Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-28 / 272. (2789.) szám
6 faiasslé üaüiáry (Tátra-Matlárháza) klimatikus gyógyhely, 920 m. magasságban 20 százalékos őszi kedvezmény. Prospektust kivánatra küld J az igazgatóság j ^_ _____I,i„ . ............................................................... in,|,Mf Az Ipolysági margójára Oh-:; meleg és szép este volt, amilyenre 13 esztendős kisebbségi sorsunk tövisekkel kirakott ideje alatt aligha emlékezhetünk. Kain is akar ez a pár sor irás beszámoló lenni, — sokkal inkább azt szeretném^ ha fotográfiáját tudnám adni annak az osztatlan, lelkes hangulatnak, annak a szépségben, megérté ' - és szeretetheti egybeolvadó lelki megnyilatkozásnak, mely szinte kézzelfoghatóan ott vibrált, ott reszketett annak a hatalmas tömegnek a szivében, amely a SzMKE estje alkalmából zsúfolásig megtöltötte a megyeháza nagytermét, hogy néhány órára felejtve hajt, gondot, krízist és keserűséget, megíürössze leikét a kultúra és a művészet szent vizében. Mécs Lászlót immár tizedszer, avagy tizenötödszer, ’clieí hogy huszadszor hallottam. De tán soha nem ereztem annyira, mint most, hogy nem szabad ői mint költőt, avagy előadót a kritika szigorú és prózai keretei között megmérni. Próféta, elhivatott Ember ő, aki tisztult, nemes eszmevilágának pompás megnyilatkozásaiban, meleg áradatként ontja a lelki szépség minden virágát embertársai szivébe. Lobogó ő, mely három szh>v - pompázik, az Isten, a faj és az emberszeretet ragyogó színeiben. I Meghajlik ez a zászló, mély, hivő alázattal, ka Istenéhez dalol a költő, magával ragad büszke lobogá- sa, ha fajszereteíe nyilvánul meg, — ha pedig gyűlölet- és előiíéleímentes emberszeretetét hirdeti, akkor meghajtjuk fejünket néma tiszteletadásként, mint a trikolorok előtt szokás; mert érezzük, hogy aligha tudnánk a mindent megértő és megbocsátó ember?*eretetnek arra a fokára emelkedni, amely Mess László költészetéből oly meggyőző erővel ki- a rád. Mécs László a ma költője. Soha nem volt annyira szak ágiik az ő lobogó lelkének három színére, mint éppen ma. És abban látom az ő nagyságát, hogy meg a legridegebb, legszkeptikusabb lelkeket is megrendiü, még a legelzárkózotíabb szívbe is utat j talál, és ott hagyja a rózsaoltványt, hogy szebb le- í gyen a föld! És ott, ahol a megindult, mélységesen j méghatett' érzések nyomán könny fakad, ott nincs j helye kritikának, tudományos boncolgatásnak. Az j a sok meleg, csillogó gyöngyszem, mely a fátyolos i szemekből önkéntelenül kipereg, az Mécs Lászlónak. a költőnek, az elhivatott Embernek legszebb, legforróbb sikere, művészetének minden pompáza- za.es babérkoszorúnál méltóbb elismerése. Mécs László meglengette előttünk érző piros szivének és tiszta, fehér lelkének ragyogó palástját. Mi nem fizethetünk neki méltóbban, mintha ápoljuk gonddal a rózsa oltványt, melyet hazahoztunk a szivünkben és hagyjuk nagyra nőni, — hátha mégis! szebb lesz a föld? PAPASZEM. ' v <-;rvrmsnmmsr^:i ' . rt-r&m&jaaasuhi-:-. -t Vidám rovat ' <S3£2EiOT5£3SW® Az üzletbe bejön egy koldus alamizsnát kér. A tulajdonos rászól: j — Egy piinnal türelmet kérek. A koldus nyugodtan vár egy’ félórá-'g. Végre már nem tudja türtőztetni magát. — Dehát meddig várjak még? — Csak addig m-jg elkészülök a mérleggel, aztán •mehetünk együtt. # — Van még elég friss tojásunk, Frici? — Ajaj, de még mennyi! Még vagy hat hónapra elég! # A kávéházban már másfél órája ül egymás melleit szótlanul kot kereskedő. — Ah — sóhajt fel a hosszú hallgatás után az egyik. A másik paprikavöröeen ripakodik rá: — Ugyan hagyj fel már egyezer azzal a Szerencs'''lej) szvká óddal, hogy társaságban állandóan az üzlet rőt beszélsz. # Abrnd-ehein dr., a matematika-fizika kiváló tanára zsúfolt villamosra száll, de egy kis leány ud- vnria an felugrik és átadja nek; helyét. —. Vagyon kedves tőled, hogy átadtad a hüyed. Hogy hívnak kicsikém? _ Abciid chein Verának, papa kérem. # A i)-,r.7/) fiatalember mellé odalép egy komoly tcbn'rdü férfi és azt mondja neki: i; gondolja meg. hogy mindem egyes hal 11! ■:i. irr , et Ön kifog a vízből., egy özvegy és ötven-1 i /er ( :;á!/.í'■:)) árva marad! # rjval, mt r V.gedve az iij állásával a sörU-Mdru? ■.., • t,nem volt olyan állapotban, hogy elnjondItatta volna. Kolerajárvány és parasztlázadás száz esztendővel ezelőtt Keletszlovenszkón Irta: GÖMÖRY JÁNOS A legborzalmasabb vérengzés Mernyiken volt — A lázadás gyors letörésének titka 'PIWCGAI-MAGVARHÍtlLAP ____________ ___________________1931 november 28, szombat. (3) Za mutó kirablása után a vidéki parasztok nem tértek haza, hanem elhatározták, hogy Mernyikre mennek s az ott lévő urakkal végeznek. Mernyiken a földbirtokos Sulyovszky József volt, a sókuti járás legtekintélyesebb embere, akihez, mint a járványbizottság elnökéhez be volt osztva: Reviczky János főszolgabíró és több megyebizottsági tag. Most is e minőségében van otthon, birtokán. Vele van a főszolgabíró esküdttársával, Tersesánszky Illéssel. Miután a nép föllázadásáról Sókuton is lehetett tartani, augusztus 5-én este Sulyovszky és Tere- csánszky szerették volna, ha a cselédség ezen az éjszakán fegyveresen a kastélyban hál; a főszolgabíró azonban, aki nagyon félt a kolerától, ezt ellenezte. Így aztán kora hajnalban az izsé- -pi, jesztrebi és mernyiki zendülők a kerti méhesben alvó cselédeket meglepték, leverték; majd nagy lármával a kastélyt támadták meg. A kastélyban alvók erre ágyaikból öltözetlenül, fölugráltak és Sulyovszky és Tersesánszky fegyvert ragadva, lövésre készen várták az ajtónál a tömeget. A főszolgabíró azonban ellene volt, hogy a népre lőj jenek; sőt, amikor az egyik legényt, aki a kapu sarkvasának kivetésén fáradozott, Sulyovszky célba, vette, puskáját Reviczky mindig félrerángatta. De végre is Sulyovszky ellökte magától és a vakmerő ostromlót csakugyan agyonlőtte. A lövésre a nép megrémült és hátrább vonult; csak egy vakmerő legény húzta meg magát a tornác alján és egv rövid karót oly ügyesen dobott be a betört ablakon, hogy ezzel Ters- ceánszky combján mély sebet ejtett. Sulyovszky erre ezt is célba vette és lelőtte. Közben azonban a támadók hátulról is ostromolni kezdték a kastélyt. Tersesánszky tehát ide ment és lövéseivel elriasztotta őket. A két bátor ember azonban a tömeg támadásaival szemben végre is gyöngének bizonyult. Sulyovszky és Tersesánszky, amikor az ajtókon és ablakokon át. mindenfelé nyomult befelé a föl- ingerült nép, — kimenekültek a kastélyból. Sulyovszky az istállók mellett, találkozott Hamza nevű jobbágyával, akit a. katonaságtól kiszabadított és igen sok jótéteménnyel halmozott el. aki neki igazi kedvence volt. Ezt kérte most, hogy mentse meg életét. De ez urának a következőket mondván: „Én most nem vagyok Hamza, hanem kuruc“, fő beüt ötté s lázadó társainak segítségével agyonverte. Tersesánszky Sulyovszkynál szerencsésebb volt, amennyiben neki sikerült a közeli erdőbe menekülni. Hamza 100 rénesforintot tűzött a Tersesánszky fejére, de habár sokan vetették magukat utána, nem sikerült öt üldözőinek elfogni. Félig öltözetlenül, mezitláb jutott el Bisztrára, ahol háza és birtoka volt. Itt értesült arról, hogy az itteni birtokosokat is kirabolta, halálra kereste a nép és felesége gyermekeivel, akik közül az egyik kétéves, a másik nyolchónapos volt, a szomszédos erdőségbe menekültek. Egyik hűséges cselédje ezek után bajuszát levette, paraszt-ruhába öltöztette s az Eperjes felé vivő útra vezette. Az utón ugyan álruhája dacára többizben fölismerték és többek között a reményei parasztok kezébe került, do találékonyságával mindig kivágta magát. Gyanús .külseje miatt Sárosban, Pálvágá- son a megyei pandúrok is elfogták s miután katonaszökevénynek állította magát, bevitték Eperjesro s a megyei kisgyülés elé állították. A sárosiak tulajdonképpen tőle értesültek először a zempléni zendülés részleteiről. A sok szenvedésen átesett zempléni menekültet a sárosiak szeretettel vették körül. Tersesánszky csak ezután értesült családja kálváriájáról, amely az erdei bolyongás ideje alatt két napig semmit sem evett. Csecsemőgyermeke éhen is halt, mert anyjának teje az éhség és folytonos félelem következtében kiapadt. De bármily szomorú is a Tersesánszky Illik, sorsa, mégsem hasonlítható azokhoz a. borzalmakhoz, amelyeken a Mernyiken maradlak átestek. Sulyovszky agyon ve retése és Ters- rsánszky elmenekülése után a zendülők minden dühe a kastély ellen, fordult. Innen többé élőlény nem menekülhetett el. Reviczky főuzo.ga bíró, Dráveczky József körjegyző, Hirhorczemé nővérével, az urasági kasznár feleségével és Sulyovszky tizenötéves leánykája az üldözök elől mind egy szobába menekültek s itt. várták be üldözőiket. Velük volt még a szobaleány is, aki az ágy alá bujt s innen nézte végig a vérfürdőt. A zendülők, mint igazi, vért szomjazó fenevadak rontottak reájuk. Először Reviczkyt, majd Dráveczkyt verték agyon, azután az egymást átölelő, zokogó és ájuldozó asszonyokra került a sor. Sulyovszky kisleánya a szoba egyik szögletébe menekült s a fal felé fordulva, arcát eltakarta e szörnyű látvány elől. Nem kegyelmeztek meg senkinek sem. Két jesztrebi legény: a 22 éves Mettyár János és a tizennyolcé vés Trada György a szoba közepére rántották az ijedtség miatt elalélt, ritka szépségű leánykát. Előbb Trada szúrta pipaszárát a leányka ágyékába, aztán Mettyár nyiszálta tompaól'ü bicskájával egyik mellét- majd széthasogatta a másikat s végül egy karót ütött belé, hogy szörnyethalt. A kasznárnak és feleségének sikerült ugyan e vérfürdőből kimenekülni, de sorsukat azért, nem kerülték ki. Utóbb az egyiket a ház tetejéről, a másikat egy kandallóból előkeritették és agyonverték. Csupán a szobaleány menekült meg, mint szemtanúja e borzalmaknak, mert amikor búvóhelyéről elővonszolták s könyöx- gött életéért, mint parasztleánynak megkegyelmeztek neki. A zendülők ezután a kastélyt kirabolták, a meggyilkoltakat pedig behányták azokba a sirgödrökbe, amelyeket a kolerában elhaltak számára előre elkészítettek, A mernyiki evangélikus lelkész. Kacziányi F., akire a nép szintén dühös volt, mert a parasztokká, szemben Kovács seborvost az előző napon meg- védelm-ezte, a zendülés hírére kertjén át menekült Csicsóka felé, de a komáidéi parasztok utána vetették magukat, s agyonverték. A csáklyói lázadás A mernyiki és sókut-i zendülők ilyen sikerek után nem elégedtek meg saját uraiknak kirablásával. meggyilkolásával, hanem egyesült erővel Csák Ivóra mentek át s itt a. jobbágyokat föllazítván, Meskó báróné udvarházára rontottak. A báróné vejével, Szeghy Imrével a. házból elibiik ment a zendülőknek, akik nyomban leütött-5 Szeghyt s a bárónét pedig arra kényszeritették, hogy adja elő ékszereit és készpénzét. Mig a rabíott kincsen a zendülők osztozkodtak, veszekedtek, a báróné észrevétlenül kimenekült a kastélyból és egy közeli kukoricásba rejtőzött. Ugyanide rejtette el pesztrája a szerencsétlen Reviczky főbíró kis fiacskáját is, akit atyja Csáklyón, Meskó bárónénál hagyott. A zendü- lők a kirabolt kastélyból kifelé tódulva, ismét, megpillantották a földön félholtan heverő Szeghy Imrét. Egy cigánylegény korbácsával hason ütötte, mire ez magához tért s nagy fájdalmában elorditotta magát. A vérszomjas tömeg játékos kedvében most már Szeghyt a házba vitte h az összetört üvegcserepeken meg- hem pergette, összeséhez te, egyik karját átlőtte. Majd egy ravasz paraszt azon ürügy alatt, hogy segíteni akar a szerencsétlenen, a félholtat kihurcolta a szabadba és ott alaposan megmotozta és kikérdezte, hol lehetne még a kastélyban pénzt találni. Ezután a közeli krumpliföldön elrejtette, — de tőle távozván, a kastély körül szállongó részeg társainak e rejtekhelyét elárulta. Szeghy minden erejét összeszedvén, futásnak eredt uj üldözői elől, miközben lövéstől találva, összeesett. Kinzói most össze-vissz a verték s a kastély udvarába visszavitték s ott hagyták. Hűséges cselédei csak ekkor merészeltek hozzá közeledni. Bevitték a kastélyba s a haldokló itt vég-rendelést tett. Nyugodtan meghalni azonban nem engedték, mert itt is reáakadtak üldözői s újból kivonszolták, válogatott módon megkinozták és végül agyonlőtték. Habár e rablólh ordák garázdálkodásairól még sok ilyen esetet beszéltek el az egykoruak, — do azt hiszem n.z olvasó is botolt o szörnyű cégekkel. No beszéljünk tehát tovább ezekről. A katonaság megjelenése máról holnapra, véget, vetett a zempléni parasztok fölkelésének. A komikummal határos, mily könnyen végeztek a katonák o föl-kelőkkel. Simonfy főhadnagy például, aki Eperjesen . kórházparancsnok volt, a kórházban lábadozó és a betegekre fölvigyázó katonákból Összeszedett vagy ötvenet s őzekkel átment Zemplénbe. Százakra menő zendüiő csoportokat vert széjjel. Agyagoson a hirhedt parasztvezér, Hamza, állott útjába nagy parasztsereggel. Simonfy bátran szembeszállóit velük. Az ötven katona elsütötte puskáját 6 habár csak két fegyver sült el, mivel a puskapor nedves volt az eső miatt, a pórsereg eszeveszett futásban keresett menedéket. A rablásban, gyilkolásban é-s dorbézolásban kimerült parasztok ellenálló ereje megtört s most, mint a ceinyt- t-evő gyermekek, rettegve gondoltak a bünte lésre, amely reájuk várt és amely be is következett. A megtorlás épp oly iszonyú volt, mint az ő cselekedeteik. A Szepesség értesül a lázadásról Szepességro ugyancsak Kassáról jutott el a méregetetés meséje. Különösen Kluknó tájé kán adott hitelt ennek a nép és lázongani kezdett. — annyira, hogy a járás főszolgabirája kénytelen volt jelenteni az alispánnak, hogy a néppel nem bir. Zsedényi Ede aliigyész vállalkozott ekkor a kluknói parasztok iecsönd esi lésére. Csakhogy elkövette azt. a hibát, hogy ko- csiládájában nagyobbmennyiségü gyógyszert, igy klórmeszet vitt magával. Richnó faluban szállt, meg a kocsmában. Ezt a falut a Herná i választja el Kluknótól. Zsedényi nyomban át- gyalogolt Kluknóra s itt tárgyalt a. bíróval és elöljárókkal. Éspedig a legteljesebb sikerrel. Csakhogy amíg a fiatal atügyé&z Kluknón lőcsön d esi tette a lázongó kedélyeket, hajdúja ez alatt Rióimén akarata ellenére ura ellen izgatta föl a népet. Ugyanis amint a kocsiládát be akarta vinni a kocsmába, azt elejtette és abból a klórmész a földre hullt, A hajdú e fehér port kendőjében összegyűjtötte s magával bevitte az ivóba. Az itt pityizáló parasztoknak a kérdésére. hogy vájjon ura nem mérget hozott-c a faluba? — tréfásan azt felelte, hogy bizony a kendőben lévő fehér por méreg. így aztán, amikor Zsedényi visszatért Richnóra, a parasztok hirtelen körülvették és el akarták fogni, — eh5 a fiatal ur nem volt rest, támadói közül egyet leütött s egérutat vett. Belevetette magát a Hennádba, a túlpartra úszott s elmenekült, Oly hirtelen történt a Zsedényi megtámad tat ás a és menekülése, hogy Mihalkovice hadnagynak, aki parancsnoka volt a Kluknó és Richnó között katonai kordont álló katonaságnak, nem is volt ideje abba. beleavatkozni. De a parasztokat nem is vette komolyan. Ez a nembánomsága aztán vesztét okozta. Ugyanazon a napon este, amelyen Zsedényi kimenekült a parasztok kezéből. Mihalkovicsot a. parasztok elfogták, Korompá ra hurcolták és itt a mindenfelől összetóduló nép megölte. Mindkét szemét kiszúrták, füleit levágták, testét szétdarabolták és az uccán széjjelszórták. Megölték még Kluknón a tiszt tartót, az erdőőrt. és egy hajdút. Ennek a vérengzésnek a hirére Csáky Károly gróf főispán mindszenti birtokáról azonnal Lő cséré ment, hogy a kellő intézkedéseket megtegye. Az utat titkárával, Engel Sándorral lóháton tette meg. Szepesváralján azonban, ahol ezen a napon hetivásár volt, a vidéki népet egy csizmadia figyelmeztette a városon átlovag1 '■ főispánra, mint aki méreggel eteti jobbágyai;. A paraszt vásárosok erre a grófot és kísérőjét megtámadták. Engelnek sikerült elvágtatni, d- a főispánt lováról lerántották. Ebből a vesző delmes helyzetéből a grófot egy váraljai német polgár mentette ki. Ugyanis e derék ember a földre zuhant, grófra, reáborult, s megóvta a to vábbi ütlegeléstől. Közben folyton kiabálta, hogy ő a lázadókkal egyetért, de épp azért, mert. a gróf nagy vétkét jobban ki kellene nyo mozni és csak azután büntetni, kéri az emhe reket, hogy ő vehesse őrizetébe a grófot, A nép ebbe beleegyezett, A polgár aztán a grófot há zába vitte, majd álruhába öltöztetve, saját ko esiján Lőcsére vitte. A lázadásnak ezután még Sümegen és Odo rinban voltak áldozatai, ahol a római katolikus plébánost, az uradalmi tiszttartót- és kasznárt verték agyon a lázadók. A főispán erélyes in tézked-éseire azonban a lázadást a Szcpcsségcn is mihamar elfojtották. (Folytatjuk.) — Magyar katolikus istentisztelet Prágában. A prágai ferencrendiek templomában (Jung- roannovo nám.), a jobboldali belső kápolnában minden vasárnap délelőtt 11 órakor magyar éneikkel és magyar evan gél í unióivá sással (néha szentbe®zéddel) egybekötött szentmise van. — A Reklám Élet cimü szaklapot, amely az egyetlen magyarnyelvű, reklámmal foglalkozó folyóirat, ma már minden haladó szellemű kereskedő és minden gyár reklámfőnöke olvassa. Megjelenik havonta. Előfizetési dija félévre 55 csehszlovák korona. Mutatványszámot dijta.a mii küld a kiadóhivatal: Budapest, V., Bálváuy- ucca 12. A legszebb ajándék egy »PL©renz« háremcsöves háJózati készuSék 103 A legerősebb helyi adóállomást is ki- , kapcsolja! Egyen-, vagy váltóáramra. Hf■ Minden szaküzletben kapható. Csövekkel együtt csak Ke 1585 •— i^BER aST^ÉTr Aéf I sTaVA !
