik nagy óhaját, a birodalomba a külföldről husi nem importálnak, Argentína hasztalan kesereg fagyasztott busáért, hasztalan pana szkodnak Németország szomszédai, a német csak olyan húst fogyaszthat, amit a hazai föld szállít. És mégis a bús nem lett drágább, sőt a húsárak estek és még esni fognak. A végeredményben tehát a közönség bugyeUári'sán fordul meg a dolog és nem a vámokon. Mégis az agrárius gyűrűn, amely most a birodalmat védi, nem lehet változtatni, mert taián akkor még olcsóbb volma minden. A hazai föld védelme volt és marad a jelszó. Bülow kancellár korában kijelentette, hogy valaha sírkövére fogják vésni, hogy ó volt az utolsó agrárius kancellár. De Brüning is a maga számára követeli ezt a jelzőt és a nagy gazdasági válság közepette szanálni próbálja a porosz junkereket. Kelet-Porosz- országr földbirtokosai már régóta nagy anyagi bajokkal küzdenek. A birodalom kerek egy- milliárd márkát akart felsegRésükre fordii- tami. A nagy feladatba belekapcsolták Poroszországot is, hisz elsősorban porosz föld- birtokosokról volt szó. A kísérletnek ez a rész© nem sikerült. Az első esztendő után Poroszország, látszólag politikai okokból, visz- szavonult és most a birodalomra vár a feladat a junkereket anyagi gondjaiktól megszabadítani. Poroszország azt vallja, hogy tizenkétezer, tagadhatatlanul nem mindig jó! gazdálkodó család felsegRésére nem fordíthat milliókat, amikor más százezer családnak alig van betevő falatja. Tény az is, hogy egy sereg már szanált birtok rövidesen újból az eladósodottak közé került, mert urai sera takarékoskodni, sem jól gazdálkodni nem tudnak. Persze, amikor egy birtok megmentéséről van a szó, nem lehet a tulajdonosokat az uccára tenni, mert végre i« az övék a birtok. Nem is lehet a junkerek egy részét az uj korszakba átmenteni, mert bármennyit kapjnak ig az államtól, rövidesen mégsem lesz pénzük. Valahogy érthető a porosz álláspont, de érthető Brüning magatartása is, mert a porosz junkerek mindig az állam erős támaszai voltak és nem utolsó dolog volna őket a respublika javára megnyerni. A kérdés csak az, vájjon sikerűbe őket talán akaratuk ellenére is, a modern, hasznothajtó gazdálkodásra kitanitani. Brüning vállalja ezt a feladatot is .. • A ráadás vége A szükségrendeletok hosszú sorában nem lesz az utolsó, amelyet Brüning a kiskereskedelem védelmére alkot. Azaz látszólag alkot. A kancellár úgy találja, hogy a kereskedelem egy része a ráadással a kereskedelem másik részét próbálja tönkretenni. Vagyis szerinte a kereskedők ráadást ígérnek és adnak konkurrenseik rovására. Például majd az összes vaj-, vagy kávé- meg teaüzletek kötelezik magukat, bizonyos mennyiségű áru átvétele után egész porcellán készleteket ajándékozni üzletfeleiknek. Természetesen ez az- ajándék a német ipart is szolgálja, mert hiszen a tea-, meg a kávés-kannákat, meg csészéket a vaj- és a kávékereskedők kénytelenek német ipari vállalatoknál vásárolni. Nem is ez a baj. hanem az — a kancellár szerint — hogy az igy megajándékozott vevő messze elkerüli a per- ceilánoe üzleteket, mert azokra nincs szüksége. Brüning tehát azt mondja, nincs kifogása a ráadás ellen, ha az üzlet nem ad mást, mint amit maga is árul, hanem minden más ráadás tilos, mert tisztességtelen versenyt jelent. Hasztalan gyűjtötték tehát a sok nagyságáék a mindenféle szinü. rendű és rangú takarékossági bélyegeket, a jövőben azokat nem fogják már be\ál- tani és nem marad más hátra, mint helyettük, az árakat süllyeszteni. Tudvalévőén a ráadásokat nem adták ingyen, hanem azok beszerzési összegét már belekalkulálták az árakba, öncsalás volt, de nem veszedelmes, hanem hasznothajtó. A kancellár azon- ban azt valija, kiki maradjon a maga kaptafájánál, a vaj, meg a margarin, a kávé, meg a tea ne okozzon gondot — a porcellánnak. A kereskedő adjon jó árut, megfelelő áron és ne ígérjen ráadást a mások zsebéből. A sokféle nevelökura talán itt-ott felfordulást fog okozni, de remélhetően jó következései emu fognak elmaradni. Most először történik a világon, hogy szükségrendeletekkel próbálják a közerkölcsöket is alátámasztani. Brüning úgy hirdeti, hogy vallásos hite ad neki erőt, eanyaru időkben is bátran harcolni a jövőért... Lindbergh naplója a kínai árvíz szörnyűségeiről London, november 17. A kinai árvíz okozta szörnyű nyomor megrendítő képét nyújtja Lindbergh ezredes naplója, amelynek ’ közlését most kezdte meg a Times. Lindbergh, mint ismeretes, ameri ka—ázsiai repülése során feleségével együtt rendelkezésre bocsátotta szolgálatait a kínai kormánynak s napokon át megfigyelő szolgálatot végzett repülőgépével az árvizterület fö’ött. Az első napról a napló következőkben számol be: — Szeptember 2!-én átrepültük a „Nagycsntor- natí.é& a „Sárgatenger" között fekvő Árterületet. Nyolcezer négyzetmérföld terület áll itt víz alatt. H’nghu városa, amelyet magas fal vesz körül, teljesen víz alatt áll s csak az ártengerből kiemelkedő faiak mulatóik, hogy itt valamikor város állott. Falut a 8000 nógyzetmérföldes területen egyet sem láttunk, valamennyit elnyelte az ár. Az éleiben maradt lakosság kis csónakokon várja a menekülést. Halászatból élnek s az ezer és ezer holttesttől megfertőzött vizet isszák. Ha vihar jön, a nagy sietségben összetákolt csónakok sorra borulnak föl s utasaikat elnyeli az ár. A legjobban még azok jártak, akiknek sikerült a „Nagy- csatorna" töltésére menekülniük, bár élelük itt sincs b;ztosságbnn. Keleten az árvíz majdnem egészen a tengerig terjed s már csak egy töltés akadályozza meg. hogy a Jangcsekiang árja egyesüljön a tengerrel, amely esetben azt lehet majd mondani, hogy a tenger S000 négyzetmérföldnyi területet elrabolt a szárazföldtől. Ez a jelentés csak az árterület egyik részére vonatkozik, mig az egész árterület majdnem olyan nagy. mint az angol szigetország területe. Nyolcvanmillió ember hajlék nélkül és semmi remény sincsen menekülésre. v- .......... 'fa
